Előszó

Röszke község történetét mindmáig semmilyen könyvben vagy tanulmányban nem olvashattuk.

Vastag József, Röszke szülötte, időnként egy-egy tárgykört földolgozott községünk történetéből, és ezeket elsősorban ismeretterjesztő filmekben közkinccsé is tette. Így vitte el hírét a főként paprikatermesztéséről nevezetes falunknak. Ő kezdeményezte Röszke történeti monográfiájának elkészítését is. Többszöri javaslatát végre 1989-ben, a tanácsrendszer utolsó évében, a tanács fölkarolta, és megindította a falutörténeti kutatómunkát.

Könyvünk megjelentetését az a szándék vezérelte, hogy Röszkének mind törzsökös lakossága, mind az utóbbi évtizedekben ide települők ismerjék meg szülőfalujuk, lakóhelyük múltját. A földet, ahol élnek, dolgoznak; ahol szüleik sírját ápolják, s ahol saját holnapjukat és gyermekeik jövőjét építik.

Tamási Áron szép mondása szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc nemzetnevelő művében, a Parainezisben arra figyelmeztet: "Az emberi tehetség parányi lámpa, amely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk." A tartalmas hazaszeretetnek alapja a lokálpatriotizmus, a szűkebb haza, a szülőföld, a lakóhely, az otthon szeretete. Kölcsey így folytatta: "Mert tudd meg: e szóban, haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége. Oltár, atyáid által Istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szűlőid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid és polgártársaid: egytől egyig csak egészítő részei annak."

Hasonlót tanított valamikor az iskoláskönyvben a gyermekek kedvelt költője, Pósa Lajos is:

Ahhoz, hogy valamit szeressünk - ismernünk kell. Ezt az ismeretet szolgálja Röszke monográfiája.

Annak, aki kezébe veszi e könyvet, tudnia kell, szerzői számára milyen különleges nehézségeket jelentett a község történetének fölkutatása. Hiszen Röszke 1950-ig Szeged része- korábban pusztasága, majd tanyavilága, később kertészsége - volt; önállóan tehát ritkán fordult elő a levéltári forrásokban. Ha szerepelt is, többnyire a többi alsótanyai részekkel, a 19. századtól kapitányságokkal együtt emlegették. A monográfia munkatársainak tehát különös gonddal kellett a szegedi, sőt alsótanyai forrásokból kiszitálni a szűkebben csak a községre vonatkozó adalékokat, és ebből kerekíteni ki, korlátolt lehetőségek közepett, Röszke történetét. Így tudjuk méltányolni eléggé, hogy szerzőink rá tudtak mutatni egy-egy történeti korszakban vagy egy-egy tárgykörben azokra a különleges, sajátos mozzanatokra, amelyek községünket szomszédaitól is elkülönítik. Ilyen az érdekességszámba menő história a népballadában is megörökült Császár Katáról és testvéréről, Daud Cselebiről, akiknek viszontagságos sorsa Röszkével forrt össze. A sorsukat fölelevenítő Szegfű László a címertannak is kiváló szakértője; neki köszönhetjük községünk 1993-ban elfogadott címerét. Ez díszíti könyvük címlapját.

Nagy örömömre szolgál, hogy a községtörténet kezdeményezője, Vastag József maga is kivette részét a munkából. Ő főként a szájhagyományt menti át az utókor számára.

Köszönetet mondok könyvük szerzőinek fáradságos kutatómunkájukért, s hogy ezzel megteremtették az alapot ahhoz, hogy Röszkéről a huszonegyedik század, a harmadik évezred olvasói előtt is hiteles kép táruljon föl.

Ajánlom e könyvet Röszke valamennyi lakosának és a községünk iránt érdeklődő minden olvasónak.

Röszke, 1996. október 12-én.

Magyari László
polgármester