Tétel adatlapja
CÍMLAP

Rákóczi Kiáltványa a keresztény világhoz a szabadságharc okairól és céljáról

TARTALOM, ISMERTETŐ



Tartalom

Rákóczi Kiáltványa

A Rákóczi-szabadságharc
Magyarország 1703-ban
A szabadságharc kitörése és hadtörténete
A stratégiai háttér: külpolitika és gazdaság
A kuruc állam
A szabadságharc befejezése



Részlet a tanulmányból

A megszálló katonaság fojtogató szorításának enyhülésével Magyarországon is újraindult a szervezkedés, elsősorban a bujdosók részéről. A Tiszaháton Esze Tamás és Kis Albert vezetésével gyülekező kurucok azt a helyes következtetést vonták le a hegyeljai kudarcból, hogy a pusztán paraszti vezetésű felkelés nemcsak az uralkodóval, hanem a nemességgel is szembe találja magát, ezért egy új mozgalomnak csak akkor lesz esélye, ha egy nagy tekintélyű arisztokrata áll az élére; mivel a bujdosók túlnyomó többsége már Thökölyt is szolgálta, természetes lett volna, ha őt kérik fel, de a száműzött fejedelem nagyon távol volt. 1703 márciusában a bujdosók erdei gyűlésén döntést hoztak arról, hogy küldöttséget menesztenek a Lengyelországban élő Rákóczihoz. Az év tavasza követjárással telt. Rákóczi az emigráció keserű kenyerét szívesen cserélte vezéri buzogányra, különösen azután, hogy a francia diplomácia is katonai, illetve pénzsegéllyel biztatta. A jövendő fejedelem garanciát vállalt arra, hogy nem hagyja cserben a felkelőket, akiket elismert saját hadinépének, és elégséges segélyhadat gyűjtve az országban, csatlakozik hozzájuk. A sereghez csatlakozó jobbágyoknak felszabadítást ígért. Rákóczi a felkelésre hívó Kiáltványát a lengyelországi Brezanban adta ki május 6-án. A hónap közepére elkészültek a díszes piros selyemzászlók, melyeken ott állt a felirat: "Cum Deo pro Patria et Libertate" (Istennel a hazáért és a szabadságért). Esze Tamás ezereskapitány kinevezéssel megbízást kapott a seregtoborzásra - ezt jelképezték az átadott zászlók is, melyeket a követek magukkal vittek Magyarországra, a Kiáltvány több példányával együtt. 1703. május 21-én a felkelők Váriban, Tarpán (Esze Tamás falujában), május 22-én pedig Beregszászon bontottak zászlót. Az akció nem érte el a kívánt eredményt, a vármegyék csatlakozás helyett nemesi felkelést hirdettek. Az összegyűlt paraszthadat Károlyi Sándor szatmári főispán június 7-én Dolhánál szétugrasztotta. Két nap múlva Rákóczi elindult Magyarországra, és június 14-én a határon, Klimiec falunál találkozott az Esze Tamás vezette felkelőkkel.


×