Reggel 6:50. Halk szimfonikus zenére ébredek, miközben a falméretű kivetítőn derengeni kezdenek a tegnapi és a mai éjszaka gazdasági főcímei. Tudom, még pontosan tíz percem van arra, hogy kinyissam a szemeimet. A feleségem is ébredezik, bizonyára ő cserélte le a reggeli ébresztő zenéjét. Én lassú feelinges rockzenére szoktam ébredni. Magamnak kellett feltölteni őket az adatbázisba, mert nem volt sehol egy Scorpions- vagy Bonfire-nóta. Nemrég még volt egy mágneses úton rögzített zenék lejátszására alkalmas készülékem, de megvette tőlem egy virtuális múzeum szalagokkal együtt, azóta egy webkamerával közvetítik a képét saját internetes galériájukban, ahol a régi idők elektronikus berendezésit mutogatják. Ő (mármint az asszony) gyakran valami lágyabbat választ ébresztőnek, és ha én végzek előbb a napi munkával egyszerűen lecseréli, amit beállítottam. A vége az lesz, hogy veszek egy szelektív csipogót, amit fülbe lehet tenni, és akkor nem kell majd mind a kettőnknek ugyanarra ébredezni, ráadásul ugyanakkor. A csipogót a feleségem nagyon ellenzi, mert állítólag agykárosodást okoz, dehát ezt mondják a mobiltelefonokra is... Akkor meg nem mindegy? Nemrég kiderült, hogy legutóbbi választása, valami mezítlábas népzenész rock hegedűs, valóban létező személy, nem a computer generálta. Érdekes, mert visszhang és elektromos hatások kísérték a reggeli ébresztőt, és egy egészen plasztikus figura játszott egy "Laxi Ferkó 2000. 08. 19., Budapest" felirat alatt. Jó régen lehetett...

Egy francia székhelyű multinacionális cég magyarországi vezérigazgatója vagyok, a feleségem pedig az Első Magyar Virtuális Könyv Kiadó (Vikk.Net Rt.) tulajdonosa. Ki kell nyitnom a szemeimet, mert hamarosan megjelenik a kivetítőn a DMM éjszakai gazdasági hírműsora, illetve annak felvétele. Ebből is csak az, ami engem érdekel. Részvényárfolyamok (kiemelten az anyacégé), repülőjegyek, időjárás röviden, valutaárfolyamok nyomtatva is, multimédia, szoftver, nyers CD-k árai... 10 perc az egész, mert fizetek a reklámok nézegetése helyett, nincs időm ilyesmire.

Közben felébredek. A hűtőből és a kóla automatából (egyikünk sem kávézik) kikandikál két vonalkódos blokk, az éjszaka ugyanis javaslatot tettek arra, mit rendeljünk mára. A hűtőből elfogyott a tejfel, a tejszínhabhoz mindenáron gyorsfagyasztott gesztenyepürét akar rendelni a készülék. Pedig tegnap már lemondtam ezt a javaslatot. A tejszínhab somlóihoz kell. Az bezzeg nincs rajta a listán, a tejszín nélküli somlóit pedig nem lehet megrendelni mobiltelefonon vagy a hűtőn keresztül, mert azt a közeli pizzériában készítik valami ősi módszerrel, tejből, lisztből és tésztából vagy mifenéből valami fura dologgal, állítólag kézzel...

A colaautomata is csak idegesít. Már megint ribizlis Amandához nyomtatott vonalkódot, mert a múltkor a hűtőgép fagyaszott ribizlire vonatkozó javaslatát elfogadtam. A ribizlis Amanda-ital borzasztó. Almás coláról bezzeg nincs vonalkódom, mert a mirelit almának a múltkor lejárt a szavatossága és ki kellett dobni. A KÖJÁL üzent a hűtőn keresztül emiatt. Állítólag meghamisították a lejárati dátumot és bezáratták a gyárat is, mert kiderült, nem génkezelték a gyümölcsöt, hanem valami régi eljárással, a koszos földből növesztették valahogy. A vevőket rögtön értesítették a veszélyről. Még szerencse, hogy nem bontottuk fel. Képzelem, milyen lehetett... Megrendelem a tejfelt, széttépem a többi vonalkódot (kicsit zabos is vagyok miattuk), és rendelek mobilon egy Hawai pizzát a munkahelyemre dupla ananásszal.

A feleségem helyett is rendelek. Barna kenyeret meg mézet kérek, ehhez a két termékhez lehetetlen vonalkódot szerezni. Ha lenne hozzá ilyen, csak végig kéne rajta húzni a mobiltelefont vagy a TV távirányítóját és már kész is volna. Bezzeg így! Percekig szambázhatok a mobil menüjében fel-alá, amíg megtalálom ezt a két terméket. Megtalálom, rendelek, fizetek. Közben küldök egy jelet az autónak a garázsba, hogy álljon ki az utcára, és fizesse ki a lakásom és a munkahelyem közötti útvonal használati díját, a munkahelyi gépemet pedig utasítom, hívja le a leveleimet, majd ott megválaszolom őket. Ezekhez már gyártottam kész vonalkódot, úgyhogy néhány lendületes suhintás a telefonnal (ha senki nem lát, hasonló mozdulatokat szoktam tenni, mint a varázsló a varázspálcával) és már készen is van.

Az autón "kilincs" vagy micsoda helyett is vonalkód van. Végighúzom rajta a mobilomat és már indul is. A múltkor gondoltam rá, mi történne, ha valaki átfestené vagy lekaparná a vonalkódot? Mindegy, egyelőre kísérleti üzem, majd lenne valahogy akkor is. Már történt ilyen eset, az egyik zsúfolt metróvonal kódját átragasztották, és az utasok nem a BéKöV bankszámlájára utalták az utazás díját, hanem valahol máshol, állítólag külföldön (Litvániában?) landolt az összeg, méghozzá az utazási díj többszöröse. A bankok és a BéKöV most pereskednek, ki vállalja a felelőséget.

Útközben az autóban is elolvasom a leveleimet. Amikor beérkezem a céghez, eszembe jut, hogy meg kellett volna állni valahol. De utólag mindegy, és különben sem arra vitt az autóm. A személyi titkárnőm már ott van (őt 10 perccel előttem ébreszti a Rendszer), és éppen a faxokat szelektálja, a Japánból érkezőket fordítja.

A leveleim 10%-a még mindig spam, pedig üzembe helyeztem egy nagyteljesítményű gépet, amin csak egyetlen olyan levelező lista működik, amiből nem lehet kijelentkezni. Ebbe egyszerűen beírom a spammerek címeit, és átirányítom ide az üzeneteket, hadd cirkuláljon közöttük. Jóleső kis gonoszkodásnak szántam, de egy hét alatt 2.600.000-en csatlakoztak a rendszeremhez, ezért át kellett helyeznem Amerikába egy nagyobb munkaállomásra, itthon ugyanis összeomlott tőle a kerületi telekommunikáció. Erre a spammerek bepereltek. Még a DMM is meginterjúvolt online emiatt. Jól megbüntették az amerikai szolgáltatót, aki le akarta venni a szervert a vonalairól, de én felajánlottam neki a büntetések kétszeresét. Így visszahelyezték a rendszerbe a gépet. Azóta még elvesztettünk vagy két pert, de akkora médiavisszhangja volt a dolognak, hogy a spammelők abbahagyták a pereskedést, legalább az újszülöttek ne tudjanak róla, hová irányítsák a kéretlen reklámokat. Jó kis ingyen promóciót csaptak nekem! Ha annyit kellett volna reklámra költenem, mint amennyit a DMM. Net és a CloudsNews.Net foglalkozott az üggyel, már régen csődbe mentem volna. A spammerek lassan leszoknak a sületlen leveleikről, mert állítólag a világ kéretlen leveleinek 95%-a már az én rendszeremben cirkulál. Ezt persze nem tudja senki bizonyítani, a másik fél szerint ezzel szemben semmi jelentősége a szervernek. Akkor meg miért pereskedtek?

07:00. Kezdődik a meló. A gép kidobja, kik azok a kollégák akik még nincsenek itt, és mindegyiknél felajánlja a felmondólevél kinyomtatását. Ez a japán leányvállat találmánya, de ez itt nem Japán. Nem mondok fel senkinek, mert a munkaidőnek itt sosincs vége, ráadásul a mi leányvállalatunk működik a legkisebb költségeken, a programozók fizetése 1/5 része egy rendes francia vagy német programozó fizetésének. Ez persze még mindig négyszerese egy jó magyar óradíjnak más szektorokhoz képest.

07:10-kor megbeszélés a projektvezetőkkel (öten vannak), 07:30-kor jelentés az anyacég felé, mert 07:50-kor ott is kezdődik egy megbeszélés a leányvállalatok projektjeiről, amit 08:15-kor elfogadnak vagy visszautasítanak. Ha elfogadják az új projekteket, akkor jó, ha nem akkor megint össze kell dugnunk a fejünket, mert már csak egyetlen futó projektünk van. A többit csak azért nem zártuk le, mert máshol (például a pedáns Japánoknál) ugyanezt háromszor ennyi ideig programozzák.

