CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
A vers az, amit mondani kell
Harmat a csillagon
A mi utcánk
Bot és furulya
Öreg kút az utca szádán ...
Megrozzant az öreg malom...
Vidéki békevers
Udvarunkon öreg gerenda...
Nagyküküllő
Tűnődés csillagok alatt
Könyörgés tavasszal
Belvárosi udvar
Hosszú eső
Nyárfa
Őszi elégia
Téli alkony
Tövisfa
Arany János kalapja
Asztalos István balladája
Ballada
Gyermekkor
Zápor
Sárga kankalin
Hajnaltájt, hazaballagóban
A parton
Két nyárfa
Kívánság
Kétszer kelt föl ...
Jó volna...
Álom
Forrás és a pásztor
Tavaszi tüzek láttán
Harmat a csillagon
Kikapcsolódás
Emlékezetem
Álmodó
Azon az estén
Májusi kétségbeesés
A fák és a vének
Relativitás
Ige-idők
Hipotézis
Pillanatkép
Villanyhuzalok, víz- és gázcsövek...
A fenyő úgy látta
Tavaszi ballada
Vén juh az ősz
Látomás
Mióta élek...
Két nyárfa közt, a dombtetőn...
Tűnődő vén juharfa
Kroki
Fehér sirálypár...
Pacsirta
Egyszerű öröm
Tűz és kasza
Tűnődve áll a férfi
Kakukk és kuvik
Déli árnyék
Bukolika
Rege
Holtomig ismeretlen
Végül
Bántani én nem akarlak
Egyszer majd szép lesz minden
Tünemény
Ne szólj
Apokrif ének
Epilógus egy balladához
Legenda Brancusi Végtelen-oszlopáról
Az asztal és a székek
Húros és ütőhangszerekre
Pantomim
Füst
Húsvéti bárány
Barbár szonettek
Egy tizenhat éves fiú halálára
A XC. zsoltár
Esti kép
Teraszon
Kikapcsolódás
Poéma három hangra
Prológus
Motívumok
Rajz és tánc
Cigánytánc
Folytatás és szonett
Szonett a cigánylányhoz
I. fölidéző
Hajnali intermezzó
Intermezzó a sugárúton
Lakodalmas
II. fölidéző
Rum és erkölcs
Doina
És végül
Epilógus
Függőleges lovak
Függőleges lovak
Nádszál
Táncoló parázs
Kóbor kutya
Sirálytánc
Filmkocka
Háború
Részeges Agamemnon
Néma
Isten sírján
Éden kapujában
Éjfél után
Másolat
Mégis
Ősz
Téli szonett
Tavaszi keréknyom
Mentő
Kérdések
Kovász
Árva tavaszi alkonyat
Önelőhívás
Fehér
Léggömb
Nosztalgia
Kicsi behajló nyárfa
A kökösi hídon
In memoriam Sz. L.
T. Á. sírjára
Szöcske
Zöld ballada
Mezítláb
Monologue intérieur nyitott ajtóval
Szerelem, ó, jóságos nénike
Szemed
Kezdetben még ...
Tárgyak
Kések
Lovak
Kőkorszak
Félvén se félve
Fától fáig
Könyvek s kolompok között
Palackposta
Ballagó
Harangozó
Kufsteini grádicsok éneke
El-elcsukló ének
Szentjánoskenyér
Üzenet pásztortűzhöz estéli szállásra
Elszabadult, fut a lovam
Ketrecben
Jó szánút, jó fejsze...
