Fülszöveg

Az ötvenes évek kezdetén, amikor még zöldfülű fiatalember voltam, s zöld volt a határőrparolim, és ezeknek a novelláknak első változatát vagy vázlatát kezdő íróként leírtam, fiatalosan tapasztalatlan volt szinte az egész ország, optimistán és gyanútlan vak hittel fogadtuk az új rendet, amely bonyolult külső és belső okok miatt torzult vaskor-rá - pedig ifjúságára mint aranykorra szeretne visszaemlékezni az ember.

Kezdettől fogva novellaciklust akartam írni, vagyis igazi novellákat fűzni fel egy gondolati-szerkezeti szálra. Ezért vannak visszatérő alakok és helyzetek, szinte minden összefügg a ciklus egészével, egyes hőseim pedig más könyvekben élnek tovább; szeretném hinni, hogy minden amit írok, egyetlen nagy ciklusban rendeződik el.

Hogy miért nem lett nagy regény ebből az élmény anyagból? Talán mert túl fájók, sebzők, villanófényűek a személyes emlékek, érzékeny fiatalként létemben fenyegetettnek éreztem magam, és ekkor még összefüggéseket se láttam az események között - mindezt visszaadni novellákban próbáltam.

Gáll István