Ismertető

A látszatra egységes monográfiává terebélyesülő, valójában különböző tanulmányok laza összekapcsolódásaként létrejött mű a századfordulótól az avantgard-on keresztül az ötvenes évekig tekinti át az igazi világirodalomként felfogott nyugat-európai regényirodalmat és a "periféria", azaz Kelet-Európa prózájának fejlődését.

A szerző valójában két részre osztja könyvét; az elsőben egy elméleti igényű bevezető után tulajdonképpen földrajzi megoszlásban vizsgálja az európai irodalmakat, a skandinávnak nevezett északi prózától a spanyol és olasz irodalmon át a cári önkényuralom korszakának íróin keresztül a lengyel, ill. a tágabb értelemben vett monarchikus regényig. Regényismertetéseken kívül főként felszínes értékelésekkel és néhány mondatban megfogalmazott irodalomelméleti eszmefuttatásokkal találkozhatunk itt.

A második részben a "hagyományőrzők és újítók csatája" kerül a középpontba, értve ezen a klasszikus avantgarde és a realista hagyományokon felnövekedett próza és kritika összeütközéseit és elméleti vitáit. A húszas évek expresszionizmusának lukácsi megítélése keveredik Thomas Mann, Hemingway, D. H. Lawrence regényeinek és novelláinak érzékeny elemzésével, továbbá a francia és angolszász katolikus irodalom bemutatása a bűnügyi regény mestereinek vizsgálatával. A kötet - a szerző megfogalmazása szerint is - egy bizonyos irodalmi folyamatsorozat "hézagos és vázlatos ábrája", melyet publicisztikus stílusa tesz rendkívül olvasmányossá.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu