CÍMLAP
Kolozsvár 1000 éve
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Csetri Elek: Kolozsvár népessége a középkortól a jelenkorig
Kiss András: Kolozsvár településrendszere a XVI. században: fertályok, tizedek
Pozsony Ferenc: Szászok és magyarok a XVI. század végi Kolozsvárt
Vekov Károly: A kolozsvári egyháziak humanista törekvései
Kovács András: Kolozsvár városképe a XVI-XVII. században
Kovács Kiss Gyöngy: Adatok a viselet szabályozásáról a XVI-XVII. századi Kolozsváron
Balázs Mihály: 1603. június 9.
Pap Ferenc: A kolozsvári harmincadjegyzék, a város közép- és újabb kori külkereskedelmének elsőrendű forrása
Jeney-Tóth Annamária: Adalékok a céhek és iparosok szerepéhez a XVII. századi Kolozsváron
Sipos Gábor: A kolozsvári református egyházközség a XVII. században
R. Várkonyi Ágnes: Kolozsvár az erdélyi fejedelemség utolsó évtizedeiben
Bíró Gyöngyi: A kolozsvári unitárius egyházközség könyvtára a XVI-XVIII. században
Magyari András: Kolozsvár a Rákóczi vezette felkelés idején
Egyed Emese: Színházi jellegű kultúra a XVIII. századi városban
Benkő Samu: Kolozsvár polgári intézményeinek kezdetei
D. Tóth Béla: A levéltáros Jakab Elek pályakezdő évei és az első magyar iratkezelési utasítás
Egyed Ákos: Kőváry László - a városépítő polgár
Kötő József: A Bánk bán és Kolozsvár
Pölöskei Ferenc: Kolozsvár a századfordulón
Sas Péter: A római katolikus egyház hatása a város építészetére
Gaal György: Kolozsvár a magyar szépirodalomban
Balogh Ferenc: A kolozsvári Fő tér újkori arculatának kialakulása. Az együttes várostájképi értékeinek kibontakozása
Benkő András: Kolozsvár magyar kóruskultúrájának kialakulása és fejlődése a XIX. és a XX. század első felében
Dávid Gyula: Miképpen lett Kolozsvár újra Erdély szellemi fővárosa 1918 után?
Csucsuja István: Kolozsvár 1944 őszén
Nagy Mihály Zoltán: Kolozsvár az észak-erdélyi szovjet katonai közigazgatás időszakában 1944. október - 1945. március
Vincze Gábor: A kolozsvári magyar konzulátus - mint az 1945 utáni magyar-román államközi kapcsolatok egyik neuralgikus kérdése
Pillich László: Kolozsvári Hóstátok - kolozsvári hóstátiak
Wanek Ferenc: Bolyai Tudományegyetem: a földtanoktatás története
Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban
Rövidítésjegyzék
Előszó (részlet)
A 2000. év millenniumi ünnepségei során az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tudományos ülésszakot rendezett Kolozsvár 1000 éve címmel. Az élénk érdeklődéssel kísért rendezvényre a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében került sor 2000. október 13-14-én. A konferencia megtartását a millenniumi év mellett több tényező is indokolta. Ezek közül néhányat szükségesnek tartunk megemlíteni. A Kis-Szamos partján három nagy tájegység: a Szilágyság, a Mezőség, az Érchegység talál-kozási határmezsgyéjén települő Kolozsvár sok évszázad folyamán Erdély vezető városa volt. Kiemelkedő szerepét nemcsak kedvező földrajzi helyzetének köszönhette, hanem annak is, hogy itt alakult ki az erdélyi magyar művelődési és tudományos élet központja. 1405 óta önigazgatási joggal, saját belső renddel bíró szabad királyi város lett. Hírét-nevét növelte, hogy Mátyás király szülővárosa. A városkép is sokszor kiérdemelte az idelátogatók csodálatát: Középkori város - korszerű város című tanulmányában Kós Károly megfejthetetlennek tartja azt a rejtélyt, ahogyan Kolozsvár polgárai az 1241-es tatárjárás után józan műszaki érzékükkel az európai kultúra keleti peremterületén ki tudták alakítani "szinte geometrikusan szabályos, szigorúan logikus, városaink mindenikénél különb alaprajzú tér- és utcahálózati rendszerét, mely módosítás és változtatás nélkül, századokon át teljesíteni tudta funkcionális rendeltetését". Ez a városépítészeti együttes, természetesen a Szent Mihály-templommal, a központi tér házaival, reneszánsz-maradványaival és gótikus alkotásaival, valamint a későbbi Mátyás szoborral, egyike Kolozsvár legértékesebb történelmi örökségének.