Bevezetés

Néznek ránk. Hozzájuk megyünk. A legjobb követeink mindenen túl. A Mindenen túl. Itthagyták szellemüket bennünk. Nem kérnek már, csak adnak, a legodaadóbb társaink. A legnagyobb magyar művészek közé tartoznak; míg éltek, nekünk meghatározták a XX. század második felét, most meghatározzák az új évezred nyitányát.

Lehet másként írni, színpadra lépni, kamera elé és mögé állni, mint ők. Lehet másként festeni, zenét komponálni és megszólaltatni, másként lelket lehelni a szoboralakba. Lehet másként fotózni, táncolni, Erdélyt járni a nép kincséért.

Csak egyet nem lehet. Másként élni a művészet csillagával a homlokon; nem lehet halványabban égetni a mécsest; nem lehet lustán heverni a tehetség áldást kereső ölében. Nem lehet másmilyen magyarnak lenni. Nem lehet, mert nem érdemes.

Zseniknek állít emléket a díszalbum. Elsőként úgy, hogy egyszerre, egy kötetben idézze vissza legnagyobb - elhunyt - költőink, festőink, szobrászaink, színészeink, íróink, zenei talentumaink, táncosaink, néprajzért élő nagyjaink tettét, szellemét. Könnyű és hálás feladat volt - felemeltek magukhoz, megszólaltatták a halhatatlant. Hallják?

A Magyar Művészetért Díj különleges, XIV. századi erdélyi művészeket, rovásírást visszaidéző tűz- és sodronyzománc alkotás. Aranyozott. Az igazi aranyport azonban művészeink szórják rá örökérvényűen - akik még élnek; s akik már várnak ránk a túlvilág soha meg nem ismerhető örömével - azaz a végtelen álommal. A földből gyökerezik, amit éltükben teremtettek - s most egyetlen nagy ívben átnyúlik mindez a csillagok világába, ahol gyémántpatkójú lovaikon száguldanak vagy békésen legelésztetnek. A konkrét földi jó a miénk itt - s annak égi mása a hölgyek részéről lágyan, az urak részéről férfiasan nyújt felénk kezet: ne féljetek, megérte.

Hogy mi? Élni? Vagy az örökkévalóságba távozni? Egyre megy mindkettő.

Egy gyorsan gyarapodó széria új darabját tartja kezében, Kedves Olvasóm. Az Üzenet Erdélyből, az Aranykönyv - A Magyar Művészetért, a Haza szerelem után - a Kner Nyomda jóvoltából - elénk került a negyedik díszalbum is: a POSZTUMUSZ. Ezzel folytatjuk az Üzeneteket: a mostani művészei már klasszikussá váltak. A haza nagyjaivá is. Latinovits, Huszárik, Nagy László, Kondor Béla, Somogyi József, Szőts, Wass Albert - 41 igaz ember. 41 örök élő. Hozzájuk készülünk mindannyian. Odaát - azt mondják - mindenki egyenlő, szabad a járás- kelés. Elmegyünk: ez biztosabb, mint bármi más eddig. Most e könyvvel elküldjük a ma éppen itt e Földön gyalogló magyarság összegyűjtött fohászát - maradjanak meg emlékezetünkben úgy, ahogy eddig elfoglalták ott a helyüket: nehogy űr maradjon, nehogy kiessen a fejünkből - a szívünkből - akár csak egyetlen verssor, festmény, kotta, szobor is.

Nehogy kiessen akár csak egyetlen mosolyuk is. Amit most is küldenek felénk - mert tudják, hogy a mosoly, amelyet küldesz, visszaszáll hozzád. A díszalbum A Magyar Művészetért Díj művészeinek, mecénásainak levele a harmadik évezred Urának asztalán: bánjon jól, kegyesen velük odafent. Ők a legjobbjaink. Ki más?