Vízhordó
Üres dobozok
Délután
Részeg motyogó
Aztán megszoktuk
Ballada
Téli táj vonatból
Fillér
Tallér
A hírhozó angyal
Szentjánoskenyér
Pantha rhei
Weöres Sándor
Szabó Lőrinc
Arghezi
Kós Károly arcképe alá
Kádár István siratása
Fekete-piros versek
Kodály
Ahogy a folyó
Illyés Gyula
Portya után
Nyergestető
Lovak a porondon
Emlék-virrasztó
Fekete-piros
K. Gy. színművész utolsó monológja
Három vers Veres Péter emlékének
Ahogy az aratók
Akik a képből mindig
Eső
Takaróruha
Mikor Janus elhagyta Páduát
Két epigramma Janus Pannonius emlékének
In memoriam Szilágyi Domokos
Felröppen olykor
Vajon
Esti gyónás
Mosolyok mögött
Mert addig tart
Mondóka
Kaland
Az első ütés után
Úgy fogok meghalni
A ház előtt egész éjszaka
Boldog volt a szűcsmester
Nevükön kellene
Ostinato
Szunnyadó tenger
A leghosszabb hétről
Hát itt maradunk megint
Szóváltás
Öreg ének
Mert félek
Föltámadás után
Félárnyék
Jönek hozzám
Lamentáció
Verniszázs
Még csak ezután
Purdé
Láttam én már
Hunyadi
Bedeszkázott szökőkutak
Időmadárijesztő
Apáczai
Menni csak
Olykor átvonul
Lassan eltelik
Dal
Sumér szonett
Rekviem egy erdőért
Rövid könyörgés kettétört hajón
Bartók
Citerára
Játszva magyarul
Sóhaj
Kötél
Őszike
Érzelmes költemény
Félfüllel Délről
Töredék
Képeslap
Majd
Prométheusz
Hallomásból
Festmény
Fa
Vágy
Mikor szülőföldje határát megpillantja
Változatlan változat
Négyszemközt estefelé
Halott delfin
Öregek
Pehely
Volna még
Folytonosság
Egy csokor orgona mellé
Noé bárkája felé
Ahogy a labda
Ló és lovas
Nomádok
Arany Jánosra gondolva
Szürkület
Sóhajtás
Félszeg ballada
Versek a vers körül
Széljegyzet lábjegyzettel
Egy zarándok naplójából
Még mindig
Hajnal felé egy déli városban
A költészet íratlan szolgálati szabályzatából
Ellenvers avagy folytatás
Kuplé
Vezényelt eskü
Halottak napja Bécsben
Sörény és koponya
Reggeli rapszódia
Dísztelen dalok
Harangfölirat
Helyzetdal
A festő
Szerencsés ember
Öreg iskola ünnepére
Dokumentumlíra
Hattyúdal
Esti dal
Megkésett dal
Dilidal
Lépnek még
Dísztelen dal
Egy pályatársra
Merénylet
Dedikáció
Dél keresztje alatt
Invokáció
A folyók közt
Bogotai bagatellek
Koszorú
Románc
Ha
Dél keresztje alatt
Körömversek
Két körömre
Három körömre
Három haiku haiku témára
História
Szürke szonettek
A tücsök és a hangya
A farkas és a bárány
A fölfuvalkodott béka és az ökör
A vipera és a róka
A galambok és a patkányok
A kelmekészítő és a szénégető
A favágó és a fejsze
A fenyőfa és a nád
Históriai pillanatok
Dachaui képeslapokra
Pergamentekercsekre
Űrsorompó
Isten háta mögött
El kellene
Elmondhatom
K. barátomnak
Hatalom
Történelemóra
Megszokás
Obsitos dal
Könyvjelző
Mélyhűtött álmok helyett
Hiúság
Ha majd
Ha sejtené
Árnykép
Mese az írógépről
Május
Elrontott rondó
Kiváltság
Már alapozzák...
Sor(s)-vers
A prédikátor könyve
Ketrecben
Kőnyomat
Egy ige összevont, tárgyas-alanyi ragozása jelentő mód, jelen időben
Űrsorompó
Csángó passió
Tömegsír-vers
Gyülekezési szabadság zárójelekkel
Egy öreg ember utolsó fohásza
Históriás énekek odaátra
A bujdosni se tudó szegénylegény éneke
Hétlábú bogár
Páskándi Géza
Ballada
Kettős ballada
N. Stanescu búcsúja
Örök pásztor
Elmaradt találkozás Pilinszky Jánossal
Vae victis
Madárijesztők
A clevelandi Kossuth-szobor
Krónikás ének (Jékely Zoltánnak - odaátra)
Krónikás ének (Illyés Gyulának - odaátra)
Visszafojtott szavak a Házsongárdban
Sörény és koponya
Tavaszi tarisznya - Napsugár versek (1957-1989)
Róka-mondóka
Sóhajtás
A tavon
Szitakötő tánca
Gágogó
Kerekítő
Kallozó
Ács
Takács
Kovács
Szakács
Mi lennék?
