Tétel adatlapja
CÍMLAP

Befőtt szerelemből
Diákantológia


TARTALOM, BEVEZETŐ



Tartalom

Bevezető: Széki Patka László

Versek és novellák

  • Auth Szilvia (1998) (19 éves)
    Korom műemberei
    Szomorúság
    Táncolni az esőben

  • Bajza Olivér (1997) (19 éves)
    Mifelénk
    A végzet felirata
    H. D. T.-nak

  • Balla István (1998) (15 éves)
    A jóság dalai
    Találós kérdés
    Nemespenész
    Nekrológ

  • Baranyai Máté (1998) (19 éves)
    Málnaszörp a vér...
    Lennék én...

  • Bognár Barnabás (1997) (19 éves)
    Rombusz
    Ellipszis
    Négyzet
    Törjön szét

  • Czeglédi Csaba (1998) (17 éves)
    Miért tagadjam...
    Örömóda

  • Csobán Zsuzsanna (1998) (18 éves)
    Miért más
    Vigyázz rám

  • Deres Péter (1998) (20 éves)
    A tenger fenekén

  • Erdélyi Valéria (1997) (17 éves)
    Utat kértem
    Nagypéntek
    Mezítelen

  • Ferenczi Annamária (1998) (18 éves)
    Negro, avagy egy csiszolatlan
    fekete gyémánt rövid története
    Mikulás az óvodában

  • Gárdonyi Szilárd (1998) (17 éves)
    Szerelem emléke
    Filozofikus bordal

  • Gilányi Eszter (1998) (18 éves)
    Meztelen talpak surranó
    nesze hideg kövön...

  • Horváth Andrea (1998) (18 éves)
    Tettyei emlékek világosban

  • Horváth Attila (1998) (20 éves)
    Magamnak
    Város-gödör
    Semerre

  • Juhász Péter (1998) (16 éves)
    Te miben hiszel?
    Szép új világ

  • Kispéter István (1997) (20 éves)
    Az engesztelhetetlen hajnal
    (meg B. K.-nak is)
    A gyerek Zeusz panaszdala

  • Kiss Melinda (1998) (18 éves)
    A dalos
    A Naphoz
    Modern csend
    Janus Pannonius: Ad Polycarpum című versének fordítása

  • Kiss Richárd János (1998) (18 éves)
    A legjobb napok
    Táplálék a léleknek

  • Kiss Viktor (1997) (18 éves)
    Majd egyszer
    Befőtt szerelemből
    Hasonlat

  • Kozma Kata (1998) (18 éves)
    Vadgesztenyék

  • Lendvai Péter (1997) (20 éves)
    Önarckép
    A mindennapok passiójában

  • Lichter Péter (1998) (14 éves)
    Az este búcsúztatása
    Ősz
    Emlékek koronája
    Egy busz ablakára
    A múlt
    Egy másodperc az életből

  • Nagy Fruzsina (1998) (17 éves)
    Kórházban
    A fiú és a halak
    Padon ülve
    Becsukott szememmel látlak

  • Rochy György (1998) (17 éves)
    Mitől küzd az ember
    Vad szerelem
    Miért szeretlek
    Én

  • Sánta Gábor (1998) (18 éves)
    A szirtaki ritmusára
    Prométheusz vágyai
    A színek harmóniája

  • Stark Emil (1998) (19 éves)
    A magány szonettje
    Stanza az elmúláshoz
    Elmondanám...

  • Szilágyi-Nagy Ildikó (1997) (19 éves)
    Lépcsőházi szagok
    É.
    Idők (I)
    D. naplójának töredéke
    És jól érzem magam
    Találósmese Sünnel
    Eső cseppje...

  • Szőnyi Attila (1998) (16 éves)
    I. Mózes 1:26-31

  • Tihanyi Péter (1998) (16 éves)
    Mi ez?
    Szeretkezés

  • Tóth Annamária (1998) (16 éves)
    Gördülő kövek
    Egy nehéz hajnal éjszakája
    A kőmajom

  • Varga Levente (1998) (14 éves)
    Én és magam közös házban
    Remény
    Beköltözés
    Lélektánc

Hangjáték

  • Czimmermann András (1997) (19 éves)
    Félix

Irodalmi paródia

  • Molnár Norbert (1998) (16 éves)
    Tanár úr kérem a XX. század iskolájában
    avagy Tanárnő kérem (A rossz tanuló felel)

A kötet szerzői
Illusztrációk jegyzéke

Illusztrációk

  • Bakai Roland
    Czeglédi Csaba: Örömóda (tusrajz)
    Kozma Kata: Vadgesztenyék (tusrajz)

  • Csiszár Csilla
    Gárdonyi Szilárd: Szerelem emléke (tollrajz)

  • Érsek László
    Nagy Fruzsina: Padon ülve (tusrajz)
    Szilágyi-Nagy Ildikó: Eső cseppje... (tusrajz)
    Tihanyi Péter: Szeretkezés (tusrajz)

