Tétel adatlapja
CÍMLAP
Határ Győző
A fény megistenülése

TARTALOM, ISMERTETŐ



Tartalom

Bevezető

Első Rész - A misztika és szentség fogalmának földrajzi változásai

  1. Látásmódunk protagoreicitása
  2. Nyugati kancsallátás
  3. Az első szufi remeteközségek
  4. Al-Bisztámi, Al-Halladzs
  5. A szufi "megistenülés" kiteljesedése a lírában
  6. A szufi "megistenülés" kiteljesedése a filozófiában
  7. Mindentmondás, ami semmitmondásba torkoll

Második Rész - Eszmék felernyőző-visszaeső tűzijátéka az elmében

  1. Kérdések várnégyszöge
  2. Emberszívben - istenszem
  3. Az istenszülő fény - avagy a theogónia neuron-hordozói
  4. Vásárszemle a Fénytartomány rabszolgapiacán
  5. Az Areiopagita fénytudománya
  6. Szarvasokoskodás Allah "hollétéről" a mindenség rajongásteológiájában
  7. A fény "entitás" rangjára emelkedik
  8. A fény megistenülése a világvallások rajongásteológiájában
  9. A nervus opticus őrjöngése
  10. Kétségek és bizonyosságok között - a senkiföldjén
  11. "Isten eszméje a sátán turpissága"
  12. C'est matiere de bréviaire

Utószó



Ismertető

Különös, a szerzőre roppant jellemző műfajú kötet A fény Megistenülése. Alcíme szerint "fejezetek a filozófia abszurd drámájából" - vagyis filozófiai, bölcseleti traktátus. Tartalma szerint inkább vallástörténeti munkának tűnik fel, hiszen túlnyomórészt az iszlám vallási, misztikus irányzataival foglalkozik, kora- és késő középkori arab vallási gondolkodók, misztikusok, eretnekek, csodatévők tetteit és eszméit tárgyalja, nagyobbrészt olyanokét, akiknek nevét legfeljebb a kérdéskör specialistái ismerik. De vitairatnak is tekinthető, vitairatnak az Európa-centrikus látásmód ellen, hisz Határ Győző elsősorban azt igyekszik bemutatni, hogy az iszlám különböző - javarészt felszín alatti, nem "hivatalos" ideológiái - mennyire eltérnek a nyugati gondolkodástól, sőt, szerinte az a helyzet, hogy e kétféle gondolkodásmód egyszerűen összehasonlíthatatlan, két gyökeresen eltérő paradigmát képvisel. De túl filozófián, vallástörténeten, gondolkodási paradigmákon, a mű leginkább szépirodalmi alkotásnak érződhet az elfogulatlan olvasó számára: Határ Győző Rabelais-i jókedvvel és gonoszkodással, maró iróniával és szinte kortársi elfogultsággal ócsárolja és dicséri hőseit, "sztorikat" beszél el róluk, gúnyolódik tetteiken vagy éppen szenvedélyesen vitatkozik velük, netán - bár ritkábban - dicséri őket. És egyúttal hősein keresztül ugyanezt teszi a nyugati gondolkodással is, elsősorban a skolasztikával és a racionalizmussal, a vallásos (keresztény) koncepciókkal és az optimista, fejlődéshívő történetfilozófiákkal. Végletes pesszimizmus áradna a műből, egy pántragikus és abszurd világérzés kifejezője lenne, ha az író minderről nem beszélne olyan - szinte étvágygerjesztő - harsánysággal, jókedvvel, ha keserű és végletes ítéleteit nem olyan ellenállhatatlan verve-vel adná elő.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk


×