Az eredeti lelőhelye: Országos Széchényi Könyvtár - Budapest (H)

Jelzete: RMK I. 20.

[DÉVAI BÍRÓ Mátyás:] Orthographia Vngarica, azaz igaz iraz modiarol valo tudoman(y) mag(y)ar n(y)eluenn irattatott. Mostan pedig vionnan meg igazytatott, es ki niomtatott. (Craccouiae) 1549 (apud viduam Hieronymi Vietoris).

A4 -C4 D3 = [15] fol. - 8° - Orn.
RMK I 20 - E XV. 164 - RMNy 77

Magyar ábécéskönyv.

A címlevél után az előszó: Az olvasónak isteni kedvet kér B. A. Ezt követi az ábécé és a magyar hangok írásának szabályai, a Tízparancsolat, néhány imádság és szentírási idézet. A nyomtatvány végén az arab és római számjegyek táblázata található. A kolofon felett C. D. M. monogram áll.

Hasonmás kiadás: MKsz 1908: melléklet a 119. laphoz; Fontes ad historiam linguarum - populorumque Uraliensium, 4, sajtó alá rendezte Molnár József, Budapest, 1977.

Szövegkiadások: Kazinczy Ferenc, Magyar régiségek és ritkaságok, II, Pest, 1808,129-196; Toldy Ferenc, Corpus grammaticorum linguae Hungaricae veterum, Pest, 1866, ix-x, 97-114.

A mű a szerző nevét nem tünteti fel. Kazinczy Ferenc még "krakkói ortografus"-nak említette és az imádságok alapján katolikusnak vélte (i. m., 133-135,171-180). Id. Révész Imre az utolsó lapon levő C. D. M. monogramot "Csinálta Dévay Mátyás" szavakkal próbálta feloldani. A tíz parancsolatnak... magyarázatában (23) alkalmazott azonos helyesírási szabályok alapján bizonyította, hogy a szerző Dévai Bíró Mátyás (Magyarország 1862: aug. 10-17:184,186,188 és 189. sz.; Dévay Bíró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei, Pest, 1863,99-103). Megállapítását a szakirodalom elfogadta (MKsz 1908: 120- 121, Melich János).

Szombathy János az előszó címében olvasható B. A. monogram mögött Batizi András nevét kereste (Kazinczy Ferenc összes művei, III, Budapest, 1892, 361). A szakirodalom id. Révész Imre nyomán (Dévay Bíró Mátyás... művei, 109-110) e betűk mögött Abádi Benedeket, a Sylvester-féle Új Testamentum (Sárvár 1541, RMNy 49) nyomtatásának befejezőjét látja. Ő lehetett az Orthographia Ungarica e kiadásának sajtó alá rendezője, "megigazítója" és talán megrövidítője is (vö. 10).

Id. Révész Imre szerint Dévai az imádságokat Luther kis katekizmusából vette át és rövidítette (i. m., 111). Sólyom Jenő korábban Révész nyomán úgy vélte, hogy az Orthographia Ungaricában mutatkozik meg először a magyar irodalomban Luther kis kátéjának hatása (Luther és Magyarország, Budapest, 1933, 116); utóbb azonban e szövegeket a Luther előtti hagyományos imádságanyagból származtatta (ItK 1967:46-50).

Lásd még: Sági István, A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete, Budapest, 1922, 78; Horváth, Ref., 164-166,496 - 497; Balázs János, Sylvester János és kora, Budapest, 1958, 165-174, 396-397; Studia Historica 1963: 302-303, Balázs János - Szabó Dénes, A magyar nyelvemlékek, Budapest, 1959, 67; MIrodT 1323, Varjas Béla.

Karol Estreicher e művet "Magyar abécze" címmel is felvette bibliográfiájába (XXII. 37).

Budapest Nat (c)

Editio facsimile "A krakkói nyomdászat szerepe a magyar művelődésben, (Balassi kiadó 2000.)"