  • Horák Tamás
    Baranyai Máté: Málnaszörp a vér... (zseléstoll)
    Czeglédi Csaba: Miért tagadjam... (zseléstoll)
    Kiss Richárd János: A legjobb napok (zseléstoll)
    Stark Emil: Stanza az elmúláshoz (zseléstoll)

  • Jánosi Fruzsina
    Horváth Andrea: Tettyei emlékek világosban (tollrajz)
    Szőnyi Attila: I. Mózes 1:26-31 (tollrajz)

  • Kónicz Ildikó
    Lichter Péter: A múlt (zseléstoll)

  • Sárközi Tamás
    Horváth Attila: Város-gödör (tusrajz)
    Kiss Melinda: A dalos (tusrajz)
    Varga Levente: Lélektánc (tusrajz)

  • A borítón Horák Tamás illusztrációja
    Auth Szilvia: Korom műemberei című verséhez (zseléstoll)


Ifjú írástudók az ezredvég küszöbén

A várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár 1991-ben kezdeményezte "Így írunk mi" irodalmi pályázatával a diákok vers-, próza- és drámaíró kedvének-készségének megmérettetését, immár Veszprém megyén messze túlnyúlóan.

A korábbi évek pályázatain feltűnt legígéretesebb tollforgatók műveiből 1996-ban megjelent Tizenhatodik születésnapomon című antológia előszavában is fölemlegettem: ez a nemes vállalkozás azt bizonyítja, hogy az akkor és most felnövekvő nemzedékről csak nagyon óvatosan, közhelyekkel telítetten lehet úgy vélekedni, mintha a számítógépen, az interneten kívül már semmi más nem érdekelné részeseit.

Ez a tavalyelőtti és tavalyi, örvendetesen gazdag pályázati anyagból szerkesztett válogatás még inkább arról győzheti meg azokat, akik a kezükbe veszik és lapozgatják, hogy az általunk sokat kárhoztatott, utánunk következők sorában jócskán akad olyan, aki sikeresen dacol huszadik századunk milliónyi álságával, az egyéniséget eltipró, az embert személyteleníteni, hontalanítani kívánó folyamataival.

Balla István találóan, magát és másokat keresően ítélkezik A jóság dalai című versében a következőképpen:

Vörösben izzik XX. századunk,
ívtelen ajkunk lezárja a pénz.
S ha netán a szűzi hóval egybeolvadunk,
gyermek-lelkünk csákánnyal verjük szét.

Akár abszurd, akár szürrealisztikus, netán ösztönösen posztmodern szövegszerkezetben, képzetekben nyilvánul meg a harminchárom szövegíró és a hét illusztrátor világfelfogása, mind-mind arról tanúskodik, hogy eszmélkedésüket hiába próbálja megkísérteni az embert robottá süllyeszteni akaró globalizáció, ők a maguk szuverén módján, s többnyire nagyon egyéni nyelvi leleménnyel élve értelmezik azt a technikai sivatagot, ahol már-már csak törpe kis oázisnak tűnhet az ilyenfajta létmegnyilvánulás.

Tizennégytől húszéves korig terjedően a kifejezőerő, a szimbólumok és metaforák használata, mélysége, meggyőző ereje az egyes szerzők szerint természetesen különböző, de annyiban feltétlenül rokon értelmű, azonosítható, hogy álmaik, vágyaik, indulataik, lét- és valóságértelmezésük cáfolja mindazt a klisét, sablont, amit a "beérkezettek" róluk kialakítottak, terjesztenek.

Szövegszövésük, képzettársításuk helyenként és időnként még féktelenül burjánzó, zabolátlan, ám éppen ettől elbűvölően vakmerő, az álakadémikus kötöttségeket felrúgó. Ha csak két kiragadott szövegtöredéket idézek: "a Nádas beleegyezően bólintott" és "preparált zongora lettem", máris észlelhető, hogy ennek a nemzedéknek az érzékeny, önmagát kifejezni képes rétege kíméletlenül bánik a nyelvvel, s sokkal őszintébben, mint ahogy az a reklámokból, a hírekből, a köznapok összes kommunikációs fertályáról rájuk ontatik.

Némi irigykedéssel olvastam újra a kötetben megszólaló diák-írók, diákköltők alkotásait, hiszen a korral együtt a nyelvi görcsök gyakorta szaporodnak, a tudat alatti tartományok egyre rejtettebbekké válnak, hogy aztán szinte teljesen kihunyjanak az elmúlás kérlelhetetlen visszfényében. Az antológia fiatal szerzői önmaguk energiájának fényét még úgy tudják olvasójukra vetíteni, hogy bármely görbületük esetlenségét el lehet nézni, s ha képzelőerejüket nem szegényíti el további életútjuk, közülük néhányan kénytelenek lesznek rátérni a hivatásosnak nevezett alkotói lét irgalmatlanul rögös útjára. Ott aztán, ahogy Stark Emil vallja A magány szonettje című versében: "Sziszegve szólít szellemhazám".

Légyen kegyes a sors, az alkotói lét mindazon szerzőhöz további életútja során, aki ebben a várpalotai könyvtár jóvoltából megjelentetett gyűjteményben szerepelhet.

Széki Patka László


×