Kedves Olvasó!

A kezében tartott karcsú kötet a XIX. század végi Veszprémnek állít emléket. A korabeli sajtó - hasonlóan a maihoz - a város gondjaival és örömeivel, a haladással és a maradisággal, a vezetőkkel és a vezetettekkel egyaránt foglalkozott. A város a maga valóságában és teljességében jelenik meg a korabeli híradásokban. Ezekből nyújtunk át egy csokorra valót.

A "Veszprém" című írás franciás könnyedséggel mutatja be a megye fő-ispánját "a leggavallérabb magyar főurat" és Kováts Imre polgármestert, aki a "város szülötte ki egyszerű iparos létére pick auf küzdte föl magát". Megismerkedhetünk a város hivatalaival, közintézményeivel, jeles és kevésbé jeles személyiségeivel, társasági életével és mindazzal, amiből egy város összeáll. A Pesti Naplóban 1893-ban megjelent írás anonim. Stílusa alapján egy Veszprémből elszármazott publicistának, Szomaházy Istvánnak tulajdonítható, aki a veszprémi piaristáknál diákoskodott. Első írásai Marquis d'Or álnéven a Veszprém című lapban jelentek meg, melynek főszerkesztője Lévay Imre a gimnázium akkori igazgatója volt. Amikor tanára előtt kilétét felfedte, dicséret helyett megrovást kapott: "Szégyeld magad, ostoba novellákat írsz, ahelyett, hogy a fizikát és az algebrát tanulnád!" Szomaházy, mint diák a lapnak nem küldött több írást. Így tűnt el a város sajtójából Marquis d'Or örökre.

Az élet ismétli önmagát és napjainkban sem tűnnek idegennek számunkra a második részben közölt újságcikkek. Ugye ismerős a téma? Vízdíjak megállapítása, közbiztonság, a város szervezeti szabályzata, tisztújítás, polgármester-választás és beiktatás. És két régi, mára már átalakult funkció: polétások, virilisták.

Aktualitását ma sem vesztett téma, már a múlt század végén is gond volt: városrendezés, parkosítás, építkezések és a piac elhelyezése.

A cikkeiket aláíró és névtelen zsurnaliszták által feldolgozott témák egy visszatekintő tükörben sorjáznak, felmutatva egy dunántúli vármegye székhelyének az 1875. január 4-től rendezett tanácsú Veszprém életét, felidézve az olvasó számára múltunk egy kis szeletét.

a szerkesztő