NEGYVENEGYEDIK FEJEZET.
I. A törvényszék eljárása zálogos perekben. A farmosi Kandó-per. II. Dormándra vonatkozó zálog-ügylet. III. Határigazitási eljárás. A szücsi-per. Hort- és Ecséd közötti határ-villongás. Hort zálog-birtoklása. IV. Lőrincz-Fancsal Ecséd közötti határper. V. Tiltakozások határsértés miatt. Heves, Verpeléth, Nána, Szent-Maria, Szaránk, Füged, Adács, Visznek, Maczonka, Lengyeld, Vécs-Nána, Pata, Tenk, határ-villongásai. VI. Nagy-Réde, a taksonyi Mirhó-terület halászata, a siroki várbirtokok töredéke, Pétervására, Farmos, stb. ez időszerinti birlalói. VII. A Majzik-család pere. Rákóczy Ferencz kömlői prediuma egy részét az átányiak bérbe veszik. 1674. VIII. Bársony egri püspök tiltakozása a püspöki javak érdekében. Felnémeth, Czegléd, Szőlőske 1676-ban. Gyöngyösiek pere. IX. A Tarna folyam gátja és a mérai malom.
I. E század törvényhozása, a megyei törvényszékek hatáskörét, nevezetesen az anyagi jog terén, az igazságszolgáltatás érdekében is tetemesen bőviteni igyekezett. Ilyen volt az 1638. évi 29. tczikk is, mely a 600 frtig terjedő zálogügyekben végleges eljárásra a megyék törvényszékeit hatalmazza fel. A megyei statutum ekként irja körül ez ügyekben az eljárási módot: a törvényesen megintett fél, hogy a zálog-összeg letétetik és a zálog-birtok bocsátassék az illető tulajdonába, nem felelvén meg az intésnek, törvényszék elébe idézendő, s ott elég okát nem adván vonakodásának, az összeg elvesztése mellett a kereső fél a birtokba helyeztetik, különben a kötelező levelek feltételei mindenben megóvassanak. Példa erre Farmoson lakó nemes Kandó Jánosnak; Holló Imre és Czicze Lukács ellen inditott zálogváltó pere. Miután a zálogösszeget, a zálogbirtokosok Holló és Czicze nem fogadták el, Kandó az alispánhoz folyamodott, ki a szolgabirót küldötte ki megintés és idézés végett. A kiküldő irat igy szól: "Heves és K. - Szolnok Vgyéknek szolgabirák uraim. Kgytek közül egyik vagy esküdtel együtt menyen el az nemzetes és vitézlő Farmosi Kandó János ur instantiájára citálni; certificálni, admoneálni, inhibiálni, liquidum debitumot megvenni ad oculatum revisionis menni in genere mindenben mikor kivántatik tiszti és országunk törvénye szerint procedállyon. Datum Füleken, die 13. may. ao. 1659. Stephan. Vámosy de Kürth vcomes Com. Heves etext. Szolnok."
A szolgabiró, 1659. máj. 14-én felhivta a zálogbirtokosokat a kiküldetés folytán, hogy Kandó János nálok zálogban levő farmosi nemes curiáért és jobbágyházhelyért 100 frt zálogösszeget ezennel kész letenni, azon idézéssel, hogy ha ezt elfogadni nem akarják, a legközelebbi törvényszék fog felettök itélni. A törvényszékre valóban meg is hivattak, s ott felperes előadja, hogy néhai nemes Kandó Ilona néhai Kandó János leánya, zálogba adta a keresett birtokot száz forintért. Miután a birtoknak törvényes s kétségtelen örököse a felperes, s kíváltásra neki van joga, s kész a váltságösszeget letenni, kéri a birói itéletet. Alperesek nevében Mocsáry Ferencz ügyvéd jelent meg, a ki általánosan ellenmondván a szokásos ellenmondást, a keresetet másolatban kéri kiadatni, hogy megtehesse reá észrevételeit. Ezzel a további tárgyalás az 1661-ik évi decz. 10-iki ülésre halasztatott, mikor is alperesek képviseletében senki sem jelent meg, s a törvényszék itéletileg kimondotta, hogy elperesek pénzök elvesztésével tartoznak a birtokot kibocsátani "Kandó Ilona örökségi joga épségben maradván."
