CÍMLAP
|
MVGYOSZ hangoskönyvek TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Bukfenc
Előszó
Gyöngyvirág gyermeksége
Gyöngyvirág szerelme
Gyöngyvirág eloltja a lámpást
A zöld ház hőse
A nagymama útra kél
Gyöngyvirág gyermekségének vége
Remete R. Arnold igazgató beleavatkozik Gyöngyvirág sorsába
A szerelem zörög, mint a mák
Gólya kelepel
Gyöngyvirág útja a pusztában
Gyöngyvirág elszállása
Az aranyszőrű bárány
A vadliba tanyája
Az útitárs halk hangja
Gyermektelenek
Az útitárs
Utószó
Ismertető
"A Bukfenc és Az útitárs nem a remélt boldogsáról szól, hanem arról, hogy az álmok beteljesületlenek maradnak, arról, hogy a tiszta érzelmeknek nincs helye, az ártatlanságnak nincs értéke sem a budapesti embervásárban, sem pedig a múltjukba temetkező felvidéki városkák tisztes polgári világában" - olvasható a Krúdy két kisregényét tartalmazó kötet hátoldalán.
Az 1917-ben írodott Bukfenc idején a szerző a nálánál több mint húsz esztendővel fiatalabb lánnyal élete megújítását tervezte, ám furcsa módon mégis éppen ekkor született meg ez az elégikus hangú történet az ifjú lány és az idősödő férfi szerelméről, amely a lírai hangvétel ellenére kegyetlenül illúziótlan. A leányanyaként gyermeket szülő Gyöngyvirág sorsával azt példázza, hogy bár szerelem nélkül nem érdemes élni, a szerelem magában mégsem lehet életmegoldás.
Az útitársnak a témája szintén a szerelem, szereplői a kisváros kispolgári erkölcseinek normáit látszólag betartó, de belülről és a gyakorlatban azt folyvást áthágó szépasszonyok, és a közéjük csapodó férfi, akinek a magányosságát, jellegzetes életérzését az író szinte burjánzó képözönnel, hasonlatokkal, impresszionista "foltokkal" ábrázolja. Krúdy mindkét kisregényében a századeleji kispolgári, nemesi erkölcsök bomlását, sajátos elbeszélő módszerével, áttetszően lírai írásművészettel mutatja be.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk