A sorozatszerkesztő előszava
(részlet)

Kedves Olvasó!

A Nonprofit Kutatások újabb kötete olyan tájra visz el, amellyel kapcsolatban a rendszerforduló idején sok illúziót tápláltunk. Az adományozásról, az új, szabad, erős vállalkozó szféra támogatásáról azt reméltük, hogy jelentős mértékben pótolja majd a kieső állami forrásokat. Az állam akkor éppen sietve távozni indult a közszolgáltatások területéről. A remények mára többé-kevésbé szertefoszlottak, és átadták a helyüket a józan, hűvös mérlegelésnek, és ezzel együtt annak a szándéknak, hogy meg kell ismerni a vállalati adományozás természetét, okait, jellemzőit.

Ez a kutatás nehezen született meg. Több mint 10 év telt el azóta, hogy a Nonprofit Kutatócsoport elemzéseket végzett a lakossági adományozás természetéről, mibenlétéről. Ennek sikere láttán fogadkoztunk, hogy rövidesen követi azt egy újabb kutatás, egy újabb könyv a vállalkozói szféra támogatási hajlandóságáról. Nem így lett. Az okok sokfélék, és csak részben foghatók e támogatási hajlandóság és - ennek okán - az anyagi források hiányára.

A szerkesztő bevezetője
(részlet)

A vállalati jótékonyság valószínűleg egyidős magukkal a vállalkozásokkal, a gazdálkodási tevékenység magánszférától való intézményes elkülönülésével. A vállalat - mihelyt önálló szervezeti egységként kezd működni - sajátos szereplőjévé válik társadalmi környezetének. Érvényesek rá annak normái, hagyományai, írott és íratlan szabályai; ugyanakkor lehetősége van azok alakítására. Ebből a társadalmi környezetből kerülnek ki a legfontosabb partnerei: a fogyasztók és a munkavállalók, a beszállítók és a versenytársak, a helyi és a központi kormányzat (s újabban a nemzetközi szervezetek) gazdasági ügyekkel foglalkozó képviselői. Bármi történjék ebben a környezetben, annak pozitív vagy negatív hatásait a vállalatok is megérzik. Érdekeltek tehát az ígéretes törekvések támogatásában, a problémák kezelésében, a fejlődési folyamatok befolyásolásában.

Már a céhek működéséről fennmaradt középkori dokumentumokból is nyilvánvaló, hogy a mai szóhasználatban a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának nevezett jelenség korántsem újkeletű. A céhek nemcsak a tagjaik közötti kölcsönös segítségnyújtást szervezték meg, hanem a városi közösség rászoruló csoportjairól is igyekeztek gondoskodni. A szegények segítése, a betegek ápolása, az elhaltak temetésének biztosítása, az özvegyek és árvák támogatása egyértelműen a közösség feladata volt. Számos céh a jótékonykodást is részletesen szabályozta. A tagjaik által befizetett büntetéseket gyakran használták a szegények segélyezésére, vagy a városi jótékonysági szervezetek finanszírozására. Szintén szokás volt a minőségi követelményeket ki nem elégítő termékek jótékony célú felhasználása.