XIV. Károly Jánost fia, I. Oszkár követte. Hatalomra jutása után megrökönyödéssel tapasztalta, hogy a rendek minden törvényjavaslatára sorban nemet mondanak. Annyit mégis sikerült elérnie, hogy uralkodása alatt felfüggesztették a kivégzéseket. Egyszerűen nem volt hajlandó aláírni a halálos ítéleteket. (Oszkár fiának, XV. Károlynak nem voltak ilyenféle skrupulusai. Futószalagon végeztette ki a hosszú idő alatt feltorlódott jelölteket.) I. Oszkár művészi szinten alkotott maradandót. Értekezéseket írt a népnevelésről, a büntetőeljárásról és a börtönügyről, és mint zeneszerző is ismeretessé tette nevét. Egy opera, számos dal, keringő és induló írható a rovására.
1848 európai forradalmának szele Stockholmot is elérte. A sortüzeknek 40 halálos áldozatuk volt, lázongók és békés járókelők vegyesen. Az időközben kitört dán-német viszályban a közvetítő szerepét vállaló semleges svédek iránt megnőtt a nagyhatalmak bizalma, Észak-Schleswig megszállását a svéd csapatokra bízták.
I. Oszkár idejében a vallásszabadság ismeretlen fogalom volt Svédországban. Azt a svéd állampolgárt, aki más hitű volt, mint a kötelező lutheránus, száműzték az országból, vagyonát elkobozták. Ennek ellenére nem erőltették sem Desirée, sem pedig a menye, Josephine királyné áttérését a lutheránus vallásra. Desirée a francia forradalom alatt nőtt fel, ő csak papíron volt katolikus, de Josephine - vagy ahogy a svédek nevezték, Josefina - rendszeresen látogatta a stockholmi királyi palotában berendezett kápolnát. Desirée hosszas rábeszélés után beleegyezett, hogy elkísérje a menyét.
Desirée, aki tudomása szerint nem követett el bűnt, meggyónnivalóért az udvartartásához fordult segítségért. A lesütött szemmel feszengő komornyikok és komornák kelletlenül erőltették az emlékezetüket. A legidősebb komornyik megszánta a gyámoltalan öregasszony benyomását keltő anyakirálynőt. - A királynő tegnap megfenyegette a szakácsot. - Nagyon jó! - derült fel Desirée. - Írd fel! - szólt a szolgálatos udvarhölgyére. - Őfelsége megszidta az új szobalányt - rebegte az egyik komorna. - Kitűnő! - tapsikolt Desirée. A bátorságra kapott szolgasereg az etikettet félretéve sorolta az örömtől ragyogó arcú öregasszony bűneit. Az udvarhölgy akkurátusan könyvelt. Amikor több bűn már nem fért a cetlire, az elégedett királynő nyugovóra tért.
Másnap, a mise előtt Josefina Desirée-ért ment. A hálószobában felfordulás, az ágy alatt, szekrényekben, ládákban turkáló emberek lökdösődtek. A káosz közepén Desirée az egyik "bűnt" a másik után követte el. - Keresem a bűneimet! - kiáltotta a levegő után kapkodó Josefinának.
Túlélte Oszkár fiát. Unokája, XV. Károly szerint - Nagymama soha nem hal meg. Ő eltűnik. Csak átkozottul lassan csinálja. Desirée férje halála után leginkább a Stockholmtól huszonöt kilométerre fekvő Rosersbergben, tyúkjai között érezte jól magát, melyeket soha nem volt szabad levágni. Minden vágya az volt, hogy visszatérjen szeretett Párizsába, de valahogy sehogy sem merte rászánni magát az utazásra. - Milyen bolond az ember: akkor adja fel a szabadságot, amikor birtokolja azt! - szokta mondogatni, amikor párizsi látogatása szóba került.
I. Oszkár 1859-ben bekövetkezett halála után fia, Károly lépett a trónra (1859-72). XV. Károly uralkodása egybeesik a király személyi hatalmának a végével. Az ország problémái annyira szétágaztak, hogy egyetlen embernek lehetetlenség volt belátni az államháztartást. Akkoriban kerültek minden alkotmányos monarchiában előtérbe az államtanácsok - illetve a koronatanács, melynek tagjai egyesült erővel intézték az ország ügyeit. Szabályozták a közigazgatást, szavatolták a szabad vallásgyakorlatot - a teljes vallásszabadságra 1951-ig kellett várni - és az iszákosság korlátozása céljából magas adót szabtak a szeszes italokra.
A rendek ideje lejárt, kezdetét vette a kétkamarás államvezetés. Szavazati joguk csak a vagyonos polgároknak volt, a nők még fél évszázadot várhattak. Az első kormányfő Louis de Geer lett, a kétházas országgyűlést 1866. január 19-ikén nyitotta meg XV. Károly.
Az 1867-es év hideg nyarát 1868-ban páratlanul száraz nyár követte. A nép őrölt fakéregből sütött kenyérrel és fűvel csillapította éhségét. A szívósabbak, az erősebbek nem alacsonyodtak le oda, hogy mohát egyenek, és alamizsnát kolduljanak: 1867-70 között 750 000 svéd a kivándorláson kívül nem látott más megoldást.
A franciabarát XV. Károlyt 1872-ben németbarát öccse, II. Oszkár követte a trónon. Felesége, Nassaui Zsófia királynő nevéhez fűződik az angol mintára 1889-ben megalapított Sophiahem. Zsófia Londonban, a legendás hírű Florence Nightingale-től tanulta a modern beteggondozás alapjait. A királyi pár gyermekeit - Gustafot, Oscart, Carlt és Eugent - nyilvános fiúiskolába járatta. A királyi csemetéket a többi gyerekkel egyforma nevelésben részesítették, de az érdemjegyeiket titokban tartották.
A XIX. század második felében korszakalkotó találmányok forradalmasították az ipart. Alfred Nobel 1862-ben feltalálta a dinamitot, 1894-ben Gustaf de Laval a fejőgépet, 1899-ben J.P. Johansson a "franciakulcsot", 1900-ban Gideon Sundbäck a zipzárt és 1905-ben Gustav Dalén a hűtőszekrényt. 1877-ben a stockholmi Henrik Cedengren telefonkapcsolatot létesített a lakásuk és az apja ékszerüzlete között. Az amerikai Bell cég üzemeltette, első telefonrendszer felháborítóan magas áraitól ösztönzött Cedengren három év múlva telefontársaságot alapított. Bellék nem árultak felszerelést a vetélytársnak, ezért Cedengren szomszédjához, a technikai érdekeltségű Lars Magnus Ericssonhoz fordult. Ericsson a konyhájában berendezett elektromechanikai műhelyében alapozta meg napjaink svéd tőzsdéjének legnagyobb értékű cégét.
II. Oszkár fia, a leendő V. Gusztáv, a svéd és norvég trón örököse Strassburgban találkozott a Badeni nagyherceg lányával, a tizenhét éves Viktóriával. Viktória Németország első császárának, I. Vilmosnak unokája, Vasa Cecilia - igaz, hogy tizenegyedik generációs - egyenes ágú leszármazottja volt. Ennél előkelőbb feleséget nem is remélhet egy fagyos ország trónörököse. (Viktóriát a német trón várományosa, Vilmos herceg is szívesen elvette volna feleségül. Bismarck kancellár ellenezte a frigyet, mert meghallotta azt, amit senki más nem akart észrevenni: Viktória állandó köhécselését.) Gusztáv és Viktória első fiát Gustav Adolfnak, a leendő VI. Gusztáv Adolfnak, a másodikat a nagypapa után Wilhelmnek keresztelték. Miután megtette a kötelességét, Viktória Capri szigetére utazott, ahol köhögését a kor felkapott orvosával, Axel Munthéval kezeltette.
1877-ben Drezdában elhunyt a néhai IV. Gusztáv Adolf fia, "Wasaborg" Gusztáv osztrák altábornagy, akinek a visszatértétől való félelmében a Bernadotte családnak nem volt egy nyugodt éjszakája. (Gusztáv nevét viselte 1831-1877 között a 60 számú, egri "császári és királyi" magyar gyalogezred.) A néhai IV. Gusztáv Adolf földi maradványait 1884-ben hazahozatták, és a Riddarkyrkan temetkezési kápolnájában helyezték el - most már - örök nyugalomra.
1890-ben kezdetét vette a több mint tizenöt évet tartó svéd-norvég "uniós perlekedés". A svéd-norvég szomszédság kezdetétől fogva az egymásra féltékeny testvérek viszonyának jeleit viselte. Mindenben ellenséges szándékot véltek látni. Azok a svéd hivatalnokok, akiknek norvég alattvalókkal gyűlt meg a bajuk, homlokukat fogták kétségbeesett elképedésükben. Az unió 1905. június 7-ikén feloszlott, de a "sértett kistestvér" norvégok számára a felszabadító nemzeti mozgalom még ma sem ért véget.