II. Gusztáv Adolf atyjától, az 1611-ben elhunyt IX. Károlytól három háborút, és romba döntött országot örökölt. A dán béke sokba került - Svédország magas váltságdíjat fizetett Älvsborg (a mai Göteborg) városáért - de az oroszokkal 1617-ben kötött stolbovai békével sikerült Oroszországot kizárni a Balti-tengerről. Az elpusztult svéd városokat felépítették, fejlődésnek indult a bányászat és a kereskedelem. Új közigazgatás és új perrendtartás lépett életbe, amely a szegény pórokat az urak önkénye ellen védte. Az 1617-ben tartott örebroi országgyűléstől kezdve a svéd országgyűlés a király, az országot annak távollétében vezető öttagú tanács, és a négy rend képviselői közötti tárgyalások színhelye lett. Ugyanazon az országgyűlésen elfogadott vallási jogszabály értelmében hazaárulásnak számított katolikusnak lenni, külföldi katolikus iskolába vagy egyetemre járni.
A lengyel-török háborút kihasználva, Gusztáv Adolf 1621-ben hátba támadta gyűlölt unokatestvére, Zsigmond király Lengyelországát. A jezsuiták vagyonát elkobozták, a kolostorok könyvtárait felpakolták, és Uppsalába küldték. (A példa ragadós volt: az Európában működő svéd hadvezérek attól fogva mindent hazaküldtek, amire rátették a kezüket.) A Mare Balticum - a Balti-tenger - egy csapásra Mare Suecicummá vált.
Gusztáv Adolf lelkében a vallásos buzgóság a dicsőség és hatalom utáni vággyal keveredett. Saját kezdeményezésre közös protestáns európai frontot hozott létre a Szent Liga - Zsigmond, Ferdinánd császár, a katolikus német hercegek és a spanyolok - ellensúlyozására. A svéd birodalmi gyűlés azzal a feltétellel egyezett bele a svéd hadsereg anyagi szponzorálásába, hogy az a háborút idegen földön vívja.
A svédek szövetségesei a harmincéves háborúban a protestáns német hercegségek, Dánia és Velence voltak. Sokat nyomot a latban Gusztáv Adolf sógora, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támogatása. (Mária Eleonóra svéd királynő és Brandenburgi Katalin erdélyi fejedelemasszony nővérek voltak.) Az anyagi fedezet váratlan helyről érkezett: Richelieu kardinális, a katolikus Franciaország minisztere, "az ellenségem ellensége a barátom" elv alapján pénzelte Gusztáv hadseregét. A háborúhoz csapatszállító hajókra volt szükség, ezért Gusztáv Adolf parancsára, 1625-ben megkezdték a modern svéd hadiflotta kiépítését.
Az 1500-as évek tengeri hadviselésére az ellenség hajóinak megcsáklyázása, legénységének harcképtelenné tétele, és lobogójának bevonása volt jellemző. A kezdeti, ímmel-ámmal leadott ágyúlövések után a vállalkozóbb szellemű fél szorosan az ellenséges hajó mellé férkőzött, csáklyák, vasmacskák segítségével magához kapcsolta, és kézitusával döntötte el a harcot. A XVII. század második felétől kezdődően már a nagyméretű "sorhajók" játszották a főszerepet. (Hogy az ágyúknak szabad tere legyen, a hajóknak sorban, egymás mögött kellett haladniuk.) Az ellenséges hajóhadak felsorakoztak, és kezdetét vette az ágyúpárbaj. Az nyert, akinek több hajója maradt.
A Gusztáv Adolf nagypapájáról elnevezett Vasa hadihajó magán viselte mindkét technika jeleit. Az ágyukkal nem fukarkodtak: a két fedélzeten összesen 64 darab, közel egytonnás ágyú torka meredt a csukható ablakokból az ellenségre. A vízrebocsátás, azaz az első, ú.n. szűzút előtt Klas Fleming tengernagy parancsára harminc legény futkorászott fel s alá a királyi palota előtt kikötött Vasa fedélzetén. A Vasa veszélyesen megingott, és majd, hogy bele nem dőlt a vízbe, úgyhogy a próbát meg kellett szakítani. Ennek ellenére, sor került a felavatásra.
