Utószó (részlet)

A szatmárnémeti református kollégium történetéről szóló tanulmány megjelenését több mint két évtizedes munka s a már megírt kézirat évtizedes hányódása előzte meg.

A munka megírásának gondolatát (néhai) Dankanits Ádám történész barátom sugallta. A Hét munkatársaként 1972-ben olvasótalálkozón járt Szatmárnémetiben, tőle szereztem tudomást a matrikula létezéséről (és lelőhelyéről). Meg kellene írni - mondta - a matrikula alapján az iskola történetét, ahogyan Jakó Zsigmond és Juhász István megírta az enyedi diákokét a nagyenyedi diáknévsorok alapján.

Az adatgyűjtés- és feldolgozás elveit, a követendő módszereket Jakó Zsigmond professzor úr körvonalazta számomra (mindezért s a munkavégzés folyamán kapott mindig hasznos segítségéért ezúton is köszönetet mondok), aztán munkához láttam.

A latin nyelvű matrikula lemásolása, a sokféle kézírás, gyakran csak nagyítóval kiolvasható bejegyzés pontos, betűhű leírása, a rövidítések feloldása, a szövegek megfejtése, értelmezése magától értetődően igen sok időt igényelt.

Minthogy a kéziratos könyvet az idő (és hányattatása) megviselte, a szöveg elsődleges rögzítése (a leírás és a fényképmásolat elkészítése) után a matrikulát az egyetemi könyvtár szakembere szakszerűen restaurálta. Ennek során szétválasztotta a matrikula több összeragasztott lapját is. (Minden esetben téves bejegyzések, elrontott szövegek kerültek elő; közülük többet a feldolgozásban hasznosíthattam; két összeragasztott lap pedig XVII. századi latin képverset rejtett.)

Mindjárt munkám kezdetén Jakó Zsigmond professzor úr figyelmeztetett: a szakszerű történeti forráskutatás a hivatkozott dokumentumok ellenőrzött ismeretét, hű idézésüket követeli meg. A szatmárnémeti református kollégium XVII-XVIII. századi matrikulája esetében ez mindenekelőtt azt kívánta meg, hogy szakemberek ellenőrizzék latin szövegmásolataim pontosságát, hitelességét. Az első ellenőrzést a bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet kutatója, Vekov Károly végezte el 1973-ban. Együttesen olvastuk el a teljes latin nyelvű szöveget, egyeztettük az én olvasatommal, megvizsgáltuk a feloldott rövidítéseket.

A latin szövegek másodszori ellenőrzését a kéziratnak a Kriterion Könyvkiadóhoz való benyújtása előtt Kiss András kolozsvári levéltáros végezte el. (Mindkettőjük fáradságos munkáját ezúton is megköszönöm!)