Minden idők egyik legnagyobb írójának, az általában Shakespeare és Cervantes mellett emlegetett Rabelais-nek az életműve tulajdonképp egy ötrészes, hatalmas regény (bár a regény műfajának számos vonása nem illik erre a műfajtalan, óriás írásműre). Az öt részből egy Gargantuáról szól, ám ez a rész később keletkezett, mint a Gargantua fiának életét és kalandjait bemutató Pantagruel első része. A fikció időrendjében azonban az apa könyve áll elöl, ezt követi Pantagruel történetének négy könyve. A negyedik, tehát az összmű ötödik kötete azonban csak részben Rabelais műve.

Apa és fia egyaránt óriások, nemcsak testméretüket tekintve, de étvágy, szerelmi-szeretkezési kedv és hajlandóság, tudásszomj és iszákosság dolgában is. Történetük lényegében egyetlen hatalmas lakomázás, eszem-iszom, szerelmeskedés, és persze végeérhetetlen szószaporítás, no meg durva csíny, kacagtató tréfálkozás és egy hosszabb utazás. A mű óriási jelentőségét a benne felhalmozott, szinte enciklopédikus ismeretanyag, a kimeríthetetlen szatíra, a komikus véna és a teljességgel páratlan, utánozhatatlanul összetett, bonyolult, egyszerre intellektuális, tudós és tudóskodó, valamint a népies farce-okra emlékeztető stílusötvözet adja.

A hatalmas mű fordítástörténete a magyar irodalomban külön fejezet. A Gargantuát 1936-ban Kemény Katalin fordította le, ám műve inkább a szakembereknek szóló filológiai kísérlet maradt. A teljes műből összefüggő szemelvényeket Benedek Marcell közölt 1965-ben, csakhogy ezek töredékei az egésznek. Faludy György 1947-48-ban lefordította ugyan a teljes művet, viszont fordításának csak az első része jelent meg.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk