Előszó

Az első világháború hősi halottainak századunk húszas és harmincas éveiben szinte minden városban és faluban emlékművet állítottak.

Pápán a hetes huszárok tragikus végű első csatájának szép, domborműves emlékjele van, s a hadifogságban elhunyt katonáknak is. Emléktáblát állítottak a református és evangélikus egyház hősi halottainak, néhány iskolában az elesett egykori diákoknak, de nincs köztéri emlékműve annak a több száz derék pápai polgárnak, akik ebből a városból indultak el, hogy az orosz, szerb, román vagy olasz fronton elvérezzenek abban a szent hitben, hogy hazájukért adták életüket.

Most, az első világháború befejezésének 80. évfordulóján, midőn áll már a második nagy háború áldozatainak köztéri szobra, ennek a kötetnek a megjelentetésével szeretnénk megadni a tiszteletet az első nagy világégés hőseinek.

Könyvünkben elsőként bemutatjuk egy pápai kereskedősegédből lett tüzér, Horváth Pál naplóját, aki valamennyi fronton harcolt, s hitelesen feljegyezte, mennyi szenvedésben, betegségben, éhezésben, hadi fáradalmakban volt része azoknak, akik megjárták a háború poklát. Amit ő leír, azt a többi bevonultatott pápai férfi is átélte valamilyen formában, azok, akiknek sikerült hazatérniük, s azok is, akik messzi harcmezőkön találtak örök nyugodalmat. Ezért is értékes számunkra ez a háborús dokumentumnak tekinthető írásmű.

A szerző Galíciában megismerte előbb a mozgóháború, majd a lövészárokharc szörnyűségeit, jelen volt Gorlicénél az áttörés alkalmával, harcolt Belgrád bevételénél. Ott volt Romániában, ahol magyar, német, bolgár és török alakulatok együtt küzdöttek az orosz-román haderő ellen. Az olasz front minden gyötrelméből kivette részét, s végül 1918 novemberében egy vesztett háború után fájdalommal a szívében érkezett haza kalandos úton Pápára. A könyv a napló után tartalmazza azoknak a katonáknak a névsorát és adatait, akik a Megyei Levéltárban található pápai anyakönyvek bizonysága szerint meghaltak, vagy holtnak nyilváníttattak.

Ez a jegyzék igen tanulságos. Bizonyítja, hogy a halál nem válogat. Bolti szolga, gyümölcsárus, napszámos itt együtt szerepel gróf Esterházy Pállal, a gazdag arisztokratával és más tekintélyes emberekkel. Döbbenetes, milyen sokan vannak azok a katonák, akikkel nem az ellenség golyója végzett, hanem valamiféle betegség, melyet a háború hozott magával. Természetesen ők is hősi halottnak tekinthetők. Rendkívül nagy az eltűntek száma. Őket holtnak kellett nyilvánítani. Miután ez sok esetben nem történt meg, Pápa hősi halottainak száma jóval több annál, mint amennyit az anyakönyvek kimutatnak. Az itt létesített hadikórházakban elhunytak mindannyian szerepelnek a város anyakönyveiben. Ők többségében csak végső nyugvóhelyük, az alsóvárosi temető katonai parcellája révén váltak pápaiakká. A kötet szerzői szerkesztettek egy olyan kislexikont is, melyben volt pápai katonák rövid háborús életrajza található. Ezeket nyomtatásban megjelent hadtörténeti munkákból válogatta ki egyik szerző. Ebben az összeállításban alig félszázan szerepelnek, de ennyi is elegendő annak bizonyítására, mennyi megpróbáltatásban volt része az első világháború idején Pápáról bevonultatott tartalékos katonáknak, azok családjainak és Pápa lakosságának.

A szerkesztők a záró fejezet képeiben kívánják a háborús események hangulatát felidézni, egy-egy mozzanatot felvillantani a frontokon történtekről, s valamit bemutatni abból a kevésből, ami az első világháborúra emlékezteti a városban Pápa lakóit.

Kérem, fogadják szeretettel ezt a nagy gonddal készült könyvet, tanulmányozzák, őrizzék meg, s adják tovább gyermekeiknek, unokáiknak, hogy városunk lakói a jövőben se feledkezzenek meg a nyolcvan évvel ezelőtt lezárult háború áldozatairól.

Áldott legyen a hősök és áldozatok emléke!

Dr. Kovács Zoltán
polgármester