Előszó

E novelláskötetben teret kapó írások mind egy téma köré csoportosulnak. Szeretném végigvezetni az olvasót a lehetséges jövőben. Ez a jövőkép igen változó, de mind a világégés, mint elkövetkezendő esemény közvetlen közelében vagy az után játszódik.

Mi is akkor ez a világégés? Egy nagy háború, melyre több novellában is utalás történik. Egy kataklizma 772 millió áldozattal. A világ menete új fordulatot vesz. Én nem a hanyatlás útját választottam, mint sokan tennék, hanem azt a lehetőséget, hogy valami új születik. Ez a neuralizmus rendszere, mely több novella központi háttere. Új világrend születik. S hogy ez az új világrend jó vagy rossz, az novellánként változik, s döntse el maga az olvasó, hogy a felvázolt képpel azonosulni tud-e vagy sem.

Mi a neuralizmus? A novellák nem adnak kielégítő választ erre, bár sejteni engedtetnek ezt-azt. Én mégis adnék egy költői megfogalmazást, elkerülve a hosszas fejtegetést, melynek egyébként sem itt és most van helye. A neuralizmus: szellem és anyag gépek álma az életről, egy felfogható irrealitás.

A novellák szereplői mind egyfajta elidegenülés áldozatai, lelki életük válságba torkollik, sokszor magányosak. Vágyaik vannak, melyek nem teljesülhetnek be. Az olvasó gyakran ismerhet magára bennük. Az ő szemükön át, érzéseiken keresztül bepillantást nyerhetnek a posztmodern korba. Felvázolódik a társadalom új szerkezete, mely azonban mégsem teljesen ismeretlen. Már ma is sokan jósolnak efféléket. A jövő társadalma még szokatlan, de ahogy olvassuk a novellákat, hamarosan megszokottá válik, és könnyedén eligazodhat bárki a viszonyokban.

Én nem hiszem, hogy az ötödkor, mely elkövetkezik, biztosan ilyen lesz, de esély természetesen van rá. Remélem, hogy felkeltem a figyelmet, és műveim élvezetes bepillantást engednek ebbe a világba!

Kecskemét, 2004 vége
Garzó László szerző