II. Az akkori birtokviszonyokra érdekes világot derit Dormán (mai Dormánd) birtoklására és zálogügyére vonatkozó ezen pörös eset. 1672-ik évben Dormánt birta Turcsányi György lelkész, s ekkor Battik János és Komjati Ábrahám nevében a törvényszék előtt tiltakozás nyujtatott be e birtoklás ellen. Turcsányi György a következő iratot mutatta be erre birtokjoga igazolására:
" Jöttenek mi előnkbe nemes Heves Vármegyéböl Pater Turcsányi György képében Holló Márton és Illés Imre böcsületes emberek, hogy ennek előtte számos esztendőkkel Dormány nevü puszta helyt igaz és indubitatus haeres és Dmnus terrestristöl megzálogositván nemzetes Farkas Pál urtól; nemes Szatmármegyében Fülpös nevü faluban lakó nemes embertől bizonyos summában, s birja azóta; hanem most Battik János és Komjathi Ábrahám urainak tali quali sub colore ország palatinusától importálván donationalist (a mint mondják sine statutione, vagy legalább nem pura) s ez alapon birni akarván, most turbalni s manuteneálni igyekeznek. A dolognak valóságos igaz voltát, most recognoscalni akarván, nemes Heves vármegye elébe terjeszteni akarjuk. Mint hogy bizonyos függő levelekből kitetszik e Dormány familiának successivum dominiuma, ad omnem posteritatem ma is defectus nincsen. Dormán Kristofról (második kötetünkben ismertettük mint egykori megyei alispánt) posteritására Dormán Markóra, arról Dormán Annára, Farkas Boldizsárnéra, arról pedig fiára Farkas Pálra szállott, a ki elzálogositotta, de jussa majd átszáll élő successorira. Nem gondoljuk a háborgatást egyébnek Battik uraim részéről, mint a mostani világ állhatatlanságában fenforgó boldogtalan állapotokat. Mi annak okáért nemes Szatmárvármegye tiszti tagjai mint kölcsei Kende Audrás viceispán, Hidy György, Kende Márton, Kende Ferencz assessores ezen dologról recognitiónkat kezünk aláirásával s pecsétünkkel kiadtuk. In possessione Fülpös 1672. máj. 22. "
III. A határ-igazitási perek jelentkeznek a törvényszéki ülésekben a legtömegesebben. Az akkori viszonyok között majdnem állandóak voltak a határvillongások, melyek megszüntetésére az 1635. évi 19-20 törvényczikkek, és ezek alapján a megyei statutum részletesen intézkedtek. A határ-igazitásokban megyék között az illető megyei küldöttségek, városok és falvak között, a megye közgyülése vagy törvényszékének kiküldöttei voltak hivatva eljárni. Az egyes birtokosok között fenforgó határ-perek kiegészitéséhez tartozó tanuhallgatások, helyszini szemlék eszközlésével a szolgabirák, vagy ha a török miatt ezek nem járhattak el, az ott lakó esküdt ülnökök, vagy hódolt nemesekből kiküldöttek bizattak meg, fenmaradván a sérelmes félnek felebbezési joga a törvényszékhez.
Egy 1643-iki kiküldetés, ily határigazitáshoz ekképen hangzik: "Heves és Külső Szolnok Vármegyéknek egyik szolgabirája menyen el két vagy három esküttársával együtt az nemzetes és vitezlő Batik János ur ugymint lányának Borbálának Ilonának és Katának néhai nemzetes Körösy Margit asszonytól valoknak, tutorának instantajára citalni, certificalni, bizonyságot szedni ad oculatum kimenni, és ott ha kivántatik veszekedő határt igazitani. Több egyéb országunk törvényeinek egyező dologban is tiszti szerint procedallyon. Secus non facturi. Datum in Praesidio Fülek die 2. febr. 1643. Szephanus Vamosi, de Kürt Vcomes etc. A kiküldetés Rhéde és Szücsi között felmerült határvillongásra vonatkozott.
Ezen kiküldő végzésből kitüník, hogy e században "a szolgabiró" magyar elnevezés már általában hivatalosan is használtatott.
A kiküldetés folytán, Ónody István szolgabiró 1643. márcr. 4-én a helyszinén, Kozáry Péter, Becse György és Jakus Miháiy esküdt ülnökök jelenlétében; több árokszállási, dósai, horthi, tarjáni, patai, ecsédi tanukat hallgatott ki, kik Rhéde és Szücsi között levő határról mitsem tudnak. Érdeke, ecsédi Kis István, Röthy Orbán uram jobbágyának vallomása, ki egy ecsédi Bagoly János nevü 108 éves embertől hallotta, hogy a gyertyános nevü erdő nagy rhédei, a zócza nevü szücsi volna.
A határvillongások ügyeibe, mint már erről más helyen, a török-világ ismertetésénél megemlékeztünk, a török hatóság is beleavatkozott, különösen ott, hol földesuri érdekei érintve voltak. E beavatkozást azonban a magyar hivatalos világ rendesen tudomásul sem vette; ott azonban, hol magyar földesuri érdekekbe ütközött, törvényes protestatíókban látjuk kifejeztetní a jogfentartást.
A határigazitási pereket is rendesen "protestatiók" és tiltakozások előzték meg, mire a kereset repositióra beadatott. Ily határigazitási per folyt le Hort és Ecséd birtokosai között 1657-bex az ecsédí határban fekvő Nyuzó és Varjas völgyének nevezett birtokrészért, melyet gyarmati gróf Balassa Imre mint Hort földesura elfoglalt, holott az ecsédi határban Fay István özvegye Röty Katalin ecsédi birtokához tartozó volt. A birtok sommás visszahelyezésére Fay Istvánné az alispáni biróság kiküldését kérte, s ez megadatván az alispán esküdt biró társával itéletet hozott. Az itélet, mint "az alispán által in partibus hozott itélet," felebbezés folytán a törvényszék által vizsgáltatott felül. Az itéletet, mely szerint a kérdéses birtokrész Fay Istvánnénak volt átengedendő, a törvényszék helybe hagyta.
Innen a kir. táblához appelláltatott s terjesztetett fel. Később ismét kiütött a villongás.
1667. febr. 16-án tartott közgyülésen Bezegh István mint Fáy László és István fentemlitett Fay Istvánné gyermekei meghatalmazottja, tiltja. Horth jobbágyait az ecsédi határban levő "nyuzó völgye", "Tatár János", "Padár István", Varjas völgye, Péntek völgye nevü földrészek jogtalan használatától.
Ugyanazon ülésben, Lónyay Anna Kemény János néhai erdélyi fejedelem özvegye, mint Haller familia javainak gondnoka nevében is Pápay János ügyvéd protestál Szent-Jakabon lakos jobbágyainak Szurdok-püspökiek által történt károsítása miatt. HasonIóan protestál a heves szent-miklósi káptalani jobbágyok által a fejedelemnő Magyar-Péli territoriumán, nádasok, rétek, halas tavakon gyakorlott jogtalan használat ellen.
Horth birtokot illetőleg 1682-ik évben jun. 3-án nevezetes tiltakozást nyujtott be a megyéhez az egri káptalan. Horthot-mint láttuk-ez időszerint gróf Balassa Imre birta, birtokait a Tököly mozgalom folytán emelt hütlensége czimen a király konfiskálta.
Ez idő előtt Horthot tisztelendő Király Mihály páter, Balassától zálogba vette bizonyos összegért. Midőn a birtok konfiskáltatott, nevezett Király Mihály igazolta zálogjogát, s a kincstár most nevezettnek visszaengedte. Király halála után, Koháry István füleki kapitány örökösödés czimén, miután édes anyja idősb Koháry István felesége Balassa Imre nővére volt, elfoglalta. A káptalan azzal tiltakozott Koháry ellen, hogy az elhalt pater, végrendeletileg a káptalannak hagyományozta zálogjogát, s igy annak kielégitéseig, a zálogbirtok a káptalant illeti. Mi történt tovább a tiltakozással, előttünk ismeretlen.
IV. 1658. febr. 11-én tartott törvényszéken, Pálfalvay János váradi püspök és szepesi prépost nevében Buday Pál ügyvéde tilalmazta a fancsaliakat, "hogy Lőrinczy falujának Hevesvármegyében eső részét bármiképen használják, és többek között azt is, mely a homokos szélen, a két hányott határnak egyike Ecsedi az alsó, a második pedig a felső, lőrinczi, dinnye föld "az kiket immár egyszer a lőrincziek jóakaratjából és engedelméből a fancaaliak dinnyének felszántották, és arról dinnyeföldeknek neveztetnek, mely föld igaz lőrinczi határban vagyon." - Ennek ellenmondottak Némethy Pál és Szalay Mátyás fancsali közbirtokos-társaik nevében is.
Ezen Nógrádmegyében levő Lőrinczy s több vele határos hevesmegyei községek mint Ecséd, Szücsi, Fancsal, Apcz között, hosszas határigazitási perek folytak le. Egy ily határigazitási perben 1643. jan. 28-án történt helyszini szemle s tanukihallgatási jegyzőkönyv szerint Lőrinczy és Fancsal, majd Fanesal Ecséd és Szücsi között, hármas határ érintkezés volt. Ezen helyszini szemle s tanuhallgatásoknál Lőrincziek tiltakoztak "török és magyar urok hatalmával, száz-száz forinttal, hogy az ő határukat ne igazgassák." Tiltakoztak az ecsediek is, hogy "az ő urok Röthy Urbán hire nélkül határt nem igazitanak, mert az ő urok azt mondotta, vagyon neki az ecsedi határról levele." Mintegy 60 nográd, pest, hevesmegyei tanu lett kihallgatva. Ezen tanukihallgatási jegyzőkönyvből tudjuk meg, hogy Ecséd földesura Röthy Orbán, Horté Balassa Imre, Apcz földesurai: Balassa Imréné Bosnyák Judit, Négyesi György, Kutasi István, Barius Ferencz, Németi Pál, Komjáti Abrahám, Libercsey Frusina, Jakus Mihály, Kürtösy István, Battik Gergely voltak. ez időben. 1)
V. 1660. jun. 2-án tartott törvényszéken nagyságos Dósa Ádám emel tiltakozást "Verpelét lakosai ellen, kik Nána és Kőkut praediumokat élik hatalmasul. Detk falu lakosait pedig Tarnócza nevü prediumnak használatától tilalmazza. Ugyancsak Hevesvármegyében Nagy Heves falunak, melynek határában most török fortalitiuma és oppiduma vagyon, határát is a kis hevesi lakosok s más vidéki emberek, feles marháikhal jártatják, s a proventust magoknak tartják. Tilalmaz mindenkit saját részének proventusa ezen elviteleért. Ugyanezen Hevesmegye Kompót nevü falujában valami részt vettek Zsadányon lakó nemes Mayzik Mihály és Mayzik Miklós, és más két paraszt emberek is, mely emptionak, mint a többinek nem consentiál a dnus protestans, mert azok miatt nem veheti hasznát birtokának."
1667. aug. 31-én tartott közgyülés jegyzőkönyve, a Tenki s ebből származott Ragályi család birtokviszonyait tünteti fel. Egykori füleki német kapitány Ackonáz Ferencz nöül vette Tenki Annát, és e házasságból származott Ackonaz Annát nőül vette Darvas Ferencz, ekként származott át női ágon a tenki kuriakra a Darvas család igénye, melyekre jogot formált Bálintffy István a Radasóczy család utján, unoka nővére Ragáli Erzsébettel, Soldos Péter nejével, ki szintén kizavartatott a tenki birtok illetékéből. Ezen Bálintffy István jog- követelése ellen emelt tiltakozást Darvas Ferencz neje nevében Tenk birtokra, mely most Taxony Györgynél volt zálogban.
VI. Még nehány peres ügyet mutatunk be, az 1670-80-as évekből, melyek az akkori szereplő birtokosokra és birtokviszonyokra derit világot. 1670. jan. 3-Án inancsi Nagy András özvegye Török Judith asszony tilalmazza a szomszédokat Nagy-Réde határának jogtalan használatától, és Taksony lakosságát, annak határábán levő M i r h ó terület halászatától. Ugyanakkor Szerémi Lukács Szolád és Bolya határa jogtalan használatát tilalmazza.
