CÍMLAP
|
MVGYOSZ hangoskönyvek TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Mutató tábla,
mely azt mutatja, hogy az
I. énekben
fölébred álmából egy fogoly, s szabadulást tervez - azonban
az
nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást tervező, álmából
fölébredt fogoly? csupán azért, hogy később a meglepetés annál
meglepőbb legyen. - A
II. énekben
már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb kocsmája?
mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben sántikál a kántor? ki
buzdítja merényének végbevitelére? sat. - A
III. énekben
megszabadúl a fogoly, s börtönéből a kocsmába megy; s amily
szörnyű
dolgokat lát: oly szörnyű dolgokat cselekszik. Itt már az is orrára
köttetik a nyájas olvasónak, hogy a fogoly nem más, mint a költemény
hőse. - A
IV. énekben
a szörnyű dolgok véget érnek, s a költemény hőse szörnyű véget ér.
Ismertető
Petőfi eposz-paródiája - mely a költő ritka jókedvében született - nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzó pátoszt, a fennkölt hangnemet, a jellegzetes eposzi kellékeket gúnyolja ki, hanem a költészet "vasárnapias", ünnepélyes értelmezését is. A hatalmasra növesztett falusi életkép már tárgyválasztásában (kocsmai csetepaté) méltatlan az eposz műfajhoz, a költő mindezt megtoldja a költészet "lefokozásával", rengeteg iróniával és humorral, jellemkomikummal és nyelvi leleménnyel, parodisztikus és profanizáló elemmel, mesterkéltséggel és naivitással. Az 1844-ben írott, négy énekből álló "hősköltemény" valóságos hadüzenet volt a korábbi korszak patetikus költészetfölfogásának, ma pedig kevés számú vígeposzaink egyik legkimagaslóbbja. A kötethez Veres András írt frappánsan szellemes tájékoztató Előszót.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu