Előszó

Emigrációs életünkben társadalmi és poltikai kérdések boncolása a divatos műfaj. Most nem szólunk a versek áradatáról. Ezeknek a tanulmányoknak viszont az irodalom, a bölcselet és a történettudomány a témája; megpróbálnak bevilágítani az újkori magyarság és a mai ember létébe, s felvillantják az etoszát.

Különböző témák során fűződnek szoros egységbe.

Ajánlatos a megadott rendben olvasni a tanulmányokat, hogy tisztán álljon előttünk az egész. Három írás alkalmi fogantatású, évfordulók kapcsán jött létre: Dosztojevszkij száz éve halt meg (1881), Arany János hasonlóképp (1882), Bethlen Gábor viszont négyszáz esztendeje született (1580). Adhattam volna ezt a címet is: Az évfordulók könyve, de ez félrevezetné az olvasót. Nem emlékező jellegű a három tanulmány: történeti részét vetíti az egésznek.

A könyv címét a borítólapon adott térkép magyarázza. Ezerötszáz közepétől száz esztendeig a magyar nép több mint 90 százaléka protestáns volt, elsősorban kálvinista, református. Ez a kulcsszáma az újkori magyar történelemnek: mi ment végbe népünkkel, s milyen zsákutcába került a történelme, míg ez a szám lecsökkent 25 százalékra? Jórészt erről szól a könyv, erre mutatnak rá a históriai és irodalmi tanulmányok. A filozófiai témák viszont a jövő lehetőségét próbálják befogni. Nem polémia egyik része sem: visszafelé tényeket regisztrál, előre vetítve pedig tanulságok sorozata.

Emigrációban fogant írás: néha magyarázkodni kellett, mikor normális szellemi folyamatosságban magától értetődő lenne a mondanivaló; máskor, a tárggyal kapcsolatos kérdések kibontása nélkül, egyszerű ismertetésre szorított a determinált helyzet. Elsőrenden a diaszpórának íródott a könyv, bár határozott mondanivalója van hazafelé is.

Talán még ennyit: a felvázolt gondolatok nemcsak esztétikai értékűek, logikai igazságok se merítik ki a témájukat, hanem minden erejükkel (erőnkkel) megvalósulni igyekeztek 1944-47-ben s 1956-ban ugyanúgy. Remélem: a jövő útjára is rávilágítanak.