1628 augusztus 10-ikén a Stockholmot környező dombok feketélltek az ujjongó néptömegtől. A svéd díszlövést követően - egymás után két-két ágyúlövés - a színpompás hajó elindult a Djurgården felé. A mai Tivolihoz közeli Beckholmen szigeténél a vitorlákba belekapott a szél. A hajóóriás megbillent, az alsó fedélzet ágyúnyílásain beözönlött a víz, a királyi hajóhad gyöngyszeme az oldalára billent, és a meghívott celebritásokkal a fedélzetén, hatalmas bugyborékolás közepette elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó százötven meghívott közül ötvenen a hullámokban lelték halálukat.
A hajóépítés hiányos elméleti ismereteiből eredő katasztrófa nem tántorította el a nagyravágyó Gusztáv Adolfot tervei véghezvitelében. 1630-ban 130 000 kitűnően fegyverzett és mintaszerűen fegyelmezett katonával meghódította Pomerániát és Mecklenburgot, majd Berlinnek tartott, hogy sógorát, György Vilmos brandenburgi választófejedelmet megnyerje az ügynek. György eleinte vonakodott, mire Gusztáv Adolf ágyúkat szegeztetett a palotának. A berezelt György készséggel aláírta a szerződést.
Időközben a katolikus liga seregei, Tilly és Pappenheim vezérletével 1631 májusában elfoglalták és feldúlták Magdeburgot, a protestantizmus egyik végvárát. A protestánsok ekkor utolsó reménységük, Gusztáv Adolf mögé sorakoztak, és szeptember 17-ikén, Breitenfeld mezején (Lipcsénél), legyőzték a diadalokban megőszült, addig veretlen Tilly hadseregét, Gusztáv Adolf pedig százezres főnyi hadserege élén bevonult a védtelen Münchenbe. Nyitva állott előtte Bajorország, és az osztrák tartományok.
Ferdinánd császár szorult helyzetében a sokáig mellőzött Wallensteinhoz fordult, aki hosszas előkészületek után, 1632 novemberében Lützen mezején csapott össze Gusztáv Adolf seregével. A napokon át tartó csatából a svédek kerültek ki győztesként. Megszerezték a császáriak zászlóit és ágyúit, és Wallenstein seregét csúfos futásra kényszerítették. Gusztáv Adolf nem érte meg a csata végét. A csata hevében - és a sűrű ködben - túl közel lovagolt egy császári vértes-ezredhez, és több golyótól találva halálosan megsebesült. Az akkor éppen német földön tartózkodó özvegye, Maria Eleonóra aranyba foglaltatta férje bebalzsamozott szívét. Gusztáv Adolf tetemét gyászoló hívei hazavitték Svédországba. Stockholmba érkezve, Maria Eleonóra kétszemélyes koporsót rendelt, minduntalan felnyittatta férje koporsóját, és közel két éven át késleltette férje temetését. Az államtanács, élén Axel Oxenstiernával, jobbára Maria Eleonóra bizarr kívánságaival foglalkozott. Miután lebecsülő módon nyilatkozott a svédekről, a hideg időjárásról, a nyálkás sziklákról, a felbosszantott gyámkormány a hisztérikus özvegyet Krisztina leánya nevelésére alkalmatlannak nyilvánította.
A kétségbeesett Maria Eleonóra 1640 nyarán Dániába szökött, kiváló okot szolgáltatva az újabb svéd-dán háborúhoz. A Lennart Torstensson és Gustav Horn vezette szárazföldi erők 1643-ban - ki tudja hányadszor - elfoglalták a déli tartományokat. A sikert a svéd-holland flotta diadala tetőzte be, mely 1644-ben megsemmisítő vereséget mért a dán hajóhadra. Csak a francia és holland érdekek akadályozták meg azt, hogy a svédek teljesen eltiporják Dániát.
Gusztáv Adolfot kiskorú leánya, Krisztina, az utolsó Vasa-uralkodó követte a svéd trónon. Krisztina azonnal békét kötött Dániával (1645 Brömsebro). Kihasználva a békeidő adta lehetőségeket, vallon kovácsok érkeztek Liége környékéről, akik a forradalmasított magnúm-módszerrel világhírt szereztek a svéd vasipari termékeknek. A hollandok Amsterdamot használva mintául felépítették Göteborgot, és Louis De Geer holland üzletember létrehozta a rabszolga-kereskedelemmel foglalkozó Svéd Afrikai Társaságot. Az 1641-ben, érdemei elismeréseként nemesi rangra emelt de Geer volt az egyedüli, aki hollandul mondott beszédet a svéd országgyűlésben. 1645-ben megjelent az első svéd újság - Ordinari Post Tijdender, mely Post och Inrikes Tidningar címmel azóta is rendszeresen megjelenik
Ebben az időszakban Carl Gustaf Wrangel hadvezér a franciákkal vállvetve fosztogatta Dél-Németországot. Számtalan kincset küldött haza az épülőfélben levő Skokloster kastélyába. Szárnysegédje, Kristoffer von Königsmark 1648-ban bevette Prágát, kifosztotta Hradcany várát, és a Harmincéves háború legnagyobb zsákmányára tett szert. (Az "Ezüst bibliát", a Codex argenteust ma is az Uppsalai egyetemi könyvtárban őrzik.) Néhány hónappal később megkötötték a wesztfáliai békét.
