A második füzet elé (részlet)

Elkészült íme a Finnugor történeti chrestomathia második füzete. A kiadvány jellege, célja, feladata már nem újdonság, ezekről nem kell szólnom. Az első füzet tizenhat szerző műveiből válogatta ki a finnugor vonatkozású részleteket. Ez a második - körülbelül egyforma terjedelemben - két forrást dolgoz fel: a novgorodi első krónikát és a kazányi históriát.

Az orosz források a korábbiakhoz képest bővebben tárgyalják a finnugor népekkel kapcsolatos eseményeket. Ez érthető, hiszen oroszok és finnugorok nagyon jól ismerték egymást. Együtt éltek. A finnugor őslakosság akkor szerepel különösen sokat a forrásokban, amikor az orosz terjeszkedés újabb csoportjukat éri el. Novgorod rendületlenül törekedett arra, hogy fennhatósága alá vonja a különböző kisebb- nagyobb balti finn népeket, és gyakorta indított expedíciókat Jugria, az obi-ugor népek lakhelye felé is. A Kazányi Tatár Kánság meghódításával pedig minden mari és udmurt etnikai csoport a Moszkva által immár egységbe forrasztott orosz birodalom fennhatósága alá került. A Baltikum birtoklásáért jelentős erők folytattak változatos kimenetelű harcokat. A novgorodi krónikák lapjain svédek, finnek, németek, litvánok viaskodnak egymással s a különböző orosz fejedelemségekkel a lív, csúd, izsór, vót és karél területek birtoklásáért. A harcokban az őslakók csapatai hol az egyik, hol a másik oldalon bukkannak fel, erejük azonban több évszázadon át olyan jelentős volt, hogy önálló akciókat is folytattak, és sokáig sikeresen ellenálltak a behatolóknak. Kazany és Moszkva összecsapásában a cseremisz gyűjtőnévvel illetett mari, udmurt és csuvas csapatok a tatárok oldalán harcoltak, és elővédként szolgálva, partizán- hadviselésükkel nagy szolgálatokat tettek a kazányi kánságnak. Kazany eleste után még mintegy félévszázadig elkeseredett ellenállást fejtettek ki az orosz birodalom kiépülő hatalmi struktúrája: helyőrségei és bürokráciája ellen.

Ezekről az eseményekről, a finnugor népek Kr. u. 9-16. századi történetéről értesülhetünk a chrestomathia második füzetéből. A közölt híradások megértéséhez természetesen szükséges az orosz történelem ismerete. Ez a füzet éppen emiatt tartalmaz több értékelő, magyarázó kommentárt, mint az első. Az orosz krónikák finnugor vonatkozású híradásainak feldolgozása ezzel még korántsem teljes, további érdekes beszámolók várnak közlésre és kommentálásra.

[...]

Budapesten, 2002 márciusában
A szerző