Még van 5 percem. Lekérem, a feleségem milyen híreket rendelt magának reggelre. Mindig meg kell néznem, mert ha csökken az elektronikus könyvpiac részvényárfolyama, vagy hirtelen népszerűvé válik egy olyan irodalmi műfaj, amit tőlünk nem lehet letölteni, akkor lépnem kell és át kell szerveznem az e-könyvpiaci részvényeinket. Erre ő képtelen, utálja, bár én se igazán szeretem. Mindegy, férfisors... Szerencsére nem változott semmi a tőzsdén, az offline kiadók részvényei tovább csökkentek (lassan ideje venni egy párat), viszont az online kiadóké növekedett, ebből viszont ma eladok, mert holnap már lehet, hogy kevesebbet érnek.

Kapcsolódó hír: "Angliában illegálisan terjesztett Shakespeare CD-ket zúztak össze". Nahát... Sose hallottam erről a könyvkiadóról. Lehet hogy konkurensünk? Nézzük csak... "Shakespeare Inc." "Searching... Nothing found, try again"... Micsoda béna kereső... Nézzük egyszerűbben: "Shakespeare" "Searching"... "145.206 records found." Végre... "XVIII századi angol drámaíró, színdarabjait szinte minden létező nyelvre lefordították, műveit összességében több tízmillió példányban kiadták, több alkotását sikeresen megfilmesítették." Nahát micsoda sületlenég, a XVIII. században még nem is voltak CD-k... Hiába, a computerek ma sem megbízhatóak, mindenesetre átforwardolom a hírt a feleségem irodájába, és megbízom, hogy nézzen utána mi az a "dráma" és a "színdarab", szerezzen be néhány ilyen izét a választék bővítése céljából, csináljon egy linket a CD-zúzásról szóló hír oldalára, tegye fel az újdonságok közé, és ha vannak részvényei ennek a Shakespeare-nek, akkor vegyen belőlük egy párat, ha még nem késő.

07:10: Megbeszélés...
Az öt projektünkből csak kettő tartja a népszerűségét, a "Kulturális Enciklopédia", az "Ázsia népeinek történelme és feldarabolódása". "A növényi sejtek titkai" teljes csőd, de a "Shot to the Very Evil Devil" lövöldözős akció-játékunk és a "Highway to the 4th Action" fedőnevű szexuális ismeretterjesztő (csak felnőtteknek szóló) CD-nk duplázott a héten, és már 6. hónapja rajta vagyunk vele a top50-es listán. A CD tulajdonképpen egy hardcore szexprogram, de neves orvosok és szaklapok írtak róla szakvéleményt (mint például a szexterapia.com), ezért nem tartozik a "adult" kategóriába. A pornó CD-ket megvető sznobok vásárolják. Ki gondolta volna, hogy több van belőlük, mint a normális emberekből. Az adult kategória listavezetőjét két hónapja többszörösen megelőzve vezetnénk ezt a műfajt, ha ide lenne sorolva a CD. De nincs, így a "Felnőtt oktatás" kategóriát vezetjük öt hónapja. A másik három veszteséges projektvezetőnek ez a megbeszélés az utolsó lehetősége arra, hogy valamilyen használható ötlettel álljanak elő. Ha megint megbuknak, a franciák biztos felmondanak nekik. Még szerencse, hogy a két nyereséges CD eltartja őket is.

Egyikük három régimódi, ún. "nyomtatott" könyvet cipel magával, másik kezében a laptopját szorongatja. Azt javasolják, hogy adjuk ki a három poros könyv történetét CD-s játékként. Valami régen élt XX. századi szerző, Isaac Asimov vagy kicsoda "Alapítvány, Alapítvány és Birodalom, Második Alapítvány" című műveiről van szó. Azt állítják, a mű valamikor nagyon népszerű volt, "Alapítvány trilógia" néven volt benne a köztudatban, és hogy azóta nem adhatták ki CD-n őket, mert az örökösök "ráültek" a jogokra. Ha megjelenünk, senki nem fog azzal foglalkozni, hogy ki írta eredetileg a történetet. További előnye, hogy a 3 részt egyszerre lehetne programozni, egyben és külön is piacra lehet dobni. Biztos siker lenne, mert mire végigjátsszák és kiderül, valójában kellett-e nekik vagy nem, eltelik legalább 2-3 hét, addig pedig sok CD-t el lehet adni egy jó borítóval. Persze, megint utazhatok külföldre szerzői jogokat venni. Még szerencse, hogy reggel megnéztem a repülőjegyárakat és a menetrendváltozást. OK, rábólintok, a régi könyvek borítói végül is tetszenek, és tényleg jó, hogy három projekt futhat egyszerre, ami tulajdonképpen egy. Elküldetem a franciáknak a megbeszélés vágott videoanyagát és várok a válaszra.

08:15: Indulhatok Asimov örököseinek jogai miatt tárgyalni. Már foglaltak nekem repülőjegyet, fogadtak ügyvédet a klienseimnek és megfogalmazták a szerződést is. Mellesleg javasolják, fejlesszünk mi is egy olyan StoryBoard-ot, amit a CD-eladások és a top50-es lista piacvezetője használ. Ez a program véletlenszerűen variálja össze a történetek részleteit. Van kb. 10-15.000 történetrészletük és abból 8-15 darabot olvasztanak egybe minden projektjükhöz. Más vélemények szerint eddig összesen csak 37 féle történetdarabot gyúrtak össze, általában akció-romantika-gonoszságok-tragédiák témában, ezekből több mint 1600 darab különböző játszható CD-t adtak ki. Ezt persze az anyacég cáfolja. Nem tartom túl jó ötletnek ezt a StoryBoard programot, és nem is értem, miért ilyen népszerű. Mindenesetre, ha ott járok, veszek a részvényeikből.

Elindulok a repülőtérre. Útközben megtörténik az útlevélvizsgálat. Amikor megérkezem, az enyémmel azonos típusú, bár kicsit más színű és nem vonalkódos, hanem ujjlenyomatos autó vár rám. Borzasztó a hőség. Légkondi be. Megérkezem. Az örökösök többet akarnak, mint amire felhatalmazásom van. Felajánlok nekik plusz 2% részvényopciót, amit elfogadnak. OK, kezemben vannak a történet jogai, és a keretet sem léptem túl. De ki is ez az Asimov? Nem volt időm a repülőn rákeresni.

"Asimov"... "Searching"... "Isaac Asimov a XX. század népszerű sci-fi szerzője, aki az Alapítvány c. trilógiájával műfajt teremtett. Az ő gondolataiból nőtte ki magát számos ma ismert hollyforesti sikercég, mint például a SaculCats, mely a Star Cars című ugyancsak trilógiának induló, 43 részes megamozi szerzője, a StarPrix, és számos ma is ismert világsiker szellemi forrása. Halála után rokonai kizárólagos joggal eladták a mű folytatásának és adaptálásának jogait három, addig ismeretlen amerikai szerzőnek, akik újabb trilógiával toldották meg az eredeti művet. Ennek sikere elmaradt az eredeti Asimov mű sikereihez képest. Elemzők szerint azért, mert mire ezek megjelentek, az eredeti szerzőt már senki nem ismerte, így elvetették a művek megfilmesítésnek tervét is. Asimov történeteit a népszerű perui származású festő, Berda Valley illusztrálta, akinek művei manapság a Erotika a Modern Festészetben című állandó kiállításon láthatóak, amely New York legvonzóbb turistalátványossága..."

Haha! A jogok már el vannak adva az adaptációra? Akkor mi vagyunk a jóhiszemű vevők, gyorsan piacra dobjuk a CD-ket, bepereljük a rokonokat, és főcím leszünk a DMM-en. Délután fizetésemelést javaslok a projektvezetőknek, és nekiállunk a munkának. Hazafelé nagy lelkesedésemben megvásároltam egy korszerűbb és gyorsabb 3D rendering engine-t, az új játéknak ez lesz a képgeneráló motorja. Legszívesebben vennék egy új fejlesztői környezetet is a programozóknak, de a múltkorival is jól befürödtünk... Kövéreknek szóló diétás és mozgáskultúra CD-t adtunk ki, de a grafikus motor csak Barbibaba szerű vékony szereplőket tudott generálni hatalmas dudákkal. A végén nekünk kellett kövér embereket fotóznunk, és azokat kellett megmozgatni a CD-n. Nagy siker lett a program, de szakemberek szerint egy olyan alkatú ember nem is képes olyan mozgásgyakorlatokra, mint amilyeneket a CD-n ajánlunk. Érdekes, a computer engedte...

13:00: Hazaértem. Beszámolok a részletekről az anyacégnek, tájékoztatom a projektvezetőket, megegyezünk az örökösök elleni per időpontjában és elküldjük a hírt a DMM-nek.

