A Svédországba érkezőt meglepi az, mennyire hallgatnak a múltjukról a svédek. Vajon mit rejtegetnek? Igaz lenne az a megállapítás, mely szerint boldog népnek nincs szüksége patinás történelemre?

A svéd lelátóról nézte végig az utóbbi kétszáz év vérengzéseit, számára nem jelent különösebbet 1848, 1917 vagy 1945 emlegetése. Szilárd meggyőződése, hogy a konfliktusok tárgyalásokkal megoldhatók, és az, hogy értelmetlen minden olyan tettlegesség, mint a háború és a népirtás. - "Ez a nép százhúsz esztendeje nem viselt háborút - megszokta, hogy a dolgok értékét annyira becsülje, amennyit a beléjük fektetett anyag ér, erőben és tartósságban -, a kőből épült ház ezer évre szól, s a húsból és csontból épült test száz évre, s nem addig, amíg bombának és tűzcsóvának tetszik. Természetes állapotnak tartják a boldogságot s a boldogtalanságot természetellenesnek." - írta Karinthy Frigyes az Utazás a koponyám körül című könyvében.

Nem vagyok történész. Ez a magyarázata annak, hogy a könyvekből, a szakdolgozatokból, az újságcikkekből és a televíziós műsorokból összegyűjtött ismeretanyagból a közismert tények - a néptömegek történelemalakító szerepe, a tömeges kivándorlás, a Nobel-díj - helyett a kuriózumokat - a szabadkőművességet, az udvari intrikákat, a pityókos összeesküvőket - részesítettem előnyben.

Stockholm, 2000-01-01

Zita néni