Zichy Géza, gr.

(Sztára, 1849. júl. 23.–Bp., 1924. jan. 14.): zeneszerző, színműíró. Liszt Ferenc tanítványa, európai hírű zongoravirtuóz, 1875–1918 között a Nemzeti Zenede elnöke, a m. zenei élet mecénása volt. 1891–94-ben az Operaház intendánsaként egyeduralmat vezetett be, ezzel számos konfliktust okozott. Jelentős szerepe volt abban, hogy az akkori igazgató, Gustav Mahler még jóval szerződésének lejárta előtt megvált tisztétől és Hamburgba távozott. Magyar operapályázatot írt ki, operabíráló-bizottságot hozott létre. Operaházi énekiskolát, vidéki stagione-rendszert akart, de csak az amatőr énekesek ösztöndíjas képzését valósította meg. 1895–1916 között vendégkarnagyként többször szerepelt az Operaházban. Saját szövegű operái, egyéb színpadi művei mellett zeneművei, zenei írásai és szépirodalmi munkássága is ismert. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja (1911). F.M. Alár (1896); Roland mester (1899); Rákóczi trilógia (1905, 1909, 1912).