13:15: Internetes hívás érkezik. A projekttel kapcsolatos részletek annyira tetszenek az anyacégnek, hogy önálló részvénykibocsátásra készülnek "Asimov Inc." néven, így a jogok körüli felhajtás még hatalmasabb lesz, amennyiben kiderül. Ha pedig netán elveszítjük a pert, annak költségeit a részvényekből befolyó összegből fedezzük. Jó ötlet, veszek most opciósan pár darabot, a per előtt pedig majd eladom őket. Ha nyerésre állunk, a per vége előtt ismét veszek egy párat, majd miután megnyertük a pert, eladom az egészet, nem szeretek sokféle részvénnyel gazdálkodni.

13:30: Munkára... Sosem volt még olyan projektünk, amiben papíralapú alapanyagból dolgoztunk. Ráadásul ebben a három vastag könyvben sehol egy kép. Nem értem, hogyan lesz ebből játék-CD. Az egyik projektvezető azt javasolja, olvassam el a könyvet és képzeljem el vizuálisan. Nahát, miféle javaslat... A felolvasógépbe képtelen vagyok begyömöszölni a könyveket, ezért nekilátok. Nincs meg CD-n valahol ez a szöveg? Mégiscsak jobb lenne, ha fel tudnám olvastatni magamnak. Rendelek egy pizzát és nekilátok. I. kötet: Isaac Asimov: Alapítvány...

13:40: Olvasok... Érdekes... Alig hallottam a pizzás megérkezését. Csak áthajítom a telefonomat a pizzafutárnak az asztal felett, hogy húzza le vele a vonalkódot. Furcsán néz rám, meg is kérdezi, mit csinálok, mire azt felelem "olvasok". Elhúzza a száját, rámutat az asztalomon kikapcsoltan heverő e-bookra, visszadobja a mobilt és távozik. A mai e-bookokon már csak egy univerzális bemenet van a forrásnak, meg egy hangszóró. De ezt a formátumot nem tudom megetetni vele, biztos valami kompatibilitási hiba. Félreteszem a pizzát és folytatom...

20:30: Még mindig olvasok, ezerszer kihűlt közben a pizza... A titkárnőm csengetett, szeretne hazamenni, a többiek már mind távoztak, ő még rám várt. Elvileg előttem jön, utánam megy, de most elengedem. Hadd menjen. Olvasok...

21:00: A feleségem telefonál. Dolgozom? Ilyen sokáig? Nem, olvasok... Gyanút fog, hogy a személyi titkárnőmmel vagyok kettesben, de rákapcsolom az iroda kamerájára az otthoni kivetítőt, hogy lássa, egyedül vagyok. A könyvet is megmutatom neki, meg lejátszom a fél órával korábbi jelenetet, amikor hazaengedtem Gizellát. Mosolyog, biztos azt hiszi, hogy átverem, és amit mutatok az nem is könyv, mert tényleg nem is hasonlít könyvre. Ő csak tudja, digitális könyvkiadója van... Majd magyarázkodhatok otthon, mert kikapcsol.

21:05: Elindulok haza. Majd útközben még olvasok, meg otthon is. Érdekes dolog ez az olvasás. Gyorsabb, mint képernyőn csinálni ugyanezt, de lehet, hogy a felolvasógépnél is gyorsabb.

21:10: Hazaértem. Ilyenkor már nincsenek dugók. Kezemben a könyv. Az internetre kötött háztartási gépeink megint mindenféle vonalkódokat köpködtek ki magukból, amíg mi dolgoztunk (a feleségem utálja őket, mindig az én dolgom, hogy kitépkedjem és kidobáljam ezeket). A mikrosütő szójából készült egészcsirkét ajánl reklámáron, mint vegetáriánus újdonságot, a colaautomata szerint nyertem egy fél évre elegendő ribizlis Amanda-t (nincs hozzá vonalkód sem, tehát mostantól azt iszok), a hűtő gyorsfagyasztott gesztenyepürét ajánl a maradék tejszínhabhoz, amit most rányomok a somlói galuskára. Remélem, ha elfogy a tejszínhab, akkor elmaradnak a gesztenyés vonalkódok is, én pedig megpróbálom majd titokban tartani a következő flakon tejszínt a hűtő előtt valahogy. Lehet, hogy átfestem a feliratot rajta...

21:20: A computer azért nyaggat, hogy válaszoljam meg a leveleimet, és 21:30-kor menjek aludni, mert reggel ébresztő. Nem megyek, nem válaszolok, és ha le meri oltani a lámpát, akkor kidobom az ablakon az egészet, és lemegyek gyertyát venni vagy micsodát, bár fogalmam sincs, hol kaphatnék olyat. Olvasok...