CÍMLAP
|
Diákantológia TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
Bevezető: Széki Patka László
Versek és novellák
- Auth Szilvia (1998) (19 éves)
Korom műemberei
Szomorúság
Táncolni az esőben - Bajza Olivér (1997) (19 éves)
Mifelénk
A végzet felirata
H. D. T.-nak - Balla István (1998) (15 éves)
A jóság dalai
Találós kérdés
Nemespenész
Nekrológ - Baranyai Máté (1998) (19 éves)
Málnaszörp a vér...
Lennék én... - Bognár Barnabás (1997) (19 éves)
Rombusz
Ellipszis
Négyzet
Törjön szét - Czeglédi Csaba (1998) (17 éves)
Miért tagadjam...
Örömóda - Csobán Zsuzsanna (1998) (18 éves)
Miért más
Vigyázz rám - Deres Péter (1998) (20 éves)
A tenger fenekén - Erdélyi Valéria (1997) (17 éves)
Utat kértem
Nagypéntek
Mezítelen - Ferenczi Annamária (1998) (18 éves)
Negro, avagy egy csiszolatlan
fekete gyémánt rövid története
Mikulás az óvodában - Gárdonyi Szilárd (1998) (17 éves)
Szerelem emléke
Filozofikus bordal - Gilányi Eszter (1998) (18 éves)
Meztelen talpak surranó
nesze hideg kövön... - Horváth Andrea (1998) (18 éves)
Tettyei emlékek világosban - Horváth Attila (1998) (20 éves)
Magamnak
Város-gödör
Semerre - Juhász Péter (1998) (16 éves)
Te miben hiszel?
Szép új világ - Kispéter István (1997) (20 éves)
Az engesztelhetetlen hajnal
(meg B. K.-nak is)
A gyerek Zeusz panaszdala - Kiss Melinda (1998) (18 éves)
A dalos
A Naphoz
Modern csend
Janus Pannonius: Ad Polycarpum című versének fordítása - Kiss Richárd János (1998) (18 éves)
A legjobb napok
Táplálék a léleknek - Kiss Viktor (1997) (18 éves)
Majd egyszer
Befőtt szerelemből
Hasonlat - Kozma Kata (1998) (18 éves)
Vadgesztenyék - Lendvai Péter (1997) (20 éves)
Önarckép
A mindennapok passiójában - Lichter Péter (1998) (14 éves)
Az este búcsúztatása
Ősz
Emlékek koronája
Egy busz ablakára
A múlt
Egy másodperc az életből - Nagy Fruzsina (1998) (17 éves)
Kórházban
A fiú és a halak
Padon ülve
Becsukott szememmel látlak - Rochy György (1998) (17 éves)
Mitől küzd az ember
Vad szerelem
Miért szeretlek
Én - Sánta Gábor (1998) (18 éves)
A szirtaki ritmusára
Prométheusz vágyai
A színek harmóniája - Stark Emil (1998) (19 éves)
A magány szonettje
Stanza az elmúláshoz
Elmondanám... - Szilágyi-Nagy Ildikó (1997) (19 éves)
Lépcsőházi szagok
É.
Idők (I)
D. naplójának töredéke
És jól érzem magam
Találósmese Sünnel
Eső cseppje... - Szőnyi Attila (1998) (16 éves)
I. Mózes 1:26-31 - Tihanyi Péter (1998) (16 éves)
Mi ez?
Szeretkezés - Tóth Annamária (1998) (16 éves)
Gördülő kövek
Egy nehéz hajnal éjszakája
A kőmajom - Varga Levente (1998) (14 éves)
Én és magam közös házban
Remény
Beköltözés
Lélektánc
Hangjáték
- Czimmermann András (1997) (19 éves)
Félix
Irodalmi paródia
- Molnár Norbert (1998) (16 éves)
Tanár úr kérem a XX. század iskolájában
avagy Tanárnő kérem (A rossz tanuló felel)
A kötet szerzői
Illusztrációk jegyzéke
Illusztrációk
- Bakai Roland
Czeglédi Csaba: Örömóda (tusrajz)
Kozma Kata: Vadgesztenyék (tusrajz) - Csiszár Csilla
Gárdonyi Szilárd: Szerelem emléke (tollrajz) - Érsek László
Nagy Fruzsina: Padon ülve (tusrajz)
Szilágyi-Nagy Ildikó: Eső cseppje... (tusrajz)
Tihanyi Péter: Szeretkezés (tusrajz) - Horák Tamás
Baranyai Máté: Málnaszörp a vér... (zseléstoll)
Czeglédi Csaba: Miért tagadjam... (zseléstoll)
Kiss Richárd János: A legjobb napok (zseléstoll)
Stark Emil: Stanza az elmúláshoz (zseléstoll) - Jánosi Fruzsina
Horváth Andrea: Tettyei emlékek világosban (tollrajz)
Szőnyi Attila: I. Mózes 1:26-31 (tollrajz) - Kónicz Ildikó
Lichter Péter: A múlt (zseléstoll) - Sárközi Tamás
Horváth Attila: Város-gödör (tusrajz)
Kiss Melinda: A dalos (tusrajz)
Varga Levente: Lélektánc (tusrajz) - A borítón Horák Tamás illusztrációja
Auth Szilvia: Korom műemberei című verséhez (zseléstoll)
Ifjú írástudók az ezredvég küszöbén
A várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár 1991-ben kezdeményezte "Így írunk mi" irodalmi pályázatával a diákok vers-, próza- és drámaíró kedvének-készségének megmérettetését, immár Veszprém megyén messze túlnyúlóan.
