Bevezető (részlet)

A felvilágosodás korszakának gazdag magyar költészetéből Barcsay Ábrahám verseit ma már kevesen ismerik. Pedig eredeti hang az övé; nem látványosan új, de vállalt hagyományosságában is érezhető a (szövegekben megnyilvánuló) személyiségnek valamiféle hiteles önállósága.

E költemények kötetbe rendezve Orczy Lőrinc verseivel együtt jelentek meg Révai Miklós szerkesztésében 1789-ben (Két nagyságos elmének Költeményes Szüleményei), illetőleg 1933-ban a Vajthó László szerkesztette Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatban, Szira Béla jegyzeteivel. Az előbbi a szövegfilológiai pontosság és a szerzőség kérdéseit veti fel (Révai szerzőpárost jelölt meg, nem pontosította, mely versek tulajdoníthatók Barcsaynak, melyek az Orczyéi), a XX. századi kiadvány pedig tovább aktualizálja a szövegek helyesírását és nem is jelzi a versek verslevél-válaszvers voltát.

A fenti könyvek ma már ritkaságnak számítanak. Az antológiák általában tartalmazzák Barcsaynak A kávéra írott versét, illetve azokat, amelyek A télnek közelgetése; Bacchus s a tokaji bornak eredete vagy Lakodalom módja az oláhoknál címmel váltak ismertté. Ennél többet aligha olvasott Barcsaytól a mai magyar kíváncsi. Az értelmezést megelőzően tehát a kutatónak valamiképpen rendszereznie kell Barcsay Ábrahám hatalmasnak nem nevezhető szöveghagyatékát; végre együtt kell látnunk verseit, sőt köréjük kell rendeznünk a valaha egyetlen poétai társalkodásként működött baráti episztolákat (Bessenyei, Orczy, Ányos versleveleit, illetőleg válaszait). A versek értelmezését meg is könnyíti az olvasó és verselő kör ízlésének, értékrendjének ismerete. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a valaha e versek keretéül szolgáló prózai bevezetéseket és folytatásokat (valóságos keretszövegeket) sem. Ezek nemcsak a jelentést tették egyértelműbbé valaha, hanem könnyed áthajlást is képeztek a kétféle (poétikusnak szánt és köznapi) közlésmód között. Leginkább a - szándéka szerint - nem tudós alkotásmódnak volt sajátja ez a kétféle (egymást kiegészítő) közlésmód az elmúlt háromszáz esztendőben, de nem idegen a mai, a művészet fogalmát a köznapi élményvilág felé elmozdító elméletektől sem.