Ne félj!
Cicus, cinke, citera
Április hónapja
Májusi szellő
Kakukk
Őszeleji Kívánság
Lapulnak a lehullt lombok
Szemerkél az őszi eső
Novemberi szél
Tánc a havon
Elnémult a kis patak
Madáretető
Zsörtölődő
Új esztendő
Erdő, erdő...
Esőleső
Kánikula
Pacsirta
Nyárialmafa
Őszi biztató
A kíváncsi Hold
Kicsi legény, nagy tarisznya
Birka-irka
Pulyka-szégyen
Hogyha lovam volna
Ha a napnak
Ha én zápor volnék
Ünnep van, ünnep van...
Évike-nénike
Hessegető
Faragott versike
Három székláb
Tűvé-tevő
Kelekótya-lapótya
A halak bosszúja
Somvirággal, kakukkfűvel
Három kérdezgető
Gyalogúton
Erdőn jártam
Ballagi
Elment Péter
Faroltató
Vigye el a róka
Rajz rigóval
Két vén fáról
Szerencse
Volt egyszer egy ember
Volt egyszer egy varga
Mátyás-napi vásár
Csukástó
Az elveszett követ
Az okos kos
Költögető
Kakasszótól pacsirtáig
Tavaszi tarisznya
Hajnalban a csillagok
Zápor
Zivatar
Tipegő kislibák
Sütött a nap
Csacsikázó
Nyári alma ül a fán
Városi kánikula
Nyár van, nyár...
Zápor előtt
Nyári zápor
Víg volt
Szarvas-itató
Tarlón túzok lépeget
Eljött a szüret
Dombok hátán fut a szél
Valami készül
Bivalyos vers
pipál a hegy
Napszállatja, napnyugta
Vénasszonyok nyara
Kopár a fa
Szeptember
Elment a nyár
Jön az ősz
Kék kikerics a határ
Tisztás szélén mogyoró
Őszi réten
Fa az ágát földre hajtja
Felleg hátán felleg
Ősz végén vidéken
Fakó lovon léptet
Hulldogál, fújdogál
Kapar a szél
Deres kakas
Fehér havon kormos folt
Ősz volna még
Ez a tél
Síró farkas
Hallgat az erdő
Farkas
Kecske
Paszulyt főzne a néni
Hajt a csordás
Róka-étlap
Sáska
Veréb
Csóka
Feketerigó
Derce
Február
Reggel
Délfelé
Estefelé
Aki fázik
Befagyott a Nyárád
Jámbor medve
Betemetett a nagy hó
Szigorú még a tél
Sétálgat a szellő
Rigók
Március
Zümmögő
Bokor alján ibolya...
Ballag a folyó
Két kis kezecske
Kotkodács
Szeptemberi töprengés
Búcsúkép
Az én folyóm
Októberi lakoma
Madármarasztaló
Őszvégi játék
Volna
Kicsi faluból való vers
Elfújta a szél a napot
Ne szállj el...
Margaréta
Vadcseresznye
Nyírbocskor
Töprenkedő
Édes málna, kásás vackor
Még süt a nap...
Tánc a deltában
November
Pitty-potty
Eső, szél, sár
Télifák
Három holló
Favágók
Kilenc kecske
Ballag már
Jön január
Tél derekán
Hóvilág, hóvirág
Hófoltos még a határ
Ül a tél a hegy tetején
Kelj föl, nap
Reggel még...
Haragos kicsi patak
Márciusi versike
Elszálltak...
Árva bárány
Nyári reggel
Kilenc pipe...
Ének a forrásról
Erdei virradat
Krumplis mese
A réce meg a béka
Az eb és a szamár
Nagyanyó-kenyér
Küküllő-kalendárium
Őszelő
Ősz
Őszutó
Télelő
Tél
Télutó
Tavaszelő
Tavasz
Tavaszutó
nyárelő
Nyár
Nyárutó
Béka-búcsúztató
Vannak vidékek
Vannak vidékek
Előhang
Viseltes szókkal
Indián ének
Cáfolat
Örmény sírkövek
Oki Asalcsi balladája
Alázuhanó diólevélre
Éjfél utáni nyelv
Metszet
Ballada
Kőkoporsó
Azt bünteti, kit szeret
Kuplé a vörös villamosról
Rondó
Krónikás ének (ezerkilencszáznyolcvannyolc januárjából)
Kötetben meg nem jelent versek
Most elképzelem
Fecske nélkül szálló alkonyatban
Őseim volnának
Öregedő színészek...