A korábbi évek pályázatain feltűnt legígéretesebb tollforgatók műveiből 1996-ban megjelent Tizenhatodik születésnapomon című antológia előszavában is fölemlegettem: ez a nemes vállalkozás azt bizonyítja, hogy az akkor és most felnövekvő nemzedékről csak nagyon óvatosan, közhelyekkel telítetten lehet úgy vélekedni, mintha a számítógépen, az interneten kívül már semmi más nem érdekelné részeseit.
Ez a tavalyelőtti és tavalyi, örvendetesen gazdag pályázati anyagból szerkesztett válogatás még inkább arról győzheti meg azokat, akik a kezükbe veszik és lapozgatják, hogy az általunk sokat kárhoztatott, utánunk következők sorában jócskán akad olyan, aki sikeresen dacol huszadik századunk milliónyi álságával, az egyéniséget eltipró, az embert személyteleníteni, hontalanítani kívánó folyamataival.
Balla István találóan, magát és másokat keresően ítélkezik A jóság dalai című versében a következőképpen:
ívtelen ajkunk lezárja a pénz.
S ha netán a szűzi hóval egybeolvadunk,
gyermek-lelkünk csákánnyal verjük szét.
Akár abszurd, akár szürrealisztikus, netán ösztönösen posztmodern szövegszerkezetben, képzetekben nyilvánul meg a harminchárom szövegíró és a hét illusztrátor világfelfogása, mind-mind arról tanúskodik, hogy eszmélkedésüket hiába próbálja megkísérteni az embert robottá süllyeszteni akaró globalizáció, ők a maguk szuverén módján, s többnyire nagyon egyéni nyelvi leleménnyel élve értelmezik azt a technikai sivatagot, ahol már-már csak törpe kis oázisnak tűnhet az ilyenfajta létmegnyilvánulás.
Tizennégytől húszéves korig terjedően a kifejezőerő, a szimbólumok és metaforák használata, mélysége, meggyőző ereje az egyes szerzők szerint természetesen különböző, de annyiban feltétlenül rokon értelmű, azonosítható, hogy álmaik, vágyaik, indulataik, lét- és valóságértelmezésük cáfolja mindazt a klisét, sablont, amit a "beérkezettek" róluk kialakítottak, terjesztenek.
Szövegszövésük, képzettársításuk helyenként és időnként még féktelenül burjánzó, zabolátlan, ám éppen ettől elbűvölően vakmerő, az álakadémikus kötöttségeket felrúgó. Ha csak két kiragadott szövegtöredéket idézek: "a Nádas beleegyezően bólintott" és "preparált zongora lettem", máris észlelhető, hogy ennek a nemzedéknek az érzékeny, önmagát kifejezni képes rétege kíméletlenül bánik a nyelvvel, s sokkal őszintébben, mint ahogy az a reklámokból, a hírekből, a köznapok összes kommunikációs fertályáról rájuk ontatik.
Némi irigykedéssel olvastam újra a kötetben megszólaló diák-írók, diákköltők alkotásait, hiszen a korral együtt a nyelvi görcsök gyakorta szaporodnak, a tudat alatti tartományok egyre rejtettebbekké válnak, hogy aztán szinte teljesen kihunyjanak az elmúlás kérlelhetetlen visszfényében. Az antológia fiatal szerzői önmaguk energiájának fényét még úgy tudják olvasójukra vetíteni, hogy bármely görbületük esetlenségét el lehet nézni, s ha képzelőerejüket nem szegényíti el további életútjuk, közülük néhányan kénytelenek lesznek rátérni a hivatásosnak nevezett alkotói lét irgalmatlanul rögös útjára. Ott aztán, ahogy Stark Emil vallja A magány szonettje című versében: "Sziszegve szólít szellemhazám".
Légyen kegyes a sors, az alkotói lét mindazon szerzőhöz további életútja során, aki ebben a várpalotai könyvtár jóvoltából megjelentetett gyűjteményben szerepelhet.
Széki Patka László