Ráczfal, Sirokallya, Rosnok, Kőkut, Nagy-Bereg, Nána, Markaz, Remete, Tarnócza, a mult századbeli Országh várbirtok e töredéke, 1653-ban kürthi Vámosy István megyei alspán zálogbirtoka, vele birtokostárs a kiskoru Dósa Ádám, továbbá Nyáry Zsigmond, Farkas Benedek és Kökény Mihály. 1667. május 23-án tartott közgyülésen már Fekete László prohibeálja a szomszédokat a jogtalan használattól, melyre a reprotestatiók egész serege következik: igy az egri káptalan nevében Mokiczay András prépost fejezi ki jogfentartását Rosnokra Nagy Bátor szomszédságában; Ráczfalu, Nagy Berek, Nánára Pápay János és Péter, Bekeny András és Gyöngyösy István; Tarnócza és Nagyutra Rákóczy György néhai erdélyi fejedelem özvegye Báthory Zsófia és Rákóczy Erzsébet hajadon kisasszony nevében Pápay János meghatalmazottja. 1654-ben Pétervására, Pósvárallya, Ivád, Felső-Erdőtelek birtokosa Báthory László, Pétervásárán még birtokos nemesek Dancsa János, Ivády György, Korrecz Tamás; 1670-ben Pétervásárán találjuk már Keglevich Miklóst, ki Csépa pusztára is igényt támasztott. Keglevich Miklós birtoklásáról 50. fejezet 3-ik pont alatt bövebben szólandunk.
1654-ben Farmos, Roff, Alattyán, Nagyszőllős, Pásztó részbirtokosa Subics Pál, részint szerzemény, részint Pálffy Pál nádor adományozása folytán; Farmoson és Mezőturon ugyanekkor birtokos volt Vesselényi nádor is.
VII. Az 1665. szept. 17-iki törvényszéken nyujtatott be a következő protestatio: "Én Majzik Miklós mint öregebb atyafi több osztályos atyafiak között, magam személyében compareálvan, per modum solemnis protestationis admonealom nemzetes vitézlő Dorogffy István urat és néhai nemzetes vitézlő Széky Péter ur successorit, hogy Hevesvármegyében való Tarcsa nevü puszta teleknek békességes birásában evictiojuk szerint oltalmazzanak meg engemet, osztályos atyámfiaival nemzetes és vitézlő buzafalvi Szentpéteri István Tokai kapitány ur ellen, ki az nagyságtok és kigyelmetek levelére azt irja vispán uramnak, hogy pura statutiója vagyon azon tarcsai praediumban; Evictor uraim pedig minekünk adták azon prediumot, ha pedig ő kegyelmük meg nem oltalmazhatnák, tegyék le a mi pénzünket, s vegyék kezükhez a prediumot s birják épen." Tiltakozások tehát oda terjed, hogy ha a birtokot meg nem tarthatják az evictorok miatt, kénytelenek lesznek az egyezség utjára lépni, az evictorok nélkül. Majzik Miklós és Mihály 1666. jul. 1-én Kis Heves és Alatka közötti határigazitásra kérték ki az alispáni biróságot.
A Majzik-testvérek joga Tarcsa pusztára ugy látszik érintetlen maradt a fentebbi protestatio folytán; mert 1682-ik évben is a három testvért Mihály, Simon és Miklóst találjuk a birtokban, melynek háborgatásától azon év april. 29-én tilalmazzák a szomszédosokat. Ugyan-ezen 1682-ik évben Almásy András gyöngyösi lelkész, mint Fogacs pusztának birtokosa tilalmazza a szomszédokat, a határ háboritástól.
Kömlő birtokosa, mint tudjuk, (lásd II. k. 159. 1.) Rákóczy Zsigmond után, ki Dobó István fijától Ferencztől vette meg, a Rákóczy-család lett. Kömlő és Átány határa között szintén zavar támadt; az átányiak jól beszántottak Rákóczyék kömlei prediumába. Rákócz Ferencz erdélyi fejedelem 1672. évben végre a megye törvényszéke előtt tiltakozást emelt Pápay János ügyvédje utján, hogy,,Átány falunak nemes és paraszt rendü lakosi Kömlő határában oly darab földet szántottak el, hogy azon annyi gabona terem, hogy megér ezer ftot, mintegy 7-8 száz keresztre megy a száma-tehát tilalmazza, hogyha még azon földön találtatnak, marhástól-szekerestől megfogattya, és büntetteti." Ugy látszik, az átányiak jobbnak látták erre kiegyezni Rákóczyval, ugy hogy lefizettek másfél ezer frtot, és ez öszszegnek évi l50 frtos leszámitásával, a megfelelő évekig bérbe vették. 2) Később 1678-ban a Kömlő-Átány közötti határügy más fordulatot vett. Ezen évi megyei törvényszéken az egri káptalan, mint a kömlői predium birtokosa, tiltakozott az átányiak mint foglalók ellen. Rákóczy Ferenczné, Zrinyi Ilona, mint Ferencz és Julia kiskoruinak gyámja, emelt most óvást az egri káptalan ellen, mintha a kérdéses predium az ő tulajdona lenne. 3)
VIII. 1676. jun. 15-én Bánsony György egri püspök, a törvényszéknél nyujtotta be tiltakozását, egyenként és összesen a szomszédosok és határosok ellen, nevezetesen Dobi pusztának különösen Verpelétiek által történt erőszakos használata miatt; hasonlóképen Bútelek és Kompolt pusztáinak, ugy Nagy-Tálya, Tisza-Hidvég, nemkülönben Felnémet, Szarvaskőallya, Czegléd és Szőllöske határainak jogtalan elfoglalása s használata miatt. Hogy ezen területeket, melyek közvetlen Egervára körül feküdtek, kik tartották elfoglalva nem tudjuk.
1679. okt. 29. Almásy András gyöngyösi plebános meghatalmazottja Laczkovics István keresetet inditott a megyei törvényszéken nemes Vizy Miklós gyöngyösi lakos ellen. 90 kila tiszta buzát adott neki, kiláját 1 frt 50 dra számitva, hogy tartozik szent Györgyre az árát megadni. Az 1659. évi 31. czikk szerint kéri az itéletet.
1652. jun. 21-én gróf Rákóczy Erzsébet Rákóczy László leánya, gróf Erdődy György neje, gyöngyös földesurnője meghatalmazottja a város ellen keresetet inditott Kis Gáspár jobbágya nevében, ki városi biró korában a város szükségére, 332 fit készpénz mellett, Szabó Andrástól 50 köböl bort, köblét 1 frtért vásárolt, melyet még most sem elégitett ki a város. Kéri, hogy mint egyenes adósság jobbágyán kerestetvén, a fizetésben a város marasztaltassék.
1673-ban verpeléthi emberek kápolnaiaktól 8 ökröt vásároltak, párját 18 talléron. Az árát nem fizetvén meg: a kápolnai jobbágyok nevében az egri püspök, mint földesurok prokátora Pápay János inditotta meg az adós verpelétiek ellen a keresetet. 4)
IX. A Tarna némi szabályozásának képét látjuk azon keresetben, melyet Mocsáry Anna Dorogffy István özvegye kiskoruinak, Mária, Judith és Kata nevében, 1675. marcz. 13-án nyujtott be a vármegyéhez, mely ekként szól:
"Az elmult esztendőkben, de kivált az 1673. évben; nem tudatik mícsoda indulattal, Heves vármegyébe való Sadány nevü falunak lakosai, a Tarna vize árkát és fenekét, mely Mera falu mellett annak határában épitett malomra folyt, mely vizből mind magok a mérai lakosok, mind marhájok ittanak, némely helyen nevezetesen a Vídék-gáttya nevü helyen, ugy elásták és embermagas töltéssel meggátolták, és a sadányi malomra annyira elforditották a Tarna vize folyását, hogy legalább két év óta a mérai malom nem foroghat, sőt lakosi és marháit csak nem szomjan kényszeritik megepedni: - kéri az alispánt biró társaival vizsgálatra kiküldetni, a következő irányban: l. A csörge-vize hol szakadt ki a Tarna vizéből, mely falu s predium határán folyt a mérai malomra, és hol árkolták és vették a sadányiak a magok malmára. 2. Azon csörge-vize hol szakadt be a Tarna-vizébe és annak más felé vétele tett-e apadást a Tarna vizében és kárt a mérai maIomnak. 3. A Tarna vizét a vidék gattyával mi módon árkolták alább, nagy magos és széles töltéssel mint vették el a sadányiak ős elejétől fogva való árkából, s ebből mily kára lett a mérai malomnak?
A továbbira adatunk nincsen.
1) Hevesmegye ltárában.
2) Okmánytárban 20. sz. a.
3) Megyei jkönyvben.
4) Megyei jegyzőkönyvben ugyanazon évek alatt.