Előszó (részlet)

A hungarológia az utóbbi másfél évtizedben itthon és külföldön szinte reneszánszát éli. Ennek bizonyítéka, hogy hungarológiával foglalkozó intézmények, társaságok, egyetemi oktató- és kutatóhelyek létesülnek, és egyre több kiadvány jelenik meg ezen a területen. Az intézményesülés eredményei jelzik a téma iránti megújuló érdeklődést, azonban sajnálatosan nem járnak együtt a fogalmi tisztázódással. A hungarológia értelmezéséről, diszciplináris kérdéseiről, helyének és feladatának meghatározásáról a legutóbbi időkig nem lehetett sokkal többet vagy mást mondani, mint amit erről a két világháború közötti időszakban megfogalmaztak. Ennek a fő oka valószínűleg a téma körüli hosszú hallgatásban keresendő, amely összefüggött az 1920-as években indult intézményesülési folyamat megtorpanásával, majd a 40-es évek végén bekövetkezett visszafejlődésével. A kérdés tehát többé-kevésbé ma is aktuális: mi a hungarológia? Erre nem lehet egyértelműen és általánosan elfogadott választ adni. A szóhasználat, a gyakorlat felől közelítve azt tapasztaljuk, hogy a 20. században a diszciplína megnevezésére két szó szinonim használata terjedt el leginkább: hungarológia és magyarságtudomány. Ezek mellett számos régebbi vagy új keletű hasonló megnevezéssel is találkozunk, pl. honisme(ret), magyarságismeret, magyar nemzetismeret, hungarisztika, országismeret stb.

[...]

1989-ben a külföldi hungarológiai felsőoktatás támogatására létrejött egy hazai hagyományok nélküli intézmény, a Nemzetközi Hungarológiai Központ, amely elsősorban a hungarológiai oktatás szakmai és módszertani kérdéseivel foglalkozik, de feladatának tekinti a magyar nyelv és kultúra külföldi terjesztését is.

Ez az összeállítás, amely a hungarológia oktatóinak és kutatóinak, illetve a külföldi egyetemek magyar szakos hallgatóinak készült, a kérdés elméleti vonatkozásait elemző, ma már sokszor nehezen hozzáférhető tanulmányokat tartalmaz. A kötetbe felvett tanulmányok bemutatják a hungarológia fogalom- és intézményrendszer 20. századi fejlődésének fontosabb állomásait. Az írások nemcsak a kérdéskör múltjáról tájékoztatnak, hanem segítenek a jelenlegi helyzetben való eligazodásban is. Úgy véljük, hogy ez a kötet hasznos segítség lehet a nemrégiben megjelent "A magyarságtudomány kézikönyve" c. összefoglaló mű olvasói számára is.

Giay Béla