Begykő
Vigasz
Zelk Zoltán meghalt
Széttapsolt hexameterek
Távirat
Magyar históriai pillanatokra 1-3.
Hallucináció
Elektronikus bumeráng
Egy fenyőfára
Az ismeretlen költő emlékszobája
Űrpajzs
Tojáshéj-fölirat
Metszet
Két makáma
Ha
Civil
Négy riadt sorocska
Négy félbarna sor
Váratlan sárga
Töredék
Nagycsütörtökön
Aztán
Ahogy
Távolodóban
Mintha csak tréfa
Nóta
Valaki jár a fák hegyén
Ismertető
A gazdag életmű időbeli hossz- és műfaji-tematikai keresztmetszete ez a kötet, az "egyberostált versek" impozáns gyűjteménye, mely kirajzolja a nagy erdélyi lírikus költészetének egész nagyságát. Tartalmazza nevezetes köteteinek - Harmat a csillagon, Fekete-piros versek, Sörény és koponya - és ismert-kedvelt gyermekvers-gyűjteményeinek - pl. Tavaszi tarisznya , Madármarasztaló - legjellemzőbb és legjelentősebb verseit.
A Kányádi-líra teljes téma- és hatóköre jelenik meg a pazar bőségű válogatásban: a kisebb közösség, a falu, az erdélyi magyarság gondjaitól egészen az egyes ember sorsába sűrített univerzális problémákig, a létezés végső kérdéseiig. Műfaji tekintetben nemkülönben széles a skála: az életképtől a nagy ívű gondolati konstrukcióig lényegében minden termékenyebb költői forma jelen van a gyűjteményben: a ritmikus-rímes dal, az epigramma sűrűségű kis remeklés, a haiku és a poéma vagy éppen a szonett. Miközben művészetét erősen meghatározzák az erdélyi népélet és a közép-európai népsors motívumai, az "erdélyiség" tapasztalati anyaga és szellemi valósága, aközben bőséggel olvashatók kulturális élmények ihlette darabok, melyeknek "hőse" éppen úgy lehet egy Picasso-kép, mint egy Illyés Gyula-szöveg. Ami pedig Kányádi "nagy verseit" illeti, vélhetően az teszi igazán jelentőssé e költeményeket, hogy szűkebb közössége létében mutatja föl az egyetemes emberiség problémáit, gondolatvilágát és érzésköret, éspedig a pontos fogalmiság kristályosra csiszolt, mindig telibe találó, halálosan pontos modorában, igazolva a régi-régi esztétikai tételt, miszerint a művészet: megnevezés. Legfőbb mondanivalója szerint az ember sorsa félelemmel és fájdalommal van teli, holott a létezés értelme épp ellenkezőleg lenne (Dachaui képeslapokra; Pergamentekercsekre; Könyvjelző stb.); ez egyetemes emberi sors megjelenítését tekinti tehát hivatásának. Ennek megfelelően valóságszemlélete a látvány és a gondolat lényegére csupaszító, összpontosító; versbeszéde drámaian tömör és lényegre törő, zárt formákban szóló - rendkívül csiszolt formakultúrával izzítva fájdalmas, komoly mondanivalóját. A gondolatokon, az életérzésen túl maguk a kifejezési formák is a szorongást, a méltatlanság fájdalmát sugallják vagy kiáltják. Mindeközben gyakran él folklórelemekkel, allegóriákkal, mítoszi motívumokkal, az erdélyi mesevilág témáival. Gyermekverseit ugyanez az intellektuális és formai gazdagság jellemzi, miközben nagy hányadukat a helyi kötődés, az erdélyi táj és múlt, illetve flóra és fauna káprázata ihlette (Csukástó; Az elveszett követ); persze nem idegen tőle a tréfa, a nyelvi játék, a már-már weöresi formabravúr sem (Kilenc pipe...; Erdei virradat stb.), és bőven merít Erdély nemzeteinek folklórjából, kulturális hagyományaiból is.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk