A stockholmi Albert Målare vagy, ahogy műveit aláírta, Albertus Pictor a középkori Svédország legnagyobb művésze, seregnyi segédjével nagyszámú upplandi - Stockholmtól északra fekvő országrész - templomot illusztrált. Albert születési és elhalálozási éve ismeretlen, magánéletéről csak annyit lehet tudni, hogy festőkollégája özvegyét vette feleségül, és a mai Óváros Mynttorget-terén lakott. Neve 1473 és 1509 között fordul elő a város könyveiben.

Albert munkái közül a Stockholm melletti Yttergran és Täby, valamint az Enköpingtől 10-12 kilométerre északra fekvő Härnevi és Härkeberga "képeslap-templomok" falfestményei a leghíresebbek. A középkori Stockholm vásári életéből inspirálódott bibliai jelenetek a német földön készült "szegények bibliája", a "Biblia pauperum" fametszetei alapján készültek. (Képes biblia a betűvel nem élők számára.) A reformációt követően a színpompás falfestményeket lemeszelték, de a boltozat illusztrálását érintetlenül hagyták. A mennyezetre festett bibliai jelenetek nemzedékeken keresztül nevelték tiszta erkölcsre és istentiszteletre a nyakukat tekergető híveket.

A lübecki képfestők nyomdokában járó Albert munkásságát a realizmus jellemzi. Fő díszítő eleme a boltíveken futó szőlőindák. Modelljeinek - polgárok, brutális, durva egyének, bolondok, hiszékenyek, csodalények, szörnyetegek - ruházatából az akkori idők divatjára lehet következtetni. Ami azt illeti, rossz állatfestő volt, képein a teve három-púpú, a hallomásból ismert elefánt krokodilra, az oroszlán pedig majombőrbe bújt medvére emlékeztet. A falfestés két alaptechnikája - az al fresco, azaz a friss vakolatra való festés, és az al secco, azaz a megkötött, száraz vakolatra festés - közül Albert az utóbbit alkalmazta. A kék színt azurittal, a zöldet malachittal, a sárgát masszikottal és okkerrel, a vöröst cinóberrel és indiai vörössel, vagy ahogy annak idején nevezték, caput mortuummal (a halott feje) érte el. Az évszázadok alatt a festékek egy része - a sárga masszikot (ólomglét, PbO) és a vörös cinóber (higanyszulfid, HgS) - megfeketedtek, de a többi ma is élénken virít.

Az 1400-as évek második felében épült gótikus Härnevi templom falfestményei 1485-ből származnak. A fegyverház falán jelenetek Szent György és Szent Márton életéből. Az ablak melletti kopott falképen - a templom falait az 1700-as években lemeszelték, és csak az 1956-os a restaurálás alkalmával fedték fel - az olajban fövő Erasmus beleit pribékek tekerik. (A 303-ban vértanúhalált halt Erasmus, vagy Elmo, Diocletianus császár idejében volt Antiochia püspöke.) A boltíves mennyezeten jelenetek az Ótestamentumból: Dávid és Góliát, Sámson a fodrásznál, Dániel próféta az oroszlánveremben. A csecsemőgyilkos Heródes alatt koca ül az orgonánál, vele szemben kecske fújja a dudát. Az orgona mögötti sarokban Júdás kötélen lóg.

Az 1300 körül épült, alacsony kőfallal körülvett Härkeberga teremtemplom 1480-as évek közepe táján festett falfestményeit az 1935-36 évi restauráláskor fedték fel. A fegyverházban, ahol a közeli tanyákról érkezett látogatók lerakták a fegyvereiket, az élet mulandóságát jelképező falkép, a Szerencsekerék fogadja a látogatót. A cifra szószéket Jean Baptiste Masreliez, a királyi palota berendezője készítette 1791-ben. Az oltár előtt az 1300-as évek első feléből származó feszület függ.

A bortól elbágyadt Noé mellett a cethal játszadozik Jónással, a pelikán vérével táplálja a kicsinyeit, a főnix madár a hamvaiból feltámad. Alattuk a szerencsejátékok káros hatására intő falkép. Az orgona fölötti képeken Mózes vizet fakaszt a sziklából, manna hull az égből, és a sírból kilépő feltámadottak egyike a földet piszkálja a füléből.