Előszó

Mély tisztelettel és alázattal kutatom a lelkésznemzedékeket tanító kiváló pedagógus életpályáját. Tóth Endre több mint 300 önállóan vagy újságcikként megjelent és több mint 200 kéziratban maradt tanulmányával évszázadunk egyik legjelentősebb, meghatározó egyéniségű magyar, református egyháztörténésze.

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma tanulójaként, majd pedig teológusként szerettem meg az egyháztörténetet. Pályamunkákat írtam előbb Módis László, majd pedig Csohány János professzor urak tanácsai alapján. A teológián Makkai László professzor úr szeminaristája voltam, ő irányította rá a figyelmemet a tudományos kutatásra. Ösztönzött, tanácsolt munkatársaival - Barcza Józseffel és Csohány Jánossal - együtt. Vezetésükkel bekapcsolódtam az egyháztörténeti szaktanfolyam, majd a Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekció munkájába. Korreferátumokat írtam, előadásokat tartottam főleg a Debreceni Református Kollégium jeles pedagógusairól. Doktori dolgozatom témaválasztását e tény döntően meghatározta. A levéltári és könyvtári kutatómunkát mindig szívesen és örömmel végeztem.

Tóth Endre életével és munkásságával még kevesen foglalkoztak. Jelentősebb műveit ismertették a korabeli egyházi sajtó hasábjain, majd pedig második tanszéki utódja, avatott ismerője méltatta évfordulókhoz kapcsolódóan.

Levéltári kutatásaim nyomán fedeztem fel azt a hatalmas feltáratlan anyagot, amely főként Tóth Endre levelezését, kéziratait, feljegyzéseit tartalmazza. A gondos történész segítségével feltárult előttem a kor, amelyben élt, betekintést nyertem családi életébe, hivatali munkájába. Kézirataiból ismertem meg a személyiségét. Hitvese - Dr. Tóth Endréné Pitze Ilona - és Gabriella leánya a család minden tagjával együtt minden segítséget megadott, amire szükségem volt. Kérdéseimre tőlük nyílt, őszinte, egyenes válaszokat kaptam. Beszélgetéseinkről feljegyzéseket készítettem. Megszerettem Tóth Endrét és nagy tisztelettel írtam róla. Tóth Kálmán professzor úr is készséggel tájékoztatott testvéréről. Több ízben utaztam Pápára huzamosabb időre is. A levéltári hagyaték nagyobb része itt található. Kövy Zsolt - akinek értékes kéziratai alapján nélkülözhetetlen segítséget és útmutatást kaptam - és Köntös László gyűjteményi igazgatók s Nádasdy Lajos ny. lelkipásztorok szinte családtagként fogadtak a könyvtár dolgozóival. Segítségükkel szabadon gyűjthettem össze minden számomra értékes információt "Pápa szerelmeséről". Az anyaggyűjtésemhez lakás és fénymásolási lehetőséget is biztosítottak. A Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára és Levéltára dolgozói is támogatták kutatásaimat. Pataky László és Rácz Lajos nyugalmazott lelkipásztorok, egyháztörténészek leveleikkel, értékes közléseikkel segítették munkámat.

A téma messze túlfeszíti egy doktori dolgozat kereteit. Szándékom a szakirodalomban nem elemzett kezdeti korszakot feltárni. Nem ismertetem részleteiben Tóth Endre debreceni korszakát, de az erre vonatkozó további kutatást segíti a dolgozat végén a teljességre törekvő bibliográfia. A formai keretek nem tették lehetővé, hogy behatóan foglalkozzam Tóth Endre egyháztörténet-írói tevékenységével. Mivel gazdag és jól használható levéltári forrásanyagot főképpen a dunántúli korszakot illetően találtam, ezért feltáró és elemző módon a felkészülés éveiről, közegyházi szolgálatairól, levéltárosi és egyháztörténész professzori tevékenységéről írok. Ezek szerint a szempontok szerint vizsgáltam egyházépítő tevékenységét. Az összegyűjtött és rendszerezett anyagot más aspektusokból tanulmányokban kívánom publikálni. Ebben a dolgozatban az anyaszentegyházért lankadatlan szorgalommal sokféle módon tevékenykedő hűséges református egyháztörténész professzorról írtam, aki hitvalló módon élt és szolgált, tanított és nevelt, kutatásokat végzett, cikkeket, tanulmányokat, könyveket írt ott és akkor, amikor Ura kezében mint alkalmas eszköz Isten dicsőségét és felebarátai javát munkálta. Egyházépítő szolgálatában Isten rendelkezésére bocsátotta talentumait. Egész életében alkotott hasznos tagjaként az egyházi és polgári rendnek. Olyan korszakban élt, amely szüntelenül változott körülötte. Ő azonban hitében és az élő Isten iránti engedelmességében végig Megváltója alázatos szolgája és munkatársa maradt. Vezérigéje szerint - "Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Isten hatalma az minden ember üdvösségére..." - élt és alkotott.

Köszönetemet fejezem ki itt is Aart de Groot utrechti egyháztörténész professzornak - aki Tóth Endre egykori holland tanárairól közölt velem értékes információkat, még nem publikált kéziratokat is küldött -, Erdei Gyula hajdúszoboszlói tanár úrnak - aki Tóth Lajosról készített kéziratait bocsátotta rendelkezésemre -, és Gaál Sándorné Victor Eszter lelkipásztornak, aki a holland tanulmányok és kéziratok fordításában segített. Kállay Ferenc mérnök úr édesapjáról - Kállay Kálmán professzorról - eredeti dokumentumokat bocsátott rendelkezésemre. Megtisztelő bizalmát hálásan köszönöm. Nem tudtam volna megnyugtató módon befejezni dolgozatomat a pápai és debreceni egyházkerületi levéltár és könyvtár vezetőinek és munkatársainak szíves s készséges segítsége nélkül, akiknek ezért szívből köszönetet mondom. Isten iránt hálával tartozom Makkai László professzor úr útbaigazító tanácsaiért, aki munkatársaival együtt készségesen támogatta évekig tartó kutató tevékenységemet. Témavezető professzorom - Hörcsik Richárd - szakszerű tanácsaira és útmutatásaira mindig bizalommal, barátként és testvérként számíthattam. Drága Feleségem - Beregszászi Erzsébet - és gyermekeink - Áron, Mirjam, Mózes, Dávid, Dániel - önzetlen segítségét, türelmét és a Vásárosnaményi Református Egyházközség tagjainak segítő megértését itt is megköszönöm.