CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Bevezető
Első Rész - A misztika és szentség fogalmának földrajzi változásai
- Látásmódunk protagoreicitása
- Nyugati kancsallátás
- Az első szufi remeteközségek
- Al-Bisztámi, Al-Halladzs
- A szufi "megistenülés" kiteljesedése a lírában
- A szufi "megistenülés" kiteljesedése a filozófiában
- Mindentmondás, ami semmitmondásba torkoll
Második Rész - Eszmék felernyőző-visszaeső tűzijátéka az elmében
- Kérdések várnégyszöge
- Emberszívben - istenszem
- Az istenszülő fény - avagy a theogónia neuron-hordozói
- Vásárszemle a Fénytartomány rabszolgapiacán
- Az Areiopagita fénytudománya
- Szarvasokoskodás Allah "hollétéről" a mindenség rajongásteológiájában
- A fény "entitás" rangjára emelkedik
- A fény megistenülése a világvallások rajongásteológiájában
- A nervus opticus őrjöngése
- Kétségek és bizonyosságok között - a senkiföldjén
- "Isten eszméje a sátán turpissága"
- C'est matiere de bréviaire
Utószó
Ismertető
Különös, a szerzőre roppant jellemző műfajú kötet A fény Megistenülése. Alcíme szerint "fejezetek a filozófia abszurd drámájából" - vagyis filozófiai, bölcseleti traktátus. Tartalma szerint inkább vallástörténeti munkának tűnik fel, hiszen túlnyomórészt az iszlám vallási, misztikus irányzataival foglalkozik, kora- és késő középkori arab vallási gondolkodók, misztikusok, eretnekek, csodatévők tetteit és eszméit tárgyalja, nagyobbrészt olyanokét, akiknek nevét legfeljebb a kérdéskör specialistái ismerik. De vitairatnak is tekinthető, vitairatnak az Európa-centrikus látásmód ellen, hisz Határ Győző elsősorban azt igyekszik bemutatni, hogy az iszlám különböző - javarészt felszín alatti, nem "hivatalos" ideológiái - mennyire eltérnek a nyugati gondolkodástól, sőt, szerinte az a helyzet, hogy e kétféle gondolkodásmód egyszerűen összehasonlíthatatlan, két gyökeresen eltérő paradigmát képvisel. De túl filozófián, vallástörténeten, gondolkodási paradigmákon, a mű leginkább szépirodalmi alkotásnak érződhet az elfogulatlan olvasó számára: Határ Győző Rabelais-i jókedvvel és gonoszkodással, maró iróniával és szinte kortársi elfogultsággal ócsárolja és dicséri hőseit, "sztorikat" beszél el róluk, gúnyolódik tetteiken vagy éppen szenvedélyesen vitatkozik velük, netán - bár ritkábban - dicséri őket. És egyúttal hősein keresztül ugyanezt teszi a nyugati gondolkodással is, elsősorban a skolasztikával és a racionalizmussal, a vallásos (keresztény) koncepciókkal és az optimista, fejlődéshívő történetfilozófiákkal. Végletes pesszimizmus áradna a műből, egy pántragikus és abszurd világérzés kifejezője lenne, ha az író minderről nem beszélne olyan - szinte étvágygerjesztő - harsánysággal, jókedvvel, ha keserű és végletes ítéleteit nem olyan ellenállhatatlan verve-vel adná elő.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk