
CÍMLAP
Thabet Mona
Kövesd vágyad
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Mese
Megírott
Mit akarnak a szavak?
Próbálkozás
Ecsetvonások
Voltál-e már?
Virágálom
Elég!
Fordítva
Néha vers
Az ablakban
Itt és most
Ez vagyok?
Vándor
Hallgatni
Szólni
Tudtam
Tegnaptól fáradtan
Azért sem adom fel!
Végre jól esett
Az idő partján
Visszásidő
Utam tétovasága
Kimondatlan szavak
Vonalak alkotnak
Mit ér?
Láz
Ha meghalok
Mi mást csinálnék?
Közös síkra vágyom
A sárga asztalterítő
Korlátok nélkül
A sör
Boldog vagyok
Boldogság
Életvirág
Meghatottság lánca
Kövesd vágyad
A nyár
Skatulya
A szabadság
Ébredés után
Kívánság
Újrakezdés
A hajnal
Házunk előtt
Csöpp kis virág
Arkhimédész
Az éggömb közepén
Szükség van a rohadt almákra
Joubert
J. A.
Az írások védelmében
Költök most egy verset
L
sége
A papír
A vers
Papírral társalogni
Az ihlet
Verstantól lesz?
Hogyan kell másokra hatással lenni
Múzsa
Hány és mennyi?
Hogy váratlanul ne érhessen
Milyen a világ
Utolsó esély
Erőt Néked!
A béke itt
Ébredjetek mesterek!
Mester
Ébredjetek II.
Szó cső nélkül
Választások előtt
Nem csupán
A népből szólok
Rabiga
Történészekhez
Béke-háború
A Föld egy nagy keselyű
Katonákhoz
Drága iskolám
Szalagavató
Az ittmaradó diákokhoz
Tudás kútja
A szegény diák
Többé nem koldulhatom
Pénziszony
Félelem a szegénységtől és a gazdagságtól
Köszöntő
50. házassági évfordulótokra!
Mennyről az ég
Éjszaka álmot láttam
Létezik
Fohász
A világ minden istenéhez
Szükség van Rád!
Hívó
Ó, Uram
Csak teremtődött
Viszlát
Anyám anyja vagyok én
Elindulok
Házépítés
Utolsó kívánság
Évtizedek múlva
A felismerés útja
Címmel kezdem
A pók
A vízi hősből lett földi lovag
Kötelességem figyelmeztetni
Kevert mese
A vadmacska hangja
Elmúlt?
Felindulás
Emlékezz!
Várlak
Itt hagytad a szád
Életem kormánya
Széttiporsz
Ha hűtlen voltam is
Késő
Nárcisz
Ámen
Tükrök
A boldogság szavai
Kell nekem
Csók
Mégis kell választanom
A gyönyörűség egyik dalának folytatása
Birtokolni engem?
Egyedül rossz
A semmiből jöttél hirtelen elém
Te nem szeretsz
Szerelmünk ha versenyt futna
Virtuaséta
Ő
Koldus
Kanhának
Állítsd meg az időt
A szerelem-lótusz haldoklása
A szerelem-lótusz halála
A lótusz bánata
Feltámadás
Kínlódás
A vég
Bab az ablakban
Fájdalmam gyógyszere
Árnyoldal és árnyék
Hazámhoz I.
Hazámhoz II.
Egyiptom I.
Egyiptom II.
Égig ér a fal
Út a rengetegben
Himnusz Aton napisten tiszteletére
Ó, Nílus
Királyok Völgye
Nílus
Kleopátra
I. Jelenet
II. Jelenet
Két hónap
Betapasztott szív
Éden
Nyílt lappal
Csillagként úgy szeretnék
Remény rabja
Bolond ki ír
Írni születtem
Évvégi életbevallás
Végtelen
Pocsolyák
Elmék harca
Virágot a világnak
Piros és kék
Előszó
Amikor Thabet Mona 1975 nyarán, egy egyiptomi apa és egy magyar anya
gyermekeként megszületett, még senki sem gondolta volna, hogy pár
évtizeddel később, a harmadik évezredben megjelenik majd egy
verseskötet, amely bizonyságot ad egy őszinte, mindenre érzékeny lélek
- és persze a lélekhez kapcsolódó test - felnőtté válásának számos
apró mozzanatáról, öröméről és viharáról.
Ez a kötet bepillantást enged számunkra Thabet Mona gondolataiba,
álmaiba, kitárulnak előttünk vágyai, törekvése a jóra, küzdelmei az
erkölcs és az igazság oldalán, láthatjuk birkózását ösztöneivel, a
test és az anyagtalan lélek kívánságai közti harc megannyi, verssé
égett lenyomatát, a gyötrelmek tüzéből született tanulságokat,
üzeneteket.
Kimondatlan szavak című verséből megismerhetjük Ars poeticáját:
"Tudatalattimból papírra török,
Mert a hangom elfojtva szenved.
S mit tudnak már magas körök,
Én megismétlem, hogy maradjon örök."
Egyiptom és Magyarország, gyermekkor és felnőttlét, régmúlt és
eljövendő, élet és megélhetés partjai közt sodródik, egyre érettebb
írásokkal bizonyítva, képes betölteni küldetését.
Verseinek jelentős részét teszik ki a szerelemről, a szeretetről, a
hitről és az erényről szóló írások, de feleleveníti a régmúlt idők
személyiségeit, történéseit is, és számtalanszor felbukkan sorai
között az útkeresés, a valódi társ, a földön elérhető boldogság utáni
vágy. Az Éjszaka álmot láttam című versben rátalál a megoldásra, s ezt
le is írja: "Szeress!"
Mona több, mint tíz év termését osztja meg velünk. Ezen évek emlékeit,
gondolatait, meglátásait, amely számára azok a tudatos évek, melyeket
megfigyelt, átérzett, megtapasztalt, és szavakba öntött.
Fogadják szeretettel Thabet Mona verseit, az évezredek távolából
sugárzó üzenetet, ismerjék fel és szeressék a lelket, aki kész
kitárulkozni, hogy őszinteségével megmutassa, így is lehet, és csak
így érdemes.
Kívánjunk Neki további gazdag, alkotó évtizedeket, erőt és hitet, hogy
útját végigjárhassa.
Lajtai Gábor