CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Tinódi Lantos Sebestyén honti-nógrádi históriái
Kazinczy Ferenc nógrádi útjairól
Petőfi és Selmecbánya
Irodalmi kapcsolatok nyomában Madách Imre falujában
Mikszáth Kálmán selmecbányai diákéveiről
Krúdy Gyula nógrádi kapcsolatai
Móricz Zsigmond Palócországban
Tóth Árpád tátrai napjairól
Mécs László Ipolyságon
Szabó Lőrinc idilli városa és az Ipoly
A Palócföld irodalmi alkotói
Előszó
Mindig nagy élményt jelentett számomra, ha egy-egy irodalmi alkotásban, útirajzban szülőföldemet vagy az ahhoz legközelebbi tájakat fedezhettem fel. Az ilyen felfedezések számomra ma is az újabb kapcsokat és kapaszkodókat, a kapcsolatteremtés eszközeit jelentik. Mert különösen érdekel, hogyan, mi és ki által, milyen hagyományértékkel kötődhetünk a tágabb világhoz, s mindezt milyen módon hozhatjuk közelebb magunkhoz.
Irodalomtanárként, helytörténészként és néprajzkutatóként még inkább foglalkoztat a téma. Hitem szerint nem igaz, hogy a biográfiai adatok, a helyi vonatkozások nem fontosak és nem lényegesek az életművek, az alkotások megközelítése, a lelkek pallérozása, az ismeretek összefüggésrendszerbe való állítása és bővítése során.
Gyakorló pedagógusi ars poeticám, a közösségeket úgy-ahogy ismerő mivoltom, az önismeret erősítését folytonosan igénylő belső szükségletem s az ebben másoknak is segíteni akaró szándékom is arra ösztönzött, hogy élményeimet, ismereteimet megosszam mindazokkal, akik a téma iránt fogékonyak, akik társaim lehetnek a gondolkodásban. Kutatók, irodalombarátok, tanárok és diákok egyaránt.
Kötetemben néhány olyan klasszikus író, költő kapcsolatáról esik szó, akik valamiképpen kötődtek a Felvidékhez. Vagy úgy, hogy innen indultak, életük egy szakaszát itt élték le, vagy pedig kapcsolatot tartottak itteni emberekkel, megörökítették a felvidéki tájakat, helyeket. Természetesen a Felvidék legtöbb esetben csak Hontra és Nógrádra szűkül le, hisz ezt tekintem alaposabb kutatási területemnek. A munkát azonban tovább kell és lehet folytatni. Értem ezen az érintett területek bővítését, tágítását, az újabb vizsgálódásokat és mélyfúrásokat, a "második vonalba" tartozó irodalmi alkotók életútjainak, kötődéseinek, kapcsolataik megannyi formájának feltárását.
Azt is el kell hinnünk, hogy mi már sokféleképp Európában vagyunk. Csak nem mindig tudjuk, mik is az igazi értékeink, mik azok a kapcsok, melyek összeköthetnek bennünket a világgal úgy, hogy közben nem adjuk fel önazonosságunkat, hanem erősítjük önismeretünket, önmagunkhoz való hűségünket is.
Ipolyság, a 2004. esztendő virágvasárnapja előtt