A Harmincéves háború alatt hozott áldozatok nem voltak teljesen hiábavalóak. A béke diplomáciai szinten nagyhatalommá emelte Svédországot. A tetemes kártérítés mellett területileg is gyarapodott. A wesztfáliai béke részleteinek finomítására, a végső megbeszélésre, Nürnbergben került sor. A tárgyalásokon a Karl Gustaf pfalzi gróf, a későbbi X. Károly Gusztáv elnökölt. A záróbanketten 128 fogást szolgáltak fel, aranyozott oroszlánfejből bor csurgott az épület előtt összegyűlt szájtátókra. Éjfélkor bevonult harminc muskétás, és Carl Gustaf Wrangel vezényszavára a mennyezetbe lőttek. Régen tudták a módját...
A műveltségéről, éles eszéről, messze földön híres Krisztina királynő, fiús viselkedésével kirítt a környezetéből. Céllövésben, lovaglásban versenyre kelt a férfiakkal, ennek ellenére legszívesebben a tudományok művelésével foglalkozott. Számos kérője akadt, de mindnyájukat visszautasította. - "A szív szerelemre teremtett! De a szerelem és a házasság jóformán összeférhetetlen." - "Az emberek azért házasodnak meg, mert nem tudják, hogy mit csinálnak." - "A házasság örömei nem egyenlítik ki annak kellemetlenségét." - sorolta aforizmaszámba menő kifogásait. Tény, hogy amikor megszületett, először mindenki "fiút" kiáltott, és csak aprólékos vizsgálat után rendelték vissza a kürtösöket a palota ablakából.
"Észak Minervája" számos tudóssal levelezett; udvarába meghívta kora híres gondolkodóit. Rövid ideig "Cogito ergo sum" Cartesius, azaz René Descartes (1596-1650) is Stockholmban tartózkodott. (A hideg és nedves éghajlat kikezdte a francia tudós egészségét. A Fredrik Adolf templom udvarában temették el. Porait 1666-ban szállították haza Franciaországba.)
1650-ben Svédországnak 850 000 lakosa volt, közülük 12 000-en éltek Stockholmban. Az 1649-es év termése elpusztult, éhínség, elégedetlenség uralkodott az országban. Krisztina ebben az évben koronáztatta meg magát. Azért, hogy országa mégse maradjon trónörökös nélkül, rávette a rendeket, hogy unokabátyját, a pfalzi Károly Gusztávot fogadják el utódjául. A rekordhosszú koronázási menet a Stockholm északi részén, a központtól öt kilométerre fekvő Jakobsdal - ma Ulriksdal - kastélyból indult. Az elsők már a Nagytemplomhoz értek, de az utolsóknak még nem sikerült beállniuk a sor végére. Hat hófehér paripa húzta a királynő hintóját, ezüst patkóik csattogtak a Storkyrkobrinken - a templomhoz vezető, enyhén lejtős úton. Krisztina ezüst trónon ülve fogadta az ország főurainak hódolatát. A Nagytéren bor folyt a szökőkútból, a palota ablakaiból pénzt szórtak a mámoros alattvalók közé.
Négy év múlva, 1654-ben, Krisztina királynő, az Uppsalában egybegyűlt rendek előtt lemondott Károly Gusztáv javára a trónról, és áttért a katolikus hitre. A protestáns világ vezető alakjának, Európa egyik nagyhatalmú uralkodójának katolikus hitre való áttérése számtalan spekulációra adott okot. Kétségkívül intellektuális határozat volt: Krisztina idejében mindent, ami az irodalomban, festészetben, szobrászatban és zenében új és nagy volt, a katolikusok alkották katolikus országokban. Ezekhez képest Svédország barbár ország volt.
Talán az Európában zsákmányolt, és Svédországban betiltott könyvek "fertőzték meg a lelkét".
- Veszélyes dolog könyvet lopni! - mondta egy híres Krisztina-kutató. - Valaki még elolvassa őket!