Bevezetés

Jelen tanulmány alapját egy 1998-ban, a Szociális és Családügyi Minisztérium (a megbízás időpontjában még Népjóléti Minisztérium) megbízásából végzett kutatás képezi. A kutatás részben egy szintén a Népjóléti Minisztérium megbízásából 1992-ben készült vizsgálat ismétlése, így az anyag alkalmas összehasonlító elemzésre is. A kutatás témaköre azonban az 1992-eshez képest jelentősen kibővült, ebben az értelemben önálló, új kutatásnak is tekinthető.

Az 1990 óta ugrásszerűen megnövekedett munkanélküliség az átlagosnál is nehezebb helyzetbe hozta a falun élő cigány népességet. Ismert tény, hogy a 80-as években már az aktív korú cigányok lényegében a nem cigányokkal azonos arányban voltak állandó munkaviszonyban, ám kvalifikálatlanságuk, iskolázatlanságuk következtében dominánsan az állami nagyipar segédmunkás pozícióiban, igen nagy számban ingázóként. A "szocialista" nagyipar szétesése első lépésben őket érintette: a vállalatok elsőként a képzetlen, és az ingázás költségeiből következően egyébként is drága munkaerőtől szabadultak meg. A munka nélkül maradt cigányok (is) kénytelenek voltak hazatérni falujukba. Otthon természetesen nem találtak munkát. Így részben a települési önkormányzatok gondjait szaporítják (jövedelempótló támogatás, növekvő szociális támogatás iránti igény), részben a feketegazdaságban kénytelenek megélhetőségi lehetőségeiket megkeresni.

Valószínűsíthetően ez a helyzet a cigány és nem cigány népesség közötti feszültségeket gerjeszti, illetve a korábban többé-kevésbé látenciában volt, esetenként eltűnőben lévő előítéleteket is újra gerjeszti.

A vizsgálatban két alapkérdésre kerestünk választ:

- milyen a falusi cigányok élethelyzete 1998-ban, hogyan változott ez 1992-höz képest, és adott helyzetben milyen megélhetési stratégiákat alkalmaznak a cigány családok, honnan szerzik meg a megélhetéshez szükséges javakat;

- a változó helyzetben hogyan alakul egy település helyi társadalmán belül a cigányok és nem cigányok közötti viszony, hogyan alakulnak a cigánysággal szembeni előítéletek.

A vizsgálatot esettanulmányszerűen (tehát nem reprezentatív mintán) végeztük el, és természetesen kizárólag falusi közegre korlátozva. Ennek indoka a következő volt:

Átfogó, országos reprezentatív mintán végzett vizsgálat végzése olyan költséges lett volna, melyhez a források biztosítása valószínűtlennek tűnt. A falusi közeget azért tartottuk fontosnak, mert eddigi információink szerint a problémák itt halmozottan jelentkeznek, valamint a helyi társadalmon belül jelentkező problémák e közegben könnyebben tetten érhetők. Ugyankkor így lehetőségünk nyílt a korábbi kutatás eredményeivel történő összehasonlításra, mivel az 1992-es vizsgálat is a falusi cigány családok életkörülményeit elemezte.