Az erdélyi püspökség és később a fejedelemség székvárosának közép- és koraújkori története, noha Erdély művelődésében játszott fontos szerepét aligha lehet túlbecsülni, mindmáig feldolgozatlan fejezete az erdélyi várostörténetnek. A város múltja iránt érdeklődő kutató így legfennebb azokra a forráskiadványokra támaszkodhat, amelyek az erdélyi káptalan irataiból merítenek vagy azokra az adatokra, amelyeket a székesegyház történetével, illetve a gyulafehérvári püspöki és fejedelmi udvar művelődésével, műpártolásával kapcsolatosan gyűjtöttek össze szerzőik. Ezekből az adatokból azonban éppen a mindennapoknak s a város állandó lakóinak a története hiányzik, annak a városi környezetnek a múltja, amely részese lehetett a kutatott folyamatoknak, helyszíne és kerete volt az ott végbement országos jelentőségű politikai és művelődési történéseknek. Pedig a múltbeli városi mindennapok önmagukban is jelentős fejezetét képviselik művelődéstörténetünknek, s e környezet vizsgálatát Gyulafehérvár esetében már a település különleges helyzete miatt sem kerülhetjük meg.

Gyulafehérvár műemlékeit kutatva győződtünk meg arról, hogy sem az új erődöv kiépítése (1714) után jórészt elpusztult és áttelepített külváros képét, sem a középkori szerkezetét részben ma is őrző, ám erősen átalakított várnegyed egykori épületállományát nem rekonstruálhatjuk a rendelkezésünkre álló kiadott forrásanyag segítségével. Ebben a munkában csak akkor számíthatunk előrelépésre, ha kutatásainkat minél szélesebb körre kiterjesztve, mindenekelőtt új, eddig kiadatlan források feltárására és feldolgozására törekedve alapozzuk meg. Ezeknek a köre a város egykori jelentőségéhez és nem a méreteihez igazodik, a kutató így viszonylag gazdag anyagra számíthat, amely - hála a gyulafehérvári káptalani levéltárnak, meg az erdélyi kincstartósági levéltár viszonylag sokrétű gyulafehérvári anyagának - a befektetett munkával egyenértékű eredménnyel kecsegtet és szerencsésen egészíti ki a városi levéltárnak a Batthyaneumban őrzött maradványait.^[1] Az utóbbi jegyzőkönyv-anyaga 1588-tól kezdődik és lényegében megszakítás vagy jelentősebb hiány nélkül vezet el a XIX. századig. Állaga két részre oszlik: a Városkönyvre és a Törvénykezési Jegyzőkönyvek sorozatára.

Gyulafehérvár Városkönyvének, az ún. Vörös Könyvnek az első ismertetője Ötvös Ágoston^[2] volt, aki 1859-ben 14 bejegyzését tette közzé válogatásában és rövid leírását adta magának a forrásnak is. Századunk elején Veszely Károly ismertette néhány további darabját.^[3]

A kötet^[4] vörösre festett, egykor szíjakkal zárt hártyakötésén szív alakú cimke utal a tartalmára: Juridicum in anno 1588 sub judicibus[?] primar[iis] diversis 1-ma Januarii susceptum atque ad annum 1672 defluxum usque, perque modernum notariatum in anno ita 1779 notatum. Lényegét tekintve a XVIII. századi levéltáros nem is tévedett nagyot, mert a 306 levelet számláló kötetben 1588 és 1675 közötti bejegyzéseket találunk. Ezek azonban szemmel láthatóan két különböző forráshoz tartoznak: a modern számozás szerinti 1-30 levelet legkésőbb 1603 nyara előtt^[5] már végigszámozták egyszer s a jelenleg 6-tól 37-ig terjedő régi lapszámok ennek a résznek a töredékes voltára is felhívják a figyelmet. Az egyébként külön egységként hozzáfűzött második résztől ez a töredék tartalmilag is különbözik: míg az utóbbi a város törvénykezési jegyzőkönyvei sorozatának 1644-től kezdődő folytatása, az előbbit - sokkal igényesebben szerkesztett és vezetett bejegyzéseinek tanúsága szerint - 1588 és 1630 között városkönyv (liber civitatis) gyanánt használták, amelybe elsősorban tanácsi határozatokat és - bizonyos összeg lefizetése ellenében^[6] - különböző, általában tulajdonjogi vonatkozású tiltakozásokat, jogfenntartó nyilatkozatokat, pereskedést záró megegyezéseket vezetett be a város jegyzője, hogy ez utóbbiakról később a város öreg pecsétjével hitelesített másolatokat állíthasson ki. Ezek mellett néhány osztozkodást rögzítő iratot is találunk benne, amelyek - gyámsági ügyekről lévén szó - a gyámok és gyámolítottak közötti későbbi pereskedést voltak hivatottak megelőzni. A várost vezető kettős tanácsnak törlésekkel és kiegészítésekkel tovább alakított néhány névsora arról árulkodik, hogy éveken át használatban volt, olyan időkben, amikor inkább gondot, mint megtiszteltetést jelentett a tanácsosi és az esküdt polgári tisztség.^[7] Bethlen Gábor fejedelemsége (1613-1629) idején a város sorsát meghatározó eseményekre utaló történeti jellegű visszatekintések is ebben a könyvben kaptak helyet. Az akkori jegyző, Brassai Erszénygyártó János egyenesen a könyv - azóta elveszett - bevezető bejegyzésére hivatkozott, amely szerint a dicsíretre és örök emlékezetre méltó dolgokat szokták ebbe a könyvbe beírni.^[8]

Ezt a jegyzőkönyvet 1588-ban kezdték el és Ötvös Ágoston idézett közlésében két olyan bejegyzés is szerepel, amelyeket az azóta nyilván elveszett vagy lappangó első 5 levél tartalmazott, és a ma meglévő állagban nem találhatók. Hasonlóképpen 1588 decemberében vagy azt követően vezethették be a nevezetes medgyesi országgyűlés (1588) határozatait és azok fejedelmi megerősítését, amellyel forrásunk jelenleg kezdődik. A városkönyv bejegyzései az 1620-at követő évekre elapadtak, utána már csak néhány alkalommal használták a tanácsi határozatok rögzítésének ezt a formáját, az idekívánkozó bejegyzések számára pedig a törvénykezési jegyzőkönyvekben, nemegyszer azok utolsó lapjain találtak helyet, míg forrásunk beíratlanul maradt oldalaira néhány törvénykezési jegyzőkönyvbe illő bejegyzés is került. A törvénykezési jegyzőkönyvet alkotó levelek kötegével viszonylag korán egészíthették ki a kötetünket, mert ennek utolsó lapjain 1609-ből, 1656-ból és 1659-ből származó, kétségtelenül városkönyvbe illő feljegyzéseket találunk.

A bejegyzések egy részét a város esküdt jegyzője - notarius civitatis Albensis manu propria - hitelesíti. Noha a bejegyzések és a helyesírási sajátosságok alapján több egymást követő jegyző kézírása különíthető el, közülük az alább - a törvénykezési jegyzőkönyvek kapcsán - bővebben tárgyalandó Baranyai Szabó István és Brassai Erszénygyártó János mellett egynek a neve merül még fel 1603 előtt: a Mátyás deáké^[9], aki valószínűleg azzal a Csabai Mátyás deákkal lehetett azonos, akinek halála után hagyatékát 1604-ben osztották fel az örökösei között és ezt az osztozkodást 1613-ban véglegesítették.^[10] A kötet utolsó darabjai között egy 1630-as bejegyzést Bun Bálint notárius eszközölt, 1657-ben pedig Lakatos Gergely jegyző neve szerepel egy idetartozó szövegben.

A bejegyzések nem időrendben követik egymást, hanem szemmel láthatóan kezdetben arra törekedhettek, hogy például az azonos tárgyú, évenként ismétlődő tiltakozások ugyanarra az oldalra kerüljenek. Utóbb, amikor nyilvánvalóvá vált ennek az elképzelésnek a kivitelezhetetlensége, teleírták az üresen maradt oldalakat is.

Az itt közzétett törvénykezési jegyzőkönyvek Gyulafehérvár fentebb emlegetett "mindennapi" életére vetnek világot történetének egy nem mindennapian válságos szakaszában. A fennmaradt bejegyzések Székely Mózesnek a fejedelmi szék megszerzésére tett sikertelen kísérlete (1603) idején kezdődnek és közlésünk az 1616. évi bejegyzésekkel zárul.

Az első években jegyzőkönyvezett perek hátterében mindegyre feltűnnek a hajdúk, németek, rácok, tatárok garázdálkodására vonatkozó utalások, akik - függetlenül attól hogy kinek az oldalán harcoltak - a sellenberki csatát (1599) követő válságos esztendőkben többször is feldúlták és kirabolták Gyulafehérvárt. Katasztrofális következményei voltak az 1603. évi két ostromnak^[11] is a városra nézve. Az elsőre Székely Mózes támadásának kezdetén került sor. Szászváros elfoglalása után az előőrsöt alkotó rác hajdúkból álló csapat Bethlen Gábor vezénylete alatt váratlanul és jóformán akadálytalanul érkezett meg Gyulafehérvár alá. A Basta György császári generális által a vár védelmére rendelt s Pietro Spinosa kapitány vezette helyőrség elleni első támadásra maguk a városlakók adták meg a jelet: titokban Bethlen Gáborhoz folyamodtak segítségért, hogy reggel, amikor szokás szerint megnyitják majd a Szent Mihály kaput, rajtaütésszerűen és lehetőleg harc nélkül foglalhassák el a várat. A városbelieknek, akiket Nagylábú^[12] Mészáros Gergely főbíró, Kapronczai György viceprovisor, Fületlen Szabó István^[13], Borbély^[14] Demeter és Kálmándi Mihály vezettek a külvárosba csempészett hajdúkkal egyetértésben megkísérelt rajtaütése azonban április 19-én meghiúsult s a védők elszántsága arra kényszerítette Székely Mózest, hogy szabályszerű ostromot indítson. A támadók első kudarcát másnap a védők ugyancsak sikertelen kísérlete követte. Ők - hogy a várfalak közvetlen közelében álló és fedezékként használható házakból kifüstöljék ellenfeleiket - április 20-án égő csóvákat vetettek a váraljai házakra. Az általuk gerjesztett tűzvész azonban a hirtelen feltámadt nyugati szél miatt nem a váralját, hanem a vár egész déli felét, benne a palotát, a székesegyházat és az udvari előkelők házait, a vár értékesebb épületekből álló részét borította lángba. Csak később, április 29-én, a vár elleni első általános támadás visszaverése utáni órákban sikerült a védőknek lángralobbantani és felégetni a külváros házait. E részsiker ellenére, felismerve szembeszegülésük kilátástalanságát és szabad elvonulásukat is kikötve, némi habozás után, május 7-én Basta katonái feladták a várat.

Amikor azonban jó két hónappal később, július 17-én Székely Mózes a brassói csatában elesett és harmadnapra a vereség híre a csatából menekülők első csapataival Gyulafehérvárra megérkezett, a város lakói Basta zsoldosainak a megtorlásától tartva a menekülést választották. Székely Mózes visszavonuló híveinek fedezetében tömegestől indultak, gyalogszerrel vagy szekéren az erdélyi Vaskapun át Karánsebes és Temesvár felé, hogy török földön várják be a kedvezőbb fejleményeket.^[15] A brassói csata hírére Basta egyik csapatparancsnoka, Salm Miksa gróf Szebenből mintegy háromszáz zsoldost küldött Gyulafehérvár biztosítására. Azok be is vonultak július 27-én a városba és lemészárolták az otthonmaradott mintegy hatvan magatehetetlen, menekülésre is képtelen embert. Ugyanazon a napon déltájban Nagy Albert és a lengyel Kaminski János vezetésével Székely Mózes vert seregének egyik hajdúcsapata érkezett a város alá. E hajdúk a kikémlelésükre küldött előőrsöt üldözve betódultak a várba, ahol Basta zsoldosai a fejedelmi palotába szorulva megpróbálták támadásukat feltartóztatni. Másnap az ostromlók a palota és a vár déli oldalán nyíló kapu felgyújtásával törték meg ellenállásukat és, miután a védekezők többségét lemészárolták, maguk is elhagyták a várost, hogy Basta György közelgő csapatai elől a Borbély György vezetése alatt Karánsebes és Temesvár felé tartó menekülőkhöz csatlakozzanak. A néptelen romvárosban szerte heverő holttestek eltakarításáról a környékbeli erdők vadállatai gondoskodtak - írja Szamosközy István - s csak jó két hónap elteltével, szeptember végén, október elején kezdték újra életüket a városban azok a gyulafehérváriak, akik megérhették a menekülésből való hazatérést.

A város törvénykezési jegyzőkönyveinek fennmaradt 1603. évi töredékeiben világosan tükröződnek ezek az események: a Székely Mózes féle ostrom utáni első hónap széknapjainak nem maradt nyoma, töredékünkben a július 8-án és 14-én tartottaknak a jegyzőkönyvei maradtak fenn, de a brassói csatát követő első törvénykezésre már csak október 20-án került sor az új bíró, az időközben elhunyt Nagylábú Mészáros Gergely helyébe lépett Borbély György elnökletével.

Az 1603-at követő első évek a Basta zsoldosai által ellenőrzött város lassú éledését tanúsítják, s a perek sokasága az elmúlt esztendők szörnyűséges viszonyai között felgyűlt s megoldatlanul maradt jogügyeket próbálja tisztázni.

Minthogy Gyulafehérvár gazdasági életét elsősorban a fejedelmi udvar kiszolgálása alakította, az újjáéledéséhez szükséges indításokat a város hiába várta a Basta által kinevezett udvarbíráktól, vagy a Bocskai István fejedelmet (1605-1606) képviselő Rákóczi Zsigmond kormányzótól. Rövid fejedelemsége alatt Rákóczi Zsigmond (1606-1608) éppen úgy nem érezte a maga ügyének a város sorsát mint utóda, Báthory Gábor (1608-1613), aki az elpusztult, lakóit vesztett várost és a még mindig romos palotát méltatlannak tartotta a fejedelmi udvar életéhez. 1610-ben pedig, amikor a fejedelem a szász kiváltságok megcsúfolásával udvarát Szebenbe költöztette, úgy tűnhetett, hogy a Szászváros és Szászsebes, valamint Enyed piackörzetei közé szorult város már csak a mezővárosi lét szürke hétköznapjaira számíthat.

Báthory Gábor erőszakos eltávolítására Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány vezetett hadjáratot Erdélybe (1611. június 29-szeptember 16) s ezúttal, ki tudja hányadszor egy évtized folyamán, a magukra maradt városlakóknak II. Mátyás király (1608-1619) hűségére kellett felesküdniük. Valószínű, hogy az 1611. évi jegyzőkönyvek hiányát éppen ezzel a betöréssel magyarázhatjuk. A város kálváriájának így tulajdonképpen csak akkor szakadt vége, amikor Bethlen Gábor fejedelem, mindjárt megválasztását követően visszaköltöztette udvarát Szebenből Gyulafehérvárra. A törvénykezési jegyzőkönyveknek ez az első kötete a fejedelmi udvar gyulafehérvári tartózkodásának csak első három évét öleli fel, így igen kevés jelét találhatjuk meg benne a város újjáélesztésére törekvő, más forrásokból ismert fejedelmi intézkedések hatásának.

Szövegei a bíró és az alsó- vagy külső tanácsból választott esküdtjei, illetve az ő határozataikat felülbíráló belső- vagy felső tanács előtt tárgyalt peres ügyeket örökítették meg.

Az erdélyi püspökség középkori székhelye, Gyulafehérvár 1542 után lett a központja a kialakuló erdélyi fejedelemségnek. Minthogy a következő évtizedekben kibontakozó reformáció lehetővé tette az egyházi javak szekularizálását, a város földesura maga a fejedelem lehetett. Az uralkodó részben a fejedelmi birtoktesthez csatolta s udvara szükségleteinek kielégítésére fordította, részben pedig udvartartása Gyulafehérvárott és környékén birtokkal nem rendelkező tagjainak ellátására vagy kiérdemesült katonáinak és tisztviselőinek adományozta különböző jogcímeken a püspök és a káptalan egykori ingatlanait. A város megváltozott helyzetét azok az előttünk ismeretlen statutumok tükrözhették, amelyeket valószínűleg Izabella királyné gyámsága idején, az 1550-es évek második felében fogalmaztak és amelyekre egy 1609-es per kapcsán mint a városi bíró jogait megfogalmazó törvényekre hivatkoznak.^[16]

Ezek értelmében a jogszolgáltatás a város tarka társadalmi összetételének megfelelően több szintű volt. Legfelső szintjét a fejedelem nevében bíráskodó udvarbíró és választott ülnökökből álló (úri)széke képviselte, amely fellebbviteli fóruma volt az alsóbb szinteken lefolytatott pereknek. Az udvarbíró székére fellebbeztek a városban lakó egyházi nemesek általunk csak igen kevéssé ismert székéről, amelyen bíróként a nemesek hadnagya^[17] elnökölt ugyancsak nemesi rangú ülnöktársaival. Ezt a bírói fórumot azonban a jelek szerint esetenként az udvarbírói szék helyettesítette.^[18] Ez alatt a szint alatt a városi polgárok ügyeit évente választott főbíró vezetésével esküdtpolgárokból álló, az alsó tanácsot alkotó negyven emberek közül választott szék intézte, amelynek ítéletei ellen a tizenkét tagú felső tanácshoz (szenátushoz), onnan pedig az udvarbíró székére lehetett fellebbezni. Nemes és polgár közötti perpatvar esetén az alperest saját széke elé kellett megidézni. Forrásunkból arra is következtethetünk, hogy legalább is a XVII. században külön bírája volt a jobbágyok és zsellérek által lakott Majornak is. Őt szövegeinkben kezdetben kenéz^[19], utóbb bíró^[20] megnevezéssel illetik, annak világos jeleként, hogy a román lakosság eredetileg ebben a külvárosban lakott. Csak XVII. század végi forrásokból tudunk arról, hogy külön bírájuk volt a Gyulafehérvárott, mint püspöki székhelyen, valószínűleg már jóval korábban is megtelepedett zsidóknak^[21] valamint a XVI. század végétől emlegetett görögök száz évvel később népes, akkor már külön templomot tartó kolóniájának is.^[22] Helyzetükben azonban éppen Bethlen Gábor fejedelemségének utolsó évtizedében következett be jelentős változás, így a rájuk vonatkozó, XVII. század végéről származó adatokat aligha vetíthetjük vissza korszakunkra. A mi forrásunkban a zsidókat, ha helyesen értelmezzük a jegyzőkönyvek egyik igen homályos bejegyzését, egy cigány - Farkas vajda alias Czigány - képviselte a városi tanács előtt.^[23]

Forrásunkból a bíráskodási fórumoknak még egy fajtája körvonalazódik: Bethlen Gábor két alkalommal is fenntartja magának a jogot, hogy a szolgálatában álló alperes és városi felperes ügyében ítélkezzék. Ha általános is volt az a szokás, hogy az alperest saját törvényszéke, ebben az esetben munkaadójának úriszéke előtt kell perelni, a gyakran emlegetett városi szabadságot^[24] igencsak megkérdőjelezik ezek az esetek, amelyek egyikével kapcsolatban azt is kimondják, hogy a felperes városbeli személyesen is törekedjék elégtételt kérni Báthory Gábor fejedelem nagyságos rendű bizalmasától, mert - hatalmasról lévén szó - a városi széken keresete mindenképpen érvényét veszti.^[25]

A város polgári társadalmát - a városi rendet -, melynek tagjait az utolsó években következetesen a fejedelem jobbágyaiként emlegetik - a bíró, főbíró^[26] képviselte. Döntéseinek a foganatosításában a kisbíró, a város szolgája, a város darabontja, esküdtpolgárok és a város jegyzője segítette. A mindenkori bíró házában őrizték a város levéltárát, a kiváltságleveleket, a statumokat és az emlékezetre méltó dolgokat rögzítő városkönyvet s oda tették le a széknapok után a törvénykezési jegyzőkönyveket is,^[27] amelyekből a perrendtartás előírásainak megfelelően, bizonyos esetekben másolatokat kaphattak a peres felek.

A törvénykezés a mindenkori bíró, olykor pedig a jegyző házánál/házában folyt, az alperest oda idézte vagy idéztette meg a kisbíróval a felperes a város papírra nyomott bírósági pecsétjével.^[28] A peres felekről előre listát^[29] állítottak össze s eredetileg nemcsak a következő tárgyalás napját, hanem - eskütétel esetén - az óráját is megszabták. Minthogy azonban a székesegyház toronyórája az 1603-as tűzvész martaléka lett, ennek a korábbi, boldog időkből származó gyakorlatnak véget kellett vetni s az eskütételre immár csak napot rendeltek.^[30]

A széknapokat az esetek nagy többségében hétfőn és szerdán tartották. Számuk érezhetően sűrűbb volt a nagy menekülést és a város pusztulását követő első években, mint később, amikor helyzet valamelyes stabilizálódásának világos jeleként megritkultak a pereskedések is.

A törvénykezési dátumok és a periratok kronológiai vonatkozásainak vizsgálatából adódik az a megállapítás is, hogy 1603-ban a gyulafehérváriak már következetesen az új (tehát a Gergely) naptár szerint számították az időt^[31] s kivételek akkor adódtak, amikor nyilvánvalóan görögkeleti vallású peres saját egyházi ünnepeire^[32] hivatkozva határozta meg a történések idejét, illetve - ugyancsak néhány esetben - amikor a királyi Magyarországhoz tartozó területekről származó emberek pereskedtek. Így magyarázható, hogy Rákóczi Zsigmond egyik rendeletét is az ó-naptár szerint keltezték.^[33] Az új naptárra való átállás idejét már nem tudjuk ilyen egyértelműen meghatározni. A Városkönyv egyetlen, ilyen tekintetben figyelemreméltó bejegyzéséből kikövetkeztethetően az ünnepek keltezése 1598 táján még nem volt egyértelmű.^[34]

A város perrendtartási szabályai ugyancsak jóval 1603 előtti gyakorlatra, a város sajátos jogszokásaira utalnak, és sok hivatkozást találunk velük kapcsolatban a városban megszokott régi rendre.^[35] A törvénykezés másik forrása, az ország törvénye, a Decretum, Werbőczy István Tripartituma, amelyre számos esetben utaltak a perek folyamán és amelynek megfelelő részleteit szövegszerűen vagy éppen csak a részre, címre és cikkelyre hivatkozva idézték az ügyfeleiket képviselő prókátorok. A gyulafehérvári bírónak közvádlói szerepe volt néhány főbenjáró perben, de őt is ügyvéd képviselte a szék előtt. Míg 1588-ban Sárdi Miklós deák szerződött^[36] a várossal a peres ügyek ellátására, korszakunk vége felé a törvénykezési jegyzőkönyvekben leggyakrabban előforduló, tekintélyes ügyvédet, Bun Lukácsot említik a város prókátoraként.^[37] Mellette a környező helységek, Sárd, Borosbocsárd, Boroskrakkó, Enyed jogtudó-joggyakorló nemesei és polgárai ügyvédkedtek e perekben viszonylag nagy számban. Érthetően, hiszen ezek az eredetileg a fejedelmi birtoktesthez tartozó települések éppen azért váltak kisnemesi fészkekké, mert a fejedelmi adminisztráció kiérdemesült jogtudó hivatalnokai szereztek ott maguknak kisebb-nagyobb birtokadományokat.

A gyulafehérvári városi törvénykezési jegyzőkönyvek általában a per kezdetét jelző ügyvédvallást, azaz prókátor, prokurátor állítást, esetleg a teljes jogúnak nem tekintett peres felet - ingatlannal nem rendelkező idegent, szolgát, mesterlegényt, kiskorú árvát - képviselő meghatalmazott (plenipotentiarius) megnevezését, a halasztásokat, a peres felek indokolt vagy indokolatlan távolmaradását követő bírságolásokat (girázásokat), a perbeszédeket, a perfolyamat közben hozott végzéseket, az ítéletet valamint a jogorvoslati eljárásokat rögzítik. Nagyon ritka esetben a tanúvallomások is helyet kapnak bennük. A hivatkozásokból s az ítéletek indoklásaiból kikövetkeztethetően a városi jegyző által lejegyzett vagy a gyulafehérvári hiteles helyen vajdai emberek által lebonyolított vallatások többségét valószínűleg külön őrizték, azért nem maradt sok nyomuk forrásunkban. Helyet kaptak a jegyzőkönyvekben még a különböző tiltakozások, a fellebbezésre utaló bejegyzések és - az esetek többségében - külön címszavak alatt, máskor, ritkábban, csak a döntés formulájából kikövetkeztethetően a bíró és az esküdtek, illetve a felső tanács törvénytevését megkülönböztető alcímek (ante judicem, ante senatum), végezetül a perbeli egyezségek szövegei, amelyeket a bíró, a jegyző és egy-két esküdt jelenlétében kötöttek meg. Nem tartoznak szorosan ide azok a jogfenntartó nyilatkozatok sem, amelyek nem perekkel kapcsolatosak, valamint néhány, inkább városkönyvbe illő bejegyzés a városi határozatokról, bíróválasztásról, mustvásárlásokról, szőlőműves napszámosok előre megszabott járandóságairól vagy a csordapásztorok szegődtetéséről. Egészen jelentéktelen hányadban néhány magánföljegyzés is előfordul bennük, annak jeleként, hogy a város XVII. századi jegyzői az egyes ügykörökkel kapcsolatos írásos teendőket már nem választották szét olyan világosan, mint elődjük, aki a városkönyv vezetését elkezdte.

A város korabeli levéltára nem lehetett nagy és főként jegyzőkönyveket tartalmazhatott. Néhány utalás alapján képet alkothatunk magunknak egykori anyagáról. 1598-ban kiskarácsony előtt való szeredán a leköszönő bíró, Mészáros Bertalan újonnan megválasztott utódának, Nyírő Jánosnak 1-ör adott ... egy öreg bogláros fekete könyvet, 2. még egy vörös hártyájú könyvet, egy Decretomot, az vásárról való levelet, még az lézegő emberekről való levelet, egy vas szeget, két öreg pallost, ezek mellett valami protocollumokat.^[38] A hasonló céllal készült 1597-es elismervényben a város szántóföldekről szóló adománylevele is szerepelt. Noha a két idézett felsorolásból még hiányozhatnak darabok, mint például Báthory István királynak a város malmáról szóló 1576. évi adománylevele és a leltár "nagyvonalúságára" jellemzően a volt bíró által utódának átadott tárgyak között, a város pallosai és a külső sing - a mintamérték - mellett, nem említették meg a város pecsétjét/pecsétjeit sem, mégis úgy tűnik, hogy a fenti tételek lényegében átfogták az akkori városi levéltár anyagát. Nyilván az idézett elismervény vörös hártyájú könyvével azonos a fentebb már leírt Vörös Könyv, a nagy alakú fekete táblás, boglárokkal díszített könyv pedig az eskütételek nélkülözhetetlen kelléke, a Biblia lehetett. Az előbb idézett Vörös Könyv egy másik bejegyzéséből az derül ki, hogy a sellenberki csata (1599. okt. 28.) után az akkori bíró, Németi Mészáros Márton saját javaival együtt Gyulafehérvárról Tótfaludra menekítette volt a város régi keresztény fejedelmek és királyok adományozta szabados és privilégiumos leveleit, amelyek azután odavesztek a hajdúság mián.^[39] Ezek mellett veszhettek el az 1598-ban valami protocollumoknak titulált korábbi törvénykezési jegyzőkönyvek is.

A bennünket közvetlenül érdeklő forrástípus szerkesztésében és formájában nem fedezhetünk fel kísérletezésre, újításokra utaló változásokat, következetlenségeket.^[40] Ezért biztosak lehetünk abban, hogy régen megszokott gyakorlat áll mögöttük, még akkor is, ha azt korábbi töredékek felmutatásával bizonyítani nem is tudjuk. Valószínűnek látszik, hogy az 1600-at követő zűrzavaros években a mindegyre újrakezdett jegyzőkönyvek az éppen soron következő menekülés idején pusztultak el. Az is bizonyos azonban, hogy töredékünk in medias res kezdődik, a július 8-i széknapnak egy tiltakozást rögzítő és egy perbeszédet beígérő feljegyzésével. Szövegében minden jel arra mutat, hogy ebben az esetben csak a kézirat csonkult meg az elején. Nincs tehát jele annak, hogy valamilyen újrakezdésről lenne szó. A város akkori viszonyairól hiteles képeket őriztek meg a menekülés közben elvesztett javaik visszaszerzésére törekvő túlélők kereseteit tartalmazó bejegyzések, amelyekben mindegyre kihangsúlyozódik, hogy a peres felek nem rendelkeznek bizonyítékokkal, hogy azok akik tanúik lehettek volna, időközben elhaltak.

A gyulafehérvári törvénykezési jegyzőkönyveket mindkét fórumon a város hites jegyzője vezette. Csak abban az esetben figyelhetjük meg a megszokott kéz- és helyesírás változását, amikor maga a jegyző pereskedett, amint az Baranyai Szabó Istvánnal, a forrásunkban elsőként feltűnő jegyzővel többször is megtörtént. Nemcsak a neve, hanem Gyulafehérvárott szokatlan, erősen ö-ző kiejtése is mutatja, hogy a Dunántúlon született s valószínűleg vándoréveiben vetődhetett Erdélybe. Nyelvi beidegződéseit jól bizonyítják következetesen ö-ző átírásai, amelyek mögül csak itt-ott, sietségből adódó hibaként tűnnek elő a helybeliek a-zó kiejtésére mutató hangtani jelenségek. Tehetős szabóként sikerült házat szereznie a piactéren, s elhagyott szülőföldje tájnyelvéhez közelálló dialektust beszélő zselléréről (bérlőjéről), Kecskeméti Nagy Bálint Piroska nevű özvegyéről is esik szó a bejegyzésekben. Szolgája, nyilván szabómesterséget tanuló legénye nevében is pereskedett és - beállása napján - egyik inasa és keresztfia, Vizaknai Márton fia Bálint nevét is feljegyezte a protokollumba. A személyét övező megbecsülésre jellemző, hogy 1600-ban^[41] és 1602-ben^[42] a város bírónak választotta, így éppen 1603-tól választhatták meg városi jegyzőnek, 1604-ben az udvarbírói széknek is jegyzője lett^[43], 1607-ben pedig nemeslevelet szerzett magának.^[44] Valószínűnek látszik, hogy azonos az 1603-as események kapcsán Szamosközy István által a csúfnevén emlegetett Fületlen Szabó Istvánnal. Vagyonosságát, amelyhez jegyzői tisztjéből fakadó jövedelmei^[45] is hozzájárultak, bizonyítja, hogy szőlőjének, borainak kezelésére külön vincellért tartott a Majorban lakó Dávid személyében. 1610-ben még ő vezette a bejegyzéseket, neve még az 1612. év elején is szerepelt egy per kapcsán, de az akkori jegyzőkönyvi bejegyzések már más kézre vallanak.

A következő név szerint is ismert jegyző személyét hosszúkás, szálkás, öreges, de jól kiírt betűi és helyesírásának német anyanyelvre valló hangtévesztései különböztetik meg. Brassai Erszénygyártó János nem pereskedett, mint elődje, így csak annyit tudunk származásáról és mesterségéről, amennyit a neve elárul. 1614-től kezdődően folyamatos bejegyzései azt is jól érzékeltetik, hogy abban a szász környezetben, ahol az írástudást elsajátította, a jogi szakkifejezéseket nem latin vagy latinos formájukban használták, így lejegyzéseiben a latin szavak és fordulatok szinte felismerhetetlenné torzulnak sajátos helyesírása, félrehallásai és átértelmezései következtében.^[46] A Vörös Könyvben ő örökítette meg a város viszontagságainak és 1614 utáni újjáéledésének legfontosabb mozzanatait, valamint a hozzá nyilván igen közelálló Szatmári Szíjgyártó János bíró buzgólkodását a város kiváltságleveleinek visszaszerzésében.^[47]

A középkori Gyulafehérvár települése^[48] az egykori római Apulumban állomásozott XIII. Gemina légió castrumában és körülötte kristályosodott ki, a Maros jobbparti árterülete fölé emelkedő fennsíkon, amelyet észak felől a Marosba ömlő Ompoly völgye határolt. A középkori vár szinte átalakítás nélkül felhasználta a római erődítményeket, így lett a castrum porta praetoriájából a Szent György-kapu, a porta decumanából pedig vele átellenben, a nyugati oldalon a Szent Mihály- vagy Tömlöc-kapu. Az előbbi a káptalan, az utóbbi a XV. századtól adatolhatóan a püspök felügyelete alatt állott. A castrum oldalkapuit a korai középkorban befalazták s a falakhoz épületeket ragasztottak. A falakon belüli település főtengelye a két kaput összekötő utca volt. Ezt - ismét csak XV-XVI. századi adatokból kikövetkeztethetően - a mai Varga Katalin utca mentén húzódó észak-dél irányú tengely osztotta két, megközelítőleg egyenlő, püspöki és káptalani részre. A várban egyetlen utcanevet említenek forrásunkban, a Szász utcáét, amely elképzeléseink szerint a Szent György-kaputól kiindulva a keleti és északi várfal mentén húzódott.

A várnegyed települési rendjének megfelelően oszlott meg a váralja települése is: a Szent György-kapu előtti lejtőn, a várfal déli előterére is átnyúlva egészen a várhegy alatti patakocska - tulajdonképpen az Ompolyból kivezetett malomárok - partjaiig húzódtak az eredetileg a káptalani birtokhoz tartozott Felső- és Alsó Major jobbágyházai. A nyugati - eredetileg püspöki - váralja, a tulajdonképpeni város központja a Szent Mihály-kapu előtt kitölcséresedő piactér volt, amelyet a körülötte épült házak földszintjén berendezett üzlethelyiségek, különálló "boltok", mészárszékek és műhelyek szegélyeztek. Közepén állhatott a pellengér^[49], a megszégyenítő büntetések eszköze. A piac volt a város fertály-beosztásának a központja is. Forrásaink a Várnegyed mellett még a Tégla-, Boldog-, Lippa- és Tövis-fertályokat említik, amelyek a település hasonló nevet viselő legfontosabb utcái köré tagolódtak.^[50] Bizonyos, hogy a Boldog-fertály és utca neve a külváros egykor Nagyboldogasszonynak szentelt plébániatemplomától ered, amely a piactér nyugati oldalán állott. Az idézett felsorolásban utolsónak említett fertályt a Tövis és Enyed felé vezető út iránya határozta meg, így a Szent Mihály-kaputól észak és északkelet felé húzódó városrészt jelölhette. A Lippa-negyedet alkotó két - Nagy- és Kis Lippa - utca lehetett a település legújabb része, mert létrejöttére csak Lippa várának 1552. évi feladása után kerülhetett sor. Valószínűleg a várkaputól északnyugatra, a reformáció után létrejött temető és a Tövis-fertály közé ékelődött s átnyúlt a várfennsík Ompoly felőli lejtőjére is. A hiányzó Tégla-negyed a két Tégla utcával^[51] így a váralja déli negyede lehetett s hozzá tartozhatott a piacról közvetlen dél felé tartó Szent Miklós utca is, amely Upori István püspök 1418-ban épült körmeneti kápolnájáról kapta a nevét. Ezt várbeli templomuk 1603-as pusztulása után a jezsuiták használták. A nyugati váralja kiterjedésének a fennsík északnyugati peremén elterülő temető és az erdő szabott határt. Arra kell keresnünk a Temető utcát és a belőle nyíló, városszéli Ispotályhoz vezető utcácskát.

A vár déli oldala mellett a Vinci utca kötötte össze a nyugati váralját a Felső Majorral. Ott, a várfal előterében terült el az egykori püspöki és kanonoki kertekből kialakult fejedelmi kert, az 1581-ben említett halastóval. Az utóbbi valószínűleg éppen úgy jött létre a várárok egy mélyebb vagy elrekesztett szakaszán, mint a vár délkeleti szögletében a felgyűlt esővízből kialakult s eredetileg kenderáztatónak használt rész, amelyről a vár délkeleti sarokerődítménye - ebbe az 1576 után létrehozott tűzveszélyes ágyúöntőházat telepítették - a Kendervár nevet nyerte. A várárok nagyobb része azonban száraz volt, a tehéncsorda oszlásakor ott vonultak a városbeli gazdák tehenei.^[52] A Felső Majorban állott a görögkeleti egyház két temploma is: a XVI. század közepe táján épült s a görögkeleti püspök Gyulafehérvárra költözése - 1572 - után székesegyházként emlegetett kisebb és a Vitéz Mihály vajda bőkezűségéből 1594 után emelt újabb és nagyobb templom.^[53] Odahelyezését a Major jelentős számú román jobbágy- és zsellérlakossága indokolta.

Az Alsó Major a vártól keletre húzódó lejtő alján s a vár alatt elfolyó kis patak partjain, az egykori káptalani birtokon terült el. Ennek a városrésznek a peres ügyeit első fokon az 1603-4-ben még kenézként emlegetett, szlávos-romános keresztnevet viselő bíró, Tat Bogdán intézte. A Major korábbi népesedési viszonyaira nehezen következtethetünk, mert a fejedelmek adományából itt kaptak a fejedelmi hivatalnokok és főurak egy vagy néhány, többnyire puszta jobbágytelket, hogy fehérvári rezidenciájuk ellátását idetelepített jobbágyokkal vagy zsellérekkel megoldhassák. Érdekes módon itt a szomszédságokat is jelző adománylevelekben három-négy szomszédot is említenek, ami talán az eredeti telkek felosztásának és benépesítésének a következménye lehet.^[54] Az Alsó Major határában - nevéből ítélve - igényesebb, lugasos kert lehetett eredetileg a Porgolát, s ugyancsak erre, az Ompoly és Maros szögletében említik forrásaink a város tulajdonába került, bizonyos szolgálatok fejében kiadott, kölessel, rozzsal, búzával bevetett nyílföldeket valamint a kaszálókat.

Marosportusról és a váradjai sókikötőról nincs szó forrásunkban, de egy sókereskedéssel kapcsolatos per bizonyítja, hogy a sókereskedést nem szűntették meg a városra szakadt bajok. A Marospart közelében, a mai vasúti híd táján jelenleg is látható az a kis tó, amelyet a jegyzőkönyvekben emlegetnek. A Maroson való átkelést biztosító egykori pontonhíd közelében, a balparton terült el a valószínűleg a Báthoryak által létrehozott fejedelmi Vad[as]kert, amelynek emlékezetét csak forrásunk őrizte meg.

A várostól nyugatra és délre emelkedő dombok napos oldalain kell keresnünk a Csatárimál, a Kis- és Nagyelőmál, Ökrösmál, a Bor- és Pap-pataka valamint Kincses nevű szőlőhegyeket, amelyek meghatározó jelentőségűek voltak a város gazdasági életében. A város, a tehetősebb polgárok és az egyházi nemesek is birtokoltak ott szőlőket, amelyeknek nagyobb hányada a fejedelem és az udvartartás főrendű tagjai között oszlott meg.

A Törvénykezési Jegyzőkönyvek itt közzétett 1603-16-ból származó sorozatát a gyulafehérvári Batthyaneum Kézirattárának IX. 166. számú, 238 folió lapból álló kötete tartalmazza. Eredetileg egyetlen csomót alkothatott az ugyanott található, IX. 164. számú, 1616-1641-es évkörű és 184 folió lapból álló, általunk B-vel megkülönböztetett kötettel, amelynek a 2-4. lapja tartalmaz még 1616-os bejegyzéseket. Mindkettő lazán összevarrt, változó ívszámú füzetekből és ilyen füzetekből kiszakadt, egyedülálló lapokból tevődik össze. Ezeket modern borítóval fogták egybe. Az anyag nagyobb hányadát tartalmazó 166-os kötetbe foglalt töredék hibás időhatárait - 1603-1654 - századunkban kék színű ceruzával jelölték meg az első lapon. A lapok számozására még később, úgy véljük, századunk közepe után került sor.

A jegyzőkönyveket a XVII. század elején is egyes ívfüzetekből fokozatosan alakították ki és később legfeljebb egybevarrták őket. Kötetlen papírcsomókról lehetett szó 1613-ban is, amikor Bottalnősző Besenyei Menyhárt deák protocollomot ajándékozott a városnak,^[55] s abból kerülhetett ki mind a két kötet anyaga. Csak így érthető, hogy miért örökítették meg az adományozás tényét a 166. számú kötet 227r oldalán egy-egy 1644-ből illetve 1647-ből származó, tartalma szerint utolsó oldalra kívánkozó bejegyzés mellett. Az 1616. év bejegyzései mindkét kötet anyagában előfordulnak.^[56] Elkeveredett és igen megviselt íveik azt is valószínűsítik, hogy egy ideig ezek tölthették be a használatban levő csomó hátsó borítójának a szerepét is.

A IX. 166. kötetbe így csak később foglalták be az 1675-76-os, valamint az 1685-87-es bejegyzéseket. A fennmaradt állag más köteteiben található az 1659-67-es bejegyzések sorozata valamint az 1689-1712-ből származóké is, míg - amint arra fentebb már utaltunk - a Vörös Könyvvel összekötve található a a jegyzőkönyvek 1644-től 1675-ig terjedő sorozata.^[57]

A városi levéltár koraújkori állagaihoz tartozó köteteket és iratokat az uralomváltozás idején, 1918-1919 telén beszállásolt katonák eltüzelték.^[58] A fennmaradt töredékek valószínűleg azt megelőzőleg kerültek tudatos mentés eredményeként a Batthyány Könyvtár gyűjteményébe.

E jegyzőkönyvekre Jakó Zsigmond professzor hívta fel a figyelmemet 1981-ben, amikor a XVII. századi Gyulafehérvár történetének lehetséges levéltári forrásai után érdeklődtem tőle. Minthogy fentebb körvonalazott elképzeléseim összhangba voltak az Erdélyi Történeti Adatok 1993-ban harmadszor újraindult sorozatának szerkesztői koncepciójával, lassan már csak a sajtó alá rendezés munkája hátráltatta a Gyulafehérvárra vonatkozóan az 1980-as évek elején kezdett forrásgyűjtés eme - reményeink szerint - első füzetének megjelentetését.

Ezt a munkát azonban aligha végezhettem volna el a sorozatot szerkesztő Jakó Zsigmond bíztatása, a szöveg kiadásra való előkészítése során adott tanácsai, az átírás ellenőrzésében nyújtott segítsége nélkül. A törvénykezési jegyzőkönyvek kéziratának az eredetivel való egybevetésében Jakó Klára és Sipos Gábor, a Városkönyv összeolvasásában ás az egész kötet nyomdai korrektúrázásában Lupescuné Makó Mária és W. Kovács András segítettek. Őnekik köszönhetem a kötet név- és tárgymutatójának a véglegesítését is. A Gyulafehérvárott őrzött kézirat tanulmányozását, mikrofilmezését és utóbb a fénymásolatok elkészítését a Batthyaneum akkori könyvtárosa, Iacob Mârza egyetemi előadótanár és Ileana Dârja könyvtáros tette lehetővé, anyagilag pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület támogatta.

Közlésünkben a teljes átírás és a szintén szélsőséges betűhűség közötti józan átmenettel a szöveg hiteles történeti hangulatának, jellegzetességeinek megőrzésére törekedtünk, de csak akkora mértékben, hogy az ne menjen az olvashatóság rovására; tehát hozzáférhető legyen a nem szakemberek számára is.

A (magán- és mással)hangzók esetében az ejtésbeli hűség visszaadására igyekeztünk, lehetőleg a mai helyesírási szabályok szem előtt tartásával.

Az olvasást erősen megterhelő régies betűalakok közül az alábbiakat a következőképpen írtuk át:

Szövegünkben a cs hang jelölésére a cz- és ch-, nagyon ritkán pedig ts betűkombinációkat használták, előfordulásuk jellemzi a jegyző írását; a leggyakrabban előforduló cz- jelölést cs-vel írtuk át (csj-vel, ha ritkán, i-vel vagy j-vel kombinálták), az összehasonlíthatatlanul ritkább ch-t és ts-et pedig meghagytuk eredeti formájában.

-gi,-gj (ha gy hangot jelöl) = gy. Abban az elég gyakori esetben, amikor a jegyző nem jelöli a lágyító hangot a g mellett (például: eggik, germök), megtartottuk az eredeti formát.

i, j, y = i, illetve j

-li, lj = ly

ni, nj (ha ny hangot jelöl) = ny

Biztos, hogy ny-nek ejtették az anni, menni szavakat is, de írásban nem jelölték következetesen az n-et lágyító és az ny-et követő i-t; csak akkor írtuk át ny-nek a fenti hangjelölést, ha az n-et -y, -ii, vagy -ji követte.

oe, eo = ö, ő

s (ha sz hangot jelöl) = sz. Ennek a hangnak az átírásával kapcsolatban csak a Vörös Könyv esetében tettünk kivételt. Ott az 1589 és 1601 közötti bejegyzésekben az s és az sz hangok írásában meglehetősen gyakori bizonytalanságok a jegyző egyéni írásmódját látszanak jellemezni (például: somsédság, bírószág, estendő, örökszég).

-ti, -tj (ha ty hangot jelöl) = ty

u,v = a kiejtésnek megfelelően

ue, w (ha ü hangot jelöl) = ü, ű

z (ha sz hangot jelöl) = sz

A ma ssz-el írott szavakban a jegyzők, meglehetősen rapszódikusan, egy vagy két z-t használtak. Az átírásban szsz-szel illetve ssz-el jelöltük a különbséget. Pl. azony>aszszony, de azzony>asszony.

Megtartottuk viszont az olyan nem zavaró archaizmusokat, mint amilyenek az alábbiak:

a magánhangzók kettőzése (például: aa, ee, oo az á, é és az ó hang jelölésére);

a magánhangzó utáni mássalhangzó kettőzését (például: melly);

a d, g, t utáni h hang jelölését a szótestben is (például: mindh, penigh, meghtekintvén, előtth);

a z hangot sz-szel jelölő írásmódot (például: végesztetett, pénszt).

Az ékezeteket, akkor is, ha az eredetiből hiányoztak, a mai helyesírási szabályoknak megfelelően jelöltük. A központozást értelemszerűen alkalmaztuk s arra törekedtünk, hogy a gát nélkül folyó szöveget legalább körmondatokká alakítsuk.

A külön- és egybeírásnál általában a ma érvényes szabályok szerint jártunk el. Hasonlóképpen a nagy kezdőbetűk használatában.

A család-, helység- és utca- meg dűlőneveket minden esetben teljesen betűhíven közöljük, magánhangzóinkra azonban kitettük az általunk javasolt olvasat megkívánta, az eredetiből hiányzó pontokat és vesszőt/vesszőket. Noha a több tagú helyneveket egybeírtuk, eredeti különállásukat alkotóelemeik nagy kezdőbetűjével érzékeltettük: SzázSebes.

A szövegbeli rövidítéseket feloldottuk. Kivételt csak a pereskedőket minősítő actor/actrix, inctus/incta, illetve incausamattractus/-a szópárokkal és deklinált változataikkal tettünk: vagy meghagytuk az eredeti rövidítést, vagy magunk rövidítettük ezeket A-val vagy I-vel. A kihúzott szavakat vagy szövegrészeket lapalji jegyzetben közöljük. A megcsonkult szövegrészek kiegészítéseit és egyéb szövegbeli beavatkozást szögletes zárójelbe tettük. Az eredeti kézirat folia-számát a bekezdés elején (illetőleg a szövegben) szintén szögletes zárójelben jelöltük. A IX. 164. kötetből származó ív oldalszámainak megkülönböztetésére a B jelet alkalmaztuk: [B. fol. 2^v]

A magyar szövegben felbukkanó s a jegyzők, illetve a törvényszéken szereplők műveltségét jellemző latin szövegeket, szövegrészeket, szavakat az eredeti helyesírása alapján, a hibák kijavítása nélkül írtuk át és minthogy az esetek többségében sztereotip szövegekről, kifejezésekről van szó, amelyeknek az értelmezése még hibásan sem okoz gondot az olvasónak, csak a legkirívóbb esetekben jeleztük a nyilvánvaló hibát: [!] vagy egészítettük ki [ ]-ben a hiányzó betűt.

A magyar szövegekben a bizonytalan olvasatot [?]-lel, a nyilvánvaló elírást, valamint Brassai Erszénygyártó János jegyző németes kiejtésmódjának a megnyilvánulásait - pedit, foksák, magat, tuttat - [!]-lel jeleztük.

A peres eljárás összetartozó részeire úgy utaltunk, hogy az ügydarab-sorozatok végén <>-be foglaltuk a pereskedők nevének indexbeli formáját, utána pedig •-tal választottuk el az utalást: L. alább - ha ugyanazon a széknapon még feljegyeztek valamit a perrel kapcsolatban -, illetve a következő beállás dátumával utaltunk a jegyzőkönyvnek arra a széknapjára, amikor újabb lépés történt a perben: <Mészáros Pál c. Pataki Mihályné•1604. júl. 5.>

Abban az esetben, ha nem sikerült megállapítanunk a pereskedők egyikének a nevét, illetve amennyiben azonosításunkat kétségesnek tartjuk, a hiányzó névre vagy a bizonytalanságra egyaránt kérdőjellel hívtuk fel a figyelmet.

Mindkét kézirat bejegyzéseit időrend szerint csoportosítottuk és évenként szakaszokra bontottuk. Az egyes szakaszokat a megfelelő évszámmal jeleztük és külön kiemeltük a bejegyzések keltezésére utaló szövegrészeket.

Anno domini 1588, ultima die Aprilis.^[59] Én, Sárdi Miklós deák, Fejérvárt lakó adom örök emlékezetre az kiknek illik: minthogy a gyulafejérvári egész tanács az egész város képiben leszorítá[?] az én szolgálatomat: hogy ha mi peri az városnak valakik ellen, avagy egyeseknek az város ellen támadna: procurálnék és ágálnék az városért. Tekintvén és gondolván én azt, hogy dicséretes volna hazámnak szolgálni, ajánlottam és ajánlom is magamat ő kegyelmeknek, hogy az mennyiben elég lehetek, minden causákban, kik az egész várost nézik, igazán és híven szolgálok ő kegyelmeknek, mindazonáltal oly dolgokban, kik az nemességnek szabadságának romlására nem lesznek, mert az féle causákban magamra nem illik támadnom. Az egész város ellen penig senki mellé nem állok. Minthogy penig az városnak privilégiumit én nekem és egyéb titkokat is meg kelletik némely causáknak ótalmára mutatniok, azok felől is az én hitem szerint ily fogadást teszek ő kegyelmeknek, hogy mindenben hű leszek és semmiben az városnak igasságának romlására, hanem inkább épületire és előmenetelire igyeközöm. Ő kegyelmek is én nekem házom után esztendőnként egész nyí[l]földet adjanak, az mint igérték is magokat. Annak felette, ha mely nagy causa történnék, kiben én nekem nagy munkám lenne, ő kegyelmek az én munkámat tekintvén, méltó jutalommal meglátogassanak.

Anno, 1588, 29-a Augusti.^[60] Németi Mészáros Márton bíróságában itt Gyulafejérvárban, Erdélyben lakó Bakfark János az mely compositiót tött volt az itt Gyulafejérvárott levő háza felől, mely ház az plébánosság háza szomszédságában vagyon, az Tégla utcza szegletén, minthogy az curátorának, Blandrata doctornak kénszerítéséből lött volt, - revocálja minden czikkelyben, valamiben ellenkeznék azzal az végezéssel, melyet 13-a die Julii 1587. töttek volt, kire keze írása vagyon Posztómester^[61] Jánosnak nála, és ahhoz akarja magát tartani.

[fol. 1^r-6^v] Paria articulorum dominorum regnicolarum trium nationum regni Transiluaniae et partium regni Hungariae in generalibus eorum comitiis ad 8 diem Decembris anni 1588 in civitate Meggies celebratis conclusorum [...].^[62]

[fol. 7^r] Meggies, 23 die mensis Decembris anno domini 1588. Sigismundus Báthori de Somlió [...].^[63]

[fol. 7^v] 1589. esztendőben Szent János havának^[64] 24. napján Zabó László bírószágában^[65] Solyomköuj Péter deák, urunk őnagysága, az fejedelem gyalog hadnagya tőn ollyan protestációt az árvák képében az Pontyos Ferencztűl maradotth ház felől, mel[!] ház vagyon itt Fejéruárat az piaczon, egy felől Lakatos Imreh és Kovászj Zabó István háza^[66] somsédszágában vagyon[!]. Az árváknak nevek, eggiknek Bolthos[!]^[67] Borbála, Solyomköui Péter, Solyomköui János és Sophia Solyomkövj. Jüvendő időkben gongya lészön az árváknak az ház árrának letételére. <L. alább: 1590>

[fol. 7^r] 1589. esztendőben circa festum Joannis Babtizte[!]^[68]. Sub judicatu prudentis et circumspectis[!] Ladislaj Zabó Albensis protestál ez Feyéruáratth lakozó Lakatos Dániel. Hogy az ő édes annya indított volt Némethj Márton bíróságában^[69] valami perth az megholt Lőrincz kováchnak minden öröksége felől, kihöz vér szörént való attyafiú volth. De hogy az ő édes annya uthán ű is vére az Lőrincz kovácsnak, minthogy az ő édes annya véghöz nem vihette Lőrincz kovácsnak meghagyatott feleségével az pört, hát jüvendőben gongya lészön törvénnyel rejá, mert nem akarja [hagyni] idegennek bírni az örökségeth.^[70] <L. alább: 1590>

[fol. 7^v] 1589. esztendőben decembernek 18. napján Zabó László bírószágában. Az itt Gyulafejéruárat lakó Miklós kovácsné, Kathus aszszony tőn illyen protestatiót. Hogyha mi rész illetné az megholt Giógi Péterné örökszégéből, idővel törvény szerént gongya lészön rejá, miért hogy veér szörént való attyafia (ha illeti-e valami rész őtet, az vagy nem) az vagy gyermekétth, gongya lészen rejája.^[71]

[fol. 7^r] 1590. Mészáros Gergel bíróságában, úgymint 12 [die mensis ...?] ezen Lakatos Dániel protestál, hogy noha az ő meghholt attyafiának, Lőrincz kovácsnak valami kis rész [szőlőjéhez?] nyúlt, kit senki kezéhez nem akart vonni és ű is nem [akarná?] idegen kézre bocsátan[i]a. Protestál azért, hogy jövendő[ben] azzal meg nem elégszik. Hanem valami javait ezen[?] Lőrincz kovácsnak bírja az ő meghagyatott feleség[e], akármi névvel neveztessék, törvénnyel gong[ya lészen] felőle, mert még az ideigh valamihöz [...] nem [...] <L. alább: 1592>

[fol. 7^v] 1590, 23 die mensis Februarii. Mészáros Gergel bíróságában. Solyomköuy Péter deák protestál az árvák képében Eöttuös János ellen. Az^[72] mel házat vött Eöttuös János Pontyos Miháltúl, gyulafeyéruáritúl az czinterim[!] melletth. Az árvák képében, tudniaillik Bolthos Borbála képében és Solyomköuj Péter és Solyomköui János, Solyomköui Sophia képében [protestál], miérthogy szüleattyoktúl maratth. Jüvendőben az árrát leteszik.

1588. esztendőben is, Szent Philep, Szent Jakab^[73] tájában, akkoron [i]s protestált ugyan ezen dologból. <L. alább: 1591. jún. 12.>

[fol. 8^r] 1590, 24 die mensis Februarii. Mésáros Gergel bíróságában. Protestál Mészáros Berthalan Szalay János képében, hogy valami jussa azaz valami igassága Oláh Berta[lan]nál^[74] volt, mindönök felől jüvendő időben gongya lészön Szalay Jánosnak rejá.

Azon képében protestált volth ugyan ezön fellül megnevezetth Mészáros Bertalan Vayda Ferencz uram bírószágában^[75] is ezen dolog felől. <L. alább: 1592. dec. 10. k.>

1590, 12 die mensis Maii. Mészáros Gergel bírószágában. Tőn protestatiót Békészi Barbél Gáspár, hogy vött egy házat itt Feyéruáratt az Bódogi Aszoni uczájában fl. másfélszázon Sabó Gergeltűl, kinek egy felől szomségya Czismaczia Jakab és más felől Miklós kovács házai szomsédságában, Feyéruármegében, Erdélben, kinek árujában voltanak az jámbor személyök: János kovács, Bániaj Péter eskütt személyök és Barbél Miklós és Sáradi János és Baraniaj Zabó István. Mel jámbor személyök előtt vallást is tött ez fellyül megynevezett[!] Zabó Gergel, hogy szoha ezt az Barbél Gáspárt, szem maradékitt örökké az háznak bírásában meg nem háboríttya, szem szemmi attyafia, szem örökese. Mel dolgot örökké való megmar[adásra] beírtunk ez jelen való várasunknak [könyvében]. Notarius civitatis [Albeasis manu propria]

[fol. 8^v] 1590. estendőben Octobernek 23. napján, Mészáros Gergel bíróságában. Protestála ez tisteletes Oroslán Istvánné Orsolya aszszon az Borbél Pál háza felől, mellyet mostan Bernóthj Borbél Bódisár vött meg. Mivelhogy annak az árrából fizették meg az Thordaj Borbél János idejében lött adósságoth az adóssoknak idestova, ez uthán idővel gongya lészön felőle Oroslán Istvánnénak, az mel házatt atták el fl. 225.

[fol. 8^v] 1591. estendőben júniusnak 12. napján, Vayda Ferencz bíróságában. Az vitézlő SolyomKöui Péter deák Giulafeiéruáratt lakó protestál az árvák képében, hogy az mel házatt vött volt Giulaj Eöttuös János, kiben mostan Sygiártó János lakik, Pontios Miháltúl, mel vagyon az czinterim[!] mellett, Lakatos Imreh somsédságában. Az felől protestál Bolthos Borbála, Solyomköui Péter és Solyomköui János, Solyomköui Sophia képében, miérthogy szüleattyoktúl maradott volt, nem akarják, hogy idegenek bírják, hanem jüvendőben gongyok lészön rejája törvénnyel. <L. alább: 1593. febr. 15.>

1591., úgymint circa festum Joannis Babtizte[!]^[76], Vayda Ferencz bíróságában. Az thanács uraim eggyütth lévén compareálván ez Feyeruáratth lakozó Lantos Pálné Kathalin aszszon az fia, Tenkj Istók képében és protestála mielőttünk, hogy egy házath adotth volth el Tenkj Gergelné Anna asszony Dobos Thamásnak fl. 60 magyari forinton, mel az Vincz uczában vagyon, Domb^[77] Pál és Gjulaj Ferencz házai somsédságában, ezen Feyeruármegyében. Ellenzé az fia képében ez okon, hogy vér lévén az fia az házhoz és idővel törvénnyel gongyok lészön rejája. <L. alább: 1595. febr. 13.>

[fol. 9^r] Németi Márton bíróságában. Anno Domini 1592. esztendőben Maiusnak 27. napján. Jöve mielőnkben, egész thanács eggyütth lévén, ez Feyéruárath lakozó Szabó Andrásné Mártha asszony, úgyminth Némethj Márthon bíróságában és kíváná mitőlünk, hogy az minémű leveléth confirmálta az thanács az ő fiával való compositio tétel felől, mi azt summa szörénth az váras könyvében is beírnók, örökké való meghmaradásnak okájérth. Először penigh az ő közöttek való compositiolevél így vagyon és így kezdetik, hogy Mártha asszony az ő fiával, vezetéknevén Zabó Istvánnal, más nevén Eöttuös Istvánnal úgy componáltanak, hogy Zabó István az ő attya testamentomáth soha örökké fel nem bontya, melly testamentomoth Mártha asszonnyal éltekben tettenek, sem azoknak semminemű czikkelében meg nem háborgattya, hanem, míg él ez világon, mindeneketh békességessen bírhasson, minth az ő meghholt attya éltében minden pörpatvar nékül. De ezt hozzá tévén, hogy ha az ő jóh annyának halovása történnék, valami névvel nevezendő marhák lesznek és maradnak tűle, vagy szok lészön, vagy kevés lészön, mindenekkel igazán, lélek szörénth az ő attyafiával, Szakácz Péternével Kathalin asszonnyal és Lakatos Györggyel pörpatvar nékül osztozzanak minth jóh attyafiak önköztök, az ő meghholt attyának testamentomának continentiája az minth tartya. Ennek fölötte, ha Zabó Andrásné valamith éppetene éltében házánál, vagy keresne, azt is szenki ne vethesse ű[reá], vagy hogy többült vagy kevesebbült, hanem egyaránt osló legyön az meghnevezett attyafiak között halála uthán és szenki én hírem nékül osztozás fejében az én attyámtúl maradotth jókhoz ne nyúlhasson. Ha pedigh halovásom történnék idegen földön, az én meghnevezett attyámfiaira szállyon, valami engemet illetne. Ha pedigh őnekiök, az én megynevezett[!] attyámfiainak halovások történnék vagy magvok szakadna, énreám, Zabó Istvánra megh vérre szállyon, szenkire ne egyébre, akármi névvel nevezendő jók lönnének. Ha pedigh távol [létemben] történnék és ostozásra kelne az dologh, anyám ha[lá]la utháni [magam?]nak gondviselőnek vallottam az kolosuári SzentMiklós[i ...t] és az ő feleségét, Phelystej Borbála asszonth, é[ljenek?] velek, minth én magam, én engedelmemből [...]. [fol. 9^v] Az compositiólevél ugyan Mészáros Márthon bíróságában, 22 Mai[i] 1592. esztendőben költh, mellyet váras öregh pecsétivel megerősítettenek és hit szörénth írtanak megh. Thanácsok ezek voltanak Borbél Albert fogott bíró, János kovács thanácsbéli embör, Feyérvárj Geörgh[!], Sáradj Zabó János, Szeőcz János, Mészáros Berthalan és Pásztor Benedek és az egész tanács.

1592. estendőben Septembernek 6. napján, Némethj M[észáros] Márthon bíróságában adotth az thanács egy levelet Vayda Ferencznének Barbála aszszonnak az öregh pecsétünk alatth, melyben meg vagyon írva, hogy Symándj Zabó János és Szőcz Miklós, Békésy és Kalmár Jakabné Katus aszszon, Bélében lakozó pörlöttenek Vayda Ferencznével őstűl maradtatth és duallitást kerestenek, mellyet az symándiak valami részéből meg is nyertenek volth törvénnek foly[ás]a szörénth, de mind két felől Isteneket tekintvén, eg[y]ben[?] szállván magokban, megbékéllettenek és Symándj Zabó János engedetth meg Vayda Ferencznének tizönöt forint híján száz forintban, két dolmánnak való karasia posztóban, egy soknyának[!] való velenczej taphota soknyában. És az levélben megh vagyon az is írva, hogy Symándj Zabó János felelt minden nemzetsége felől, hogy ha valaha történnék, hogy Borbála asszont, Vajda Ferencznét valami vér szörént való nemzetsége Vajda Ferencznek ez uthán meghháborítaná, haát azon levélben ezt az terhöt felvötte magára, hogy Simándról ide jüjjön és őtet tartozzék megótalmaznia. Ha penigh megy[!] [n]em ótalmazná, hát Vayda Ferenczné mindön tör[vé]n nékül simándj embörth tarthasson megh addigh, míg Zabó János melléje nem jű. [fol. 10^r] Ennek fölötte valaminémű pör folta levelekkel kereste Vajda Ferencznét, azok is soha ez uthán ne használhassanak elle[ne], hanem erőtlenek legyenek, mert elégségesen meghelégítötte. Hanem vag[y] adóssága lönne Vajda Ferencznek, azaz hogy vag[y] ő volt másnak adós, vagy más ő nekie, haát Borbála aszszonnak gondviselésében legyenek, mert űk kivötték minden igaz[s]ágokath belőle. Hanem holta uthán is valami névvel nevezendő marhák Vajda Feröncznétűl maradnának, szabad legyön valakinek hadgya testamentumában, vagy fiainak, vagy lejáninak, azvagy urának, ő birodalmában legyenek és maradgyanak mindörökké. Mellyeket az tanács, ez jelönvaló megírth vallástételéth Zabó Jánosnak az attyokfiai képekben is az minth felelt, hit szörént adta ki az tanács az öregh pecséth alatt az fellyül meghírt napon és esztendőben. Notarius civitatis Albensis manu propria.

[fol. 11^r] 1591. estendőben, Vayda Ferencz bíróságában és 1592. estendőben, úgymint karácson előtth kéth héttel, Némethj Márton bíróságában protestála ezen Feyéruáratth lakozó Lakatos Dániel,^[78] hogy az mel házat most bír az megholth Lőrincz kovácsné Anna aszszony, ki most Péter kovácsné, kinek egyfelől somsédgya Patikárius Amborus^[79] és másfelől Szakácz János, az vár kapuján belöl, mel itth Giulafejéruárath vagyon Erdélben. És ennek fölötte vagyon eg[y] sőlő[!] is az CzatárjMálon, kinek egyfelől való somsédgya Laskaj János szőleje és [másfelől] az nagyságos Iffiú János szőleje somsédságában vagyon. Azért protestál, hogy jüvendőben mind az ház felől, mind az szőlő felől törvénnyel gongya lészen reja ez okon, hogy nem akarja idegennek bírni, mert űnekie vér szörénth való attyafia volt az meghholth Lőrincz kovács, kiről és mel Lőrincz kovácsról maradtanak mind az megmondotth örökségek. Jóllehet Mésáros Gergel bíróságában^[80] valami rész szőlőcskéth váltott volt hozzája Naglakj Lőrincztűl, mert nem akarta az ő attyafia örökségéth idegen kézre bocsátanija, hanem mégy[!] az ki kezénél nincs is, azt is törvénnyel megkeresi, mert az rész szőlőcskét is nem az okon váltotta hozzája, hogy azzal megelégednék. Hanem akármi névvel nevezendőket bírna Lőrincz kovácsné, ki az ő megh[holt] attyafiájé lött volna, haát törvénnyel, ha Isten élteti, gongya lészön felőle.

Az estendőknek penigh számai hogy így vadnak, nem ast[...?], szem az notariustúl esett az vétek, hanem az protestáló személtűl, hogy mikoron az protestátiót t[ette?], az notariusnak megy[!] nem fizette jutalmát. H[anem?] mikor fizetetth, akkor írták be, de az p[rotestátio?]tétel minden bíró előtt megh[áll?] minden esztendőn, minden bíró [előtt?]. Notarius [civitatis Albensis manu propria]

[fol. 12^r] Anno domini 1592. esztendőbeli bíróságáról Némethj Mészáros Márton számoth adotth az várasnak 1593. esztendőben, 28 Januarii.

Ugyan ezen fellyül megírth napon és esztendőbeli goczmesterségéről Thóth Márthon számoth adotth az várasnak 1593, 28 Januarii.

[fol. 10^r] 1593. esztendőben, 15 die mensis Februari[i], Mézáros Bertalan bíróságában. Magyarorzágj Kwn Imreh protestála az felesége, Tősér Kathalin aszony képében, ki Vasaadon Bihar vármegyében lakozik. Hogy ezelőtt egnéhán[!] esztendővel holt volt egy Lippaj Ferencz deák nevű legény meg itt Fejéruárat, az Lippa uczában, kinek azon Lippa uczában volt egy háza, kiben most Sáradj János lakik, mellyet ezen Ferencz deák még éltében eladott volth. De minthhogy az én feleségemnek vér szörént való attyafia volt az megholt Ferencz deák, nem hadgyuk, hogy idegen bírja az házat, mert Isten vélünk lévén, mi is igye[!] beigye[kezünk?] Fejéruárra lakni és ha törvénnyel hozzá ny[úlhatunk?], hozzá nyúlunk idővel.

[fol. 10^v] 1593. estendőben, Februariusnak 15. napján, Mészáros Bertalan bíróságában az thanács előtth Solyomköuj Péter deák protestál az ő árvái képében. Hogy az mel házath eladotth Pontyos Mihál, kiben mostan Szígiártó János lakik az czjnterem mellett, Lakatos Imreh háza szomsédságában, jüvendőben az ő árváinak, azvagy gyermekinek, tudniaillik Bolthos Borbálának, Soliomkeő[u]j Jánosnak, Solyomkeőuj Sophiának gongyok lészön rejája, merth vér szörénth űk férnek hozzája minden idegenek ellen az házhoz, mel itth Fejéruárath vagyon, ezen Feyéruármegyében. Nem hadgyák idegennek bírnia, mert szüleattyoktúl maradotth. Ezen megnevezett Solyomköui Péter deák egy fia, Solyomköui Péter képében is akképpen protestál, mint az több fia képében. Notarius manu propria. <L. alább: 1594. júl. 14.>

1593, 1 die mensis Martii, Mézáros Bertalan bíróságában. Az néhai Czysár Lukács fia, Czysár István protestála ez okon. Hogy az ő báttya, Czysár János eladta az ő házáth, mel az Nyrő uczában, Mésáros Bálinth és Tölczéres Gábor háza somsédságában vagyon, ugyan itth Feyéruárath, Erdélben. Protestál azérth, hogy jüvendőben, minthogy vér hozzája, törvénnyel gongya lészön reá és nem akarja idegennek bírnia, mert ő neki kedve ellen adta el, más, hogy édes attyátúl maradotth.

[fol. 11^v] Anno domini 1594, bűjtthelő hónak^[81] 29[!] napján, János kovács bíróságában. Az feyéruárj thanács előtth jelön lévén ez Feyéruárath lakozó Sörös Thamás és másfelől isméth ezen Feyéruármegyében Borbándon lakozó tiszteletes személyeknek feleségi, tudniaillik Feyér Péterné Borbála asszony, Sypos Lukácsné Erzébeth[!] aszszony, Czahóczj Mihálné Ágotha asszony. Jelönték mielőttünk, miérthhogy ez megynevezett[!] Sörös Thamásnak megholt felesége, Kathalin asszony őnékiök vér szörént való attyok[fia] volt légyön, az Isten ez világból kiszólítván, magtalan meghalván, valami az ő harmadgya lött volna Sörös Thamásnál, úgy mint attyafiak részt kívántanak. De az attyafiui szeretetnek önközöttök megmaradásájérth, minden pörnek eltávozásájérth, az megnevezett Sörös Thamás ada mielőttünk huszonöt magyari forintot ez fellyül megnevezetth asszonyállatoknak, kit mielőttünk készpénzül felvőnek és felelének az megnevezett asszonyállatok, hogy soha ennek uthánna Sörös Thamást sem őmagok, sem gyermekik megy[!] nem háboríttyák az megnevezett rész felől, hanem valamiben megymaradotth, mindeneket úgy bírjon, mint tulajdon sajáttyáth mindörökké minden hozzája [t]artozókkal, kiről nagyobb bizonságul várasunk öregbik pecséti [a]latth való levelünket is adtuk ez megnevezett Sörös Thamásnak, megymaradásnak[!] okájérth ez jelenvaló köny[v]ben is beírtuk annak rendi szerénth.

[fol. 12^r] János kovács bíróságában az ide alá megynevezett[!] személyek előtth 1594. esztendőben júliusnak első napján jőve mielőnkben az vitézlő Rácz Bálinth, urunk őnagysága gyalogh hadnadgya ez okon. Mivelhogy az megholth Daróczj Mátthéné^[82] Anna aszszony gondviselőnek hadta volth testamentumában, de miérth hogy ez mostani időnek felháborodotth állapattyát látván, jövendő igaz[s]ágérth és maga ótalmájérth mindeneket, valamik adószágátúl ez megnevezett Daróczj Máthénénak megmaradtanak, ez jelönvaló köny[v]ben feliratván az tiszteletes, nömös személyök előtt, tudniaillik Dobronikj Boskouitth Vincze előtt, Feltóthj András előtth, Ágoston Eöttuös Mátthiás előtt, Némethj Mézáros Márthon előtth, Níreő János, Deső Gergel, urunk tizedesse előtth. Az marháknak nevei így következnek: egy öregh ezüst pohár, meg másik ezüst pohár, egy párthaö[v] lánczával ösve, egy ezüst hivel kézivel[!]^[83], egy ezüst kalán, eg[y] bokor palástra való kapocs, két ezüst gyűrű, egy kis ezüst gomb, két pogán pénz. In summa az ezüst marha hat gira és tizenöth nehezék. Vagyon ismét három arany gyűrűcske, négy arany nyomó. Ez melletth készpénz vagyon nyolczvankéth magyari forinth és d. 28, mel ezen Daróczj Máthénénak adósságátúl m[eg]maradotth. [fol. 12^v] Ismét vagyon három ón palaszk[!] vagy ón kanna, húsz fonth. Isméth kilencz ón tál, tálnyér, tizenhaatt fonth. Ismétth én, Rácz Bálinth ezen Daróczj Máthénénak halála utháni adósságáth fizettem summa szörénth száznyolczvankilencz forintot és d. 95. Isméth az gyermekére, Gyurkóra költöttem fl. 11. d. 9. Ismétth az másiknak, Jancsinak adtam d. 50 készpénzt. Summa az adósságh és az költcség gyermekére lészön kéttszáz és hétth forinth és d. 54. Ez megnevezett adósságot penigh fizette Rácz Bálinth ezen megyholt[!] Daróczi Máthéné marháiból és ez fölötth vagyon az megynevezett[!] summa pénz.

[fol. 11^v] János kovács bíróságában, anno 1594. esztendőben júliusnak 14. napján. Az thanács eggyütth lévén és comparealván Solyomköuj Péter deák, urunk őnagysága gyalogy[!] hadnagya. Protestála az ő árvái képében, tudniaillik Solyomköuj Péter képében és Bolthos Borbála aszszony képében, Solyomköuj János és Solyomköuj Sophia képében tudniaillik, ez okon, hogy az mely házat eladotth volt Pontyos Mihál Giulaj Eöttues Jánosnak, kiben mostan Szjgjártó János lakik, mel az kiülső^[84] czjnterim mellett, egyfelől Lakatos Imreh és Njreő János háza somsédságában vagyon ezen Fejérvárat, in eodem comitatu. Hogy jüvendőben ezt az megnevezett házath nem akarja idegennek bírnia, hanem az árváknak törvén szörént meghadatni kívánnya ez okon, mert szüleattyoktúl maradott és vérek hozzája.

[fol. 12^v] Anno Christi 1595, 13 Februarii. Az böchiületes Lippaj Szeőcz János bíróságában jövének mielőnkben itt Fejérwáratt lakozó Thenkj Pálné Katalin aszszony, más névvel Lantos Pálné az ő fiával egyetemben, Thenkj Istvánnal és protestálának, hogy az mely házban Dobos Thamás lakott, mely ház vagyon Vinczj uczában, egyfelől Dom Pál, másfelől Theöuissen lakó Rácz Gáspárné háza szomszédságában, azt az házat penigh Dobos Thamás mostan eladta. Ez fellyül meghnevezett személyek annak okáért protestando contradicálának, hogy mind azelőtt, mind most contradicálnak annak az háznak eladásának, illyen conditióval, hogy abban az házban mind az aszszony, Lantos Pálné avagy Tenkj Pálné, mind penigh az fia, Thenkj István része meghfizetetlenül benne vagyon. Nem adhatóját atta el Dobos Thamás, az is penigh az ki meghveszi, meglássa, hova és miért adgya pénzét, mert jövendőben is meghkeresik törvénnyel, és oda nem hadgyák, ha erejek lészen az törvényközéshöz. Mostan erőtlenek hozzá.^[85]

[fol. 13^r] Anno 1595, 2 Martii.^[86] Ab universitate senatorum et electorum quadraginta hominum communis deliberatio, quod si a publicis conventibus aliquis senatorum abfuerit, pro absentia privandus est denariis 24. Ex ordine quadraginta electorum, si quis abfuerit, privandus est denariis 12. Quod si quispiam saepius absentare praesumpserit, dupplicata poena mulctandus est.

Anno Domini 1595, 14 Julii. Az tiszteletes Lyppay Szeőcz János bíróságában. Protestála AranyasMeggyesi András, ki régentén az Puha Orbán fia volth itth Fejéruárath, hogy mostan az minémű szőlőtth bír Feyéruárj György, mel KisElőMálban vagyon, ezen feyéruárj határon, [egyfelöl] urunk őfölsége sőleji somsédságában és másfelől az tiszteletes Szász Dömötör sőleji somsédságában vagyon, hogy idővel mind ő magának és fiainak, AraniasMeggjesi Istvánnak[!] gongya lészön rejája, mivel hogy vér benne és idegen bírja. Törvénnyel övévé akarja tönni. Protestálván nem akarja, hogy praescriptio tellyék ez dologban.^[87]

[fol. 14^r] 1596, 10 Martii. Az tiszteletes és nömös személ, Zylágj Márthon deák, Feyéruárat lakozó Némethj Mézáros Márthon bíróságábani eskütth polgári, Baraniaj Zabó István, Szígjárthó János és Mézáros Pál előtth protestála. Ez okon, hogy Zabó István, az ő attyafia valami névvel nevezendő örökségét más idegennek bírtoka aláh engette és atta volna. Idővel nem engedi törvény nélkül, hanem mind az Nyreő István gyermekivel egyetömben, az kiknek ahoz igazságok lészön, törvény szörént megkeresik, kiválképpen az permáli[?] szőlőt, mellyet Szásuárasi János bír és azon kivül az többit is, az kivel mi lészön, meghkeresi annak sokása és módgya szörénth.

[fol. 13^v] Anno Domini 1596, 25 Apprillis[!], Némethj Mézáros Márthon bíróságában. Közönségessen thanácsul, várasul az neg[y]ven embörrel egyetemben egy consen[su]ssal végeztük azt, hogy örökössen az Czigás neű földét az várasnak közönségessen eloszszuk örökben. Ez okon, hogy ki-ki, mind[!] az ő földét, úgy szánthassa, ganéjozhassa, hogy jövendőben hasznára lehessen. Illy conditiók alatth, hogy ha valamel attyánkfiát az Isten kivönné ez világból és holta uthán az felesége darabanthoz, azvagy egyéb idegen embörhöz menne, tehát ismét az föld az váras félére szállyon és azé lehessen, az ki az váras közé szolgállyon.

[fol. 14^r] Anno Domini 1596, 25 Apprillis[!], Némethj Mézáros Márthon bíróságában. Mézáros Lázár illyen fogadást tőn az thanács előtt, hogy űnekie adgyanak szánthóföldeth, ki uthán élhessen és az várasi közönséges teröh viselésben egyaránth lészen az várassal és űfelségének szolgál az több kösséggel egyetömben.^[88]

[fol. 14^v] Anno 1596, 4. napja novembernek. Az tiszteletes Bániaj István és Patakj Mézáros Mihály, Némethj Mézáros Márthon bíróságában protestálának, mind magok és maradékok felől. Hogy az Njreő uczában Fejéruárat, egyfelöl Eöttuös Máthiás házai somsédságában és [másfelöl] ugyan az ő maga, Feyéruári Márthon házai somsédságában vagyon^[89] eg[y] darab föld, miért hogy ezen Feyéruárj Márthon feleségével, Ilona asszonnyal az mel darab földeth attanak Czisár Mártonnak és maradékinak, protestálnak felőle, hogy jüvendőben nem engedik, hogy idegen bírja, mert űk vérek benne és kedvek ellen atták másnak az megymondotth[!] darab földeth.

[fol. 15^r] 1597. estendőben, 23 Januari[i]. Mézáros Márthon énnekem Mézáros Bertalan[nak] bíróságomban, az számadásának idején adá ény[!] kezemben az várasnak egy Decretumátt^[90], ez mellett az várasnak egy vörös hártyájú könyvét, az mellett még egy öregh fekete táblás könyvet az thanács előtth.

Ugyan anno Domini 1597, 23 Januari[i] attak az ény[!] kezembeny[!] az várasnak kéth pallosáth, melyeknek egyikét az kapitán atta volt az várasnak.^[91]

Meginth 23 Januari[i] attak ény[!] kezembeny[!] egy kiülső singet.

26 Januari[i] Mézáros Márthony[!] adott ény[!] kezemhez egy privilegiumot az szántóföldek felől^[92], mégy[!] más leveleth az szabadosok véle[!], harmadikath isméth attanak kezemben az vásárról való levelet.

Urunktúl őfelségétűl^[93] Aztalos Péternek száll[ás]ról való szabad levele vagyon.^[94]

1597, 13 Julii.^[95] Isméth Czisár Györgnek[!] szállásról és szolgálatról való szabad levele vagyon, illy conditio alatt, hogy űfelségét szolgállya.

1597, 24 Septembris. Mézáros Bertalany[!] bíróságában. Feyéruáratth lakozó Symándj Dömötörné Ilona házáról való, szabadságok vagyon éltekigh, az szállá[s]ról szabadságok vagyon[!]

[fol. 15^v] 1598. esztendőben, kiskarácson nap előtt való szeredán.^[96] Hogy számoth adott Mézáros Berthalan, elsőben adotth ény[!]^[97] kezemben egy öregh bogláros fekete könyveth, 2. még egy vörös hártyájú könyveth, egy Decretomoth, az vásárról való levelet, mégy[!] az lézegő embörökről való levelet, egy vas szegeth, kéth öregh pallosth, ezek mellett valami prothoculomokat.^[98]

1598, 20 Februari[i], Nyreő János bíróságábany[!]. Az egész thanács edgyütth lévén, ezen Feyéruáratth lakozó Czyzmazia Györgh jöve mielőnkben és solenniter[!] protestála. Hogy az mel házban mostan lakik LakatthGiárthó Co[s]tandj, melly itt Feyéruáratth vagyon az Szentth Myháll kapuja előtth, kinek egyfelől való somsédgya Lakatos Antal és másfelől Lakatos László műhelye, mivelhogy az ő attya, Zabó Dömyén elyatta[!] volth, ű peniglen neveletlen árva volt légyön és mustoha annya lévén, elidegenítették az házokatth és azutha fogván ű idegeny országban voltth és elégtelen is volth annak meghkereséssére. Ez okon jüvendőben gongya lészön reája, hogy idegennek nem engedi bírnia, hanem törvénnyel övévé akarja tennie és megh akarja keresnije, annak pénzét letévén.

[fol. 16^r] 1599, 13 Octobris. Némethj Mézáros Márthon bíróságában és eskütth polgári előtth. Betthlen Eöttuös Istvány[!], itth Feyérvárath lakozó protestál ezen, hogy ha jüvendőben Vásárhelj Zabó János valamin[ő] s[z]ín alatt vagy valami okon örök árron el akarná az házát valakinek adni, mivelhogy Eöttuös Istvány határán-földén vagyon, jüvendőben törvénnyel is más idegennek nem akarja engedni, hanem ű is igaz árrát letévén hozzá akar nyúlni. Az ház vagyon Teöuis uczában, ezen Betlen Eöttues István háza és Mézáros Pétör^[99] házai somsédságában, Fejéruármegyében, Erdélyben.

Anno 1600, diae[!] 28 Septembris. Münket, úgyminth az fejérvárj bíróth, Baranyay Zabó Istvánt, Nyreő Jánost, eskütt thanácsbeli személt és az fejéruárj notariust, Mátyás deákoth, esméth ugyan Fejér[vá]rott lakozó nemes személyeket, Márthon deákot, Silágyt, Gábor deákot, Karánsebessit és Keöreösbánjay Nagy Jánost híva Sáphár[!] Ferenczi és Keöreösbánjaj Péterné, hogy az Keöreözbánjaj Pétertől maratt házot, mely vagyon az Tégla ucziában[!], megybecsülnők. Mi azétt az ő kívánságok sze[r]inth elmenénk és az mostani üdőnek állapatyához képest jó lelkiesmeretből becsüllők fl. 125 magyari forintra.

[fol. 16^v] Anno Domini 1601, die 5 Februarii. Mi, feyérváry főbíró, Silágy Níreő János azon eskött tanácsj uraimmal és az neg[y]ven esküttel egyetemben, egyenlő akaratból az város boltyai felől végeztünk örök emlékezetre illyen végezést. Hogy valaki az város boltyában akar maradni, tehát ehhez tarcsja magát, ha penigh ehhez nem akarja magát thartani, az város boltyától üres legyen. Első végezés ez, hogy valaki kalmár áruját el akarja adni, tehát az boltot semmi s[z]ín alatt velle el ne adhassa, hanem az bolt mingyárást, az bíró valaki lészen, annak gondviselése alá maradggyon és valakinek akarja adni, annak adhassa. Másik ez, hogy minden esztendőben karácsjonban kitelvén az esztendő, az bíró vala[ki] lészen, szabad uraságában lészen az boltnak és ő valakinek akarja adni, annak adhassa. Harmadczior[!], hogy karácsjonban minden kalmár, akár nemes, akár nemtelen légyen, valakinek az boltot agyák, tehát mingyárást tartozzék az fele bérit letenni, az minth az boltoknak béri tarthja, az felét ismét fél esztendő eltelvén, tudniillik Szent János napján, mel aratás előtt esik, tartossék[!] meghfizetni. Így valaki ehhez akarja magát tartani és az bíró valakinek akarja adni, sabadon benne lakhassék, ha valaki penigh ennek nem akar állani és az végezéshöz nem akarja magát tartani, az bolt nélkül ellegyen és mindennemő marhájától üres legyen.^[100]

[fol. 17^v] Anno Domini 1601, diae [!] 4 Julii. Protestál mielőttünk Lónay Eötues Mihál, hogy őtöt perlette Czisár[!] Gergyel[!] város bírája előtt, bíró uram előtt. Appellált az tanácsra, de az tanácsj előtt is nem compareálth több esztendejénél, kire én az tanácsj előtt tisztaságat thöttem. Azért, ím, most is, secundario et tertiario tisztaságot teszek reá és minden keresetitől absolutiót várok az thörvintől és ez után is gondom lészen reá, ha valahogy keresetit mosdítaná[!] kegyelmetek előtt.

Anno Domini 1601, die 16 Julii. Végeztük tanácsjul, hogy az transmis[s]ióknak meghírásátúl az notariusok az első árkustól ötven pinzt vehessenek, annak uthána, valahán árkuson lészen az írás, minden árkustól per d. 14 pinz d. 14 pinzt[!] vehessenek. Ezekben, ha mit el akar enged[n]i, az ő szabadsága.

Ennek uthána, az mint ennek előtte az mi eleink rendelték volth, az relatoriáknak fizetést rendeltek volt[!], tudniillik az első vallótól d. 12, annak uthána minden valló személyektől az notariusok két-két pinzt vehessenek.

Item, valamikor az bíráktól az mezőre, akár heg[y]re becsűseket kívánnak, tehát valahán farintra[!] becsülnek, az első farintból[!] per d. 16 vehessenek, annak uthánna valahány lészen az farint[!], mindenből négy-négy pinz[t] vehessenek.

Hogyha penigh az várasban akármi névvel nevezendő marhát becsülnek, akármenni farintra[!], az első farintból[!] per d. 8 vehessenek, annak uthánna minden f[o]rintból per d. 2.^[101]

[fol. 18^v] 1602. esztendőben, Baroniai Szabó István bíróságában az tanácsnak nevei. Első[!]^[102]

1. Baroniaj Szabó István.

2. NagiLábú Gergely.^[103] Aztalos János.

3. Szakmári Syártó János.

4. Száz János.⁴⁶ Boczási Szabó István.^[104]

5. Százvárasi János.

6. György kovács.⁴⁵ Mészáros János.

7. Borbélj György. Fazekas István.

[8.] Szabó Gergöly. Márthon deák.

[9.] Mészáros Mátyás.⁴⁵

[10.] [D]eöbröczöni Szabó János.

[11.] [Mész]áros Mihály.⁴⁵

[12.] [Ma]kaj Eötuös János.⁴⁵ Szyártó János, Kassaj.^[105]

[fol. 18^r] Anno Domini nostri Jesu Christi 1602, 9 die Januarii.^[106] Jóllehet, ennekelőtte, úgymint 4 esztendővel az mi eleink megtekintvén az bíráknak fogyatkozott állapattyát és az időnek szűk voltát, rendeltenek volt az bírónak az váras szolgájának tartására fl. 32 és tizönhat köböl búzát, mellyet az időnek sok változási miatt az váras könyvébe be nem írhattanak volt. Most penig az Úristen egy kicsin csendességöt mutatván és most tanácsul eggyütt lévén, megemlékezvén az mi eleinknek jó végezésökről és rendtartásokról, örök emléközetre beírtuk ez jelönvaló váras könyvében, hogy ennek utánna való bírák is megemléközvén erről az rendtartásról, külömbet ne kévánnyanak, hanem ez könyvben megírt rendtartáshoz és jövedelömhöz tarcsák magokat.

Anno Domini 1602, 17 Aprillis[!]. Mielőttünk, úgymint Baraniai Szabó István feiéruári bíró előtt és Seütő István előtt vallást tesz Kopaz Pálné. Mivelhogy az ű ura halálos betegségben vagyon, hogy az ű urával egyenlő akaratból atták volna el egy szőlőjöket örök áron, meghiatatlanul^[107] 7 forinton az böcsületös nömös szömélynek, Barbélj Albertnak, itt Feiéruárat lakozónak. Mely szőlő vagyon itt f[ejérvá]ri nagi előmáli hegyön, kinek egyfelől való szomszédgya Ungvári János papné és másfelől ugyan ű maga, Barbéli Albert szőlői szomszédságában[!] és felele [mi]előttünk Kopaz Pálné mind maga, [mind az] ura képében, hogy soha Borbéli Alber[tet és] az ű maradékit meg nem hábor[ítja] az eladott szőlőnek uraságában. Erro[...]ten, hogy az 7 forintot épen fölv[ötte.]

[fol. 18^v] [1602. ápr. 18.] Mi, feiéruári bíró, Baraniai Szabó István az én eskütt bírótársammal, Százuárasi Jánossal és Szeűcz Jánossal, az én eskütt polgárommal adgyuk emléközetre mindönöknek, az kiknek illik, hogy ez mostani, 1602. esztendőben Aprillisnek 18. napján hozá minékünk itt Feiéruárat lakozó Váradi Lakatos István urunknak^[108] egy missilis levelét, melyben parancsola űfölsége az ű könyörgése szerént, hogy az néhai megholt Lakatos Máttyásnak házában beiktatnók, mely ház szállott volna az ű két árváira, kik most is élnének. Mi azért az udvarbíró parancsolattya szerént, mivelhogy az missilis neki szóllott, beiktatók, mely iktatásban vélünk eggyütt voltanak ez böcsületös nömös szömélyök, Barbéli Dömötör itth, Chizár Imrö itt Feiéruárat lakók, mellyet hallván Chizár Imrö contradicála az árvák képében és így ez dolog ebben marada.

[fol. 19^r] Anno 1603. esztendőben, NagiLábú Mészáros Gergöly bíróságában az negyven embereknek nevei.

Az Vár-fertályban Tégla-fertály

[1.] Chizár Máttyás. [18.] Aztalos János.⁵¹

[2.] Chizár Simon.^[109] [19.] Gellién István.

[3.] Mészáros Pál. [20.] Kis Mihály.⁵¹

[4.] Bániaj Pétör.⁵¹ [21.] Mészáros Jakab.⁵¹

[5.] Szabó Pál, Krakaj.⁵¹ [22.] Sós György.

[6.] Aztalos Pétör.⁵¹ [23.] Eötuös Imröh.⁵¹

[7.] Borbélj Pétör.^[110] [24.] Kádár János.

[8.] Eötuös Mihálj.⁵¹ [fol. 19^v] [25.] Haraztosi Pál.

[9.] Borbélj Mihály. [26.] Feörödős János.^[111]

[10.] Bániaj Pál. [27.] Mészáros István.⁵¹

[11.] Nagi Pál.⁵¹ [28.] Mészáros László.⁵¹

[12.] Lakatos János. [29.] Szwcz Benedök.

[13.] Varga Gergel.⁵¹ [30.] Mészáros János.⁵¹

[14.] Szabó Pétör. [31.] Barbélj Imröh.⁵¹

[15.] Czizmaczia György. [32.] Száz Lőrincz.⁵¹

[16.] Pap Benedök.⁵¹ [33.] Károlj János.⁵¹

[17.] András deák, Tordaj.⁵¹ [34.] Szwcz Pétör.⁵¹

[35.] Mészáros Pétör. [51.] Kerekes György.⁵⁴

[36.] Eniedi Mészáros János.^[112] [52.] Veresmarti János.⁵⁴

Bódog-fertály [53.] Bun Lukács.⁵⁴

[37.] Szabó András.⁵⁴ [54.] Kwmíues Mihály.⁵⁴

[38.] Barbélj Márthon. [55.] Váradj Szwcz János.

[39.] Nierges György.⁵⁴ [56.] Fwzesy Ferench.⁵⁴

[40.] Barbélj Christoph.⁵⁴ [57.] Eötuös⁵⁴ Jakab.

[41.] Dálnokj János.⁵⁴ [58.] Fazekas István.⁵⁴

[42.] Szabó Mihály.⁵⁴ [59.] Lakatos János, Simándj.

[43.] Szekeres Christoph.⁵⁴ [60.] Eniedi Pétör.⁵⁴

[44.] Aztalos Mihály. [61.] Ácz János.⁵⁴

[45.] Varga Pétör. [62.] Mészáros Gergöly.

[fol. 21^r]^[113] Lippa-fertály. Thwuis-fertály.

[46.] Zekeres György.⁵⁴ [63.] Fazekas Gergely.

[47.] Hajdú Gáspár.⁵⁴ [64.] Szabó György, Horuát.⁵⁴

[48.] Eötweös András.⁵⁴ [65.] Varga Márton.⁵⁴

[49.] Chizmazia Miklós.⁵⁴ [66.] Czorba Máthé.⁵⁴

[50.] Zékeöli Pál.⁵⁴ [67.] Zígiártó János.⁵⁴

[fol. 21^v] Anno domini 1603, die 18 Februarii. Én, Zabó Andrásné Catus asszony, Feyéruárat lakó értem, hogy az én atyámfia, Farkas János az felesége részén kivül minden javait hatta volna ugyanitt, Feiéruárat lakó Mészáros Mathias fiának, Mészáros Jánosnak, úgymint idegennek. Engemet pedig, úgymint attyafiát minden javaiból kirekesztett volna. Mivelhogy penig az emberek halandók, nem tudom, az Úristen mellinknek nyújtya thovább életét, avagy mellinket veszi ki előbb ez világból, nem akarom elhallgatni, hanem az tiszteletes és böchülletes feyéruári bíró, NagjLábú Gergely^[114] és egynéhány thanáchsbeli[!] uraim előtt, úgy mint Baraniay Zabó István, Debrecheny Zabó János, Barbélj György uram előtt protestálok, hogy jövendőben is gondom lészen rejá, mi okon engemet, úgymint attyafiát idegenné akar thenni és ennek az ő vallásának, úgymint testamentum tételének ellene mondok.

Anno 1604, die 13 mensis Julii. Mi, feiérvári bíró, Mézáros Máttyás, Baroniay Szabó István notarius, Szakmári Szyárthó János. Az meghholt Czabai Máttyás deáktúl maratt ezüst marhátt eképpen osztók megh az ő árvái között négy részre. SzázVárasi János kezében adánk az Geczi számára másfél girás dióhéj pohár[t], arannyas[t], Máttyás deáknénak adánk, az ő kisebbik árvájána[k], Istóknak juta egy lábas pohárocska, mellyön az gyermök neve, Istóké rajta vagyon, egy pártaö[v]re való láncczal egyetömben más[fél?] gira, és Gyurkó és Péczi György számára is maradván egy pártaö[v] kilencz boglárával[?], hét girás, egy serlegh, egy girás. Mivelhogy ezt az három girát el nem oszthatók egymástúl, hanem az serleget, kit előtte lába[s...?]^[115] adnunk az Péczi György adószágáért[!] NagiLábú [fol. 22^r] Görgölnének hat forintban, de [ha] valaki az hat forintot megaggya, annak utánna az két girás pártaö[^v] és az egy girás serlegh marad Gyurkó és Péczi György számára, ha pedig Gyurkónak hozza közi nem lészen, az két girás pártaö[^v]ből fél girát az egy girás serleghöz tudván Péczi György számára, az másfél girája ismét három felé oszol az árvák között.

[fol. 23^r] Anno 1604. esztendőben Augustusnak 24. napján. Az minémű bírságok törvény szerénth esnek, azokról tanácsul végeztünk, hogy az követközendő emberök is, ha meghfeletköznének felőle, ez könyvben mghtalálnák. Jedzöttük föl penigh az tisztöletös Barbéli György bíróságában, me[ly] eképpen követközik:

Holt dí[j]un, mely törvény szerént származik fl. 40.

Eleven dí[j]un fl. 20.

Calumnia fl. 32/50.

Ezt deponálhatya, minekelőtte ki nem mongyák[?] fl. 2/[?]

Indebita fl. 12/50.

Ezt deponálhattya fl. 1.

Emenda lingua[e] fl. 12/50.

Széktörés fl. 1.

Vérbírságh fl. 1.

Várasi hatalom fl. 1.

Mezei hatalom fl. 2.

Orv[?] bírságh fl. 12.

Bika pénz fl. 3.

Idézetnek depositiója fl. 1.

Procator[...] fl. 1.^[116]

Procatorhívás fl. 1.

Novommal az ki akar élni nyolczadnappal, idézzön vele az széknek előtte fl. [...]

Váras bírájának pescsétek[!] meg nem bescsülése[!] fl.[...]^[117]

[fol. 23^v] Anno 1604. esztendőben Septembernek 19. napján az tisztöletös Barbéli György bíróságában alkottunk megh várasul az maiorbeli oláh attyafiakkal az Ampoi mentében, innet az Ampoion mel földeket bizonyos okokért az időnek állapattyáért[?] elosztottunk volt mindh az nömösséggel s mindh az darabontsággal. Mostan immár, hogy közöttünk valami zönebona ne indultassék, így alkottunk meg, hogy ez esztendőben, az kinek hol jutott földe, mindh nömös és várasi és darabanti rendnek, vegye el hasznát esztendőre. Gabonájukat mindh[en] rönd belőle kivévén[?], senki annak utánna semmi közét hozzá ne mongya, hanem az föld ismét az régi mód szerént szabad urasságában járó hely legyön. Az nömösségnek pedigh és szolgáló röndnek így engettünk ez esztendőben is bírnia, hogy róla levelet aggyon, hogy azután semmi szín alatt, se fejedelem erejével, se eg[y]ébaránt magaknak[?] nem tulajdonítya. Velönk jelen lévén ez dolgokban és ők is cedálván neki: Kapronczaj Márthon udvarbíró urunk, Rejmundus Weiss képében, Igeni György deák, Sombori János deák, Siska János, Lakatos László és Vizaknaj Pétör, ezök az nömösségh képében valának és mindön czikkelliben javallották és acceptálták.

[fol. 24^r] Anno 1605, die 12 Martti[i]. Mi, Barbélj György, Bun Lukács böcsöltönk Vizaknaj Márthonnnak egy szőlőt ez mostani időnek és az szőlőnek puszta állapattyához képöst, mely szőlő volt az meghholt Szilági Márthon deáké az EökrösMálon, kinek egyfelől való szomszégya Bánfi György és másfelől Szilági István fl. 32.

Anno 1605, die 27 mensis Martti[i]. Mi, feiérvári főbíró, SzászVárasi János, Lakatos László, feiérvári nö[mös] szömély. Híva minket Feiérvárat lakó Fekete János egy szőlő becsölni, mely szőlő vagyon Borpata[ka]torokban, kinek egyfelől való szomszédgya ugyan ő maga, Fekete János és másfelől Feörödős Mártha szőlei szomszédságában itth Feiérvárat, mely szőlő volt régön az meghholt Pető Imrö[hé?]. Mi azért az ő kívánsága szerénth elmenvén, és az szőlőnek puszta állapattyát [látva] elannyisra[!], hogy mégh karó sem lévén benne, kivályképpen ez mostani veszödelmes időnek állapattyához képest, böcsöllők jó lelkiismeretből fl. 3. Velönk eggyütt lévén ez dologban Mézáros Gergöl is, feiérvári eskött polgár.

[fol. 16^v] 1606. Barbéli György bíróságában.^[118] Dálnoki Jánosnak az nagyságos Rákóczi Sigmond erdéli gubernátor az mostoha attya nömös levelét confirmálta addigh, míg az fejedelemnek^[119] őfölségének kegyelmessége tarttya.

Czorba Máténak is ugyan őnagysága nömös levelet adott addig, mígh őfölségének kegyelmessége tartya.

[fol. 24^r] Anno 1606. esztendőben Jakab deák, az Louáz Jánosné veji vil[ágos] bizonságokkal megdoceálá, hogy mindön nemzetsége nöm[ös]ök voltak. Erre való képöst az őfölsége széken Jakab deák nömösségét törvény szerénth helyén [hatta] és ugyan publicálá is az szék nömösségét.

[fol. 24^v] Polgárok szabadságárúl estendeigh. Anno 1607. esztendőben, 7 Januari[i] végeztük tanácsul az negyven embörrel egyetömben, meghtekintvén az polgároknak fogyatkozott állapattyát, hogy ez esztendőtűl meghfogva[!], ennek utánna örökké az polgárságot kitöltvén[?], az polgároknak mind az kisbíróval egyetömben esztendeigh való szabadságok legyen mind ez mostaniaknak, kik Döbröczeöni Zabó János bíróságában szolgáltak, mindh ez jövendőknek. Örökké ez végzés meghtartassék.

[fol. 27^r] Anno 1607. esztendőben, Debreczeni Zabó János bíróságában. Az váras számára való búzavetést kezdette el[!]

[fol. 24^v] Anno 1608, die 27 Februarii. Pinárdi Pálné hite szerénth vallást tőn az szék színén, hogy az mely házhelyet Deöbröczöni Zabó Gergöly itth FeiérVárat lakó vött volt Rostás Orbánnétúl fl. 12, mely házhely vagyon itth FeiérVárat az Teöuis uczában, Margitai Zabó István és Eöt[v]ös István szomszédságában, annak az házhelynek az árrát, szömével látta, hogy megatta Zabó Gergely Rostás Orbánnénak és felele is Rostás Orbánné mindönök felől, hogy soha Zabó Gergölt meg nem háboríttyák az nekie adott házhelynek uraságában.

Anno 1608, die 7 mensis Julii. Protestála Czizár Máttyás, hogy az mely házhelyet Czizár Máttyás, tudniillik az Makay Lakatos Istvánné háza helyét törvény szerént elvött volt Czizmaczia^[120] Györgytől, [az]on házhelynek az árrát Lakatos Istvánné^[VISSZA]atta Czizár Máttyásnak, Czizár Máttyás is nem felelt fl. 16 ez okon, hogy Lakatos [Istvá]nné nem felelt az leánya felől sem az [leá]nya képében, azért [...] protestál, [fol. 25^r] hogy [ha] valamikor eladó lészön, avagy elaggyák, senkinek nem akarja engedni.^[121]

Anno domini 1608, die 6 mensis Novembris. Urunk őfölsége Jófeőj Györgynek két esztendeig való szabadságot adott, kiről levele is vagyon őfölségétől.^[122]

Anno domini 1609, die 1 mensis Februarii. Urunk őfölsége Tury Varga Istvánnak két esztendeigh való szabadságot [adott], kiről levele is vagyon őfölségétől.

[fol. 305^v] Anno Domini 1609, 21 Aprilis. Barbélj György bíró ideiben meghnevezett Szeőcz János^[123] Váradj Szeőcz János[t] adóssát[!] tette volt. Isten szerint egymást[!] között meghalkuttanak tudniillik fl. 7-ban[!] Az a Huniadj Szeőcz János mindenek felől felel, mind gyermeki, mindenek felől^[124] Váradj Szeőcz János[nak]. Mielőttünk, tudniillik illyen személek előtt meghalkoának, főbíró Barbé[ly] György, második Barbélj Mihály előtt, bolgár[!] tudniillik^[125] Czizár Máttyás [előtt], hogy soha ezt az adóssák[ot] többi[!] nem kérem, sem magam, sem gyermekem, semmi nemzetem tudniillik. Megnevezett Hunjadi Szeőcz János az hét forintot felvevé és megelégedék vele. Váradi Szeőcz János ezután őkegyelmétől szabadulást vött. Kinek az szerint az ki felkelj bontja fl. 20 addik[!] [...] letegye, húsz forintot, fellyebb ne foktasson[?]

[fol. 25^r] Anno domini 1609, die 13 mensis Augusti. Urunk őfölsége Fazekas Gergölynek esztendeig való szabadságot adott, kiről levele vagyon őfölségétől.

Anno domini 1609, die 3 mensis Novembris. Urunk őfölsége Czizmaczia Pétörnek négy esztendeig való szabadságot adott, kiről levele vagyon őfölségétől.

Anno domini 1609, die 7 mensis Novembris. Urunk őfölsége Zeőcz Márthonnak szabadságot adott, hogy valameddig őfölsége számára való szolgálatban lészön foglalatos, addig semminémő várasi szolgálattal ne tartozzék.

Ezeknek az fejedelemtűl őnagyságátúl ha szabadság nem engettetett volna, az váras szolgállatra eröltette volna, dispositiojában volt az bírónak.^[126]

[fol. 27^v] Anno Domini 1612. Végezték az egész tanács és negven [!] uraim egy akaratból, hogy az bírónak, valaki bíróságot visel és város szolgát tart, legyen az fizetése fl. 32 és 16 köböl búza, ha penit[!] város szolgát nem tart, legyen az fizetése fl. 16 és búza 8 köböl.^[127]

[fol. 26^r] Anno 1613. esztendőben, Debreczenj Zabó János bíróságában az tanácsnak nevei.

Első Debreczenj Szabó János. [7.] Bozási Zabó István.

[2.] Szyártó János, Zakmáry. [8.] Bun Lukács.

[3.] Borbély György, Fejéruári. [9.] Szabó Péter.

[4.] Szabó Gergely, Debreczenj. [10.] Borbély Mihály, Uáradj.

[5.] Székelj Pál. [11.] Zyártó János, Kassay.

[6.] Aztalos János. [12.] ErzényJártó Ambrus.

[fol. 26^v] 1613. esztendőben, Debreczenj Szabó János bíróságában az negyven embernek nevei.

Első Czizár Máttyás. [19.] Farkas Gergely.

[2.] Barbély Márton, Fejéruáry. [20.] Czizmacja Péter.

[3.] Mézáros Péter, Fejéruáry. [21.] Aztalos Mihály.

[4.] Bániay Pál, Fejéruáry. [22.] Zűcz Márton.

[5.] Varga János, Beczey. [23.] [Csiz]macja Márton.

[6.] Zwcz János, Uáradj. [fol. 27^r] Negyven ember.

[7.] Haraztosi Pál. [24.] Mézáros Gergely, Fejéruárj.

[8.] Kis Mihály. [25.] Jyártó János, Fejéruári.

[9.] Kádár János. [26.] Tordasi János.

[10.] Zekeres Máté. [27.] Zabó Demeter.

[11.] Mihálj kovács, Fejéruári. [28.] Zabó Ferencz.

[12.] Gelljén István, Fejéruárj. [29.] Fazakas Márton.

[13.] Varga István, Turj. [30.] Jifiú[!] Borbély György.

[14.] Mézáros István. [31.] Kádár Já[nos].

[15.] Varga Miklós. [32.] Pál koács[!].

[16.] Mézáros András, Fejéruárj. [33.] András koács[!].

[17.] Varga Illyés. [34.] Lakatos Ferencz.

[18.] Kouázi János. [35.] Zígyárthó Tomás.

[fol. 22^r] Anno 1613, die 11 mensis Marti[i]. Mielőttünk, úgymint feyérváry főbíró, Debreczenj Zabó János, ErzénjIártó Ambrus tanácsbeli személy, Öttuös Mihály, Vár[a]di Lakatos János nemes személyek. Az meghholth Czabay Máttyás deáknak fiaira, tudniillik Giurkó és Mihály számára az minémű pártaö[^v] és egy girás pohár maratth, mivelhogy Gyurkó jelen nem volth, törvénnyel láttatta megh Kosa Barbélj György, hogy ha ki kell-é kezéből adni, azvagy nem. Az törvény meghitélé az Máttyás deák fiának, Mihálynak, ez Kosa Borbélj György ez párth[a]öveth kezében bocsáttá. Az mi az girás pohárth nézi, minthogy búza aárrában záloghban volt NagiLábúnénál, Borbélj György uram váltotta volt hozzá, az ö[^v] mellé. Így az pohár felől pénzzel elégítette megh Czabaj Máttyás deák fiját és az pohár Barbélj Györgynél marada.

[fol. 27^r] Anno Domini 1614. Szakmári Szígyártó János bíróságában az tanácsoknak neve.

Első Szakmári Szígyártó János. [8.] Szabó Péter.

[2.] Szabó János, Debreczeni. [9.] Borbély Mihály, Uáradi.

[3.] Borbély György, Feiéruári. [10.] Szígyártó János, Kasaj.

[4.] Szabó Gergely, Debreczeni. [11.] Erszénygyártó Ambrus.

[5.] Székel Pál. [12.] Erszéngyár[tó] János, Brasaj,

[6.] Aztalos János. notarius Feiéruárat.

[7.] Bun Lukátcz [!]. [13.] Ötues Jacab.

[fol. 28^r] Anno 1616. esztendőben az váras Szakmáry Szyártó Jánostúl számott vévén, számvetés szerént maratt az várasnak adóssa tíz magyari forinttal, mely adósságnak meghfizető napját, ez mostani 1616. esztendőben való szent Márton napját végeztük ű maga könyörgéssére nézve.^[128]

Adott Zakmári Zígyárthó János abban az tíz forintban, adott az nota[rius]nak, minthogy adósa maratt volt fizetésében, két forintot. Restál azért mégh fl. 8. Solvit.^[129]

[fol. 16^v][Sza]kmári Szígyártó János[t?] az Nyrő János bíróságában^[130] vevégh[!]^[131] elsőben az tanács közé.

[fol. 25^v] Anno Domini 1612. Szakmári Szígyártó János bíróságában viteté Báthori Gábor az Farkas áldgyút Szebenben.^[132]

Mivelhogy ez az kön[y]v, az mint az elein vagyon írva, hogy az illyen dolgokot az kik méltó dícsiretre és örög[!] emlékezetre, szogtágh[!] ebben az könben [!] írni. Mi is azért meghgondolván és az illyent, ki méltó, mi is akarók feljedzeni, ki hogyha él és ezt az dolgot is megholvasságh[!], bódogh emlékezetre magyarázhattyák és megh is köszönhetik, az mígh élhet ennek az embernek mégh csak gyermeke is, melyet minden meghgondolhat. Azért így követköz[n]ek az dícsíretes dolgok.

Első, ugyan az felyül meghnevezett Szakmári Szígyártó János bíróságában, úgymint 1614. esztendőben, Januarii, die 1 mene, mivelhogy bíró volt, Zebenben. Mivelhogy azelőtt Dési István deák udvarbíróságába[n] az szegény várostúl elkapcsolá [a vásárvámot]. Az fejedelemtől meghkérvén az vásárvámot esmégh, az mint értették volt, hogy az szántó földeket is el akarta az szegény várostól [kapcsolni], azért ez felyül meghnevezett Szakmári Szígyártó János bíró lévén és az szegény városnak kárát látván, munkálódott Szebenben kevés kölcséggel, kivel talám, ha az szénát pénzen vették volna, csak szénára sem érték volna véle. Azt őkegyelme nem nézvén, a szegény városnak igasságát látván hogy romol, öregh[!] emlékezetért cselekette. Elsőben az földekről, az szántóföldekről tudnia illik, levelet szerze az városnak az 1614. esztendőben Bethlen Gábortól, ki Erdélyországnak akkor fejedelme volt.^[133]

2. Ugyan akkor az mely malmok volt IgenPatakán, ahhoz is levelet szerze.

3.^[134] Az vásárvám, az mint volt régenten, ugyon azon szabadsággal szerzé, kiért sokat munkálódott, végre az országot találá megh, az ország az szegény városnak romlott állapotyát is látván és az nyilvánvaló igasságokot is, könyörge az országh az város mellett és az fejedelem meghengede minden[t], az előbbi igasságok szerént.

4. Az Farkas áldgyút Szebenből ugyon az ő bíróságában hoztágh[!] ismét Feiéruárra, az lakóhelyére.

[5.] Az tornyot, az várbelit azon esztendőben rakták fenn az héazatyát, az gombokot is akkor rakák fel, noha megh nem héazhaták, [úgym]ind[!] 1615. esztendőben héazák megh mindenképpen. Az felyül meghnevezett Szakmári Szígyártó Jánosnak jó és örök emlékezeté[é]rt írtam én, Brassaj Erszéngyár[tó] János, [mi]kor az város notariusa voltam. Manu propria.^[135]

[fol. 27^v] Anno Domini 1601. Mikor Basta György és Czáki István az Mihály vajdát az országhból kiverék, volt az fűbíró Barany Szabó István és kisbíró volt akkor Zakmári Zígyárthó János.^[136]

[fol. 26^r] 1614. Az bódogh emlékezetű fejedelem, Bethlen Gábor hozatá az Farkas áldgyút esmét Feiéruárra és az tornyot is, ki ugyan reméntelen volt sokotnál^[137], hogy mégh meghépülj[ön], mivel hogy ennyi időtől fogván pusztában állott, őnagysága rakatta fenn az héazatyát és az négy tornyotcskákot is akkor kezdé, és az gombokot ugyan akkor rakák fel, mely bódogh emlék[ezet...?]^[138]

Azon várasnak az vásárvám felől való levelét ugya[n Szakmá]ri Szígyártó János béiratá az király könyben. A[zon] király könvet szokták az káptalanban beadni, [hogyha] várostól elveszése történnék, tehát ott fel vagy[on írva].^[139]

[fol. 28^r] Anno Domini 1600. Mikor Mihály vajda bejött volt Erdélyben elsőben és Zebenné[l] az erdéli hadat meghverte, az nagyságos Báthori András akkor erdéli fejedelem lévén, volt abban az meghnevezett esztendőben az nevezetes gyulafeiérvári fűbíró Németi Mézáros Márthon. Ki az nevezetes GyulaFeiérvárnak, kit^[140] régi keresztyén fejedelmek és királyok szabados és privilegiumos és oly leveleket attanak volt, hogy kit hogyha emberi gondviseletlensége mia elveszne, méltán mind annak az embernek, az ki elvesztené, vagy ki mia elvesznének s mind magunk is ja[jt]^[141] monthatnánk. De az felyül meghírt Németi Mézáros Márthon az felyül meghírt esztend[őben]^[142] elvitte volt Feiérváron felyül TódtFalu[dra]⁸⁹ és ott az hajdúságh miá, az ő, tudnia[illik]⁸⁹ [Mézáros] Márthon bíró lévén, gondviseletlen[sége]⁸⁹ [fol. 28^v] miatt mind oda lűnek és elvesztenek. Kit mikor az bücsületes városbeli feiérvári tanátcs és neg[y]ven uraim kérdeztettek volna őkegyelmitől, mind városnak gondviselőtől és bírótól, azért betek[!] lévén, azon beteghágyában megh is holt volt, azért az nevezetes GyulaFeiérvár akkor ilyen nagy kárt vallott. Kit az 1617. esztendőben, Zatmári Zígyárthó János bíróságában én, Brasaj Erszéngyárthó János városi notarius lévén, beszélgetvén, méltónak ítiltünk illyen dolgot ez könyben [!] emlékezetül beírnunk.

Anno Domini 1617. esztendőről Szatmári Zígyárthó János számot adván, számvetés szerént marada Zatmári Zígyárthó János az városnak adós fl. 10, az meghfizető napja az 1618. esztendőben Szent György napja lészen.

[fol. 29^r] Anno Domini 1619. Mi, Kósa Borbély György, Debretzeni Zabó Gergely, Bun Lukács, Zabó Péter, Erszéngyárthó Ambrus, Eötves Jacab, Varga János, Mézáros Gergely és Gelyén István, úgy mint gyulafeiérvári tanács, Orozlány Borbély Márthon, Kis Mihály, Bányaj Pál, Zeőtz János, az több negyven uraimval egyetemben, egész városul, tanács- és 40 uraim együtt lévén, egyenlő akaratval adgyuk tuttára minden jóakaró urainknak, hogy az felyül meghírt esztendőben egész városul mentünk arra, hogy Debretzeni Zabó János és Zakmári Zígyártó János maradéki[t], úgymint feleségit halálok után semminémű szolgálatra nem vetyük, sem ne vessék az miutánunk Feiérvárat levő bírák is, az kik lesznek, az Debretzeni Zabó János és Zakmári Zígyárthó János uraimnak az őkegyelmek mind félelmes s mint[!] penit bódok[!] időkben való szolgálatyokot meghtekintvén és meghgondolván, azért mindennemű szolgálattól és mindennemű szedő-vedéstől üresítettük és könnyebbítöttük [őket] és ebben az városi könyben [!] fel is írattuk.^[143]

Anno 1620, 9 die mensis Junii, Debröczenj Zabó János bíróságában. Az néhai Kerekes Györgyné, Anna aszszony, mostan VásárHelt lakó protestál ez okon, hogy itt FeiérVárat lakó Kis Mihály az NagiTégla uczában egy házhelyét atta el híre és akara[tya ellen]. Minthogy az attyátúl, Nagi Jánostúl maratt és nem akarja idegennek bírni, mert [akarata] ellen atta el, más az, hogy édesattya [...] kire jövendőben gongya lészen.

[fol. 29^v] Anno 1620, 9 die mensis Junii. Debreczenj Zabó János bíróságában. Kerekes Györgyné, Anna aszszony protestál ez okon, mivelhogy Árkinétúl egy házat vett volt ugyan itt GiulaFeiérVárat s az házhelt Bun Lukács elatta híre és akaratya ellen, kire jövendőben gongya lészen, miért hogy pénzen vett öröksége volt.

[fol. 30^r] Anno Domini 1624, Januariusnak 28. napján. Sakmáry Sígártó János uram bíróságában. Nuro^[144] Jánosné assonyom tőn illent[!] vallást. Mivelhogy az feiérváry piacon való bótok kösött volna egy bótt[y]a, mellett az város sámára valla illen condicióval, hogy holta után minden épületyivel, sárjával, kuccával[!]^[145] eg[y]etemben az városra sáll[y]on. Mel bót vag[y]on az feiérváry piacon való bótak kösött, az város földén, ezeknek somsédságiban tudniillik: dél felől való somségg[y]a Jg[y]ártó Jánosnak bótt[y]a, mel tanácbeli ember, ésak felől Várody Sabó Bálnak [!] meghmaradatt reliktájának bótt[y]a. Atta penigh illen semélek előtt, tudniillik Tury Varga István tanácsbeli semél, Sakmáry Sygártó János uram, bíró uram előtt, Karakkay János deák előtt, úgymint veje előtt, úgymint nemes semél előtt, Sárddon lakó előtt, kik laknak [Fehér]várot, Feiérvármegyében, urunk őfelsége jobbágyi mindenek. Fele[l], hogy senki az várost az fel[ül meg]írt bótban nem háborgatt[y]a, Bun Bálint [fehér]váry notarius előtt.

[fol. 20^r] Anno 1630. Kőőzegi Zyártó Márton bíróságában az tanács uraimnak nevei.

[1.] Keőzegy Zyártó Márton. [7.] Czizmaczya János.

[2.] Szyártó János, Zakmáry. [8.] Zekeres Máté.

[3.] ErzényJártó Ambrus. [9.] Bányay Pál.

[4.] Tury Varga István. [10.] Zabó János, Debreczenj.

[5.] Zwcz János, Samaryay. [11.] Czyzmaczia Márton.^[146]

[6.] Mézáros Gergely. [12.] Fazakas János.

[fol. 20^v] Anno 1630. Az negyven uraimnak neveji.

[1.] Czizmaczya Márton.⁹³ [10.] Fazakas János.

[2.] Thüry Gergely. [11.] Oprucza.

[3.] Szabó Imre. [12.] Haláz Miklós.

[4.] Kalmár György. [13.] Bokay Péter.

[5.] Pep Mihály. [14.] Ádám kovács.

[6.] Zíjártó András. [15.] Székely János.

[7.] Nagy Pál. [16.] Zylági Demeter.

[8.] Nyerges Mihály. [17.] Varga János.

[9.] Mézáros István. [18.] Zwcz János.

[19.] Pep György. [25.] [...]oczi Gergely.

[20.] Kerezturj György. [26.] Veres István.

[21.] Kolosy Miklós. [27.] Szabó Gergely.

[22.] Cyzmaczia István. [28.] Nyerges István.

[23.] [Csi]zmaczia Péter. [29.] Mézáros János.

[24.] [...]aczi Márton. [30.] Haláz Albert.

[fol. 305^v] Anno 1656, die 9 Octobris, Persiaj Örmini György protestálok, hogy engemet az fejedelem^[147] engemet[!] küld el portára, azért engem senki ne szólítson az törvinben.

[fol. 27^v] Anno 1657 Domini, die 5 Novembris. Lakatos Gergely, az notarius és Lakatos Miklósnak lévén egymással törvények, mivel Lakatos Miklós meghszidogatta, átkozta és hamis törvénytevőnek mondotta volna, mielőttünk meghbékéllének. Ily conditio alatt engede megh Lakatos Gergely Lakatos Miklósnak, hogy ezután soha afféle szókot, átkozódást eltávoztat, azt sem veti szemére, hogy meghijedett s azért hatta le az vele való törvényt. Mellyet ha cselekednék tehát, ha egy bizonságh találkoznék rólla, az Lakatos Gergely ellene való actioban maradgyon minden törvény nélkült s mostan kövesse megh cselekedetiről.

[fol. 305^v] Anno 1659, die 10 Augusti. Az betsületes város componálván Mézáros Pál urammal az város háza felöl, hogy szabadoson építse, gerendáját, padlását, fedelét, kertelje jövendő Szent János napig, hogy akkor osztán illendő béret rendelnek az város akarattyábúl s addig ű is bírja, az kertelést kitudván az béribűl.

[fol. 19^v] Sedes celebrata, anno 1672, 3 Februarii. Continuata causa ad superiorem sedem. I. petit par et conceditur.^[148]

[fol. 16^v][Mense?] Februarii anno 1672, die 22 Februarii[!] causa continuata ad superiorem [sedem?]

Felperes, Fejirvármegyében, GyulaFejéruár[...]kor delib[...]^[149]

[fol. 6^v] 1674, die 5 Februarii Muntyan Draguta depositiója d. 48 Birtalan János uram bíróságában.

Tisztaságpénz, Szilágyi János atta d. 24.

Nikola tisztaság tette pénzén d. 24.

Muntyán Draguta tisztassága pénzén d. 24.

Török Ilona tisztasságh pénzén d. 24.

[B]rendusa János tisztaság pénzén d. 24.

[fol. 17^r] Anno 1674, die 5 Novembris. Szék lévén az nevét[...] Jelen nem volt Kőmies Ferencz uram d. 24. Dobó[?] Szabó János d. 24.

[fol. 1^r] 1603, 8 die mensis Julii.

Protestál Sütő István, ho[gy] pöröse per totum igérte volth beadni feleletit, [de] nem atta. <Sârbul Oprean c. Sütő István • 1603. júl. 14.>

Barbéli Christóph vallya procuratornak Bun Lukácsot pörösi ellen.

Bíró uram idézte volth törvénnek Sánta Györgynét, ergo non comparens I. lévén iam secundo girán, d. 24.

Dálliai Chrizta Blege idézte volth törvénnek Szekeres György szolgáját, Oprat és Boldist ergo non comparensök, girán külön-külön d. 24/singuli).

Oprián Szerbulj idézte volth törvénnek Seötő Istvánt, ergo non comparens, girán d. 48. <Sârbul Oprean c. Sütő István>

Pataki Mihályné vallya procuratornak Gáltőj Mihált EörménjZék[esi] Pétör Krepe ellen.

Causa consortis Michaelis Patakj Albensis ut I. contra Petrum Krepe de EörménjSzék ut A. penest[!] szuscitationem[!].

I., Patakj Mihályné respondit: Ím, értyök ez A-knak feleletöket, hogy az mely tehenet én vöttem volna, övéknek mongyák, orzágh törvénye szerénth övékké is akarnák tenni, de mivelhogy kitetczik az magok feleletekből, hogy több volna esztendejénél, hogy őtőlök elvették volna az marhát, nyilván vagyon pedigh kegyelmeteknek fejenk[ént?], ez elmúlt télen mely drága volth az széna, annak fölötte az kost is, pedigh gondviselőt tartottam mellette, szénát is pénzön vöttem, azért megkívánom az törvéntűl mindh az embörére való kölcségömet, mindh az szénára ítéltetni az törvéntűl, mivel pedig, hogy illyen későn talá[ltak] reája, ha övévé teszi országh törvénye szerinth, pénzömet is megkivá[nom], si juris, liceat plura loqui. Az ára pedigh az tehénnek [...] forinth. <Krepe Petru c. Pataki Mihályné>

[fol. 1^v] Anno 1603, 20 die mensis^[150] Octobris sedes caelebrata [!] est antae [!] circumspectum dominum Georgium Barbélj judicem civitatis Albensis.

Krakkóban lakó Thamás deáknak vallatása.

Első bizonságh, István szol[ga], TótFaludon lakó megheskövék, hiti után így vall: Ezt tudom mondania[!], hogy tavaly esztendőben ez Tamás deák jő volth az Keörösbeől szekerestűl s tahát az mi határunkon eresztötték ki. Éjjel az latrok reáütöttenek s mindh ruháját elvonák, mindh szekerét földúlták, ő magát igön meghverték. Éjjel, minthhogy szép holdvilágh vala, tahát bejött eggik jobbágya az falura[?] s kiáltani kezde, hogy előmennyünk, merth az tolvajok földúlták őket. Mi kimenénk s, tahát ugyanúgy vagyon, hogy mindönöket elvitték, úgy oszton [!], az mijök meghmaratt volth, fölrakók az szekérre és, az mi barmok meghmaratt vala, befogók és bevivők az falura, szállást adánk nékie, másnap osztán kihívának bennünket az helyre, elindulánk az nyomon és tellyességgel, ahol elmentek, mindh az országhútán s mindh az ösvényön láttuk, hogy hullott az köles, így osztán szinte az metesdi és soliompataki határra vivök az nyomot, azon túl oszton azokkal, minth ott lött dolgok, én nem tudom.

Fasa Ábrahám, soliompatakj kenéz vallya procuratornak sárdi Szélös Lukácsot Karkóban lakó Tamás deák ellen.

Soliompataki kenéz, Fasa Ábrahám hiti után vallya, hogy az mely latrok fölverték volth az karkai Tamás deákot, eggik Celnán lakó Baik Petör, [másik] Metesdön lakó Govora Lázár, [harmadik] ampoiczai Merze Opra, ő magának pedig, ugyanezön Fasa Ábrahámnak az törvény hitöt ítéle, hogy meghmencse magát, hogy az ő falujokból való nem volth az latrok között, sem hírökkel, sem tanácsokkal nem volth, így az törvény [ta]lálása szerénth deponálá is az hitöt az szék [előtt?]. Buda János is, metesdi, köztök volth az latroknak. Metesdön lakó Faid Pétör hiti után vallya, hogy az mely latrok földúlták Tamás deákot, azok közzül való eggik metesdi Gaura Lázár. <Tamás deák, krakkói c. Fasa Avram>

[fol. 2^r] Boldisár papné, Feiérvárat lakó vallya procuratornak Giarmati [János] deákot Szabó János pribék, úgy minth I. ellen és Döbröcz[öni] Gergely deák ellen.

Az szék kibocsáttya Boldisár papnét, hogy doceállya meg azt, hogy az ő pöröse, Gergely deák nyilvánvaló soros szömély, így, ha doceál, bizonsága után törvénye lészön, doceállyon ad tertium diem. <Boldizsár papné c. Debreceni Gergely deák, Szabó János>

Causa Ioannis Farkas Albensis ut A. contra honestam Doro[theam], relictam consortem quondam Gregorii NagiLábú velut I.

[A.], cum protestatione: Ez okért citáltam törvény eleiben NagiLábú Gergelyné asszonyomat, Dorottya asszont, itth Feiérvárat lakót, hogy ez mostani, 1603. esztendőben, aratás előtt jött volth énhozzám az szegény meghholth ura egy kivöl való embörrel eggyött és kérth től[em] három forintot három köböl búzára annak az embörnek, kiérth ő volth kezes, hogy őtűle várjam megh és az itth való vékával az ő maga házánál méri föl és énneköm megh aggya. De mivelhogy Isten kivötte ez világból ő magát, mindön javai aszszonyomra marattanak, azt mongyuk, őkegyelme tartozik meghfizetni [az] három köböl búzát. Ha szükségh kíványa, meghbizonyí[tom], hogy kezes volth, bizonságom mellé országh törvényét kivá[nom] magamnak. Liceat plura. I. [petit] par et conceditur. <Farkas János c. Mészáros Gergelyné • 1603. dec. 1.>

Aztalos Mihály idézte volth törvénnek NagiLakj Balásnét, Anna asszonyt, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Asztalos Mihály c. Nagylaki Balázsné • 1603. dec. 1.>

Buczera Koman idézte volth törvénnek, A. lévén, Szilági Pálnét, ergo non comparens jam secundo, girán d. 48. <Bucera Coman c. Szilágyi Pálné • 1603. dec. 1.>

Balogh Örse idézte volth törvénnek Szwcz Istvánth, ergo A. lévén non compareál, girán d. 48. <Balog Erzsébet c. Szűcs István • 1603. dec. 1.>

Mészáros Pétör, feiérvári vallya procuratornak Besenei Menyhárt deákot, Feiérvárat lakó Mészáros Márthon ellen. <Mészáros Péter c. Mészáros Márton • 1603. dec. 3.>

NagiLábú Gergelyné vallya procuratornak Bun Lukácsot Lakatos László ellen. <Mészáros Gergelyné c. Lakatos László>

Péter deák, Soliomkwi vallya procuratornak Bun Lukácsot Kouázi György ellen. <Solyomkői Péter deák c. Kovászi György • 1603. dec. 3.>

NagiLábú Gergelyné, I. dicit: Ím, értöm az A-nak feleletit, hogy az én uram lött volna kezes az oláhnak három forintigh, hogy három köböl búzát ad neki az szász és, hogy az uram tart[ozna] neki meghadni az búzát, kiérth kezes volth. Mely búzát s[em?] láttam, kézhöz sem jött, de, miérth hogy azt nem mondod, [hogy] én löttem volna kezes avagy, hogy az búza az én uram kezéhöz szolgáltatott volna, azt mondom, si juris, hogy indebite háborgacz engömet. <Farkas János c. Mészáros Gergelyné • 1603. dec. 3.>

[fol. 2^v] Mészáros Pál vallya procuratornak Bun Lukácsot Jósa Péterné ellen.

Igeni György deák vallya procuratornak Sárdon lakó Szélös Lukácsot Szwcz László, úgy minth alpörös ellen.

Szwcz László vallya procuratornak^[151] <Igeni György deák c. Szűcs László • 1603. dec. 3.>

Balogh Örsébet idézte volt törvénnek Szwcz Istvánt, ergo ű A. lévén non comparens jam secundo, girán d. 48. <Balog Erzsébet c. Szűcs István • 1604. febr. 16.>

Koman Buczera idézte volth törvénnek Szilági Pálnét, ergo A. lévén non comparens jam tertia, marka d. 48. <Bucera Coman c. Szilágyi Pálné>

Az bíró uram szolgája idézte volth máris törvénre Keörösbániaj Pétörnét, jam secundaria marka d. 24. <Borbély György bíró szolgája c. Körösbányai Péterné>

Aztalos Mihály idézte volth törvénnek NagiLaki Balásnét, ergo A. lévén non comparens jam secundo, girán d. 48. <Asztalos Mihály c. Nagylaki Balázsné>

Joan Groza idézte volth törvénnek Varga Oprát, ergo non comparens jam secundo, girán d. 24. <Groza Ioan c. Varga Opra>

Pokloson lakó Damian Opra idézte volth törvénnek NagiLábú Gergölynét, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Damian Opra c. Mészáros Gergelyné>

Oláh Pétör, sárdi vallya procuratornak Giarmatj János deákot Vinczön lakó Barbélj Mihályné ellen. <Oláh Péter c. Borbély Mihályné>

Szwcz László protestál, hogy ő készön volna az törvénhöz, de az pöröse nincsen készön. <Igeni György deák c. Szűcs László>

Kouázi György vallya procuratornak Giarmati János deákot Pétör deák, Soliomkőj ellen. <Sólyomkői Péter deák c. Kovászi György>

Az maiorban lakó Mészáros Márthonnak az minémű pörlődése volth Mészáros Pétörrel, az minth az törvény számvetésre bocsátotta volth mielőttünk, úgyminth Baroniaj Szabó István és az maiorban lakó Mészáros János előtt számot vetének és marada Mészáros Pétör Márthon mestörnek adósa fl. 23, mindh az mente és az két selyem öv és az két pénz dolgából, mely huszonhárom forintnak felét fogadá Mészáros Pétör, hogy az jövendő karácson napjára meghfizeti, az felét pedig mindön perpatvar néköl az jövendő húshagyókeddre készpénzül. Az mi az ökör dolgát nézi, igazíccsa törvény el köztök. <Mészáros Péter c. Mészáros Márton • 1604. febr. 9.>

[fol. 3^r] [...]^[152] merth nekönk szegődött szekeresönk volth, de, hogy azt mongya, hogy hírré tötte, minékönk nem tötte, addigh az mi marhánkat az szekérre f[el]tenni, meddigh megh ne[m] fizetünk neki. Ha akkor jön volna el, [mikor] az többi, az kik ott marattak volth, sem ő, sem mi kárth nem vallottunk volna. Azért azt mondom, si juris, hogy tartozik az szalonnának az árával. Liceat.

I. respondit: Ahol azt mondod, hogy bizonságot kívánunk, nem arra kívánnyu[k], az minth the feleled, hogy az szekérre hoztad, hanem, az minth elsőben [mondtad?], hogy kezemben attad, azt kívánom, hogy meghbizonyíccs, ha nem bizonícz, rajta vagy az paenán [!], az kit montam. Az többiről, az kit mondasz indulásról, tizönkét szekérrel indultunk mi el, nem egyedül, mikor módom volth benne, akkor indulhattam. Hol azt mondod, hogy [nem] volth híröd benne, azért kérök én országh törvényét magamnak, hogy híttalak. Nem is feleltem felőle az mi az elvételét nézi. Bocsásson ki az törvény s meghbizonyítom feleletem szerénth, meghvárom az paenát[!]. Liceat.

A. dicit: Ím, értöm, hogy mégis azt forgatod, hogy meghbizonyítod, hogy tetőled elv[ettem] az szalonnát, azt is forgatod, hogy hitöt kérsz magadnak, hogy hírré tötted minekönk. Azelőtt pedigh azt mondád, hogy meghbizonyítod, hogy hírré tötted minékönk. De mi ketten vagyunk, mi is meghesköszünk azon, hogy minékünk nem tötted, hogy pedigh indebitát fele[l]sz, viszszakövettyük az indebitát.

Deliberatum: Az I. bizoniccsa megh feleleti tartása szerénth, hogy mikor elindultanak, akkor is hítta Aztalos Jánost, hogy elmennyen az szekér mellett és visellye gongyát marhájának, merth ő nem felel felőle, ad 8. diem bizoníccson. <Asztalos János és György deák c. Mészáros János • 1604. febr. 11.>

Keörösbániaj Pétörné és az leánya, Barbala aszszony vallyák procuratornak Bun Lukácsot Mézáros Jakab ellen. <Körösbányai Péterné és leánya c. Mészáros Jakab • L. alább>

Mészáros Péter, Chizmaczia Márton vallyák procuratornak Gálteőj Mihált Chizár Máttyás és az felesége, Anna asszony ellen. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • L. alább>

I., NagiLábú Gergelyné dicit: Ím, értöm az A-nak rajtam való keresetét, hogy azt mongya, hogy egy sák kölest hozott volth az én házamhoz egy szolgájával, mely sákban volth hat véka köles, az mely kölest keres, azt én soha sem láttam. Az mely az ő maga kölesét és búzáját nézi, azt tudom, hogy onnat elhordotta volth. Emlékezöm reá, de azt az sák kölest, az kit emleget, emlékezem reá, hogy egy kis oláh, ki ő neki attyafiának mongya magát, de én nem tudom azt, az hozta volth oda, az mint hallom, de sem az, sem pedigh ez, sem az szolgája [fol. 3^v] énneköm megh nem mutatták, sem híremmel nem volth, hogy az pinczében bévitték. Ha megh nem bizoníttya jámbor szömélyökkel, az minth feleleti, hogy jöve volth s kezemben[! adta], azt mondom, si juris, hogy indebite háborgat, minthhogy ugyanaz időben volth Reődénének is az én pinczémben valami sák kölese, egykor töltögeté uram sákban, kádban az ő kölesét, hogy az az kis oláh keresi vala, azt az sák kölest nem találá, keresé az Reődéné sákja között és ott találá megh az sákját. Minthhogy be sem fogattam, kezemben sem atta, semmi gondom nem volt reá, hová lött s hová nem lött. Tudom, hogy Reődéné el is horda az ő kölessében, azt is hallottam, hogy ugyan az pinczében égött megh benne mind kádastul, azért, ha szinte övé lött volna is, nem voltam én őnéki szolgája, sem kezemben nem atta, azért az felöl meghírth paenán rajta vagyon. Liceat.

A.: Az az kis oláh embör attyámfia volth, az meghholt, énreám maratt, sőt, inkább érette mentem taligával, de nem akarták kiadni. Kikérezem az törvéntől s meghbizonítom, hogy az uraddal végeztem felőle, fél köböl kölest [is] attam neki, hogy gongyát visellye.

Deliberatum: Bizoníccsa meg az oláh, hogy kérte tőle azt az attya[fia] kölesét is, de, mivelhogy nem hitte el, hogy attyafia volt és meghholth volt immár akkor, mikor ő az kölest kérte NagiLábú Gergely[né]tűl, bizonsága után törvénye lészön ad futuram sedem. <Voina Dima? c. Mészáros Gergelyné • 1604. febr. 11.>

Bániai Pál vallya procuratornak Bun Lukácsot György deák ellen. <György deák c. Bányai Pál • 1604. febr. 9.>

Chizár Mátyás vallya procuratornak Bun Lukácsot Barbélj Mihály ellen. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. febr. 9.>

Causa circumspecti Petri Mézáros et Martini Chizmaczia Albensium ut A-es contra Mattiam Chizár et consortem eius.

[A.,] cum protestatione ez szónk, hogy: Ez elmúlt esztendőkben, úgyminth 1600. esztendőben, mikor Németi Mézáros Márton halálakor testamentomot tévén, maradott egy leánya, Anna, ki lakott ugyanitt, Feiérvárat, ugyan Feiér vármegyében, melynek tutorokat is hagyott volth az attya, Németi Mézáros Márton, de az leánt javaival egyetemben vötte volth kezéhez ugyanitth, GiulaFeiérvárt lakó[!] Feiér vármegyében Chizár Mátyásné, ki ő neki mostohaannya volth, az leány pedigh meghholt Karánsebesben. Az attya, Németi Mézáros Márton minekönk vér szerénth való atyánkfia volth, azért, úgy minth vérök, [azokat a] Némöti Mézáros Mártontúl való jókat, az kik ő kezében vadnak, magunknak kivá[nnyuk] [fol. 4^r] adiudicáltatni az törvéntől, merth reánk szállott. Szava után liceat. I. petit par et conceditur. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • L. alább>

KeörösBániaj Pétörné és KeörösBániai Borbál[a] aszszony igéri hodie per totum feleletit beadni Mészáros Jakab ellen. I. petit par et conceditur. <Körösbányai Péterné és leánya c. Mészáros Jakab>

Mészáros Pétör [és] Chizmaczia Márton igérik hodie per totum feleleteket be adni Chizár Mátyás ellen. I. petit par et conceditur. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. febr. 9.>

NagiLábú Gergelyné tartozik az búza árát megh adni azszerénth, az minth akkor az búza járt, mikor az adósság esött, ha az oláh^[153] el akarja venni, ha pedigh pénzöl el nem akarja venni, tahát az oláh várjon új búzára. <Farkas János? c. Mészáros Gergelyné>

Krakkai Bagolj Márton idézte volt törvénnek Barbélj Andrásnét, ergo A. lévén non comparens, girán secundo d. 24. <Bagoly Márton c. Borbély Andrásné>

Eötves András vallya procuratornak Bun Lukácsot Sárdon lakó Beléniesi István deák ellen.^[154]

Száz Mihályné, Orsolya asszony, Fejérvárat lakó vallya procuratornak Menyhárt deákot Miklós kovácsné ellen. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • L. alább>

Sárdi András deák, most Fejérvárat lakó vallya procuratornak Bun Lukácsot Váradi Szabó Pálné ellen. <Sárdi András deák c. Szabó Pálné>

Borbándi Lőrinc feleleti az Jlliés Mihály relatoriája ellen: Ím, értöm, hogy relatoriát acz be, azért excipiálok s azt mondom, hogy condescendál cum paena[!], mert az fejérvári bírónak nem Eötvös Mátyás hanem más neve vagyon.

Deliberatum. Az törvény leszállíttya az Jlliés Mihály relatoriáját sine onere, merth az törvénnek úgy teczik, hogy elégh indebita, hogy leszáll.<Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc • 1604. febr. 16.>

Szwcz Pétör vallya procuratornak Bun Lukácsot Igeni András György ellen. <Igeni András György c. Szűcs Péter • L. alább>

Causa Martini Mézáros ut A. contra Petrum Mézáros.

I.: Ím, értöm, hogy azt mondod, mikor én az én ökreimöt, kit pénzön vettem, odahajtottam volna próbálni, ha jobbak lesznek-e az én elébbi ökreimnél, tehát ezeket hagyom megh és az elébbi ökreim félében nyúzok megh ezök helyött. Meghpróbálván az ökreket, ugyan ottlétömben ők is kibocsátották az járomból az ökreket délre és azután nem is szántottanak, én is az én ökreimet ott reájok bíztam, sőt ugyan meg is kérdöttem tűlek, hogyha gongyát akarjátok-e viselni ennek az két ökörnek is, addigh mígh hazajöttök, merth, ha tudnám, hogy gongyát nem viselitek, tehát ím, itth vagyon az szolgám s itth had[nám?], [fol. 4^v] itth az ökrök mellett, de ők azt monták, hogy nem szükségh itth hadnod, merth mi gongyát visellyük az mienkkel eggyüt. De, hogy azt mondod, hogy föl nem vötted gongya viselését magadra, feleletöd tartása szerénth azt kívánom, si juris, hogy meghbizoníccsad azt jámbor szömélyökkel. Ha meg nem bizonítha[to]d, azt mondom, si juris, hogy indebite háborgacz engömet, merth én nem hattam volna karda lészára az én ökreimet otth, az búza között, kiről ugyan meg is merek mondani szolgámmal és feleségömmel, hogy te vötted föl gongya viselését az én marhámnak. Szava hallván liceat.

A.: Im, értöm, mivel ótalmazza magát az I., hogy azt mongya, hogy arra az szóra hatta otth az ökrit, hogy felvötték gongyát, azt is mongya, hogy szolgáját otth akarta hadni, [hogy] azt monták volna, hogy ne haggya, de tuggya kegyelmetek azt, hogy én akkor hon sem voltam, nemhogy én az ő ökrének gongyát fölvöttem volna, de, miérthhogy az törvény úgy találta volt, hogy az én dolgomon veszött volna el, s méltán tartotta volna megh az én ökreimet érötte, azt mondom én, hogy nem az én dolgomon veszött el, hanem otth az mezőn hatta kegyelmed, de, ha szinte az én dolgomon veszött volna el is, ugyan nem tarthattad volna törvény néköl az én ökrömet megh, merth én avval unszoltalak, ne tarcs[d] megh az én marhámat, hanem add ki, hiszön vagyon pénzem nálad. Láttassa megh kegyelmed törvény szerénth, ha az törvény ítéli, hogy megh köll fizetnöm, hiszöm, vehecz az 16 forintból egy ökröt, de őkegyelme ugyan nem akarta meghadni, meghtartotta, mind ez óráig is nála vagyon, meg is várom az törvénnyel ítéltetni böcsőjével, eddigh való hasznáérth nyolcz forintot kérettem.

Deliberatum, mivel hogy az A. nem kérezik ki bizonságra, az I. pedig harmadmagával való hitöt kér magának, hogy tellyességgel az szántók fölvették gongyát felesen. Teczik az törvénnek is, hogy az I. esköggyék megh másodmagával, hogy tellyességgel fölvötték gongya viselését, így, ha meghesköszik ad 3. diem, hát méltán tartotta megh az marhát, mivelhogy az adósság is mégh akkor nem constált. A. apellat ad senatum et conceditur. <Mészáros Péter c. Mészáros Márton>

[fol. 5^r] Causa Georgii Litterati Albensis ut A. contra Paulum Bániai Albensem velut I.

I.: Ím, értöm hozzám súlyos feleletit, hogy azt mongya, hogy az ő meghholt fe[lesége] hatta volna az fiacskáját testamentomban Kis Mihálynak, mellyet én nem tudok, hogy azt az fiút, kit nevez, Kis Mihálynak hatta volna. Értettem azt, hogy az mely leánkája maratt volth ugyanazon aszszonnak, hogy azt hatta volth Kis Mihálynak, de minthhogy azt az fiacskáját, kit emleget, nem tudom én, ha hatta-e valakinek, avagy nem hatta, az sok jámbor kérésére nem mondom azt, hogy hozzám nem fogtam volth, minth árvát. Értöm, hogy azt is feleled, hogy fél esztendeigh, ha tartottam, de nem fél esztendeigh tartottam én azt az árvát, hanem annak valamenni ideje vagyon, hogy Mihály vajdát meghverték,^[155] azulta tartottam én azt az árvát illyen nagy drágákban. Hogy pedig azt mondod, hogy én jártam the utánad és kértem tűled, azt mondom, hogy én soha nem kértem, sem jártam the utánad, azért, hogy pedig most azt feleled, azt kívánom, hogy meghbizoníccsad. Másik az, hogy mikor azt az gyermököd the elűzted tűled, az árva annya halála után elvötted the akkor attúl mindh gondviselésedet, mindh az gyermektűl, mind az mi kevés az attyátúl maratt volt őneki. Hogy pedigh azokat is kívánod elő tűlem, azt mondom, si juris, hogy indebite háborgacz, mert idegen vagy te attúl anni időtűl fogva, miv[el] én tartottam az gyermököt, az ki az övében az én kezemhöz [jutott?], nem chak annit költöttem én az gyermökre, hanem háromannit is illyen nagy drágában, hogy ő meghholt, énreám maradott, the idegen vagy benne. Hogy pedig az gyermököt is kívánod elő tűlem, holott tudod, hogy meghholt, de azt is feleled hoz[zám], azt mondom, si juris, hogy ezért is indebite háborgacz, m[ivel], az mikor mi elfutottunk, te is elfutottál, akkor az g[yer]mököt híttam én el velem, hogy eljöjjön, de ő azt mon[ta], hogy nem jő, mert én itthon maradok. Meghbizonítom azt én, bocsásson ki az törvény, az én magam saját gyermökömet is [nem] vihettem volna el erővel, ha Isten ez világból kivötte, mi[t] tehetek te avagy én róla. Ezért azt mondom, hogy semmivel sem tartozom theneköd, azért az felöl meghnevezett poenán vagy, si juris, liceat.

[fol. 5^v] A. proponit: Az mi nézi az első dolgot, kinek hatta légyön az annya testamentomban, ahhoz semmi közöd nincsen, de én mostohaattya lévén, competentiám volt az gyermökhöz, theneked emberök előtt, compositióval, minth tutornak attam örökben, miért pedig hogy az futáskor elhattad, bírtál volna az gyermökkel, nem köllött volna elhadnod, de hogy elhattad, más ember fala alatt holt megh éhhel, Nömös János házánál, ugyan az pitvarban, mellet el sem temettek úgy, minth köllött volna, hanem az ebek ötték megh. Az Decretomban pedig írott törvény vagyon, minth köll gongyát viselni az árváknak, azért kérettem dí[j]at, sőt az Decretom tartása szerénth való paenát is kívánok mellé gondviseletlen voltáért. Az mi portiója jutott, azt is meghkívánom az törvéntűl ítéltetni, merth, minth az első propositiómban meghmontam, nem sokkal tartottad tovább fél esztendőnél, holott pedigh te, I. lévén, bírságot kérecz rajtam, azt is mondod, hogy nincs közöm az gyermökhez és aktorrá akarod tenni magadat, azt mondom, hogy the vagy rajta, az mit föllebb proponáltam, meghdoceálom, bocsásson ki az szék. Liceat plura.

I. dicit: Ím, értöm, hogy azt feleli, ő atta volna énnekem az gyermöket, de azt mondom én az ellen, hogy te énneköm nem attad, hanem az sok jámbor kérésére, az minth meghfeleltem azelőtt is, az Istenért vöttem föl. Az is nilván vagyon penigh, hogy mikor az gyermököt én fölvöttem, mikor láttam, hogy széllel külték az annya halála után, esztendeig is az ágyból semmi szükségére ki nem mehetett, mindh én magam s mind gazdámaszszony utálatlan bántunk vele az Istenért, mégh azt is mondotta az gyermök egynéhánszor, hogy énneköm ugyan megh köll halnom az sok verés miatt. Hogy pedig azt mondod, hogy éhhel holth megh az germök az én gondvise[le]tlenségem mia, az ellen azt mondom, hogy nem éhhel holt, hanem az Isten elhozta az ő óráját. Hogy azt mondod, hogy el köllött volna vinnöm, híttam én, de nem tehettem róla, ha el nem jött, mert én magam is feleségestől gyalog kellett elmennöm, merth énneköm szekerem nem volt. Hogy kikérezöl bizonságra, elvárom cum indebita mindön bizonságodat, én is kikérezöm és szabad legyön mindenth bizonítanom, semmivel nem tartozom nekie. Liceat.

[fol. 6^r] A. subiungit: Ahol azt mondod, hogy ké[r]lelt az gyermök, nem constál az, mer[th] annya halála után másod- vagy harmadnap attam én kezedhez. Ha nem elégh ember voltál hozzá, hogy gongyát visellyed, ne vetted volna föl. Mikor elfutottunk, itth voltam én, tötted volna hírré énneköm, én gongyát viseltem volna, úgy minth mostohafiamnak, nem veszött volna el így mód néköl el. Azért actióm szerént meghbizoníthatom, az felöl meghírt poenát megh várom ítéltetni. Liceat.

I.: Ha mostohaattya lévén, ollyan igen fájt theneked, megh kelled[!] volna keresnöd theneköd, ha tutor voltál, avagy theneköd hatta volth az annya testamentomban, viselted volna gongyát.

Deliberatum: Az A. bizoníccson feleleti tartása szerénth, azt is meghbizoníccsa, [hogy] az I-nak sok kérésére, jámbor szömélyök előtt atta neki. Az I. is bizoníccson maga mentségé[re], az mit bizoníthat. Ad 8. diem bizoniccsanak. <György deák c. Bányai Pál • 1604. febr. 16.>

Chizár Mátyásnak az törvény procurator haladékot ad Mézáros Pétör és Chizmaczia Márton ellen, mind az két pöré[ben]. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. febr. 11.>

Szwcz Pétör deponálá az két girát Igeni András György ellen egy ezüst gyűrővel, mellyet bíró uram kezénél hagyánk pro d. 48.

Szwcz Pétör igéri az fölváltságh mellett feleletit beadni Igeni András György ellen per totum. A. petit par et conceditur.

Szwcz Pétör idézte volth törvénnek Igeni András Györgyöt, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Igeni András György c. Szűcs Péter • 1604. febr. 11.>

Miklós kovácsné igéri per totum feleletit beadni Száz Mihályné ellen, I. petit par et conceditur. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. febr. 16.>

Chizár Mátyás vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pöröse ellen.

Chizár Mátyás igéri feleletit beadni per totum Barbélj Mihály ellen. I. petit par et conceditur. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. febr. 11.>

Szakácz János idézte volth úgy minth I., az fölváltságh mellé Joan Danczot, dálliajt, ergo non comparens, girán d. 24. <Szakács János c. Danciul Ioan • 1604. febr. 11.>

[fol. 6^v] Anno 1604, die 11 mensis Februari[i] sedes celebrata est.

Chizár Mátyásné vallya procuratornak Bun Lukácsot Mézáros Pétör és Chizmaczia Márton ellen. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • L. alább>

Barbélj Mihály vallya procuratornak Gáltőj Mihált Chizár Mátyás ellen. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • L. alább>

Szakácz János vallya procuratornak Bun Lukácsot Boncza János^[156], Dállián lakó ellen. <L. alább>

Fekete János protestál az szék színén, mivelhogy az Pörosittj Máthé^[157] házát udvarbíró akarattyából bontyák, mivelhogy ő pedigh szomszéd, ha valakinek ezután gongya lenne reá, tehát ő ne legyön oka.

Deliberatum inter Voina Dima Sóspatakiensis [!] et honesta Dorottea, consors quondam Gregorii Mézáros NagiLábú: Mivelhogy az egy bizonságh vallya, hogy hat vagy hét véka köles volt az sákban és kérte NagiLábú Gergelytől, az másik is vallya, hogy hallotta, hogy kérte NagiLábú Gergelytől az kölest, chak, hogy nem mongya, hogy menni volt, teczik azért az törvénnek, hogy az egy bizonságh mellé esköggyék megh az oláh, menni volt az köles, ha meghesköszik ad tertium diem, tahát tartozik NagiLábú Gergelyné meghelégíteni az oláhot.

NagiLábú Gergelyné fölváltá az Voina Dima ellen való pörit, annak szokott terhével et deposuit ar[h]am d. 2. <Voina Dima c. Mészáros Gergelyné • 1604. febr. 16.>

György deák és Aztalos János protestálnak, hogy, ha eszökben veszik, hogy Mézáros János elébb akarna állani s tahát ők meghtartóztattyák, avagy gongyok lészön reája, avagy, ha az Mézáros János elmenne, tahát vagy az aszszonyát, Patakj Mihálynét, avagy az társát, Förödős Jánost kereshessé[k] érötte. <Asztalos János és György deák c. Mészáros János • 1604. febr. 23.>

Az törvény condescendáltattya az Mézáros Pétör és Chizmaczia Márton feleletit Chizár Mátyás ellen cum paena indebite, mellyet eszében vövén az más fél, deponála per fl. 1.

Chizár Mátyásné kívánnya, hogy Mézáros Pétör és Chizmaczia Márton doceállyák gene[a]logiájokat, miképpen való vérök voltak Németi Mézáros Mártonnak. Teczik azért az törvénnek is, hogy doceállyák gene[a]logiájokat. Az mi az szidalom dolgát nézi, az I. addigh választ nem akar tenni, hanem Chizmaczia Márton és Mézáros Pétör megbizoníccsák, hogy attyjokfia volt Németi Mézáros Márton. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. febr. 16.>

[fol. 7^r] Szwcz Pétörnek az törvény procator haladékot ad mind az két pörben, Igeni András György [!] ellen et deposuit ar[h]am d. 2. <Igeni András György c. Szűcs Péter • 1604. febr. 16.>

Causa Matthi[a]e Chizár Albensis ut A. contra Michaelem Barbélj Albensem velut I-um.

I., cum solita protestatione: Ím, értöm propositiódból, hogy az szekérbérnek és az búzának nyereségének felét keresöd, kit the rajtam nem kereshetnél, merth az búzát, az minth beraktad az chimterenben, harmadnapigh volt otth az búza, és neköm kezemben nem attad, sem megh nem kináltál vele, mikor az torony alá hortuk az búzát, az váras meghgyúlatt vala^[158], akkor is nem mutattad, sem kezemben nem attad az én búzámat, hanem akkor montad megh neköm, mikor immár meghégött vala az váras, az chinteremben az füst alatt hogy járok vala, úgy mutattál egy abroszban valami búzát, mellyet mondád, hogy enim, nagy nehezen vonyók be az segöstyében András deákkal és the magaddal eggyütt. Én abban az búzában többet onnan ki nem kaphattam, hanem egy köböl búzát, az is hejával, mivel hogy hea lőn, huszonöt pénz heán attam el tizönhat forinton. Ha idején kezemben attad volna, nem ollyan későn, mind kihordottam volna, sőt még the is tartoztál volna kihordani, ha nyereségöt kívántál, én is úgy kárt nem vallottam volna, merth mégh az pénzömnek is négy forinth huszonöt pénz hea, mellyet miattad vallottam, az kárt, az több hasznával egyetömben. Kiről protestálok is az törvény előtt, hogy meghkeresöm rajtad jövendőben, merth én káros vagyok, azért nem tartozok semmivel, sőt the tartoznál énneköm. Actióm szerénth bocsásson ki az törvény, s meghbizonítom, reportálván az bizonságot, azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat.

A. dicit: Ím, értöm, hogy tagadod némellik részét, hogy az búzát theneköd kezedben nem attuk volna, hanem későn attuk volna kezedben, azért vallottál volna kárt benne. Azt is értöm, hogy mondod, hogy mindönöket meghbizonítasz feleletöd tartása szerénth, de azt mondom én, hogy non tenet az magad mentségére, merth az nilván vagyon, tudod the magad is, nem tagadhatod megh, nem is tagadod, hogy the attál énneköm pénzt, úgyminth 20 forintot, az is nilván volt előtted, hogy én megjöttem. Az úton Isten békével hordozott, hogy pedigh azt mondod, hogy kezedben nem attam azelőtt az búzát, az kit hoztam, hiszöm, elégh volt az, hogy anni földről ide hoztam, szekeremről az chinterenben hátamon behordottam, jöttél volna oda, ahová raktam, kérted volna tőlem, ha kezedben nem attam volna az the pénzöd ára búzát, az kit az the pénzödön hoztam volt, talám módod volna, hogy nem kereshetném, de éntőlem nem kérted, az minth the magad is meghfeleléd, [fol. 7^v] hanem, az mikor énneköm időm volt hozza, kezetben [!] attam, the magad is meghelégöttél rajta, elvöttem róla mindön gondviseléset, mihelt hozzányúltál, ha szinte nyereségh nem volt volna is, az szekérbérrel énneköm ugyan tartoztál volna és mostan is tartozol. Protestálok, nem hogy az the magad pénzöd ára búzát ki nem vihetted volna, de mégh az enimben is vittél volt ki, mellet chak emlékezetül hozok be, azt most nem keresöm rajtad, jövendőben, ha keresöm, bizony meghlátod. Ez penigh nilván vagyon kegyelmeteknél, hogy mikor az az dologh vala, 7 forinton járt akkor vékája az búzának, the minth attad s hogy attad, the tudod, merth engömet oda nem híttál, maga[d] tartoztál volna odahíni engömet, de azt mondom, hogy tartozol the énneköm vele s indebitán nem vagyok érötte, meg is várom az törvéntől ítéltetni. Liceat.

I. respondit cum protestatione: Az minth első feleletömben meghfeleltem, mikor az torony alá hortuk az búzát, hiszöm otth voltam akkor, mégh sem montad megh, hanem kértem tűled akkor, tuttam, hogy neköd is gondodnak köll lenni reá, mivelhogy az nyereségnek felét kívántad, ha penigh az az compositio köztünk nem lött volna, chak magamra nézött volna, az búzá[t] meg is kértem volna, de látván the az veszödelmet s te kezedben lévén az búza, társom is voltál hozzá az nyereségéből, melléje köllött [volna] engömet hínod, avagy kezömben köllött volna adnod idején és én gondot viseltem volna reá, de, mivelhogy későn attad kezemben, az minth fellyül meghproponáltam, káros vagyok. Az mi az the búzádat nézi, az kit felelsz, mégh azelőtt kaptam ki, el is vötted tűlem, az helyött az enimet vettem volna ki, ha kezemben attad volna, de nem tuttam, mellik és miattad vallottam az kárt. Az szekérbér dolgából pedigh én theveled semmit nem componáltam, hogy szekérbért fizetnék neköd, ha azt mondod, hogy componáltam, doce, az többit én is actióm szerinth meghbizonítom. Liceat.

A. subiungit: Ím, értöm, hogy the magad sem tagadod, hogy az torony alá eggyütt raktuk volna be, azt is mondod, hogy azért nem kérted éntűlem az búzát, hogy az nyereségre társ voltam és részem volt benne, bezzegh, ha társ nem löttem volna reá, tahát én mostan nem merném rajtad keresni, hiszöm, az derék pénz tött volna többet, hogy nem az nyereségh, azért ugyan kérnöd köllett volna éntőlem az búzát, azt is mondod, hogy meghbizonítod, hogy én megh nem mutattam volna s megh nem kináltalak volna vele, elvárom bizonságodat cum poena, hogy pedigh azt tagadod, hogy én theveled nem componáltam volna az szekérbérből, tahát hiszlek, rajta, meghrövidítöm az törvénth. Liceat.

[fol. 8^r] Deliberatum: Mivelhogy az alpörös maga mentségére kikéreczik bizonságra, az törvény is kibocsáttya, hogy bizoníccson mindönt maga mentségére. Az mi pedig az szekérbér dolgát nézi, mivel hogy hitire kötés, nem volt végezés vele, az törvénnek is teczik, hogy jurállyon ad tertium diem, hogy nem volt végezés véle, ha meghesköszik, törvények lészön, az bizonságot ad futuram sedem aggya be. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • L. alább>

Protestál Szakácz János, hogy az törvénnek deliberatiója szerénth kész volna az juramentomra, hogy az papoknak szegődött szolgája, de az más fél nem engedi, hogy jurállyon, hanem azt mongya, hogy más móggya lészön benne, ennekutána immár hittel sem tartozik.

Szakácz János igéri feleletit hodie per totum beadni az fölváltságh mellett Dálliai Joan Dancz ellen. A. petit par et conceditur. <Szakács János c. Danciul Ioan>

Mézáros Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pöröse ellen. <Oláh asszony c. Mészáros Mihály • 1604. febr. 16.>

Colosvárat lakó Mézáros Márton vallya plenipotentiariusnak Bun Lukácsot és procatornak is Patakj Mihályné ellen. Ugyan Bun Lukács, mellyre [!] úgy minth plenipotentiarius vallya procuratornak boczárdi Lénárt Istvánt és Fodor Tamást. <Mészáros Márton c. Pataki Mihályné>

Protestál Barbélj Mihály, hogy az praefixus napon estigh mindh készön volt az juramentomnak deponálására, az minth az törvény találta volt, hogy semmi végezése Chizár Mátyással nem volt az szekérbér felől, de mivel hogy az A. elő nem jött annak hallgatására, immár hittel sem tartozik, hanem absolutiót kíván az széktűl. Az szék is absolvállya az juramen[tumtó]l Barbélj Mihált. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. febr. 16.>

Szwcz Péter vallya procuratornak Gáltőj Mihált Igeni András György ellen. <Igeni András György c. Szűcs Péter • L. alább>

Nagi Pál vallya procuratornak Gáltőj Mihált András deákné, Mártha asszony, Tordai ellen . <Nagy Pál c. Tordai András deákné • L. alább>

Szwcz István vallya procuratornak Gáltőj Mihált Balogh Örséböt ellen. <Balogh Erzsébet c. Szűcs István • L. alább>

Nagi Simon vallya procuratornak Menyhárt deákot Varga Márton, Sebesben lakó ellen. <Nagy Simon c. Varga Márton • 1604. febr. 23.>

György deák idézte volt törvénnek Bániaj Pált, ergo A. lévén non comparens, girán d. 24. [!] <György deák c. Bányai Pál • 1604. márc. 8.>

András deákné Márta aszszony vallya procuratornak, Bun Lukácsot Nagi Pál ellen. <Nagy Pál c. Tordai András deákné>

[fol. 8^v]Mézáros Péter és Chizmaczia Márton protestálnak, hogy az mi Németi Márton leánya részit, Anna aszszonyét [nézi], chak azt keresték, ha pedigh az bizonságok elegek nem volnának, hitöt kívánnak magoknak.

Chizár Mátyásné is protestál, hogy hitöt kér magának az bizonságok mellé, mikor relatoriáját beaggya, akkor kér hitöt, arról pedigh elmenth, merth feleletiben nincsen. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. febr. 23.>

Szwcz Pétör fölváltya az törvénth Igeni András György ellen, az Feiérvárat való törvény állásról.

Causa Andre[ae] György Igeniensis ut A. contra Petrum Szwcz Albensem penest[!] sciscitationem.

Igeni András György dicit ugyan Feérvárat lakó Szwcz Péter ellen: Értöm, hogy azt mondod, hogy más híutt volt engömet oda szekerességre, de akárki híutt engömet el, de én kegyelmeddel ha otth meghalkottam, merth azt igérted, hogy valamit más egy hordó bortúl ad, te is meghadod azt. Azt is montad, hogy valamiben avval az gazdákkal meghalkottál volt, aszszerénth meghadod, valamit ők igértek volt, ugyan meg is nevezted, hogy öt forintot igértek. Hiszöm, miérthhogy azt mondod, hogy mód néköl kereskedöm rajtad, indebitát is mondasz hozzám, viszsza követöm az indebitát, bocsásson ki az törvény, meghbizonítom azt, hogy nem úgy alkottál énvelem, hogy fél borra alkottál volna, hanem teljességgel azt igérted, az mit más ad. Azért merthhogy fárasztasz, megh nem adod az miben alkovásunk volt, ha meghbizoníthattyuk, hogy úgy alkottál volt velem, eddigh való kölcségünket is rajtad keressük, az bizonságh mellé magunknak is hitöt kívánunk, hogy így alkottál mivelünk. Liceat plura.

I. replicat cum protestatione: Az miképpen proponálod, hogy azt igértem volna, az mit másnak öregh hordó bortúl adnak, azt én theneköd nem fogattam, az én borom ötven vedrös volt, mellyet magadnak is meghmutattam elsőben, valamit ettűl érdömlesz, azt adom, attam pedigh három forintot, az több öregh hordó bornak felénél, többet nem kereshetnél rajtam, merth nem érdömlesz többet. Az miképpen bizonságra kéreczöl, cedálok annak, de magad hitire chak nem hagyom. Ha megh nem doceálod, az minth the proponálod az fölöl meghírth paenát meghvárom, si juris. Liceat.

Deliberatum: Az A., Igeni András bizoníccson feleleti tartása szerénth ad futuram sedem. <Igeni András György c. Szűcs Péter • L. alább>

[fol. 9^r] Mézáros János kisbíró vallya procuratornak Bun Lukácsot Barbélj Mihályné ellen. <Mészáros János kisbíró c. Borbély Mihályné>

Protestál Szwcz Pétör, hogy az fölváltságot Igeni András György ellen meghláttattya ez jövendő székön, mikor reportállya az A. az bizonságokat, ha itth köll-e törvénth állani avagy nem. <Igeni András György c. Szűcs Péter • 1604. febr. 23.>

Illiés Mihály fölváltá az borbándi Nagi Lőrincz ellen való pörét.<Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc • 1604. márc. 1.>

Causa relictae Catharinae Dobaj consortis quondam Nicolai Kouácz Tordaiensis ut A. contra honestam consortem quondam Michaelis Száz Albensem velut I.

I. Száz Mihályné cum protestatione dicit: Ím, értöm rajtam való keresetödet, de chak rövideden azt mondom, hogy doce, hogy én kezemben attad s nincs mit tennöm.

A.: Mivelhogy ez régi dologh, ez sok változásokban, az kik bizonságim voltanak, elholtanak, hanem azt kívánom az széktűl, hogy harmad- vagy negyedmagammal való hitöt kérök az törvéntűl az én igasságomnak véghöz vitelére.

Deliberatum: Mivelhogy az A. azt feleli, hogy az ezüst marháival együtt atta kezéhöz az I-nak, az ezüst marhát, pedig constál az széknél, hogy megh atta nekie, az I. pedig menti avval magát, hogy az kik bizonsági volnának, elholtanak. Teczik azért az törvénnek, hogy az A. esküggyék megh harmadmagával, hogy az ura kezében eggyütt atta az ezüst marháival egyetömben, ha megheskeszik ad 8. diem, tartozik Száz Mihályné meghelégíteni Miklós kovácsnét keresetéről az juramentom után tizönötöd napra.

Száz Mihályné fölváltá az törvénth Miklós kovácsné, Katus aszszony ellen. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. febr. 25.>

Nagi Andrásné, Vincen lakó Örséböt aszszony, az minémű szömélyökkel Dragazinné^[159] reáeskött, azoknak nevök: Tordai Pál Feiérváratt lakó, Jósa Ambrus giógi, Dranga Miklós giógi, Bán Tamás giógi, Döbröczöni Petör váraggiai, Moga Simon, körözturj.

Protestál Barbélj Mihály, hogy ha az bizonsági elegedendők nem volnának, tahát hitöt kér magának. <Csiszár Mátyás? c. Borbély Mihály • L. alább>

Voina Dimanak az törvény dilatiót ad ad futuram sedem. <Dima Voina c. Mészáros Gergelyné • 1604. márc. 8.>

Protestálunk[!] Barbélj Mihály, hogy bizonságink nem voltanak hon, hanem szabad legyön többet is bizonít[an]unk, ha kívántatik. <Csiszár Mátyás? c. Borbély Mihály • 1604. márc. 15.>

[fol. 9^v] Protestál Szwcz István, hogy eddigh fogoly volt és kezességh alatt, mellet törvén néköl el nem szenved, fogtatta volt pedigh Szwcz István^[160] megh. <Balog Erzsébet c. Szűcs István • L. alább>

Nagi Simon idézte volt törvénnek Sebesben lakó Varga Márthont, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Nagy Simon c. Varga Márton • 1604. márc. 1.>

Szwcz István fogaggya az szék színén, hogy ez jövendő szombatra meghelégíti Balogh Örsébötöt az rajta elért keresetről. <Balog Erzsébet c. Szűcs István • 1604. márc. 10.>

Burdoháni Istvánné, Katus aszszony vallya procuratornak Bun Lukácsot Chizár Györgyné ellen.

Burdohán Istvánné idézte volt törvénnek Chizár Györgynét, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • 1604. febr. 23.>

Százvárasi János idézte volt törvénnek Seötő Istvánt és Chizár Mátyást, ergo non comparens, girán, külön-külön d. 24/24. <Szászvárosi János c. Sütő István, Csiszár Mátyás>

Mézáros Mihált idézte volt törvénnek egy oláh aszszony, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Oláh asszony c. Mészáros Mihály>^[161]

Az maiorbéli Prodan az törvéntűl procurator haladékot kér, az törvén is megh aggya. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • L. alább>

Igeni Orbaj Lőrincz vallya procuratornak [a] váraggiai bírót, Bíró Jánost Ötvös Imröh ellen. <Orbai Lőrinc c. Ötvös Imre • 1604. febr. 23.>

Majorbéli Prodan vallya procuratornak az váradgiaj bírót, ugyan Bíró Jánost, Feiérvárat lakó Szwcz Pétör, úgy minth alpörös ellen. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. febr. 23.>

Száz Mihályné leánya, Borbála aszszon is vallya procuratornak Menyhárt deákot Dobaj Miklós kovácsné ellen. <Szász Mihályné leánya Borbála c. Kovács Miklósné • 1604. febr. 25.>

Sóspataki Fara Dömötör vallya procuratornak az váradgiaj bírót, ugyan Bíró Jánost, Feiérvárat lakó Kis Mihályné ellen, Magdalna[!] aszszony ellen. <Fara Dumitru c. Kis Mihályné Magdolna • L. alább>

Boczárdon lakó Deák Balásné, Katalin aszszony vallya procuratornak Bun Lukácsot NagiLábú Gergöljné, Dorottea aszszony és Mézáros Pétör, ugyan Feérvárat lakó ellen. <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter • L. alább>

Causa Georgii litterati et Joanni[s] Aztalos Albens[ium] ut A-es contra Joannem Mézáros Eniediensem, nunc Albensem velut I.

Deliberatum: Mivel hogy az A-ok ellene contendálnak az bizonságoknak, hogy az eggik, Patakiné az I-nak aszszonya volt volna és vele nem bizoníthatna, az másik pedigh Patakinénak szekeres társa volna és nem volna helye vallásoknak. Teczik azért az törvénnek is, hogy ha az szolga, az minth szokott cheleködni, az szekérbért urának avagy aszszonyának szokta adni, így noha most[?] [fol. 10^r] nem az ő kenyerét eszi, de az szekérbér is őket illette, azért az törvény condescendáltattya vallásokat, azért, az mire mernek az A-k esködni, tartozik [azzal őket] Mézáros János meghelégíteni ad 15. diem.

Eniedi Mézáros János, most Feiérvárat lakó, felváltá az törvénth György deák és Aztalos János ellen et deposuit arham d. 12.

Mézáros János protestál, hogy az szekérbért az gazdák vötték fel, mégis őtet keresik fel[őle]. <Asztalos János és György deák c. Mészáros János • 1604. márc. 3.>

Mivelhogy Chizár Mátyásné az bizonságoknak ellene contendála, mivel hogy az bizonságok nem tuggyák tisztán minémű vér szerénth való attyafiak voltak volna Németi Mézáros Márton Chizmaczia Mártonnak és Mézáros Péternek, de mivel hogy az vallók világosson meghmongyák, hogy Németi Mártonnak szájából hallották, hogy Chizmaczia Mártonth és Mézáros Pétört attyafiainak mondotta, az annyokat pedigh nénnyének és testamentomában is hagyott nekiök, őket attyok fiainak nevezvén, azért az törvény helt ad az bizonságoknak és nilvánvaló attyafiává teszi az törvény az A-okat Németi Mézáros Mártonnak. I. apellat, sed non conceditur, hanem, ha apellálni akar, cum tota serie apellályon és meghengettetik. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • L. alább>

Vonioczkj Pálné vallya procuratornak Beseniej Menyhárt deákot mindön pörösi ellen. <Vonyócki Pálné c. Hadadi Jánosné • L. alább>

Causa^[162]

Mivel hogy az I., Chizár Mátyásné ellene contendál az propositiónak, hogy semmi nevet nem adnak az keresetének az A-ok, teczik azért az törvénnek is, hogy megh köllött volna nevezgetni, avagy hit szerénth kívánni az propositióban, hogy pedigh sem eggik, sem másik nincs meghnevezve, az törvény condescendáltattya simpliciter az propositiót. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • L. alább>

Szwcz István vallya procuratornak Menyhárt deákot mindön pörösi ellen. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • L. alább>

Mézáros Pétör és Chizmaczia Márthon idézték volt törvénnek Chizár Mátyást az szidalom dolgából, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24.

Mézáros Pétör és Chizmaczia Márton protestálnak, hogy ő magok kívánták azt, hogy mi Németij Mártonnak attyafiává töttük magunkat és az törvény is helt adott nekie. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. márc. 1.>

Igeni András György idézte volth törvénnek Igeni András Györgyöt^[163], most az fölváltságh mellett nem compareál, A. lévén, girán d. 48. <Igeni András György c. Szűcs Péter • L. alább>

Nagi Simon drabant idézte volt törvénnek sebesi Varga Mártonth, ergo I. lévén non comparens jam secundo, girán d. 24. <Nagy Simon c. Varga Márton>

[fol. 10^v] Pataki Mihályné vallya procuratornak Gálteőj Mihált Szwcz István ellen. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • L. alább>

Maiorbeli Prodan igéri feleletit hodie per totum beadni feérvári Szwcz Petör ellen. I. petit par et conceditur. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. márc. 1.>

Hadadi Jánosné, Sófia aszszony vallya procuratornak Gálteőj Mihált Vonióczkj Pálné, Márta aszszony ellen. <Vonyócki Pálné c. Hadadi Jánosné • L. alább>

Boczárdi Deák Balásné igéri feleletit beadni hodie per totum Mézáros Pétör ellen. I. petit par et conceditur. <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter • 1604. márc. 1.>

Szwcz Pétör idézte volt törvénnek Igeni András Györgyöt az fölváltságh mellé az tisztösségh dolgából, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Igeni András György c. Szűcs Péter • 1604. márc. 1.>

Pataki Mihályné igéri feleletit hodie per totum beadni Zwcz István ellen. I. petit par et conceditur. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • 1604. márc. 8.>

Hadadi Jánosné igéri feleletit beadni per totum Vonióczkj Pálné, Márta aszszony ellen. I. petit par et conceditur. <Vonyócki Pálné c. Hadadi Jánosné • 1604. márc. 8.>

Szilági Pálnét idézte volt törvénnek Páztor György, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Pásztor György c. Szilágyi Pálné>

Igeni Orbaj Lőrincz igéri feleletit hodie per totum beadni Eötvös Imröh ellen. I. petit par et conceditur. <Orbai Lőrinc c. Ötvös Imre • 1604. márc. 1.>

Burdohán Istvánné idézte volt törvénnek Chizár Györgynét, ergo I. lévén non comparens jam secundo, girán d. 24. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • 1604. márc. 1.>

Sóspataki Dömötör Fara igéri feleletit hodie per totum beadni Kis Mihályné ellen. I. petit par et conceditur. <Fara Dumitru c. Kis Mihályné Magdolna>

Kádár Simon idézte volt törvénnek Sárdi András deákot, most Feérvárat lakót, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Kádár Simon c. Sárdi András deák>

Causa^[165]

A. cum protestatione: Ím, értöm, hogy azt proponálod, hogy kezemben[!] semmit nem attam volna. Első propositiómban is nem úgy feleltem, hogy the kezedben attam volna, hanem urad kezében, kinek javai thereád marattanak. Az mi nézi az segöstye dolgát, proponálod, hogy otth veszött volna, nem tudom én, veszött-e, nem veszött-e, hová tötte, szabad volt vele, de én ő kezében attam, így, hogy Szebenben vigye, föl is vötte tűlem, ha föl nem vállalta volna, én az én marhámra különb gondot viseltem volna, most nem kérném thetűled, minth első propositiómban, penigh meghmontam, hogy ez régi pör, kinek vagyon majd három esztendeje. Nilván vagyon mind [fol. 11^r] themagadnál, mind pedig az széknél, ezökben az esztendőkben menni embör veszött légyen el, bizonságim is azok között vesztek el. Hanem, minth elsőben, most is hitöt kívánok magamnak és azon deliberatiót, holott the bizonságra kéreczöl, nem bocsátlak, ha az szék is mongya, merth theneköd semmit nem derogál, merth the the magadra fondáltad actiódat, én pedigh urad kezében attam, ha ő gondviseletlen volt és az segöstyében vitte, nem én bűnöm az, hanem meghkívánom az én marhámat, minth elsőben meghproponáltam, si juris. Liceat.

I. respondit: Ím, értöm az A-nak keresetit, néminömű ruhákat keres rajtam, kit az én uram kezében adott volna, azt is mongya, hogy ugyan felelt volna felőle. Ki ellen azt mondom én, hogy az én uram kezében semmit sem adott, sem énneköm, sem házunkhoz nem hozád[!], hanem tellességösen az the szolgálód és az the fiad vitte be az segöstyében, nem is láttam marhádat, mi volt s mi nem volt. Mink is az több attyánkfiai között bevittük volt az mi marhánkat az segöstyében, az ki kevés volt, nem hogy azt fogatta volna az én uram, avagy én, hogy az the marhádat Szebenben vigyük, hanem az mi marhánkat is bérös szekérrel vitettük el, az kit elvihettünk, az minth oda föl is meghmontam, hogy^[166] az mikor az mi kevés marhánk volt az segöstyében, az ő marhája is ott volt, úgymond Vince deák és János deák uramék: "Édös Mihály uram, - úgymond - ez az kevés ezüst mind elroncsolódik itth, hanem tedd az the ládádban!" Akkor sem akarja volt beletenni, hanem ugyan erővel tétették bele, az minth ennek utána is kiteczik az bizonságoknak vallásiból. Azt az ládát Zebenben vitték ugyanakkor, mely ládát, mikor Szebenben meghnitottuk volna, az ő ezüst marháját kivévén, meghattuk neki, de mink egyéb marháját nem is láttuk, nem is vittük, hanem ahová bevitte az ő szolgálója, az fiával egyetömben bevitte az segöstyében, inkább hiszem, hogy ott veszött az többivel eggyütt. Nem chak az ő marhája volt ott, hanem sok jámboré, az ki mind otth veszött, mind az mienk s mind az másé. Hogy the pedig hitöt kérsz magadnak, hogy az én uram felelt volna az the marhád felől, nem bocsátlak én thégedet az hitre, hanem kikéreczöm én bizonságra az széktűl s meghbizonítom azt, hogy az the fiad és szolgálód vitte be az segöstyében marhádat, nem az én uram, kit bizonságimmal föl nem érhetök, pedigh bizonságom mellé országh törvényét kéröm magamnak, si juris. Liceat.

[fol. 11^v] A. respondit cum protestatione: Az minth mondod Vince deákkal való dolgodat, nem tudom én, minth componáltál ővele, szabad voltál. The penigh chak az ellen kérezöl ki bizonságra, az minth ővele tractáltál, de ennek az fundamentoma rövidedön ebben áll, hogy én urad kezében attam, felelt is felőle így, hogy Szebenben vigye, ha az övé el nem vész, az enim sem vész el. Ezön kérök én hitöt magamnak, merth neköm Vince deákkal semmi gondom nincsen, azért meghvárom az törvénytűl ítéltetni az hitöt, az keresetöt is, si juris. Liceat.

Deliberatum: Mivelhogy az A. azt forgattya feleletében, hogy az I-nak az urának kezébe atta ezüst marháival egyetömben az több ruhákat is, mellet az I. tagad, sőt, az széknél sem constál, bizonságra sem kéreczik. Az I. pedigh kikéreczik, hogy meghbizoníttya azt, [hogy] az A-nak az szolgálója és fia vitték be az segöstyében és Vince deák és János deák kérték majd erőszak szerinth az I-nak az urát, hogy az ládában tegye az ezüst marhát. Teczik azért az törvénnek is, hogy az I. bizoníccson feleleti tartása szerénth, hogy az szolgáló és az [A.] fia vitték be az segöstyében és Vince deák és János deák tétették az Záz Mihály ládájában, így bizonsága után, törvénye lészön. Ad futuram sedem bizoníccson. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. márc. 1.>

Pápai Gergölyné, itth Feiérvárat lakó kikéreczék az udvarbíró uram elől az törvénből az váras bírája eleiben, ezt mondván, hogy ő nem nömös aszszony volna, hanem várasi rendh, az őfölsége széki is kibocsátá az Nagi Máthé ellen való per dolgából. <Pápai Gergelyné c. Nagy Máté • 1604. márc. 1.>

Chizár Györgyné, Sófia aszszony vallya procuratornak Gáltőj Mihált és Sebösi Mihált Feiérvárat lakó Burdohán Istvánné ellen. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • L. alább>

Szwcz Pétör vallya procuratornak Gáltőj Mihált, Sebösi Mihált maiorbeli Prodan ellen. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • L. alább>

Causa Georgii Litterati et Joanni[s] Aztalos ut A. contra Joannem Mézáros Albensem velut I. penest[!] sciscitationem

I., Mézáros János dicit penest sciscitationem: Mivelhogy ez előtt minket az törvény kibocsátott vala, mellet reportáltunk, exhibeáltunk is, megholvasván az szék[nek] úgy teczett, hogy nem stál vallások, mivelhogy az szekérbér ő kezökben menth az szekér is övék volt, én pedig szolga lévén, sem szekér bériben hasznom nem lévén, sem én kezömben semmit ez A-k nem attak, ergo keressék az gazdákat érötte, meghfelelnek, hová tötték s minth lött, hogy lött. Liceat plura.

[fol. 12^r] A. respondit: Mi készök vagyonk [bizonyítani] hetedmagunkkal is, hogy theveled szerzőttünk és the kezedben attuk az váltságot is.

Deliberatum: Teczik az törvénnek, hogy az A-ok meghbizoníccsák, hogy az I-val szörzőttenek és az váltságoth is ő vötte kezéhöz. Hallván az A. az deliberatiót, az I-nak hitire kérte, hogy esköggék megh rajta, hogy nem ővele szörzőttenek, sem az váltságat nem [az] ő kezében atták. Mellet ha[llván?] az I., eggik részének cedála, hogy kész azon megheskönni, hogy azt sem tuggya, az szalonnát ki vitte oda, nem hogy kezében atták volna. Teczik azért az törvénnek, mivelhogy eggik résznek cedál, az másiknak is cedálni köll, hanem harmadnapra tartozik megeskönni, hogy ővele nem szörzőttenek, sem az bérit ő kezében nem atták, az szalonnát is híre néköl vitték oda. I. apellat ad senatum, sed non conceditur. <Asztalos János és György deák c. Mészáros János • 1604. márc. 17.>

György deák idézte volt törvénnek Bániaj Pált, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <György deák c. Bányai Pál • 1604. márc. 8.>

Sombori János feleségestűl vallyák procuratornak Bun Lukácsot Szekeres Máthé ellen. <Sombori János és felesége c. Szekeres Máté>

Fwzesi Ferencz vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen. <Füzesi Ferenc c. Nyakó István • L. alább>

Dobó Lukács vallya procuratornak Bun Lukácsot Szekeres Máthé ellen. <Dobó Lukács c. Szekeres Máté>

Barbélj Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot maiorbeli Bogdan, az ő[?] cziode[?] ellen.

Tat Bogdan vallya procuratornak Gáltőj Mihált és az maiorbeli Prodant, Barbélj Mihály és Gellién István és az város szolgája Dömötör ellen. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter, Borbély Mihály, Gellyén István • L. alább>

Nagi Máthé vallya procuratornak Bun Lukácsot Pápai Gergölyné ellen. <Pápai Gergelyné c. Nagy Máté • L. alább>

Mézáros Péter és Chizmaczia Márton igérik feleletöket beadni hodie per totum. I.[Chizár Mátyás] petit par et conceditur.

Causa Petri Mézáros et Martini Chizmaczia Albens[ium] ut A-es contra Mattiam Chizár similiter Albensem velut I.

I., Chizár Mátyás respondit: Ím, értöm hozzám súlyos feleletit [az A-nak], az meghholt embör képében miképpen felel, melyre chak rövidön azt mondom, hogy nem emléközöm reá, hogy én szittam volna azt, az kit the attyádfiának mondasz, de ha szinte valamit találtam volna mondani is, senkit én nem neveztem. Azért hitessed el velem először, hogy én meghneveztem, az minth felelöd propositiódban. Ha megh nem bizonítod, azt mondom, si juris, hogy indebitán vagy érötte. Liceat plura. A. probabit juxta actionem ad 8. diem. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. márc. 8.>

Igeni András György idézte volt törvénnek Szwcz Pétört az fölváltságh mellé, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Igeni András György c. Szűcs Péter • L. alább>

Niakó István vallya procuratornak sárdi Szélös Lukácsot Fwzesi Ferencz ellen. <Füzesi Ferenc c. Nyakó István • L. alább>

[fol. 12^v] Mézáros Pétör vallya procuratornak az váraggiaj bírót, ugyan Bíró Jánost, BorosBoczárdon lakó Deák Balásné ellen. <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter • L. alább>

Deliberatum: Mivelhogy Nagi Simon idézte volt törvénnek Varga Márthont, ergo mivel hogy [Varga Márthon] halni hatta dolgát és nem compareál, azt mondom^[167], hogy megh kívánom az törvéntül ítéltetni. Teczik az törvénnek is, hogy az A. elérte keresetit, az I. per non venit sententián [maradt]. Protestál is Nagi Simon, hogy, ha ide jő, megfogtattya, az széktől is kér arra szabadságot, de az szék nem bocsáttya. <Nagy Simon c. sebesi Varga Márton>

Maiorbelj Prodan idézte volt törvénnek Szwcz Pétört, Feiérvárat lakót, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. márc. 8.>

Dobai Miklós kovácsné, Katus aszszony vallya procuratornak Gáltőj Mihált Száz Mihályné leánya, Barbála ellen. <Szász Mihályné leánya Borbála c. Kovács Miklósné • 1604. márc. 8.>

Causa relictae Catharine consortis quondam Basilii^[168] Deák de Boczárd, ut A., contra Petrum Mézáros Albensem, velut I.

Az I., Mézáros Pétör kikéreczik az törvéntűl számvetésre Deák Balásné ellen, az szék is kibocsáttya számvetésre, ha meghalkhatnak, jó, ha nem, tarcsák törvénhöz magokat. <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter • 1604. márc. 8.>

Szwcz Pétör idézte volt törvénnek Igeni András Györgyöt, ergo I. lévén non comparens, girán az gyalázat felől d. 24. <Igeni András György c. Szűcs Péter • 1604. márc. 1.>

Boldisár papné vallya procuratornak Bun Lukácsot CzipóSeötő Magda és Kanisai Györgyné ellen. <Boldisár papné c. Cipósütő Magda, Kanizsai Györgyné>

Orbai Lőrincz idézte volt törvénnek Eötvös Imröhöt, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Orbai Lőrinc c. Ötvös Imre • 1604. márc. 8.>

Burdohán Istvánné igéri feleletit beadni hodie per totum. I. petit par et conceditur. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • 1604. márc. 8.>

Tat Bogdán igéri feleletit hodie per totum beadni. I. petit par et conceditur. Barbélj Mihály, Gellién István és Dömötör ellen. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter, Borbély Mihály, Gellyén István • 1604. márc. 8.>

Niakó István igéri feleletit hodie per totum be[adni] Fwzesi Ferenc ellen. I. petit par et conceditur. <Füzesi Ferenc c. Nyakó István • 1604. márc. 17: Füzesi Ferencné c. Nyakó István!>

Boldisár papné igéri feleletit beadni Szilági Pálné ellen hodie per totum. I. petit par et conceditur. <Boldisár papné c. Szilágyi Pálné>

Illiés Mihály idézte volt törvénnek Nagi Lőrinczet, ergo A. lévén non comparens, girán d.^[169]

Illiés Mihály, sárdi vallya procuratornak Gálteőj Mihált Nagi Lőrincz ellen.<Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc • 1604. márc. 15.>

Nagi Máthé idézte volt törvénnek Pápai Gergelynét, ergo I. lévén non comparens girán d. 24. <Pápai Gergelyné c. Nagy Máté>

Tordaj Jánosné vallya procuratornak Bun Lukácsot az notarius, Baroniaj Zabó István szolgája, János ellen.

[fol. 13^r] Tordaj Jánosné idézte volt törvénnek az Baroniaj István szolgáját, Jánost, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Tordai Jánosné c. Szabó István szolgája János • 1604. márc. 8.>

Aztalos János idézte volt törvénnek Mézáros Jakabot, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Asztalos János c. Mészáros Jakab>

Feiérvári Szabó András, most Enieden lakó vallya procuratornak Gálteőj Mihált és váraggiaj Bíró Jánost Száz Mihályné ellen.

Száz Mihályné vallya procuratornak Bun Lukácsot Enied[en] lakó Feiérvári Szabó András ellen.

Protestál Száz Mihályné, hogy az kik bizonsági voltanak Szabó Andrásnak, benn voltak az törvénben, ennekutána szabad légyön ellene contendálni.

Causa Andreae Szabó Albensis, nunc in Enied commorantis, ut A. contra relictam Ursulam, consortis[!] quondam Michaelis Záz Albensem, velut I.

A. cum solemni protestatione: Ezért citáltattam in praesenti anno ez A-t^[170], Giulafeiérvárat lakó Záz Mihálynét, Orsolya aszszont, hogy ez elmúlt 1602. esztendőben, aratás tájban ez fölül megh[nevezett] I. kezéhöz attam vala itth, GiulaFeiérvárat egy nyolczvan vedrös hordó boromat, ki neköm szekérbérrel eggyütt állott másfélszáz forintomban, hogy vinné az tábor után Prásmárhoz, Basta uram táborában és ott kiárulná, valami lenne az nyeresége, fele lenne övé, felét adná neköm és az derék pénzt is meghadná készpénzül. Mikor az bort kezéhez attam, illyen módon attam, hogy felelt énnéköm, hogy sem boromat, sem úttyában, sem az táborban, sőt pénzömet is el nem veszik s megh nem háborgattyák, merth ő nyelvet tud, sőt azt monta, hogy az táborban akasztófát írnak az [hordó] fenekére és nem merik bántani, merth fölakasztyák [azt, aki bántja]. Az ő feleletire és szavára attam kezéhez, el is vitte, ki is árulta, énneköm se pénzömet, se nyereségöt ez óráigh nem adott. Egynéhánszor kértem tűle, most is kéröm, ha meghaggya, elveszöm, ha megh nem aggya s törvénnyel fáraszt, cum pena potentie et estimatione kívánom meghítéltetni, si juris, mivel hogy én itt nem lakom, készön vagyok, instante, meghdoceálom propositiómat. Liceat pro eo regredi. I. petit par et conceditur. <Szabó András c. Szász Mihályné • 1604. márc. 8.>

[fol. 13^v] Anno domini l604, die 8 mensis Martti[i] sedes celebrata est.

Az Baroniaj István szolgája, János vallya procuratornak az urát, Baronyaj Istvánt Tordai Jánosné ellen. <Tordai Jánosné c. Szabó István szolgája János • 1604. márc. 15.>

Deliberatum: Mivelhogy György deák idézte volt törvénnek Bániaj Pált az ő feleségétűl maratt árvának javai felől és az árvának dí[j]a felől és nem compareált, kéczör meghgiráztatá, harmadszor absolutiót kíván az törvéntűl, azért az törvén is absolvállya Bániaj Pált az György deák keresetitől simpliciter. <György deák c. Bányai Pál>

Causa circumspecti Petri Mézáros et Martini Chizmaczia Albens[ium], ut A-es contra consortem Matthiae Chizár Albensis velut I.

I.: Ím, értöm az A-knak rajtam való kereseteket, bőséggel feleletekben mindönt felelnek, pénzt, szőlőt és mindönt, mellyet az propositióban meghmondtak, de ez nilván vagyon, hogy mikor ezt az én mostani feleségömet^[171], ki ezelőtt volt Németi Mézáros Mártonné, Annával kezet fogtam volt, addig haza én nem akartam őtet vinni, valameddigh annak az Némöti Annának mindönökből az ő részét ki nem attam, hanem, az minth az ő attya hatta, valamik kezemben voltak benne, jámborok mindönt kétfelé osztottanak, az ő részét ő kezében atták, az mi az én részem volt, én is kezemhöz vöttem. Az mi az két általagh bort nézi, azon jámborok, az kik meghosztoztattanak, hatták úgy, hogy az mezőn való vetést eggyött takartattassák be, az árából, az mi meghmarad, az, minth az ő attya hatta volt azon Némöti Annának, hogy az bor árrából tisztösségös ruhát chináltassak nekie, mellyet meg is chináltattam volt, az többit költöttük az búza aratásra, úgy minth lött volt kétszáztíz kalongya, attam kalongyájátúl az aratóknak két-két pénzt, minthhogy ritkák voltak az búzák, délben egyszer enni, az búza pedigh az sok jámboréval eggyütt maradott az mezőn, egy pénz ára hasznátt sem vettük. Ez is nílván vagyon, hogy mikor Dévára futottunk vala, az az Némöti Anna miatt az én marhám is mind ide maratt az ő marhájával eggyütt, az ki őneki maratt volt. Oka ez, hogy az az Némöti Anna halálán volt és nem hagyhattam itt, mert szántam, az Istent is tekintettem, az attyát is tekintettem, hogy bíróviselt embör volt, féltettem valami kissebbségtől szegénth s azért vittem el. Akkor nem támad vala sehol egy atyafia is, ki gongyát visellye nyomorúságában. Ez is nilván vagyon kegyelmetek előtt, hogy többig három esztendőnél enni sok bolygóban, nyomorúságnak közepében, nagy drágaságban tartottam és gongyát viseltem mindön tisztösségben, tisztösséges ruhában jártattam, minth az én saját gyermökömet, úgy őriztem. Mellyel nem tartoztam volna, mellyet ő is meghtekintvén, egésség[é]ben, senki reá nem kénszerítvén, illyen testamentomot tött volt, hogy valamie őneki vagyon, mindönöket énneköm hagy, mert nincsen több attyafia minálunknál. Mellyet, mikor betegségében is meghismerte volna, hogy Isten [fol. 14^r] ez világból kiveszi, akkor is betegsé[gé]ben telyességesen mindönöket énnekem hagyott, minth gondviselőjének. Mellyet, ha tagadnátok, avagy el nem hinnétek, bocsásson ki az törvény, bizonítok mindönökről, az mit bizoníthatok, magamnak is mind urammal eggyött országh törvényét kéröm, hogy ezök így voltanak, azért semmit énrajtam nem kereshettél, semmivel sem tartozom, merth semmi közöd nincsen hozzám, azt mondom, si juris. Liceat plura.

A. respondit cum solita protestatione: Az mi nézi számadásodat, nem használ az neköd semmit, te kezedben volt, szabad voltál vele, mit chináltál, hova tötted bor árát, mit. Értöm azt is, hogy testamentoma szerénth az ő javait magadnak akarnád allegálni, de az nem constánl[!], dato sed non concesso, ha constánlna is, nem saját maga keresménye volt, hogy testálhatott volna idegennek róla vér ellen. Megh vagyon az Decretomban írva, kik hagyhattyák el saját keresményöket s kik nem. Azért mi, propositiónk tartása szerénth, meghvárjuk az törvénytűl ítéltetni, minth véröknek az mi keresetünket, melleket the magad sem tagacz. Liceat plura.

I. dicit: Ím, értöm, hogy mégis minth forgacz feleletödben, hogy ő neki nem saját keresménye volt s nem testálhatta volna el az vér ellen. De azt mondom az ellen, hogy igenis elhagyhatta, merth kiteczik ebből, hogy őneki attyátúl s annyátúl maradott őreá, hát elhagyhatta, valakinek szerette, merth oka ez, hogy, az minth elébb meghfelelém, attyafia voltál volna enni sok nyomorúságban, kezedhez köllött volna vennöd, tartottad volna úgy, az minth szeretted volna, bár marhája is, öröksége is tied lött volna. Ím, azt is mondod, hogy nem engettem kezedhöz, de nem constánl az, hogy éntűlem kérted volna. Ez is nilván vagyon, hogy mikor az osztozás volt, engömet erős hittel meghesköttének, mindenöket úgy vötték el tűlem és úgy osztották megh közöttünk, énnálam pedigh semmie nincsen, ha volt is, enim volna, nem tied. Az mi pedigh az pénz dolgát nézi és ezüst marhát, the magad is tudod azt, hol vagyon, ha meghnyernéd is, de nem illet tégedet. Liceat.

A.: Meghdoceálom én azt, hogy kértem tűled, [de] nem akartad kezemhöz adni.

Deliberatum: Mivelhogy az A. is kívánnya elő az testamentomot, az I. is pedigh arra fogh, hogy mindön javait őneki hatta, teczik azért az törvénnek is, hogy az I. vagy néminömű levéllel, vagy emberi bizonsággal doceállya, az A. is bizoníccson feleleti tartása szerénth, hogy kérte tűle az árvát, de nem akarta kezéhez adni. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. márc. 15.>

Száz Mihályné, úgy minth I. feleleti Szabó András ellen: Ím, értöm az rajtam [való] keresetit, nyolczvan veder bort keres rajtam, mellet másfélszáz forintyában mongya hogy állott. Mongya azt is, hogy fele nyereségből atta kezünkben. Mongya azt is, hogy feleltünk volna felőle, mind mentönkben-utunkban, mind [az] pénz és az bor felől. Azt is hallom, hogy akasztófát emlegecz, de ezt bizonnyal tudom, hogy mikor Basta ő nagysága táborában akartam volna indulni is, ugyaninnét Feiérvárról Prásmárhoz egy hordó borral, emlékezöm arra, hogy nagy sok könyörgéseddel [fol. 14^v] kérél, hogy elvigyem egy borodat, de én nem tudom, hány vedrös volt és miben állott theneköd, minthhogy szekerest is themagad fogattál alája. Nem mondom, hogy el nem indult volt velem, mind borostul az az szekeres, de majd ugyan minth egy erőszak szerénth ugyan nem köll vala theneköd, merth szegény vala az bor, de úgy, az minth mondod, hogy feleltem volna felőle, mind az bor felől s mind az árra felől, meghítélheti kegyelmetek ezt, hogy ollyan háborúságnak idején mégh az én magamé felől sem feleltem, nem hogy az tied felől feleltem volna. Az mikor elindultam az borokkal is, akkor is azt mondottam én theneköd: "Jere, András uram, az borral, ne hadd így kardéra, merth én nem felelek felőle, de ha az Isten szerencsét ád hozzája, hogy hatalmas el nem veszi tőlem, hát minth szinte az én magaménak, úgy gongyát viselöm". Gongyát is viseltem volt nagy sok kínnal, nyomorúsággal mindaddig, az mígh kiárultam. Mikor hazafelé indultam volna az árával, ez nilván vagyon themagadnál is, hogy utamban nem az had népe, hanem tolvajok tolvajul éntűlem, mind az én magaméval eggyött elvötték, én magamat holtszámban hattanak, mely nilván vagyon kegyelmetöknél, hogy itthon is chak megh nem halék belé, majd volt az fejemen egy araszni seb, úgy vagdaltak volt, mely most is, mind az enim, mind avval egyetömben [az övé] oda vagyon. Ez is nilván vagyon, hogy azulta én sokat fárattam és költöttem miatta, de soha még eddigh kezemhez nem vehettem, ha pedig várjad, ha otth valamit vehetnék, nem mondom, hogy megh nem adok benne. Hogy pedigh azt mondod, hogy meghbizonítod, én is kikéreczöm az én igasságom mellett, én is bizonítok, mindönth szabad legyön bizon[ítan]om, bizonságom mellé, ha föl nem érném vele, országh törvénét kéröm magamnak, hogy én nem feleltem felőle, azért indebite háborgacz, si juris, liceat plura.

A. respondit: Az mi az felelet dolgát nézi, nem bocsátlak én tégödet arra, én vagyok az A. s instante doceálok, hogy feleltél felőle, az elvétel felől tolvajok mia, ki lött volna, tibi imputet, the attál okot reá, az mely társaságokkal innet elindultál, azok tégödet az táborban kértek, hogy el ne indulj nálok néköl, mellet fogattál volt is nekik. Másfelől, hírök néköl, aszszonynépekkel eljöttél, úgy azért tégöd föl[prédáltak], merth nem volt férfi veletök. Ha meghvártad volna az társaságot, Nagy Pált és Borbélj Christophot több társaival eggött, békével jöhettél volna, minth ők, hogy békével jöttek, sem én, sem the kárth nem vallottál volna, azért the attál az kárvallásra okot. Nem elégh az magad mentsége s meghvárom az törvéntűl ítéltetni. Liceat.

I. dicit: Ím, értöm, mit forgacz mégis, hogy én attam volna okot az elvételre, de lehetetlen dologh volna az, hogy én az enimet erővel az tolvajok kezében attam volna, oka volt az én haza sietésemnek, mivel énneköm dolgaim voltanak, azért siettem én haza, [de] ha szinte úgy lött volna is, [fol. 15^r] de az magam hasznáért azt akartam volna, hogy ugyan sok férfiam lött volna velem, de én avval indulhattam, az kit én találtam. Más az, hogy ha köll theneköd az tied, jer oda s keressök eggyüt, vedd föl te is az tiédet, ha nyerünk, én is fölveszöm, ha nyerünk.

Deliberatum: Az szék kibocsáttya az A-t feleleti szerénth, hogy felöletre atta az I-nak kezéhöz az bort, bizonsága után törvénye lészön ad 3. diem. <Szabó András c. Szász Mihályné • 1604. ápr. 12.>

Causa Lazaro[!] Prodan de Maior ut A. contra Petrum Szwcz Albensem velut I.

I.: Ím, értöm az A-nak propositióját, de nem chak az ő szekere, hanem többen is voltak, de valamit azoknak attak, az szerénth én is meghfizettem neki. Minthhogy az többi meghelégettek avval az szekérbérrel, theneköd is megh köll elégödnöd, azért nem tartozom semmivel, sőt, protestálok, hogy énneköm az the szekerességed kárommal lött, kit törvéntől idővel el nem szenvedök, mivel hogy sine remedio keressz. In poe[na] indebitae kívánom convincáltatni, si juris, merth én sem adhatok többet, minth a többi. Liceat.

A. cum protestatione: Ím, értyük, hogy evvel mentené magát, hogy az több szekerösök meghelégettenek volna avval az szekérbérrel. Azt mongyuk mi, hogy nem elégh mentségh az őneki, merth azok sem elégettek megh, sőt pedigh az ő gazdáikkal az kikkel voltak, ők is pörlöttek és perben voltak, de, hogy az futás rajtunk volt, az mint múlt el. Bocsásson ki az szék, meghbizoníttyuk, hogy törvénben voltak az több társaim is, most is megh akarják keresni ők is az ő károkat minth szinte én. Ahon penigh azt is mongya, hogy mi miattunk abban az útban kárt vallott volna, kiteczik innet, hogy mi miattunk semmi kárt nem vallott, merth azt sem atta volna megh, ha kárt vallott volna, az kit meghadott. Akkor sem protestál[tál] az felől, hogy kárt vallottál volna, azért, feleletünk szerénth, törvénth várunk kegyelmetektől és megvárjuk az törvéntűl ítéltetni. Liceat.

Deliberatum: Az I. tartozik megheskönni ad tertium diem, hogy megh nem igérte mélyföldre. Az mi esik az búzátúl így, ha meghesköszik, tahát nem tartozik többel, ha pedigh megh nem esköszik, tahát tartozik az négy forinttal és nyolcz pénzzel ad 15. diem meghelégíteni az A-t. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. márc. 15.>

Száz Mihályné leánya, Barbála igéri feleletit beadni hodie per totum. I. petit par et conceditur. <Szász Mihályné leánya Borbála c. Kovács Miklósné • 1604. márc. 15.>

Deliberatum: Mivelhogy az I. kikérezött volt az fölváltságh mellett, hogy meghbizoníttya, hogy az A-nak az szolgálója és fia vitték be az segöstyében [a perben szereplő javakat] és Vince deák és János deák tétették Száz Mihállyal az ő ládájokban. Bizonított Vince deákkal, de semmit nem derogál maga mentségére, kire az törvénnek valami tekintete volna. Teczik azért az törvénnek, hogy [az] ezelőtt való deliberatiót haggya az törvény helyén, hogy [az A.] meghesköggyék harmadmagával, hogy az I-nak és az urának kezében atta. Így, ha meghesköszik, tahát annakutána, országh törvénye szerénth, valamennire mer eskönni káráról, tartozik meghelégíteni az I. az A-t keresetiről ad 15. diem. I. apellat ad senatum et conceditur. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. márc. 10.>

[fol. 15^v] Boczárdon lakó Deák Balásné idézte volt törvénnek NagyLábú Gergölynét, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24.

Deliberatum: Tartozik Mézáros Petör, hogy harmadnapra esköggyék megh, hogy semmivel nem adós Deák Balásnénak. Így, ha meghesköszik, tahát az szék meghszabadíttya az I-nek keresetiétől. <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter • 1604. márc. 15.>

Szwcz Pétört absolvállya az törvény az Igeni András György keresetitűl az szekérbér dolgából.

Deliberatum: Mivelhogy az fölváltságh mellé idézte volt Szwcz Pétör Igeni András Györgyöt és [az] nem compareál, kéczör meghgiráztatta, iam tertio sententiát kíván az A. Teczik azért az törvénnek, hogy mivelhogy tisztességh dolga és gyalázattyára vagyon az A-nak, teczik azért az törvénnek is, hogy per non venit sententián, tizönharmadfél forinton vagyon érötte, melynek harmada az pörösé, az két része az s[z]erinth az széké. <Igeni András György c. Szűcs Péter>

Pataki Mihályné feleleti Szwcz István ellen, cum protestatione: Mivel hogy engömet tiltottál az hitről, da rationem prohibitionis. Ha satisfactióját nem adod, in paena homagi[!] kívánlak convincáltatni. Liceat plura. I. petit par et conceditur. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • 1604. márc. 15.>

Hadadi Jánosné igéri feleletit per totum beadni Vonióczkj Pálné ellen. I. petit par et conceditur. <Vonyócki Pálné c. Hadadi Jánosné • 1604. márc. 17.>

Eötuös Imröh vallya procuratornak Gáltőj Mihált Igeni Orbai Lőrincz ellen.

Eötuös Imröh respondit cum protestatione: Nem tagadom, hogy megh nem fogattalak volna, meg is montam, hogy olykor jöjj, hogy az én társaimtúl el ne maraggyak, de the későn jöttél be, az én társaságim elmentek vala immár, azért én társaságh néköl el nem mehettem. Midőn bejöttél, meghmontam én theneköd, hogy mennél mással, az ki elviszön, mert az én társaságim elmentenek, így azért themiattad esött az fogyatkozás, nem énmiattam, kit meghdoceálok, hogy későn jöttél be. Reportálván relatoriámat, azt mondom, hogy indebite vexálsz, si juris. Liceat.

A. dicit: Az törvény, ha kiereszt, én is meghbizonítom, hogy azt hatta énneköm Imröh uram, hogy mikor az több igöni uraim szekere bejönnek, én is akkor jöjjek be. Azért én az többivel bejöttem, montam neki, lássad Imröh uram, ez szekér itth vagyon, ha acz-e hordót, avagy nem. Őkegyelme azt mondá, hogy várjak egy keveset, az társom után járok, nem tudom, hol vagyon, háromszor, négyszer is kínáltam magamat, bíró uramnak tudománt töttem. <Orbai Lőrinc c. Ötvös Imre • L. alább?>

Chizár Györgyné respondit: Ím, értöm keresetedet, de elsőben azt kívánom, doce, hogy the valamit attál az én kezemben, merth én kezemben nem attál, hanem az ki én kezemben atta, meghtalál az engömet, de te semmit nem attál. Az mi ad meritum nézi, meghfelelök ezután. Liceat.

A.: Hiszünk rajta, hogy nem attuk kezedhez.

Deliberatum: Tartozik jurálni az I., hogy sem ő nem atta, sem az ura kezében[!] ad 3. diem. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • 1604. márc. 10.>

[fol. 16^r] Deliberatum: Mivelhogy NagyLábú Gergelyné fölváltotta volt Voina Dima ellen való törvényét és nem élt az fölváltsággal, az törvény az elébbi deliberatiót haggya helyén. <Dima Voina c. Mészáros Gergelyné • 1604. ápr. 12.>

Maiorbeli Tat Bogdan idéztek[!] volt törvénnek Barbélj Mihált és az váras szolgáját, Dömötört, ergo I-k lévén non comparensök, girán külön-külön d. 24. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter, Borbély Mihály • 1604. márc. 15.>

Protestál Orbai Lőrincz, hogy az igeni bíró jutott volt ide valami számadás dolgából és nem compareálnak, ő pedigh készön volna. <Orbai Lőrinc c. Ötvös Imre?>

Lup Jovan vallya procuratornak Sárdi Végh Mihált Pap Ádám, homoródi ellen. <Lup Iovan c. Pap Ádám>

Causa nobilis Joanni[s] Solka ut A. contra circumspectum Stephanum Baroniaj Albensem velut I.

A.: Ezért idéztem Baroniaj Szabó Istvánt kegyelmetök széki eleiben, hogy az tavaly, 1603. esztendőben attam volt őkegyelmének kölest feléből elvetni, mellyet el is vetött és azt kívánom, hogy az mi lött rajta, az kit betakarított, tahát felét kívánom tűle előadatni.

I. respondit: Én jó lelkiismerettel kétfelé raktam kalongyában, mellyet meg is bizonítok, és be is akartam volna az ő részét is [hordani], noha nem tartoztam volna vele, merth énneköm chak az szántásigh, vetésigh [!] tartoztam vele. Mivelhogy az szekeremet Sárdra köllött volna küldönöm és itthon nem kérhettem mástúl szekeret és, mikor haza hozattam szekeremet, érötte akartam küldeni, tahát immár ellopták, azért nem tartozom semmivel, merth nem köteles társom voltál tovább az szántásnál, vetésnél.

A.: Vaj igön is osztozó társam voltál, azért, az kit elloptak, eggyüt köll eltűrnöd velem, az kit pedigh betakarítottál, megh köll osztanod velem. Liceat.

Deliberatum: Bizoníccsa megh az I., hogy igazán kétfelé rakta és be akarta hozni, de ellopták.

A. dicit: Meghhittem én azt, hogy kétfelé raktad és be is akartad hozni, de nem elégh az énnéköm, hogy ellopták, hanem eggyütt köllött volna föltakarítanod, merth osztozó társom voltál.

Deliberatum: Mivelhogy az A. meghvallya az szék színén, hogy az meghosztás felől semmi végezésök nem volt, hanem chak az szántásigh-vetésigh, mivelhogy [A.] azt is elhiszi, hogy igazán kétfelé rakta, teczik az törvénnek, hogy ha behozhatta volna, köszönte volna megh, hogy pedigh ellopták, nem tartozik semmivel az I. az A-nak, hanem keresse másutt az[t], ki ellopta kölesit. A. apellat ad senatum et conceditur. <Solka János c. Baranyai Szabó István>

[fol. 16^v] Anno 1604, die 10 mensis Martti[i] sedes celebrata est antae[!] senatum.

Mivelhogy bíró uram meghhatta volt az A-nak, Balogh Ersébötnek, hogy az tanácsot gyűjtesse az appellatióra és elseleálta, az alpörös pedigh vigilleálván[?] tisztaságot tött reá, most immár törvény szerinth akarják meghláttatni, ha letöheté az tisztaságot, avagy nem. Teczik azért az törvénnek is, mivelhogy bíró uram szömélye szerint meghhatta, hogy gyűccsék és elhalgatta^[172] az A., az I. méltán letöhette az tisztaságot 15. nap után és az elébbi törvént haggyák az tanács uraim helyén. <Balog Erzsébet c. Szűcs István>

Nem láttatik az protocolomból, hogy mégh ezideig egy fölváltság is lött volna, azért az szék meghengedi az fölváltságot. Száz Mihályné remittállya az appellatiót Miklós kovácsné ellen és novumot veszön benne. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. márc. 17.>

Chizár Györgyné fölváltá az ő törvényét Burdohán Istvánné ellen et deposuit arham d. 2. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • 1604. márc. 17.>

Egy százsebösi embör volt adós András deáknak, Pongrácz György, más névvel Szwcz György negyedfél köböl búzával, mellet háromszor szólíttatta s nem jött elő. Harmadszor ím, tisztaságot tött reá és, mivelhogy eddigh megh nem elégítötte róla András deákot, egy szászsebösi embört, Kötélverő Györgyöt tarta megh itth, Feérvárat érötte. És ez Kötélverő György mielőttünk, úgy minth az feérvári kisbíró, Mézáros János és Barbélj Mihály eskött polgár előtt köté magát, hogy ez jövendő szombatra meghelégíti érötte András deákot. Ha pedigh megh nem elégítené az ő fogadása szerénth, tahát az után, valamikor meghkaphatná, tahát őtet foghassa megh érötte és őrajta vehesse megh. <András deák c. Szűcs György>

Vonióczki Pál vallya procuratornak Menyhárt deákot Mézáros Pétör és Bániaj Pál ellen. <Vonyóczki Pál c. Mészáros Péter, Bányai Pál • 1604. márc. 15.>

Tordai Jánosné igéri feleletit hodie per totum beadni Baroniaj István szolgája, János ellen. I. petit par et conceditur. <Tordai Jánosné c. Baranyai Szabó István szolgája, János • L. alább>

Causa inter Laurentium Nagy Borbándiens[em] ut A. contra Michaelem Illiés Sárdiensem velut I.

A., Nagy Lőrincz: Ím, látom, hogy az törvény őtet bizonságra bocsátotta volt ki. Ím, kéröm is az szék színén, hogy exhibeállya relatoriáját, azért hogy nem exhibeállya, törvénth várok kegyelmetöktől, ha őtet valaki hítta, hítta avagy nem, vessön avval számot, de mi őnála találtuk megh az mi marhánkat. Protestálok, hogy jövendőben, ha bizonságra kérezik, ellene mondhassak.

Deliberatum: Mivelhogy Jllés Mihály kikérezik bizonságra, az szék is kibocsáttya ad 8. diem.<Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc • 1604. márc. 22.>

[fol. 17^r] Barbélj Mihály vallya procuratornak Gálteőj Mihált Chizár Mátyás ellen. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • L. alább>

Vonióczki Pál idézte volt törvénnek Mészáros Pétört és Bániai Pált, ergo I-k lévén non comparensök, külön-külön girán d. 24/d. 24. <Vonyóczki Pál c. Mészáros Péter, Bányai Pál.>

Szwcz Petör igéri beadni feleletit per totum maiorbelj Prodan ellen. I. petit par et conceditur. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • L. alább>

Barbélj Mihály igéri feleletit hodie per totum beadni Chizár Mátyás ellen. I. petit par et conceditur. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. márc. 17.>

Chizár Mátyásné protestál, hogy az A-ok kikérezöttek volt bizonságra és nem bizonítottak, hogy ennek utánna szabad legyön ellene contendálni.

Chizár Mátyás dicit contra relatoriam: Ím, látom, hogy relatoriáját exhibeállya az törvény, az mire kibocsátotta volt őtet, hogy telyességessön meghneveztem én, hogy Kopaz Mártonth szittam. Ím, hallom, hogy eggik mongya, hogy mikor az aranyath mutattam, hogy neveztem akkor Kopaz Mártonth, de az szitokban eggik sem mongya, azért az fölül meghírth poenát megh várom ítéltetni. Protestálok is, hogy ha az törvény futamnék[?] emléközik arra kegyelmetek, hogy akkor is, in prima, contendáltam volt az holt embör felől való keresetről, az appellatióban szabad legyön forgatnunk. Liceat plura.

Deliberatum: Az bizonságoknak az első[je] meghmongya, hogy ugyan meghnevezte Chizár Mátyás Kopaz Márthont, mikor meghszitta; az másik is meghmongya bőséggel az szidalmat, chakhogy nem emléközik reá, hogy ha nevezte-e Kopaz Márthont, avagy nem, de kiteczik azért, hogy nem más felől volt az beszéd, hanem Kopaz Márthon felől. De mivel, hogy az törvény világosb legyön, teczik az törvénnek, hogy az fölpörös, Mézáros Péter meghesköggyék az két bizonságh mellé. Így, ha meghesköszik ez jövendő széknapjára, törvényök lészön. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. márc. 17.>

Deák Balásné protestál, hogy NagyLábúné meghbékélt vele, ő is meghengette, de így, hogyha három hétre meghelégíti, ha pedig akkorra nem lehet, tahát mikorra az szekere meghjő, meghelégíti. <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter • L. alább>

Maiorbeli Prodan idézte volt törvénnek Szwcz Pétört, melt[!] az fölváltságh mellett Prodan nem compareál, ergo girán d. 48. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. márc. 17.>

I., Dobaj Miklós kovácsné respondit cum protestatione: Ím, értöm hozzám való súlyos propositiódat meghfogtatásod felől, de az ellen azt mondom, hogy Budaj Ferencz uram itth udvarbíró lévén, szabad volt vele, mit cheleköszik, ha fogtatott, ő fogtatott, de én akaratomból nem lött az fogtatás, azért doce, hogy én fogtattalak megh, ha megh nem doceálod, in paena indebite kívánlak convincáltatni, si juris, liceat.

A.[Száz Mihályné leánya: Borbála]: Budai Ferencz az the instantiádra és panaszodra képöst[!] fogatott megh, azért ugyan rajta vagy az föllül meghnevezett paenán.

Deliberatum: Bizoníccson az A. feleleti tartása szerénth. <Szász Mihályné leánya Borbála c. Kovács Miklósné • 1604. márc. 29.>

[fol. 17^v] Deliberatum: Mivelhogy az szék Mészáros Pétörnek hit-napot prefigált volt az Deák Balásné keresetiről, ergo miérthogy nem deponálta az hitöt, hanem elsedeálta, tartozik Mézáros Petör Deák Balásnét az adósságról, tudniillik az hét forintról meghelégíteni ad 15. diem. <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter • 1604. szept. 15.>

Pataki Mihályné úgy minth A. szólíttattya Szwcz Istvánth, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • 1604. márc. 17.>

Tat Bogdán deponálá az indebitát Barbélj Mihály ellen et deposuit arham fl. 1. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter, Borbély Mihály • 1604. márc. 22.>

Boldisár papné protestál ezön marháia elveszésében, ki egyik részes volt benne, hallotta SzalaknaFeleki Istvánth, az gereznáját is ugyan otth hallotta, hogy vagyon, azért menth oda ki, mire most elmúlik törvénye, hogy meghjő, szabad legyön bizonságát beadni.

Sárdi Mézáros Jósa vallya procuratornak Szélös Lukácsot Mézáros Pétör ellen. <Mészáros Józsa c. Mészáros Péter>

Szákczóri[!] Man Serbal[!] vallya procuratornak Pataki Mihált dálliai Joan Bancza ellen.

Szákczóri Man Serbalj dicit, azt kérgyük az I-túl, hogy mi okon tartóztatta megh itth az mi marhánkat?

Man Serbalj vallya procuratornak Bun Lukácsot dálliaj Joan Bancza ellen.

I., Jovan Bancza respondit cum solita protestatione: Ez okon tartottam itth bíró urammal megh Sebös-vidéki emböröknek búzáját s kölesit, hogy ez elmúlt 1602. esztendőben, nagykarácson bőjtiben ez A-nak az öccsének, Opra Besukanak SósPatakon tartották volt megh nyolczvanhét juhát, kiről deliberatió is volt otth, meg is súlyosította az törvény. Ez A. reám esedözvén kívánta, hogy kivegyem magam kezességén. Ki is vöttem, ő is énneköm az öccséjért kezesnek allegálta magát. Az idő eltelvén, kívánták, hogy előállassam én az nyolczvanhét juhot, úgy minth közes. Izentem neki sokszor, kértem is, hogy hozza elő, de nem hozta. Énneköm peniglen hatvanhat juhomat vötték el érette, kiben viszsza is adtak huszonnyolczat, az többi oda vagyon az ő kötése szerénth, kezes fizess, tartanom köllött, az miképpen törvényünk is volt róla, sőt az én marhám most is oda vagyon s meghkívánom tőle böcséivel, merth őérette vösztek el mind. Ezöknek az törvényét referállya János bíró instante, merth mi méltán vöttük el. Liceat plura. I. petit par et conceditur. <Man Şerban, Opran Şerban c. Ioan Bancea, Dan Piciorné>

Az kik az két tolvajra, úgyminth BokorHázi Illiára és Poiani Gelista Bálintra [vallottak], nevök így következnek: első ő maga, igenpataki Chiga Dömötör, azután bokorházi Petrasko, et ugyan bokorházi Martin Joan, ismét bokorházi Negrilla Opra, bokorházi Pucza János, bokorházi Sztán Voina, fenesi Bota Szaniszló.

[fol. 18^r] Protestál György deák és Aztalos János, hogy az tizenötöd nap eltelvén, mely volt marttiusnak 16. napján, kéczör is hítták az ő pörösöket, Mézáros Jánost az notarius eleiben, hogy meghhallgassa hitöket, de nem akart elmenni. Azért immár ezután hittel sem tartoznak az szalonna dolgából, hogy hány forinton vötték állóhelyében. <Asztalos János és György deák c. Mészáros János>

Protestál Baroniaj István, úgy minth procurator az szolgája képében, hogy Tordai Jánosné procuratora, Bun Lukács által ígérette[!] volt per totum beadni feleletit és elseleálta. Annakokáérth, ha ezután beaggya, szabad legyen ellene contendálni. <Tordai Jánosné c. Baranyai Szabó István szolgája, János • 1604. márc. 22.>

Balogh Örséböt remittálja az apellatiót Kouázy György ellen és az felváltságh mellé áll. <Balog Erzsébet c. Kovászi György és felesége • 1604. márc. 29.>

Chizár Györgyné remittálya az apellatiót Burdohán Istvánné ellen és máskülönben akar hozzányúlni. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • L. alább>

Ante judicem. Mivelhogy Szákczóri Mant úgy minth kezest meghtartóztatta volt Bancza Jouan, ez mellett más embörnek is kölessét és búzáját tartotta megh, kiérth az törvénytűl [terhet] követ hozzá: "Hogy ha énmagamat meghtartottál, én éröttem más marháját nem tartatha[tta]d volna megh, hogy pedigh meghtartottad, azt mondom, hogy hatalmon vagy érötte és böcsöivel köll fölszabadítanod." Teczik az törvénnek is, hogyha őmagát meghtartotta, tahát más marháját megh nem tarthatta volna, hogy pedigh meghtartotta, böcsöével köll fölszabadítani és hatalmasul tartotta megh és tartozik harmadnapra fölszabadítani az meghtartott marhát.

Cum protestatione dicit Szákczóri Man: Ím, értöm s látom, hogy az más embör marháját, kölesét én éröttem tartotta volt megh, kiről törvényünk is lött, most azt nem forgatom, én magamat is az tartás mellé meghfogtatott. Most az kezességet forgatom, de mikor én kezes voltam az én öcsémet, Opra Besuket kiigazítottam én mind magamat az kezességből, mind az öcsémet[!], the magad is jól tudod azt. Azt is tudod, ki vitte volt el azt az juhot, az kiért az pörledős[!] volt ő köztök, melytűl Budaj Ferencz mindön marháját elvötte volt, őmagát fölakasztották, mi nekönk az szolgánk volt, az kit Budaj Ferencz fölakasztatott volt. Az törvény minekönk, mind az öcsémmel eggyütt [fol. 18^v] hitet ítélt volt, hogy mi[nekünk] annak az elveszött juhnak ellopásában semmi hírünk, sem tanácsunk nem volt. Mikor az nap eljött, el is mentünk s letöttök az hitöt, az kezességet is mingyárast letöttök, az törvény volt pedigh az sóspataki bírák előtt. Mikoron onnan hazamenvén, az sebösi királybíró kénszörítött arra, minthhogy oda való jobbágy voltam, hogy ott is megtisztíccsam magam, hogy én abban ártatlan voltam. Ott is mind az öcsémmel ketten meghesköttünk. Ha pedig el nem hiszed, bocsásson ki az szék, az kiket felelök, doceálom, hogy így voltak. Hogy pedigh engömet méltatlan így háborgacz, terhön vagy érötte, az fogtatásért is, azt mondom, si juris, hogy dí[j]omon vagy érötte, mert bőntelen engömet megh nem foghattál volna, az törvéntűl alkolmatos napot kerök, hogy igasságomban bizonságom mia megh ne fogyatkozzam. Liceat plura.

Az szék kibocsáttya az A-t, hogy feleleti tartása szerénth bizoníccson, abból kiteczik mindön végezésök egymással. Ad 15. diem az más fél is bizoníccson, hogy kezes. <Man Şerban, Opran Şerban c. Ioan Bancea, Dan Piciorné • 1604. ápr. 5.>

Deliberatum: Az bizonságoknak az kettei vallya, hogy mikor kénszerítették, hogy testamentomot tegyön, de semmit nem szólhatott. Az harmadik vallya, hogy azután meghszólalt az mostohaannyának intésére, de mivelhogy halála óráján volt és immár azelőtt egyczör az szava is elállott volt, arra való tekintetben az törvény annak az bizonságnak helt nem ad. Az negyedik bizonság azt vallya, hogy mikor az szőlőben mennek volt, boszszúképpen panaszolkodott, hogy chak három pénzt sem kérhetek az mostoha attya hon nem létében az atyafiátúl. Így ezaránth annak az vallásának sem ad [az] törvén is helt, hanem az törvénnek így teczik, hogy ha valami Kopaz Mártontúl az ő leányára maratt vala, mi abban maratt, és gonosz embörök miatt el nem veszött, és valamit az mostohaattya és annya az ő szükségökre eleitűl fogva elköltöttenek benne, mindönöket hit szerinth meghmondván, mindh az kettő tartoznak eléadni, melynek két részei az attyafiakra száll, az harmada penigh gongyok viseléséért az leánnak az mostohaattyára és annyára száll. Ad 15. diem esköggyenek és ugyanakkor aggyák elő az mi maratt is. I. apellat ad senatum et conceditur.

[fol. 35^r] Chizár Máttyás vallya procuratornak Bun Lukácsot Barbélj Mihály ellen. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • L. alább>

Chizár Máttyás eltiltá az szék színén Mézáros Pétört az hitről az szidalom dolgából és fölváltságot vesznek[!] benne. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • 1604. ápr. 5.>

Maiorbelj Prodan az széktűl procurator haladékot kér és az szék is meghengedi Szwcz Pétör ellen, mindh az két pör dolgában. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. márc. 29.>

Szász Mihályné vallya gondviselőnek az leányát, Borbálát és procuratornak Beseniej Menyhárt deákot Dobai Miklós kovácsné, Katus aszszony ellen. Boczárdi Lénárt Istvánt is vallya.

Deliberatum: Mivelhogy az I. apellált volt az Miklós kovácsné ellen való pörben és az apellatiót megh nem láttatta, hanem remittálta, az remit[t]atio mellől elmenth és procuratort híutt és novomot vött benne, az A. azt mongya, hogy két úton vagyon és calumnián vagyon érötte. Teczik azért az törvénnek is, hogy az novum semmire nem köllött volna, sem az procurator-hívás, hanem az remit[t]aciót köllött volna meghláttatni, hogy pedigh megh nem láttatta, hanem más útra menth, az törvény calumnián, 33 forinton haggya érötte. I. deposuit calumniam egy arany gyűrűvel pro fl. 100 [?].

Az deponálás pedigh az novumban és az revocálásban lött, de az remit[t]ációra megh köll felelni és okát köll adni instante, ha az A. kívánnya.

Száz Mihályné respondet az remit[t]állás mellett: Azért remit[t]áltuk volt Miklós kovácsné ellen az causát, hogy minekünk az első deliberatio súlyosnak teczött, azért novomot is vöttünk volt benne, melynek az szék helt nem adott, azért protestálunk, hogy ezután is remediomját keressük az törvénnek. Liceat.

A. respondit: Ez az the propositiód nem propositiónak láttatik, hanem chak protestatiónak, semmi jó okát az én keresetemnek nem adod, azért hogy remit[t]áltad az apellatiót [s] jó okát nem adod, terhét várom, si juris, az mi az ad meritumát nézi, az első deliberatióhoz tartom magamat. Liceat plura.

I. subjungit: Okát aggyuk ezután, azért híttuk mi az mi procuratoronkat megh, hogy minekönk nem hírünkkel monta volt azt, akit mondott volt az remediom által, az minth oda föl is meghmondám, másképpen viselünk gondot reá. Liceat.

A. : Minekelőtte meghproponálnék az utolsó feleletedre, excipiálok s azt mondom, hogy the az triplex via közzül az ketteit deponáltad, az első novomhoz ragaszkottál, az törvény is arra bocsátott tégedet, ez is duplexiának láttatik, ergo calumnián vattok érötte. Liceat.

Deliberatum: Mivelhogy az I. semmi jó okát nem adhattya az remit[t]atiónak, azérth az törvén az elébbi törvént, mely bíró uram előtt volt, haggya helyén.

I. apellat ad senatum et conceditur, mivelhogy ennekelőtte megh nem láttatá az apellatiót, hanem remit[t]álta, 15. napigh várja el az A., ha gyűtteti az I. az apellatióra az tanácsot [fol. 35^v] jó, ha nem, hát az A. visellyen gondot magára.

Protestál Miklós kovácsné, hogy Száz Mihálynénak mindön remediomi voltanak, apellatiója is és immár, az apellatio után semmi remediomja sem lehet. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. márc. 29.>

Szwcz István igéri feleletit hodie per totum beadni Pataki Mihályné ellen. I. petit par et conceditur. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • 1604. márc. 29.>

Tat Bogdan, majorbeli kenéz igéri feleletit beadni Barbélj Mihály és Dömötör, az váras szolgája ellen. I. petit par et conceditur. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. márc. 29.>

Niakó István igéri feleletit hodie per totum beadni Füzesi Ferenczné ellen. I. petit par et conceditur. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. ápr. 5.>

Tordai Jánosné idézte volt törvénnek Baroniaj Szabó István szolgáját, Jánost, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Tordai Jánosné c. Szabó István szolgája János • 1604. márc. 29.>

Deliberatum: Mivelhogy Chizár Györgyné reáköti Burdohán Istvánnéra, hogy jurállyon róla, menni pénze vagyon Chizár Györgynénél, így, ha meghesköszik^[173] ad 15. diem, tahát tartozik 15. napra meghelégíteni Chizár Györgyné Burdohán Istvánnét valahány forintra mer eskönni. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné • 1604. ápr. 5.>

Deliberatum: Mivelhogy az Illiés Mihály relatoriája Nagi Lőrincz ellen az felesége nevére vagyon, nem az Illiés Mihályéra, az más félnek, Nagi Lőrincznek procuratorja ellene contendál. Teczik azért az törvénnek is, hogy az pör nem Illiés Mihálynéval vagyon, hanem az urával, Illiés Mihállyal, így azaránth az törvény condescendáltattya ezt az relatoriát simpliciter. Mivelhogy az szék kéczör kibocsátta volt, hogy bizoníccson maga mentségére és mindenkor meghfogyatkozott, ergo az A. minden keresetét elérte Illiés Mihályon, kereseti szerénth.

Illiés Mihály fölváltya az ő törvényét Nagi Lőrincz ellen, az szék is meghengedi.<Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc • 1604. márc. 29.>

Chizár Máttyás cum protestatione respondit Barbélj Mihály ellen: Ím, értöm az A-nak rajtam keresetit, hogy egy köböl búzának az árát keresi rajtam, az mellyet ő maga sem tagad, hogy kivitte volt, mely búzát mond, hogy kihozta volt, enim volt az búza, sajátom volt, mely felől protestálok. Kegyelmetek előtt ez nilván vagyon, hogy annak az többjére, az ki avval eggyött veszett el, hatvan forintot fizeték Rácz Bálintnénak, mellyet jövendőben az többit is őrajta keresöm megh az ki ezt kihozta, mellyet most chak emlékezetül hozok be. Az, mi azt nézi, az kit akkor énneköm meghadott, az énneköm sajátom^[174] [fol. 19^r] volt, ha pedigh tagadná, hogy enim nem volna, nem is tagaggya pedigh, alkolmas részit kimongya, tahát hitömmel is meghbizonítom, hogy enim volt, si juris, semmiképpen az enimről engömet nem háborgathatna, merth akkor is mingyárást elhitte azt, hogy enim volt, azért atta megh. Azért azt mondom, hogy indebite háborgacz, si juris, és ez is nilván vagyon, kiteczik az protocolomból az elébbi feleletedből, mikor az the búzádat theneköd hoztam volt, az the pénzödre, hogy egy sákban volt az the búzád, mind az két köböl az segöstyében, mikor bevontuk theveled egyetömben, kezedben attam, akkor the meghelégöttél rajta, akkor is kezedben attam penigh, melyről törvényünk is volt. Az meghlött törvénth nem háborgatom, hanem chak ezt az egynéhány igét emlékezetül hozom be, hogy kegyelmetek világosban meghércse beszédemet, azért az fe-
löl meghnevezött paenán rajta vagy, si juris, liceat plura.

A. respondit: Ím, értöm, mivel mented magadat, hogy neköm az én búzámat kezemben attad volna, az miképpen the magad is az első deliberatióra tanáltad, nekönk használ az, hogy intempestive attad kezemhez az búzát, kiről hitöt imponált neköm az törvény, hogy az the későn kezemhöz adásod miatt ki nem vihettem, azért vallottam kárt benne s neköd sem adtam nyereségöt, azért, az mint az első propositiómban hitömmel is meghmondottam, az mia vallottam én kárt. Holott azt mondod, hogy elhiteted velem, hogy the búzád legyön az, az kit én kivettem, nem constánl az, mivelhogy magad szekeredre attam volt föl, erővel el sem vehettem tőled, azt pedigh az búzát elébb vittem én ki, hogy nem minth mikor kezemben attad volna, ki nem constánl. Azért méltán kívánom, hogy az árát letödd, az mi az én jutalmam volna belőle megh aggyad, merth ha elébb meghmutattad volna az én búzámat, az helyet, az kit tiednek mondasz, az enimet vittem volna én ki, sem the, sem én kárt nem vallottunk volna. Azérth az felöl meghírth propositióm tartása szerénth meghvárom tűled. Liceat plura.

I. dicit: Protestál Chizár Máttyás azon, hogy ő maga megvallya, Barbélj Mihály feleletében, hogy mégh azelőtt vitte volna azt az én búzámat ki, minekelőtte az ő búzáját kezében nem attam volna. Ugyanis azért protestálok, hogy az torony alól, az mikor az elveszött, az többi is akkor veszött el, melyre gondom lészön jövendőben, minth ezelőtt is meghmondottam. De az kit rajtam keressz, semmiképpen megh nem kereshetnéd, merth sajátom volt az, melynek az árát, mind annak s mind az többinek, duplának meghfizettem, azérth az felül meghírth poenán rajta vagy, si juris, liceat plura.

[fol. 19^v] Deliberatum: Mivelhogy Barbélj Mihály azt feleli, hogy Chizár Máttyás, az kit búza gyanánt mutatott elsőben megh, egy köblöt és ugyan az közbúza gyanánt is hozta ki Barbély Mihály és Chizár Máttyás azután monta megh, hogy az ő magáé az az búza. Teczik azért az törvénnek, hogy Barbélj Mihály meghesköggyék, hogy azt az egy köböl búzát az közbúza gyanánth mutatta megh és azután monta, hogy övé. Ha meghesköszik, tartozik Chizár Máttyás az egy köböl búzának akkori árrát közre ereszteni, merth kiteczik belőle, hogy ha tutta volna, hogy nincs köze Barbélj Mihálynak az egy köböl búzához, tahát inkább az ő sajátyához nyúlt volna inkább, hogy nem az máséhoz. I. apellat ad senatum et conceditur. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. ápr. 5[?], ápr. 12.>

Vonióczkj Pál deponálá az hitöt Hadadi Jánosnénak az ura előtt az sáfrán dolgából, hogy őneki Borsos Pétör atta és annak az sáfránnak elvételében sem A. híre, sem tanácsa nincsen. <Vonyócki Pálné c. Hadadi Jánosné>

Szakácz János vallya procuratornak az váraggiai bírót, Bíró Jánost és Gálteői Mihált plenipotentiariusnak Feiérvárat lakó Mészáros Gergölyné ellen. <Szakács János c. Mészáros Gergelyné • L. alább>

Sziczka János vallya procuratornak az sárdi bírót, Szélös Lukácsot mindön pörösi ellen. <két per: Szűcs János c. Halász György/Szekeres György • L. alább/ 1604. ápr. 12.>

Dombaj Máthé deák vallya procuratornak Gálteői Mihált Louáz Dömötörné, úgy minth alpörös ellen. <Dombai Máté deák c. Lovász Dömötörné • L. alább>

Mézáros Gergölyné vallya procuratornak Bun Lukácsot Szakácz János ellen. <Szakács János c. Mészáros Gergelyné • L. alább>

Barbélj Albert szolgája, Lukács idézte volt törvénnek Szekeres Máthét, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Borbély Albert szolgája Lukács c. Szekeres Máté • 1604. ápr. 5.>

Balogh Örséböt penest remitationem[!] dicit: Ezokáért váltottuk föl Kouázi György bíró[?] ellen való pörünket, hogy az minémű törvényünk lött volt, hogy ő meghesköggyék, hogy nem az ő akarattyából mondotta azt minékönk az ő procuratora, hogy mi pöllöngérözettek vagyunk. Néminemű feleletünkből meghfogyatkoztunk, forgattuk volt, hogy az procurator az pöröse akarattya néköl semmit nem mond. Hogy pedigh azt tagatta ő, hogy ő akarattyából azt nem mondotta az ő procuratora, feleltünk volt hozzá maior potentiát, minthhogy az szék színén, nömös szömély lévén, énrajtam illyen gyalázatot tött volt, most is ugyanazért felelek hozzája, az mit azelőtt. [fol. 20^r] Bocsásson ki az törvény, meghbizonítom, hogy ő akarattyából mondotta és ő adott szabadságot az ő procuratorának, az miért az hitre is nem bocsátottam, az felől is mindönöket szabad legyön bizonítanom, si juris, merth ő engömet az szék színén mind életömben, mind tisztösségömben meghölt, azért ebből kegyelmetektől Isten szerénth való deliberatiót várok. Liceat plura. I. petit par et conceditur. <Balog Erzsébet c. Kovászi György és felesége • 1604. ápr. 5.>

Szakácz János igéri feleletit hodie per totum beadni Mézáros Gergölyné ellen. I. petit par et conceditur. <Szakács János c. Mészáros Gergelyné • 1604. ápr. 12.>

Dombaj Máthé deák igéri feleletit hodie per totum beadni Louáz Dömötörné ellen. I. petit par et conceditur. <Dombai Máthé deák c. Lovász Dömötörné>

Miklós kovácsné, Anna aszszony vallya procuratornak Bun Lukácsot Szwcz László ellen, úgy minth I. ellen.

Miklós kovácsné idézte volt törvénnek Szwcz Lászlót, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Kovács Miklósné c. Szűcs László • 1604. ápr. 5.>

I.: Szwcz Pétör az fölváltságh mellett respondit cum solemni protestatione: Ez okon váltottuk föl maiorbeli Prodan ellen való causát, hogy, az miképpen első propositiójában az szegődött szekérbér[en] kivül három mélyföldre való szekérbért kíván, kire én azt mondom, hogy nem kívánhatná, merth reá nem szolgált. Oka ez, hogy Drágon innen két mélyfölddel is attam én az terhöt föl neki, Gialunál való elmaradásában penigh nem volt őneki móggya elmaradni az szekeröktűl. Bocsásson ki az szék s meghbizonítom, hogy Drágon innen két mélyföldre attam az terhet, mivelhogy mégis keresé annak az bérit is, azt mondom, hogy indebite vexál. Liceat plura.

Deliberatum: Az szék kibocsáttya Prodant, hogy meghbizoníccsa azt, hogy Gialun túl, mikor elhítta, meghigérte az mélyföldre az mi illik, bizonsága után törvénye lészön ad futuram sedem. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. ápr. 5.>

Száz Mihályné leánya, Barbála aszszony idézte volt törvénnek Dobaj Miklós kovácsnét, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Szász Mihályné leánya Borbála c. Kovács Miklósné • 1604. ápr. 25.>

Dobaj Miklós kovácsné idézte volt törvénnek Száz Mihálynét, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. ápr. 5.>

Patakj Mihályné giráztattya Szwcz Istvánt, I-t, d. 24. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • 1604. ápr. 5.>

Maiorbelj Tat Bogdán feleleti Dömötör, az váras szolgája ellen.

I. dicit: Ím értöm rajtam keresetedet, hogy azt mondod, hogy az Kendeörvárból négy ökrödet hajtottam volna el tellyességösön én, mellet igen tagadok. Azt is mondod, hogy Colosuárról kettőt meghhajtottad, fl. 9-ben és d. 25 pénzben áll az meghhajtás, azt is keresöd rajtam kölcségödet, mellyet, ha költöttél, az the barmod mellett költöttél. Azért azt kívánom, hogy meghbizonícsad, hogy az Kendervárból tellyességgel én hajtottam el. [fol. 20^v] Ha megh nem bizonítod, azt mondom, hogy indebite háborgacz, si juris, hogy pedigh kölcségedet is keresöd rajtam, ha szinte tellyességgel részem volt volna az elhajtásban, mellyet tagadok, hát kölcségedet ugyan nem kereshetnéd énrajtam, azért is indebite háborgacz, si juris, liceat plura.

A. respondit cum solita protestatione: Bocsásson ki az szék, propositióm szerinth mindent doceálok, az mi az kölcséget nézi, indebitát is felelsz hozzám, nem vagyok indebitán, merth the miattad költöttem én s méltán keresöm, merth ha az ökröket megh nem hozták volna, négy ökröt keresnék, de hogy meghhozták, az kölcséget keresöm. Liceat plura.

I. dicit: Meghláttyuk, mit bizonítasz, akkor osztán, látván bizonságodat, mink is kikéreczünk, szabad legyön bizonítanunk.

Deliberatum: Az A. bizoníccson feleleti tartása szerénth. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. május 10.>

Tordaj Jánosné idézte volt törvénnek Baronaj Zabó István szolgáját, Jánost, ergo A. lévén non comparens iam secundo, girán d. 48. <Tordai Jánosné c. Baranyai Szabó István szolgája, János • 1604. ápr. 5.>

Sziczka János idézte volt törvénnek Haláz Györgyöt, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Szűcs János c. Halász György • 1604. ápr. 25.>

I., Illiés Mihály az fölváltságh mellett respondit: Ezért váltottam föl az meghlött deliberatiót, hogy az minémű relatoriát reportáltam volt, azt az törvény condescendáltatta, súlyos törvént is pronunciáltak reá, de, minth annakelőtte meghmondottam, hogy engömet az aszszony vitt, úgy minth ő marhájára, kit megh is fogtattál volt, Borbándi Márta aszszont, azért engöm megh nem fogathattál volna, se szolgámat, mihelt én szavatossat attam. Azért bocsásson ki az szék, meghbizonítom, hogy engöm úgy vitt, minth saját marhájára, nem lopva mentem, bizonságom után mind szolgámmal eggyütt az méltatlan fogásért külön-külön dí[j]omat követöm, si juris, liceat plura.

Deliberatum: Mivelhogy Illés Mihály sine citatione és procuratorvallás néköl az szolgájával dí[j]át követi és az más fél ellene contendál és indebitát felel érötte, teczik azért az törvénnek is, hogy semmiképpen procuratorvallás néköl és sine citatione, terhöt nem felelhetne hozzá, hogy pedigh hozzá feleli, az törvén indebitán haggya érötte fl. 12. d. 50.

Illés Mihály deponálá az indebitát az szolgája képében egy forinttal.

[fol. 21^r] A. Borbándj Nagi Lőrincz respondit cum protestatione: Ím, értöm, az fölváltságh mellett maga mentségére micsodákat felel, hogy néminemű Borbándon lakó Márta aszszony hítta volna valami marhájára, hogy elvigye onnan, mellet igön tagadok, hogy annak az aszszonnak az én házamnál semmi marhája nem volt egy pénz érő is, de bátor szinte lött volna is, az én nömös házamra éczakán lopni nem mehettél volna. Hogy pedigh reámentél, azt mondom, si juris, az minémű törvénye afféle embernek vagyon, azt mondom hozzád, ha az törvény mongya, merth, ha szinte tellyességessön az hítt volna is, az kit mondasz, evvel nem köllött volna theneköd járnod, hanem, ha igaz ember voltál volna, nappal köllött volna theneköd járnod. Tuttad pedigh the azt régtűl fogva, hogy nömös embör vagyok én, enim volt az az ház, az mellyet theneköd az az aszszony meghmutatott, nem köllött volna reámennöd, hanem vártál volna haza engömet, avagy kerestél volna megh engömet, kérdöttél volna megh, meghmondottam volna én, mit cheleköggyél. De hogy így nem jártál, tégödet kaptalak én megh ökröstől, szánastúl s tégödet köllött énneköm meghfognom s méltán cheleköttem. Marhádat is előkívánom, ha az törvény mongya, ha pedigh az törvény arra nem tekint, chak emléközetül hozom be, nem menthed the semmi bizonsággal magadat, themagad szömélye szerénth otth voltál, azért ha ki tégödet reáhítt, vess avval számot, de én teveled vetök, azért azt mondom, si juris, hogy az föllül meghírth paenán rajta vagy. Liceat plura.

I. respondit: Ím értöm, hogy engömet lopónak mondasz, mindön lopótúl pedigh szavatost kívánnak. Én lopó nem voltam, hanem, minth szegény embör, marhácskám után éltem. Engöm fizetésért hí[v]utt, ő tutta és ő tuggya, minth volt theveled dolga, én ebben chak szolga voltam, fizetéséért, nem magamtúl indultam, sem magamtúl nem cheleköttem. Azért méltán kéreczöm bizonságra, hogy elvessem nyakamról és, az minth azelőtt meghmutattam, most is meghmutassam és vess számot vele, meghbizonítván. Az minth mondom, dí[j]omon vagy, ha nem elégh, hát magamnak hitöt kívánok, si juris, merth ő maga is velem volt az aszszony. Liceat plura.

A.: Ím értöm, micsodákat forgacz mégis, de ugyanchak azt mondom én az ellen, az ki tégödet elhítt, hítt-e vagy nem, the tudod, vess számot avval, merth tégödet kaptalak ott, az mi marhákat pedigh az the szánodon találtam, hitöt kérök magamnak, hogy enimek voltak.

Deliberatum: Kibocsáttya az szék Illiés Mihált, hogy bizoníccson maga mentségére. <Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc • L. alább>

[fol. 21^v] Teőrben lakó Szabó Imröh protestál, mivelhogy ő is az mehgholt Kopaz Mártonnak attyafia volt és igérte volt, hogy nála néköl pört nem kezd, meg is izente volt, de az ura szolgálattyátúl nem lehetött. Jóllöhet, én is igértem magamat mindön segítséggel, mind procatornak való fizetéssel és mind egyéb kölcséggel. Most immár, mivelhogy az törvénnek vége szakatt, ha énvelem megh nem akarnak alkonni, tahát protestálok, hogy törvény néköl nem hagyom őket. Én pedigh, Szabó Imröh ez dolognak gongyaviselésére bízom az sárdi bírót, Szélös Lukácsot, hogy mindön gondomat itth nem létömben visellye őkegyelme. Szabó Imröhnek az felesége, Margit aszszony Twrben Szeőke Jakab leánya. Ennek az annya egy volt Kopaz Mártonnéval, az kinek leányát Chizár Máttyás tartotta, ki felől az pörlődés volt.^[175]

Almási Gáspárné Fiát Margit aszszony vallya procuratornak Gáltőj Mihált és Bun Lukácsot Pataky Mihályné, borbándi Nagi Katus ellen, úgy minth I. ellen. <Almási Gáspár/Gáspárné Fiát Margit c. Pataki Mihályné Borbándi Nagy Katus • 1604. ápr. 5.>

Vizaknaj Nagi Márton, most Feiérvárat lakó vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pöröse ellen. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák • 1604. aug. 20.>

Borbándj Nagi Lőrincz vallya procuratornak Bun Lukácsot BorosBoczárdon lakó Lénárt Istvánt, Fodor Tamást Sárdon lakó Illiés Mihály ellen. <Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc • 1604. ápr. 5.>

Maiorbelj Prodan idézte volt törvénnek Szwcz Pétert, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. ápr. 12.>

Mézáros Pétör és Chizmaczia Márthon giráztattya Chizár Máttyást az szidalom dolgából d. 24. <Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége • l.alább>

Orozlán Barbélj Márton vallya procuratornak Bun Lukácsot maiorbelj Pap Jánosné ellen.<majorbeli Pap Jánosné c. Oroszlán Borbély Márton • L. alább>

Száz Mihálynénak az szék, meghtekintvén nyomorult állapattyát, húsvétigh való dilatiót ad Miklós kovácsné ellen. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. május 20.>

A., Pataki Mihályné respondit cum protestatione: Ím, értöm, mi okát adod az eltiltásnak, mondod azt is, hogy engömet meghelégítöttél volna tellyességösön azokról az bőrökről, de én tetőled [fol. 22^r] többet föl nem vöttem az báránybőrök árrában, hanem chak az én részemet, az háromszáz bőrnek az árát, merth az száza Száz Mártoné volt. Nem tartottam közömöt ahhoz az száz báránybőrhöz, minthhogy ő maga atta Száz Márton Szwcz István kezéhez azt az száz bőrt. Mikoron pedigh pörlöttem is, meghmondottam, hogy én chak az én részemért pörlök, nem az máséért, így, azaránt chak az én bőreimnek az ára jött kezemhöz, kiről kész vagyok hitöt is mondanom, letévén hitömet, azt mondom, hogy dí[j]omon vagy, merth semmi jó ratióját az prohibitiónak nem adod. Liceat.

I. respondit cum protestatione: Jó ratióját attam én az prohibitiónak, merth akkor, mikor énvelem pörlöttél is, reámentél volna az hitre, hogy én tégödet nem elégítettelek volna megh az 22 forintról, ugyanazon báránybőrök áráról, hanem azt montad, hogy chak 12 forintot attam theneköd és azon akartál meghesköni. De mikor láttad énnekem jó bizonságomat, Colosvári Száz Mártont, ki referálta is azt az dolgot akkorbeli bíró előtt, hogy 22 forintról elégítettelek megh, így osztán the sem tagadhattad megh, hogy annit nem attam volna, az ki hátra maratt volt benne, abból is kedvedet találtam, ha pedigh Száz Márton ide nem talált volna jönni, meghesköttél volna, hogy chak 12 forintot attam volt és így, énvelem kéczör fizettettél volna. Az mi pedigh azt az dolgot nézi, hogy, az minth the magad is mondod, hogy én thégödet meghelégítettelek az báránybőrökről, az kit neköm attál, nem tartozom tahát semmivel, Száz Mártonnak is nem tartozom semmivel, merth ő énnéköm semmit sem adott, hanem the attad, azért dí[j]odon sem vagyok, merth én thégedet meghelégítettelek. Liceat.

A. dicit: Az mely bizonságra fogsz, Colosvári Mézáros Mártonra, annak az ő referállása nem stálhat két okon is. Eggik az, hogy ha fizetni köll, őreá háromlik az fizetés, attan pörös lészön ez dologban. Másik az, hogy nem fide mediante referálta, hanem chak simpliciter, verbis, azért nem stálhat, merth nem atthad[!] jó okát az prohibitiónak. Azért az fölső feleletömnek tartása szerénth juramentomot kívánok magamnak és az paenát is meghvárom ítéltetni, si juris, liceat.

I. subjungit: Non tenet exceptio, merth Száz Mártonnal akkor nem perlöttél, azért helén vagyon referálása, emlékezhetik akkorbeli bíró reá, hogy akkor ő úgy referálta az dolgot, mellyet az A. sem tagadhat, merth cedált is neki, ha szinte megh nem eskött is. Azért semmivel sem tartozom Száz Mártonnak, ha énneköm mind meghengette volna mind az négyszáz bőrnek az árát is, jó névön vettem volna tűle, hogy pedigh hitöt kérsz magadnak, hogy ugyan Száz Márton atta volna nekem az báránybőröket, nem bocsátlak én arra, hanem meghbizonítom, hogy the attad mind az négyszáz bőrt énneköm, nem Száz Márton.

[fol. 22^v] Deliberatum: Bizonícsa megh Szwcz István feleleti tartása szerénth, hogy mindh az négyszáz báránybőrt Patakj Mihálynétől vötte; annakfölötte azt is meghbizoníccsa, hogy mindh az négyszáz báránybőrnek az áráról contentálta Patakj Mihálynét, így, ha ez jövendő széknapjára bizonítanak, törvényök lészen. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • 1604. ápr. 12.>

Miérthogy az szék ennekelőtte, az kiknek juramentomot talált, tahát órát röndöltek neki és ahhoz tartotta magát, de mivelhogy most ahhoz is nem tarthattya magát az órának fogyatkozása^[176] miatt, azért végeztök, hogy valakinek az szék juramentumot talál, tahát, az ki deponálni akarja hitét az pörösnek, avagy az pöröse procatorának, hírré tegye és ha akkor reá nem megyön, az mikor hírré teszi, tahát absolváltassék az hittűl, az egy nap pedigh mindh szabadsága legyön az deponálásnak, az mikor hozzá érközhetik.

Montan Bagiul protestál, hogy ő készön volna meghelégíteni az predicatort, deponálván hitit, de [a prédikátor] ZázVárasra menth és nem compareál.

Tordaj Jánosné idézte volt törvénnek az Boroniaj István szolgáját, mivelhogy egyczör sem compareált, az A. az I-t kéczör meghgiráztatta, immár harmadszor absolutiót kíván. Az szék is absolvállya az Baroniaj István szolgáját, Jánost az Tordaj Jánosné keresetitűl. <Tordai Jánosné c. Baranyai Szabó István szolgája, János>

Nagi Lőrincz meghhíja procatorát, Lénárt Istvánt, mivelhogy feleletiben lopónak mondotta volt Illiés Mihált és újonnan akar meghfelelni az Illiés Mihály feleletire és az szék is meghengedi.

A., Borbándj Lőrincz cum protestatione dicit: Ím, értöm, magad mentségére az fölválságh mellett mit felelsz, hogy az aszszony hítt volna tégödet néminemű marhája elhozására. De azt mondom az ellen, hogy the az én nömös házamra hatalmasul nem mehettél volna és házambúl marháimat ki nem hozhattad volna. Az mi penigh az én nömös házamnak hatalmát nézi, hatalmasul reá menésödet, azt az törvénth várom reád. Hogy pedigh bizonságot is emlegecz, azt mondom ez ellen, hogy az the bizonságodnak semmi helye nincsen, merth ez nyilván vagyon [fol. 23^r] bíró uramnál és kegyelmetöknél, hogy az the szánadon találtam én megh az én marhámat, az kit az én házamtúl elhoztál. Azért méltán cheleköttem, hogy én tégödet meghfogtalak s bíró uramhoz vittelek, dí[j]odon sem vagyok érötte, merth tudod the magad azt, ismertél engömet, hogy én nömös embör vagyok és voltam, jól megh köllött volna tudakoznod, az kire the fogsz, hogy az ki tégedet elhítt, hogy ki házához hí, ha vagyon-e marhája otth, avagy nincs, én pedigh mindönkor úgy tuttam, most is úgy tudom, hogy akkor, az időben senkinek marhája az én házamnál nem volt. Azért azt mondom, megh köllött volna engömet keresnöd, avagy vártál volna oda, kérdöttél volna megh engömet, ha vagyon valakinek marhája az én házamnál s meghmondottam volna én, ha vagyon, avagy nincs, de hogy ezt nem chelekötted, azt mondom, si juris, ez fölül meghnevezett paenán rajta vagy, meg is várom az törvéntűl ítéltetni. Liceat plura.

I. respondit: Ím, értem, az revocatio mellett potentiára fondálod aquisitiódat, de ebben semmi potentia nincsen, minth azelőtt, hogy meghfeleltem, én, szegény embör lévén, szekereskedésömmöl keresködném, fizetésért szolgáltam neki, ha ő mód néköl járt, kezedben volt, meghfogtad őtet és az mellé engömet is, kit nem cheleködhettél volna, holott sem házadnál engömet nem kaptál. Azért kéreczöttem ki is bizonságra, hogy meghmutassam, hogy én ebben ártatlan vagyok, kiről relatoriámat is exhibeáltam és kiteczik abból az én igasságom, ha ez elégségös nem volna, többet is hozok, ha az szék kibocsát, azért rajta vagy az fellül meghírt paenán, az magam dí[j]án, si juris, liceat plura.

A.: Ím, értöm, hogy mégis az bizonságodra fogsz, de azt mondom, hogy nincs helye az the bizonságodnak, merth the magad sem tagadhad[!] azt megh, nem is tagadod, hogy az én házamra nem mentél volna the. Ha arra kéreczenél ki, hogy azt bizonítanád megh, hogy az én házamnál the nem voltál, de nem kéreczöl arra, nem is tagadod, theveled pörlök én most, nem mással, thenálad és az the szánadon találtam én az én marhámat, the mentél az én házamra, az minth mondom, azért semmi dí[j]odon nem vagyok, sem semmi terhön nem vagyok, az mit cheleköttem, méltán cheleköttem, ha meghfogattalak is és rajta vagy az hatalmon érötte. Liceat. <Illyés Mihály c. Nagy Lőrinc>

Barbélj Albert szolgája, Lukács jam secundo giráztattya Szekeres Máthét, d. 24. <Borbély Albert szolgája Lukács c. Szekeres Máté • 1604. ápr. 12.>

Chizár Máttyásné remitálja az apellatiót és az elébbi törvény mellé áll. <?Mészáros Péter, Csizmadia Márton c. Csiszár Mátyás és felesége>

Ugyan az Barbélj Mihály ellen való apellatiót is remittálja és az első törvénhöz áll. <Csiszár Mátyásné c. Borbély Mihály • ?>

[fol. 23^v] Deliberatum: Mivel Kouázi Györgynek procatora contendál az relatoriának, hogy mégh megh sem feleltek az A-nak feleletire és addigh relatoriát ad be és az A. terhét kívánnya, teczik azért az törvénnek is, hogy semmiképpen bé nem adhatná, hogy pedigh beaggya, indebitan vagyon érötte fl. 12/50, mivel hogy pedigh az relatoria ellen nem contendál, az szék is nem condescendáltattya az relatoriát.

I., Kouázi György respondit: Ím, értöm propositiódban, hogy bizonságra kéreczöl, hogy meghbizonítanád, hogy én akaratomból monta volna, de én tégödet ki nem bocsátlak, hanem, minth azelőtt, hitöt kértem, most is azt kérök, holott azt mondod, hogy az procator principalis akarattya néköl semmit sem mond. Az ellen azt mondom, hogy azért fogaggya az procatort, hogy ő az ő dolgát ki nem tuggya mondani, azért szabad vele maga botránkozásából mit mondott, de én szabadságot nem attam neki. Isten szerénth való deliberatiót várok. Liceat plura.

A. dicit: Ím, értöm, hogy mégis tellyességel némely részeiből az első feleletödhöz tartozol, de nilván meghmondod feleletödnek az utolsó részében, hogy azért fogaggya az principalis a procatort, hogy mindön dolgait az ő akarattya szerénth visellye, kiteczik az te magad feleletödből, hogy the akaratoddal mondotta, azért nem vethedet [?] el semmiképpen rólad. Törvént várok kegyelmetektűl. Liceat.

I. subjungit: Ahol azt mondod, hogy az én feleletömből kiteczenék, hogy én akaratomból mondotta volna, nem constánl az, minth elsőben is tagattam, most is tagadom. De hol azt mondod, hogy az procator principalissa akarattya néköl semmit nem mondhat, arról szóltam én, hogy tisztösségösképpen igenis többítheti, de gyalázatos dolgokban nem. Azért, ha ő azt monta, nem éntűlem kérdöt[!], hanem keresd őtet érötte, merth hachak simpliciter mongya az procator az dolgot, nem szükségh hát procator senkinek, lássa megh az szék. Liceat.

Deliberatum: Az szék kibocsáttya Balogh Örsébötöt, hogy bizoníccsa megh, hogy az procatora az gyalázatot az principalis akarattyából mondotta. Ad 15. diem bizoníccson. <Balog Erzsébet c. Kovászi György és felesége • 1604. ápr. 25.>

Miklós kovácsné idézte volt törvénnek Szwcz Lászlót, ergo I. lévén non comparens, jam secundo, girán d. 24. <Kovács Miklósné c. Szűcs László • 1604. ápr. 12.>

Bancza Jouan protestál, hogy bizonságoknak vallásából teczik ki, ha marad-e böcsűjén az tartásnak avagy nem.

[fol. 24^r] Man Serban, szákczóri protestál, hogy az első törvény mellől nem akar elállani, hanem ahhoz akarja tartani magát. <Man Şerban, Opran Şerban c. Ioan Bancea, Dan Piciorné • 1604. júl 12.>

Pap Jánosné idézte volt törvénnek Barbély Mártonth, ergo A. lévén non compareál, girán d. 48. <majorbeli Pap Jánosné c. Oroszlán Borbély Márton • ?: 1604. jún. 30.>

Burdohán Istvánné deponálá hitit Chizár Györgyné ellen, hogy mégh negyven pénz heán tizön[egy] forinth vagyon hátra az adósságban Chizár Györgynénél és tartozik Chizár Györgyné Burdohán Istvánnét contentálni az adósságról ad 15. diem. <Burdohán Istvánné c. Csiszár Györgyné>

Fwszesi Ferencz relictája, Borbála aszszony vallya procuratornak Bun Lukácsot Igenben lakó Niakó István, úgy minth A. ellen. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. ápr. 12.>

Borbándi Pataki Mihályné Nagi Katus aszszony vallya procuratornak az urát, Patakj Mihált Almási Gáspárné Fiát Margit aszszony ellen. <Almási Gáspár/Gáspárné Fiát Margit c. Pataki Mihályné Borbándi Nagy Katus • 1604. ápr. 7.>

Fwzesi Ferenczné, Borbála aszszony vallya procuratornak Bun Lukácsot Váraggiai János deák ellen. <Füzesi Ferencné c. Váraggyai János deák • 1604. ápr. 7.>

Deliberatum: Mivelhogy Fwszesi Ferenczné azt mongya feleletiben, hogy tovább nem bocsátotta tizönnégy köbölnél, hogy az ő szekerére föltegyön, az más fél pedigh, János deák azt mongya, hogy tizönnégyet, avagy tizönötöt engedett, teczik azért az törvénnek, mivelhogy korpát is rakott, az útban is búzát is tött reá, így, azaránt meghszegte az szörzedségöt, azért ha harmadnap múlva meghesköszik, hogy tizönnégy köbölnél tovább nem engette, másik ugyanazon hitben, hogy ez mia holt megh [az ökre], hogy az ő engödelme fölött terhölte és abban holt megh. 3.[!] mongya megh, mit ért volna az ő ökre. Így, ha meghesköszik, tartozik ad 15. diem meghelégíteni János deák Fwzesi Ferencznét. <Füzesi Ferencné c. Váraggyai János deák>

Tordaj Fazekas István giráztattya Förödős Mártát d. 24. <Fazakas István c. Feredős Márta • 1605. okt. 31.>

Boldisár papné vallya procuratornak Bun Lukácsot Sóliomkeőj Péter deák fia, ugyan Pétör deák ellen.

Borbándj Patakj Mihályné Nagy Katus aszszony, most Feiérvárat lakó vallya procuratornak Menyhárt deákot Almási Gáspár ellen. <Almási Gáspár/Gáspárné Fiát Margit c. Pataki Mihályné borbándi Nagy Katus • 1604. ápr. 12.>

[fol. 24^v] Anno 1604, die 12 mensis Aprilli[s] sedes celebrata est.

Pataki Mihályné giráztattya Szwcz Istvánt, A. lévén [non comparens, girán] d. 48. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • L. alább>

Niakó István idézte volt törvénnek Fwzesi Ferencznét, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. ápr. 25.>

Sziczka János idézte volt törvénnek Szekeres Györgyöt, ergo I. lévén non comparens jam secundo, girán d. 24. <Szűcs János c. Szekeres György>

Szwcz István eodem die benntiltá az girát Patakjné ellen. <Szűcs István c. Pataki Mihályné • 1604. ápr. 25.>

Szwcz Pétör idézte volt törvénnek maiorbelj Prodant, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. ápr. 25.>

Deliberatum: Az Barbély Albert Lukács szolgája idézte volt törvénnek Szekeres Mátét, kéczer meghgiráztatta, immár harmadszor törvént kíván. Az törvén is per non venit sententián meghítéli Lukácsnak az keresetét ad 15. diem, fl. 10 d. 82. <Borbély Albert szolgája Lukács c. Szekeres Máté>

Gáltőj Mihály igéri feleletét beadni Szakácz János képében hodie per totum Mézáros Gergelyné ellen. <Szakács János c. Mészáros Gergelyné • 1604. ápr. 25.>

Deliberatum: Mivelhogy Miklós kovácsné idézte volt törvénnek Szwcz Lászlót, kéczör meghgirázta, immár harmadszor az törvény meghítéli Miklós kovácsnénak az keresetit, fl. 3, mivelhogy non compareál és 15. napra exsolutio conceditur. <Kovács Miklósné c. Szűcs László>

I., Pataki Mihályné Nagi Katus respondit: Ím, értöm az A-nak hozzám súlyos feleletit. Azt mongya, hogy hatalmasul az ő napszámosára reámentem volna és kapáját elvöttem volna. Azt is mongya, hogy arczul chaptam volna, kit én tagadok. Jut eszömben, hogy napi számosok mívelének vala ott az udvaron és egy kapa otth hever vala, mely kapának ugyan az uram chinált vala nyelet is, mely kapa sem övé, sem enim nem volt, hanem hogy NagiLábúné elment onnét az háztúl, inkább hiszem, hogy attúl maratt volt otth. Azt az kapát én fölvevém, salvo honore, az ló allyát akarom vala elvonni. Látván ezt az A., mondá énneköm, salvo: "Ah, te tökéletlen, hová viszed az kapát?". Melyre én azt mondám: "Ne mongy tökéletlennek, merth az nem vagyok, hiszöm, nem viszem el az háztúl, hanem chak az ló allyát vonszom el vele." Kivel ő semmit sem gondola, hanem utánam jöve és az udvarról és az ajtóban elérvén, az kapát meghfogá kezemben [fol. 25^r] és otth viaskodván ketten, ő is vonta, én is vontam, én ugyan kezében engedém az kapát, akkor is tökéletlennek monda. Ezt mondván: "Majd roszszul jársz, hitván aszszony!" Azért én semmi hatalmasságot nem cheleköttem, hanem, ha valamit cheleköttem volna is, magam ótalmában cheleköttem volna. Bocsásson ki az szék, magam mentségére szabad legyön mindenth bizonítanom, mivel énneköm is házam volt az, ha szállást attál énneköm, ha én theneköd valamit vétettem volna, kerestél volna suis modis. Liceat plura.

A. respondit cum solita protestatione: Az te propositiód nem elégh magad mentségére, merth ahol forgatod az kapa dolgát, akárkié lött légyön az kapa, az én mívesömnél volt. Szép szóval szólítottalak róla, hogy el ne vödd, de the akaratom és kedvem ellen elvötted az kapát. Az én házam nemös ház lévén, magam is nemös szömély lévén, mingyárt itth esött az potentia, mellet the magad sem tagacz, hogy mikor el nem hattam volna vinni, hogy velem viaskottál. Sőt azt montad, hogy vagy ollyan nömös aszszony, mint én, ezközben arczul is chaptál, kit mi meghbizonítunk. Mivelhogy pedigh ezt chelekötted rajtam és házamon, az fölöl meghírth penát[!] meghvárom rajtad, si juris, sőt mindönöket szabad legyen doceálnom. Liceat.

I. replicat: Értöm, hogy ugyanazt mondod, hogy az the napi számosodnak kezéből vöttem volna ki az kapát potentiose, melyre én azt mondom, hogy ugyan az földről vöttem föl, nem kezéből művesödnek. Az mikor én bémentem volna az the ajtódon és az én ajtómon, the jöttél hatalmasul reám s the ránczigáltál engömet, sőt ugyan chapdostál is. Azért, ha szinte valamit cheleköttem volna is, kit nem cheleköttem, magam ótalmában cheleköttem volna, azért szabad legyön mindent bizonítanom. Liceat.

Deliberatum: Mind az két félt kibocsáttya az szék, hogy bizonítcsanak feleletök tartása szerénth. <Almási Gáspár és felesége c. Pataki Mihályné • L. alább>

Deliberatum: Mivelhogy NagiLábú Gergölyné jó okát nem adhattya az prohibitiónak Voina Dima ellen, ergo az szék az elébbi törvént haggya helyén és 15. nap múlva exsolucio conceditur. I. apellat ad senatum et conceditur. <Dima Voina c. Mészáros Gergelyné • L. alább>

Chazar őfölsége [jobbágya?], Galaczi Lup protestál, hogy az minémű barmát meghtartotta volt itth egy borbereki embör, mivelhogy reá nem jött, az törvény meghszabadítya bíró uram kezéből az galaczi marhát, az méltatlan tartásért pedigh ez után megh akarják keresni.

NagiLábú Görgölyné remitállya az apellatiót Voina Dima SósPatakon lakó ellen az köles dolgából és novumot veszön benne. <Dima Voina c. Mészáros Gergelyné • 1604. május 3.>

[fol. 25^v] Deliberatum: Mivelhogy Szabó Andrást az szék kibocsátotta volt, hogy felelete tartása szerénth meghdoceálya, hogy az I-nak felelni atta az borát, hogy mindenök ellen meghótalmazza, de az bizonságok semmit nem attendálnak az ő propositiójára, ergo az törvény meghszabadíttya Száz Mihálynét az Szabó András keresetétől. <Szabó András c. Szász Mihályné>

Almási Gáspár vallya procuratornak Gálteőj Mihált és Bun Lukácsot Pataki Mihályné Nagi Katus ellen. Lénárt Istvánt is. <Almási Gáspár/Gáspárné Fiát Margit c. Pataki Mihályné Borbándi Nagy Katus • 1604. május 3.>

Protestál Barbélj Mihály, hogy mikor az búza dolgából az törvénnek találása szerént megh akarna eskönni, Chizár Máttyás illyen feleletöt tőn, hogy: "Én Mihály uramnak tisztessége ellen nem szóllok, de őkegyelméhöz valami kicsin czekkölt[!] hallottam ollyat, hogy hitös emberhöz nem illik. Azért én tisztösségbéli szömély lévén, őkegyelmének sem törvént nem állok, sem hitit megh nem hallom, meddigh magát abból ki nem tisztíttya, melyre énneköm is gondom lészön." <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. ápr. 25.>

Barbélj Mihály vallya procuratornak Gáltői Mihált Chizár Máttyás ellen. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • L. alább>

Mézáros Görgöly vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen. <Mészáros Gergely c. ?>

Mézáros Petörné vallya procuratornak Bun Lukácsot Mézáros László, úgy minth I. ellen. <Mészáros Péterné c. Mészáros László • L. alább>

Maiorbeli Prodan idézte volt törvénnek Szőcz Pétert, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • L. alább>

Deliberatum: Az bizonságoknak vallásiból világoson kiteczik, hogy Miklós kovácsné fogtatta megh az Záz Mihályné leányát. Annakfölötte bíró uramnak is referálásából kiteczik, hogy mikor kérték kezességön Miklós kovácsnétúl, ugyan nem akarta elbocsátani, mellyből kiteczik, hogy ugyan ő az fogtatásnak oka. Teczik azért az törvénnek, hogy az annya vétkéjért az leányát megh nem fogtathatta volna, hogy pedigh meghfogtatá, eleven dí[j]án vagyon érette, fl. 20. I. apellat ad senatum et conceditur. <Szász Mihályné leánya Borbála c. Kovács Miklósné • 1604. május 20.>

Deliberatum: Mivelhogy Patakjnét az törvén hitre bocsátotta volt, hogy Szwcz Istvánt megh nem elégítötte az 12 forintról, mellyet hallván Szwcz István, eltiltotta volt az hitről és most jó okát nem adhattya az tilalomnak, teczik azért az törvénnek, hogy immár Patakiné hittel sem tartozik, hanem az szék meghítéli az Száz Márton^[177] keresetét Szwcz István ellen ad 15. diem. I. apellat ad senatum. <Szűcs István c. Pataki Mihályné>

[fol. 26^r] Niakó István idézte volt törvénnek Feözesi Ferencznét, ergo A. lévén non comparens, [girán d. 48] <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. május 10.>

Szőcz Pétör idézte volt törvénnek maiorbelj Prodant, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. május 3.>

Haláz György érte haggya magát az Szeczka János keresete ellen. <Szűcs János c. Halász György>^[178]

Deliberatum: Mivelhogy az A., Zakácz János hitire köti az I-nak, Mézáros Gergölynének, hogy nem tutta, hogy köz volt vele az négy ökör, ki felől most az pör vagyon, ha meghesköszik az jövendő széknapjára, tahát az szék absolvállya az A-nak keresetitől. Ha penigh megh nem mer eskönni, tahát az A-nak megh köll eskönni, hogy soha nem contentálta az I-nak az ura az négy ökörbeli részéről. Ez mellett országh törvénye szerént esköggék, hogy menni volt volna az ő része benne. <Szakács János c. Mészáros Gergelyné • L. alább>

Mézáros Petör, Chizár Máttyás és Chizmazia Márton idézték volt törvénnek Nierges Görgyné[t], ergo I. lévén non comparens, girán d.[24?].

Barbélj Mihály respondit: Mivelhogy engömet eltiltottál az hitről, azt kívánom, hogy add okát az tilalomnak, ha jó okát nem adod, azt mondom, hogy dí[j]omon vagy érötte. I. petit par [et] conceditur. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. május 10.>

Mézáros Pétörné igéri feleletit hodie per totum beadni Mézáros László ellen. I. petit par et conceditur. <Mészáros Péterné c. Mészáros László • 1604. május 3.>

Deliberatum: Mivelhogy SzenthIváni Ferencz nilván meghvallya az adósságot, ergo tartozik ad 15. diem megelégíteni az ötödfél[?] forintról[?] NagiLábú Gergölynét.

Bíró uram idézte volt törvénnek Szwcz Istvánt, ergo I. lévén non comparens girán d. 24.

Egy oláh idézte volt törvénnek Mézáros Gergelt, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48.

[Deliberatum:] Mivelhogy Mézáros Gergölynének az szék hitöt talált volt, hogy mencse magát, hogy ő nem hallotta volna az elébbeli urátúl, Szakácz Benedektűl, hogy mondotta volna, hogy az négy ökör köz volt volna Szakácz Jánossal, ki felől most az kereset vagyon, azért mielőttünk, úgyminth az feiérvári bíró, Mézáros Máttyás, Baroniaj István, Barbély György és nömös szömély Vásárhelj Sza[z...?] György előtt deponálá az hitöt Mézáros Gergölyné ilyformán, hogy ő nem hallotta azt az szót Szakácz Benedöktől, hogy mondotta vo[lna], [fol. 26^v] hogy az négy ökör köz volna Szakácz Jánossal, sem nem tutta soha, hogy köz volt volna. <Szakács János c. Mészáros Gergelyné>

Tordai András deák vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörössi ellen. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • L. alább>

Eötuös Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen.

Pinárdi Pálné vallya procuratornak Gálteőj Mihált Eötuös Mihály ellen. <Ötvös Mihály c. Pinárdi Pálné • 1604. május 10.>

Kálmánczej Miklós deákné vallya procuratornak Gálteőj Mihált és az urát Tordaj András deák ellen. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • L. alább>

Mézáros László vallya procuratornak Menyhárt deákot Mézáros Pétörné ellen. <Mészáros Péterné c. Mészáros László • 1604. május 10.>

Maiorbeli Prodant, úgy minth A-t jam secundo giráztattya Szwcz Pétör, d. 48.

Deliberatum: Szwcz Pétör idézte volt törvénnek majorbelj Prodant, kétczör meghgiráztatta, jam tertio sententiát vár, ergo az szék meghítéli az Szwcz Pétör keresetit Prodan ellen az szekeress[é]gh dolgából. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • 1604. május 10.>

Balogh Örséböt giráztattya Kouázi Györgyöt, d. 24. <Balog Erzsébet c. Kovászi György és felesége • 1604. május 10.>

Deliberatum: Nem constánl az szék előtt az Chizmaczia Tamásné fogsága, ergo az szék is nem ítél semmi terhöt érette. Az mi pedigh az adósságot nézi, constánl az I-nak propositiójából, hogy kinálták Máthé deákot az adósságér[!] szőlővel és feuallyal[?] is, ergo tartozik Chizmaczia Tamásné meghelégíteni Máthé deákot az kereseti szerénth az adósságról ad 15. diem.

Deliberatum: Az A. bizonsága vallya az eggik, hogy látta, hogy hozzávert Pataki Mihályné Almásinéhoz és ő maga is vallya az I., hogy mondotta, hogy máskor is meghötlek, ha kívánod, de nem láttatik, hogy ötötte volna. Az I-nak is bizonsága meghvallya, hogy Almásinénak az ura instante ugyanazon factomon[?] nyakon csapta érötte és más[sz]or is meghötötte volna, ha megh nem szólították volna. Teczik azért az törvénnek, mivelhogy Almásinénak az ura férje[?], ha törvénnyel akarták keresni, nem köllött volna kezével igazát vönni, hogy penigh ugyanotth megbőntette érötte, az törvény meghszabadíttya Pataki Mihálynét az Almásiné keresetitűl. A. apellat ad senatum et conceditur. <Almási Gáspár és felesége c. Pataki Mihályné • 1604. május 19.>

NagyLábú Gergelyné igéri feleletit hodie per totum beadni Voina Dima ellen, az novom mellett. I. petit par et conceditur. <Dima Voina c. Mészáros Gergelyné • 1604. május 10.>

[fol. 27^r] Kálmánczej Miklós deákné igéri hodie per totum beadni feleletét Tordai András deák ellen. I. petit par et conceditur. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. május 10.>

Faidasi István vallya procuratornak Gáltőy Mihált és Deömién Andrást, szenthimröhit NagiLábú Gergölyné Dorottya aszszony ellen. <Fajdasi István c. Mészáros Gergelyné • 1604. jún. 2.>

Az feiérvári bíró, Mézáros Máttyás vallya procuratornak Bun Lukácsot és Szélös Lukácsot is Feiérvárat lakó Barbélj Mihály, úgy minth I. ellen. <Mészáros Mátyás bíró c. Borbély Mihály • L. alább>

Deliberatum: Maiorbeli Prodan, úgy mint A. idézte volt törvénnek itt, Feiérvárat lakó Szwcz Pétört, kéczör meghgiráztatta Szwcz Pétör Prodant, iam tertio absolutiót kíván az törvéntűl, ergo az szék is absolválja Szwcz Pétört az maiorbeli Prodan keresetitűl simpliciter. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter • L. alább>

Tat Bogdánt giráztattya az város szolgája, d. 48. Solvit. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. május 17.>

Deliberatum: Az szék kibocsáttya Niakó Istvánt számvetésre Feözesi Ferencznével, hogy számot vessenek, mennit adott megh benne Fwzesi Ferencz éltében és mi vagyon hátra benne. Ha meghalkhatnak rajta, jó. Ha nem, hát mivelhogy Fwzesi Ferencz idejében volt az dologh, hát ha az felesége nem tuggya, mit fizetött megh benne az ura, tahát Niakó Istvánnak megh köll esködni rajta bíró uram előtt, mit fizetett volt megh benne Fwzesi Ferencz és mi vagyon hátra benne. Ha meghesküszik, tahát tartozik Fwzesi Ferenczné meghelégíteni Niakó Istvánth ad 15. diem. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • L. alább>

Maiorbeli Prodan, úgy minth I. fölváltá az törvént Szwcz Péter ellen et deposuit arham d. 2. <Prodan Lazăr c. Szűcs Péter>

Balogh Örséböt jam secundo giráztattya Kouázi Györgyöt, d 24. <Balog Erzsébet c. Kovászi György és felesége • 1604. május 17.>

Barbélj Mihály szólíttatya az prohibitio mellett Chizár Máttyást, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. május 17.>

Mézáros Péterné protestál, hogy az szék Mézáros Lászlót számvetésre bocsátotta volt ki, azért semmit nem exhibeál, hanem procurator haladékot kér és ez után ne élhessön vele. <Mészáros Péterné c. Mészáros László • 1604. jún. 2?>

Az szék simpiciter condescendáltattya az Miklós deákné feleletit András deák ellen. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. május 17.>

I., NagiLábú Gergelyné dicit penest novum Voina Dima ellen: Ím, értöm, feleletemre mit felel, de azt mondom én az ellen, hogy azt az kölest, mellyet ő én rajtam keres, sem ő, sem az atyafia soha énneköm kezemben nem atta egyik is, ezön is hitet kérök magamnak. Az mi penigh nézi, ha erre az szék nem tekéntene, hogy hat vé[ká?]nak mongya az kölest, hogy volt, az minth mástúl értöm megh, chak három véka sem volt. Azt is pedigh az után tuttam megh, mikor velem pörlött, hogy más embör tudatlanságból töltötte volt az ő kölesse közzé. Hogy ezt az meghértette, az ki az kölest eltöltötte volt, [fol. 27^v] én nem tudom, ott hatta-e, elvitte-e, sem szömömmel nem láttam, hová lött. Azért kikérezöm az kegyelmetek székitűl, bizonítok, az mit bizoníthatok. Szabad legyön mindent bizonítanom az elveszött köles felől, az fellül meghírth feleletömre hitöt kérek, minth ezelőtt magamnak. Azért, minthhogy sem énneköm, sem uramnak kezekben nem adának, semmivel sem tartozunk. Liceat plura.

Deliberatum: Az szék mégis kibocsáttya Voina Dimát, hogy meghbizonícsa, hogy ő magok attak helt ennek az kölesnek, ki felől most az pör vagyon. Ez jövő széknapjára az I-t is kibocsáttya az szék, hogy bizonícson maga mentségére. <Dima Voina c. Mészáros Gergelyné • 1604. jún. 2.>

Causa domini judicis Mattie Mészáros Albensis ut A. contra Michaelem Barbély Albensem velut I.

Cum protestatione szólunk: Ezért citáltuk Barbélj Mihált, ki lakik Feiérvárat, Feiér vármegyében, hogy ez elmúlt, 1603. esztendőben, úgyminth az váras meghégésének utána ottan hamar adtunk volt egy házhelyet őkegyelmének, mely házhely vagyon ugyan Feiérvárat, az mely ház maratt volt Lakatos Imröhnétől, mely házhely vagyon az Szent Mihály kapuján kivül, az kis szentegyház mellett, Szabó László és Szíjártó Jánosné házok szomszédságában. Attuk volt ára szerént az I-nak fl. 40, adott megh benne huszonegy forintot-e vagy huszonkettőt, azt ő maga tuggya, mint atta és mi vagyon hátra benne, azt reáhiszszük[!], minthhogy napunk volt az meghfizetésére az többire is és az nap elmúlt. Kérettük jámbor polgárokkal tűle, az mi hátra vagyon benne, megh nem atta. Most is kérjök az szék színén, ha megh aggya, elveszszük, ha megh nem aggya és jó okát nem aggya az meghtartásnak, azt mondom, hogy hatalmasul tarttya és böcsőjével várom meghadiudicáltatni, merth én ő neki adós nem voltam, sem vagyok. Akkor pedigh, mikor éntőlem az házhelyet meghvötte, más embör ötven forinton kérte tűlem és mingyárt meghatta volna. Azért kegyelmetektűl Isten szerint való deliberatiót várok. Liceat plura. I. petit par et conceditur. <Mészáros Mátyás bíró c. Borbély Mihály • L. alább>

Szélös Lukács vallya procuratornak Bun Lukácsot Reődi Miklósné Vezzeődi Borbála aszszony ellen.

Reődi Miklósné Vezzeődi Borbála aszszony igéri feleletét hodie per totum beadni Szélös Lukács ellen. I. petit par et conceditur. <Rődi Miklósné c. Széles Lukács • 1604. május 17.>

Fekete Margit vallya procuratornak Bun Lukácsot Olaz Pétörné ellen.

Deliberatum: Az szék kibocsáttya Olaz Pétörnét, hogy meghbizoníccsa, hogy ő tovább nem eresztötte Fekete Margitot, két forintnál, hogy zálogban vesse az ő poharát, de ő két véka búzának az árában, ötödfél forintban vetette. Teczik azért az törvénnek, hogy az két forintot [fol. 28^r] egyaránt szenveggyék, ha meghbizoníthattya, az fölött pedigh tartozik Fekete Margit fölszabadítani 15. napra az pohárt Olaz Pétörnének. Az mi az fogtatást nézi, méltán meghfogtathatta, merth semmi öröksége nem láttatik, hogy volna. <Olasz Péterné c. Fekete Margit • L. alább>

Deliberatum: Mivelhogy Pinárdi Pálné elébb atta Sánta Istvánnak az pénzt az szőlőre, teczik azért az törvénnek, hogy Eötuös Mihály meghfizesse az huszonhat vödör mustot Pinárdi Pálnénak. Ha pedigh megh nem akarja az mustot adni, tahát esköggék meg, avagy meghbizoníccsa, min vötte az szőlőt Sánta Istvántúl, ez mellett mit költött reá. És így, ha meghesköszik, tartozik Pinárdi Pálné meghelégíteni 15. napra Eötuös Mihályt az sz[őlő] áráról és, mivelhogy elébb áll pénze benne, az szék Pinárdi Pálnét szabad uraságában haggya az Sánta Istvántúl vött szőlőben. <Ötvös Mihály c. Pinárdi Pálné • L. alább>

Az balásfalviak vallyák procuratornak Lakatos Lászlót és Bun Lukácsot az vinciek ellen.

Az vinci Ballia János vallya procuratornak váraggyai Bíró Jánost az balásfalvaiak ellen.

Deliberatum: Mivelhogy az balásfaluayak hír néköl meghvötték az hajdúktúl az juhokat, az vinciek pedig övéknek mongyák, teczik azért az széknek, hogy az vincieknek meghszabadíttya az szék [az juhokat], az balásfaluiak keressék az hajdúknál pénzöket.

Faidasi István, Cházár Antal vallyák procuratornak Gálteőj Mihált az vinci Ballia János ellen. <Balázsfalviak c. alvinciek • L. alább>

Fwzesi Ferenczné fölváltá az ő törvényét Igeni Niakó István ellen. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. jún. 21.>

Deliberatum: Az szék meghítéli Ballia Jánosnak, avagy az kié az juhok, mely juhok vadnak az Cházár Antal és Faidasi István kezénél, tudniillik 10 juh, mellyet az hajdúktúl vöttenek, de így, hogy országh törvénye szerénth övékké tegyék harmadnap múlva, ez mellett azon hitben azt is meghmongyák, hogy nem ők szabadították Faidasi Istvánt reá [hogy] meghválcsa az juhokat az hajdúktúl. Ha ezön meghesküsznek, tartozik Faidasi István és Cházár Antal pénz néköl viszszaereszteni az juhokat és ők keressék pénzöket, kinek atták. Ha penigh megh nem eskösznek, tahát fordíccsák megh az oláhok Faidasi Istvánéknak az ő pénzöket, az minth az hajdúktúl vötték. <Balázsfalviak c. alvinciek • L. alább>

Eötuös Mihály fölváltá az Pinárdi Pálné ellen való törvén[t] az szőlő dolgából annak szokott terhével et deposuit arham d. 2. <Ötvös Mihály c. Pinárdi Pálné • 1604. május 17.>

Békési Miklós protestál, hogy az minémű törvényök volt az vincieknek Boczárdi Varga Benedökkel valami ökör felől és akkor tellyességgel meghelégedött vele Varga Benedök, most immár újonnan akarja háborgatni érötte, hogy ezután őtet ne háborgathassa érötte, hanem tarcsa az törvénhöz magát.

[fol. 28^v] Faidasi István fölváltá az törvént az vinciek ellen az juhok dolgából.

Vincy Ballia János, Barba Bencze, Nan Ban, Leba Opris vallyák procuratornak ugyan Vinczeön lakó Fazekas Istvánt Faidas István és Cházári[!] Antal ellen. <Balázsfalviak c. alvinciek>

Barbélj Mihály vallya procuratornak Gáltői Mihált bíró uram ellen. <Mészáros Mátyás bíró c. Borbély Mihály • 1605. febr. 20.>

Olaz Pétörné vallattatása Fekete Margit ellen:

Bizonságh, Szappanos Damakosné Borbála aszszony, itth Feiérvárat lakó, megheskövék, hiti után így vall: Bizonyoson tudom, hogy Olaz Pétörnéhöz jöve ez az Fekete Margit és az Istenért is kérte, hogy aggyon két forintot neki. Úgy mondá Olaz Pétörné: "Énneköm nincsen lelköm fölött több az egy poháromnál, ím, azt oda adom, kérj valakitűl két forintot reá". De az Istenérth kérte, hogy el ne veszesse tűle. Ő eskött erőssen, hogy el nem veszti, hanem kiváltya. Tovább nem szabadította az 2 forintnál, hanem azután osztán híre néköl chelekedött, az mivel többen vetette zálagban. <Olasz Péterné c. Fekete Margit • 1604. május 17.>

Az váras szolgája Tat Bogdánt szólíttattya, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. Solvit. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. jún. 2.>

Deliberatum: Balogh Örséböt elérte mindön keresetit. Kouázi Györgyön, mivelhogy az fölváltságh mellett semmivel nem ótalmazza magát az Balogh Örséböt bizonsági ellen és immár hitivel sem mentheti magát, mivelhogy kéczör meghgiráztatta Balogh Örséböt. <Balog Erzsébet c. Kovászi György és felesége>

Chizár Máttyás giráztattya Barbélj Mihált, úgy minth A-t az tisztösség dolgából d. 48. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. jún. 14.>

Kálmánczej Miklós deák[né?] szólíttattya Tordaj András deákot, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. Solvit. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. jún. 2.>

Fekete Margit párt veszön az Olaz Petörné relatoriájában et conceditur. <Olasz Péterné c. Fekete Margit>

Czwgedi Mihályné vallya procuratornak Végh Mihált Feiérvárat lakó Nagi Pál ellen. <Csügedi Mihályné c. Nagy Pál • L. alább>

Sánta István tagaggya, hogy nem volt adós Pinárdi Pálnénak 26 vödör musttal, hanem csak tizönhárommal. Tartozik István meghesköni ad 3. diem, mivel volt adós Pinárdinénak. <Ötvös Mihály c. Pinárdi Pálné>

[fol. 29^r] A., Czwgedi Mihályné respondit: Ezért citáltam Nagi Pált, hogy attam vala az tavaly esztendőben Brassónál négy forintot neki, hogy egy tehenet vegyön neköm. Őkegyelme meghigérte s megh nem atta, sem megh nem hozta, azért őkegyelmétől az pénzt várjuk, [hogy] aggya megh, merth én szegény aszszonyállat vagyok. Ha megh nem aggya, ezután több szónk lészön. Liceat. I. petit par et conceditur. <Csügedi Mihályné c. Nagy Pál • 1604. jún. 14.>

Fwleöp Márton, Chwgedeön lakó vallya procuratornak Vazi Jon[t] limbaj[t] borbereki Bencze Pétör ellen.

Borbereki Bencze Pétör vallya procuratornak Bun Lukácsot Feölöp Márton ellen.

I., Szélös Lukács dicit cum protestatione: Ím, értöm az A-nak rajtam keresetit, hogy mongya, hogy az urával egyetömben adott volt 60 forintot kezemben, melynek, azt mongya, hogy tíz forintyát meg is adtuk volna, ötven hátra volna és kérted volna is. Nem mondod azt, az minth reá emléközöm, nagy kérelem szerénth, nagy könyörgéstök [á]ltal hogy nem attatok volt egy kis chomócskát, de azt sem tudom, micsoda volt benne, de hogy mi nem tuggyuk, mi volt az chomóban, ugyanott az the urad meghpöcsétölte. Azért azt kívánnyuk, hogy meghbizonícsad jámbor szömélyökkel, hogy abban az kis chomóban micsoda volt, ha pénz volt, menni volt, hány forinth volt. Annak utána, mikor bizonságodat exhibeáltad, hát meghmongyuk, az az chomó hová lött. Azt is kívánnyuk, hogy azt is meghbizonícsad, hogy mi theneköd tíz forintot megh attunk benne, merth nem emléközöm reá, hogy én theneköd abból az pénzből, az kit mondod, hogy kezemben hattál volt, merth azt sem tudom, mi volt benne s mi nem volt. Arra pedigh emléközöm, hogy attam volt egyczör kölcsön fl. 10, mely tíz forinth most is oda vagyon, mellyet chak emléközetül hozok be. Protestálok is, hogy ha én rajtam mit nyernél, hát ezt az tíz forintot kihattam belőle, bizonságod[at] elvárom cum indebita. Liceat plura.

A. replicat cum solemni protestatione: Ím, értöm, hogy azt mondod, hogy én theneköd chomóban attam volna az én keresetömet kezedben, az kit kezedben attam pöcsét alatt, azon pöcsét alatt restituállyad, az kit kezedben attam s én megheléghszöm vele. Holott azt mondod, hogy én doceállyak arról az pénzről, nem én tartozom vele, merth akkori időben mindön embör szöme előtt nem adhatott pénzt conservandi gratia, minthogy Mihály vajda akkor jött vala be.^[179] Neköd úgy attam azt én kezedben, minth meghhitt komámnak. Nem elegödendő mentségh az, az mit mondasz, mert vagy kő, vagy pénz, elveszöm én azon pöcsét alatt az én marhámat, ha penigh az szék erre nem tekintene, kész vagyok jurálni róla, hogy én chináltam abban és mi volt, fl. 60. Juramentomomat deponálván, az felöl meghírth terhet meghvárom.

[fol. 29^v] I.: Ím, értöm, hogy azt mondod, hogy nem tartozol bizonítani, hanem hitöt kérsz magadnak, de azt mondom én az ellen, hogy fölpörös vagy the s nem hagyom hitödre, hanem, ha meröd keresni, hát bizonícs meg is, bizonságod látván, az derékre is meghfelelünk. Oszton[!] hogy pedigh azt is mondod, hogy azon pöcsét alatt elveszöd, ha meghadom, ha kő volt benne is, ugyan elveszöd, nem követ keressz the, hanem pénzt, azért bizoníccs megh.

I., cum protestatione respondit: Az mikor minekönk azt az szacskót közünkben atta, Mihály vajda itt benn léte korán,^[180] háromszor is hozta házamhoz, de én nem akartam elvenni, merth azt mondottam: "Jó koma uram, hogy venném én el az kegyelmedét, hogy viselhetném annak gongyát, ha, mi kicsedöm énneköm vagyon is, annak sem viselhetöm gongyát?" Arra azt mondá: "Hiszöm, ha az kegyelmedé el nem vész, az sem vész." Úgy vagyon, hogy elvöttem tőle, el is töttem volt az enimmel eggyött, de éntőlem, mindh az enimmel egyetemben gonoszul veszött el. Az enim pedig több volt annál, az kivel eggyött elveszött, azért minth egy kő szák szerént, úgy attad kezemben, sem feleltem felőle, mellyet hitömmel is kész vagyok confirmálni. Liceat.

A. dicit: Nem elégödendő ok az, mellyet mondasz, the magad is nem tagadod, hogy kezedhöz vötted, mihelt kezedhöz vötted, mingyárt fölvötted gongya viselését, azért gongyát köllött volna viselnöd. Annak az elveszése sem constánl, hitödre sem bocsátom ez okon, hogy én thehozzád hozzád költem, kérettem tűled az pénzt, de időben, hogy sem ellenségh, sem senki rajtunk nem volt. Mivel the magad is tudod, mikor Bátori Sigmond bejöve,^[181] chöndességben voltunk, akkor kérettem én tetűled, de the akkor azt mondottad, hogy az jéghverem oldalában vagyon, ottan hát nem veszött volt el és meghadhattad volna, mert ellenség nem volt, hozzáférhettél volna. Másodszor, hogy az én uram kérte tűled, azt mondottad, hogy elégött, mindh így halogattál engemet ide s tova és most is oda vagyon az én pénzöm, ha the énneköm akkor megattad volna, nem volnék én most káros. Bocsásson ki az szék s mindenth bizonítok, az mit bizoníthatok, bizonságomat beadván, az felöl meghírth pénával[?] öszve, meghvárom az én pénzemet. Liceat plura.

I.: Az mikor éntűlem kérted, akkor hozzá nem tértem, hanem úgy attam oszton kérésére Rődi komának tíz forintot kölcsön. Azután oszton, hogy meghégött, ugyan meghmutattam az szegény komának az helyet és ő is látta, chak vállal vonított. Liceat.

[fol. 30^r] Deliberatum: Az I. nem tagaggya, hogy nem kérte Reődi Miklós az pénzt tűle, de azt mongya, hogy nem tér[t] hozzá, hanem úgy adott osztán tíz forintot az ő magájéból. Teczik azért az törvénnek is, hogy az I. megheskögg[y]ék rajta, hogy őtűle gonosz embörök által veszött el az ő marhájával eggyött, ugyanazon hitben azt is megmongya, hogy nem felelt felőle, azt is meghmongya, hogy, mikor kérte tűle, nem térth hozzá és Reődi Miklós engedött neki és úgy vötte föl akkor az tíz forintot, ha meghesköszik harmadnapra, az törvény meghszabadíttya Szélös Lukácsot az Reődéné aszszonyom keresetitűl. A. apellat ad sedem provisoris et conceditur. <Rődi Miklósné c. Széles Lukács>

Deliberatum: Mivelhogy nem láttatik és az bizonságok sem vallya, hogy Almásiné aszszonyomat Patakiné földre ütötte volna, avagy vérét ontotta, avagy kéköt tött volna rajta, kire az törvénnek valami tekinteti lehetne, chak hogy mongya egy bizonságh, hogy ő maga monta, hogy ha kívánod másszor is meghcsaplak. Az másik is mongya, hogy hozzá vert. Ugyanazon egy bizonságh meghvallya, hogy mingyárt nyakon csapta érötte Almási Gáspár Pataki Mihálynét. Annakokáért, az tanács uraim az bíró uram polgárival tötte törvényét mindön részeiben helyén haggya. A. apellat ad sedem provisori[s] et conceditur. <Almási Gáspár és felesége c. Pataki Mihályné>

Deliberatum: Az tanács uraim az bíró uram tötte törvényét mindön részeiben helyén hatta az Miklós kovácsné kereseti felől Száz Mihályné ellen. I. apellat ad sedem provisori[s] et conceditur. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné • 1604. júl. 12.>

Deliberatum: Az tanács uraim mindön czikkeiben helyén haggyák az bíró uram polgáraival tötte törvényét az Száz Mihályné leánya, Borbála képében Miklós kovácsné ellen. <Szász Mihályné leánya Borbála c. Kovács Miklósné>

Az szentimröhiek egész falujul, Deömjén András, Szalaj Lukács és az többi vallyák procuratornak Gáltőj Mihált Feiérvárat lakó Ferencz kovács, nömös szömély, úgy minth I. ellen. Az borbándi bírót is vallyák ugyan őkegyelme ellen, Ádám Györgyöt.

Debreni Gergölyné vallya Bun Lukácsot az ő házának gongya viselőjévé, tudniillik, az Kis Lippa uczabeli házának hogy valahová akarja tenni, vagy el akarja adni, vagy megh akarja tartani, senki tűle el ne vehesse, hanem tellyességgel az ő szabadságában legyen. Az az [ház] vagyon Királj Antal [és] Székeölj István szomszédságokban ugyanitth, Feiérvárat.

[fol. 30^v] Mielőttünk, úgyminth Nagi Benedök, Chizár Imröh, Pap Benedök, Lakatos László, Baroniaj Zabó István előtt illyen törvénye lőn Jakab bírónak Barbélj Alberttal, hogy Jakab bíró meghesküggyék azon, hogy az marhát, mellyet Barbélj Albert kezéhöz adott volt, feléből vitte el. Ha meghesköszik, tahát Jakab bíró menth embör légien. Az hitöt másnapra hattuk vala és, mikoron másnap egynéhánszor meghkinálta volna Jakab bíró, hogy deponállya az hitöt, nem akará acceptálni ezt mondván, hogy bátor ne esköggyék, se ne aggyon semmit, ideje lészön mégh az dolognak. Azért protestál Jakab bíró Chizár Imreh előtt, Váraggiaj János deák, Pap Benedök és Szegedj János deák előtt, hogy most kész volna az hitre, de ezután immár nem is tartozik vele.

Az váras szolgájának, Dömötörnek az szék procurator haladékot ad Tat Bogdán ellen. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. jún. 14.>

Mézáros Pét[e]rnek az szék procurator haladékot ad Mézáros Lászlóné ellen. <Mészáros Péterné c. Mészáros László • 1604. jún. 14?>

Tordai András deáknak az szék procurator haladékot ad Miklós deákné ellen. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. jún. 14.>

NagiLábú Gergölynének az szék procurator haladékot ad Voina Dima ellen. <Dima Voina c. Mészáros Gergelyné>

NagiLábú Gergölyné giráztattja Fajdasi Istvánt úgjmint A-t d. 48. <Fajdasi István c. Mészáros Gergelyné • 1604. jún. 21.>

Anno 1604, die 5 mensis Junii mielőttönk, úgyminth Székeölj András, Maczasdi László, feiérvári nömös szömélyök előtt, az feiérvári bíró, Mézáros Máttyás előtt az meghholt Pétör kovács leánya, itth, Feiérvárat lakó Elke vallya tutornak és gondviselőnek, mind magának, mind az öccsének, Istóknak, mely most Eniedön, György kovácsnál vagyon, hogy valami javaik őnekik marattanak az attyoktúl, Pétör kovácstúl, hogy ők meghkereshessék és ők legyenek gondunk[!] viselői, úgyminth Olaz Mojsest és Chizár Imröhöt, Feiérvárat lakó nömös szömélyöket. <Péter kovács árvái Elke és Istók, gyámjaik Olasz Mózes, Csiszár Imre c. Pándi Nagy Máténé • 1604. jún. 14.>

Nagi Pál vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösse ellen. <Két per Csügedi Mihályné c. Nagy Pál és Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • L. alább külön-külön>

Barbélj Bálinth protestál, hogy Nagi Máténé pört indított az Pétör kovács árváival, azért az mi magának szabad, másnak is szabad. <Péter kovács árvái Elke és Istók, gyámjaik Olasz Mózes, Csiszár Imre c. Pándi Nagy Máténé • L. alább>

Az váras szolgája, Dömötör giráztattya Tat Bogdánt, d. 48. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. jún. 21.>

Fwzessi Ferenczné giráztattya Niakó Istvánt, úgy mint A-t, d. 48. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. jún. 21.>

Barbélj Mihály jam secundo giráztattya Chizár Máttyást, úgy mint A-t, d. 24. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. jún. 21.>

[fol. 31^r] Deliberatum: Az első bizonságh vallya, hogy úgy emléközik reá, hogy ő maga monta azt az számvetéskor másfél, avagy két forinttal monta adósnak lenni magát[!]. Mivelhogy pedigh az másik is nem bizonyosson mongya, hanem chak úgy, hogy, az minth reá emléközik, száz pénzzel maratt adóssa, teczik azért az széknek, hogy az első vallóra lehet tekintet, holott ő magátúl hallotta adósnak vallani magát, ergo tartozik az két forintról meghelégíteni Mézáros László Mézáros Pétörnét ad 15. diem. Az mi penigh az juhbőr dolgát nézi, esköggyék László, hogy semmit föl nem vött az árában. Ha meghesköszik, tahát egyaránt keressék az árát, ha tuggyák, hol keresni. Eskögg[y]ék ad 3. diem. <Mészáros Péterné c. Mészáros László>

Tordai András deák vallya procuratornak Mennyhárt deákot Kálmánczey Miklós deákné ellen.

Causa consortis Nicolai Literati [Kálmáncsehi] ut A., contra Andream Literatum Tordai Albensem velut I.

I., cum protestatione: Ím, értöm hogy valami pártaövet keressz rajtam, mellyet mondod, hogy az anyám kezében attál volna. Azt is mondod, hogy ZázSebösben futott volna az én anyám Feiérvárból. Emléközöm arra, hogy volt az anyámnál egy zálagh pártaő[v], de sok egyéb marhámmal, pénzömmel eggyött az hadnépe, úgy minth hatalmasok, itth nem létömben elvitték. Azért ha szálagban vetötted volt, ki köllött volna váltanod, tuttad penigh the magad is, hogy én itthon nem voltam, az anyám erőtlen ember volt. Az mi az szőnyeget nézi, mondod, hogy azt is neki attad volna megh. Az enim is, az kit nála hattam mint ollyan zűr-zavar időben, annak sem viselhette gongyát, nem hogy az tiédet fogatta volna föl. Hogy penigh azt el nem hinnéd, hogy az én sok jómmal egyött elveszött volna az the pártaöved, bocsásson ki az szék s bizonítok, bizonságom mellé hitöt kérök magamnak, hogy elveszött tűlem. Az mi penigh azt nézi, ez is nilván vagyon, hogy az ezüst marhának esztendő [s] három napja [a határideje], ha addigh is ki nem váltya, odaveszszön. Arról is pedigh hitöt kérök magamnak, hogy napra kötötted volt neki s ki nem váltottad, azért nem tartozunk semmivel s mivel méltatlan háborgacz, si juris. Liceat.

A. respondit cum solita protestatione: Az mint az első propositiómban meghproponáltam, hogy minekelőtte elfutottunk volna, meghkináltalak volna az pénzzel, kértem is tőled az én zálogomat s mind az szőnyegöt, ki köllött volna theneköd adnod, ha éntűlem elveszött volna, nem keresném therajtad. Azért, hogy azt mondod, hogy elveszött tűled, ki nem constánl, the magad vétke. Mivelhogy én nobilis persona vagyok, the ellenöd erről hitet kívánok magamnak és hitömmel meghbizonítom, holott ki nem attad ez után, válcságával sem tartozunk. Liceat plura.

[fol. 31^v] I. dicit: Ím, értöm, hogy mégis ugyan azt mondod, hogy kérted s nem attuk ki, hitöt kérsz magadnak, nobilis personának mondod magad. Azt mondom én ez ellen, ha mered keresni, meg is bizonícsad, másik az, hogy az szőnyeget is emlegeted, hiszöm azt nem szálagban attad volt, azért, hogy azt is böcsöjével kívánod, azt mondom, hogy indebite kívánod, azt is kívánom, az mint elsőben feleléd, hogy az én anyám Sebösben futott, azt meghdoceállyad.

A. respondit: Az mi az szőnyegh dolgát nézi, méltán kívánom hatalmával[?] s becsöjével, merth annál inkább megh köllett volna adnod, hogy szálaghban nem volt. Az szálogról pedigh megkínáltalak, merthhogy ollyan elfutásnak idején az embör nem mindönkor híhat bizonságot oda, hogy avval bizonítanék. Mivelhogy arra ké[n]szörétesz, hogy meghbizonícsam, az én lelkömnél jobb bizonságom nem lehet ebben ez dologban, merth the chak elveszésről kéreczel bizonságra, de az megkinálásról nem. Ennek pedigh az kinálás az veleje, ut quoque vesztetted the el, ki nem constál. Az miképpen the magad proponálod, két hét volt az napja, tartoztál volna kiadni, mivel ugyanazon pénzzel kínáltalak én tégedet megh, az kit néköm attál, kiről kész vagyok jurálnom.

I. : Azt kívánom, hogy azt bizonics[d] megh, hogy az anyámnak kezében attátok az szőneget s felelt felőle, azt is kívánom, hogy az két hétnek előtte, az minth feleled, hogy meghvittétök az pénzt neki és kínáltátok vele s ki nem atta. Ha meghbizonítod, azután több szónk lészön hozzája, merth nagy az kereset, ha nem meghbizonítod[!].

Deliberatum: Az A. bizoníccsa megh feleleti tartása szerénth, hogy minekelőtte el nem futottanak volna, itthon létökben meghkinálta az pénzzel és nem atta ki. Az I. is bizoníccsa megh, hogy elveszött tűle, az minth ő maga feleli. Az szőnyegh felől is bizoníccson az A., hogy az I-nak kezében adák az szőnyegöt és felelt felőle ez jövendő [széknapján]. A. apellat sed non conceditur. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. jún. 21.>

Lakatos Antal fia, Lakatos Ferencz vallya gondviselőjének Lováz Jánosné aszszonyomat, Borbála aszszont, procuratornak Gáltőj Mihált Nagi Pál ellen. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • L. alább>

Deliberatum: Nagi Pál esköggyék megh, hogy az ő maga szükség[é]re el nem költötte azt az 4 forintot sem nem felelt felőle. Ha meghesköszik ad 3. diem, az szék absolvállya az keresettűl Nagj Pált. <Csügedi Mihályné c. Nagy Pál>

Lakatos Ferencz igéri feleletét hodie per totum beadni Nagi Pál ellen. I. petit par et conceditur. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • 1604. jún. 21.>

[fol. 32^r] 14 Junii. Olaz Moises, Chizár Imröh között és Pándi Nagi Máthéné között való deliberatio.

Deliberatum: Az Nagi Máthéné bizonsági [közül] kettő világosson meghmongyák, hogy tuggyák, hogy Nagi Máthé feleségestűl attak Pétör kovácsnak aranyat és tallért az tavaly esztendőben, mikor búzáért mentek volt. De mivelhogy az A-ok kétölködnek benne, hogy ha atták-e megh Pétör kovács[ék] azt az pénzt Nagy Máthénak avagy az feleségének, avagy nem, teczik azért az törvénnek, hogy Nagi Máthéné harmadnapra másodmagával meghesköggyék, hogy abban az pénzben sem ő, sem az ura, Nagi Máthé egy pénzt is föl nem vöttek, hanem ez mai napig is hátra vagyon. Ha meghesküszik, tahát tartoznak az A-ok az ötszázötvennyolcz forint ára búzát fölszabadítani Nagi Máthénénak Segösvárat avagy készpénzül contentálni az adósságról ad 15. diem. <Péter kovács árvái Elke és Istók, gyámjaik Olasz Mózes, Csiszár Imre c. Pándi Nagy Máténé>

Chizár Máttyás vallya procuratornak Bun Lukácsot Borbélj Mihály ellen. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. jún. 21.>

Mézáros Gergely vallya procuratornak Bun Lukácsot és Szélös Lukácsot Tátéj Kabolás János ellen. <Mészáros Gergely c. Tátéi Kabolás János • 1604. jún. 21.>

Keöröztösi András vallya procuratornak Bun Lukácsot igeni Ipó Lőrincz ellen.

Deliberatum: Az Tat Bogdán bizonságinak kettei világosan meghvallya, hogy az váras szolgája, Dömötör hajtotta ki az Kendörvárból az Tat Bogdán ökreit. Teczik azért az törvénnek, hogy valamit hitivel mer mondani, hogy mith költött az kettei hazahozása felől, tartozik meghfizetni Dömötör. Annakfölötte az két ökörérth is országh törvénye szerénth valamire mer esködni, tartozik meghfizetni ad 15. diem Tat Bogdán[nak!].

Dömötör, az váras szolgája fölváltá az törvénth Tat Bogdán ellen, annak szokott terhével et deposuit ar[h]am d. 2. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. júl. 7.>

Louáz Jánosné Borbála aszszony vallya procuratornak Gálteőj Mihált és Tat Bogdánt Nirő Jánosné ellen és Eötuös András ellen. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • L. alább>

I., Fwzesi Ferenczné az fölváltságh mellett respondit: Ezért vöttem fölváltságot Niakó István ellen való pörömben, hogy mikor Niakó István beidézött volt engömet, az minémű törvént nekönk pronunciáltak volt, súlyosnak teczött. Az minémő szekérbért az én uram halála után keres, emléközöm arra. Az mikor uram ővéle búzát hozatott vala, ezt is tudom, hogy három forinttal nem érte vala föl az szekérbért, akkor, mivelhogy pénzével föl nem érte vala, hogy nem vára másat, kérete három forintot kölcsön, mind egy pénzig meghelégíté és ő is meghelégedék vele, mellyet ha el nem hin[n]él, bocsásson ki az szék, bizonítok felőle, az mit bizoníthatok, mindönt szabad legyön bizonítanom, ha bizonságommal föl nem érném, magamnak hitöt [kérek], hogy chak egy pénzzel sem maratt adósa uram neki [fol. 32^v], azért azt mondom, si juris, hogy így méltatlan háborgacz, holott egy pénzöddel sem vagyok adós, sem uram nem maratt adósa, indebite háborgacz, si juris, liceat plura.

A., Niakó István: Ím, értöm, őkegyelme az I. a[vv]al menti magát, hogy énneköm adós nem voltál akkori szekérbérömben. Meghemléközhetik kegyelmetök felőle, hogy ezelőtt is én számadásra kéreczöttem volt teveled az törvénben, hogy ha adós vagy, fizess, ha pedigh adós nem vagy, megszabadít az szék, mely keresetömre az törvén is tekintött volt. Most is ugyan azt mondom, hogy számvetés szerénth mindeddigh adóso[m] marattál akkor énneköm, az míglen megh nem bizonítod, hogy adós nem vagy, merth én hitömmel is fölveszöm, hogy én akkor theneköd 18 köböl búzát hoztam Kaczáról, szegőttségöm pedig minden mélyföldre egy-egy köböl búzátúl tizennyolcz-[tizen]nyolcz pénz volt. Most is azt mondom, hogy vessönk számot az the fölváltságod mellett, ha adós lész, meghkívánom az törvénytől, ha adós nem lész, maraggy békével, azért nem vagyok semmi terhön. Liceat.

Deliberatum: Teczik az törvénnek, hogy Niakó István igasságot kíván, holott számvetésre kérezik. Minth annakelőtte, hogy számvetésre bocsátotta volt az szék, most is számvetésre bocsáttya. Ha megh alkhatnak, jó, ha nem, törvény vagyon előttök ad futuram sedem. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. júl. 7.>

I., Chizár Máttyás respondit cum protestatione: Ím, értöm, hogy azt mondod, hogy én tégödet eltiltottalak az hitről és, ha jó okát nem adom, dí[j]odon volnék érötte. Melyre nem emlékezöm úgy, az minth felelöd, hogy én tégedet az hitről eltiltottalak volna, merth mikor valaki valakit eltilt az hitről, tahát mutat valamit, vagy bíró pecsétit, vagy udvarbírójét, vagy valami novomot, de én theneköd semmit nem mutattam, hanem mondám ezt, hogy valami dolgot hallottam hozzád, tisztics[d] ki abból magadat, azután bár meghesköggyél. Ha penigh ezt el nem hinnéd, az kit én hallottam volna, bocsásson ki az szék s meghbizonítom, mit hallottam s mit nem hallottam, mellyet ugyan az the magad szájából is hallottanak és mástúl is. Ollyant is bizonítok, hiszöm, ha az törvény helt ad nekie, jó, ha nem, hát, ha annak utána eltiltalak, talán más okát adom. De most chak bizonságra kéreczöm, hogy meghbizonítom, erre pedigh alkalmatos napot kérök, hogy megh ne fogyatkozzam igasságomban. Liceat.

A. replicat cum protestatione: In prima, hol azt proponálod, hogy the engömet nem prohibeáltál volna az juramentu[mtó]l, akkor is protestáltam, föl is irattam notarius urammal, hogy the nem akartad meghhallani hitömet. Azért nem volt éneköm elhányó[?] hitöm, hogy nem akartad acceptálni hitömet, hanem gyalázatos [fol. 33^r] szóval illettél engömet, holott azt nem chelekedhetted volna, merth az sor is én hoz[zám] semmiképpen nem fér, te is nem mondhattad volna én hozzám, merth én mindh az várasnak, mind bíró uramnak hitös vagyok, satis prohibitio ez az gyalázatos szó. Énneköm, azért most tartozol meghmondani, micsoda gyalázatos szó az, nem bocsátlak én bizonságra, sőt, ugyan azt mondottad, hogy törvént sem állasz énneköm, mígh abból ki nem tisztítom magamat. Most is ugyan azért mondod, hogy sor vagyon hozzám s abból kéreczöl bizonságra. Azért, mind akkor s mind most készön köllött volna lennöd bizonságoddal, nem prolongálhatnád. Mivelhogy pedigh hitös notarius előtt mondod és az szék színén is mondod, in facie sedis mondod, doce, merth hitöm s tisztösségöm ellen vagyon. Ha pedigh in facie sedis megh nem doceálod, az Decretom tartása szerénth való bűntetését kívánom. Liceat plura.

I. dicit: Ím, értöm, hogy azt kívánod, hogy mingyárt meghbizoníccsam második feleletödben, de elmentél arról. [Az] elsőben köllött volna azt kíván[n]od, az mit most mondasz. De azért kérezöm én bizonságra ki, hogy az mit the mondasz, hogy én mondottam, ha szinte mondottam is, melyre nem emlékezöm, hogy fölöttébb tisztösséged ellen szóltam volna, hát meghbizonícsam[!] Azon kivöl is, szabad legyön mindönt bizonítanom, ha meghbizoníthatom. Neköd jobb, ha megh nem bizoníthatom, bizonságom mellé hitöt is kívánok magamnak. Ím, meg is mondom, illyen dolgot mondok ellenöd, erre kéreczöm is ki bizonságra, hogy mikor az hajdúk az juhokat beszorították vala szorossan, akkor az más embör juhát, annak az embörnek juhát az kié, híre néköl szállásodra bevontad és másnap attad megh, az báránt is meghmondottad, hogy chak eggyet vittél the akkor be. Illyen dolgot hallottam hozzád s azé[r]t nem hallottam megh hitödet. Ezenkivül is szabad legyön mindönt bizonítanom igasságom mellett. Liceat plura.

A. replicat: Protestálok az törvény előtt, ő maga azt mongya, hogy ki köll mondanom, kit ki is mond, hogy más embör juhát híre néköl és bárányát bevittem volna szállásomra, ergo meg nem hallotta hitömet az kettőből. Azért, hogy megh nem hallotta s az juhot is bevittem volna, lopás jő ki. In facie sedis mondod the azt, ergo doce, hogy én loptam azt. Ha megh nem bizonítod, juxta contenta Decreti, hát terhét várom. Ha pedigh bizonítasz valamit, contendálok az bizonságok ellen. Ez után pedigh az első keresetömről hittel sem tartozom, hanem az első deliberatio szerénth meghvárom az én káromat. Liceat.

[fol. 33^v] Deliberatum: Mivelhogy Chizár Máttyás az szék színén is soros szöm[é]lynek mongya Barbélj Mihált, hitös embör lévén, mellyet ezelőtt is föliratott volt az protocolomban. Az más fél kívánnya, hogy instante bizoníccsa megh feleleti tartása szerénth. Hogy pedigh semmit nem doceálhat, teczik az törvénnek, hogy tisztösségh dolga és hogy semmit nem doceálhad[!]. Az A. dí[j]át kéreti[?] érötte, teczik azért az törvénnek, hogy az I. holt dí[j]án vagyon A-nak érötte et ad 15. diem exsolutio conceditur. I. apellat ad senatum, sed non conceditur. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. júl. 7.>

Tordai András deák protestál, hogy Miklós deáknét az szék bizonságra bocsátotta volt és semmit nem exhibeál, azért ezután nem[!] élhessön az bizonsággal. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. jún. 28.>

I., Nagi Pál respondit: Ím, értöm rajtam keresetödet, hogy három szőlőt és egy házhelyet keressz rajtam és egy pártaövet is keressz rajtam, telyességgel mind az három szőlőt keresöd rajtam. Melyre azt mondom, hogy mikor én az Kinczeösbeli szőlőt vöttem, az the anyád akkor énnálam nem volt s azt nem keresheted énrajtam. Hogy pedigh mind keresöd azt is, azt mondom, hogy indebite keresöd. Az mi azt az másikat nézi, az Feözesi Ferenczné szőleje mellett, azt, úgy vagyon, hogy az vén Lakatos Antal ketten nekönk hatta vala az anyáddal. De minthhogy Lakatos Antalnak s az feleségének, az kit temetésére költöttem, azt add megh énneköm s mind adósságát, az kit fizettem, minthhogy az idén én műveltem megh, hasznát elveszöm, annakutána, az minth hatta testamentomban, azután meghadom. Az mi az harmadik szőlőt nézi, azt nem tagadom, hogy az atyádé nem volt, de az the anyádnak az más ura idejebeli adósságit fizettem én megh, mellyel nem tartoztam volna. Azt is, hogy én műveltettem ezidén megh, az hasznát elveszöm, annakutána az én részemet add ki belőle, az ki tégedet illet, bátor tiéd legyön. Az mi pedigh az pártaev[!] dolgát nézi, úgy vagyon, nem tagadom, de szálagban volt, úgy váltottam ki, mely adósságokról való cédulámat mégh ma beadom notarius uramnak, ha párt vesz benne. Az cédulában penigh mellyek föl lésznek írva, ha el nem hiszed, kikéreczöm bizonságra, bizonítok, az mit bizoníthatok, bizonságom mellé hitöt kérök magamnak, hogy azok mindh úgy vadnak, az kit föliratok[!]. Ha az pártaövet fejem váltságában attam, hát az the anyád, szegény, az ő gondviseletlensége mia Huniadról ha[za?]jövőben sok károkat tött énneköm, ki többet tött vala 200 forintnál.[fol. 34^r] Az mi pedigh nézi, hogy fejem váltságában attam azt, az mikor én rabságban estem, teérötted s az the anyádér[t] szinte úgy mentem én oda, minth az the anyádért, merth az the anyádat én sok munkámmal tartottam. Ha penigh arra az törvénnek valami tekintete nem lönne, hogy hát az mit oda elvesztöttem, fizetnéd ki az örökségből, mellyet chak emlékezetöl hozok be. Liceat plura.

A. respondit: Az első szőlő ellen az mit mondasz, doce, azután meghfelelek. Az második szőlőről az mit mondasz, producáld az testamentomot. Az mi az adósságfizetést nézi, doce azt is. Az mi penigh az harmadik szőlőt nézi, the magad vallod, hogy az anyámé volt, ha az anyám adós volt valakinek s azért tartod megh, azért nem tartha[to]d, ha pedigh azt mondod, hogy az apám adós volt valakinek s azt fizetted megh, doce azt is. Ezekér[t] az inquisitiódat cum pena indebite várom be. Az első szőlő ellen econtra én is kikéreczöm, hogy az bátyám scarlat dolmányán és nadrágán vötték. Az mi az házhelt nézi, semmit nem szólasz, azért az törvéntűl kezemhöz kívánom adjudicáltatni. Az mi az pártaö[v] dolgát nézi, nem elégségös az az the magad mentségére, hogy fejed váltságában attad, attad volna az tiédet, nem az enimet, holott azt mondod, hogy szálagban volt és the váltottad ki, doce azt is. Hadban való menésödet holott mondod, énérettem és anyámért mentél volna, az nem constánl, mert tégedet senki nem erőltetett, hanem jó akaratodból mentél, én árva voltam, az anyám aszszonyembör volt, theveled nem bírhatod[!], az mit találtál, használj vele, azzal el nem vesztsed az én marhámat. Huniadról való jöttödben való károdat most azt itth nem forgathatnád, most ha neköd nehéz, keress törvénnel, elválasztya az törvény. Liceat.

I. dicit: Az mi az első szőlőt nézi, az Kincziösbelit, lehetséges talán, hogy anyád idejében is fizettünk megh az árában, de azért ugyan azelőtt vöttem én megh. Az mi pedigh az harmadik szőlőt nézi, hogy azt mondod, hogy nem tagadom, hogy az atyádé volt. Azért vöttem volt én el az atyád halála után anyádat, hogy az mi kicsiny öröksége volt, énnekem is részem legyön benne. Hogy az házhely dolgát is forgattad, hogy semmit nem szóllok arra s mingjárt kezedben kívánod, azt mondom, hogy módgyával kezedben bocsáttom, az anyád testamentoma tartása szerént. Hogy azt mondod pedigh, hogy én hadban mentem szabad akaratom szerént, doce. Ha megh nem bizonítod, ennek is terhe volna, si juris. Hogy pedig azt mondod, hogy az pártaövet ugyan meghkívánod tűlem, hogy az mit nyertem tűrjem. [fol. 34^v] De fogadom, hogy ha én onnat nyereségöt hoztam volna, azt mondanád, hogy mikor elmentél, anyámmal eggyött voltál s neköm is részem vagyon abban. De ha keresményemből részed volt és tartottalak étellel, ruhával, hát az káromban is szenvednöd köll. Liceat.

Deliberatum: Bizoníccson mindönik fél feleletök tartása szerént. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • 1604. jún. 28.>

Louáz Jánosné igéri feleletit mind az két pöröse ellen, úgymint Nirő Jánosné és Eötuös András ellen. I. petunt par et conceditur. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • 1604. jún. 28.>

Szakácz Tamás idézte volt törvénnek Swtő Istvánt, ergo non comparens, girán d. 24.

Szakácz Tamás vallya procuratornak váradgiaj Bíró Jánost Seötő István ellen. <Szakács Tamás c. Sütő István • 1604. jún. 28.>

Tátéj Kabolás János vallya procuratornak Gáltőj Mihált Mézáros Gergely ellen. <Mészáros Gergely c. Tátéi Kabolás János>

Faidasi István protestál, hogy NagiLábú Gergelynének az szék harmadnapot hagyott volt, hogy meghesköggyék és az terminus napot elseleálta, ergo meghkívánnyuk az pohara pénzét letenné. <Fajdasi István c. Mészáros Gergelyné>

Nagi Pálné vallya procuratornak az urát, Nagi Pált és Bun Lukácsot Feörödős Márta ellen. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. jún. 28.>

Eötuös András vallya procuratornak Bun Lukácsot Louáz Jánosné ellen. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • L. alább>

Protestál Füzesi Ferenczné, hogy ez elmúlt széknapján az törvény számvetésre bocsátotta volt Niakó Istvánnal és elmúlatta, holott ő maga kéreczött, azért ezután törvé[ny] néköl semmit nem adunk. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. júl. 7.>

Tordai András deák, úgy mint I. giráztattya Kálmánczej Miklós deáknét, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. jún. 30.>

Protestál Nagi Pál, hogy az szék Lakatos Ferenczöt bizonságra bocsátotta volt, ergo semmit nem doceált, ergo ezután ne legyön szabad bizonítani. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • 1604. júl. 7.>

I., Louáz Jánosné respondit cum solita protestatione: Ím, értöm, hogy azt mongya Louáz Jánosné^[182] aszszonyom, hogy énneköm kezemben adott volna egy öregh pohárt és egy pártaövet, mely pártaö[v] meghért volna fl. 50. Hatalmával s böcsöjével kívánná, ha megh nem adom most. De azt kívánom elsőben, hogy bizoníccsa megh, hogy az pártaövet én kezemben atta, azt is meghbizoníccsa, hogy mi okáért atta, azt is doceállya, hogy az gongya viselését én fölfogattam és mi okon attad, annakutána meghfelelek az derékra. Azt is [bizonyítsad], hogy kérted tőlem s megh nem attam. Liceat. Ha ezöket megh nem bizonítod, azt mondom, hogy indebitán vagy érötte. Liceat.

A., cum solita protestatione: Ím, értem, hogy tagadod, hogy nem attam kezedben, ezen propositióban megh nem tagaggya, azért bizonsággal nem tartozom, merth efféle marhát embör baráttyának kezéhez néha titkon ad és [úgy], hogy megh nem bizoníthatná, [fol. 36^r] avval el nem vesztheté, hanem, ha tagaggya, esköggyék megh rajta, noha én ötven forint kárt vallok, ha penigh te megh nem esköszöl, én meghesköszöm. Liceat plura. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • 1604. jún. 30.>

Szakácz Tamás giráztattya jam secundo Seötő Istvánt úgy mint I-t, d. 24. <Szakács Tamás c. Sütő István • 1604. jún. 30.>

Nagi Pálné igéri feleletit hodie per totum beadni Nierges Márta ellen. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. jún. 30.>

Chizmaczia György vallya procuratornak Menyhárt deákot strásai oláhok ellen az önő végéből. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • L. alább>

Seöteő István vallya procuratornak Bun Lukácsot Szakácz Tamás ellen, úgy minth A. ellen. <Szakács Tamás c. Sütő István • L. alább>

Orozlán Márton protestál elsőben ezen, hogy mikor az pörös házat meghnyerte törvénnyel, Pap Györgyné, az kivel pörlött, az sententiát kivötte, az sententiával elfoglalta, annak elmúlt esztendeje és két holnapja. Ezön is protestál, hogy Nagi László, az ki most vötte [feleségül] Jaiczaj Borbálát, tiltotta volt az háztúl. 15. napja elmúlt, ergo az tiltás is leszállott, de nem Jaiczaj Borbála képében tiltotta, hanem ő maga képében, Nagi László, azért ha módom lészön benne, chináltatom az házat, merth neköm attyámfiátúl maratt.

Deliberatum: Mivelhogy Miklós deáknét feleleti szerént bizonságra bocsátotta volt az szék, hogy meghdoceállya azt, hogy minekelőtte az napja el nem jött volna az pártaö[v] kiváltásának, annakelőtte megkinálta az 8 forinttal, de ki nem atta, de semmit nem doceált. Az I. pedig meghdoceálta azt, hogy az annya meghmondotta Debrénének, hogy: "Ím, meghkinálám vele, de nem akará kiváltani, jóllehet, hogy kéri vala chak úgy, de én sem merem kiadni az fiamtúl". Több bizonságok is vallnak valamit. Teczik azért az törvénnek, hogy az I. esköggyék megh azon, hogy az az pártaö[v] ő kezéhöz nem jutott, hanem ugyanakkor elveszött az annyátúl. Így, ha meghesköszik ez jövendő széknapjára, az szék meghszabadíttya András deákot az Miklós deákné keresetétől. A. apellat ad senatum et conceditur. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. szept. 6.>

Causa Georgii Feöldesi.

[A.] cum protestatione: Ezért citáltam Vizaknai Pétört, ki most lakik GiulaFeérvárat, ugyan Fejér vármegyében, hogy ez elmúlt 1603. esztendőben, mikor az egész váras Feiérvárról el akart volna futni,^[183] az I. jött énhozzám, hogy énnekem vala egy szekerem, hogy oda aggyam nekie, hogy eggyet-mássát elvigye rajta, "merth itthon marad mindenöm s nagy kárt vallok". Melly szekeremet odaattam volt illyen condicióval, hogy az én javaimban is valami részt elvinne őkegyelme, úgyminth egy kis ládácskát és egy sákban valami fejér ruhácskát. Mellyet őkegyelme fölfogadott volt és én is az szekeret odaattam volt nekie. Annakutána, hogy viszszajött volna onnan, Karánsebösben [is] kértük őkegyelmétűl az mi marhánkat, hogy aggya kezünkben, itth Feiérvárat, az Vadkertnél is kértük, [fol. 36^v] de énneköm mégh ez óráigh soha megh nem atta. Most is kérjök, az őfölsége széke előtt, ha az mi marhánkat megh aggya, az mellyek föl vadnak cédulánkban jegyözve, az mellyet beattunk az őfölsége széki eleiben, azon kivül, az mi eszünkben nem jut, azt is hit szerént eléaggya őkegyelme, tahát elveszszük. Ha penigh megh nem aggya s jó okát nem aggya meghtartásának, tahát azt mongyuk, si juris, hogy hatalmasul tartya s böcsöjével várjuk meghítéltetni, merth mi adós nem vagyunk őkegyelmének, se nem tarthatná az mi marhánkat semmiképpen. Az őfölséghe széki bizonságra bocsátott volt bennünket, bizonítottunk, exhibeáltuk is bizonságunkat, magunknak hitöt is kértünk volt az cédulánk mellé, most is kérünk, hogy mellé esköszünk cédulánknak, hogy azok mind az ládában voltanak, hogy kedig ezelőtt hol Karánsebösben mutatott, hogy vadnak az én marháim, hol Colosvárra. Békösségnek okáért azokat én mind megjártam, hogy oda énvelem heában költetött, kölcségemet is megh várom ítéltetni az törvéntűl, si juris. Hogy pedigh itth törvénnyel fárasztasz, azt is megh várom az széktűl ítéltetni, mit költök, si juris, arra is fogtál volt, hogy az Rebisné^[184] szolgálója vötte volt ki Karánsebösben az ládából némely marhá[n]kat, de itth, Feiérvárat is nálad volt, az kit tagacz. Liceat plura.

I., VizAknai Pétör respondit cum protestatione: Ím, értöm rajtam való keresetödet, mellyet céduládban beacz, ki ellen? Én azt mondom, hogy az mely ládát én elvittem, Karánsebösben hattam, ilyen okon. Magad is jól emléközhetöl arra, többen is emléközhetnek arra, hogy az hajdúk mindön marhámat elhajták, magamat is meghfosztának. Mikor onnan elindulánk ide be, magam kevés eggyet-mását is nagy nehezen, más embör embörségével hoztam megh. Azért azt az ládát jámbor nömös szömélyek előtt nitottam én föl, föl is irattam, mi volt benne, hogy el ne veszszön, melynek céduláját exhibeálom is az őfölsége széke előtt. Mellyet, ha te el nem hinnél, eggik bizonságom itth vagyon, Feiérvárat, az másik penigh nincsen itth, de az őfölsége széki aggyon napot, meghbizonítom mind az itth valóval s mind az[zal], ki itth nincs, hogy ez regestrom tartásá[n] kivül semmit én az ládában nem találtam. Ha eléghséges nem volna, magunknak az őfölsége székitűl juramentomot kívánok az bizonságok mellé. Az mi az főkötő dolgát nézi és sövegh dolgát, az főkötő kettő volt, azok Colosvárott vadnak, aggyon napot az szék és meghhozom, kezedben is adom, az többi penigh regestrom tartása szerénth Karánsebösben vadnak. Eskött bíró kezében vala, mikor kívánod, levelet írok, kivel ezelőtt is kináltalak, menny érötte és megh aggyák. Holott peniglen az cédulán kivül többet keressz, reportálván bizonságimat és letévén az juramentomot, terhét várom, si juris, hogy többet keressz. [fol. 37^r] Emlögecz vala valami aranyat is, mellet te aranynak mondasz. Bocsásso[n] ki az törvény arra is, meghbizonítom, hogy réz volt, hon nem létömben peniglen az feleségöm kezétűl veszett el, megbizonítván, találok anni rezet és megh adom. Liceat plura.

A. respondit: Ím, értöm, magad mentségére mivel mented magad, de nem elégh hozzá magad mentségére. Oka ez, hogy azt mondod te, hogy nömös szömélyök előtt nittattad te megh az ládát, azt is, hogy bizonságra kérecznél, mely bizonságnak reportálására időd volt. De azt mondom én, hogy az mikor te az ládát fölnittattad, nem volt akkor várasbeli embör ott, hanem, mikor meghfosztottak és az dolmánt levonták rólad, az után te elmentél az feiérvári Lakatos Istvánhoz, azt híttad te, hogy elmennyön és meghnissa az ládákat. De hogy ő el nem mehetött, dolgai voltanak, azt mondotta, hogy hozd ide s meghnitom itth. Az szolgálóddal két ládát vitettél te oda, mindh az kettőt meghnittattad te otth, az egikben találtál te egy kulcsot, mely kulcsot mind az két ládához hozzáchináltattál, az mi sövögünket megh kivötted volt az ládából s azt mondottad, hogy hiszöm, szép süvegh ez, Tömösvárról hoztam. Azért lehet, hogy aztán kiszetted-é, hová tötted-é, az kiket tagacz, hogy azután híttál emböröket oda és úgy nittattad megh. Az mi penigh az arany dolgát nézi, hogy réznek mondod, hozd ugyan azon rezet elő s meghelégöszünk vele. Hitödre sem bocsátlak, merth világos bizonságim vadnak énneköm, hanem törvénth várok az őfölsége székitűl. Emlékeznek pedig őkegyelmek arra, hogy tegnap azt feleléd, hogy az Rebisné szolgálója vötte ki onnat és az hozta el és ő vitte Colosvárra. Liceat.

I. respondit: Az mi az láda dolgát nézi, kit mondasz, hogy felnittattam Lakatos Istvánnal, nem tagadom azt én, hogy ládákat nem nittattam, kettőt, merth magam ládái voltanak, de hogy az hajdúk meghfosztának, elvötték vala az kulcsát is, az mely kulcsot az ládában találtam, azon kulcsot mind az kettőhöz hozzáchináltattam, kinek nagyobb bizonságára aggyon az szék hitös embert ki s meghmutatom az ládákat, hogy mind az kettőhöz hozzáillik. Holott azt mondod, hogy az, kit kiszettem belőle, nem chak theneköd vagyon az féle marhád, ha én onnan mit szettem[!], nem constánl az, hogy tiéd volna, merth enim az, de az mikor én az te ládádat fölnitottam, úgy nitottam, az minth proponálom. Mivelhogy bizonságim távol vadnak, méltán kérezöm ki bizonságra, merth ez bre[vis?] causa, nem is itth esött, hanem Karánsebösben, ott is bizonítok mást is, mind bizonságommal, mind hitömmel. Liceat plura.

A.: Meghbizonítottam én azt, hogy az minémő sövegöt te kivöttél, miénk volt, az kiteczik az bizonságból. Másik az, hogy az mely embörökkel te meghnitottad az ládát, itt vadnak azok az embörök. Liceat.

[fol. 37^v] Deliberatum: Az A-nak bizonságinak eggik[e] világosson meghmongya, hogy az A-an^[185] az minémő marhákat kerös rajta, ollyanokat adott el Colosvárot. Az alperös pedig bizonságra kérezik, de az szék ki nem bocsáttya, mert az kit akar bizonítani az cédulában írth marha felől, nincsen abban kétségh. De mivelhogy az mellet réznek mond az I., nem köllött volna [azt] kivenni belőle, ergo azaránt is kétségessé teszi magát. Teczik azért az széknek, hogy ha készön vagyon az A., esköggyék meg negyedmagával, hogy azok az marhák mind az ládában voltak, ha penigh készen nincsenek, harmadnapra, így, ha megesköszik, ad 15. diem tartozik mindezökről [az I.] contentálni, vagy ezönnen[?] aggya elő, vagy az cédulában az mint vagyon írva, az árát megh adni neki hittel[?] mondván[?] róla. I. petit novum et conceditur ad 3. diem. <Földesi György c. Vizaknai Péter • L. alább>

I., Louáz Jánosné respondit: Ím, értöm, rajtam keresetit, arany győrőt keressz rajtam, ki harminczkét forintot érth volna. Azért azt mondom, hogy nem constánl megh az szék előtt, hogy énneköm attad volna, de ha szinte odahoztad volna is, én mőves[!] embör voltam, azért chinálni hoztad volt énhozzám, ha hoztad is, minthhogy az futás előttünk volt, hogy nem jöttél érötte, ha nálam volt s vitted volna el, nam az piaczon is meghmondottam volt egyczör, hogy ha otth vagyon az győrőd, hát jöjj érötte s hozd haza. Azért valami nálam volt az több javaimmal eggyött, mikor Zékölj Mojsest Feiéruárnál^[186] megverék, akkor egy bízott uram szekerén volt mindön marhám, sőt penigh valakinek mie volt nálam, ezüsti és aranya, mindenök ott vesztek, én magam is nagy nehezen szalattam el. Azért semmivel nem tartozom, el köllött volna vinnöd, ha nálam volt, de ha megh nem bizonítod, hogy nálam volt, azt mondom, hogy indebite háborgacz, si juris, liceat.

A. cum protestatione: Tennön magad propositiójából kiteczik, hogy az győrő kövestűl nálad vagyon. Mivel penigh hogy nem tagadod, sőt azt mondod, hogy kínáltál véle. Ha tagadod, jobban mongy róla, ha penigh te nem akarsz róla mondani, én kész vagyok meghesköni, hogy én tetűled kérettem az gyűrűt és hogy kezedben is attam s nálad volt, azért propositióm szerénth megh várom az törvénytűl adjudicáltatni.

I.: Ha mered keresni, meghbizoníccsad, hogy te magad attad énneköm s kérted tűlem. Liceat. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • 1604. júl. 7.>

Strásai Toma Szerb vallya procuratornak Bíró Jánost Chizmaczia György ellen. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. júl. 7.>

[fol. 38^r] Nierges Mártonné vallya procuratornak Gáltőj Mihált Nagy Pálné ellen. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. júl. 7.>

Protestál Feöldesj György, hogy az mely cédulát Vizaknai Pétör beadott, semmi derék dolgok nem voltak bele írva, se az vontarany, se az fekötő, se az sövegh, sem az győrők, mellyet mi hiti szerént kívántunk előadatni. <Földesi György c. Vizaknai Péter>

Járai Balás megheskövék, hiti után vallya, hogy ő szömély szerént idézte Seötő Istókot, mikor elkölte volt Szakácz Tamás az udvarbíró pöcsétével. <Szakács Tamás c. Sütő István • 1604. aug. 11.>

Váras szolgája szólíttattya az maiorbeli Tat Bogdánt az fölváltságh mellé, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. júl. 12.>

Niakó István idézte volt törvénnek Fwzesi Ferencznét, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István • 1604. júl. 12.>

Lakatos Ferencz idézte volt törvénnek Nagi Pált, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • 1604. júl. 12.>

Nagi Pálné idézte volt törvénnek Nerges Mártát, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. júl. 12.>

Louáz Jánosné fölváltá az törvént Eötuös András ellen. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • 1604. aug. 9.>

Barbélj Mihály idézte volt törvénnek Chizár Máttyást az második gyalázat mellé, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. júl. 12.>

Chizmaczia György^[187] az széktől procurator haladékot kér az oláhok ellen és az szék is meghengedi az önő végéből. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. aug. 11.>

Szakácz Mihályné idézte volt törvénnek Jósa Pétörnét, ergo A. lévén non comparens, girán d. 24.

Szabó János deöbröczeöni idézte volt törvénnek Szikszaj Istvánnét ergo I. lévén non comparens, girán d. 24.

Az váras szolgája igéri feleletit hodie per totum beadni az fölváltságh mellett Tat Bogdán ellen. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. júl. 21.>

I., Fwszesi Ferenczné cum protestatione dicit az fölváltságh mellett Niakó István ellen: Ezért váltottam föl Niakó István ellen való pörömet, az mely törvént nekönk kegyelmetek pronunciált volt, nekönk súlyosnak teczött, merth mi őneki egy pénzzel sem tuggyuk, hogy adósok volnánk, nem is vagyunk. Kikérezönk az széktűl, hogy bizonítunk felőle, ez mellé hitöt is kérünk felőle magunknak, hogy akkor az én uram őneki mind egy pénzigh meghfizetett, az minth más fizetött az szekeresnek, az szerént. S az mivel tartoztun[k] nekie mégh, hogy pénzünkkel nem értük, más embörtűl kértünk pénzt. Hogy nem vára, azt is meghbizoníttyuk. Azért azt mondom, hogy indebite háborgat, si juris, liceat.

A., Niakó István: Ím, értöm az I-nak maga mentségét, bizonságra fog és hitöt is kér magának az bizonságh mellé. Én azt mondom, hogy hitöt sem kérhet magának, merth nilván vagyon kegyelmeteknél és az széknél, [fol. 38^v] hogy Fwzesi Ferencznek éltében keztök az pert el. Az mi az bizonságh dolgát nézi, meghvárom ilyformán, hogy, az minth ő maga mongya, hogy meghelégítött engemet tellyességgel és én is meghelégöttem vele, mert énneköm soha többet arra az fárattságomra tizön[!] forintnál s ötven pénznél többet nem attál, kiről én is hitöt kérök magamnak az országh törvénye szerént. Az mi az mélyföldek dolgát nézi és az szerént való alkovásunkat, ha tagaggya őkegyelme, mi is meghbizoníttyuk, bocsásson ki az szék, hogy mindön mélyföldre 13-[tizen]három pénzt igértél köblitűl. Bizonságom után megh várom és hitöm után megh várom az széktől ítéltetni. Liceat plura loqui.

I. cum protestatione: Ím, értöm, hogy azt forgattya, hogy tizönhárom-[tizen]három pénzben szegődött megh köblitűl, ki is kérezik bizonságra, hogy úgy szerződött megh az én urammal, de én is meghbizonítom, hogy más is egy-egy forintot igért és adott is onnat köblitűl, énvelem is azszerént alkottál s arról meghelégítöttelek.

Deliberatum: Az A. bizoníccsa megh azt, hogy tizönhárom-[tizen]három pénzt igért köblitűl, az I. is bizoníccsa megh, hogy valaminth szörződött vele, de meghelégítötte és ő is meghelégödött vele. <Füzesi Ferencné c. Nyakó István>

Deliberatum: Az mi az Kinczös szőlőt nézi, mivelhogy az széknél constánl, hogy Nagi Pál, még mikor Lakatos Antalnét el nem vötte volt, azelőtt vötte és az árában is azelőtt adott megh, noha nem mindh, teczik azért az széknek, hogy abban Lakatos Ferencz harmados, Nagi Pál két részes [legyen]. Az mi az vén Lakatos Antaltúl maratt szőlőt nézi, mivelhogy az bizonságh vallya, hogy vén Lakatos Antal felét nekiek hatta, felét az Aztalos János leányának, az is az széknek úgy teczik, hogy kétfelé osztassék, fele Lakatos Ferenczé, fele Nagi Pálé [legyen]. Az mi az Lakatos Ferencz attyától maratt szőlőt nézi, teczik az széknek, hogy abban Nagy Pál harmados, az két részt, az attyai részt Lakatos Ferencznek ítélé az szék. Az mi az egy pártaö[v] dolgát nézi, mivelhogy az anya testamentomában Lakatos Ferencznek hatta, az más fél sem contendál ellene. Teczik [fol. 39^r] azért az széknek, hogy meghtudván, mit ér az pártaö[v], tartozik Nagi Pál meghelégíteni Lakatos Ferenczöt róla. Az adósságh fizetést tőrjék egyaránt, merth az közönségösből fizette Nagi Pál az rabságában az mit odafizetött, mivelhogy mindönök öszveölgetödött[!] és éltökben az árva részét ki nem tutták, az mit odaadott, az oda vagyon. Az örökséget pedigh, az szőlőt az mi nézi, mivelhogy idei után keszték törvénnel keresni, Nagi Pál vigye el az hasznát, mivelhogy ő műveltette, azután osztán oszszák megh az törvénnek találása szerénth. Az ház dolgát, az minth ő magok proponállyák, hogy azt Nagi Pálné adósságért Louáz Jánosnénak hatta és mindönik cedál neki, az törvény is odaítéli. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • 1604. júl. 22.>

I., Feörödős Márta respondit cum protestatione: Holott azt proponálod, hogy teneköd kölön sót[!] lött volna, doce! Az mi nézi peniglen az elvételt, hogy azt mondod, hogy hatalmasul vettem el, bocsásson ki engömet is az szék: te akaratodból és engedelmedből vettem én el az sót. Holott azt mondod, hogy hatvan pénzön adhattad volna el kövét, azt is meghbizonítom, hogy az nem hatvan pénzön [járt], hanem hármával jára egy forinton. Az mígh pedighlen én az sót alávittem, te addigh elattál itthon benne, kit meghbizonítok. Bocsásson ki az törvény, mely sónak te elveszött nevét költötted, én pediglen 32 forintot attam volt az sóban, az én pénzöm is oda vagyon. Mikor pedigh az sót én az the házadhoz hordottam, kettő heán száz kő só volt, mikor pedigh onnan elvittem, hatvannégy kő sót találtam, melynek gongya viselését magad vetted volt föl, azért nem tartozom semmivel. Ha pedigh megh nem bizonítod, hogy kölön sód volt, terhét várom, si juris, merth az te pénzedet kivötted belőle, az minth mondám, hogy meghbizonítom, hogy elattál benne. Liceat plura.

A. cum protestatione: Ím, értöm, magad mentségére mit mondasz, azt is mondod, hogy meghbizoníccsam, hogy énneköm kölön sóm volt. De azt mondom én, hogy arra nem tartozom bizonságra, merth the magad sem tagadod azt, hogy kölön volt s öszveölgelítöttek[!]. Azt is mondod, hogy theneköd 32 forintod volt benne, nem tehetök[?] én arról, énneköm the sem társom nem voltál, sem pedigh az the pénzöd közé az én pénzömet nem ölgyelítöttem[!] volt, hanem, az minth elsőben felölém, otthon nem létömben rakták az én házamban az sót [fol. 39^v] s azt kértem én, hogy elhorgyad az én házamtól az sót, merth szállásth sem attam neki. Az minth mondod, nem is feleltem felőle, mely jobban kiteczik az bizonságoknak vallásiból, hogy pedigh azt mondod, hogy te itthon nem létödben elattam az sóban, afféle sóban egy csöppött sem attam, hanem, hogy Nagi Pálhoz mentem [feleségül], őneki volt öt darab avagy hat, azt attam el, melyről hitöt kérök magamnak, hogy azféle sóban el nem attam. Az mi pedigh azt nézi, hogy én engedelmemből vitted el, ugyan most is azt mondom, hogy híröm és akaratom néköl vitted el, mellyekről bizonítok s hitöt is kérök magamnak, hogy, az minth elsőben meghfeleltem, híröm és akaratom néköl vitted el, azért ugyan tartozol az én sómnak az árával meghelégíteni, si juris liceat.

I. respondit cum protestatione: Most is azt mondod propositiódban, hogy teneköd mind pénze[d], mind sód kölön volt volna, azért, az minth mondod, doce, hogy kölön volt s honn nem létödben ölgelítötték öszve. Az mi az többit nézi, bocsásson ki az szék, meghbizonítom, az minth meghfeleltem, hogy te akaratodból vittem el az 64 kő sót, az minth felöl meghfeleltem, menni volt az só, mégh annak 34 hea lött, az minth én találtam. Meghbizonítom, hogy te attad el és elveszött nevét költötted, behozván bizonságomat, ennek is terhét várom, pénzödet is kivötted belőle pedigh, de az én pénzöm oda vagyon, hogy pedigh mód néköl vexálsz, bizonságom után azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat plura.

A.: Ím, értöm, hogy azt mondod, hogy én eltagattam volna az te sódat, mely annit tészön, ha [hogy] elloptam volna. Ha pedigh megh nem bizonítod azt, azt mondom, hogy holt dí[j]omon vagy érötte, mivel én sem el nem attam, sem el nem tagattam. Az mi pedigh az te sódat nézi, hogy azt mondod, hogy 32 forint vagyon benne, itthon is szabadon attad te az te sódat, szinte azt bántam[?] én, az szekeresöknek sem fizettél the addigh, mígh az sóban el nem attál, bocsásson ki az szék s mindönöket bizonítok. Liceat.

I. : Ha A. vagy, doce, bizoníccs, nem bocsátlak hitödre. Liceat.

Deliberatum: Ambe partes doceant ad futuram sedem juxta allegata. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • L. alább>

[fol. 40^r] Barbélj Mihály jam secundo giráztattya Chizár Máttyást az utolsó tisztösségh dolgából d. 24. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. aug. 9.>

Jouan Bancza, dálliaj irattya girára, úgy minth A-t Man Serbant, szászsebösieket d. 48. <Man Şerban, Opran Şerban c. Ioan Bancea, Dan Piciorné • 1604. aug. 18.>

Feörödős Márta protestál, hogy ez jövő szerdára^[188] az időnek rövid voltáért nem bizoníthat, hanem ez jövendő hétfőre^[189] kész bizonítani. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. aug. 18.>

Deliberatum: Az őfölsége széki az bíró uram és tanács uraim tötte törvényét Száz Mihályné ellen az Miklós kovácsné kereseti felől mindön résziben helyén haggya, chak hogy evvel többetik őkegyelmök, hogy azon hitben azt is megmongya, hogy mikor Száz Mihálynak kezében atta marháját, tahát gongya viselését fölfogatta és ad 15. diem exsecutio conceditur, ha meghesköszik harmadmagával. Ad 3. diem esköggyék. A. deposuit arham d. 8. <Kovács Miklósné c. Szász Mihályné>

Anno 1604, die 14 mensis Julii választottak az fejedelem székére való notariusságra és ugyanazon napon esköttöttek meg is az becsöletös és tisztöletös Raimundus Vaiß udvarbíróságában.

Ugyanez mai nap veré agyon az ráczok capitánnya, Komle az feiérvári bírót, Mézáros Máttyást estve 10 órakor, 21 Julii holt megh délben 12 órakor, kiért másnap az váras Komlét megh akarván tartóztatni, Horvát Ábrahám^[190] lött kezes érötte keze beadásával, hogy vagy Colosvárra kívánnyák az commissariusok őnagyságok, vagy Feiérvárra, de tizenötödnapra előállattya törvénre szömély szerént Komle capitánt.

Tat Bogdan protestál, hogy az váras szolgája igérte volt feleletit beadni per totum és, mivelhogy elseleálta, ezután contendálhasson ellene és az elébbi törvénhöz tartya magát. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. aug. 16.>

22 Julii. Göereögh Pál vallya procuratornak Bun Lukácsot, Lénárt Istvánt, Boczárdi Fekete Jánost mindön pörösi ellen.

Czizár Máttyás protestál, hogy az tavaly esztöndőben az ő föltört gyöpföld[ét] valaki bevötötte, de gongya lészön és törvény néköl nem haggya.

Louáz Jánosné fölváltá az törvénth Nagi Pál ellen et deposuit arham d. 2. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál • 1604. szept. 20.>

[fol. 40^v] 1604, 22 Julii. Mivelhogy az Úristen az mi bizodalmas urunkat és főbírónkat, Mészáros Máttyást ez világból kiszólítá, annakokáért választottuk egyenlő akaratból várasul gondviselőnknek és főbíránknak az tisztöletös és böcsöletös Barbélj Györgyöt ez mai napon, tudniillik júliusnak 22. napján 1604. esztendőben.

Az váras szolgája, Dömötör vallya procuratornak Bun Lukácsot Neömös János, itth, Feiérvárat lakó, úgy mint A. ellen. <Nemes János c. Tordai Demeter • L. alább>

Az szabó czé[h] képében Boczási Szabó István vallya procuratornak Bun Lukácsot Nagi Balásné, ki azelőtt Margitai Szabó Istvánné volt, az ellen.

Neömös János vallya procuratornak Menyhárt deákot az váras szolgája, Dömötör ellen. <Nemes János c. Tordai Demeter • L. alább>

Nagi Pál, mivelhogy contendál Louáz Jánosné ellen, ez okon, hogy az Lakatos Ferencz nevére fondálta az pört és az seriesben is Lakatos Ferencz neve vagyon, az fölváltságot is Louáz Jánosné az ő maga szöméliben cselekötte, az I. penigh terhöt követ érötte, teczik azért az törvénnek is, hogy ha Lakatos Ferencz nevére vagyon az pör, ő képében köllött volna fölváltani és idézni is, hogy pedigh úgy nem cselekedött, indebitán vagyon érötte fl. 12 d. 50.

Louáz Jánosné deponálá az indebitát fl. 1.

A., Louáz Jánosné penes suscitationem contra Andream Eötuös dicit cum protestatione: Ezért váltottam föl Eötuös András ellen való pörömet, hogy a törvény csak ő magának talált hitöt, holott pedig mi az győrő ára felől 32 forintra feleltünk volt. Azért azt kívánn[yu]k az törvéntűl, hogy mindh ő maga s mindh az felesége esköggyék ország törvénye szerénth az győrőnek elveszése felől, [akkor] nincs mit tennönk, úgy el köll szenvednünk kárunkat. Liceat plura, merth az ország úgy él vele, hogy ő maga három forintra, az után egy embör egy forintra [!]. Liceat plura. I. petit par et conceditur. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • 1604. aug. 11.>

Causa circumspecti Michaelis Barbélj Albensis, ut A. contra Matthiam Mézáros^[191] Albensem, velut I.

A. respondit cum solita protestatione: Ez okon citáltuk itth GiulaFeiérvárat lakó Czizár[!] Máttyást, hogy in anno presenti, presentis diebus, nem tudatik, mi gondolattyából bíró uramtúl pöcsétöt vött és itth, GiulaFeiérvárat az várasban énreám cirkált [fol. 41^r] és vallattatott tisztösségöm ellen, hogy ha loptam-e az piaczon halat-e avagy nem és egyéb dolgokat is, ha tudnának valami sorokat hozzám. Mellyről azt mondom, hogy semmiképpen énreám nem cirkálhatott volna és tisztösségöm ellen nem bizoníthatott volna, merth én itth kegyelmetök között eskött jámbor szömély vagyok, sor is énhozzám nem férhetne. Mivel pedig hogy ezt cselekötte, azt mondom, si juris, hogy holt dí[j]omon vagyon érötte. Holott pedig az cirkálás is nem ő tiszti volna, hogy valamely jámborra circállyon, hanem bíró tisztiben hágott. Azt mondom, si juris, hogy az bíránknak is dí[j]án volna, ha az törvény mongya. Liceat plura.

Deliberatum: Az fölpörös, kereseti szerénth, elérte az alpörösön mindön keresetit és holt dí[j]án vagyon ugyan érötte fl. 40. Az mi az bíró uram dolgát nézi, bíró uram szabadságában vagyon, mit cseleköszik. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • L. alább>

Neömös János igéri feleletit hodie per totum beadni az váras szolgája, Dömötör ellen. I. petit par et conceditur. <Nemes János c. Tordai Demeter>

Czizár Máttyás fölváltá az törvénth Barbélj Mihály ellen az utolsó tisztösségh dolgából és az szék is meghengedi az[t] et deposuit arham d. 2.

Barbélj Mihály respondit: Én ellenem ezelőtt Czizár Máttyás dí[j]amon maratt volt és executióra is mentem volt, engömet az executióról eltiltott, azért most okát kérdöm, miérth tiltott el. Ha jó okát nem a[d]hattya, azt mondom, hogy ismét dí[j]omon vagy érötte. Liceat. I. petit par et conceditur. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. aug. 11.>

Deliberatum: Mivelhogy in prima az A. kívánta volt az I-túl, hogy megesköggyék rajta, hogy meghkínálta az győrővel az veszödelemnek előtte s el nem vitte, annak fölötte [hogy] gonosz embörök miatt veszött el tűle, kire az A.[!] kész volt. Most az fölváltságh mellett másodmagával való hitit kívánnya, maga mentségére. Avval sem elégszik, hanem meginth országh törvénye szerénth való hitit kívánnya, kinek az A. terhét kívánnya. Teczik azért az törvénnek is, hogy három úton jár és calumnián vagyon érötte fl. 32. d. 50. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András • 1604. aug. 30.>

Szakácz Tamás idézte volt törvénnek Seötő Istókot, ergo A. lévén non comparealt, girán d. 48. <Szakács Tamás c. Sütő István • 1604. aug. 16.>

Barbélj Mihály idézte volt törvénnek Czizár Máttyást, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály • 1604. aug. 29.>

[fol. 41^v] Strásai Thoma Szerb idézte volt törvénnek Czizmazia Györgyöt, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. aug. 16.>

NagiLábú Gergölyné idézte volt törvénnek Kis Mihálynét, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24.

A., Tat Bogdan az fölváltságh mellett respondit: Ím, értöm, mivel mentöd magadat, hogy kezemben attad volna az én ökreimet, ki az széknél nem constánl. Dato, sed non concesso, ha úgy volt volna is, ugyan the miattad veszött oda az én marhám, merth, az minth azelőtt meghproponáltam, nem köllött volna teneköd az én szállásomról kihajtanod és némötök kezéhez hajtanod, merth nem volt theneköd arra semmi erőd. Kisbíró uram is menth volt ökör keresni oda, de mivel megmonták, hogy enimök az ökrök, békét hagyott nekiük, maga őkegyelme föllyebb való rönd volna náladnál itth. Én ellenöm pedig bizonságra sem kéreczhetöl ez okon, hogy az, mire te kéreczel, nem az az fondamentoma az dolognak, hanem az szállásomról való elhozására, merth ha el nem hoztad volna, az én ökröm el nem veszött volna. Ergo azt kívánom, hogy helyén légyön az első törvén. Liceat plura.

I. dicit: Ím, értöm, hogy mégis az elébbi törvénhöz akarnád tartani magadat, azt is mondod, hogy "bizonságra én ellenöm the nem kéröczhetöl". De azt mondom én az ellen, hogy igenis kéreczhetöm, merth én abban csak szolga voltam, de az én uram, az ki volt akkor, mihelt meglátta s megtutta, hogy tiéid azok az ökrök, hát mingyárást kibocsátotta az járomiból és megatta. Neki gongyát köllött volna viselnöd, ha az marha köllött teneköd, nem köllött volna imide-amoda járnod, hanem viselted volna gongyát marhádnak, merth ollyan setétben nem látta volna meg az némöt, hanem elhajthattad volna s becsével marattál volna. Ugyanazt mondom, hogy te neköd semmivel sem tartozom, merth te vagy oka az te marhádnak elveszésének, nem én. Azért, ha ezöket tagadod, bocsásson ki az szék s megbizonítom. Az fellöl megírt penát meg várom ítéltetni az széktől. Liceat.

Deliberatum: Az szék kibocsáttya Dömötört, hogy bizoníccson feleleti tartása szerénth ad 3. diem. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. aug. 18.>

[fol. 42^r] Szakácz Tamás idézte volt törvénnek Seötő Istvánt, ergo A. lévén non comparens jam secundo, girán d. 48. <Szakács Tamás c. Sütő István • 1604. aug. 18.>

Strásai Thoma Szerb idézte volt törvénnek Czizmaczia Györgyöt, ergo A. lévén non comparens, girán, jam secundo d. 48. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. aug. 23.>

Vizaknaj Pétörné, Borbála aszszony vallya procuratornak Gáltői Mihált Pataki Mihályné ellen.

VizAknai Pétör giráztattya Pataki Mihálynét, úgy minth A-t d. 48. <Pataki Mihályné c. Vizaknai Péter és felesége • 1604. aug. 18.>

Deliberatum: Az bizonságok vallyák, hogy, mikor udvarbíró uram meghizente, mingyárást elbocsátatta bíró uram az Tat Bogdán ökreit, de ugyanazon bizonságok azt is megvallyák, hogy mingyárást, ugyan közel ott érték az németök és viszszahajtották. Az A. pedigh nem azt forgattya, [hogy] atták-e viszsza neki vagy nem, hanem azt feleli, hogy ő, az ő móggya szerént, bíró volt és az ő szállásáról el nem köllött volna hajtani, mely ellen az alpörös, az bizonságok mellett azt mongya, hogy ő nem tutta, hogy Tat Bogdáné légyenek az ökrök. Teczik azért az törvénnek, hogy az váras szolgája esköggyék meg azon, hogy mikor kihajtotta az Kendörvárból mindhaddig is, mígh odahajtotta az némötökhöz, nem tutta, hogy Tat Bogdáné légyenek az ökrök. Így, ha megesköszik ad 3. diem, az törvény megszabadíttya Dömötört az Tat Bogdan keresetitől. A. apellat ad senatum et conceditur. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. szept. 6.>

Deliberatum: Mivelhogy Szakácz Tamás idézte volt törvénnek, Seötő István tertio meggiráltattya és absolutiót kíván, az szék is meghszabadíttya Seötő Istvánt az Szakácz Tamás keresetitől. <Szakács Tamás c. Sütő István>

I. protestál, hogy azt mongya, hogy társaságban nem volt velönk és semmi köze sem volt az sónak hozatásában velönk, azért mi kezönkben nem volt az ő marhája, hát semmit sem kérhötött tőlem, holott maga házánál volt, maga hatalmában volt.

Deliberatum: Mivelhogy Nagi Pálné feleletében azt proponállya, hogy kérte Feörödős Mártátúl, az ő savát, hogy kirakja az ő sava közzül és ki nem rakta, annakfölötte hatalmasul, híre néköl el[vi?]tte, kiérth in hoc felel. Az I. az ellen [a]vval ótalmazza magát, hogy ő akarattyából vitte el és terhön nincsen érötte, sőt, azt mongya, hogy ugyanezen sóban híre néköl eladott és eltagatta, kiérth az A. terhöt követ. Az A-nak bizonsági vallyák, hogy egynéhánszor kérte az I-túl, de nem akarta kiadni, sőt azt monta, hogy csak vihesse[!] el, bizony járhat utána, míg iszik reá. Az I-nak is bizonsági megvallyák, hogy kínálta Márta aszszont, hogy elvigye az sót, de nem constánl, hogy, mikor elvitte, akkor ő akaratyából vitte el, [fol. 42^v] ha azelőtt kinálta is. Az mi pedig az sónak eladását nézi, az sem constánl, hogy ugyanazon sóban adott volna el híre néköl, az ki felől most az pör vagyon. Teczik azért az törvénnek, hogy, ha az A. azon megesküszik, hogy az I. híre és akarattya ellen vitte el házátúl az sót, ha megesküszik, hatalmon marad érötte [az I.]. Ugyanazon hitben, ha azt is megmongya, hogy afféle sóban, az ki felől most az pör vagyon, el nem adott, tahát az A-nak kívánsága szerénth az I. eleven dí[j]án, 520 forinton marad érötte. Az mi pedig az só dolgát nézi, ha azon jurál, hogy híre néköl vitte [el], tahát tartozik keresetéről az I. az A-t megelégíteni at[!] 15. diem, mivelhogy az A.[!] az ő maga nyelve vallásával tészön magának kárt.

Feredős Mártha aszszony fölváltá az törvént Nagi Pálné ellen és az törvén is megengedi. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. aug. 23.>

Pataki Mihályné idézte volt törvénnek Vizaknaj Pétörnét, ergo A. lévén non comparens jam secundo, girán d. 48. <Pataki Mihályné c. Vizaknai Péter és felesége • 1604. aug. 23.>

Jovan Bancza, Dan Piczorné giráztattyák Opran Serbant és Man Serbant jam secundo d. 48. <Man Şerban, Opran Şerban c. Ioan Bancea, Dan Piciorné • 1604. szept. 16.>

Tordai Nagi Tamás vallya procuratornak Giarmati János deákot Szilági Mihály ellen.

Szilági Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot Tordai Nagi Tamás ellen.

Az tordaj embörök között való deliberatio: Nem láttatik az törvéntűl, hogy oly kötelessége volt volna Nagi Tamásnak Szilági Mihállyal, kiérth az törvény társul vetné Nagi Tamást Szilági Mihály mellé. Teczik azért az széknek, hogy az törvény meghszabadítya Nagi Tamást az Szilági Mihály keresetitől az mirzátúl elvitt lónak dolgából. <Szilágyi Mihály c. Nagy Tamás • L. alább>

Giarmati János deák vallya procuratornak Eötuös Mihált in omnibus causis Vizaknaj Nagi Márton, úgy minth I. ellen. És egebeket is, az kik értem[!] szólnának, kivályképpen Menyhárt deákot. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák • L. alább>

Szilági Mihály fölváltá az törvént Tordai Nagi Tamás ellen et conceditur. <Szilágyi Mihály c. Nagy Tamás>

Vizaknaj Nagi Márton vallya procuratornak Bun Lukácsot, Lénárt Istvánt, Vizaknaj Pétört mindön pörösi ellen.

[fol. 43^r] Causa Joannis Giarmati, nobilis de Sárd, ut A. contra circumspectum Martinum Vizaknai, nunc Albensem, velut I.

A., Joannes Giarmati elkezdé feleletét Vizaknai Péter^[192] ellen hogy: Otth őneki volt törvénye Vizaknaival, de mivelhogy otth őneki nem teczött az törvény, itth akarja megláttatni és, mikoron propositióját elkezdené, az alperös megh állattya[!] és így szól ellene: "Te engömet ezen dologh felől Vizaknán is beidéztél, Szebenben is törvényre híttál, ergo soholt véghez nem vitted dolgodat, hanem itth ismét sine remedio törvénre híttál, azért azt mondom, hogy calumnián vagy érötte."

A.: Mivelhogy láttam, hogy semmi módon elő nem mehetök dolgomban, azért találtam megh az urakat, hogy itth szakaggyon vége az én pörömnek, merth otth én kételenség alatt voltam, merth erőltettenek, hogy törvénth állyak, mivelhogy azt mondottad, hogy énneköm semmi örökségem nincsen.

I.: Hiszöm te idéztél engömet ott is törvénre, mégis én erőltettelek tégedet, azért azt mondom, hogy ugyan rajta vagy az calumnián.

Deliberatum: Mivelhogy az A. nem tagaggya az Zebenben való idézetet, az más fél pedig terhöt követ érötte, teczik az törvénnek, [hogy] mód néköl otth el nem köllött volna az törvént hadni, hanem véghöz köllött volna vinni, hogy pedig véghöz nem vitte, két úton jár és calumnián vagyon érötte fl. 32. d. 50.

Giarmati János deák deponálá az calumniát Vizaknaj Nagi Márton ellen az szebeni dologból fl. 2.

Vizaknaj Nagi Mártonnak az szék juramentomot ítél az deposittio[!] felől ad 8. diem. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák • 1604. aug. 30.>

Toma Szerbulnak az szék procurator haladékot ad. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. aug. 30.>

Nagi Pálné giráztattya Feörödős Mártát, úgy minth A-t, d. 48/24[!]. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. aug. 30.>

Te[ör]ök János és Füzesi András vallyák procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánth, boczárdit, Czorba Máté és Tótváraggia[i Már]ton ellen.

Teörök János és Feözesi András igérik feleletöket hodie per totum beadni Czorba Máté és Tótváraggiai Márton ellen. <Török János és Füzesi András c. Csorba Máté és Tótváraggyai Márton • 1604. aug. 30.>

Deliberatum: Az szék meghítéli Vizaknai Pétörnek az házat Pataki Mihályné ellen. <Pataki Mihályné c. Vizaknai Péter és felesége • 1604. szept. 6.>

Anno 1604, die 29 mensis Augusti, mely Szent János fővétele napja, mielőttönk, úgyminth az feiérvári bíró, Barbélj György, Baraniaj István, az notarius és Czizár Imröh, feiérvári nömösembör előtt, Czizár Máttyás és Barbélj Mihály ennekelőtte való pör [d]olgából így békélének meg, hogy az négy forintot most letövé az alkovás szerénth és az egy köböl búzát igéré Czizár Máttyás, hogy mától fogva egy holnapra szép búzájá[b]úl leteszi. Ha pedig akkorra [fol. 43^v] az búzának szerét nem tehetné, tahát valaminth akkor Feiérvárat az szép búzának köble jár, aszszerinth pénzt tartozzék neki adni, egy köböl búza árát, ha pedig azt meg nem akarná adni, tahát kétannin maradjon érette. Annakfölötte mi is illyen kötelet veténk közekben, hogy ha ez végben menth békösségöt valamellik felbontaná, tahát az fölbontó fél negyven forinton maraggyon érötte, és ugyanezön közbírák exequálhassák az fölbontó félt érötte, mely közbírák végezésének mindh az két fél cedála, kezök beadásával. <Csiszár Mátyás c. Borbély Mihály>

Tótváraggiai György, Feiérvárat lakó vallya procuratornak Menyhárt deákot mindön pörösi ellen.<Tótváraggyai György c. Nagylaki Mihály • L. alább>

Szíjárthó Albertné vallya procuratornak Gáltői Mihált Neömös Gergely, itth Feiérvárat lakó ellen, és az urát is, Szíjárthó Albertet.

Neömös Gergely vallya procuratornak Menyhárt deákot Szíjárthó Albertné, úgy minth [I.], Feiérvárat lakó ellen. <Szíjgyártó Albertné c. Nemes Gergely • L. alább>

Deliberatum: Az bizonságoknak kettei meghvallya, hogy ő maga, Czizmaczia György meghigérte az oláhoknak az fe[lét]. Teczik azért az törvénnek is, hogy igéreti szerénth elégiccse meg Czizmaczia György ad 15. diem az oláhokat az pénznek feléről, az oláh is szenveggye el felét.

Czimaczia György fölváltá az törvénth Strásán lakó Szerbulj ellen az tehén végéből és az szék is megengedi. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. szept. 27.>

I., Czorba Máthé és Tóthváraggiai Márton respondit unanimiter cum soleni[!] protestatione: Ím, érttők az A-knak rajtunk való keresetöket, hogy azt mongyák, hogy mik híttuk volna ki őket, hogy az mi búzánkat az hajdúktúl elvegyék, ha elvehetik. Mongyák azt is, hogy fe[lét] nekiök igértök volna. Ezért azt mongyuk brevibus, hogy mik tinektök semmit nem igértönk, nem is híttunk. Nem tagaggyuk azt, hogy udvarbíró uramhoz nem mentönk volna és őtűle segítséget nem kértönk volna az búzának viszszavételére. Az minth[!] mink akkor őkegyelmének igértünk volt, tuggya azt őkegyelme jól, ha szinte felét igértök volna is neki. Ezaránt őkegyelme parancsolt az kapus darabantoknak, az hadnagynak, hogy kimennyönek és, ha elvehetik, elvegyék, az ő jutalmok meglészön, ezaránt tik is úgy mentetök ezökkel az ti magatok jóakarattya szerénth. Az mikor az búzát elvötték volna, mindh az hajdúkkal egetömben az búzát is behozták, az minth mink pedig azelőtt componáltunk volt udvarbíróval, viszontagh könyörgénk őkegyelmének, hogy őkegyelme az harmaddal [fol. 44^r] elégöggyék megh mind az drabantokkal egyetömben. Így azaránt őkegyelme cedála avval, látván az mi szegénségönket és harmadot hagya, hogy kivegyenek benne. Mely harmad búzából Teörök Jánosnak tíz vékával attanak, sebesi vékával, Feözesi Andrásnak négyet, udvarbírónak is négyet, az hadnagynak kettőt, jutott benne az több legényöknek, egy-egy véka jutott akkor[!], ki-ki mindh megelégödett vele s elvitte. Most mirajtunk többet nem követelhet[nek], semmivel sem tartozunk nekik, mivelhogy semmi compositiónk nem volt az A-kal, ha sérelmökért többet akartak volna keresni, nem köllött volna azt is elvenni, de hogy elvötték és az mi nemhívásunkkal mentenek ki is, ipsis imputatur. Hogy pen[ig] méltatlan vexáltok, azt mongyuk, si juris, hogy indebite háborgattok, mert mi készök vagyunk rajta [megesküdni], hogy mi nem híttunk, bizonságra sem foghacz penig, merth az elébbi propositiódban ki nem kérezöttél s többé ki nem kéreczhetöl. Liceat plura loqui.

A. replicat: Ím, értöm, mag[ad?] mentségére, mit szólasz. Tagadod, hogy minket nem híttál volna, azt is mondod, hogy csak az kapun való drabantoknak izent volna udvarbíró. De mikor én, Teörök János Tégla uczában Menyhárt deákkal eggyött voltam, te magad, udvarbíró uram szolgájával, drabanttal odajövétök, akkor azt mondá kegyelmetök[!], hogy kegyelmetök eljöjjön s, ha az Isten aggya, hogy elvehettyök, hát bátor kegyelmeteké légyen fele, ne veszszen mindh oda. Sőt, ugyan azt is mondátok az hadnagynak, Menyhárt deáknak, hogy azt izente volna udvarbíró uram, hogy az várasbeliekben is elhívogasson kegyelmed, sőt penig, hogy én veled voltam, úgy mentem el, Feözesi András[t] penig az ágyból költöttétök föl, úgy híttá[to]k el. Azért azt mondgyuk, hogy mi tellyességgel ti miattatok vagyunk ez nyomoraságban, az mely akkor rajtunk esött, azért az ti igéretetök szerénth az mi nyomorúságunkért, hogy barbélynak is fizethessünk, az mely hátra vagyon, azt kérjük tőletek és azt mongyuk, hogy tartoznátok véle, minthha szinte minket megöltek volna. Az te búzádat is, az mi házunk népét ugyancsak avval értétek volna meg, az mit akkor igértetek. Az mi keveset akkor attatok, csak az barbélt sem érők avval meg, nem hogy sérelmönk[re?] jutott volna. Ebből is kiteczik penig világosson, hogy ti híttatok és az ti igéretetekre mentönk, hogy meg is attatok benne [valamennyit?], azt nem kérjök, hanem az mi hátra vagyon, azt kérjök. Ha penig ezökben tagadnátok, bizonítunk és országh törvényét is kérjök magunknak. Liceat.

I-k dicunt: Ahol azt mongyátok, hogy ugyan mink híttunk volna titöket, ugyanakkor, mikor az udvarbíró az hadnagyhoz köldött volt, megparancsolván, hogy kimennyön az hajdúk eleiben, elhíván vele többeket is, kiteczik az tennön magatok propositiójából, hogy nem mink híttunk [fol. 44^v] és erőszakkal senkit sem kénszerítettek arra, hogy kimennyön, hanem ti magatok jóakarattyán mentetek ki. Az mi illet titöket, föl is vöttétek azt az részt, noha nem ti veletek componáltunk mi és nem is ti nektök attuk mink, hanem azoknak, az kiköt híttunk, az mit attanak ti nektök, föl is vöttétek, meg is elégöttetek véle, semmi keresetetök nem volna. Hogy bizonságra kérezöttök, az utolsó propositiótokban nem foghacz arra is, mivel in prima propositione kellött volna kifognod, de mi készök vagyunk hitre, hogy semmi compositiónk véletek nem volth. Liceat plura.

Deliberatum: Az A-ok bizoníccsák meg, hogy az I-ok őket szömtől-szömbe hítták őket, nem az más hivatallyára mentek és felét igérték az búzának, ha elvehetik az hajdúktúl az búzát. Az I-k is bizoníccsák meg, feleletök tartása szerénth, [hogy] az menni búzát az A-nak attanak, [azok] meghelégettenek véle. Ad futuram sedem, ad 8-m diem bizoníccsanak. <Török János és Füzesi András c. Csorba Máté és Tótváraggyai Márton • 1604. szept. 6.>

Causa consortis nobilis Alberti Szíjártó Albensis, ut A. contra et adversus circumspectum Gregorium Neömös, similiter Albensem, velut I.

[A.] cum solita protestatione: In presenti anno 1604, 22[?] die mensis Augusti, itth, GiulaFeiérvárat, az jesuiták szentegyháza mögött, Apafi Miklós [háza] és urunk őfölsége istállója szomszédságában, szállásomon, ki neköm most házam, ez I., ne scitur unde motis et qua de causa, potentia mediante engömeth meghverth, szidalmazott, mellyet nem cselekedhetött volna, mivelhogy nemös szömély vagyok, ő penig paraszt embör. És, mivelhogy illyen potentiát exerceált rajtam, in pena majoris potentie amissione capitis et omnium bonorum juxta contenta Decreti et juxta brevium articulorum kívánlak convincáltatni az törvéntől, si juris. I. petit par et conceditur. <Szíjgyártó Albertné c. Nemes Gergely • 1604. szept. 6.>

I., Feörödős Márta az fölváltságh mellett Nagi Pálné ellen dicit: Ez okon váltottam föl Nagi Pálné ellen való pörömet, mivelhogy ennekelőtte súlyos törvénth pronunciála volt az szék. Azért az fölváltság mellett azt mondom, hogy semmi hatalmat én nem cseleköttem, merth az sót te akaratodból hordattam én be ide az várban az sót, mely só állott másfél holnapig itt benn, mely sót, ha be nem hordattam volna, mind elhorták volna az bolonyok. Mindhaddig is, míg itt benn állott, sem hozzá nem nyúltál, sem tőlem nem kérted, hanem te akaratodból vittem én el oda Huniadra, azért semmivel sem tartozom. Az mi penig az eladását nézi, kit elattál be[n]ne. És mindhezt, kit most mondok, kikéreczem az fölváltság mellett újólagh és mindönth bizonítok, az bizonságh mellé [fol. 45^r] hitet kívánok, annakutána absolutiót kívánok az törvéntől. Hogy penig sine remedio keressz, az törvény után azt mondom, hogy indebite háborgacz. Liceat. A. petit par et conceditur. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. szept. 6.>

Giarmati János deák idézte volt törvénnek Vizaknaj Márton deákot, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák • 1604. szept. 6.>

Protestál Eötuös András, hogy ő ellene Louáz Jánosné fölváltotta volt az törvént és ő[t?] reá nem hítta, mivelhogy tizenötöd napja elmúlt, szabad legyen ellene contendálni. <Lovász Jánosné c. Nyirő Jánosné, Ötvös András>

TóthVáradggiaj György fölváltá az törvénth az ő pöröse ellen az pártaö[v] és tehén dolgából, Nagilaki Mihály ellen. <Tótváraggyai György c. Nagylaki Mihály • 1604. szept. 6.>

Orozy Jakab Feiérvárat lakó vallya procuratornak Beseniej Menyhártot, itth, Feiérvárat lakót ugyan Feiérvárat lakó Szebeni Száz Pál, úgy minth alpörös ellen. <Oroszi Jakab c. Szász Pál • 1604. szept. 6.>

Mészáros Pétörné vallya procuratornak Beseniey Menyhártot egy oláh ellen, ki azelőtt Pokloson lakott, úgy minth A. ellen. <Mészáros Péterné c. Poklosi Todor • 1604. szept. 6.>

Joannes[!] Giarmati consors, Frusina Sorban de Sárd per literas procuratorias magistri civium Cibiniensium constituit procuratores contra quoslibet, signanter contra Martinum Nagi de Alba Julia^[193], primum dictum maritum suum dictum[!] Joannem Giarmati et Melchiorem Litteratum centurionem, Michaelem Gálteői, [Luca]m Varga, Lucam Szélös, Joannem Bíró Váraggiensem. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége • L. alább>

Szalaknaj Kende Pétör vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen.

Nierges Gergöly vallya procuratornak Gáltői Mihált és Sebösi Mihált, az Szakácz Mihályné fiát mindön pörösi ellen. <Nyerges Gergely c. Kállai Ötvös János • L. alább>

Pataki Mihályné, Feiérvárat lakó fölváltá az törvénth ugyan Feiérvárat lakó Vizaknaj Pétör ellen. <Pataki Mihályné c. Vizaknai Péter és felesége>

Kállai Eö[tv]eös János, most Feiérvárat lakó, vallya procuratornak Beseniey Menyhártot Nierges Gergely ellen. <Nyerges Gergely c. Kállai Ötvös János • 1604. szept. 20?>

Tordai András deák protestál, hogy az minémű pöri Kálmánczej Miklós deáknéval volt az pártaö[v] felől, apellált volt véle Kálmánczej Miklós deákné, [de] az széknek usussa szerénth nem élt vele, azért szabadulást kíván az széktől. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • L. alább>

Az váras szolgája protestál, az maiorbeli Tat Bogdánnal az minémű pöri volt, az is apellált volt véle és az is elmúlatta az 15. napot, nem láttatta meg az apellatiót és ő is megszabadulást vár az széktől és kész juramentomát deponálni az széknek találása szerénth.

[fol. 45^v] Deliberatum: Mivelhogy Tat Bogdán apellált volt az váras szolgája ellen, azonképpen Kálmánczej Miklós deákné is Tordai András deák ellen és az apellatiót megh nem láttatták, annakokáért szabadulást kívánnak az széktől és az elébbi törvényhöz akarják tartani magokat. Teczik az törvénnek is, hogy tizenötöd nap előtt bíró uramat megh köllett volna találni felőle. Ha bíró uramon múlt volna el, volna mentségök, de hogy elseleálták, az szék absolvállya az apellatiótúl ez meghnevezött pörösöket és tarcsák az elébbi törvényhöz magokat és az váltságot[!] méltán letehessék. Annival inkább, hogy bíró uram ugyan meghjelentötte Tat Bogdánnak. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1604. dec. 1.>

Az váras szolgája, Dömötör protestál, hogy mikor juramentomát akarta deponálni, Tat Bogdán procuratora által eltiltá, ergo kívánnya, hogy ennekutána hittel sem tartozzék. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. szept. 20.>

Giarmati János igéri az maga szömélyében feleletit hodie per totum beadni. I. petit par et conceditur.

Vizaknaj Márthon deák protestál, hogy ha ezek az causák Vizaknán foltanak és Szebenben, hát itt jövendő széknapon szabad legyen ellene contendálnunk, mindh procuratoria levélnek s mind[hennek?]

Giarmati János deákné Sorban Frusina aszszony igéri feleletit hodie per totum beadni Vizaknaj Márton ellen.

Giarmati János deákné, Frusina aszszony protestál, hogy az protestatio mellett azt mongya most in prima, hogy feleletömet beadom, mellé bocsátott, az I. is, párt vévén benne, nem is contendált ellene, sem procuratorim ellen. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége • 1604. szept. 20.>

Teörök János és Fwzesi András idézték volt törvénnek Czorba Mátét és TótVáradgiaj Mártont, ergo A-ok lévén non comparensök, girán d. 48. <Török János és Füzesi András c. Csorba Máté és Tótváraggyai Márton • 1604. szept. 6.>

I., Neömös Gergely respondit cum protestatione: Ím, értöm az A-nak rajtam való keresetit, tudniillik maior potentiá[t] felel hozzám, fejemet, jószágomat keresi, azért, hogy én őtet meghvertem és szidalmaztam volna, melyre azt mondom, hogy én sem vertem, sem szidalmaztam. Jut eszömben, hogy egy Borbála nevő szolgálómtúl, ki őneki öccse, költem vala búzát az malomban örleni, ő elmenvén az búzával az Oláh uczában Beri Mihályné Nagi Anna házánál lefekött és ott alutt el. [fol. 46^r] Én magam is az búzát ott találtam, haza hozattam az búzát és minthogy szolgálóm volt, kit hat esztendőtől fogva tartottam, meghbűntettem érötte és, mikoron veröm volt, ez A., nescitur unde mota et qua de causa, reámjött érötte és ki akarta kezemből venni ezt mondván: "Mi ördögöt mívelsz az leá[nyna]k, haggy békét neki!" Tudom, hogy azt montam: "Mennyél innet, merth majd nem tudom, minth jársz, szabad vagyok én avval, mert én adok [neki] enni!" Dato, sed non concesso, ha szinte valahogy, nem akaratommal megtaláltam volna sújtani is, ha szinte m[eg]sújtottam volna is az kis vesszőcskével, avval sem vérét ki nem ontottam volna, sem kéköt rajta nem töttem, ha szinte valami esött volna is, ki úgy nincs, ő maga kereste volna magának, mivel semmi köze nem volt az leánhoz, azért nem vagyok semmi terhön érötte. Sőt, hogy az szolgálómat elalienálta tőlem, én enni drága időben kitartván, azt mondom, hogy terhön vagyon érötte, ha elé nem aggya, merth én is most vehetöm hasznát az dologból. Hogy penig ellenem mód néköl vexálsz, azt mondom, hogy indebite vexálsz, meg is kívánom az széktől adiudicáltatni, si juris. Kiben, ha az szék kétölködnék, hogy így nem volna, az minth felelem, bocsásson ki s mindönöket doceálok, az mellé országh törvényét is kívánom magamnak. Liceat.

Deliberatum: Mivelhogy az I. propositióban eléhozza és az szolgálóját az A-túl terhével kívánnya elő, holott reá sem citálta, az A. pedig terhöt követ érötte, teczik azért az törvénnek is, hogy, ha pro rei declaratione hozta [volna] elé, aliud esset, de hogy terhöt követ érötte, méltán kívánnya terhét az A. és indebitán vagyon érötte fl. 12. d. 50.

Neömös Gergely deponálá az indebitát Szíjártó Albertné ellen fl. 1.

A. respondit: Ím, értöm, propositiódban minth declarálod szolgálódnak megverését és az közben esött volna rajtam, ha esött volna is valami, bizonságra is kérezöl, azután cum pena[!] kívánsz absolutiót. De én is, első propositióm continentiája szerénth és most is, az miképpen proponálom, kikérezöm bizonságra és megbizonítom, hogy nem védés közben, hanem az asztalnál, kinn az tornáczban, vesztegh öltömben és várván, úgy jüttél reám és vertél megh. Reportálván az bizonságokat első propositióm szerénth, meghvárom az penát judicáltatni, si juris. Liceat.

[fol. 46^v] I. replicat: Ím, értöm, hogy bizonságra fogsz ki, azt mondod, hogy meghbizonítod, hogy az védés után esött rajtad, az mi esött, az tornáczban, az verés is te rajtad. Én is azt kívánom, hogy ezt bizonícsad megh, hogy kéköt mutattál te, avagy vérödet eresztöttem ki, mely bizonságidat elvárom cum pena[!] indebite[!], én is az mire kérezöm penig, az minth odaföl is meghmontam, meghbizonítom. Liceat.

A. cum protestatione: Ha kívántatik, inquisitióm mellé juramentomot is kívánok. Liceat.

Deliberatum: Ambe[!] partes doceant juxta allegata ad futuram sedem. <Szíjgyártó Albertné c. Nemes Gergely • 1604. szept. 20.>

A., Nagi Pálné respondit az fölváltságra Nemes Márta ellen: Ím, értöm, hogy te magad sem tagadod az só behozást, azért azt mondom, hogy ugyan rajta vagy az hatalmon. Azt is értöm, hogy az só ára felől egy csöppöt sem felelsz, hanem az elébbi törvényhöz tartod magadat. Az mi penig [azt nézi], hogy bizonságra kérezöl, azt mondom én az ellen, hogy semmiképpen nem kérezhetöl, merth ezelőtt elégh időd volt. Három úttal bocsátott tégödet ki az szék, negyed úttal ki nem kérezhetöl, merth nem volt soha az széknek usussa az, hanem, ha az törvény mondaná, az elébbi törvényhöz tartanám magamat. Oka ez, hogy feleletedet sem véted, hanem csak az elébbi feleletedet mondod most is, hitöt sem kérhecz penig magadnak, merth azelőtt köllött volna hit[e]t kérnöd, sem bizonságra nem mehecz. Liceat.

Deliberatum: Az fölváltságh mellé kibocsáttya az szék Feörödős Mártát, hogy ez jövendő széknapján bizoníccson. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné • 1604. szept. 20.>

Szebeni Száz Pál deák, most Feiérvárat lakó vallya procuratornak Bun Lukácsot, Sánta Istvánth, Lénárt Istvánt is Orozi Jakab, Feiérvárat lakó ellen. <Oroszi Jakab c. Szász Pál • 1604. szept. 20.>

Gálteői Mihály protestál, hogy az szék színén kéröm az adósságot tőle és azt mongya, hogy reábocsát s vegyem megh rajta.

Poklosi Todor^[194] <Mészáros Péterné c. Poklosi Todor • 1604. szept. 20.>

NagiLaki Mihály között és TóthVáraggiai György között az szék ugyanazon deliberatiót haggya helén. <Tótváraggyai György c. Nagylaki Mihály>

[fol. 47^r] Bancza Jouan tartott volt itth SzázSebös széki embört, néminemű embört valami kezességért, mely dologból in processu voltanak. In facie sedis kéczer nem compareált Man Serban és Opra Besuka, kiérth az A. kéczör giráztattván, jam tertio keresetéről törvénök van, úgyminth 40 juhot adiudicáltatni, merth kezes lévén, őmiattok vötték el az A. juhait. Liceat plura. Minthhogy itth volt in processu, ezen székön[?], az törvény után SzázSebös tartományából, ha itth embört kaphatok, exsecutiót kívánok bíró uramtúl.

Deliberatum: Bancza Jouannak az szék megítéli az ő keresetit et per non venit sententiát ad az szék neki.

Bancza Jouan deposuit arham d. 4. <Man Şerban, Opran Şerban c. Ioan Bancea, Dan Piciorné • 1605. febr. 28.>

JázBeréni István deák, most Feiérvárat lakó vallya procuratornak Beseniej Menyhártot, Giarmati Jánost és Bun Lukácsot mindön pörösi ellen és Széles Lukácsot is vallya.

Szakácz Tamás vallya procuratornak Beseniej Menyhártot contra quoslibet és Eőz Mihályné ellen. <Szakács Tamás c. Eőz Mihályné • L. alább>

VizAknai Nagi Márton protestál azon, hogy azt mongya János deák, hogy az szebeni tanács előtt[?] deponálta az törvént őellene.

Borsoló János deák procuratora, Beseniej Menyhárt^[195] azt mongya, hogy deponálta az tanács előtt, de viszszakölték az depositiót házára.

Sárdi János deák proponit: Én Szebenben az tota causát te ellenöd deponálni akarta[m], Vizaknaj Márton ellen, de föl nem vötték, azt mongyák, hogy ők anéköl is elbocsáttyák. Az más fél azt mongya, hogy most is fennáll az apellatio, megh nem láttattad, ergo calumnián vagy érette. Teczik azért az széknek, hogy remittálni köllött volna az apellatiót és novomot köllött volna venni és az novom mel[lé] deponálni köllött volna. Hogy azt nem cselekette, calumnián vagyon érette fl. 33.

Giarmati János deák, sárdi deponállya mindön keresetit mindh az calumniával eggyött VizAknai Márton ellen pro fl. [...]

VizAknai Márton protestál: Hogy ha ezön dolgot mód néköl elkezd[ed?], tahát szabad legyön ellene contendálni. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége • 1605. ápr. 23.>

[fol. 47^v] Czizmaczia György penest[!] novum igéri feleletit hodie per totum beadni Thoma Szerb, strásai ellen. I. petit par et conceditur. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. nov. 29.>

Czorba Máté és TóthVáradgiaj [Márton!] György giráztattyák jam secundo Teöreök Jánost és Feözesi Andrást, d. 48. <Török János és Füzesi András c. Csorba Máté és Tótváraggyai Márton • 1604. szept. 27.>

Neömös Gergely protestál s azt mongya: Minthhogy az A. aszszony procuratora által azt mongya, hogy ebbeli causájában semmi remediomaival nem akar az széknek élni, sem novommal, ha élni akar is, ne élhessön véle. <Szíjgyártó Albertné c. Nemes Gergely • 1604. szept. 27.>

Deliberatum: Az szék mindön részeiben az elébbi törvénth haggya helyén, mivelhogy az fölváltságh mellett is semmit nem doceálhat, hitre is nem imponál az szék, merth semmit nem doceál Feredős Márta Nagi Pálné ellen. I. apellat ad senatum et conceditur. <Nagy Pálné c. Nyerges Mártonné>

Deliberatum: Mivelhogy az I., Száz Pál azt mongya, hogy ugyanezön dologért te engömet udvarbíró eleiben híttál és udvarbíró eligazította közöttönk, hogy pedig ezen dologért újonnat ide citáltál, azt mondom, hogy calumnián vagy érötte. Azt mongya az más fél, hogy mi más dologra voltunk udvarbíró előtt, mellyet meg is vettél te énrajtam, de ezért bíró uram előtt akartalak keresni, hogy pedig méltatlan fogod reám, hogy udvarbíró uram eligazíttatá közöttünk, azt mondom, hogy indebite fogod reám. Teczik azért az széknek is, hogy indebitán vagyon érötte fl. 12. d. 50. Az depositio non conceditur. I. apellat et conceditur cum tota serie.

Deliberatum: Orozi Jakab elérte mindön keresetit Szebeni Pál deák ellen et ad 15. diem exsecutio conceditur. <Oroszi Jakab c. Szász Pál • 1604. szept. 27.>

I., Nierges Gergely respondit cum solita protestatione: Ím, értöm, hogy azt mondod propositiódban, hogy árulónak mondottalak volna, annak fölötte vérödet erösztettem volna. De én annak eggiknek is oka nem vagyok, merth én, mikor itth GiulaFeiérvárat az piaczról haza i[ndu]ltam volna, egy gyertya lévén kezemben, ők pedig [b]eszélgetvén, úgy emlékezem reá, hogy Szwcz István szólíta engömet oda. Beszélgetés közben hozák elé az dolgot, hogy meg nem harminczadolt volna, nem tudom ki felől volt az szó, úgy mondám, hogy talán kegyelmed ejtött valami oly szót. Ezön mingyárást rút, éktelen szitkokkal szidalmazván, salvo honore, hazucz, bestye lélek kurva fiúiul, mert én nem montam, ezalatt követ ragadván, mingyárást agyon akara ütni. [fol. 48^r] Látván én azt, magam ótalmában cseleköttem, ha cseleköttem is, az mi esött rajta, mert mindönöknek ő adott okot, cum hasperatione, ha montam, hogy ejtöttél volna valami szót, nem köllött volna teneköd illyen éktelen szókkal szidalmaznod és mingyárást fegyvert fognod hozzám, hanem, ha nem tőrhetted azt az kicsin szót, procedáltál volna jure, megböntetett volna engöm az törvény, de, hogy úgy nem cseleköttél, hanem te attál okot, reám jöttél, magam ótalmában az mit cseleköttem, el köll szenvednöd. Ha tagadod ezöket, bocsásson ki az szék és mindent bizonítok, az mit bizoníthatok. Liceat.

A. replicat cum protestatione: Ím, értöm, mivel mented magadat, hogy én attam volna mindönökre okot s árulónak sem montál engömet. Azt mondom én, hogy nem elégh okadás az magad mentségére, mint ahol azt mondod, hogy te csak haval[!] montál volna engömet árulónak, azt is mondod, hogy igyön szidogattalak volna, mely szitkot meg is declarálod propositiódban. Mondod azt is, hogy én fogtam volna feg[yvert?] elsőben tehozzád. Kire én azt mondom brevibus, dato, sed non concesso, ha én fegyvert fogtam volna is te hozzád s rajtad semmit nem exerceáltam is, kit nem cseleköttem ugyan, nem köllött volna te neköd igazra venned, kezeddel én rajtam vérömet kiontanod, szállásomra potentiose jönnöd s ugyan szállásomon árulónak mondanod, hanem, ha valamit cseleköttem volna, egy bíránk volt, kerestél volna suis modis, én törvént állottam volna teneköd, de hogy azt nem cselekötted, rajta vagy az föllöl megnevezött penákon, si juris, kész vagyok mindenth bizonítanom, az minth oda fel is megmondottam, bizonságom mellé hitet is kívánok. Liceat plura.

I. respondit cum protestatione: Bocsásson ki az szék, megbizonítom, hogy cum hasperatione, hogy ha ejtöttek-e[?] valami szót[?], te kaptál elsőben követ, szidalmazván engömet és úgy jöttél reám, én magam ótalmában cseleköttem, ha cseleköttem is valamit, az minth felöl megmontam, meghbizonítom, el köll szenvednöd. Holott szállásodra mondod, hogy potentiose mentem volna, potentiose én nem mentem, merth egy gyertya volt kezemben, az ki pedig potentiose jár, hát armatis manibus jár az, és úgy invadál valakit, de engömet az én barátom szólított oda beszélgetésnek okáért, azért mindönökre te attál okot, reportálván bizonságimat, absolutiót kívánok az széktől. Liceat. Bizonság[u]nk mellé hitöt is kívánunk magunknak, magunk mentségére.

[fol. 48^v] A. replicat: Ím, értöm, hogy mégis azt mondod, hogy én mentem tereád, sőt ugyan, azt mondod, hogy meg is bizonítod, mellyet én is kívánok, hogy megbizoníccsad. Ha megh nem bizonítod, szóm lészön hozzá, de azt mondom én, hogy nem én, hanem te invadáltad az én szállásomat. Dato, sed non concesso, ha valamit cseleköttem szállásomon rajtad is, semmin nem volnék érötte, el köllene szenvednöd, de semmit sem cseleköttem terajtad, hanem mindenöket te exerceáltál rajtam, az minth oda föl megdeclaráltam, az fölöl megírt penákat meg várom rajtad adiudicáltatni. Liceat.

Deliberatum: Mindh az két fél bizoníccson feleleti tartása szerénth ad 8. diem, ad futuram sedem. <?Nyerges Gergely c. Kállai Ötvös János?>

Nagi Pál protestál, hogy az minémő törvént kezdett volt véle Louáz Jánosné Lakatos Ferencz képében, novomot vött volt benne, azt ugyan elmúlatta régön és most [Nagy Pál] absolutiót kéván az széktől, mert az törvény őtet hogy meghbőntette, az után elmúlt két tizönötödnapja is, azért halni hatta dolgát, az elébbi törvént kívánnya helyén maradni. <Lakatos Antal fia Ferenc nevében Lovász Jánosné c. Nagy Pál>

Szakácz Tamás igéri feleletit hodie per totum beadni Eőz Mihályné ellen. I. petit par et conceditur. <Szakács Tamás c. Eőz Mihályné>

Mészáros Péterné giráztattya az ő pörösét, poklosit d. 48. <Mészáros Péterné c. Poklosi Todor>

Tat Bogdán giráztattya az váras szolgáját, Dömötört, mivelhogy eltiltotta volt az hitről és reá nem hítta d. 24. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. szept. 27.>

Fölöp deákné vallya procuratornak Gálteőj Mihált és Beczki Andrást Feiérvárat lakó Szebeni Száz Pál ellen.

Teörök Jánosné vallya procuratornak Beseniey Menyhártot Mészáros Pétör ellen. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • L. alább>

A., Thoma Szerb: Ím, értöm, hogy őkegyelme arra fondálná feleletit, hogy én tudva vöttem volna őkegyelmétől az marhát. De nem vöttem én úgy, hogy elveszszön az én pénzem, azért én az marhát el sem vittem, ki sem vittem az várból, ha szinte úgy vettök volna is, de mi nem úgy vettök, merth, mihelt mi azt az marhát megvettök, azt mondottad te, hogy senkivel semmi bántásod nem lészön, mihelt mi azt az marhát udvarodról kivittök, mingyárást megtaláltak ugyan azok az embörök, az kié volt az marha, [fol. 49^r] bevittök mi s azon helyen kötöttök az udvarodra, megmontuk mi, ihon aszszonyom az marha, mi oda hel[yére] kötöttök, ad[d] meg az én pénzömet. Azt mondottad, hogy az feleségöd temetésére költötted az én pénzömet, onnét mindh őszint[e]séggel mentünk volna udvarbíró uram eleiben, ott is kértem az én pénzömet, ott is azt mondottad, hogy én nem adhatom, mert az feleségöm temetésére költöttem, hanem kéröm kegyelmedet, hogy szólj neki, ím, bejő az p[.. ?], viszszaadom neki az tehenet és megadom az te pénzödet. Én ahhoz tartottam magamat, most is énneköm arra deliberatióm vagyon és ahhoz tartom magamat. Ahol pedig énhozzám terhöket kövecz, holott te végeztél énvelem, azt mondom, hogy te vagy az terhön. Szavam után, szabad legyön többet szóllanunk. Liceat.

I. replicat: Az kire te fondálod propositiódat, hogy udvarbíró uram előtt componáltam én teveled, utquoque volt az compositio, volt-e, nem volt-e, az elébbi actiód szerént való propositiója csak az, de mindh elmentönk az mellől, hanem most is azt mondom én, hogy nem felében attam én teneköd, mert Mézáros Péterrel szóltam volt, hogy levágja, te penig, hogy meghallottad azt, azt mondoddatt[!], hogy ne vágja, merth én aszszonyodnak meg is attam az árát, én gondom az, ha elveszik éntőlem. Bocsásson ki az szék s megbizonítom ezöket, az kiket proponálok, semmivel sem tartozom, hanem indebite vexálsz. Liceat.

Deliberatum: Az I. bizonícsa meg, hogy valaminth volt az vétel is, valahogy, de udvarbíró uram előtt végeztek és meghigérte az tehénnek az árát az I. az A-nak. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. nov. 29.>

I., váras szolgája, Dömötör respondit: Ezért citáltattam én I-t[!], Tat Bogdánt, ki lakik Feiér vármegyében, ugyan itth az Feiéruár mellett az Maiorban, ez jelen való 1604. esztendőben, ez elmúlt törvénynapokon, mikor énvelem pörlött volna az I.^[196], [a szék] miköztönk az minémő tervént pronunciált volt, az őneki súlyosnak teczött volt, avval ő apellált volt, az apellatiót pedig belehatta és nem j[ár]t úgy el, az minth az széknek usussa volt. Én penig protestáltam volt thi[?] kegyelmetek előtt és az törvéntől mentségöt kértem volt, mellyet meg is adott volt énneköm az szék. Az miképpen az törvény hitöt pronunciált volt annak deponálására, előállottam volt, az I-nak procuratora engömet az [hitről] [fol. 49^v] eltiltott volt. Azért, ha jó okát nem aggya az tilalomnak, hát azt mondom, hogy holt dí[j]omon vagy[!] érötte, merth én jámbornak tartottam magamat, most is annak tartom, semmiképpen engömet az hitről el nem tilthattál volna az törvénnek deliberatiója szerént. Hogy pedig eltiltot[tál], az fölöl megírth penán rajta vagy, si juris. Liceat. A. petit par et conceditur. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. nov. 8.>

Mézáros Pétör vallya procuratornak Bun Lukácsot Teörök Jánosné ellen.

Teörök Jánosné igéri feleletit hodie per totum beadni Mézáros Pétör ellen. I. petit par et conceditur. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1604. nov. 8.>

Boczárdi Deák Balásné protestál, hogy törvénnel elérte Mézáros Péterön az adósságot, úgyminth negyedfél forinttal még adós. Bíró uramat kértem, hogy meghelégíttessen, ím, meg nem elégített őkegyelme, feiérvári embört tartok érötte Boczárdon, én oka ne legyek.^[197] <Deák Balázsné c. Mészáros Gergelyné, Mészáros Péter>

Békésj Menyhárt giráztattya Simándi Eötuös Jánost d. 24.

Czorba Mátét és TótVáraggiai Györgyöt^[198] az szék absolvállya az Teörök János és Fözesi András keresetitől. <Török János és Füzesi András c. Csorba Máté és Tótváraggyai Márton>

Hata Pétör vallya procuratornak Gáltői Mihált Haláz Opra és Haláz Miklós ellen.

Hata Pétör giráztattya Haláz Oprát és Haláz Miklóst kölön-kölön d. 24/24.

Tordai András deáknak az szék meghszabadítá az ökröt, mivelhogy az oláh néki övének mondotta és elő nem jött, az bíró uram hagyása szerént, az törvénre. Ugyanezön oláh fölváltá az törvénth Tordaj András deák ellen az ökör dolgából.

Szebeni Száz Pál fölváltá az törvénth Orozj Jakab ellen et deposuit arham d. 12. <Oroszi Jakab c. Szász Pál • 1605. febr. 28.>

Zyjártó Albertnek, mivelhogy hadban köllették menni, haladékot kér az széktől az ő pöröse, Neömös Gergely ellen. <Szíjgyártó Albertné c. Nemes Gergely>

Szamoskeözi János vallya procuratornak Bun Lukácsot és Boczárdi Lénárt Istvánt mindönök ellen. <Rác Pálné, darabontok c. Szamosközi János • 1604. okt. 27.>

Simándj Eötuös János, most Feiérvárat lakó vallya procuratornak Beseniey Menyhártot Cellér Ambrus ellen. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1604. nov. 8.>

Zebeni Pál deákné vallya procuratornak az urát, Pál deákot mindön pörösi ellen.

Szebeni Pál vallya procuratornak Bun Lukácsot mindönök ellen. <Barbély Dömötör? c. Szász Pál és felesége • 1605. ápr. 18>

[fol. 50^r] Anno 1604, die 27 mensis Octobris sedes celebrata est.

Rácz Pálné vallya procuratornak Beseniey Menyhártot Szamosi[!] János, Feiérvárat lakó, úgy minth I. ellen. <Rác Pálné c. Szamosközi János • 1604. nov. 8.>

Aztalos Pétörné vallya procuratornak Bun Lukácsot itth, Feiérvárat lakó Váradi Szabó Pálné ellen és Lénárt Istvánt is. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • L. alább>

A., Tat Bogdán respondit cum protestatione az prohibitio^[199] mellett: Ím, értöm, hogy az prohibitiónak kívánod, hogy okát aggyam. Az oka penig ez: mivelhogy az apellatio meghláttattatását feletségöm miatt elhattam volt, az törvénnek penig sok remediomai vannak, tudniilli[k] prohibitio juramentis, contradictio, apellatio s evitatio, kikkel az embör él az törvénben. Én is az prohibitióval élni akartam, mivelhogy az én dolgomban, míg igasságomat pretendálom, [erre volt szükség]. Merth, ha én teneköd deponálnod hattam volna az hitöt, semmi remediomot nem találtam [volna], merth az hitnek depositiója mindön törvénth finaliter véghöz megyön^[200]. Azért jó úton jártam az prohibitióval, ha az törvény mongya, az prohibitio mellett újólag kívánom az apellatiót megláttatni. Liceat plura.

Deliberatum: Mivelhogy Tat Bogdán az apellatiót elmúlatta és az hitről eltiltotta az I-t, az minémű okokat mond az tilalom ellen, nem elégh okadás, hanem meg köllött volna hitit hallgatni. Ha az apellatiót elhal[o]gatta, hogy penig az I. terhöt követ, nincsen terhe, hanem immár hittel sem tartozik, merth nem láttatik, hogy tisztessége ellen szóllana is, az szék megszabadíttya az váras szolgáját az Tat Bogdán keresetitől az elébbi deliberatio szerénth. A. apellat ad senatum et conceditur. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. nov. 23.>

Mészáros Pétör, I. cum protestatione respondit: Ím, értöm [rajtam] való keresetödet, hogy azt mondod, hogy te engömet szekeresednek fogattál volt meg az táborig. Azt is mondod, hogy kalmár árud alá is fogattál volt engömet, mellyre én azt mondom, si juris, hogy, mikor te engömet elhíttál, soha egy csöpp kalmár árut sem emlétöttél te énneköm, nem is fogattam penig az te kalmár árudat hordozni, nem is fizettél penig te énneköm csak egy batkát is, sem azelőtt, sem azután [fol. 50^v] az kalmár árutúl, hanem, az mi alá te engömet fogattál szekerestől, az egy általag bor alá. Tégödet jámborul szolgáltalak, sőt pe[nig], az meddig te engömet fogattál, mikor én odajutottam az te boroddal, kértelek én tégödet, hogy megkezgyed az bort s elkél, mer[th] e[.]öld[?] az tábor meghindul és nem mehetönk tovább, ha megindul. De azt mondád te, hogy nem félsz attúl, hogy megindullyon. Ha akkor megkezted volna az bort, az vizen nem köllött volna nekönk mennünk, te is nem vallottál volna kárt, én sem vallottam volna, azonban az tábor elindult, ÚjFaluhoz vitetted te énvelem az bort, az kire énneköm szegődségöm nem volt. Onnan is, hogy az tábor megindult, ismét BúzásBoczárdig vitetted te énvelem az bort, kire szegődségöm nem volt, hogy imide-amoda ezönképpen hordoztál te engömet, az míg onnan viszszajöttönk, hát addig az víz igen megáradott. Nem gonosz úton jártam én, az országúttyán, se teneköd, se magamnak kárt akarattal nem töttem volna, de kételen voltam vele, hogy reájöjjek, azért azt mondom, si juris, hogy én teneköd semmivel sem tartozom, [ha] penig tagadnád, ezér[t] kész [vagyok hitet tenni]. Bocsásson ki az szék és doceálok, az mit doceálhatok, bizonságom mellé magamnak hitöt kívánok, hogy engömet csak MihálczFalváig fogattál volt, az kalmár árut sem fogattam, azért azt mondom, hogy indebite háborgacz. Liceat.

A. replicat cum protestatione: Ím, értöm sok szóval való responsiódat, de azt mondom én az ellen brevibus, hogy nem adhattam én teneköd regestromot arra, mit viszök s mit nem viszök, merth te énneköm béres szekeresöm voltál. Azért én, minthogy kereskedő aszszony vagyok, azért fizettem én teneköd meg, hogy én is az kéczöri fizetésöm után az én kereskedésemből hasznot vegyek. Hogy penig azt mondod, hogy imide-amoda hordoztalak volna, én, aszszony lévén, erővel tégedet nem vihettelek volna el, de mind semmi az. De [fol. 51^r] teneköd nem köllött volna ott járnod, az hol^[201] te akartál, hanem otth, ahol én akartam volna. Merth én tégödet innen addig el nem híhattalak, míglen én az te ökröd felől nem feleltem, merth ha az te ökreidet valaki erőszak szerént elvötte volna, te itthon énrajtam az árát megvötted volna. Azért kéreczöm én bizonságra ki, hogy megbizoní[ccsam] azt, hogy én tégedet kértelek, hogy arra az járóra[?] ne menny, az mellyen te engömet hoztál, merth más is [me]gmonta, hogy nagy otth az víz, de te mégis reájöttél, ergo te miattad vallottam én az kárt s meg kívánom ítéltetni, si juris.

I. respondit: Ím, értöm, hogy azt mondod, hogy regestromot nem adhattál, mi alá fogattál s mi alá nem. De azt mondom én, hogy az mi alá te engömet fogattál, úgyminth az bor alá, [a]zért azt mondom én, hogy az kit énneköm híröm néköl az szekérre fölraktál, kire énneköm szegőttségöm nem volt, tahát arra semmi gondom nem volt, sem búza alá, sem kalmár áru alá, sem semmi alá te engömet nem fogattál, hanem csak az bor alá, ezökre kéreczem én bizonságra.

A.: Ím, értöm, hogy mégis az kalmár árut forgatod, hogy te nem fogattad volna föl annak hordozását. Utquoque volt az dolog, dato, sed non concesso, ha szinte nem fogattad volna is, ki nem constánl, láttad te, mit raktam én föl. Az szekérre semmit nem raktam, ha ellened raktam volna föl, tötte[d] volna le az szekérről, de mind semmi okok azok, az mivel te magadat mentöd, aszszonyod voltam én teneköd s te szolgám voltál. Otth köllött volna teneked járnod, ahol én montam, azért ugyan te miattad vallottam én az kárt, ugyan meg kívánom adiudicáltatni, si juris. Liceat.

Deliberatum: Mindh az két fél bizoníccson feleleti tartása szerénth ad futuram sedem. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1604. nov. 29.>

Simándi Eötuös János idézte volt törvénnek Cellér Ambrust, ergo I. lévén non comparens, girán d. 24. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1604. nov. 29.>

Szabó Pálné vallya procuratornak Beseniey Menyhártot Aztalos Pétörné ellen. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • L. alább>

Rácz Pálné igéri feleletit hodie per totum beadni Szamoskeözi János ellen. I. petit par et conceditur. <Rác Pálné c. Szamosközi János • 1604. nov. 29.>

[fol. 51^v] Szabó Pálné igéri hodie feleletit beadni per totum Aztalos Péterné ellen. I. petit par et conceditur. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • 1604. nov. 29.>

Mészáros Jakab vallya procuratornak Gáltőj Mihált Kis Mihály ellen.

Kis Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot Mézáros Jakab ellen.

Causa Jacobi Mézáros Albensis, ut A. contra Michaelem Kis Albensem, velut I.

A. proponit cum soleni protestatione: In presenti anno, úgyminth ezelőtt való hétfőn^[202], ugyanitth Giula-Feiérvárat, salvo honore, árulok vala valami disznóhúst eg[y font]ban[?], az mely fonth az sörpenyő[b]en vala. Egy aszszonyembör egy kis húst az másik sörpenőben ve[t]vén, eszömben vőm, hogy ollyan kicsiny hús nyomja meg az fontot. Mingárást kivőm az fontot, mely font annakelőtte faggyúval te[l]e volt és avval nyomta meg az fontot és csak akkor esött volt ki, mellyel én, aszszerénth húst senkinek nem attam, hanem, az mígh az faggyúval tele volt, addig attam. Kinek nagyobb bizonságára csak azelőtt attam volt, azelőtt való napon egy font disznóhúst Tordaj András deáknak, kit nagyobb bizonságra az szék eleiben hozattam, me[llye]t me[g]mértek és [ig]azán találtak. Ez I. penig bíró uramhoz jövén, engömet avval vádolt, hogy nem igaz fonttal mértem volna húst, ki miatt az én czé[h]mesterem neköm nyúzván 2 ide nem hagyott marhát is, az kit eddig vöttem, e[l]hozott és kárvallott vagyok. Azért azt kívánom, hogy megbizonícsa, hogy aszszerénth, az minth monta, hogy hamis fonttal mértem és attam húst, avval az fonttal, az ki jelen vagyon. Én is econtra, az mit mondok [fol. 52^r] megbizonítom és hitöt is kérök az bizonságok mellé, hogy én evvel az fonttal, miólta az faggyú kiesött belőle, senkinek húst nem attam. Reportálván az bizonságokat, mivelhogy tisztességömben áll az dologh és panaszlott reám, azt mondom, si juris, hogy holt dí[j]omon vagyon érötte. Liceat. I. petit par et conceditur ad 3. diem. <Mészáros Jakab c. Kis Mihály • 1604. nov. 29.>

23 Novembris. Az váras szolgája, Dömötör protestál: Az majorbelj Tat Bogdán ellen való minémű törvényök volt avval, őneki, Tat Bogdánnak súlyosnak teczett. Apellált volt vele, úgy nem járt, minth az várasnak usussa és szokása, az 15. napot elmúlatta még tegnap, ha ezután az tanácsot^[203] öszvegyőti, ne legyen helye. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter • 1604. dec. 1.>

Feiérvári Balásné is azonképpen protestál Nierges Máténé ellen.

Czizmaczia Györgyöt idézte volt törvénnek Strásai Thoma Szirb, ergo A. lévén non comparens, girán d. 48. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1604. dec. 6.>

Mészáros Pétörnek az szék procurator haladékot ad. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1604. dec. 6.>

Simándi Eötvös János giráztattya Cellér Ambrust, úgy minth I-t jam secundo, d. 24. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1604. dec. 6.>

Causa relicte Pauli Rácz Albensis, ut A. contra Joannem Szamosi [!] similiter Albensem, velut I.

I., Joannes Szamosi cum protestatione respondit: Ím, értöm hozzám súlyos feleletödet, hogy azt mondom[!], hogy házadra mentem hatalmasul, ott fejszémmel vertelek volna és szidalmaztalak volna is. De az ellen én azt mondom, hogy én az the szállásodra hatalmasul nem mentem, nem is emlékezöm reá, hogy szittalak és vertelek volna. Erre emléközöm, hogy udvarbíró uram megparancsolá, hogy az ő házából kimennyönk, mi mián menék hozzája, őkegyelméhez, hogyha abból ki kölletik mennöm az őkegyelme házából, hát őkegyelme az másik házban haggyon bele szállanom. Őkegyelme, könyörgésömre előjöve, ada egy drabantot mellém, hogy mutassa meg, mellik házban szállyak és azok is, az kik abban az házban vadnak, mind kimennyenek belőle. Eljöve az drabant velem, meg is mutatá, hová szállyak. [fol. 52^v] Ez az A., több embörökkel egyetömben volt otth szálláson, az drabant megparancsolá nekiök, hogy kimennyenek onnan, merth János uramnak atta ezt udvarbíró szállásul, de ő mingyárást nagy, éktelen szitkokkal szidalmazni kezde. Kijövénk onnan min[dh]ketten az drabanttal, menénk viszsza udvarbíró uramhoz, megmondá az drabant, minth beszél és nem akar kimenni belőle. Nagy haraggal az udvarbíró megpirongatá és meg is szidá az drabantot, hogy mingyárást kihánnya onnat őket. Én is menék el az drabanttal, mihelt bemenék az ajtón, nagy, [rút], éktelen szitkokkal ismét szidalmazni kezde, salvo, hitötlen, eretnek lélek kurvának, orvnak, tolvajnak: "Az Isten ne mencsön, hitetlen lélek kurva, hanem az hollók és varjak az nyársból egyenek le." Melyre, hogy engömet tolvajnak mondott, nem szenvedöm el, hanem arra reákeresöm, hogy kurvának szidott. Talán, ha valami esött is rajta, azért esött, hogy kurvának szidott. Mellyeket ha tagadnál, bocsásson ki az törvény s megbizonítom, hogy hatalmasul én az te házadra nem mentem, ha szinte lött volna valami rajtad is, mindönre te attál okot. Ergo, szabad legyön mindönt bizonítanom, ez mellé magamnak is hitöt kívánok, semmi terhön nem vagyok ellened. Liceat.

A. replicat cum soleni protestatione: Ím, értöm, mivel ótalmazod magadat, hogy udvarbíró uram szabadított volna tégödet jönni az én szállásomra drabantya által, ki nem constánl. Dato, sed non concesso, ha szinte úgy volt volna is, de nem szabadított tégedet arra, hogy engömet ver[j] s tagolj és rút, éktelen szitkokkal illess. De te, [ha] az udvarbíró uram parancsolattyára eljöttél volna is, nem köllött volna engömet fejszéddel megvernöd. Ergo, hogy azt cselekötted, az minth in prima proponáltam, rajta vagy az penán[!], si juris, kit, ha tagadnál, az minth odaföl is megmondottam, megbizonítom. Liceat.

Deliberatum: Doceant ambe partes juxta allegata ad 8. diem. <Rác Pálné c. Szamos[köz]i János>

[fol. 53^r] I., Aztalos Pétörné cum protestatione respondit: Ím, értöm mind, micsodákat forgacz imide-amoda, mondod, hogy költötted az én pénzömet, de azt mon[dom] én, hogy számvetésre kikéreczöm teveled. Ha az számvetésben megalkhatunk, jó, s ahol nem, akármenni lészön előttünk, igazícsák törvény szerénth közöttünk, megfelelök akkor aztán. Liceat.

A. proponit cum protestatione: Számot vetöttem én egyczör teveled, mindenképpen véget ért, akármi egymással számvetés szerénth [volt?], csakhogy az fele kölcségöt nem akartad te megadni. Azokra idéztelek én tégedet be, az két véka búza felől az szerénth, s azokért kívánom magamnak adiudicáltatni, si juris, merth ezökre citáltalak én tégedet, mellyeket, ha tagadnál, az minth in prima megfeleltem, hitöt kérök magamnak, nömös szömély te ellenöd. Liceat.

Deliberatum: Az szék kibocsáttya mindh az két félt számvetésre. Ha megigazodhatnak, jó s, ha nem, törvényök előttök ad 8. diem. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • 1605. jan. 31.>

Beseniei Menyhárt, az drabantok hadnagya az egész drabantok képében szólítya Szamosi [!] Jánost, ergo I. lévén non comparens, girán, d. 24. <Drabantok c. Szamosközi János>

Bun Lukács giráztattya Szamosi Jánost, úgy minth I-t d. 24.

I., Kis Mihály cum protestatione respondit: Ím, értöm hozzám való feleletedet, hogy azt mondod, hogy holt dí[j]odon volnék, hogy bíró uramnak megmondottam, hogy nem jó fontot láttam az sörpenyőben. De azt mondom én az ellen, hogy nem vagyok én dí[j]odon, azért oka ez, hogy nem vagyok, hogy engömet bíró uram erős hittel megesketött, hogy, az mellyet ollyat látok, el ne szenveggyem, hanem meghmongyam őkegyelmének. Ím, te magad sem tagadod, hogy az serpenyődben nem volt az az fonth, azt is tudom, hogy az előtte való nap is mindönkor, mikor húst attál, az sörpenyőben volt az az fonth, tégödet penig ugyan megszólítottanak, hogy ne hozd te azt az fontot, merth nem jó. Azért azt mondom, hogy semmi terhön nem vagyok, hogy penig azt mondod, hogy András deáknak attál volt egy font húst s viszszahozattad s meglött, [fol. 53^v] lehetséges, merth talán más fonttal mérted volt azt. Az bizonságoknak vallásiból kikéreczöm, megteczik, hogy ha benne volt az faggyú akkor, avagy nem. Azért azt mondom, hogy indebite háborgacz, merth én tartoztam megmondani, merth hitöm tartotta. Bizonságom mellé magamnak hitöt is kívánok, hogy ezök így voltak, az minth mondom, még pedig, hogy megláttam én azt s megszólítottalak érötte, még igön szittál, hazuttattál engömet, melyre jövendőben gondom lészön. Liceat.

A. respondit cum solemni protestatione: Mivelhogy az én czé[h]mestöröm az húsvágást neköm engette, in ea parte első propositiómban, miképpen proponáltam volt azt [a] kicsiny czikkölt, remittálom kit proponáltam volt, hogy nem szabad ez napig is nyúznom. Az mi nézi az többit, miképpen vádolt bíró uramnak engömet, azt mondom, h[ogy] semmiképpen nem cseleködhette volna, merth én kezemben ő semmit sem kapott, hanem leghelső mérésömben én magam vöttem eszömben, hogy nem egész az fonth, de azelőtt való nap egész volt. Így, azaránt, ha én hamissan akartam volna mérni, én magam meg nem jelöntöttem volna, micsoda fonth légyen, hanem teneköd köllett volna kezedben kapnod, de kiteczik ebből is, hogy én igaz fonttal akartam mérni, azért nem vádolhattál volna. Ergo, rajta vagy az penán[!], dí[j]omon, mellyeket amaz kicsiny részit remittatió[n] kivöl megbizonítok, ez mellé hitöt is kívánok magamnak, si juris. Liceat plura.

I. respondit cum protestatione: Ím, értöm, hogy magadnak hitöt is kérsz bizonságod mellé, de azt mondom én, hogy semmiképpen hitöt nem kérhecz magadnak, merth in prima köllött volna kérned. De azt bizonítom én meg, hogy azelőtt való napon mértél, mellyet ezön vöttem eszemben, hogy nem jó az az fonth, hogy egy aszszonnak mértél három font húst, mely font ugyan ez volt, eggik az sörpenyőben, melly aszszony igen szúgodott[!], hogy három fontban soha kisebb húst nem látott, evvel tégödet osztán ugyan megszólítottanak, hogy nem jó fonth az, miérth hozod ki, azt bizonítom én megh, az után tötted le osztán az fontot és úgy hoztam el. Liceat.

[fol. 54^r] Deliberatum: Mindh az két fél bizoníccson feleleti tartása szerénth az jövendő széknapjára. <Mészáros Jakab c. Kis Mihály • 1605. febr. 7.>

Causa Bogdani Tat de Maior, ut A. contra Demetrium Thordai, servum civitatis Albensis ante senatum.

Deliberatum: Az A., Tat Bogdán feleletiben azt mongya, hogy az tizönötödnap előtt fizetett megh az váras szolgájának az tanácsgyőjtésért, az I. penig tagaggya. De bátor úgy légyön is, hogy előtte atta meg neki [az pénzt], de mikor az tizönötödnap eljövet[ekor], Tat Bogdánnak elő köllött volna jönni és protestálni köllött volna. Hogy pedig í[gy] nem cseleködött, az más fél nem alutt, hanem másodnap protestatiót iratott, mely kiteczik az protocolomból. Ergo, hogy magára gondot nem viselt, az apellatiónak nincsen helye, hanem az törvény az utolsó deliberatiót haggya helyén és megszabadíttya az váras szolgáját az Tat Bogdán keresetitől. I. apellat ad sedem provisori[s] cum tota serie et conceditur. <Tat Bogdán c. Tordai Demeter>

Deliberatum: Az Miklós deákné törvényét Tordai András deák ellen az tanács uraim mindön részeiben helyén hatták. A. apellat ad sedem provisori[s]. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák • 1605. febr. 25.>

Czizmaczia György jam secundo giráztattya Strásai Toma Szerbult d. 48. <Csizmadia György c. Sârbul Toma • 1605. jan. 26.>

Dálnoki János vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen. <Dálnoki János c. Csügedi Radul • L. alább>

Gellién Jánosné vallya procuratornak Bun Lukácsot Szakálj Mihályné, Katus aszszony ellen.^[204]

Teörök Jánosné giráztattya Mészáros Pétört, d. 24 <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. jan. 26.>

Deliberatum: Simándi Eötuös János idézte volt törvénnek Cellér Ambrust, kéczör meghgiráztatta, jam tertio sententiát kíván, ergo az szék is per non venit sententián marasztalja Cellér Ambrust Eötuös János ellen et ad 15. diem exsecutio conceditur. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. jan. 31.>

[fol. 54^v] Dálnoki János giráztattya Czeogedj [!] Radult, úgy minth I-t, d. 24. <Dálnoki János c. Csügedi Radul • L. alább>

Causa Joanis Siska Albensis, ut A. contra relictam consortem quondam Matthie Mézáros, velut I.

A. respondit cum protestatione: Vagyon immár két esztendeje, hogy attam volt bárányokat Mézáros Lászlónak és Mézáros Mihálynak, mikor kértem volna egyczöris-mászoris, azt mondották, hogy Mézáros Máttyásnál vagyon, merth ő is társ hozzá s őtőle kérjem. Én azt mondottam, hogy én tinektök attam s titőletök várom, vessetek ti egymással számot, mindhazáltal ezöket beidéztem volt, mivelhogy én Mézáros Máttyásnak semmit nem attam volt. Mézáros Máttyás az bírák előtt könyörgött énneköm, hogy ne pöröllyek vélek, "hanem én magamra veszöm, merth én költöttem el", így, az ő könyörgésére kívántam volt, hogy napot tegyön, mikorra engömet megelégícsön. Tizenhét forintyát ötven pénzét is meghatta volt, 10 fl. ötven pénz volna hátra, minthhogy aszszonyomra marattak, az mi kevés javai voltanak, őkegyelmétől várom meg. Liceat. I. petit par et conceditur.

Másik dologra megh ezért idéztem, hogy, mikor Mihály vajdát meghverék itth,^[205] én magam oda voltam Bastával az Barczaságra. Itthon nem létömben adott volt az szegény öcsém Lakatos Imréhnének 10 forintot. Ő magának azomban történth halála, az szegény aszszont penig láttam nyomorult állapatban. Arra való tekintetben, minthogy láttam, hogy háza, szőleje vagyon, nem kénszerötöttem ez okon, hogy ha holta történnék is, megaggya az enimet. Mindhazáltal, minthhogy hertelen lött halála, testamentom néköl lött halála, az mi kevés javai marattanak, aszszonyomnak az ura, Mézáros Máttyás nyúlt mindön javaihoz. Azért azt is aszszonyomtúl kívánom, hogy megelégíccsön róla. Ha pedig őkegyelme kételkednék, az mit bizoníthatok, bizonítok, ez mellé hittel is kész vagyok mondani, hogy tíz forintot attam, oda vagyon ez óráig is, kívánom az törvéntől is megítéltetni. Liceat. I. petit par et conceditur. <Szűcs János c. Mészáros Mátyásné • 1605. jan. 26.>

[fol. 55^r] Az feiérvári bíró előtt és az tanács előtt ilyformán békéltenek meg Dálnoki János és Czeogedj Radulj egymással, hogy Radulj adott három forintot Dálnaki Jánosnak és az Dálnoki János procatorának egy szekér fát, annakfölötte egymást meghköveték. Az fölött 40 forint kötelet vetettek közinkben, hogy ha valamellik fél kérkednék vele, avagy egymást megfenyegetnék, várasban két embörrel, mezőben egg[y]el megbizonultatván, az 40 forintot az fölbontó fél ezön megnevezött szömélyök erejével meghvehesse. <Dálnoki János c. Csügedi Radul>

Szakácz Tamás vallya procuratornak Bun Lukácsot és Beseniej Menyhártot Eniedi Mézáros János, most Feiérvárat lakó és mindönök ellen. <Szakács Tamás c. Mészáros János>

Deliberatum: Strásai Thoma Szerb idézte volt törvénnek Czizmaczia Györgyöt, úgy minth I-t. Aannakutána Czizmaczia György novomot vött volt az ő dolgában és az novom mellett kéczör meghgiráztatá, mivelhogy nem compareált Toma Szerb jam tertio, absolutiót kíván. Az szék is meghszabadíttya Czizmaczia Györgyöt az Thoma Szerb keresetétől. <Csizmadia György c. Sârbul Toma>

Deliberatum: Mivelhogy Teörök Jánosné Mézáros Pétör ellen elegedendő bizonságra fogott volt, bizonított is ugyan valamit, de az mi az királybíró előtt való relatoriát nézi, mivelhogy nem láttatik hogy pöcséttel hítta volna, hanem csak könyörgésre, más az az, hogy más bírónak is szól, ergo mivelhogy az I. ellene contendál, az törvén is leszáll[í]ttya azt az relatoriát. Az mi az más relatoriát nézi, az ellen is contendál, mivelhogy nem láttatik, hogy az az Nagi Pétör bizonyos eskött embörök előtt [fol. 55^v] megheskött volna és úgy vallott volna, hanem csak hallomásnak láttatik. Azért azt is leszállíttya az szék és Mézáros Pétört meghszabadíttya az szék az Teöreök Jánosné keresetitől, de így, hogy meghesköggyék Mézáros Pétör azon, hogy nem szánszándékkal akart kárt tenni, hanem úgy [ment arra], minth járt útra és jó útra és ő arra esköggyék ad 3. diem, [hogy] az kalmár árura is penigh semmi szegőtsége nem volt.

Teöreök Jánosné fölváltá az törvént Mézáros Pétör ellen et deposuit ar[h]am d. 12. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. febr. 7.>

Deliberatum: Bizonícsa megh Szwcz János, hogy valamennyi kereseti vagyon Mézáros Máttyásné ellen, mindhazokat magára vötte, ad 15. [diem]. Az mi az Lakatos Imröhné adósságát nézi is, doceállya, hogy azokat is magára vötte Mézáros Máttyás. <Szűcs János c. Mészáros Mátyásné • 1605. febr. 7.>

Gombkeötő Mihályné igéri feleletét hodie per totum beadni Mézáros Pétör ellen. I. petit par et conceditur. <Gombkötő Mihályné c. Mészáros Péter • 1605. jan. 31.>

Barbélj Pétör vallya procuratornak Bun Lukácsot Szőcz Pétör ellen.

Barbéli Pétör giráztattya Szwcz Pétört d. 48.^[206] <Szűcs Péter c. Borbély Péter • 1605. jan. 31.>

Szabó Mihályné, Kata aszszony vallya procuratornak Beseniej Menyhártot Mézáros Pétör ellen. <Szabó Mihályné c. Mészáros Péter>

I., Aztalos Pétörné respondit cum protestatione: Ím, értöm, hogy azt mongya, hogy mikor elmenth volna búzáért az én szekeremön, attam volt fl. 30 nekie. Azt is mongya, hogy fele nyereségre attam volt, mellyet ugyan én magam is nem tagadom, hogy fele nyereségére nem attam volna, de én őneki hét köböl búzára való pénzt attam volt. Énneköm pedig talán annit sem hozott, nemhogy az ő búzája az én búzám között lött volna. Az mi[t] penig az szolgára mond, hogy költött, minthhogy őneki is az én szekerem előtt két fogadott ökre volt, az szolgát is ketten fogattuk az ökör mellé, én penig Feiérvárat anni kosztot attam, hogy feléig, [fol. 56^r] avagy fele napigh meghérte vele. Az mi peniglen az búzát nézi, az menni búzát énneköm hozott úgy ment el innét hazul, hogy éneköm is ollyan búzát hoz, minth szinte őmagának, de nem ollyant hozott, hanem oly szegénth, hogy sokat vesztöttem benne, tizönhét pénz heán hat forintot vesztöttem benne, mellyet hitömmel is meghbizonítok. Ezt penig az székre támasztom, hogy ha az nyereséget keresöd, ha az veszteségöt, eggyött köll-e velem szenvednöd, avagy nem. Az mi penig az én pénzömben meghmaradott, kin búzát nem vöttél, nem tudom jószörrel, ha négy forint-e vagy mi nálad az jegyzés, azt is meg köllene énneköm fordítanod, ha az törvény mongya, azt is az székre támasztom. Az minth mondod, hogy magadra is költöttél az én pénzömben, azt mondom, hogy semmiképpen nem tartoztam én teneköd kosttal harmadmagaddal^[207], merth oka ez, hogy nem tartoztam, hogy te magad számára, kiben énneköm részem nem lött, szinte anni terhöt hoztál, az mennit akartál, azért nem tartoztam én teneköd kosttal. Az mi pedig az Horvát Ábrahám^[208] dolgát nézi, kit emlögecz, hogy szekérbérben attál volna énneköm abból, nem emlékezöm reá, hogy attál volna neköm egy pénzt is. Itthon az eggik gyermöködre költöttem addigh, mígh oda [voltál] d. 38. Ha penig tagadnád, hogy illyen szegény búzát nem hoztál volna, bocsásson ki az szék s megbizonítom. Azért azt mondom, hogy énnálam semmi búzád nincsen, nem is tartozom semmivel teneköd, azért az hátra maratt pénzt és veszteségöt az székre támasztom, ha meg kell-é adnod, avagy nem. Ha megadod, elveszem, ha meg nem adod, másképpen kereslek érötte. Liceat.

A. replicat cum solemni protestatione: Ahol azt mondod, hogy te elegödendő kostot attál volna az te szolgádnak, tahát mérth költöttem volna én reá. De mivelhogy avval az kosttal, az kit te kiattál, csak Meggiesig is szőkön érte meg vele még odamenet, azért az te marhád mellett éhhel meg nem halhatott, azért köllött reáköltenöm az te pénzedből mindh szolgádra s mind szekered csinál[ta]tására, az minth meg is proponáltam első propositiómban, hogy cédulámat is beadom mellette, hogy megvagyon benne mindön kölcség. Az kit penig én az én magaméból reáköltöttem, minthhogy neköm is két [fol. 56^v] bérös ökröm volt szekered előtt, nem keresöm én azt terajtad, az mit költöttem s mit nem, hanem arról az három forintról adok én teneköd számot regestromomban, kitetczik ebből. Az mi penig nézi, az kit Horvát Ábrahám búzájátúl fizettem, az ki reád háromlik benne, azt kívánom én megítéltetni az törvéntől, merth azt más embör szekerén hozattam, mivelhogy az te szekered el nem bírta. Az mit pedig Nagi Benedök szedött mirajtunk, [ugyan]^[209] az cédulából kiteczik, az minth odaföl megproponáltam, az ki reámháromlik, magamat ki nem vonszom belőle. Ahol penig azt mondod, hogy én teneköd szegény búzát hoztam volna, az minémőt találtunk, eggyöt is, mást is, ollyant köllett énneköm hoznom és vennöm. Egy-egy forinton vötték penig vékáját s huszonhat véka búzát hoztam én teneköd. Kínáltam is magamat vele, hogy az minémő vékával ot[t] vettök, előtted is fölméröm, de te azt mondottad arra, hogy nincsen senkinek egy pénze is benne, azért nem mérögeti az ő marháját senki. Merth én vagy adom el, vagy nem, azért nem tartozom én teneköd semmivel is, az kit benne vesztöttél, merth meghbizonítom én azt, hogy kivötted én kezemből. Merth ha kezemből ki nem vötted volna, vagy elattam volna, vagy kisötöttem volna, így azaránt, ha mit vesztöttönk volna benne, talám mégis módod volna benne, hogy az feli veszteségét rajtam követhetted volna. De, hogy így nem cseleköttél, magadnak tulajdonícs[d]. Az két véka búzát ugyan meg kívánom adiudicáltatni, azért én magamnak hitöt kérek, hogy tagadod az én búzámat. Liceat.

I. cum protestatione: Ím, értöm mindenökre bő feleletedet, hogy azt mondod, hogy te az én veszteségömre semmivel sem tartozol, az első feleletben pedig fele nyereséget emlícz. Azt is mondod, hogy huszonhat forint ára búzát hoztál te énneköm, az első feleletben pedig 30 forintot mondod, hogy attál te én kezemben. Mi sem tagaggyuk, hogy annit nem attunk, azért még 4 forinth restál hátra s azt kívánnyuk, [fol. 57^r] hogy megfordícsad. De nem tudom én, mennit hoztunk s mennit nem, el köllene énneköm hinnöm ebből, az mennit mondasz. Az mi penig az szolgának való kostot nézi, hogy azt mondod, hogy csak Meggiesig érte meg vele az kit neki attam, minthogy az ökör mellé ketten fogattuk, az szolga is az te ökröd mellé való volt, tahát azt mondom, hogy te is szinte úgy tartoztál volna, sőt inkább, lehet, hogy megehettétök négyen, merth te harmadmagaddal voltál. Az mit pedigh itth, az kapun Nagi Benedöknek attunk, az én erszényömből attam én azt ki, azt mondom, hogy ennek ötvenével te is tartozol, ha én tartozom avval, az kit Horvát Ábrahámnak attunk. Az többit penig mindh az szekérre[?] attunk[!], itthon is penig 20 pénzt attunk az szolgának. Liceat.

A. subiungit: Az mi nézi, az kit az Horvát Ábrahám búzájátúl fizettem más szekeresnek, nem én tartoztam volna avval, merth tiéd volt az szekér, teneköd köllött volna azt elhoznod, de mivelhogy nem bírta azt az te szekered, azért semmivel sem tartozom én abban. Merth az kit magamnak hoztam is, le köllött raknom az te szekeredről s más szekerére köllött adnom, hanem tiéd volt az teröh rajta. Az ki az egyéb dolgot nézi, az kit Nagi Benedeknek fizettönk, abból ki nem vonszom magamat. Liceat.

Deliberatum: Az A. bizoníccsa meg, hogy, az minth feleleti, tellyeséggel kivötte kezéből az búzát. Az más fél is feleleti tartása szerénth bizoníccsa meg, hogy nem vötte ki kezéből, hanem szinte úgy bízta volna kezében, minth szinte magának, ad 8. diem. <Asztalos Péterné c. Váradi Szabó Pálné • 1605. febr. 7.>

Gombkeötő Mihályné giráztattya Mézáros Pétört, úgy minth alpöröst d. 24. <Gombkötő Mihályné c. Mészáros Péter • 1605. febr. 7.>

Barbélj Pétör giráztattya jam secundo Szwcz Pétört, úgy minth A-t d. 48. <Szűcs Péter c. Borbély Péter • 1605. márc. 7.>

Váradi Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot Cellér Ambrus képében Simándi Eötuös János ellen.

Deliberatum: Az szék megszabadíttya az Simándi Eötuös János sententiáját Cellér Ambrus ellen és, valahol az sententiával marháját talállya Cellér Ambrusnak, tahát exequálhattya. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. ápr. 6.>

[fol. 57^v]Anno 1605, die 7 mensis Februari[i] sedes celebrata est.

Aztalos Pétörné giráztattya Szabó Pálnét, úgy minth A-t d. 48. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • 1605. febr. 25.>

Kis Mihály giráztattya Mézáros Jakabot, úgy minth A-t d. 48.^[210] <Mészáros Jakab c. Kis Mihály • 1605. febr. 28.>

Mézáros Máttyásné giráztattya Siska Jánost, úgy minth A-t d. 48.^[211] <Szűcs János c. Mészáros Mátyásné • 1605. febr. 28.>

Mézáros Pétör, úgy minth I. giráztattya Gombkeötő Mihálynét d. 48. <Gombkötő Mihályné c. Mészáros Péter • 1605. febr. 25.>

Teörök Jánosné procurator haladékot kér Mézáros Pétör ellen et conceditur. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. febr. 25.>

Tótváraggiai Márthonné vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen. <Tótváraggyai Mártonné c. Révész Márton • L. alább>

Causa Petri Mézáros, ut I. contra consortem Martini TótVáraggiai^[212], ut A. penest[!] sciscitacionem.

A. cum protestatione respondit: Ezért váltottuk föl Mézáros Péter ellen való pörünket, hogy az minémű deliberatiót ez elmúlt székök napján az törvény pronunciált volt, neköm súlyosnak teczött, tudniillik, bizonságimban megfogyatkozáso[m] miatt. Azért most újonnat kikéreczöm az széktől és bizonítok mindönöket, az mith bizoníthatok, bizonságim mellé országh törvényét kívánom magamnak, si juris, liceat. A.^[213] petit par et conceditur. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. márc. 7.>

Márthon deák, Réuézné ura vallya procuratornak Beseniej Menyhártot TótVáraggiai Márthonné ellen. <Tótváraggyai Mártonné c. Révész Márton • L. alább>

Aztalos Pétörné jam secundo giráztattya Szabó Pálnét d. 48. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • 1605. febr. 28.>

GombKeötő Mihályné giráztattya Mézáros Pétört d. 24. <Gombkötő Mihályné c. Mészáros Péter • 1605. febr. 28.>

TóthVáraggiai Márthonné igéri feleletit hodie per totum beadni Márthon deák^[214] ellen. I. petit par et conceditur. <Tótváraggyai Mártonné c. Révész Márton • 1605. febr. 28.>

Oláh János vallya procuratornak Beseniej Menyhártot mindön pörösi ellen.

[fol. 58^r] Herepej Petru Lupe cum protestatione respondit: Vittem volth [Balásfaluára]^[215]. Balásfaluán elvötték két ökrömet János uramérth. Azért azt kívánom, hogy őkegyelme az én marhámat fölszabadíccsa. Jóllehet odamentönkben, mikor az feiérváriak el[vi?]ttek volt borért, békösséggel jártunk, de viszszajövet vették el marhámat. Az I. petit par et conceditur ad 3. diem.<Lup Petru c. Oláh János>

Balogh Imröhnek az minémű kezesök vannak az fogolyért, hogy ez jövendő hétfőre eléállatyák törvénre, eggik Sztojka Jouan in Bekaj[!], másik Joannes Tataj, 3. Feöleöp Kotor[?] Tataj. Ha elő [nem!] állathatná[k], száz forinton maraggyanak. <Balogh Imre c. Kotor Filip • 1605. febr. 28.>

1605, 25 die Februari[i] Tordai András deák protestál, hogy az minémű törvénye Miklós deáknéval [volt], apellált az tanács eleiben véle, ott is megláttatta, on[nét?] apellá[l]t az fölső székre, mellet mindh ezen napig is meg nem láttatott, holott immár két negyven napja is elmúlt, azért tellességesön halni hatta dolgát. Azért ennekutána szabad legyön ellene contendálni. <Kálmáncsehi Miklós deákné c. Tordai András deák>

Szebeni Pál deák, most itth, Feiérvárat lakó vallya procuratornak Bun Lukácsot Orozi Jakab ellen. <Oroszi Jakab c. Szász Pál • 1605. márc. 7.>

Balogh Imröh vallya procuratornak Bun Lukácsot az kezes oláhok ellen. <Balogh Imre c. Kotor Filip • 1605. márc. 7.>

Deliberatum: Váradi Szabó Pálné idézte volt törvénnek Aztalos Pétörnét, fölpörös lévén, mivelhogy succumbált, az I. az A-t kéczör meghgiráztatta, immár most absolutiót kíván és, feleleti tartása szerént, keresetiről törvént is vár. Ergo az szék is absolvállya Aztalos Pétörnét az Szabó Pálné keresetitől, valamit rajta követött, az szék mindönöket meghítéli. Az mi nézi az Aztalos Pétörné feleletit, ha mivel adós neki, keresse suis modis bírája előtt, az m[inth] ő maga is mongya feleletiben.^[216]

[fol. 58^v] Szabó Pálné protestál, hogy az szék mind az két félt bizonságra bocsátta volt. Azért, mivelhogy az I. semmit sem bizonított mostani széknapjára, ezután, ha bizonít is, szabad legyen ellene contendálnom. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • L. alább>

Deliberatum: Az alpörösnek bizonsági megvallyák, hogy mikor eszében vötte az fontot, hogy nem jó, tahát sápolódott rajta, annak fölötte [ő] maga sem tagatta meg, hogy nem mérth volna véle, de azt hitte, hogy benne vagyon az faggyú. Annak okáért az szék hitöt vet neki egymagának, hogy valamikor eszében vötte, hát azután senkinek nem mérth véle. Az mi nézi az I. dolgát, azt is simpliciter megszabadíttya az szék az A-nak keresetitől, mivelhogy hiti tartotta, hogy be köllött vinni az fontot bíró uramnak. Ad 15. diem. <Mészáros Jakab c. Kis Mihály • 1605. márc. 7.>

Deliberatum: Az mi az bárányok dolgát nézi, egy bizonságh világosson vallya, az másik is pedig, Mézáros János mongya, hogy hallotta Mézáros Lászlótúl, hogy az szegény Mézáros Máttyás kezében szolgáltattak volt az bárányok ára. Annakfölötte homályoson vallya maga fel[ől] is, hogy úgy gondollya, hogy az szegény Mézáros Máttyás fölfogatta volna mindh az kétféle adósságot. Melly két vallás szolgál az első bizonságh mellé, de mivel, hogy világosb légyön az dolog, az minth ő maga is kívánnya az A. magának az hitöt, az törvénnek is úgy teczik, hogy jurállyon róla, hogy abban az bárányok árában mi restál hátra. Ha megesköszik, tartozik az I. az A-t megelégíteni ad 15. diem. Mi az Lakatos Imröhné adósságát nézi, mivelhogy az bizonságok nyolcz forintot vallnak, az A. pedig tíz forintot követ, ebben is jurálni köll, ha tíz forintot akar venni, de így, hogy ez mai napigh meg nem atta, sem szálogh nincsen róla. <Szűcs János c. Mészáros Mátyásné • 1605. márc. 14.>

[fol. 59^r] Deliberatum: Mivelhogy Gombkeöteő Mihályné idézte volt törvénnek Mézáros Pétört, ergo I. lévén, non compareált, kéczör meghgiráztatta, immár most az A. deliberatiót kíván. Teczik azért az széknek, hogy mindön keresetit elérte az I.^[217] az A-on^[218] és ad [?] diem exsecutio conceditur. <Gombkötő Mihályné c. Mészáros Péter>

I., Márthon deák, Réuézné ura respondit cum protestatione: Ím, értöm, hogy azt mondod, hogy negyven forintot attál kezemben kereskedésnek okáérth, fele nyereségben, mely kiteczik az themagad propositiójából is, hogy fele nyereségből attad, mellyet én magam sem tagadok, de nilván vagyon az egész várasnál, hogy mikor én azt az pénzt fölvöttem tőled fele nyereségre, az több barátimmal egyetömben búzájért mentem volt. Mikor haza jöttönk volna az búzával HennenghFalua és [He]repe között az Veczej Fábián hajdúi útunkat megállván, bennünket fölvertek és mindön búzánkban sákmánt vetöttenek, úgyannyira, hogy semmi sem maradott az szekeremön, kiről én semmit sem tehettem. Azért, mivel hogy fele nyereségre attad volt, el köll tennöd az fele kárát, azért semmivel sem tartozom, merth ha békével hazahozhattam volna az búzát, az te negyven forintod kitellyesedött volna. Annakfölötte, az mit rajta nyertönk volna, annak is felét megkívántad volna, de ha az gonosz szerencse így hozta, neköd is el köll tűrnöd felét. Az mi nézi pedig az compositiót, kit emlögecz, nem tagadom azt, de illy okon componáltál énvelem, hogy az mely 20 forintot kezedben köllött volna adnom, mellyöt megattam, kezemnél hagyod mindhaddig, valamíg az másik 20 forintyát megtalálhatom volt. De te magad bontottad föl az compositiót, merth megvötted az 20 forintot, kit, ha tagadnál, bocsásson ki az szék s megbizoníttyuk. Az mellé országh törvényét kívánnyuk magunknak, si juris, liceat.

A. respondit cum protestatione: Az mely 20 forintot mondasz, hogy megattál, nem kérjök mi azt tetőled, de az compositio tartása szerénth háromszor mentél te búzájért, az 20 forinttal otth olcsón vötted meg, itth drága volt az búza, nemhogy az 20 forintot nem[!] [fol. 59^v] meg nem nyerted, de még többet nyertél az 20 forinttal, de az mely búzát pedig azon pénzön vösz[?] volt, azelőtt az mi 40 forintunkon mondod, hogy az hajdúk elvötték. Az minth hallottuk, abban is kilencz aranyat meghattak teneköd benne, azért az compositio tartása szerénth megkívánom az 20 forintot. Bocsásson ki az szék s mindönth bizonítok, ez mellé hitöt is kérek magamnak az compositio tartása szerénth. Liceat.

I. dicit: Ahol azt mondod, hogy háromszor mentem volna búzáért, nem constánl az széknél. Nem tagadom azt, hogy egyszer el nem mentem volna, de akkor csak 11 forintod volt nálam, de akkor sem nyertem semmit. Az mi nézi [azt], ahol az 9 arany forintot emlegeted, az sem constánl. Tudom azt, hogy tizönhat forintot attak benne, mindhannyi búzájért is, de azt is szekeresnek fizettem mingyárást, azért semmivel sem tartozom. Reportálván bizonságimat, azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat.

A. dicit: Bocsásson ki az szék s mindönth bizonítok, reportálván bizonságunkat, cum pena potentie et estimatione várjuk meg az tíz forintot.

Deliberatum: Bizoníccson mindh az két fél feleleti tartása szerénth ad futuram sedem. <Tótváraggyai Mártonné c. Révész Márton • 1605. ápr. 4.>

Váradi Szabó Pálné deponálá az girát Aztalos Pétörné ellen pro d. 96.^[219] <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné • 1605. márc. 7.>

Szákczóron lakó Man Serban fölváltá az törvénth Dállián lakó Bancza Jouan ellen. <Şerban Man, Şerban Opran c. Ioan Bancea, Dan Piciorné • 1604. márc. 7.>

Mézáros Jakab deponálá az hitöt Kis Mihály ellen. <Mészáros Jakab c. Kis Mihály>

Ugyanezön 1605. esztendőben végeztük várasul, hogy az szőlőművesöknek férfiának karózástúl, kapálástúl, meczéstűl és homlítástúl aggyanak 12 pénzt és egyczör enni, az aszszonyembör-művesnek 8 pénzt és egyczör enni. Valaki fölbontya, 12 forinton bűntessék, ha az vincellér bontya föl, az pölöngérhöz kössék. Melynek^[220] két része az városé, harmada az gondvisölőké.

[fol. 60^r] A., Szebeni Pál deák respondit cum protestatione: Ezért citáltuk Orozi Jakabot, ez jelönvaló, 1605. e[sztendőben], nem tudatik, mi gondolattyából ez I., ki lakik Feiérvárat, ugyan Feiér vármegyében, [amikor] mentem volt az Száz uczában az Barbéli Dömötör házához, hogy meglássam, ha pusztítnak az benne lakók, avagy nem, minthogy énneköm Barbélj Dömötör sógorom. Az I., hogy ezt meghlátta, mingyárást nyomomban jöve, csak alig ülhettem vala az asztal mellé le, mingyárást n[ag]y, éktelen szitkokkal szidalmazni kezde, salvo: "Essez lélök kurva fia, bizony meg köll halnod az én szablyám miatt" - és kivonta meztelen szablyáját, ott forgatta előttem az asztalon és azt mondotta - "Ihon, essez kurva fia, az te attyádfiai vére ez az szablyán, de bizony az te véredben is megkeveröm az szablyát és az fejedet az seggedhöz veröm!" Annakfölötte, puskáját föltekerte és sárkányát fölvonta, úgy tartotta neköm, hogy, ha az házbeli embörök meg nem ótalmazhattak volna, mind könyörgésökkel és egyébaránt, tahát azt mondom, si juris, hogy elvégezött szándékát véghöz vitte volna rajtam, mellet semmiképpen nem cseleködhetött volna, merth én ővele törvény közben voltam, hogy pedig törvény közben így reám jött és ezt cselekötte rajtam, tahát azt mondom, si juris, hogy holt dí[j]omon vagyon érette, mellyet, ha tagadna, bocsásson ki az szék és megdoceálom, bizonságom mellé hitöt is kérek magamnak. Liceat. I. petit par et conceditur. <Oroszi Jakab c. Szász Pál • 1605. ápr. 4.>

Feölöp Kotor az széktől procurator haladékot kér és azt az szék is megengedi. <Balogh Imre c. Kotor Filip • 1605. ápr. 4.>

Barbélj György vallya procuratornak Bun Lukácsot Szwcz Pétör ellen. <Szűcs Péter c. Borbély György • L. alább>

Deliberatum: Szwcz Pétör idézte volt törvénnek Barbélj Pétört, mivelhogy pedig az A. nem compareált.^[221]

Szwcz Pétörnek az szék procurator haladékot ad Barbélj Pétör^[222] ellen. <Szűcs Péter c. Borbély György>

Szwcz Pétör deponálá az két girát Barbélj Pétör ellen egy ezöst győrővel. <Szűcs Péter c. Borbély Péter>

[fol. 60^v] Bancza Jouan az fölváltságh mellett, úgy minth A. giráztattya Man Serbant d. 24. <Şerban Man, Şerban Opran c. Ioan Bancea, Dan Piciorné>

Barbélj Márton, úgy minth I. giráztattya Seölivester [?] Mihált, boczárdit, úgy minth A-t d. 48. <Seölivester Mihály c. Borbély Márton>

Mézáros Máttyásné vallya procuratornak Bun Lukácsot contra quoslibet.

Mézáros Máttyásné igéri feleletit beadni hodie per totum az mészárosnék ellen. <Mészáros Mátyásné c. Mészáros Lászlóné, Mészáros Mihályné • 1605. ápr. 4.>

I., Mézáros Pétör respondit az fölváltságh mellett: Ím, értöm az fölváltságh mellett mit felelsz, hogy több bizonságra kéreczöl, de azelőtt elégh időd volt hozzája, de azt akarám, hogy meg is jelöntenéd, mit akarsz bizonítani. Azért mi is kikéreczvén és újonnan szabad legyön nekünk is bizonítanunk, hogy minket tovább nem fogadott volt MyhálczFalvánál. Arra pedig hitöt kérök magamnak, hogy én az te kalmár árudat sem nem fogattam, sem nem tuttam, hogy föltetted az szekérre, hanem csak Mihálczfaluán, hogy kirakodál, úgy láttam. Azért semmivel sem tartozom, azért azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat.

A. replicat cum protestatione: Utquoque volt az compositio az szekérbér felől, szolgám voltál te énnököm, mihelt fizetésemet fölvötted. Minth in prima is megmontam, marhád felől feleltem én, ha elveszött volna az te marhád, meg köllött volna énneköm az árát adnom. Így azaránt ott köllött volna neköd járnod, [a]hol én montam volna, ha otth jártál volna, nem vallottam volna én kárt. Liceat.

I.: Az meddig te engömet meghfogattál, egy pénz kárt sem vallottál addig.

Deliberatum: Bizoníccson mindh az két fél feleleti tartása szerénth ad futuram sedem. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. ápr. 4.>

Vizaknai Pétör vallya procuratornak Bun Lukácsot és Gálteőj Mihált Eötuös Imröh ellen.

Eötuös Imröh vallya procuratornak Beseney Menyhártot Vizaknaj Péter ellen. <Vizaknai Péter c. Ötvös Imre • L. alább>

[fol. 61^r] Czizár Györgyné vallya procuratornak Bun Lukácsot Vinczeön lakó Szwcz Fábiánné ellen. I. petit par et conceditur.

Szwcz Fábiánné vallya procuratornak Gáltőj Mihált contra quoslibet. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné • L. alább>

Deliberatum: Mivelhogy az I.[!] bizonságra kérezött volt, hogy megbizoníccsa, hogy Aztalos Péterné kivötte kezéből az búzát, mellyet meg is bizonított, azért az szék meghszabadíttya Szabó Pálnét az keresettől simpliciter. <Asztalos Péterné c. Szabó Pálné>

Vizaknaj Pétör igéri feleletit hodie per totum beadni Eötuös Imröh ellen. I. petit par et conceditur. <Vizaknai Péter c. Ötvös Imre>

Szwcz Fábiánné igéri feleletit hodie per totum beadni Czizár Györgyné ellen. I. petit par et conceditur. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné • 1605. ápr. 4.>

Mézáros Máttyásné procuratora által protestál, hogy Siska Jánosnak tizönötöd napot ítélt volt [az szék], hogy jurállyon mind az bárányok felől s mind az Lakatos Imröhné adóssága felől. Azért hogy hitnek s bajviadalnak napja vagyon s elhalgatta, ezután szabad legyön ellene contendálni. <Szűcs János c. Mészáros Mátyásné • 1605. ápr. 4.>

Szakácz Tamás vallya procuratornak Gálteőj Mihált Pap Benedökné, Sófia aszszony ellen. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. márc. 28.>

Aitoni Jakab deák, feiérvári udvarbíró és Dési István deák vallyák procuratornak Gáltőj Mihált Feiérvárat lakó Szwcz István ellen.

Causa egregii Jacobi Litterati Aitoni, provisori[s] Albensis et Stephani Dési, similiter Albensis, ut A-es contra Stephanum Szwcz Albensem.

Cum protestatione szólunk kegyelmetek előtt: Ez jelenvaló 1605. esztendőben, úgyminth szombaton^[223] az I., nem tudatik, mi gondolattyából, fölfegyverközvén, ugyanitth, GiulaFeiérvárat, az Szenth Mihálj kapujában menvén, szolgáinkat halállal fenyegeté, magunkat gyalázatos szókkal illetött, [fol. 61^v] gyalázott. Mellyet ha tagadna, meghdoceálok, ha kívántatik szolgáinknak hiti melléje [a]hhoz is készök lesznek, mivelhogy pedig mi nömös szömélyök vagyunk, sőt, én, Jakab deák neki udvarbírája lévén, gyalázatos szókkal illyön hatalmat cseleködött szolgáimon, az hatalomérth az Decretomban írth törvénth kívánom reád ítéltetni, az gyalázatos szókért fejének elesését, si juris, liceat. I. petit par et conceditur ad 3. diem.

Szwcz István vallya procuratornak Bun Lukácsot és Boczárdi Lénárt Istvánt mindön pöröse ellen.

Jakab deák uram protestál ez dologért: Mikor megfogtattam volna Szőcz Istvánt, bíró uram kivötte az én emböröm kezéből, azért gondom lészön reája. <Ajtonyi Jakab udvarbíró, Dési István deák c. Szűcs István>

Az feiérvári negyven uraim vallyák procuratornak Bun Lukácsot Boczási Szabó István ellen. <Gyulafehérvári alsó tanács c. Szabó István • 1605. ápr. 4.>

Pap Benedökné vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánt mindön pörösi ellen. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. ápr. 4.>

Mézáros Pétör, úgy minth I. giráztattya Tóthváraggiai Mártonnét^[224], úgy minth A-t d. 48. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. ápr. 20.>

Teöreök Jánosné^[225] giráztattya Márton deákot, az révészné urát, úgy minth I-t d. 24. <Tóthváraggyai Mártonné c. Révész Márton • 1605. ápr. 6.>

Szebeni Pál deák giráztattya Orozi Jakabot, minth A-t d. 48. <Oroszi Jakab c. Szász Pál • 1606. jan. 9.>

Feölöp Kotor vallya procuratornak Gáltői Mihált Balogh Imröh ellen.

Balogh Imröh igéri feleletét hodie per totum beadni Feölöp Kotor ellen. I. petit par et conceditur. <Balogh Imre c. Kotor Filip>

Mézáros Gergöly meghigéré az szék színén, hogy az ő részéről meghelégíti Siska Jánost az bárányok áráról. <Szűcs János c. Mészáros Mátyásné>

Mézáros Máttyásné giráztattya Mézáros Lászlónét és Mézáros Mihálynét kölön-kölön d. 24. <Mészáros Mátyásné c. Mészáros Lászlóné, Mészáros Mihályné • 1605. ápr. 25.>

[fol. 62^r]I., Czizár Györgyné cum protestatione respondit: Ím, értöm, hogy azt felelöd, hogy mind ökröd, szolgád és szekered felől feleltem volna, mellyet én igön tagadok. Hogy tuttam volna én felelni az te ökröd és szekered felől, ha az én magam marhám felől is nem tuttam felelni. Úgyminth egy hordó borom most is oda vagyon, egyczörsmind odaveszött az te marháddal, mellyet pedig, ha el nem hiszöd, hogy tagadom, hogy nem feleltem marhád felől, kész vagyok jurálni róla. Azért azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat.

Deliberatum: Az A. bizoníccson felel[e]ti tartása szerénth, hogy felelt az I. [az] marhája felől, így, bizonsága után törvénye lészön ad futuram sedem. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné • 1605. ápr. 20.>

Szakácz Tamás igéri feleletit hodie per totum beadni Pap Benedekné ellen. I. petit par et conceditur.

Pap Benedekné, Sófia aszszony protestál procuratora által, hogy ha azon dologra keresi most is, az mire azelőtt kereste, hát szabad legyen mindh az citatio ellen, mindh az felelet ellen contendálni, az bírságot is szabad legyön megvenni. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. ápr. 20.>

Barbélj Mihály vallya procuratornak Gáltőj Mihált mindön p[ö]rösi ellen. <Mészáros Mátyásné c. Borbély Mihály • 1605. ápr. 6.>

Mézáros Pétör vallya procuratornak Gáltőj Mihált az vizaknaj pöröse ellen.

Protestál Bun Lukács, hogy egy darab földét, mely az Kertben vagyon, valaki búzával bevetötte, nem mehet végére [ki], azért jövendőben gongya lészön reá.

Todera Mihály, poklosi giráztattya az [ő] pörösét, az Molnár Opra húgát, az kisebbiket, Gircze Opra feleségét d. 24.

Az feiérvári negyven uraim Barbélj Pétör[ön?] kivöl giráztattyák Boczási Szabó Istvánt [úgym]i[nt] I-t d. 24. <Gyulafehérvár város alsó tanácsa c. Szabó István • 1607. márc. 13?>

Mézáros Pétör protestál az feiérvári mészárosok képében, úgy minth czé[h]mestör, hogy az mostani nyomorult állapothoz képest őkegyelmek egy akarattal[?] intötték az feiérvári szőcsöket, hogy báránybőrre aggyanak [fol. 62^v] egynéhány forintot, hogy élhessenek utána, hogy ők is tartozzanak, valamenni bőrök lészön, nekik adni, mellyet egynéhánszor meg is igértenek, de most nem akarnak adni, azért [ha] más városbeli szőcsök akarnak adni, azért szabad legyön valahol pénzt fölvehetnek és az feiérvári szőcsöknek ne legyön szabad belekapni.

Barbélj Mihály marada adósa számvetés szerénth Mézáros Máttyásnénak. Az Lakatos Imröhné háza-helyében marada adósa fl. 11. d. 15. <Mészáros Mátyásné c. Borbély Mihály>

1605. Mi, feiérvári kisbíró, Szwcz Pétör, Váradi Lakatos János és Keőműues Mihály, feiérvári eskött polgárok böcsöltönk egy hold búzát, Mézáros Pétörét bizonyos adósságért Karáczon Jánosnak az Ampoi mellett való hold földekben fl. 7. d. 80.

Farkas czigány az sidók képében protestál, hogy ők az prefixus[!] napon készök voltak volna jurálni az görögök ellen az törvénnek találása szerénth, de az görögök elő nem jöttenek, azért immár ezután hittel sem tartoznak.

Cellér Ambrus fölváltá az törvénth Simándi Eötuös János ellen et deposuit arham d. 12.

Cellér Ambrus vallya plenipotentiariusnak Pap Benedököt és procuratornak Bun Lukácsot és Boczárdi Lénárt Istvánt ugyan Simándi Eötuös János ellen. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. ápr. 20.>

Márton deák, Réuézné ura haladékot kér az ő pöröse ellen, mivelhogy országh szolgálatában foglalatos. <Tóthváraggyai Mártonné c. Révész Márton • 1605. ápr. 18.>

Feözesi András vallya plenipotentiariusnak az feleségét, úgy, hogy valakit akar procatornak, vallhasson mindön pörösi ellen.

Feözesj Andrásné vallya procuratornak az ura képében Bun Lukácsot mindön pörösi ellen, kiválképpen az Feözesi Ferenczné annya ellen. <Füzesi András és felesége c. Füzesi Ferencné anyja>

[fol. 63^r]Anno 1605, die 18 mensis Aprilli[s] sedes celebrata est.

ThótVáraggiai Márthonné procurator haladékot kér, mivelhogy úttya vagyon és el köll menni. <Tóthváraggyai Mártonné c. Révész Márton • 1605. ápr. 20.>

Szebeni Pál deák, most itth, Feiérvárat lakó vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen. <Borbély Demeter c. Szász Pál és felesége • 1605. ápr. 20.>

Barbélj Dömötör^[226] vallya procuratornak Gáltőj Mihált Szebeni Pál deák, most itth Feiérvárat lakó ellen. <Borbély Demeter c. Szász Pál és felesége • L. alább>

Mézáros Pétör giráztattya TóthVáraggiai Mártonnét^[227], úgy minth I-t^[228] jam secundo, d. 48. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. ápr. 25.>

TóthVáraggiaj Márthonné giráztattya az réuézné urát, Márthon deákot, úgy minth I-t d. 24. <Tóthváraggyai Mártonné c. Révész Márton • 1605. május 9.>

Czizár Györgyné, úgy minth I. giráztattya Szwcz Fábiánnét, úgy minth A-t d. 48. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné • 1605. ápr. 25.>

Deliberatum: Az szék kibocsáttya Pap Benedöknét, hogy bizoníccsa megh, hogy contradicált az boltnak elfoglalása felől. A. [Szakácz Tamás] expectat cum paena[!]. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. ápr. 23.>

Cellér Ambrus giráztattya Simándi Eötuös Jánost, úgy minth A-t d. 48. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. ápr. 25.>

Barbéli Dömötör igéri feleletit hodie per totum beadni Szebeni Pál deák ellen. I. petit par et conceditur. <Borbély Demeter c. Szász Pál és felesége • 1605. ápr. 25.>

Czegej Lakatos János vallya procuratornak Gáltőj Mihált Betlen Eötuös István ellen.

Betlen Eötuös István vallya procuratornak Bun Lukácsot Czegei Lakatos János ellen.

Boczási Zabó István, úgy minth I. giráztattya Jakab deákot, az Louáz Jánosné urát^[229], úgy minth A-t d. 48.

Eniedi István, az váras szolgája, úgy minth I. giráztattya ugyanezön Jakab deákot, úgy minth A-t d. 48. <Szláni Jakab deák c. Enyedi István • 1605. ápr. 25.>

[1605. április 23.]Pap Benedökné, Sófia aszszony vallatása bíró uram és notarius uram előtt [az] 1605. esztendőben, 23 Aprillis, mellyet hite szerénth referál Feölfeöldi János. Az tavaly esztendőben valánk az kapu között, azomban juta oda Pap Benedök s kérde bennünket, kicsoda födi otth, az Nirő István háza mellett az boltot, ki Szakácz Pétöré volt s mondók, hogy Szakácz Tamás födi, melyre mondá, hogy bizony nem engedi, merth [fol. 63^v] őneki pénze vagyon benne. Úgy kéré osztán az hadnagyot, hogy elbocsásson engömet, hogy eltiltcsam Szakácz Tamást róla. Én elmenék s megmondám, hogy Pap Benedök tiltat az boltról, merth őneki pénze vagyon benne, törvény végeszakattáigh. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. ápr. 25.>

Sárdon lakó Giarmati János felesége vallya az urát, Giarmati Jánost plenipotentiariusnak mindön pörösi ellen, úgy, hogy úgy visellye gongyát mindön pörinek, mindönök ellen, minth önnönmaga, procuratort is úgy vallhasson, valakit akar, képében, melléje, minth szinte önnönmaga. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége • 1605. ápr. 25.>

Vizaknai Nagi Márthon vallya procuratornak Gáltői Mihált mindön pörösi ellen és Bun Lukácsot is.

Giarmati János deák, sárdi vallya procuratornak Menyhárt deákot és Szakácz Tamást mindönök ellen, főképpen Vizaknaj Márthon deák ellen. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége • L. alább>

TóthVáraggyai Márthonnénak^[230] az szék procurator haladékot ad Mézáros Pétör ellen. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. május 9.>

Czizár Györgyné giráztattya, úgy minth I. Szwcz Fábiánnét, úgy minth A-t d. 48. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné • 1605. május 9.>

I., Pap Benedökné respondit cum protestatione: Az törvény arra bocsáta engömet ki, hogy megbizoníccsam az tiltást, mellyet világosson megbizonítottam. Azért többigh vártalak én tégödet fél esztendőnél, az mikor én hozzányúltam, minth pénzön vött örökségömhöz, ha kívántatik, mind feleségestől[!] hitöt kívánok magamnak. Ha az elégségös nem volna, arra is hitöt kérönk magunknak, hogy azelőtt nem tuttam, hogy elfoglaltad, hanem akkor, mikor én eltiltottalak. Másik az, hogy Eniedre igazított tégedet az törvény. Másik az, hogy mind ez óráig is te Szakácz Pétört adóssá nem tötted. Az mi pedig azt nézi, levelönk is [vagyon], megbizoníttyuk, hogy megvettök mi azt az házat, azért semmi közöd nincsen hozzá, hanem keresd otth az te adósságodat, ahol marháját találod. Azért azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat.

[fol. 64^r] A. respondit cum soleni[!] protestatione: Ím, értöm, hogy bizonítottál, de ez az bizonság condescendál illen okokból, hogy mikor én az boltot megböcsöltettem, nem éczaka volt, sem titkon. Az tilalom penig tizenötödnapig tart afféle böcsében, 15 nap alatt az böcsösöket vagy engömet suo jure tiltottál volna, merth nem darabont voltál te, hanem bírád volt s volt annak pöcséte, álltottál volna avval. Másik oka ez, hogy unus testis, nullis testis. 3. oka ez, hogy, ha szinte dato, sed non concesso, az feleségével pörlök én, ez pedig az urára néz, ez okokból penig semmiképpen meg nem áll, azért törvénth várok az elébbi propositióm szerénth. Liceat plura.

I., cum protestatione: Az mi azt nézi, hogy azt mondod, hogy bíró uram pöcsétivel tiltottalak volna, tuttam azt én, hogy nemös embör vagy te, szabad lész véle, hogy ha bíró uram pöcsétinek engecz-e vagy nem, hanem, arra való az udvarbíró uram drabanttya. Azért tiltottalak én tégödet udvarbíró uram pöcsétivel, azért kérek én másodmagammal hitöt az egy bizonság mellé. Liceat.

Deliberatum: Nyilván vagyon az széknél, hogy Szakácz Tamást törvény igazította az boltra, hogy pedig hatalmasul elfoglalta tőle Pap Benedök, ha az törvénnek is úgy teczik, hogy várasi hatalmon, fl. 1 vagyon érötte, ha pedig az bolthoz valami közit ítéli lenni, Pap Benedök keresse suis modis bírája előtt.

Pap Benedekné fölváltá az törvénth Szakácz Tamás ellen az bolt dolgából, az szék is megengedi. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. május 16.>

Simándj Eötuös János vallya procuratornak Gáltőj Mihált Cellér Ambrus ellen.

Cellér Ambrus igéri feleletit hodie per totum beadni Simándj Eötuös János ellen. I. petit par et conceditur. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. május 23.>

I., Szebeni Pál deák respondit cum protestatione: Minekelőtte ad meritum szólnék, számvetésre kérezöm ki veled. Ha számot vethetönk egymással, jó, ha nem, hát törvént állok. Liceat.

Deliberatum: Az szék nem bocsáttya számvetésre, hanem aggya okát tartásának, azután kiteczik, ha ki köll-e számvetésre bocsátani, avagy nem.

[fol. 64^v] I. respondit cum protestatione: Ím, értöm rajtam keresetödet, hogy azt mondod, hogy én Huniadon az te marhádot[!] az németökkel eggyütt osztoztam[!] föl vele[!], mellyet fölötte tagadok én, merth ha én azt cseleköttem volna, tahát nem jól cseleköttem volna, városban sem köllene neköm úgy laknom. Azt kívánom, hogy megbizoníccsad. Azt is mondod, hogy az te marhádat, az miket előszámlálsz, hogy hatalmasul hoztam el, azt is megbizonics[d], azt kívánom. Ha meg nem bizonítod, azt mondom, hogy indebite vexálsz. Hanem az te feleséged az én káraimérth szabad akarattya szerénth atta kezemhöz és úgy hoztam el az még számot vetök veled. Azért kéreczöm vala számvetésre, hogy ha nálam lészön, meg[adom]. Ha pedig ezt tagadnátok, hogy szabad akarattya szerénth nem atta volna, hiszöm az feleségödet rajta. Liceat.

A. respondit cum protestatione: Az mit proponálsz, nem az ennek az fundamentoma. Utquoque jártál te az te[!] némötökkel, az mely marhákat én tetőled keresek, nálad vannak ezök. Ahol pedig hatalmat forgacz, hogy onnat hatalmasul hoztad volna el, nem úgy vagyon az [a] mi propositiónkban, hanem az két nömös embör által megkérése után proponálunk, hogy hatalmasul tartod. Dato, sed non concesso, Huniadon az én feleségöm, ha kezedben atta, nem úgy atta, hogy eltarcs[d] tűlem, hanem úgy, minth attyafi kezében az időnek nyomorult állapottyához képest, ki constánl az széknél. Ahol számvetésre kérezöl, ha adós voltam volna, kerestél volna jure és exequált volna az törvény, sőt, te peniglen paraszt szömély lévén, az én marhámat magad szömélye szerénth nem tarthatnád az én marhámat[!] Azért, ha adós vagyok, keress törvénnyel, az én marhámat meg várom [ítéltetni]. Liceat.

I. cum protestatione: Ahol azt mondod, hogy az németökkel én eggyött jártam, kételen voltam én vele, merth engömet az profosz^[231] meghfogott és nyakonkötött, kételen voltam vele, kit meghbizonítok.

[fol. 65^r] Deliberatum: Mivelhogy az I-t az A-nak felesége kérte, hogy szabad akarattya szerénth, az ő káráérth atta neki, teczik azért az széknek, hogy esköggyék rajta, hogy nem szabad akarattya szerénth atta úgy káráérth, hanem csak tartásnak okáérth. Így, ha megesköszik, tahát tartozzék kezében viszszaadni az marhákat, kiket keres az A. Ha az I. valami adósságát tuggya lenni, keresse törvénnyel ad 3. diem.

Deliberatum: Mivelhogy Szebeni Pál deák azt monta, hogy az szék kedvezésből teszön törvénth, mellyet két bizonság világosson meg is mond, eggik Eniedi Jakab deák, másik Horuát Szabó Györgyné, teczik azért az széknek, hogy az mely nyelvével mondotta, azt válccsa meg fl. 12. d. 50. et ad 15. diem exsecutio conceditur.<Borbély Demeter c. Szász Pál és felesége • . L. alább>

Fekete János vallya procuratornak Giarmati János deákot Vizaknai Márton deák ellen. <Fekete János c. Vizaknai Márton deák • L. alább>

Barbélj Dömötör nénnye, Seböstién Jánosné vallya procuratornak Gálteőj Mihált Szebeni Pál deák ellen. <Sebestyén Jánosné c. Szász Pál és felesége • L. alább>

Szláni Jakab deák vallya procuratornak Gáltőj Mihált Eniedi István, az váras szolgája ellen. <Szláni Jakab deák c. Enyedi István • L. alább>

Vizaknaj Márthon deák vallya procuratornak Gálteőj Mihált Fekete János ellen.

Az törvény nem engedi meg, hogy Gálteőj uram procuratorkodhassék Giarmati uram ellen, mivelhogy ezön causában in prima agálta dolgát. <Fekete János c. Vizaknai Márton deák>

Protestál Vizaknaj Márthon deák, mivelhogy Giarmati János úgy panaszolkodott Ken[di?] uramnak, hogy törvéntelen vötte ezöst marháját, kire ezután gongya lészön. Ezön is protestál, hogy mikor udvarbíró uramnak ezt az őnagysága^[232] parancsolattyát az Barbély György házánál kezében adá, hogy az zebeniek és az vizaknaiak erőltették őtet, hogy törvénth köllett állania, kiről ugyan protestálék is akkor, erről is protestál, hogy ha az elébbi keresetöm megyön[?] el, szabad légyön ellene contendálnunk.

Giarmati János igéri feleletit hodie per totum beadni Vizaknaj Márthon ellen. I. petit par et conceditur.

Mivelhogy az szék meghengette Giarmati Jánosnak az szólást, az I. apellálja cum tota serie et conceditur.

[fol. 65^v] Giarmati János az szék színén azt vallya, hogy ő maga írta az Basta parancsolattyának mássát. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége • L. alább>

Horuát Zabó Györgyné, Cristina aszszony vallya procuratornak Gálteőj Mihált Gáspár deák ellen.

Deöbröcz[öni] Gáspár deák vallya procuratornak Bun Lukácsot Horuát Zabó Györgyné ellen.^[233] <Szabó Györgyné c. Debreceni Gáspár és felesége • 1605. május 2.>

Sebestién Jánosné, Katus aszszony giráztattya Szebeni Pál deáknét, úgy minth A-t[!] d. 48. <Sebestyén Jánosné c. Szász Pál és felesége>

Szláni Jakab deák giráztattya Eniedi Istvánt, az váras szolgáját, úgy minth I-t d. 24.

Eniedi István, mivelhogy megfenyegette az pörösét Zláni Jakab deákot, ergo szék törése^[234] <Szláni Jakab deák c. Enyedi István>

Sánta Györgyné giráztattya Pyskóczi Lukácsnét d. 48.

Sánta Györgyné vallya procuratornak Bun Lukácsot Piskóczi Lukácsné ellen. <Piskóczi Lukácsné c. Sánta Györgyné • 1605. május 2.>

Mézáros Máttyásné giráztattya Mézáros Lászlónét, Mézáros Mihálynét külön-külön d. 24. <Mészáros Mátyásné c. Mészáros Lászlóné, Mészáros Mihályné • 1605. május 2.>

Vizaknaj Márthon deák fölváltá az ő törvényét Sárdon lakó Giarmati János ellen. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége • 1605. május 2.>

Kóbori Máthé vallya procuratornak Beseniej Menyhártot contra quoslibet. <Kóbori Máté c. Mészáros Gergelyné • L. alább>

Deöbreöczeöni Gáspár deákné, itth Feiérvárat lakó vallya procuratornak Bun Lukácsot Horuát Zabó Györgyné ellen és az urát is. <Szabó Györgyné c. Debreceni Gáspár és felesége • L. alább>

Giarmati János deák, sárdi, úgy minth plenipotentiarus vallya procuratornak az felesége képében Beseniej Menyhártot és Szélös Lukácsot, sárdit, Vizaknai Márthon ellen. <Vizaknai Nagy Márton c. Gyarmati János deák és felesége>

Kóbori Máthé igéri feleletit hodie per totum beadni NagiLábú Gergelyné ellen. I. petit par et conceditur. <Kóbori Máté c. Mészáros Gergelyné • 1605. május 4.>

Deöbröczeöni Gáspár deákné igéri feleletit hodie per totum beadni Horuát Szabó Györgyné ellen. I. petit par et conceditur. <Szabó Györgyné c. Debreceni Gáspár és felesége • 1605. május 23.>

[fol. 66^r] Barbélj György, úgy minth I. giráztattya NagiLábú Gergelynét, úgy minth A-t d. 48. <Mészáros Gergelyné c. Borbély György • 1605. május 23.>

Deliberatum: Az szék megítéli Mézáros Máttyásnénak az bárányok árát, hogy az ő részök szerénth meghfizessék Mézáros Lászlóné és Mézáros Mihályné et ad 15. diem exsecutio conceditur. <Mészáros Mátyásné c. Mészáros Lászlóné, Mészáros Mihályné>

Sánta Györgyné, úgy minth I. giráztattya Piskóczi Lukácsnét, úgy minth A-t jam secundo d. 48. <Piskóczi Lukácsné c. Sánta Györgyné • 1605. május 9.>

Buczumi Steph[an] Girouan vallya procuratornak Gálteőj Mihált Eötuös Mihály ellen. <Girovan Ştefan és társai c. Ötvös Mihály • L. alább>

NagiLábú Gergölyné vallya procuratornak Bun Lukácsot Kóbori Máthé, úgy minth A. ellen. <Kóbori Máté c. Mészáros Gergelyné • 1605. május 9.>

Deliberatum: Az buczumi oláhokat az szék nem haggya hatalmon, mivelhogy bíró uram akarattyából hozták el az marhát, hanem tartoznak fölszabadítani az marhát és Eötuös Mihált az oláhok keressék bírája előtt. <Girovan Ştefan és társai c. Ötvös Mihály>

Kóbori Máthé vallya procuratornak Giarmati János deákot NagiLábú Gergölyné ellen. <Kóbori Máté c. Mészáros Gergelyné • 1605. május 23.>

Deliberatum: Mivelhogy Piskóczi Lukácsné idézte volt törvénnek Sánta Györgynét és, A. lévén, nem compareált, az I. kéczör girára iratta, immár harmadszor absolutiót kíván. Ergo az szék is absolvállya az I-t az A-nak keresetitől és indebitán vagyon az méltatlan háborgatásért fl. 12. d. 50. <Piskóczi Lukácsné c. Sánta Györgyné>

Deliberatum: Az szék megítéli TótVáraggiai Márthonnénak az ő keresetit az 20 forintról Márthon deák ellen, mivelhogy kéczör meggiráztatta és succumbál, [mert] semmivel nem ótalmazza magát et ad 15. diem exsecutio conceditur, ha leszön ki[t] exsequálni az 20 forintról. <Tóthváraggyai Mártonné c. Révész Márton>

[fol. 66^v] Deliberatum: Mivel Szwcz Fábiánné bizonságra fogott volt, hogy meghdoceállya, hogy Czizár Györgyné felelt volna marhája felől, ad[ott] egy bizonságot be, de semmit nem derogált neki. Az I. pedig absolutiót kíván és indebitát is követ rajta az méltatlan keresetért. Ergo az szék absolvállya Czizár Györgynét az Szwcz Fábiánné keresetétől és az méltatlan keresetért indebitán haggya érötte fl. 12. d. 50. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné • 1605. május 23.>

TóthVáraggyi Márthonné^[235] vallya procuratornak Gáltőj Mihált mindön pörösi ellen. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. jún. 6.>

Alkottunk megh az búza- és kölespásztorokkal ilyformán, hogy két níl búzátúl fél véka búzát aggyanak nekik, ez mellett mindön níl búzátúl három-három pénzt egyczör, de többször ne. Az kölestől, mindön níl kölestől fél-fél véka kölest, annakfölötte, mindön níl kölestől egyczör két-két pénzt, de többször ne és ők is tartozzanak olyformán őrizni, hogy ha valakinek marháját az kártevő helyen talállyák, tahát tartozzanak ők az seczségöt[?] megvenni és az marhát az káros embör kezében adni. Ha pedig gon[d]viseletlenségök miatt valaki kárth vall, tahát ők tartozzanak az káros embört megelégíteni, ha az kártevőt, akár embör legyön, akár marha, elő nem adhattyák és, valameddig kalongyában kinn áll, mindh búza és köles, mindhaddig tartozzanak őrizni mindön kár néköl.

Kálmánczej Miklós deák jobbágya, Seötnekj György vallya procuratornak Bun Lukácsot és az urát is, Miklós deákot mindönök ellen.

Bizonságh, Betlen Eötuös István, Feiérvárat lakó, hite szerénth referálá az szék előtt, hogy Szakácz Tamásnénak meghmondotta, hogy Pap Benedökné idézteté az urát és azt mondotta Szakácz Tamásné, hogy az ura itthon nincsen, de mikor megjő, megmongya az urának. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. május 23.>

[fol. 67^r]Anno 1605, die 23 mensis Maii sedes celebrata est.

Dálnoki János vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánt is Mészáros Pétör, úgy minth I. ellen. <Dálnoki János c. Mészáros Péter • L. alább>

Szakácz Tamásnak az szék procurator haladékot ad Pap Benedökné ellen. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. jún. 6.>

Czizár Györgyné az fölváltságh mellett giráztattya Szwcz Fábiánnét, úgy minth A-t d. 48. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné • 1605. jún. 6.>

Cellér Ambrus az fölváltságh mellett giráztattya, úgy minth A-t, Eötuös Jánost d. 48. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. jún. 6.>

Horuát Szabó Györgynének az szék procurator haladékot ad Döbröczeöni Gáspár deákné és az ura, Gáspár deák ellen. <Szabó Györgyné c. Debreceni Gáspár és felesége • 1605. jún. 13.>

Sz[ű]cz Pétör giráztattya Mézáros Jánost, úgy minth I-t d. 24. <Szűcs Péter c. Mészáros János • 1605. jún. 6.>

Causa Joanni[s] Dálnokj Albensis, ut A. contra Petrum Mézáros, similiter Albensem, velut I.

Cum protestatione: Ezért citáltuk ez I-t, hogy ez jelönvaló 1605. esztendőben, úgyminth 21 Maii, mivelhogy az jgeniek bejöttek volt Igenbeől néminemű élésért, én is otth állok vala az jgeni ember szekere faránál. Az kapu közöl, tudniillik, az Szenth Mihálj kapuja közöl kijövén az I., nem tudatik, mi gondolattyából, oly szót monda énneköm, ki énhozzám, tanácsbeli jámbor negyven embörhöz nem illött volna: "Te, Dálnokj János, megérdömlenéd, ha az ebeknek levágnának és az ebekkel etetnének". Mégis, azért ezt énneköm semmiképpen nem mondhatta volna őkegyelme, merth én, ha szegény vagyok is, itth kegyelmetek között hitös eggik[!] vagyok, másik az, hogy jámbornak, váras tagjának tartom magamat, árulót szoktak az ebeknek levágni. Azért, ha az törvény mongya [és] ennek az mondásnak jó okát nem adod, hát fejednek eleséséhez szóllok érötte, merth én azt nem érdömlöttem volna, ezután sem érdemlöm. Liceat. I. petit par et conceditur. <Dálnoki János c. Mészáros Péter • 1605. jún. 6.>

[fol. 67^v] NagiLábú Gergölyné giráztattya Kóbori Máthét, úgy minth A-t d. 48. <Kóbori Máté c. Mészáros Gergelyné • 1605. jún. 6.>

Barbélj György, úgy minth I. giráztattya jam secundo NagiLábú Gergölynét, úgy minth A-t d. 48. <Mészáros Gergelyné c. Borbély György • 1605. jún. 6.>

Vizaknai Pétört, úgy minth A-t giráztattya Szwcz Pétör, úgy minth I. d. 48. <Vizaknai Péter c. Szűcs Péter • 1605. jún. 6.>

Czizár Máttyás, úgy minth I. giráztattya Barbélj Mihált, úgy minth A-t d. 48. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. jún. 6.>

Én, Barbélj György attam must fejében az majorbeli Drabant Jánosnak két forintot, eggik forintyát hat vödörre, másikat hét vödörre.

Anno 1605, die 1 mensis Junii, Eőz Mihályné hiti után így valla, hogy: Hallottam az Feölfeöldiné nénnyétűl, Nagi Mártonnétúl, hogy mondotta, hogy hítták kilencz pénzre, de úgy, hogy enni nem adnak, de ő sem menth.

Czizár Györgyné jam secundo giráztattya Vinczeön lakó Szwcz Fábiánnét, úgy minth A-t d. 48. <Szűcs Fábiánné c. Csiszár Györgyné>

Barbélj Mihály vallya procuratornak Gáltőj Mihált mindön pörösi ellen. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. L. alább>

Teöreök Jánosné deponálá az girát egy arany győrővel pro d. 48, mellyet bíró uram kezében hagy.

Deliberatum: Mivelhogy Teöreök Jánosnénak az szék deliberála volt Mézáros Pétör ellen, mely súlyosnak teczött volt neki és fölváltotta volt, most immár az fölváltságh mellett procuratora által ugyanazon első deliberatiónak propositióját aggya be, kinek az I. terhét kívánnya. Teczik azért az széknek, hogy semmiképpen be nem adhatná, hogy pedig beaggya, indebitán vagyon érötte fl. 12. d. 50

Teöreök Jánosné deponálá az girát, egy ezüst kalánnal pro fl. 1 Mézáros Pétör ellen.

[fol. 68^r] Teörök Jánosné igéri feleletit hodie per totum beadni az fölváltságh mellett Mézáros Pétör ellen. I. petit par et conceditur. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. jún. 13.>

Cellér Ambrus jam secundo giráztattya Simándi Eötuös Jánost az fölváltságh mellett, úgy minth A-t d. 48. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. jún. 13.>

Pap Benedökné igéri feleletit hodie per totum beadni az fölváltságh mellett. A. petit par et conceditur.

Pap Benedökné protestál, Sófia aszszony[!], hogy az fölváltság mellett Szakácz Tamást tellyességgel melléje bocsátotta törvénnek és hagyott szólnunk, az mely terhön marattunk volt, ez után nem tartozunk vele. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné • 1605. jún. 20.>

Szwcz Pétör jam secundo giráztattya Mézáros Jánost, úgy minth I-t d. 24. <Szűcs Péter c. Mészáros János>

Pap Benedök vallya procuratornak Bun Lukácsot mindönök ellen.

Dálnokj János, úgy minth A. giráztattya Mézáros Pétört, úgy minth I-t d. 24. <Dálnoki János c. Mészáros Péter>

Barbélj Mihály igéri feleletit hodie per totum beadni Czizár Máttyás ellen. I. petit par et conceditur. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. jún. 13.>

NagiLábú Gergelyné deponálá az girát, úgy minth A. Barbélj György ellen egy arany győrővel, mellyet bíró uramnál hattak pro d. 48. <Mészáros Gergelyné c. Borbély György>

NagiLábú Gergölyné jam secundo giráztattya Kóbory Mátét, úgy minth A-t d. 48. <Kóbori Máté c. Mészáros Gergelyné • 1605. jún. 13.>

Szwcz Pétör jam secundo giráztattya Vizaknaj Pétört, úgy minth A-t d. 48. <Vizaknai Péter c. Szűcs Péter>

Székeölj Andrásné Beczkj Anna aszszony vallya procuratornak Gáltőj Mihált Feiérvári Mézáros János ellen és az urát is, Székeölj Andrást.

Barbélj Dömötör vallya procuratornak Gálteőj Mihált Czizmaczia István ellen. <Borbély Demeter c. Csizmadia István • L. alább>

[fol. 68^v] Barbélj Mihályné, Elona aszszony vallya procuratornak Gálteőj Mihált és Beczkj Andrást mindön pörösi ellen. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • L. alább>

Louáz Jánosné vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen, Lénárt Istvánt is. <Lovász Jánosné c. Szabó Pálné • L. alább>

Czizár Máttyás vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánt, boczárdit Barbélj Mihály és az felesége ellen. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • L. alább>

Kis Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárth Istvánth, boczárdit az felesége ellen. <Kis Mihály c. Kis Mihályné Katalin • L. alább>

Sánta Györgyné^[236] vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánt, boczárdit Kis Mihályné ellen. <Sánta Györgyné c. Kis Mihályné • L. alább>

Causa circumspecti Michaelis Kis Albensis, ut A. contra consortem eiusdem, Catharinam, velut I.

Cum protestatione: Illyen feleletöm vagyon az én feleségömhöz, Katalin aszszonyhoz, ki lakik ugyan Giulafeérvárat, hogy ez jelenvaló 1605. esztendőben, úgyminth ez elmúlt napokon, sok helyekön engömet, jámbor urát nagy, sok, éktelen szókkal gyalázott, salvo honore: "az kurta bestye hírös kurvafia", de ugyan "kurta kurvának" is mondott, "engömet elűzött és Sánta Györgynével latorkodik". Azért én az nem vagyok, sem kurva nem vagyok, sem parázna nem vagyok, hanem jámbor szömély vagyok, az eskött uraim közzöl eggik jámbor vagyok. Azért az minémű szókkal engömet gyalázott és szidalmazott, ha azt énreám bizoníttya, tahát meg köll érötte halnom. Ahol reám nem bizoníttya, énneköm ő feleségem lévén, engömet nyelvével megölt, azt mondom, si juris, hogy ha meg nem bizoníttya, meg köll érötte halni, si juris. Ha pedig tagaggya, bocsásson ki az szék s megbizoníttyuk. Liceat. I. petit par et conceditur ad 3. diem. <Kis Mihály c. Kis Mihályné>

[fol. 69^r] Cum protestatione: Illyen szó[n]k vagyon Kis Mihálynéhoz, Katalin aszszonyhoz, hogy ez jelenvaló 1605. esztendőben, ez elmúlt napokban engömet, Sánta Györgynét, Anna aszszont nagy, rút, éktelen, mód néköl való szókkal gyalázott, salvo [honore], nilvánvaló kurvának szidott és azt monta, hogy az ő ura, Kis Mihály énvelem paráznájul él, mellyet ha tagadna, bocsásson ki az szék s megbizonítom, hogy azt mondotta. Azért miúlta itth laktam, mindhéltig tisztösségömre laktam, avval az élettel soha nem éltem, mellyet ő énhozzám mondott. Azért, ha reám nem bizoníttya, tahát kegyelmetektől mindh, fejenkénth Isten szerénth való deliberatiót várok és megvárom annak az bűntetését ítéltetni az széktől, si juris. Egyéb dolgokról is, az mit mondott és cselekedött, szabad legyön mindönt bizonítanom. Liceat. <Sánta Györgyné c. Kis Mihályné • 1605. okt. 31.>

TóthVáraggi[ai] Márthonné^[237] remitállya az fölváltság mellett való utolsó propositióját és az elsőhöz áll egy arany győrővel, mellet bíró uramnál hagy pro fl. 1.

I.,^[238] Mézáros Pétör replicat az fölváltságh mellett: Ím, értöm, mit felelsz, hogy bizonságod mia fogyatkoztál meg. De arra én azt mondom, hogy mikor kegyelmetek deliberált nekie, hát azelőtt eleget bizoníthatott volna, elégh ideje volt nekie, ez pedig, az én bizonságom világosson behozta volt, hogy ő engömet csak MihálczFaluáig fogadott volt. Addig én őtet békösségössön hordoztam, semmi kárt nem vallott, ha onnét megtérítötte volna az én szekeremet, tahát egy pénz kárt sem vallott volna se ő, se én. Ezt is behozta világosson az bizonság, hogy az mindhéltig járt út volt és az víznek nagyságáról én nem tehettem. Ha mindh magam s mind marhám, mindh szekerem odahattam [fol. 69^v] volna az vízben, őmiatta lött volna, s kin tutták volna mindh az én dí[j]omat s mind az többit megvenni. Az mi pedig az kalmár árut nézi, azt én sem föl nem fogattam, sem nem tuttam, hogy az szekeremön légyön, melyre magamnak hitöt is kértem volt, most is kérök, az többiről is pedig, most is hitöt kérök, hogy ezök mindh úgy voltak, az minth feleltem. MihálczFalván túl, valameddig engömet hordoztál, marhástúl egy pénzt sem fizettél te énneköm, hanem az én jóakaratomból cseleköttem. Az mely búzát felelsz, azt sem fogattam, azért tuggya kegyelmetök, hogy az víznek rakonczája nincsen, azért, ha módom lészön benne, mindönth bizonítok. Liceat.

A. cum protestatione dicit: Holott azt tagadod, hogy Mihálczfalván túl énneköm nem voltál volna szekeresöm, az mely kevés bor az szekérön volt, tovább nem mertem volna én vinni, hanem te késztettél reá. De az mi az többit nézi, szekeredön volt marhám, ergo mingyárt szekeresem voltál. Mikoron viszszajöttünk volna pedig, egynéhányan monták teneköd, hogy nem jó út az, én is montam, de velle et nolle, magad akarattyából, az derék utat elhagyván, úgy tértél erre az veszödelmes útra. Ahol az többi elment, híttalak arra, ha arra jöttél volna, nem vallottam volna kárth, noha nincsen rakonczája az víznek, te szófogadatlanságod miatt esött, az mi esött. Bocsásson ki az szék s megbizonítom, kit bizonságommal föl nem érek, juramentommal confirmálom, reportálván az inquisitiót, ex pena[!] potentie[!] et estimatione[!] kívánom megítéltetni, si juris, az 32 forintot in summa[?], az kit érth volna az én marhám. Liceat.

A.,^[239] cum protestatione: Ahol azt mondod, hogy te tovább nem mentél volna MihálczFalvánál, hanem én kénszörítöttelek tégöd reá, ha meg nem bizonítod, azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat.

Deliberatum: Mindh az két fél bizoníccson juxta actionem ad 8. diem. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. jún. 20.>

[fol. 70^r] Deliberatum: Mivelhogy az fölváltságh mellett semmit Szeőcz Fábiánné nem felel, hanem tellyességgel succumbált, ergo az kéczör girázás után az első törvént haggya helyén az szék.

Simándi Eötuös János deponálá az girát egy arany gyűrűvel, mely bíró uramnál vagyon pro fl. - d. 96.

Deliberatum: Mivelhogy az szék az Cellér Ambrus propositióját leszállította volt és ugyanazon propositióját aggya be, kinek az más fél terhét kívánnya, azért úgy teczik az széknek, hogy be nem adhatta volna, hogy pedig beaggya, terhön vagyon érötte fl. 12. d. 50.

Cellér Ambrus deponálá az indebitát egy arany győrővel fl. 1.

Cellér Ambrus igéri feleletét hodie per totum beadni Eötuös János ellen. A. petit par et conceditur. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. jún. 20.>

Horuát Szabó Györgyné deponálá az hitöt Deöbreöczeöni Gáspár deák ellen, hogy őtet nem idéztette Gáspár deák, hanem csak az felesége, ergo az indebitán rajta vagyon az fl. 12. d. 50. az méltatlan keresetért.

Horuát Szabó Györgyné, úgy minth I. giráztattya Deöbreöczeöni Gáspár deáknét, úgy minth A-t d. 48. <Szabó Györgyné c. Debreceni Gáspár és felesége • 1605. jún. 20.>

I., Czizár Máttyás respondit cum protestatione: Ím, értöm, hogy azt feleled, hogy én tégödet szittalak volna, tellyességgel ugyan meg is neveztelek volna tégödet, holt dí[j]odat feleled hozzám, mellyet ugyan nem is felelhetnél, azért azt mondom, si juris, hogy én tégödet, Barbélj Mihált, tudásom szerénth nem szittalak, minthhogy mindh az ketten mőves embörök vagyunk s, [ha] meg nem bizonítod jámbor szömélyökkel, hogy én tellességgel tégödet szittalak s megneveztelek, [ha] azt úgy meg nem bizonítod, azt mondom, hogy indebite vexálsz. Liceat.

Deliberatum: Az szék kibocsáttya az A-t bizonságra ad futuram sedem. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • L. alább>

Eötuös Imröhné vallya procuratornak Gáltőj Mihált Cimbalomos János ellen. <Ötvös Imréné c. Cimbalomos János • 1605. jún. 20?>

[fol. 70^v] Barbélj Dömötör igéri feleletit hodie per totum beadni Czizmaczia István ellen. I. petit par et conceditur. <Borbély Demeter c. Csizmadia István • 1605. jún. 20.>

Czizár Máttyás igéri feleletit hodie per totum beadni Barbélj Mihály ellen. I. petit par et conceditur. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. jún. 20.>

Az feiérvári polgárok igérik feleletöket hodie per totum beadni Barbélj Mihályné ellen. I. petit par et conceditur. <Gyulafehérvári alsó tanács c. Borbély Mihályné • 1605. okt. 26.>

Kóbori Máténak az szék dilatiót ad NagiLábú Gergölyné ellen, mivelhogy az hadban vagyon. <Kóbori Máté c. Mészáros Gergelyné>

Teőriek vallyák procuratornak Bíró Jánost, az váraggiaj bírót az giógi oláhok ellen. Almási Gáspár jobbágya, Giógion lakó Jonas Szeömedre vallya procuratornak Bun Lukácsot az teöriek ellen. <Algyógyi jobbágyok, Szömedre Ionaş c. türiek • L. alább>

Nirő Jánosné vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen.

Deliberatum: Az teöriek bizoníccsák meg, hogy saját, igaz pénzén vötte, bizonyos szömélyek előtt az ökröt, azonkivöl, ha az eggyet vötte-e, avagy többet ad 3. diem. Bizonsága után törvényök lészön. <Algyógyi jobbágyok, Szömedre Ionaş c. türiek>

Louáz Jánosné vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen.

Louáz Jánosné protestál, hogy Szabó Pálné azt mondotta, hogy miérth nem mondotta meg, hogy megtalálta és jó áldomását atta volna. <Lovász Jánosné c. Szabó Pálné>

Vizaknaj Márthon, úgy minth I. giráztattya az ő pörösét, Száz Mihált d. 48.

Romazi Lukács^[240] hiti után vallya, hogy szömével látta, hogy az Pinárdi Pálné ökrei valának az Tordaj Dömötör szőlőjében és azok tötték az kárt.

Sebeösi Mihály vallya procuratornak Gálteőj Mihált Tordai Fazekas István, úgy minth I. ellen.

Mézáros Pétör protestál két dolgon: [Először], hogy bizonságra kérezött volt ki, bizonsági pedig itthon nincsenek, Vas Jánosnéval oda[vannak], ha megjönnének, ő is örömest bizonítana. Másikon azon, hogy valamellikét az relatoriának, ha idő előtt költ volna, szabad legyön ellene contendálnunk.

[fol. 71^r] Teörök Jánosné is protestál, hogy in prima köllött volna időt kérnöd hozzá, most immár késő. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. nov. 14.>

Deliberatum: Mivelhogy Simándi Eötuös János ennekelőtte való széknapján is kívánta, hogy kezesök legyenek Cellér Ambrusé[r]t és az törvény megtalálta[!], hogy Pap Benedök tellyes gondvisölője Cellér Ambrusnak, azért nem kívánhat egyéb kezest. Most, újobban procuratora által [ismét] megh akarja kezesíteni Cellér Ambrust, melynek az Cellér Ambrus procuratora az törvénytől bőntetését kívánnya. Teczik azért az széknek, hogy semmiképpen az elébbi törvénth nem háborgathatná, hogy pedig azt forgattya, az szék indebitán marasztya érötte fl. 12. d. 50.

Simándi Eötuös János deponálá az indebitát egy arany győrővel pro fl. 1.

A., Eötuös János respondit cum solita protestatione: Ez okon citáltattalak volth, hogy ennekelőtte való időkben ugyanitth, GiulaFeiérvárat engömet árulónak montál volth, meg is fogtattál volth, kit semmiképpen nem cselekedhettél volna, hanem törvény szerénth procedáltál volna, és erről adott énneköm az törvény sententiát, avval exsequáltak énneköm, az mith exsequáltak, azért nem tartozom teneköd semmivel. Liceat ad ulteriora.

I., Cellér Ambrus subiungit: Azt mondom én az ellen, hogy én tégödet árulónak nem mondottalak, merth nem is volt módom benne. Minthhogy az fogtatást is emlegeted, azért is én teneköd dí[j]odon nem voltam, m[er]th először te fogtattál engömet meg, melyre jövendőben gondom lészön, miérthhogy teneköd is semmi örökségödet nem tuttam itth ez helben, még most sem tudom. Tahát, ha esött is az mellémtartatás, azérth esött, ha esött. De, ha meg nem bizonítod, hogy én tégödet árulónak mondottalak, hogy ugyan megneveztelek: "Te, Eötuös János, áruló vagy te!", ha ezt meg nem bizonítod, azt mondom, si juris, hogy az felöl megnevezött paenán[!] rajta vagy. Azért, ha valamit mondottam is, melyre nem emlékezöm, tahát én is kikéreczöm alkolmatos időre, hogy meg ne fogyatkozzam, mindönth szabad legyön bizonítanom. Liceat.

[fol. 71^v] Deliberatum: Mindh az két félt kibocsáttya az szék bizonságra feleletök tartása szerénth ad futuram sedem. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. okt. 24.>

Horuát Szabó Györgyné jam secundo giráztattya Deöbreöczeöni Gáspár deáknét úgy mint A-t, d. 48. <Debreceni Gáspár deák és felesége c. Szabó Györgyné>

Deliberatum: Ennekelőtte való széknapján az törvény úgy deliberált volt, hogy Pap Benedökné keresse bírája előtt Szakácz Tamást, mellyet értvén, Pap Benedökné fölváltotta volt [az pert], most az fölváltság mellett, mikor proponálnának, azt mongya Szakácz Tamás, hogy most is te kezedben és hatalmadban vagyon az bolt és pénzöm is oda vagyon. Mellyet értvén Pap Benedökné, tudománth tészön és azt mongya, hogy ő megelégszik az bolttal, hanem az adósságért keresse törvény szerénth. Teczik azérth az törvénnek is, hogy az szék színén mongya, hogy Pap Benedökné kezében vagyon az bolt, azért az szék is kezében haggya az boltot és az adósságért keresse suis modis. I. apellat, sed non conceditur. Az apellatio nem engettetik, mivelhogy ő maga nyelvével mongya az szék színén, mert, az mi egyczör teczött,^[241] másszor is teczeni köll. <Szakács Tamás c. Pap Benedekné>

Deliberatum: Mivelhogy nem tagaggya Czimbolomos János az adósságot, azt sem tagaggya, hogy társ nem volt volna Eötuös Imröhnél. Teczik azért az széknek, hogy Czimbalomos János fizesse meg ad 15. diem az két forintot Pap Benedöknének^[242]; ő[?] keressön társot magának. <Ötvös Imréné c. Cimbalomos János>

I., Czizmaczia István respondit cum protestatione: Ím, értöm feleletödben mit mondasz, hogy az feleségöd Huniadon létében köldött volth néminemű szőnyeget és kárpitot szállásomra. Azt is mondod, hogy az némötökhöz attam magamat társul. Mellyet mikor köldöttél-e, nem-e, én az szálláson sem voltam, föl sem fogattam, hozzá sem nyúltam, mellyet, mikor el akartam onnét indulni, az te embörödnek megmondottam: "Hogyha ide hoztad-e vagy nem, elvigyed innét, merth én gongyát nem viselem!" Oka ez, hogy énneköm sem ökröm, sem szekerem nincsen, [fol. 72^r] azért nem feleltem felőle, sem föl nem fogattam, minthogy az szekér nem enim, hanem másé volth. Sem az szekérre pedig föl nem töttem, sem az németökhöz magamat társul nem attam, hanem, az ki kezében adattad, avagy attad, avagy az ki az szekérre föltötte s onnat elhozta, keressed azt. Azért azt mondom, si juris, hogy engömet indebite vexálsz. Tudom, hogy az én marhámat, az ki az szekérön volth, valamenni az szekérön volth, mindh elvötték az hatalmasok mitőlönk. Azért bocsásson ki az szék, bizonítok, az mith bizoníthatok, bizonságom mellé magamnak is hitöt kérök, hogy ezök így voltak, az minth felelöm, azért azt mondom én, hogy megmondottam én, hogy vidd el innet. Liceat.

A. respondit: Egyfelől tagadod, másfelől azt mondod, hogy kínáltál az én marhámmal, harmadfelől azt mondod, hogy szömöddel sem láttad, így, azaránth kiteczik, hogy te hoztad el az én marhámat, magad nyelve vallását.^[243] Azonkivöl is bocsásson ki az szék s megbizonítom, hogy te hoztad el, valahová tötted, ha jó okát nem adod, első propositióm tartása szerénth való poenával kívánom meg adiudicáltatni. Ha kívántatik, hitöm az bizonság mellé, avval is confirmálom. Liceat.

I. subiungit: Ím látom, hogy azt kívánod, hogy megvilágosíccsam, de az mely embörtől az feleséged odaküldötte, nem köldötte-e, tahát az könyörgött énneköm, hogy elhozzam, annak mondottam, én szemömmel sem láttam, hogy elvigye onnat. Bocsásson ki az szék s megbizonítom ezöket is. Liceat.

Deliberatum: Bizoníccson mindh az két fél feleleti tartása szerénth ad futuram sedem. <Borbély Demeter c. Csizmadia István • 1605. okt. 19.>

I., Barbélj Mihály respondit cum protestatione: Holott azt proponálod, hogy erdő oltani vetöttek volna engömet. Eczör az mikor vetöttek, oda volt az öcsém. Másodszor engömet senki nem vetött, sem azelőtt. Ha mikor pedig zálagért odajöttél s reád támattam, tagadom azt. Doce! Az kire reá támadnak, fegyverrel szoktak támadni, de én tégedöt kértelek szép szóval, hadd aggyam elő bíró uramnak dolgomat. [fol. 72^v] Láttam azt, hogy nem várod, szabaddá[?] hattalak az szálag elvétellel[?], hanem magad jó akarattyából kiáltottad, hogy reád támattam. Azért, ha meg nem doceálod, azt mondom, hogy indebite vexálsz. Azután bíró uramhoz mentem, bíró uramnál létömben szálagért mentél és elhoztad, meg is bőntettél engömet, tiltottam, hogy be ne így add[?], kiről protestáltam, neköm is gondom lészön reá jövendőben. Liceat plura.

A. subiungit: Ím, értöm, hogy azt mondod, hogy senki tégödet nem vetött. Azt is mondod, hogy az öcséd oda volth. Azt kívánom, hogy megbizoníccsad. Azt is tagadod, hogy énreám nem támattál, de én megbizonítom, magamnak is hitöt kérök. Azt is mondod, hogy szabaddá hattál az szálaghozással. Azt is kívánom, hogy megdoceált[!], mellyet hitömmel is megconfirmálok. Liceat. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. júl. 25.>

Tordai András deák vallya procuratornak Bun Lukácsot az feiérvári bíró, Százvárasi János ellen.

Az feiérvári bíró, Százvárasi János vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárth Istvánth, Simándi Eötuös János, most Feiérvárat lakó ellen.

Bun Lukács protestál, hogy az miulta az én nílamban [az] földet búzával bévetették, mindh tudakoztam azulta, hogy ki vetette be, de meg nem tudhattam, hanem, most mentem végére, hogy valami dállaj oláhnő-é vagy kicsoda vetötte be, azért ezután gondom lészön reá, mivelhogy udvarbíró pöcsétivel is tiltottam róla.

Barbélj Mihály vallya procuratornak Gálteői Mihált mindön pörösi ellen. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. okt. 24.>

Barbélj Jeremiás relictája vallya procuratornak Gáltőj Mihált mindön pörösi ellen. <Gyulai György, Boldizsár papné c. Borbély Jeremiásné • 1605. aug. 8.>

[fol. 73^r]Anno 1605, die 8 mensis Augusti sedes celebrata est.

Gjulai György és Boldisár papné vallyák procuratornak az sárdi bírót Barbélj Jeremiásné ellen. <Gyulai György, Boldizsár papné c. Borbély Jeremiásné • 1606. jan. 16.>

Strásai Petru Nikura protestál, hogy ő jelön előjött az szék eleiben és kész volt volna jurálni az Vizaknaj Pétör pöri felől, de az ő pöröse elő nem jött, ha pedig kívántatik, ezután is kész az juramentomra. <Vizaknai Péter c. ?>

Eniedön lakó Varga Pétör vallya procuratornak Bun Lukácsot és Boczárdon lakó Lénárt Istvánth mindön pörösi ellen.

Causa Petri Varga Eniediensis, ut A. contra Caterinam consortem quondam Matthie Louas Albensis, velut I.

Cum protestatione: Ezért citáltuk Louas Máttyásné Katalin aszszonth bíró uram pöcsétivel, ki lakik ugyanitth Feiérvárat, Feiér vármegyében. Lakott énneköm, Varga Pétörnek egy néném ugyanitth Feiérvárat az Oláh uczán, Szegedi Mihályné házok szomszédságában, Kupagiártó Gáspárné, Katalin aszszony, ki Gáspár hal[ál]a után menth volth Kouázi Mihályhoz, az ifjúhoz, mely Kouázi Mihály megholth, maradott volt Kouázi Mihálytúl egy leánkája. Mikor az nénémet is Isten ki akarta volna ez világból szólítani, halála előtt tött illyen testamentomot Kovázi Mihályné, Katalin aszszony: "Hagyom az kisleányomat, Örsiköt az szépannyának, Kouázi Pétörnének, Sófia aszszonnak egy házzal, két ezöst pohárral, kiben [vagyon] több egy giránál, néminemő dirib-darab ezöstökkel, egy pártaöv[v]el, ki egy girás, fejér ruhákkal", kik föl vannak az testamentomban írva. Azonkivöl is, az kik föl nem volnának az testamentomban írva, tahát azokat is, ha az törvény mongya, hit szerénth kívánom előadatni véle, az kik én nénémtől marattak. "Hagyom pedig illyen conditióval, [fol. 73^v] hogy ha az én leánom meghal, tahát az én attyámfiára maraggyanak, Varga Pétörre az én javaimnak harmaggya, de ha Kouázi Pétörné anyánk meghhal, tahát mindh az én attyámfiára, Varga Pétörre maraggyon". Minthhogy mindh az én néném leánkája meghholt, mindh pedig Kouázi Pétörné meghholth, tahát azt mondom, si juris, hogy énreám szállottanak azok az jók, minth attyafira, merth én[!] KupaGiártó Gáspárné énneköm vér szerénth való attyámfia volth, annyéra, hogy az ő apja s az én apám eggyek voltak. Minthhogy Kouázi Pétörné megholth, az minth hallottuk, mindön javai te kezedben marattanak, azok között pedig az én attyámfiátúl maratth jók is, azt hiszöm, hogy te kezednél vagyon benne. Az ki vagyon pedig, az törvénytől elő kívánnyuk adathni veledh, az ki pedig jelön nincsen, az árát megh kívánnyuk adatni veled. Liceat plura. I. petit par et conceditur ad 3. diem.

I. dicit: Az mi én kezemnél vagyon benne, én előadom, melyre protestál az A. [és] deliberatiót is vár.

Deliberatum: Mivelhogy az szék színén megigéri azt az I., mi nála vagyon benne, teczik az széknek, hogy harmadnapra tartozik előadni. Az mi az több dolgot nézi, abban megaggya az szék párt[!] ad 3. diem. <Varga Péter c. Lovas Mátyásné • 1605. szept. 26.>

Barbélj Pál vallya procuratornak Feiérvárat lakó Gáltőj Mihált Barbélj Dömötörné ellen. <Borbély Demeterné c. Borbély Pál • 1605. szept. 26.>

Neömös Gergöly, itth Feiérvárat lakó vallya procuratornak Várag[gy]aj Bíró Jánost Enieden lakó Varga Pétör ellen. <Varga Péter c. Nemes Gergely • 1605. szept. 26.>

Causa Petri Varga Eniediensis, ut A. contra Gregorium Neömös Albensem, velut I.

Cum protestatione: Ezért citáltuk Neömös Gergöly uramat kegyelmetök eleiben az bíró uram pöcsétivel, itth FeiérVárat lakót, hogy ez elmúlt széknapján Eniedön lakó Varga Pétör idézte [fol. 74^r] volt Katalin aszszonth, Kouázi Pétörné menyét néminemű marháknak megadására, melyben az szék színén tagadást nem tőn, hanem megigéré. Mikor az napon reámentönk volna, ada két kis ezöst pohárt elő, egy pártaövet, egy palástra való kapcsot, valami hitván fejér ruhát is. Nem tudatik mi gondolattyából Gergely uram eggik pohárt és egy pártaövet megtartá, mellyet akkor is kértönk, most is kérjök az szék színén, ha megaggya, elveszszök, ha meg nem aggya és jó okát nem aggya megtartásának, tahát azt mongyuk, si juris, hogy hatalmasul tarttya és becsöjével várjuk megítéltetni az törvéntől, merth, tudomásunk szerénth, mi őneki egy pénzével sem vagyunk adós, az én marhámat semmiképpen nem tarthatta volna megh. Liceat plura. I. petit par et conceditur ad 3. diem. <Varga Péter c. Nemes Gergely>

Louas Máttyásné, Catalin aszszony vallya procuratornak váraggiaj Bíró Jánost Eniedön lakó Varga Pétör ellen. <Varga Péter c. Lovas Mátyásné>

Barbélj Dömötörné vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánt is Barbélj Pál ellen.

Causa consortis nobilis Demetri[i] Barbélj Albensis, ut A. contra circumspectum Paulum Barbélj, similiter Albensem, velut I.

Cum protestatione: Ezért citáltuk Barbélj Pált bíró uram pöcsétével kegyelmetök eleiben, hogy, mikor az én attyám[at], Barbélj Gáspárt az Úristen ez világból kiszólította, ki lakott itth Feiérvárat, ugyan Feiér vármegyében, hagyott volth énneköm egy kevés pénzt testamentomban, mely pénz volt Pál uram birtokában, melynek őkegyelme nagyobb részét meg is atta. Az kit megadott, azt őkegyelmétől nem kéröm, vagyon hátra ötvenöt forint, azt őkegyelmétől sokszor kértök, kéretém is, most is kéröm az szék színén, ha meghaggya, elveszöm, ha megh nem aggya és jó okát nem aggya megtartásának, tahát azt mondom, si juris, hogy hatalmasul tarttya és böcsöjével várom meghítél[tet]ni. Liceat. I. petit par et conceditur ad 3. diem. <Borbély Demeterné c. Borbély Pál • 1605. okt. 19.>

[fol. 74^v] Anno 1605, die 28 mensis Septembris sedes celebrata est.^[244]

Nagi Ferenczné vallya procuratornak Bun Lukácsot^[245] Pap Jánosné, Katus aszszony ellen. <Nagy Ferencné c. Pap Jánosné • 1605. okt. 24.>

Rácz Dávidné, Katus aszszony vallya procuratornak Bun Lukácsot mindön pörösi ellen. <Rác Dávidné c. Szatmári Demeterné • L. alább>

Deliberatum: Az szék kibocsáttya Barbél Pált számvetésre Barbély Dömötörnével, ha számot vethetnek, jó s, ha nem, az jövendő széknapjára állyanak elő törvénre és igazíttassék törvény szerént az dolog köztök. <Borbély Demeterné c. Borbély Pál • 1605. okt. 24.>

Deliberatum: Czizár Miklós jobbágyának az szék megítéli az ökröt, az ki Kouácz Miklósnál vagyon, de így, hogy az Czizár Miklós jobbágya harmadmagával reáesköggyék, hogy saját igaz marhája és nem adósságért vötték el, hanem úgy, minth hatalmasok, méltatlanul vötték el. Kouácz Miklós keresse pénzét, kinek atta. <Csiszár Miklós jobbágya c. Kovács Miklós • 1605. okt. 26.>

Protestál Czizmaczia István, hogy Barbéli Dömötör kikéreczött volt bizonságra és semmit nem doceált, azért ennekutána ne bizoníthasson, ha bizonít is, szabad legyen ellene contendálnunk. <Borbély Demeter c. Csizmadia István • 1605. okt. 24.>

Szakmári Dömötörné vallya procuratornak Gálteőj Mihált és boczárdi Fodor Tamást Rácz Dávidné ellen.

Causa consortis egregii Davidi[s] Rácz Albensis, ut A. contra consortem Demetrii Szakmári, similiter Albensem, velut I.

Cum protestatione ezért citáltuk Szakmári Dömötörné, Anna aszszont, ki lakik ugyanitth Feiérvárat, Feiér vármegyében: Ez elmúlt esztendőkben kértünk volt tőle 50 pénzt, attunk volt szálagban az 50 pénzért egy arany györőt, mely győrőt kértenek uramtúl nyolcz forinton. Azért sokszor kértem tőle az györőt. Ím, az ötven pénzzel most is kéröm az szék színén és az szék előtt jelön leteszöm az ötven pénzt. Ha megaggya, elveszöm, ha meg nem aggya s jó okát nem aggya megtartásának, azt mondom, hogy hatalmasul tarttya és böcsöjével várom megítéltetni. Liceat. I. petit par et conceditur. <Rác Dávidné c. Szatmári Demeterné • 1605. okt. 24.>

[fol. 75^r]Anno 1605, die 24 mensis Octobris sedes celebrata est.

I., Barbélj Pál cum protestatione dicit: Az számvetés énrajtam el nem múlth, hanem az A-on, mivelhogy ők is, mind urastúl adósok neköm. Azért kérezöttem volth számvetésre, miérthhogy adós volth. Az okon is nem attam meg az ő pénzét, hanem azt kívánom az törvénytől, hogy az én adósságom kiadassék magamnak, az adósságból az huszonöt pénz heán huszönöt forinth. Hogy én éppen kiaggyam az pénzt én kezemből és én extra dominiomjában legyek mindh adósságomnak, mindh pénzömnek, nem lehet az, hanem az maradékját megaggyuk. Liceat.

Deliberatum: Az szék előtt referállya kisbíró uram, az ki az számvetésben otth volth, hogy az ketzét és az általagot Barbélj Dömötörék nem tagaggyák, de az tíz forintot tagaggyák, hogy nem ő akarattyokból adá Barbélj Pál uram az Barbélj Miklós árváinak. Teczik azért az széknek, hogy Barbélj Pál bizoníccson az tíz forinth felől, annakutána törvényök lészön, mindön dologh felől ad futuram sedem. <Borbély Demeterné c. Borbély Pál>

Deliberatum: Cellér Ambrus mindön keresetit elérte Simándj Eötuös Jánoson, tudniillik az ötvenharmadfél forintot, mivelhogy Simándj Eötuös Jánost az szék bizonságra bocsátotta volth és négy holnapja is elmúlth az napjának, az mikorra bizonítani köllött volna et ad 15. diem exsolutio conceditur.

Simándj Eötuös János fölváltá az törvénth Cellér Ambrus ellen et deposuit ar[h]am d. 12. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. okt. 31.>

Deliberatum: Barbélj Mihálynak három bizonsága, az polgárok világosson megvallyák az szitkozódást, mellyet hallott. Barbélj Mihály mingyárást tudománt tött, de Czizár Máttyás tagadást tött benne, hogy nem őtet szitta. Teczik azért az széknek, minthogy akkor is tagadást tött benne Czizár Máttyás, hogy ez jövendő széknapjára megesköggyék, hogy nem Barbélj Mihálynak mondotta, annakutána törvényök lészön. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. okt. 26.>

[fol. 75^v] Deliberatum: Egy bizonságh, Geörögh Simonné világoson megvallya, hogy mikor az Barbélj Dömötörné szolgálója odavitte az Czizmaczia István szállására az szőnyegöket, akkor Czizmaczia István otthon sem volth. Annakutána, mikor haza jutottak, akartak indulni Feiéruár felé és az leánth meghkerestették és odahívatták s meghmondották neki, hogy valami vagyon az szőnyegben, haza vigye, merth ők el nem hozhattyák, de az leány azt mondotta, hogy ő bizony el nem viszi, akár Isten elveszesse. U[gya]n Czizmaczia István is megmondotta, hanem kérte erősen az szolgáló, hogy elvigyék, merth ha otthhaggyák, elvész. Úgy tötték föl osztán az szekérre, azután, hogy indultak is, megmondották az leánnak, hogy haza vigye, de ugyan nem vitte.^[246] Az két első bizonságh pedig azt vallya, hogy jó reménység alatt indultak el, hogy az profosz szekere mellett elférhetnek, de az víznek nagy volta miatt oda köllött maradniok és így mindh az három bizonság egyaránth vallya, hogy az hajdúk verték föl őket és mindön marhájokkal eggyött az Barbélj Dömötör szőnyegét is az hajdúk vették el. Teczik azért az széknek, hogy mivel anniszor kinálták meg az leánth vele s haza nem vitte, hanem ugyan erőszak szerénth rajtok hatta, ha számot nem adhatna róla Czizmaczia István, hová lött, tahát méltán kereshetné rajta. De, hogy otth ne veszszön, hanem barátságosképpen el akarták hozni, de az víznek nagy volta miatt kölletött odamaradniok és az ő marhájok is mindh odaveszött. Nem tartozik semmit fizetni, hanem az törvény tellyességgel megszabadíttya Czizmaczia Istvánt az Barbélj Dömötör keresetitől, hanemha az szolgálójára reá nem bízta volt, keresse azt érötte. <Borbély Demeter c. Csizmadia István>

Nagi Ferenczné giráztattya, úgy minth A., Pap Jánosnét, úgy minth A-t,^[247] d. 24. <Nagy Ferencné c. Pap Jánosné • 1605. okt. 26.>

I., Szakmári Dömötörné, Anna aszszony cum protestatione respondit: Ím, értöm propositiójából, hogy énrajtam nyolcz forinth érő arany győrőjét keresi, kit mondh, hogy neköm vetött volna zálagban, mellyet én tagadok, hanem kérth azon, hogy pénzt kérjek reá valakitől nekie. De én barátságh szerénth az kevés munkát nem restelvén, nem úgy minth magamnak, minth neki [fol. 76^r] kértem ötven pénzt reá Gergöly deáktúl, az jesuita oskolamestertűl, kit őmagának is megmondottam. Sőt Gergöly deák egynéhánszor kinálta, hogy kiválcsa, én is montam, hogy kiválcsa, semmi kötelem vele nem volth, ha ki nem váltotta, ő vétke, keresse Gergöly deákot. Bocsásson ki az törvény, az mit bizoníthatok, bizonítok, hogy így volth, ha bizonságommal föl nem érném, hitöt kérök magamnak, hogy így volth, bizonságomat reportálván és hitömet letévén, azt mondom, hogy indebite vexálsz.

A. Rácz Dávidné respondit: Ím, értöm, hogy mindönöket tagad, de bocsásson ki az szék, én is bizonítok illyön dologokról, az mit bizoníthatok, hogy teneköd ottan hamar, egy vagy két hét múlva mingyárt megköldöttem az ötven pénzt, de te nem akartad az győrőt kiadni. Ezt penig, nílván vagyon kegyelmetök előtt, hogy ő maga sem tagaggya, hogy ő kezében nem attuk[?] az győrőt, azérth őtőle köll énneköm kérnem, ez mellé hitöt is kérönk magunknak. Liceat.

Deliberatum: Bizoníccson mind az két fél ad 8. diem. <Rác Dávidné c. Szatmári Demeterné • 1605. nov. 14.>

Czizár Máttyás giráztattya Mézáros Pétört, úgy minth I-t d. 24. <Csiszár Mátyás c. Mészáros Péter • 1605. okt. 31.>

Éradoni Pétörné giráztattya Mézáros Jánost, Czorba Mátét, Szőcz Pétört, NagiLábú Gergölynét, úgy minth I-okat kölön-kölön d. 24. <Éradonyi Péterné c. Mészáros János, Csorba Máté, Szűcs Péter, Mészáros Gergelyné • 1605. okt. 26.>

Patai Mihály vallya procuratornak Bun Lukácsot az felesége ellen, Fodor Tamást is vallya. <Patai Mihály c. Patai Mihályné • 1605. okt. 26.>

Kouácz Miklós vallya procuratornak váraggiai Bíró Jánost itth Feiérvárat lakó Czizár Miklós ellen. <Csiszár Miklós jobbágya c. Kovács Miklós • L. alább>

Deliberatum: Az két bizonságh világoszon[!] meghvallyák, hogy mikor be akartak menni szálagérth Barbélj Mihálhoz, tahát elébb bementh Czizár Máttyás és Barbélj Mihály berekesztötte, őket pedig kirekesztötte, de odabe minth volth az dolog, azt nem láthatták. Teczik azért az széknek, hogy Czizár Máttyás megesköggyék ez jövendő széknapjára az két bizonság mellé, micsoda hatalmasságot cseleködött rajta. Annakutána, megértvén az szék az hatalmasságot, törvényök lészön. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás • 1605. okt. 31.>

[fol. 76^v] Az feiérvári polgárok, Keőmíues Mihály, Mézáros Gergöly és az többi vallyák procuratornak Bun Lukácsot Barbélj Mihályné, Elona aszszony [ellen]. <Gyulafehérvári alsó tanács c. Borbély Mihályné • 1605. okt. 31.>

Nagi Ferenczné, úgy minth A. jam secundo giráztattya Pap Jánosnét, úgy minth I-t d. 24. <Nagy Ferencné c. Pap Jánosné • 1605. okt. 31.>

Éradoni Pétörné jam secundo giráztattya Czorba Mátét, Mézáros Jánost és NagiLábú Gergölynét, úgy minth I-okat kölön-kölön d. 24. <Éradonyi Péterné c. Mészáros János, Csorba Máté, Szűcs Péter, Mészáros Gergelyné • 1605. nov. 14.>

Kovácz Miklós, I., az fölváltságh mellé szólíttattya Czizár Miklóst és, A. lévén non comparens, girán, d. 48.^[248] <Csiszár Miklós jobbágya c. Kovács Miklós>

Causa Michaelis Patakj^[249] contra consortem eiusdem.

Cum protestatione, illyen okát aggyuk az megfogtatásnak, hogy ez, ezelőtt egynéhány esztendővel én feleségöm vala. Azért engömet harmadfél esztendeje elmúlt, hogy elhagyott. Segösuár^[250] alatt mikor reá találék, mondám nekie: "Jer haza jó attyámfia, merth úgy teczik, hogy én feleségöm valál te egyczör!" Azért én el nem híhatám semmiképpen onnat az hajdúk közzöl, mellyre bocsásson ki az szék s mindönth bizonítunk reája, az micsoda élötöt éle volth. Hogy pedig engömet elhagyott, országh törvénye szerént, hogy engömet elhagyott, fejének elesését kívánom érötte, merth semmiképpen engömet, jámbor urát el nem hagyhatott volna, azért kegyelmetektől Isten szerénth való deliberatiót várunk. Liceat.

I.: Úgy vagyon, hogy [el]hattam, de ország futása volth akkor, engömet osztán Barczán az némötök kaptak vala el, azután az némötöktől meg egy magyar szolgáló embör vőn el, azután, attúl ismét az ráczok vőnek el.

Patai Mihályné, Katus aszszony vallya procuratornak Gáltőj Mihált az ura, Patai Mihály ellen.

Idem I.: Ergo nem jóakaratom szerénth jártam én, hanem, minth rabot és illyen gyámoltalan aszszonth otth hordoztak, ahol ők akartak, minth ollyan hatalmasok, dato, sed non concesso, ha szinte valami dolog esött volna is, nem szabad akaratom szerénth, hanem fogságomban, kételenség [fol. 77^r] miatth. De miután én kezek[b]ől kiszabadultam, jámborul viseltem magamat, fejemhöz sem szólhacz, el sem szakadhacz tőlem, merth én hitöm mellé jöttem, mihölt örességöm lött. Bocsásson ki az törvény, én is, magam mentségére, mindönt bizonítok, az mith bizoníthatok, az szék alkolmatos időt adván, ha pedig engömet fogva akarsz tartani, én számomra is bizoníccs, merth tartozol véle, minth hitös uram, holott pedig gyalázatomra és halálomra igyeközöl, dí[j]omon vagy, ha nem bizoníthaccz, si juris. Liceat.

Deliberatum: Az szék az A-t kibocsáttya bizonságra, hogy mioltától fogva elszakatt tőle az ő felesége, hogy szabad akarattya szerénth hatta el, nem hatalmasok vitték és micsoda gonosz életben élth,^[251] annakutána törvényök lészön ad 3. diem.

Bizonságh, Koczis Celemenné, Sófia aszszony, itth Feiérvárat lakó, hiti után, így vall: Uduarhelyre köllöttött vala mennöm, hát, Teörök István is otth vagyon, az hajdúhadnagy. Hallottam tőle, hogy mongya vala: "Ím, az pattantyús, Pataj Mihály idejött s azon kér, hogy kiszerözzem az feleségét Vágó Balástúl s mondám nekie, hogyha egy éjjel velem haggya hálni, tahát kiszörzöm". S azt mondá Teörök István, hogy megengette nekie Patai Mihály, csak szörözze ki. Azután osztán Segösuár alá mene az had, ott is hallottam Teöreök Istvántúl, hogy mondotta, hogy ott is kérte őtet Pataj Mihály, hogy kiszörözze Vágó Balástúl az feleségét s mondám^[253] nekie: "Minthhogy most jó egésségöm vagyon, engedd meg, hogy hállyak két éjjel vele, s kiszörzöm". Úgy hallottam Teöreök Istvántúl, hogy azt is megengette nekie. Azután osztán engömet égött borral hívának oda Teöreök Istvánék és úgy mongya vala énneköm: "Aszszonyom, nem tudom ez ezssez[!] lélök kurvafi ez az pattantyús micsoda-e, bolond-e, vagy mi dologh? Ím, immár két éjjel engette meg, hogy az ő feleségével hállyak". De ő sem monta azt, hogy vele hált volna. Tudom azt is, hogy [...]^[254] Pataj Mihály az felesége szállására és ő jól[...?]ott otth. <Patai Mihály c. Patai Mihályné • 1605. okt. 31.>

[fol. 77^v]Anno 1605, die 31 mensis Octobris sedes celebrata est.

Az feiérvári polgárok, Czizár Máttyás, Váradi Lakatos János, Mézáros Gergöly, Szabó György, Szwcz Benedök, Keőműues Mihály ugyan Feiérvárat lakó Barbélj Mihályné ellen. <Gyulafehérvári alsó tanács c. Borbély Mihályné • L. alább>

Cellér Ambrus az fölváltságh mellett giráztattya Simándj Eötuös Jánost, úgy minth A-t d. 48. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. nov. 7.>

Barbélj Mihály és Czizár Máttyás között való deliberatio az szidalom felől.

Deliberatum: Mivelhogy Barbélj Mihált az szék bizonságra bocsátotta volth, hogy meghdoceállya azt, hogy Czizár Máttyás teljességgel őtet szitta. Az két bizonságh meghvallyák az szitkozódást, de hogy megnevezte volna, azt nem hallották. Mellyről akkoron is tagadást tött Czizár Máttyás benne, hogy nem őneki mondotta. Kire való képöst[!], az szék Czizár Máttyásnak hitöt imponált volt arról, hogy nem Barbélj Mihálynak mondotta. Most azért, deponálván hitit, kívánnya Czizár Máttyás, hogy az A., az alpörös felelete tartása szerénth, indebitán maraggyon érötte. Teczik azérth az széknek, mivelhogy Czizár Mátty[ás] deponálta hitit, hogy az A. indebitán vagyon érötte az me[ly te]szön fl. 12. d. 50. et ad 15. diem exsecutio conceditur, melynek két része az széké, harmada az perösé.

Deliberatum:^[255] Mivelhogy Czizár Máttyás szabad akarattya szer[ént] vallya az szék színén, hogy Barbélj Mihály őhozzá sem feg[yvert] nem fogott, sem nem verte, hanem csak volth egymás között az köződös[?], teczik azért az széknek, hogy Barbélj Mih[ály ellen?] Czizár Máttyás ebben az causában semmin nem marad, hanem az engedetlenségérth bíró uram bőntetésében vagyon. A. apellat ad senatum et conceditur. <Borbély Mihály és felesége c. Csiszár Mátyás>

Az feiérvári polgárok giráztattyák Barbélj Mihálynét, úgy minth A-t,^[256] d. 24. <Gyulafehérvári alsó tanács c. Borbély Mihályné • 1605. nov. 7.>

Sánta Györgyné giráztattia Kis Mihálynét d. 24. <Sánta Györgyné c. Kis Mihályné • 1605. nov. 7.>

[fol. 78^r] Causa consorti[s]^[257] Francisci Nagi Albensis, ut A. contra relictam Joanni[s] Pap, similiter Albensem, velut I.

Cum protestatione: Ez feleletöm Pap Jánosnéhoz, Feiérváratt lakóhoz, ugyan Feiér vármegyében, hogy ez jelönvaló 1605. esztendőben, úgyminth aratás tájban, megyök vala búzám látni jámbor szömélyökkel, aszszonyállatokkal. Ez megnevezött I. áll vala az Barbélj Gáspárné ajtajában [és] mondá: "Ím, ugyan megborzadok." Mondnak nekie: "Miérth." "Azért, hogy az Lucipert látám, hogy megyön vala egy fejér pálczával." Kérdik: "Kicsoda az." Mond reá: "Nem láttátok-e." Mondanak: "Mi nem láttunk, hanem ám Nagi Ferencznét." S mondh arra: "Nem tuggyátok? Nézzé[tek?] az nömöseköt, minth paraszttá tötték most, az Luciper pedig öszvehajtotta most őket s úgy mennek! De az kivel pörlök, arra sem haragszom úgy, minth arra, de ím, férhöz megyök," - salvo honore -"latorhoz megyök s hajdúhoz megyök, de bizony megveretöm az testét, ha meg nem halok." Ha előállana s tagadná, tahát bőségössön megbizonítanók, de hogy engömet bővös-bájosnak mondott, ha azt énreám bizoní[t]otta volna, meg köllene énneköm halnom. Azért, ha az törvény mongya, fejének eleséséhöz szólanék érötte, hogy engömet illen gyalázatos szókkal illetött. Ha pedig erre az széknek tekinteti nem lenne, tahát az széktől várjuk bőntetését. Kegyelmetektől Isten szerénth való bőntetését várjuk. Liceat.

Deliberatum: Mivelhogy az I., Pap Jánosné tellyességgel succumbál és halni hatta dolgát, az más fél pedig kéczör meggiráltatta és most, harmadszor deliberatiót vár, teczik az széknek, hogy, mivel succumbál és halni hatta dolgát, az gyalázatos szóérth emandán[!] vagyon érötte fl. 12. d. 50. et per non venit sententia conceditur ad 15. diem. <Nagy Ferencné c. Pap Jánosné>

Czizár Máttyás jam secundo giráztattya Mézáros Pétört, úgy minth I-t d. 24. <Csiszár Mátyás c. Mészáros Péter>

Protestál Tordai Fazekas István, hogy ennekelőtte is kináltam meg Feöreödős Mártát ez szőlővel, most is, az idén megkináltam, azért hozzá nem fogott, azérth azután neköm is szabad légyön ellene contendálnom, ha va[la]hogy valami közét mondaná hozzá. <Fazakas István c. Feredős Márta>

[fol. 78^v] Patai Mihály protestál, hogy ez mostani törvény nem őrajta múlik, hanem önnön magán, azért ezután nem tartozik étellel neki. <Patai Mihály c. Patai Mihályné • 1605. nov. 2.>

Deliberatum: Az A-nak egy bizonsága vallya, hogy Teöreök Istvántúl hallotta, hogy Patai két éjjelre engette volna nekie az feleségét, hogy vele hállyon, de Teöreök István sem mondotta azt, hogy véghöz menth volna az dologh, hanem, sőt inkább szitta Pataj Mihált érötte, ha szinte engette volna is, de az sem constál, hogy engette volna. Az fölpörösnek pedig világosson megvallya az első [tanúja], hogy mikor Segeösuárat hívatta volt haza Pataj Mihálj, az hajdú mingyárást szabadságot adott nekie, ugyan az tanú előtt, az kivel hivatta, de ő azt mondotta, hogy nem megyön, minth ebhöz. Az mi pedig nézi az erőszak szerénth való elvitelt, minthogy avval mentötte magát az I., hogy erőszak szerénth vitték el, az bizonságok elégödendőképpen megmongyák, hogy szabad akarattya szerénth ment el, nem erővel vitték el. Az két bizonság pedig, Balogh János és Nagi Ferencz világoson megvallyák, hogy mikoron Patay Mihály bizonított volt Enyeden az ő felesége ellen, világosson meghmondották heten is, vagy nyolczan, hogy otth voltanak Temesuárat az lakodalmában, hogy megeskütt Nagy Balásval. Mivelhogy pedig az felperes ország törvinye szerint való bűntetésit kévánnya, teczik az törvinnek is, hogy az ura mindenben jól cselekedett, mert ha szintén úgy volna is, hogy erőszak szerint vitték volna is el, de Segesuárat, mikor hívatta hiti mellé, hogy minden bűneiről el akar feletkezni, tehát hozzája kellett volna hiti mellé menni, de hogy mégh azt monta, hogy nem megyen, mint ebhez, mingyárást minden gonosz életire okot adott ő maga, azért az ura, ország törvinye szerint hetedmagával harmadnapra esküdjék reája és üttesse el az feit. <Patai Mihály c. Patai Mihályné>

[fol. 79^r]Anno 1605, die 7 mensis Novembris sedes celebrata est.

Kouácz Miklós vallya procuratornak Bun Lukácsot, Lénárth Istvánt, boczárdit Eniedi Mézáros János ellen. <Kovács Miklós c. Mészáros János • L. alább>

Bíró uram vallya procuratornak Gálteőj Mihált Sánta Györgyné, Anna aszszony ellen.

Causa circumspecti domini Joanni[s] Százvárasi, judici[s] civitatis Albensis, ut A. contra relictam Annam, consortis[!] quondam Georgii Sánta, velut I.

A., cum protestatione illen feleletöm vagyon Sánta Györgyné, Anna aszszony ellen: Nilván vagyon az széknél ez elmúlt időkben, mikoron Kis Mihály az feleségével törvény szerént veszőttek volna, akkor is ez I-hoz sorok estenek, mostan pediglen énhozzám több sorok jöttek felőle és bizonyosbbak. Tisztöm szerénth neköm meg köllött őtet fogtatnom azért az sorokhoz képest, mellyek be vadnak relatoriában írva. Az mit az törvény reávet az bizonságokra[!] képöst, az bőntetést az törvényre tanálám, ha pediglen nem mentheti magát az sorokhoz képöst, penáját várom, si juris, liceat. I. petit par et conceditur ad 3. diem. <Szászvárosi János bíró c. Sánta Györgyné • 1605. nov. 14.>

Cellér Ambrus jam secundo giráztattya Simándj Eötuös Jánost, úgy minth A-t d. 48. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. nov. 14.>

Az feiérvári polgárok feleleti Barbélj Mihályné, Elona aszszony, itth Feiérvárat lakó ellen.

A-es cum protestatione: Azért citáltuk az I-t, Barbélj Mihályné, Elona aszszonth, ki lakik itth Feiér vármegyében, ugyan Feiérvárat, [mert] ez jelenvaló, 1605. esztendőben, úgyminth ezelőtt egy holnappal, bíró uram parancsolta volt minekönk, az mi tisztönk szerénth, minth polgároknak, hogy elmennyünk az I. szállására szálagért, mivelhogy néminemű szófogadatlanságban estenek volt, hogy szálagát vegyök. Mikoron odamentünk volna, szálagát vettök volna, az I., nem tudatik, mi gondolattyából, minekönk, jámbor, hitös embereknek oly gyalázatos szót szólott az I.: "Ihon, úgymond, az uramék, az roszszak ím mit cselekesznek, háza[m]ból elviszik marhámat!", mellyet, ha megbizonítana, minekönk mind négyen meg kellene halnunk érötte. Azért, ha az törvény mongya, meg köll érötte halni, ha pedig az törvény arra nem tekintene, tahát azt mongyuk, hogy holt dí[j]ankon vagyon érette. Kegyelmetektől Isten szerénth való deliberatiót várunk. Liceat.

[fol. 79^v] Barbélj Mihályné, Elona aszszon protestál, hogy az feiérvári polgárok szólíttattyák, így, azaránth mennyien[?] pörösök.

I. respondit cum solita protestatione: Az minth elsőben, az szálagvételre fondálod dolgodat, mikoron odajöttetek szálagvenni, engedelmes voltam én bíró uram parancsolattyának. Akkor szálagomat el nem hoztátok, hanem azután, míg én bíró uramnál voltam, úgy menth [valaki] kegyelmetök közöl zálagvenni, mellyet pro rei declaratione hozok elő, kiről protestálok, hogy jövendőben gondom lészön reá. Az mi pedig nézi az gyalázatos szókat, az kit mondasz, doce, idegen bizonságokkal, megbizonítván, protestálok, hogy többet szóllok az dologhoz. Liceat ad ulteriora.

A. respondit: Ím, értöm, hogy azt kívánod, hogy megbizoníccsam. Ím, ki is megyök, bizonítok, az mit bizoníthatok, bizonságunk mellé magunknak hitet kívánunk, hogy ezök így voltak. Liceat.

I. replicat: Semmiképpen nem kívánhacz magadnak hitöt, hanem bizoníccs, merth fejemet keresed. Liceat.

Deliberatum: Bizoníccsanak az A-k feleletek tartása szerénth ad futuram sedem. <Gyulafehérvári alsó tanács c. Borbély Mihályné • 1605. nov. 14.>

Sánta Györgyné jam secundo giráztattya Kis Mihálynét, úgy minth I-t d. 24.^[259] <Sánta Györgyné c. Kis Mihályné • L. alább>

Causa Nicolai Kouácz Albensis, ut A. contra Joannem Mézáros de Enied, nunc Albae commorantem, velut I.

A. cum protestatione: Ezér[t] citáltuk az I-t, Eniedi Mézáros Jánost, ki lakik itth Feiérvárat, Feiér vármegyében, [hogy] ez jelenvaló, 1605. esztendőben, úgyminth ezelőtt három holnappal, [cse]réltem volt tőle egy ökröt, mely ökör énneköm állott fl. 8-ban. Ez nílván vagyon kegyelmeteknél, hogy az mely ökröt ő énneköm adott volt, éntőlem törvény szerénth elvötték pénz néköl. Azért én úgy vöttem volth, minth igaz marhát, minthhogy én őneki igaz marhát attam volth, azt akartam volna, hogy ő is igaz marhát adott volna. Azért vagy az árát, vagy olyan marhát kívánok tőle az törvéntől ítéltetni, si juris, avagy aggya az én marhámat, kit én neki attam s megelégszöm vele. Liceat. I. petit par et conceditur ad futuram sedem. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. nov. 14.>^[260]

[fol. 80^r] Aztalos Pétörné, Katalin aszszony vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánt is, mindön pörösi ellen. <Asztalos Péterné c. oláhok • 1605. nov. 14.>

Kis Mihályné vallya procuratornak váraggiai Bíró Jánost Sánta Györgyné ellen. <Sánta Györgyné c. Kis Mihályné>

Mézáros Pétör, úgy minth I. az fölváltságh mellett giráztattya Teöreök Jánosnét, úgy minth A-t, d. 48. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. nov. 16.>

Mézáros János, Mézáros Máttyás fia vallya procuratornak Bun Lukácsot mindönök ellen.

Czorba Máthé vallya procuratornak Bun Lukácsot, Lénárth Istvánt mindön pöröse ellen. <Éradonyi Péterné c. Mészáros János, Csorba Máté, Szűcs Péter, Mészáros Gergelyné • L. alább>

Simándj Eötuös Jánosnak az szék procurator haladékot ad Cellér Ambrus ellen.

Simándi Eötuös János deponálá az girát egy arany györővel, hegyös gyémántossal pro d. 96. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. nov. 16.>

Barbélj Mihályné és az feiérvári polgárok mielőttönk így békéllének megh, hogy ha ezután ezön dolog felől Barbélj Mihályné fölkérködnék, hogy egy köntössel érem meg őket, tahát húsz forinton maraggyon Barbély Mihályné és azon törvény állyon előtte. <Gyulafehérvári alsó tanács c. Borbély Mihályné>

Rácz Dávidné giráztattya Szakmári Dömötörnét, úgy minth I-t, d. 24. <Rác Dávidné c. Szatmári Demeterné • 1605. nov. 16.>

Eniedi Mézáros Jánosnak az szék procurator haladékot ad Kouácz Miklós ellen. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. nov. 16.>

Mézáros János giráztattya Éradoni Pétörnét, úgy minth A-t d. 48.

Czorba Máthé giráztattya Éradoni Pétörnét, úgy minth A-t d. 48. <Éradonyi Péterné c. Mészáros János, Csorba Máté, Szűcs Péter, Mészáros Gergelyné • 1605. nov. 28.>

I., Sánta Györgyné cum protestatione respondit: Ím, értöm bíró uramnak hozzám súlyos feleletét, hogy azt mondgya, hogy soros volnék, de én senki száját be nem dughatom, hogy imezt-amazt ne beszéllene. Jó, de én az ellen azt mondom, hogy jámbor szömély vagyok, ha szegény vagyok is, váras tagja vagyok és magamat kész vagyok országh törvénye szerénth mentenöm, hogy bőntelen vagyok ebben az dologban, az mellyet reám költöttek, az ki pedig reám költötte kitisztítom magamat belőle, hogy nem voltam afféle élető embör, nem is vagyok, azért kegyelmetektől Isten szerénth való deliberatiót várok. Liceat. <Szászvárosi János bíró c. Sánta Györgyné • 1605. dec. 21.>

[fol. 80^v] Aztalos Pétörné giráztattya az pörös oláhat, úgy minth A-t d. 48. <Asztalos Péterné c. oláhok>

Igeni Nagi Benedök vallya procuratornak Bun Lukácsot valami oláhok ellen, ökörtartás felől.

Pap Benedökné protestál, hogy az szék is megigérte az ura mentéjét, de bíró uram tart ellene benne.

Mézáros Pétör jam secundo az fölváltságh mellett giráztattya Teöreök Jánosnét, úgy minth A-t d. 48. <Török Jánosné c. Mészáros Péter • 1605. nov. 23.>

Cellér Ambrus giráztattya Simándj Eötuös Jánost az fölváltságh mellett, úgy minth A-t d. 48. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. nov. 23.>

Rácz Dávidné jam secundo giráztattya Szakmári Dömötörnét, úgy minth I-t d. 24. <Rác Dávidné c. Szatmári Demeterné • 1605. nov. 23.>

A., Miklós kovács dicit: Ím, értöm, hogy tagadod, hogy az ökör felől nem feleltél volna, azt kívánod, hogy megbizoníccsam, azért kikéreczöm az törvéntől, bizonítok, az mit bizoníthatok, bizonságom mellé magamnak hitöt kívánok, hogy te feleltél felőle és felelve attad énneköm. Azért alkalmatos időt kívánok, merth nem itth vadnak az bizonságok, hanem másutt. Bizonságom után kegyelmetektől Isten szerénth való deliberatiót várok. Liceat.

Deliberatum: Bizoníccson ad 15. diem az A., feleleti tartása szerénth, hogy felelt felőle az I. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. nov. 28.>

Dálnakj János vallya procuratornak Bun Lukácsot Thamás kovácsné ellen.

Causa circumspecti Joannis Dálnoki Albensis, ut A. contra [...].

A., cum protestatione: Ezért citáltuk Thamás kovácsnét, ki lakik ugyanitth GiulaFeiérvárat, Feiér vármegyében, [mert] vetett volth szálagban hozzám egy házat, szálagban pro fl. 15. ugyan ez télen való esztendőben, hogy pinköst után tizenketted nappal énneköm megaggya az fl. 15., ha pedig meg nem aggya, az ház birtokomban legyön, melyről énneköm levelet is adott. Minthhogy az napja elmúla, azt kívánom, hogy az házból kimennyön leveled tartása szerénth.

[fol. 81^r] Deliberatum: Mivelhogy Tamás kovácsné nem tagaggya az adósságot, teczik azért az törvénnek, hogy tizenötöd napra tartozik megfizetni az tizenöt forintot Dálnokj Jánosnak. <Dálnoki János c. Kovács Tamásné>

Oroszlán Barbély Márthon vallya procuratornak Szalaj Tamást, Bun Lukácsot és Sárdon lakó Giarmati Jánost Tordai Fazekas István, itth Feiérvárat lakó ellen. <Borbély Márton c. Fazakas István • 1605. nov. 21.>

Tordai Fazekas István, itth Feiérvárat lakó vallya procuratornak váraggiai Bíró Jánost mindön pörösi ellen. <Borbély Márton c. Fazakas István>

Nagj Istvánné giráztattya Székeölj Pált, úgy minth I-t d. 24. <Nagy Istvánné c. Székely Pál • 1605. nov. 23.>

Szabó Pálné, úgy minth A. giráztattya Szabó Andrást d. 24. <Szabó Pálné c. Szabó András • 1605. nov. 23.>

[fol. 81^v]Anno 1605, die 23 Novembris sedes celebrata est.

Deliberatum: Mivelhogy Teöreök Jánosné az fölváltságh mellett, úgy minth A. semmit nem compareál Mézáros Pétör ellen, hogy pedig ennekelőtte is az méltatlan keresetért indebitán hatta volth az törvény Teöreök Jánosnét, most is, az kéczör girázás után kívánnya az I., hogy az elébbi törvény maraggyon helyén és az törvény absolvállya Mézáros Pétert az Teöreök Jánosné keresetétől, ergo az törvén is absolvállya Mézáros Pétört az Teöreök Jánosné keresetétől és az elébbi törvény marad helyben. <Török Jánosné c. Mészáros Péter>

Cellér Ambrus jam secundo giráztattya Simándj Eötuös Jánost, úgy minth A-t d. 48. <Ötvös János c. Cellér Ambrus • 1605. nov. 28.>

Rácz Dávidné jam secundo giráztattya Szakmári Dömötörnét, úgy minth I-t d. 24. <Rác Dávidné c. Szatmári Demeterné • 1605. nov. 28.>

Mivelhogy Székeölj Pál számvetésre kéreczik ki Nagy Istvánné ellen, az szék is kibocsáttya őket számvetésre ez jövendő széknapjára. Ha számot vethetnek jó, s ha nem, hát tarcsák törvényhöz magokat. <Nagy Istvánné c. Székely Pál>

Szabó Pálné jam secundo giráztattya Szabó Andrást, úgy minth I-t d. 24. <Szabó Pálné c. Szabó András • 1605. nov. 28.>

[fol. 82^r] Colosuárat lakó Kis Gáspár vallya plenipotentiariusnak Feiérvárat lakó Sebeösi Mihált, nömös szömélyt és procuratornak Bun Lukácsot, ugyan Feiérvárat lakó Simándj Eötuös János, úgy minth I. ellen.

Eniedj Mézáros János, most Feiérvárat lakó vallya procuratornak Beseniej Menyhártot Kouácz Miklós ellen. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. nov. 30.>

Simándj Szabó Pálné vallya procuratornak Beseniej Menyhártot Feiérvárat lakó Szabó Pálné^[261] ellen és János bírót is, váraggiait.

Szabó András vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárt Istvánt Simándj Szabó Pálné ellen. <Szabó Pálné c. Szabó András • L. alább>

Deliberatum: Mivelhogy Simándj Eötuös János az Cellér Ambrus fölváltsága mellett semmit nem compareál, hanem tellyességgel halni hatta dolgát, Cellér Ambrus az kéczör girázás után sententiát kíván és deliberatiót. Ergo az szék is viszszaítéli Cellér Ambrusnak keresete szerénth az ötvenharmadfél forintot és 15. napra exsolutio conceditur. Az mi az hatalmat nézi, nincsen hatalmon, se böcsűjén, merth törvény szerénth vötte volt el Simándi Eötuös János. <Ötvös János c. Cellér Ambrus>

Deliberatum: Mivelhogy Rácz Dávidné kéczör meghgiráztatta Szakmári Dömötörnét, jam tertio deliberatiót kíván, kereseti szerénth. Ergo az szék is megítéli Rácz Dávidnénak feleleti tartása szerénth az arany győrőt [és] valamire mer eskönni et ad 15. diem executio conceditur. <Rác Dávidné c. Szatmári Demeterné • 1606. jan. 16.>

Szabó Pálné igéri feleletit hodie per totum beadni S[z]abó András ellen. I. petit par et conceditur. <Szabó Pálné c. Szabó András • 1605. nov. 30.>

Czorba Máthé jam secundo giráztattya Éradoni Pétörnét, úgy minth A-t d. 48.

Mézáros János is ugyanezön dologból jam secundo giráztattya Éradoni Pétörnét d. 48. <Éradonyi Péterné c. Mészáros János, Csorba Máté, Szűcs Péter, Mészáros Gergelyné • 1605. nov. 30.>

[fol. 82^v]Anno 1605, die 30 mensis Novembris sedes celebrata est.

Bíró uram vallya procuratornak Bun Lukácsot Kis Mihály ellen.

Kis Mihály vallya procuratornak Menyhárt deákot bíró uram ellen. <Szászvárosi János bíró c. Kis Mihály • L. alább>

Kouácz Miklós giráztattya Mézáros Jánost, úgy minth I-t d. 24. <Kovács Miklós c. Mészáros János • L. alább>

Szabó András, úgy minth I. giráztattya Szabó Pálnét, úgy minth A-t d. 48. <Szabó Pálné c. Szabó András • 1605. dec. 12.>

Deliberatum: Mivelhogy Éradoni Pétörné idézte volt törvénnek Mézáros Jánost és Czorba Máthét valami tilalmas erdeje felől, mivelhogy pedig A. lévén, nem compareált, az I-ok kéczör meghgiráztatták, jam tertio absolutiót kívánnak az széktől. Ergo az szék is absolvállya az I-okat az Éradoni Pétörné keresetétől. <Éradonyi Péterné c. Mészáros János, Csorba Máté, Szűcs Péter, Mészáros Gergelyné>

Az negyven embör remittálják az citatiót Kis Mihály ellen. <Szászvárosi János bíró c. Kis Mihály • 1605. dec. 19.>

Mézáros János benntiltá eodem die az girát Kouácz Miklós ellen et deposuit arham d. 2. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. dec. 5.>

Deliberattom: Enniedi Mézáros Jánnos contentála[!] az A-nak bizonsága ellen, az törvén is leszállíttya per totum et absolválta az törvény minden keresettitől is. A., Miklós kovács hal[l]ván ezt, felváltá az törvént. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. dec. 12.>

Vizaknaj Nagi Márthon és Eötuös István így lőnek kezesök ezör forintig: Márthon deák mindön [n]ömességet^[262] kikötvén belőle, annak fölötte magának, feleségének, gyermökeinek fejét köté, hogy törvény végeszakattáig mindön törvénre előállattya Barbély Albertnét. Ez kezesség lőn az bíró házánál, az egész várasnak jobb része hallottára. <Borbély Albertné c. Szabó Anna, Erzsébet szolgáló • 1605. dec. 12.>

[fol. 83^r]Anno 1605, die 12 mensis Decembris sedes celebrata est.

Barbélj Albertné, Sófia aszszony vallya procuratornak Beseniej Menyhártot mindön pörösi ellen. <Borbély Albertné c. Szabó Anna, Erzsébet szolgáló • L. alább>

Causa Nicolai Kouácz Albensis, ut A. contra Joannem Mézáros Eniediensem, nunc Albe, velut I. penest sciscitationem.

A., Kouácz Miklós az fölváltságh mellett cum protestatione respondit: Ezért váltottuk föl Eniedi Mézáros János ellen való törvényönket, ki lakik ugyan Feiérvárat, Feiér vármegyében, hogy ez elmúlt napokban bizonságunk miatt meghfogyatkoztunk volth, azért újólagh kikérezönk s megbizoníttyuk, hogy őkegyelme felelt volt az marha felől, az kit minekönk adott volth. Bizonságom mellé magamnak is hitöt kérök, reportálván relatoriámat, avagy az én marhámat szőrén, az kit őkegyelmének érötte attam volt, avagy az pénzt, az kiben énneköm állott, 20 pénz heán tizönnyolcz forintot, meg kívánom az széktől ítéltetni. I. [petit] par sed non conceditur.

I. cum protestatione dicit: Ím, értöm, hogy újonnan kikéreczöl az bizonságra s az első propositiódhoz is ragaszkodol az meghcserélt ökör dolga felől. Ahol azt mondod, hogy én feleltem volna felőle, s azt bizonyítsd meg. Tagadom azt én, hogy feleltem volna felőle, dato, sed non concesso, bátor feleltem volna felőle is, de nem feleltem, az mikor te meghallottad, hogy Szombori János uram kéri éntőlem az én ökrömet, az mellyet énrajtam keressz, mingyárást te, híröm néköl elvitted estve az kapu elől, sőt, az ki nagyobb, ugyan meg sem árultál volt velem. De az is bátor mind úgy legyön, azután, hogy nálad volt az ökör, az kié volth s megtalálta volna [fol. 83^v] nálad, meg sem tiltotta volth, kértem tőled, add megh, Miklós uram, az ökrö[met], merth szántalak, ha kárth vallanál, merth szegény legény vagy, én meghnyúzozom[!] az ökröt, mi miattunk ne vally kárt, hanem keressenek minket érötte, kire te azt montad, hogy még ma meghozom, kit nem cseleköttél. Másnap megint megtiltották nálad, azért sibi imputet, merth ha te akkor meghoztad volna, sem te, sem én kárt nem vallottunk volna. Mellyet, ha tagadnál, bocsásson ki az szék, feleletönk tartása szerénth mindönth bizonítok[!]. Ha elég nem lészön azoknak vallások, magamnak is hitöt kívánok. Liceat.

A.: Ím, értöm, magad mentségére micsodákat felelsz, hogy az ökröt te éntőlem kérted s meg nem attam volna, mely nem constál. De bátor szinte kérted volna is, avagy mondottad volna, hogy haza vigyem, az ökör itthon nem volth, mingyárást fölön nem kaphattam, hogy az mikor az ökröt meghajtották, bíró uram pöcsétével mingyárást nálam megtiltották, még haza sem hozhatták az ökröt, mingyárást reá is citáltak. Ez volth az oka, hogy haza nem vittem, ha szinte kérted volna is, mely nem constánl. Azért azt mondom, hogy tudod, kitől vötted az marhát s keressed pénzödet, add meg az én pénzömet. Ezekre is, ha kölletik, mindönt szabad legyön bizonítanom. Liceat.

I. respondit: Ím értöm, miben excipiálsz[!] hogy ha kértem tőled is, az ökör otthon nem volt, de nem elég mentség az, merth az ökör az váras határán volt, sőt az Ampoj mellett szántottál. Azért semmiképpen az első propositióm mellől el nem állok, merth nem meszsze volt az Ampoj, haza hozhattad volna onnét, mellyet megbizonítok. Liceat.

A.: Erre magamnak hitöt kérök, hogy mihelt bementem az várban, onnét mingyárást megtértem és az marháért akartam menni, hogy behajcsam, azért énreám mingyárást reámtalált és megtiltotta az marhát nálam és mingyárást idéztek reá. Liceat.

[fol. 84^r] I. subiungit: Az kire magadnak hitöt kérsz, nem bocsátlak én tégödet abból az hitre, merth akkor is te az törvény előtt azt mondottad, hogy megattad minekönk az ökröt s minket keressenek érötte, mellyet nem attál, merth ha megattad volna, kárt nem vallottál volna, mellyre az szék is emléközhetik. Azért mindön kárvallásodat magadnak tulajdoníccsad, az minth oda föl meghmondám. Mindenöket szabad legyön bizonítanunk. Liceat. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. L. alább>

Nagi Ferenczné vallya procuratornak Bun Lukácsot NagiLábú Gergölyné ellen. <Nagy Ferencné c. Mészáros Gergelyné • L. alább>

Deliberatum: Mindh az két fél, mindh Kouácz Miklós, mindh Mézáros János bizoníccsanak feleletök tartása szerénth ad 8. diem. <Kovács Miklós c. Mészáros János • 1605. dec. 21.>

Szabó András protestál, hogy az három arany felől Szabó Pálné, Júllia aszszonnak ez elmúlt szerdára az szék hitöt imponált volth és nem deponálta, azért ennekutána ne élhessön vele, merth hitnek és bajviadalnak egy napja vagyon. <Szabó Pálné c. Szabó András • 1605. dec. 19.>

Nagi Ferenczné, úgy minth A. giráztattya NagiLábú Gergölynét, úgy minth I-t d. 24. <Nagy Ferencné c. Mészáros Gergelyné • 1605. dec. 19.>

Barbélj Albert szolgálója és lakója, Annók és Örséböt vallyák procuratornak Bun Lukácsot Barbélj Albertné ellen. <Borbély Albertné c. Szabó Anna, Erzsébet szolgáló • L. alább>

Czizár Máttyás giráztattya NagiLábú Gergölynét, úgy minth I-t d. 24. <Csiszár Mátyás c. Mészáros Gergelyné • 1605. dec. 19.>

Czizmaczia Máttyás megheskövék, hiti után így vall, hogy: Én az tegnapi napon az Barbélj Alberth szolgálóját és lakóját hétfőre az notarius uram házához idéztem vala. De azután reggel értésömre adák az dolgot, hogy bíró uram házához idézzem és még odamenék hozzájok és megmondám nekiek, hogy az bíró uram házához mennyenek, merth az törvény otth lészön, Czizár Máttyás előtt lött az vallás. <Borbély Albertné c. Szabó Anna, Erzsébet szolgáló • 1605. dec. 19.>

[fol. 84^v]^[263] Anno 1605, die 19 mensis Decembris sedes celebrata est.

Causa circumspecti domini Joannis Százuárasi, judici[s] primario[!] civitatis Albensis, ut A. contra Michaelem Kis, similiter Albens[em], velut I.

A. cum protestatione respondit: Ezért citáltatta bíró uram az I-t, Kis Mihált, ki lakik Feiérvárat, Feiér vármegyében, hogy ez jelenvaló 1605. esztendőben hallott volt bíró uram hozzája néminemű sorokat Sánta Györgynével egyetemben, mely sorok fölötte igön világosok. Őkegyelme bíró uram tiszti szerénth nem akarja elszenvedni, hanem azt kívánnya, hogy kitisztíccsa azokból az sorokból magát. Ha penig ki nem tisztíccsa, tahát az törvénytől bőntetését kívánom, si juris. Liceat. I. petit par et conceditur.

Bíró uram protestál, hogy mikor előállunk mászor, ha jelön nem lészön Kis Mihály, törvéntől akarjuk megláttatni. <Szászvárosi János bíró c. Kis Mihály • 1605. dec. 21.>

Nagi Ferenczné giráztattya jam secundo NagiLábú Gergölynét, úgy minth I-t d. 24. <Nagy Ferencné c. Mészáros Gergelyné>

Causa nobili[s] Sofie Tolkeötő, consortis nobilis Alberti Barbélj Váciensis nunc Albensis, ut A. contra [...]

[A.], cum protestatione: Ezért citáltattam ez GiulaFeiérvárat lakó Barbélj Albertnak szolgálóját, Örsébötöt és ugyan azon Barbélj Alberth házánál lakót, Anná[t], mely Szabó Ferenczné leánya, [mert] ez elmúlt napokban, anno presenti 1605-ben, die 9 Decembris, nem tudatik, mi gondolattyából engömet, jámbor, nömös, tiszta szömélt rút, éktelen szókkal [fol. 85^r] invadáltanak, tudniillik, salvo honore mondván, kurvának mondottanak, mellyet nem cseleködhettenek volna. Azért azt mondom, si juris, hogy ha reám nem bizoníttyák, fejökhöz szólok érötte. Si juris, kit ha tagadnának, bocsásson ki az szék, megbizoníttyuk, bizonságinkat reportálván, kegyelmetöktől Isten szerénth való deliberatiót várunk. Liceat. <Borbély Albertné c. Szabó Anna, Erzsébet szolgáló • 1605. dec. 21.>

Czizár Máttyás jam secundo giráztattya NagiLábú Gergölynét, úgy minth I-t d. 24. <Csiszár Mátyás c. Mészáros Gergelyné • 1606. jan. 16.>

A., Szabó András cum protestatione respondit: Ezért citáltattuk az I-t, ki lakik Feiérvárat, ugyan Feiér vármegyében, Szabó Pálnét, Júllia aszszonth, hogy ugyanez jelenvaló 1605. esztöndőben, úgyminth karácsonnak előtte két- avagy három héttel idézött volt bíró uram pecsétivel törvény eleiben néminemű kárvallásainknak okájérth. Mikor megfelelt volna, én is azt mondottam volt, hogy ugyanakkor éntőlem is, mikor az ő pénzét elvötték volt, éntőlem is ugyanakkor fl. 11. vöttenek volt el ugyanazon gonosz embörök. Kívántuk volth azt, hogy az két kárvallást öszvehajcsuk, mellyeket ő ugyan semmiképpen nem akart, hanem törvénnyel láttattuk meg. Az törvény pedig énneköm hitöt imponált volt két dologról. Eggikről arról, hogy ha kölletött volna, hogy ha marhát vöttünk volna s szökségönk lött[?] volna, ha közrebocsátottam volna, avagy nem. Másikon azon, hogy éntőlem is ugyanakkor vötték el, mikor őtőle elvötték. Mikor az hitnek napja eléjött volna, előállottam, hogy deponállyam hitömet, mellyet ugyan el is kezdettem volth. Nem tudatik, mi gondolattyából engömet bíró uram pöcsétivel az hitről eltiltott. Hahol pedig az tilalomnak jó okát nem aggya, tahát azt mondom, si juris, hogy holt dí[j]omon vagyon érötte, merth én jámbornak tartottam magamat. Ebből tekegyelmetektől Isten szerénth való deliberatiót várok. Liceat. I. petit par et conceditur ad futuram sedem. <Szabó Pálné c. Szabó András • 1605. dec. 21.>

[fol. 85^v] Nagi Mézáros János vallya procuratornak Bun Lukácsot és Lénárd Istvánt az maiorbeli bíró, Polgár János ellen.

A., Polgár János cum protestatione dicit: Ez feleletöm Mézáros János ellen, hogy énneköm kezes vagy valami búza árájérth. Azért az szék színén azt kérdöm, ha vallod-e, hogy ha vagy kezes, avagy nem. Ha pedig kezes vagy, tahát azt kívánom, hogy énneköm megfizess. Liceat. I. petit par et conceditur ad futuram sedem. <Polgár János c. Mészáros János>

Deliberatum: Mivelhogy ennek előtte való napokban Sánta Györgynének az bizonságoknak vallási után és az nagy sorokra való képöst [a szék] hetedmagával való juramentomot imponált volt, hogy megmencse magát, hogy Kis Mihálytúl tiszta és semmi nilvánvaló paráznasága nem volt vele. Mellyet értvén, az aszszony acceptálta. Ezalatt, mi gondolattyából, az törvénhöz nem tartotta magát, sem nem purgálta magát, hanem az juramentomnak depositiója elött elszökött. <Szászvárosi János bíró c. Sánta Györgyné>

Ez alatt bíró uram, tiszte szerénth, Kis Mihály ellen is törvénth kíván, mivelhogy pedig Kis Mihály succumbál és semmivel nem ótalmazza magát, teczik azért az törvénnek, hogy ha 15. napra Kis Mihály hetedmagával, jámbor szömélyekkel megh nem menti magát, hogy Sánta Györgynével semmi nilvánvaló paráznasága nem volt, ha pedig megh nem menti, annakutána minémű bőntetése légyen Kis Mihálynak, az szék meghláttya. <Szászvárosi János bíró c. Kis Mihály>

Barbélj Albertné, Sófia aszszony igéri feleletit hodie per totum beadni Barbélj Albertt szolgálója és lakója, Annók [...]^[264] <Borbély Albertné c. Szabó Anna, Erzsébet szolgáló • 1606. jan. 9.>

[fol. 86^r] I. Szabó Pálné respondit cum protestatione: Ahol azt mondod, hogy fl. 11. vöttek el tőled ugyanakkor, az mikor éntőlem elvötték az derék pénzt mind nyereségestől, mely pénzön, kin [?] borth vöttönk volt, egy forintya maratt volth hátra, kit meg nem adhattunk volt, mely borth az gazda, az kitől vöttök, mindhaddig is ki nem bocsátotta az udvarból, az míg én egy forintoth, szálagomat [nem?] hattam otth. Én akkor kértem tőled, ha vagyon nálad pénz, tedd le az egy forintot, minthogy társ voltál. Melyre te azt montad, hogy tenálad bizony egy pénz is nincsen. Ha pénz lött volna nálad, közre köllött volna adnod, de nem attad, mellyet hitömmel is megbizonítok, hogy azt montad, hogy nincsen. Azért volt-e, nem volt-e, minthogy közre nem attad, ha elvötték tőled is, hogy közre nem attad, sibi imputatur, de ezönkivöl, számvetvén, meghkívánom az enimet, az mi reám háromlik. Liceat.

A., cum protestatione: Ím, értöm okadásodat, hogy micsoda okot acz, hogy eltiltottál az hitről, de azt mondom, si juris, hogy non licet, merth igön tagadom azt én, hogy, az mi az utolszori bort nézné, az kinek az árát tőled elvötték, hogy akkor éntőlem többet kértél volna, az kit adtam, tudniillik három forintot az bor árában, ötven pénzt az korcsolyásoknak, ötven pénz ára kenyeret és húsz pénzön hozzájavalót vöttem. Nem mondom, hogy az leghelső bornak az árában nem kérsz vala, de akkor én sem térhettem hozzája s nem adhattam, de ennek az utolsó bornak az árában egy pénzzel sem marattunk adóssá, merth, mivel az első feleletemből is kiteczik, hogy miképpen imponált azér[t] neköm az szék hitöt, hát semmiképpen engömet el nem tiltha[ttá]l volna. Azért az felöl megírth penán rajta vagy, azért Isten szerént való deliberatiót várok kegyelmetöktől. Liceat. Kész vagyok pedig jurálni róla, hogy éntőlem az utolsó bor árában egy pénzt sem kértél, nem is marattunk adóssának az árában egy pénzzel is.

[fol. 86^v] I. subiungit: Ím, értöm, hogy mégis az 11 forintot forgatod, mellyre azt mon[dod], hogy elvötték tőled, holott, mikor bejöttönk volna Meggies[re], kérek vala tőled egy néhány pénzt, mivelhogy megéhöztem vala, de te ugyan megesköttél, hogy egy pénz sincsen nálad, merth mindh elvötték. Melyre én azt mondom, hogy tetőled semmit el nem vöttek, hanem nálad maradott mindh 11 forint, mind az rajtad való öltözet, az ki akkor rajtad volt, me[rt] te azt az 11 forintot Tordán adósságodért fizetted. Mert ugyan Meggiesről Tordára menénk mi, akkor azt montad, hogy egy pénzöd sincsen, s amatt[?], hogy meghfogtattanak volt, mingyárt előattad, még pedig én jártam ott is érted, sőt, még azt montam otth az aszszonynak, ne báncs[d] szegénth, merth, bizony, egy pénze sincsen, melyre ő azt monta, mit esköszöl te is mellette, ha nem elégh pénze, vagyon aranya s dutkája, merth énneköm is fizete azért. Ez aránt nem vötték volt el tőled az pénzt s [nem] tartozom semmivel, dí[j]odon sem vagyok. Az eltiltást, mellyet ha tagadnál, aggyon az szék egy bizonyos napot, megbizonítom, bizonságim mellé magamnak, ha kívántatik, ország törvényét kívánom, merth te ezöket, mikor énrajtam az kár esött, az után fizetted. Bizonságimat reportálám, az elébbi propositiómnak contin[en]tiája szerénth, azt kívánom, az ki reád háromlik be[lőle], számvetvén, megkívánom az enimet. Liceat. Az szék nem emléközik, hogy Menyhárt deák kéczör is mondá, hogy ezöket az feleletöket csak pro rei declaratione hozta be s az más fél tudománt teszön felőle.

Deliberatum: Az I-t, Szabó Pálnét kibocsáttya az szék, hogy feleleti tartása szerénth mindh az tordai dologh felől s mindh pedig az meggiesi dologh felől mindönt bizoníccson, azkorra, az mikorra aránzza, hogy reáérközik. Zabó András protestál, hogy az tordai dologh felől micsoda pénzt attam én, akkor meghmondom, ezér attam-e, nem-e. <Szabó Pálné c. Szabó András • 1606. jan. 9.>

Deliberatum inter Nicolaum Kouácz et Joannem Mézáros Eniediensem: Mivelhogy egy bizonságh, Czizár Máttyás megvallya, hogy mik[or] Czizár Miklós meghtalálta Kouácz Miklósnak az ökrét akk[or] megh nem tartotta, hanem azután harmadnap múlva is tartotta m[eg]. [Második bizonyság:] őmaga is, Czizár Miklós meghvallya, hogy nem tartotta pöcséttel akkor, mikor meghtalálta az ökröt, hanem azután hítta törv[ény]re. Az harmadig[!] bizonság is megvallya, hogy mikor megm[on]ta Mézáros Jánosnak Kouácz Miklós, hogy megtalálták nála az ökröt, mingyár[ást] megvallotta, hogy hajcsa haza s megaggya neki, azonban azért haza köllött volna hajtani, hogy pedig haza nem hajtotta, tőrje kárát. I. apellat ad senatum et conceditur. <Kovács Miklós c. Mészáros János>

Jegyzetek

1. A városi levéltárral kapcsolatos irodalmat l. Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. BP 1970. 470. ^[VISSZA]

2. Ötvös Ágoston: Közlemények a Gyulafehérvári Városi-Tanács Vörös Könyvéből. = Delejtű. 2/1859. 261-3., 270-1. ^[VISSZA]

3. Veszely Károly: Képek Gyulafehérvár múltjából. = Az Alsófehérmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat Évkönyve. 6/1894. 36-45. ^[VISSZA]

4. Batthyaneum, Kézirattár, II. 92. ^[VISSZA]

5. Vö. VK 83. jegyzet. ^[VISSZA]

6. VK 1592. dec. 11. ^[VISSZA]

7. VK 1607. jan. 7. ^[VISSZA]

8. VK 1617. ^[VISSZA]

9. VK 1600. szept. 28. ^[VISSZA]

10. VK 1604. júl. 13. és 1613. márc. 11. ^[VISSZA]

11. Gyulafehérvár korabeli történetével kapcsolatosan számtalan apró, első kézből származó adatot tartalmaz Szamosközy István: Történeti maradványai. Kiadja és bev. Szilágyi Sándor. I-IV. (MHH Script. 21, 28-30.) Bp 1876-1880. Az 1603. évi két ostrom és menekülés részleteivel kapcsolatban vö. Szamosközy: i. m. III. 28-48., 240. kk., 251. kk. ^[VISSZA]

12. Szamosközy i. m. II. 246.: Nadlábú(!) illetve III. 32: Crassipes néven. - Borzsák István szemelvényes fordításában (Szamosközy István: Erdély története. Monumenta Hungarica VII. Bp 1963. 231. kk.) hibásan: Vastaglábú. ^[VISSZA]

13. Szamosközy III. 32. Stephanus Sartorius néven. ^[VISSZA]

14. I. h. Tonsor néven. ^[VISSZA]

15. I. m. 251. ^[VISSZA]

16. JK 1609/15: "Isabella királyné aszszontúl fogva, valaminémű törvénnyel az feiérvári bírák éltenek, most is, valami törvénnyel élnek." ^[VISSZA]

17. JK 1606/30. ^[VISSZA]

18. JK 1604/22. ^[VISSZA]

19. Tat Bogdán. ^[VISSZA]

20. Polgár János. ^[VISSZA]

21. "Sidó bíróhoz contribuálnak ezek ..." Vö. Connumeratio seu descriptio universorum incolarum et inhabitatorum totius civitatis Albensis Transylvaniae...in anno ...1698. MOL ArchGubPol. 577/1698. ^[VISSZA]

22. Uo.: "Görög bíróhoz contribuálnak". ^[VISSZA]

23. JK. 1605/19. ^[VISSZA]

24. JK 1608/5. ^[VISSZA]

25. JK 1608/18. ^[VISSZA]

26. Fizetésére vonatkozóan VK 1602. jan. 9. - Vö. Ötvös i. m. 262. - Veszely i. m. 37-8. ^[VISSZA]

27. JK 1614/36. ^[VISSZA]

28. JK 1605/70; 1615/16. Ez a pecsétnyomó feltehetőleg eltért a Városkönyvben emlegetett nagyobbik - "öregebbik" - pecséttől. ^[VISSZA]

29. JK 1609/5. ^[VISSZA]

30. JK 1604/60. ^[VISSZA]

31. JK 1610/1. ^[VISSZA]

32. JK 1614/22; 1615/5. ^[VISSZA]

33. JK 1607/41. ^[VISSZA]

34. VK 1598 és 39. jegyzet. ^[VISSZA]

35. JK 1616/2: "Hogy penigh ma az condescendálásnak tizenötöd napja vagyon, az régi mód szerént, az feiérvári bírónak székinek ususa szerént nem procedál, az tizenötödnapot elmúlatván, reá nem citált az felválcsággal ezután se élhessen vele, ne is citálhasson, ha citál is, ellene mondhassak." ^[VISSZA]

36. VK 1588. Vö. Ötvös: i. m. 261. ^[VISSZA]

37. JK 1614/37. ^[VISSZA]

38. VK 1598. jan. 8. - VK 1597. jan. 23-26. - Vö. Ötvös: i. m. 262. ^[VISSZA]

39. VK 1617. - Vö. Ötvös i. m.: 270. ^[VISSZA]

40. Kivételt talán az az 1605 tájától érvényesülő új követelmény jelent, hogy a perbeszéd világosan határozza meg a pert kiváltó cselekmény körülményeit: "az I. procuratora mellett állván való feleletömet condescendáltatta az székkel írva comitatussát, locussát, tempussát, diessét, annusát...- vö. JK 1607/8. ^[VISSZA]

41. VK 1600. szept. 28. ^[VISSZA]

42. VK 1602. ápr. 17. - Vö. Veszely: i. m. 37. ^[VISSZA]

43. JK 1604. júl. 14. ^[VISSZA]

44. Nobilitatio nobilis Stephani Baranyiay alias Zabó de Alba Iulia: Gyulafehérvár, 1607. júl. 1. IV. Liber Regius Sigismundi Rákóczi. 149r. MOL. F1. VII. ^[VISSZA]

45. VK 1601. júl. 16. és első közlője, Veszely: i. m. 38-39. idézi a fellebbviteli levelek és a tanúvallatások városi díjszabására utaló tanácsi határozatokat 1601-ből. ^[VISSZA]

46. 1617-ben még mindig ő volt a gyulafehérvári jegyző. Vö. Ötvös: i.h. ^[VISSZA]

47. VK 1617. ^[VISSZA]

48. Gyulafehérvár korabeli topográfiájával kapcsolatban: Imets F. Jákó: A régi Fejérvár fekvése és részei. = Az Alsófehérmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat Évkönyve. 11/1898. 19-33. - Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. Bp 1987. 143-158. - Kovács András: Humanista epigráfusok adalékai Gyulafehérvár közép- és koraújkori helyrajzához. In: Szamosközy István: Analecta Lapidum. 1593. Inscriptiones romanae. 1598. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 33. Szerk. Keserű Bálint, sajtó alá rendezte Balázs Mihály, Monok István) Szeged, 1992. 31. - Uő: Gyulafehérvár, az erdélyi püspökök középkori székhelye. Márton Áron emlékkönyv születésének 100. évfordulóján. Szerk. Marton József. Kvár, 1996. 191-201. - Uő: Az építkező Bethlen Gábor és székvárosa. Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kvár 1996. 276-294. ^[VISSZA]

49. JK 1608. ápr. 14. ^[VISSZA]

50. VK fol. 19., 21. - Veszely: i. m. 37. úgy gondolta, hogy 1603-ban még nem létezett a Lippa- és a Tövis-fertály. Tévedése onnan adódott, hogy a névsort tartalmazó második, modern számozás szerinti 21. levél elkeveredett és különálló névsortöredéknek tűnt. Itt jegyezzük meg, hogy Imets: i. m. már megpróbálkozott az utcák azonosításával egy általa feldolgozott 1673-ból származó összeírás és a Visconti-féle térkép (1711) egy erősen "átrajzolt" változatának egybevetésével úgy, hogy az 1714-ben tervszerűen kialakított mai Alsóváros utcaneveit mechanikusan az 1711-ben ábrázolt régi településre vetítette. Elképzelése saját forrásaival összevetve sem állja meg a helyét. ^[VISSZA]

51. Forrásunk egyik utalása - VK 1588. aug. 29. - szerint a Plébánia-ház a Tégla utcában volt. Ebből következtetünk arra, hogy a Nagyboldogasszony templomtól és cinteremtől délre húzódó utca lehetett a Tégla utca, a templom másik, északi oldalán pedig a Nagyboldogasszony utca házai sorakoztak. ^[VISSZA]

52. JK 1614/31-2. ^[VISSZA]

53. Kovács András: Date privind viaţa Zamfirei, fiica lui Moise-vodă. = Anuarul Institutului de Istorie şi Arheologie din Cluj-Napoca. 28/1985-86. 355/22. jzet. - Uő: Humanista epigráfusok... 35/40. jzet. ^[VISSZA]

54. Gyulafehérvár, 1607. május 14.: Donatio egregii Cosmae Deli super domo et curia nobilitari ... in vico Maior ucza vocato. IV. Liber Regius Sigismundi Rákóczi. 33r. MOL F1. VII. ^[VISSZA]

55. JK fol. 227r. ^[VISSZA]

56. A IX. 166. kötetben az 1616-os bejegyzések a 206. lapig folyamatosak, egy töredéküket a 163-4. lap tartalmazza s ezzel illenek össze a IX. 164. kötet 2-4. lapjára került részletek. ^[VISSZA]

57. Batthyaneum, Ms. IX. 198-199., illetve Ms. II. 92. ^[VISSZA]

58. "Arhiva oraşului Alba Iulia -... - cu acte care încep din vremea lui Mihai Viteazul, a fost arsă dosar cu dosar în cuptoarele primăriei pentru a încălzi în iarna din 1919 pe ťapărătorii patrieiŤ care aveau lemne din belşug în pădurile, cari nu sunt mai departe de 2 kilometri." Vö. Meteş, Ştefan: Arhivele din Ardeal după războiu. = Revista Arhivelor, 1/1924-26. 87. - Gagyi Jenő: A közlevéltárak sorsa Új-Romániában. = Levéltári Közlemények. 7/1929. 110. ^[VISSZA]

59. A jelenlegi állagból hiányzó bejegyzést Ötvös: i. m. 261. átírásában közöljük. ^[VISSZA]

60. A jelenlegi állagból hiányzó bejegyzést Ötvös: i. m. 262. átírásában közöljük. ^[VISSZA]

61. Helyesen bizonyára: Posztómető ^[VISSZA]

62. Ötvös: i. m. 271. - Szövegét innen adta ki Szilágyi Sándor: Az 1588-ik évi deczember 8-23. Medgyesen tartott országgyűlés története és törvénycikkei. = Új Magyar Múzeum. 1858. 519-31. - Uő: Rajzok és Tanulmányok. Bp 1875. 70-86, 87. - Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor. III. Bp 1877. 236-248. ^[VISSZA]

63. A medgyesi tc-ek fejedelmi megerősítése. Uo. ^[VISSZA]

64. Június. ^[VISSZA]

65. Az sz és az s betű használatának ezt a jegyző helyesírására jellemző keveredését az alábbiakban nem fogjuk külön jelezni. ^[VISSZA]

66. Föléírva. ^[VISSZA]

67. Helyesen: Bothos. ^[VISSZA]

68. Vagy Ker. Szt. János születése: jún. 24, vagy fővétele: aug. 29. ^[VISSZA]

69. Valószínűleg 1588-ban. ^[VISSZA]

70. Veszely: i. m. 43. ^[VISSZA]

71. Uo. ^[VISSZA]

72. Föléírva. ^[VISSZA]

73. Május 1. ^[VISSZA]

74. A valószínűtlen Berta Bertalan-ra való kiegészítését az 1585. áprilisában végrendelkező és ugyanazon év júliusában elhunyt Oláh Bertalanra utaló forrásadatok indokolják. Vö. Veress Endre: Fontes Rerum Transylvanicarum. Erdélyi történelmi források. V. Bp 1921. App. VI. No. 51. ^[VISSZA]

75. Az egész bejegyzés más kéz írása, így valószínű, hogy 1591-ben. ^[VISSZA]

76. Vagy Ker. Szent János születése: jún. 24, vagy fővétele: aug. 29. ^[VISSZA]

77. Alább, 1595. febr. 15-én: Dom. ^[VISSZA]

78. Vö. a fentebb 1589-ben és 1590-ben bejegyzett tiltakozásaival. ^[VISSZA]

79. Ambrosius Hyppolitus, fejedelmi gyógyszerész. ^[VISSZA]

80. Ti. 1590-ben. ^[VISSZA]

81. Február. ^[VISSZA]

82. A következő két szó föléírva. ^[VISSZA]

83. Ti. késivel. ^[VISSZA]

84. Föléírva. ^[VISSZA]

85. Veszely: i. m. 44. ^[VISSZA]

86. Más kézzel fölötte: Az ta[nács szemé]lek közzül, ki absens lészen, den. 24. Az 40 emberek közzül den. 12. Vö. Veszely: i. m. 39. ^[VISSZA]

87. Utána törölve: 1596. ^[VISSZA]

88. Mellette a lapszélen közel egyidejű bejegyzés: Nota bene. ^[VISSZA]

89. A következő három szó föléírva. ^[VISSZA]

90. Ti. Werbőczy Hármaskönyvét. ^[VISSZA]

91. Lapszélen, valamivel későbbi, XVII. század elejére utaló vonásokkal: Az két pallos is itt volt. ^[VISSZA]

92. Lapszélen, az előbbivel egyező tintával és írással: Az segestyében vitték. ^[VISSZA]

93. Báthory Zsigmond. ^[VISSZA]

94. Lapszélen, az előbbiekkel egyező tintával és írással: Szolgálattúl is immunis lett. ^[VISSZA]

95. Lapszélen. ^[VISSZA]

96. 1598. jan. 8-án. ^[VISSZA]

97. Ti. az új bíró, Nyírő János. ^[VISSZA]

98. Ötvös: i. m. 262. ^[VISSZA]

99. Föléírva. ^[VISSZA]

100. A lapszélen, más kéz írásával: Dispositiójában volt az várornak[!]. Nota bene. Az boltokrúl. ^[VISSZA]

101. Ötvös: i. m. 262. - Veszely: i. m. 38-9. ^[VISSZA]

102. A következő névsort egy későbbi tanácsválasztáson is felhasználhatták: az időközben elhalt vagy újra nem választott tanácstagok nevét egyidejűleg törölték és más tintával ugyanannyi új nevet vezettek be. ^[VISSZA]

103. Utóbb törölve. ^[VISSZA]

104. Utána törölve: Nem eskütt. ^[VISSZA]

105. Vö. Ötvös: i. m. 262-3. - Veszely: i. m. 37. Hiányosan és más nevekkel kiegészítve. ^[VISSZA]

106. A lapszélen: Nota bene. Vö. Ötvös: i. m. 262. - Veszely: i. m. 37-8. ^[VISSZA]

107. Ti. meghíhatatlanul = megválthatatlanul. ^[VISSZA]

108. Ti. Báthori Zsigmondnak. ^[VISSZA]

109. Törölve. ^[VISSZA]

110. Előtte: Nem eskött. Utána: megheskött. ^[VISSZA]

111. Törölve. Utána megismételve. ^[VISSZA]

112. Törölve. ^[VISSZA]

113. Közben egy teleírt lapot még a XVII. századi lapszámozás elkészítése előtt kivágtak. A névsor - a városnegyedek sorrendjének megfelelően, az írásmód és a benne szereplő nevek tanúsága szerint - közvetlen folytatása az előzőnek! ^[VISSZA]

114. Más kézzel a lapszélen: NagiLábú Gergeli bíró volt. ^[VISSZA]

115. Egyidejűleg törölve: együtt kölleték. ^[VISSZA]

116. Egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

117. Más kéz utólagos kiegészítése. Vö. Ötvös: i. m. 263. ^[VISSZA]

118. A lapszélen. ^[VISSZA]

119. Bocskai Istvánnak. ^[VISSZA]

120. Javítva Lakatos-ról. ^[VISSZA]

121. Vö. JK 1608. febr. 25./230-1, júl. 7./240, okt. 13./240, valamint JK 1610. júl. 7/255-6. ^[VISSZA]

122. Vö. Ötvös: i. m. 263. ^[VISSZA]

123. Ti. Hunyadi Szűcs János Váradi Szűcs Jánost. Vö. JK 1609. ápr. 17./242. ^[VISSZA]

124. Utána egyidejűleg törölve: [...]mya ennek. ^[VISSZA]

125. Utána: illik. ^[VISSZA]

126. Utólagos megjegyzés. ^[VISSZA]

127. Veszely: i. m. 38. ^[VISSZA]

128. Az egész bejegyzés egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

129. Az egész bejegyzés egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

130. Ti. 1598-ban. Az alább következő, Gyulafehérvár történetére és Szatmári Szíjgyártó János érdemeire utaló, visszatekintő jellegű feljegyzéseket Brassai Erszénygyártó János jegyző vezette be 1614 után a Városkönyvbe. Minthogy véglegesnek tekinthető összegezésük 1617-ben keletkezett, ide soroltuk a végleges változatot előkészítő, keltezetlen bejegyzéseket is. ^[VISSZA]

131. Talán: vevék. ^[VISSZA]

132. Ötvös: i. m. 263. ^[VISSZA]

133. Lapszélen: Nota bene. ^[VISSZA]

134. Lapszélen: Vásárvám. ^[VISSZA]

135. Ötvös: i. m. 270. ^[VISSZA]

136. Lapszélen: Nota bene. Vö. Ötvös: i. m. 270. ^[VISSZA]

137. Helyesen: sokoknál. ^[VISSZA]

138. Az utolsó mondat kezdete hiányzik Ötvös: i. m. 270. átírásából is. ^[VISSZA]

139. Ötvös: i. m. 270. ^[VISSZA]

140. Uo. hibásan: két. ^[VISSZA]

141. A közben megcsonkult szövegrészeket Ötvös: i. m. 270-1. alapján egészítettük ki. ^[VISSZA]

142. Vö. az előző jegyzettel. ^[VISSZA]

143. Veszely: i. m. 39. ^[VISSZA]

144. Talán: Nyírő. ^[VISSZA]

145. Talán: ku[l]csával. ^[VISSZA]

146. Törölve. ^[VISSZA]

147. II. Rákóczi György. ^[VISSZA]

148. Tollpróbaként. ^[VISSZA]

149. Olvashatatlan szavak. ^[VISSZA]

150. Törölve: Se[ptembris] ^[VISSZA]

151. Befejezetlen mondat. ^[VISSZA]

152. Az ívfüzetből lap vagy lapok hiányzanak. ^[VISSZA]

153. Gyulafehérvári Farkas Jánost fentebb szászként emlegetik - tollhiba vagy egy másik, párhuzamosan folyó pernek a töredéke. ^[VISSZA]

154. Az egész bejegyzés egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

155. Miriszlónál 1600. szept. 18-án. ^[VISSZA]

156. Minden bizonnyal azonos a fentebb és alább előforduló Joan Dancz-csal. ^[VISSZA]

157. 1599-ben az udvari testőrgyalogság kapitányaként említik. Vö. Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata. 1540-1690. Bp 1980. 340. ^[VISSZA]

158. 1603. ápr. 29-én délután, Székely Mózes ostromló csapatainak a visszaverése után sikerült a várat védő Spinosa parancsára felgyújtani a nyugati Váralja házait. Vö. Szamosközy: III. 28-48. ^[VISSZA]

159. Talán Dragaczinné? ^[VISSZA]

160. Helyesen: Balogh Örsébet. ^[VISSZA]

161. Alatta, egyidejűleg törölve: Szűcz Pétört idézte volt törvénnek az majorbeli ^[VISSZA]

162. A következő per tárgyát később már nem írták be. ^[VISSZA]

163. Helyesen: Szűcz Pétert. ^[VISSZA]

164. Utána egyidejűleg törölve: Senatum. ^[VISSZA]

165. A következő per tárgyát később már nem írták be. ^[VISSZA]

166. Utána egyidejűleg törölve: Lőrincz deák és János deák hírünk néköl tötte volt be ezüst marhádat ládában, az minth mongya. ^[VISSZA]

167. Én, ti. Nagy Simon. ^[VISSZA]

168. Helyesen: Blasii. ^[VISSZA]

169. Egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

170. Az I-t! ^[VISSZA]

171. Helyesen: feleségömmel. ^[VISSZA]

172. Helyesen: elhalogatta. ^[VISSZA]

173. Törölve: jövendő hétfőn ad 8. ^[VISSZA]

174. A 35. fol. vége. ^[VISSZA]

175. Vö. Mészáros Péter, Csizmadia Márton perét Csiszár Mátyás és felesége Anna ellen 1603. dec. 3. és 1604. ápr. 5. között. ^[VISSZA]

176. 1603. ápr. 10-én próbálkoztak a várvédők először, sikertelenül az ostromlók fedezékéül szolgáló külváros felégetésével: a hirtelen támadt délnyugati szél az égő zsindelyeket a fejedelmi palota főbejáratára és a székesegyház zsindellyel fedett tornyára vitte s a tűzvészben a harangok és az óra is a lángok martalékává váltak. Szamosközy: i. m. III. 40. ^[VISSZA]

177. Helyesen: Pataki Mihályné. ^[VISSZA]

178. Utána törölve: Deliberatum: Mivelhogy Balogh Eörsébet eltiltotta volt Kouázi Györgyöt az juramentomról <Balog Erzsébet c. Kovászi György és felesége • 1604. május 3.> ^[VISSZA]

179. 1599. okt. 31. után. ^[VISSZA]

180. 1599. okt. 31-1600. ápr. 20. ^[VISSZA]

181. 1601. márc. 24-aug. 23. ^[VISSZA]

182. Helyesen: Nirő Jánosné. ^[VISSZA]

183. 1603. július 20-a után, amikor Székely Mózes brassói vereségéről a városban értesültek. ^[VISSZA]

184. Ribis Sigfried felesége. Szamosújvár egykori parancsnoka Szászvárosban esett Bethlen Gábor fogságába. Vö. Szamosközy: i. m. III. 7, 59, 147, 250. ^[VISSZA]

185. Helyesen: az I-on! ^[VISSZA]

186. Helyesen: Brassónál 1603. július 17-én. ^[VISSZA]

187. Előtte törölve: Chizár. ^[VISSZA]

188. Júl. 14. ^[VISSZA]

189. Júl. 19. ^[VISSZA]

190. Szamosközy: i. m. III. 277., 281. Hajdúkapitány Basta hadseregében. ^[VISSZA]

191. Helyesen: Chizár. ^[VISSZA]

192. Helyesen: Márton. ^[VISSZA]

193. Helyesen: Vizakna. ^[VISSZA]

194. A bejegyzésnek nincs folytatása. ^[VISSZA]

195. Egyidejűleg törölve: Gáltőj Mihály; ^[VISSZA]

196. Helyesen: A. ^[VISSZA]

197. Vö. a Török Jánosné elleni perrel is. ^[VISSZA]

198. Helyesen: Mártont. ^[VISSZA]

199. Előtte törölve: fölváltságh mellett. ^[VISSZA]

200. Helyesen: viszen. ^[VISSZA]

201. Előtte törölve: jártál. ^[VISSZA]

202. Nov. 15. ^[VISSZA]

203. Utána: ezután. ^[VISSZA]

204. Egyidejűleg törölve ^[VISSZA]

205. Miriszlónál, 1600. szept. 18-án. ^[VISSZA]

206. Javítva 24-ről. ^[VISSZA]

207. Javítva: harmadnap-ról. ^[VISSZA]

208. Vö. Szamosközy: i. m. III. 277., 281. ^[VISSZA]

209. Törölve. ^[VISSZA]

210. Az egész bejegyzés törölve. ^[VISSZA]

211. Az egész bejegyzés törölve. ^[VISSZA]

212. Helyesen: Joannis Teöreök. ^[VISSZA]

213. Helyesen: I. ^[VISSZA]

214. Előtte törölve: I. petit. ^[VISSZA]

215. Egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

216. Az egész bejegyzés egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

217. Helyesen: az A. ^[VISSZA]

218. Helyesen: I-on. ^[VISSZA]

219. Föléírva: egy ezüst [ta]llért[?] ^[VISSZA]

220. Ti. a bűntetésnek. ^[VISSZA]

221. Egyidejűleg törölt bejegyzés. ^[VISSZA]

222. Helyesen: György. Lehet, hogy csak a két Borbély nevének az elírásáról van szó és ugyan az a per! ^[VISSZA]

223. Előtte törölve: tegnapi napon. ^[VISSZA]

224. Helyesen: Teöreök Jánosné. ^[VISSZA]

225. Helyesen: Tóthváraggyai Mártonné ^[VISSZA]

226. Vö. Szamosközy: i. m. III. 32. ^[VISSZA]

227. Helyesen: Teörök Jánosnét. ^[VISSZA]

228. Helyesen: Teörök Jánosnét. ^[VISSZA]

229. Helyesen: vejét. ^[VISSZA]

230. Helyesen: Teöreök Jánosnénak. ^[VISSZA]

231. Szamosközy: i. m. IV. 266-7, 271., neve Matheus Alexander (mh. 1604). ^[VISSZA]

232. Basta György. ^[VISSZA]

233. Az egész bejegyzés egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

234. Az egész bejegyzés egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

235. Helyesen: Teöreök Jánosné. ^[VISSZA]

236. Javítva: Andrásné-ról. ^[VISSZA]

237. Helyesen: Teöreök Jánosné. ^[VISSZA]

238. Mellette: A. ^[VISSZA]

239. Helyesen: I. ^[VISSZA]

240. Javítva Miklós-ról. ^[VISSZA]

241. Tévedésből megismételve. ^[VISSZA]

242. Helyesen: Eötuös Imröhnének. ^[VISSZA]

243. Helyesen: vallásával. ^[VISSZA]

244. Az egész bejegyzés törölve. ^[VISSZA]

245. Utána törölve: Tóth Miklósné ellen. ^[VISSZA]

246. Utána törölve:Így osztán, hogy elindultak, úgy találtak reá. ^[VISSZA]

247. Helyesen: I-t. ^[VISSZA]

248. Az egész feljegyzés egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

249. Helyesen: Patai. ^[VISSZA]

250. Javítva: Udvarheleön-ről. ^[VISSZA]

251. Utána egyidejűleg törölve: és hogy nem erőszak szerénth. ^[VISSZA]

252. Egyidejűleg törölve. ^[VISSZA]

253. Ti. Török István. ^[VISSZA]

254. Egy olvashatatlan szó. ^[VISSZA]

255. Ugyanazon perben. ^[VISSZA]

256. Helyesen: I-t. ^[VISSZA]

257. Javítva: relicta-ról. ^[VISSZA]

258. Más kézzel és helyesírással a fogalmazott bejegyzés. ^[VISSZA]

259. Előtte törölve: d. 48. ^[VISSZA]

260. Vö. még a Csiszár Miklós jobbágya c. Kovács Miklós perében hozott 1605. okt. 19-i ítélettel. ^[VISSZA]

261. Helyesen: András. ^[VISSZA]

262. Bizonytalan olvasat. Előtte törölve: közességet. ^[VISSZA]

263. Tollgyakorlat: Spectabili ac Magnifico D(omi)no D(omi)no Sigismundo Rákóczi de FeölseőVadáz, sere(nissi)mi D(omi)ni D(omi)ni Stephani Dei Gratia Hung(ariae) Tran(silvaniae)q(ue) Principis etc. Consiliario per Transilvaniam Generali Capitaneo et Gubernatori nec non Comiti Co(mi)t(a)tus Borsodiensis etc. d(omi)no nobis semper gratiossissimo. ^[VISSZA]

264. A szöveg itt megszakad. ^[VISSZA]

---