Üdv az Olvasónak!

Tisztelt Olvasó! Ön új kötetet tart a kezében, amely emlékállítás, de reméljük egyben nélkülözhetetlen forráskiadványa is lesz Pápa város koraújkori történetének.

Meddig is tartott a magyar középkor? Nem könnyű meghatározni. Talán 1526-ig? Vagy 1541-ig? Esetleg 1686-ig? Mindegyik évszám elfogadása mellett lehet érveket felsorakoztatni.

Adódik azonban egy természetes választóvonal, amely a török magyarországi előretörésének megfelelően szinte területenként más és más. Városunk esetében az első komolyabb török ostrom, amelyet - az enyingi Török család hűséges familiárisának, Martonfalvay Imrének a tervei, erődítési munkálatai, nem utolsósorban hősi példamutatása alapján - a pápaiak és az itt állomásozó végbeliek visszavertek, 1543-ban volt.

Sajnos Martonfalvay bátorsága, az egykori pápaiak hősiessége 1594-ben Győr várának elestével együtt tovaszállt. A tatár kán fenyegető üzenetére feladták a várat, s egyetlen éjszaka alatt futott, ki merre látott. Ezzel a város és vár, valamint az általa védett területek a török hordák martalékai lettek. Közvetlen hadszíntérré vált a Marcalmente és a Rábaköz.

Ekkor sietett a zömében Sárvárra és környékére menekült pápaiak és persze saját birtokai segítségére, megmentésére Nádasdy Tamás a "Fekete bég". Jó diplomáciai érzékkel elérte, hogy az amúgy bizonytalankodó Birodalmi Seregek, a siker reményében Pápa felszabadításához fogjanak. A tizenkét nemzet katonáit magába foglaló hadsereg diadala nem maradt el. Alig egyhetes ostrom után Szemender az utolsó pápai pasa megadta magát, és méltányos feltételek biztosítása után kivonult a várból, átadva azt Miksa főhercegnek, a hadsereg parancsnokának. Sajnos a felszabadító seregek kapzsisága, - mint annyiszor, - most is árnyékot hozott a dicsőség napjaira: lemészárolták a kivonuló törökök nagy részét, felrobbant a lőportorony, amely romokba döntötte a vár egy részét is.

A vár és város fontosságát mutatja, hogy már szeptember legelején a szomszédos vármegyék jobbágyságát rendelte ki az uralkodó és az országgyűlés Pápa alá, a vár erődítési munkálataira.

A történészek - (Kis Ernő és Sarudy György a református főiskola tanárai, Jankó László a pápai Állami Tanítóképző tudós tanára és egy N.P. monogramú ma már megfejthetetlen publicista, majd Florio Banfi Aldobrandinit bemutató feldolgozásában egész fejezetet szentelt az eseményeknek. Szakály Ferenc, Gecsényi Lajos és Pálffy Géza történészek a pápai tanulmánykötetekben is jelentős kutatómunka eredményét tárták az olvasók elé. A város török kori története bemutatásának, sok metszet és festmény mellett, az egykori pápai Tanítóképző dísztermében falra festett kép örökíti meg a dicsőséges eseményt) - több mint száz év óta kutatták a vár 1597. évi felszabadításának történetét. A pápai újságok hasábjain többször - különösen évfordulók táján - megelevenedett a történelem. Igazi tudományos feldolgozásra, méltó emlékállításra csak most került sor Pálffy Géza fiatal történész tollából. Az eseményeket feldolgozó tanulmány mellett a legfontosabb hazai és külföldi források teszik életszerűvé az események bemutatását. A kötetben közölt metszetek, ábrák alapján szinte úgy érezzük, mintha magunk is résztvevői lennénk az eseményeknek.

Talán nem véletlen, hogy a város felszabadulására Szent István, első szent királyunk ünnepén, augusztus 20-án kerülhetett sor. Köszönet a szerzőnek, a szerkesztőnek és mindenkinek, aki anyagi, szellemi támogatásával, munkájával lehetővé tette a kötet megjelenését.

Kelt Pápa városában, 1997. Szent István napján,
a vár és a város felszabadulásának négyszáz éves évfordulóján

Dr. Kovács Zoltán
Pápa város polgármestere