Ismertető

Lázár Ervint nem kell bemutatni a magyar könyvtárosoknak; legjobb gyerekirodalmi szerzőként kitüntetett helye van a gyűjteményben és a gyermekkönyvtári foglalkozásokon. A magyar novellisztika kedvelői előtt az is ismert, hogy nem túl terjedelmes életművének e műfajba tartozó része, igen becses könyve, a Csillagmajor azokat az elbeszéléseit hozza, amelyekben rácegrespusztai gyerekkorából való élményeket dolgoz fel elbeszélések formájában, kitűnően. Ennek a városivá lett, de falusi, tanyasi emlékeit életélményeinek legbecsesebb kincseként őrző írótípusnak Szabó István a klasszikusa: ő valóban "márványba faragta" az 50-es, 60-as években ezt az anyagot. A "csillagmajorjába" visszakalandozó Lázár a maga bűvös-bájos módján, megnyerő humorával, öniróniájával és eszességével annak a kisfiúnak a memóriájából gazdálkodik, aki kisiskolásként ott nevelődött, s akinek szívét tiszta szellemét az írónak sikerült megőriznie; aki - ha szóra bírja őt az érett író - a 40-es évek végének, 50-es évek elejének népi mélyvilágáról csudás dolgokat tud elregélni: az "óriásról", a négylovas hintóval - állítólag - érkezni készülő "grófnőről", a "kujtorgóról, a "bajnokról" - hogy csak néhány novella-alakot idézzünk a tizenöt elbeszélés figurái közül. Ama "rácpácegresi" világ oly módon jelenik meg itt, hogy az az érzésünk támad: a Tamási Áron-féle népi mesék világában járunk az egyik lábunkkal, a másikkal meg egy iszapos, agyagos mélyúton kell mennünk. Lázárnál, mert valóságosak az írói tárgyai: "nincs mese" - szenvedés van, láz, izzadság, gyötrelem, másfelől meg az egész fölé odaborul a kedély, a fantázia szivárványa.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk