Bevezető előadás (részlet)

A következő előadások tárgya a politikai gondolkodás a huszadik században. Ez a megfogalmazás eleve magában foglal némi leszűkítést. Egyrészt a politikai gondolkodás köre tágabb, mint a politikai filozófiáé illetve elméleté; beletartoznak a politikai ideológiák éppúgy, mint más, elméletileg talán nem újdonságnak számító, de annál befolyásosabb politikai eszmék. Másrészt nem a huszadik század politikai gondolkodásának egészéről lesz szó, hanem annak csak néhány, fontosnak tartott szeletéről. E megszorítások azt jelentik, hogy nem ragaszkodunk a szorosan vett politikai elméletek tárgyalásához, és nem vállalkozunk arra sem, hogy valamilyen prekoncepció jegyében értelmezzük a század politikai gondolkodásának lényegét. Pusztán néhány olyan fontos kérdésre adott választ illetve válaszváltozatot mutatunk be, amelyeket befolyásos politikai gondolkodók illetve irányzatok adtak a huszadik századi történelem során felvetődött problémákra.

Az ilyen tárgyalásmód eltér a szokásos eszmetörténeti vizsgálódásoktól, bár nem előképek nélküli. Hasonló összeállítást készített például Herfried Münkler német politológus az e századi politikai gondolkodásból. (Münkler: Politisches Denken im 20. Jahrhundert.) Nemcsak a politikaelmélet szakembereit szólaltatta meg, hanem írókat, más tudományágakból ismert gondolkodókat, filozófusokat, és politikusokat is, abból kiindulva, hogy a politika nem tisztán szakkérdés, hanem olyan dolog, amely mindenkire tartozik. A huszadik századi politikai gondolkodás nehezen is tárgyalható az eddigi módszerekkel, mint amilyen az egyes kiemelkedő gondolkodók nézeteinek ismertetése, a történelmi háttér és a társadalmi problémák függvényében jelentkező, újdonságot hozó gondolatok és hatásuk elemzése. Már a XIX. századi politikai gondolkodástörténetre vonatkozóan megállapítottuk, hogy a jelentős gondolkodók is mindinkább egy-egy nagy szellemi vonulatba illeszkednek bele, illetve azokat inspirálják és tradíciókká szervezik, amint ezt a liberális, konzervatív és szocialista eszmekör képviselői esetében láthattuk. A huszadik században még erősebben hatottak azok a tényezők, amelyek fellépése megváltoztatta a politikai gondolkodás közegét: mint a kommunikáció sűrű hálózata, a társadalmi nyilvánosságban közvetített, döntő politikai kérdéseken fellángoló politikai és eszmei viták, a pártok politikai ideológiákat generáló szerepe. De nem kevésbé fontos új fejlemény a tudomány és az oktatás megnövekedett társadalmi súlya, amely szintén hatással volt a politikai diszkurzus jellegére. Ennek nyomán a politikai elméletek és ideológiák valóságos burjánzásával találkozunk, amelyek bozótjában egyre nehezebb eligazodni. Emellett a politikai gondolkodás a modern tömegdemokráciák időszakában szorosabb kapcsolatba került a politikai gyakorlattal is, bár ez elég egyenetlenül történt: egyes eszmék és irányzatok - főleg a modern tömegpártok közvetítésével - nagy befolyásra tettek szert, és rányomták bélyegüket a konkrét politika alakulására, mások inkább megmaradtak az akadémiai érdeklődés tárgyának. Megtehetnénk, hogy a politikai gondolkodás e gyakorlati vonatkozását teljesen figyelmen kívül hagyjuk, és tisztán akadémiai stúdiumra törekedve szorgalmazzuk a nevesebb politikai filozófusok és teoretikus iskolák megismerését, függetlenül azok gyakorlati relevanciájától, minden egyebet a politika történetébe utalva. A specializálódás igényeinek ez talán megfelel, de a reális szellemi tájékozódáshoz valószínűleg kevés. A politikai filozófia szemináriumain lehetőség nyílik majd arra, hogy részletesen is megismerkedhessenek egyik-másik e századi jelentős politikai gondolkodó nézeteivel. Ehelyütt azonban inkább a gyakorlati relevanciájú politikai gondolkodás főbb vonulataira koncentrálunk. Eljárásunk tehát inkább problémaorientált, és kevésbé a politikaelméleti konstrukciókra irányul, mint inkább a politikai eszmék tartalmára és hatására. Eközben egyes tárgyköröket rendszeresebben tárgyalok, másokat épphogy csak érintek. Ebben az a szándék vezérel, hogy egy első orientációt nyújtsak a további elmélyültebb stúdiumok céljára, s nem törekszem valamilyen nagyigényű koncepció kifejtésére, amely a század politikai gondolkodásának egészét vagy akár csak lényegét akarja megragadni.