Bevezetés (részlet)

Az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak viszonya egyike korunk problematikus kérdéseinek. Mindmáig nem alakult ki egyetértés még azon országok jogfelfogásában sem, amelyek alkotmányos alapértéknek tekintik az emberi jogokat, és a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére is hajlandók valamilyen szinten. Elismerik ugyan nemzeti kisebbségeik létezését és jogait, de csak bizonyos mértékben. Megjelenik az a szemlélet is, hogy a nemzeti kisebbségek jogai emberi jogok ugyan, ám gyakran olyan értelmezést kapnak, hogy nem többek a negatív szabadság körébe tartozó szabadságjogok állami beavatkozástól mentes érvényesítésénél. Azaz a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének magánéletükben úgymond az állam beavatkozásától mentesen érvényesíthetik nemzeti sajátosságaikat. Ám a közéletben, az állam hivatalos viszonyrendjében, illetve az állammal szembeni, a nemzeti többséghez hasonló módon támasztott igényeik formájában nem, illetve - jobbik esetben - a nemzeti többségnél korlátozottabb mértékben.

A kérdés nemzetközi szinten sem rendezett. Ezt például az Európa Tanács döntéshozói sem oldották meg, hiszen nem fogadták el azt, hogy az Európai Emberi Jogi Charta egészüljön ki egy, a nemzeti kisebbségek jogait lefektető résszel. Emiatt az Európai Emberi Jogi Bíróság nem ítélkezhet egy ilyen jogi norma alapján. A nemzeti kisebbségeket érintő ítéleteit így más emberi jogi dokumentumok nemzeti kisebbségekre is vonatkozatható részeire támaszkodva hozza.

E dolgozat azt kívánja bizonyítani, hogy lehetséges a nemzeti kisebbségek jogainak emberi jogi értelmezése, ugyanakkor nem tekinti a nemzeti kisebbségek jogait biztosítottnak pusztán a negatív szabadság érvényesülésével. De amint azt a reális szocializmus többnemzetiségű államszerkezetének elnyomó nacionalizmusai bizonyítják, a pozitív szabadság nemzeti válfaja negatív szabadság nélkül súlyos problémákkal jár. Ezért e dolgozat olyan megoldást kínál, mely szerint nem pusztán a nemzeti kisebbségek jogai sorolhatók az emberi jogok közé, hanem az egyén nemzeti jogai is. Következésképpen minden egyénnek joga van nemzeti jogainak érvényesítésére függetlenül attól, hogy a nemzeti többséghez, avagy a nemzeti kisebbséghez sorolja-e magát az adott államon belül. Az államnak pedig kötelessége mind a szabadságjogok, mind pedig az igényjogok közé sorolható jogainak biztosítása. Ugyanakkor ebben a kérdésben is érvényes az az elv, hogy az emberi jogoknak az is alanya, aki szemben áll velük. E dolgozat megoldása a kantiánus hagyományt követi. Feltételezi az ember morális képességeinek olyan körét, melynek révén képes megismerni és megítélni mások övétől eltérő tulajdonságait, és bizonyítani kívánja, hogy e képességével a nemzeti sajátosságok vonatkozásában is élni tud. Sőt lehetségesnek tartja ezen értékítéletek politikai alkalmazását is.