A gyámkormány, majd Krisztina uralkodása alatt a nemesség mértéktelenül meggazdagodott. A kor leggazdagabb főura, Magnus Gabriel de la Gardie kancellár tulajdonában több mint ezer uradalom, és kastély volt, többek között Karlsberg, Ulriksdal és Drottningholm. Az 1655-ben tartott országgyűlésen a papi és polgári rend elfogadta a X. Károly Gusztáv által szorgalmazott "redukciót", az elszegényedett korona elidegeníthetetlen, de mégis elidegenített birtokainak visszaszolgáltatását. A nemesi rend kénytelen volt beleegyezni, de a király hatalmát korlátlanná tevő törvény kivitele elé annyi akadályt gördített, hogy az csak jóval később, 1680-ban teljesült.
1655 június 15-ikén a svéd hadsereg lerohanta az utolsó Vasa ivadék, János Kázmér király országát, és X. Károly Gusztáv Lengyelország királyaként ünnepeltette magát. Szövetségesével, II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel együtt birtokolta Lengyelországot, kiváltva ezzel a nagyhatalmak haragját. A megmentést Dánia háborús üzenete jelentette 1657-ben. X. Károly Gusztáv szégyenkezés nélkül hagyhatta el Lengyelországot.
A svédek Németországon keresztül indultak Dánia felé. Elfoglalták Dánia déli országrészét, majd Jylland szigetéről a Kis-Belt csonttá fagyott jegén átkelve meglepték a zord időjárás miatt ostromra nem számító Koppenhága védőit. III. Frigyes dán király sietve beleegyezett a roskildei béke (1658) előnytelen feltételeibe. Dánia megint elvesztette Skånet, valamint a Kattegát melletti Hallandot és Blekingét.
A siker csúcsán álló 37 éves X. Károly Gusztáv tüdőgyulladást kapott, és 1660 február 13-ikán, Göteborgban elhunyt. Halálos ágyán fogalmazott végrendeletében fiának, a négyéves Károly felnőtté válásáig, hattagú gyámkormányra bízta az ország vezetését, melynek tagjai az elnöki szerepet betöltő, két szavazatra jogosult özvegy, Hedvig Eleonóra, Carl Gustaf Wrangel birodalmi tengernagy, Magnus Gabriel De la Gardie birodalmi kancellár és a holland származású Herman Fleming birodalmi kincstáros voltak.
A X. Károly halálhírére hazasiető Krisztinát udvarias hidegséggel fogadta az alkalom tiszteletére egyesült lutheránus front. Elkeseredett tárgyalások után, tekintélyes apanázs ellenében örökre lemondatták a svéd koronáról. Krisztina csalódottan tért vissza szeretett Rómájába. A Tevere jobb partján fekvő Palazzo Riarioban lakott, könyveket és műtárgyakat gyűjtött - gyűjteménye magvát a prágai rablásból származó több tucat értékes festmény képezte - királyi akadémiát alapított az olasz nyelv tisztaságának megőrzésére. Öregkorára kistermetű, kövér anyóka lett, csinos kis szakállal a tokáján. - "Az öregség a halálnál is borzasztóbb." - mondogatta. 62 éves korában halt meg. Nagy pompával temették el a Szent Péter bazilikában. - "Az ember állandóan a boldogságot keresi, azt, amit nem lehet megtalálni ebben az ócska, komisz világban." A protestánsok legnagyobb hősének lánya a katolikus egyház legszentebb templomában, a Szent Péter katedrálisban várja a feltámadást.
A "Stockholm Banco" 1611-ben - Európában először - bankjegyeket bocsátott ki. A nehéz rézlemezeknél sokkal könnyebben kezelhető papírpénz hamar népszerű lett. Az, hogy a pénz értéke összefüggésben állhat a bankjegyek kibocsátásának mértékével, akkoriban fel sem ötlött. 1688-ban az emberek megrohanták a bankot, kitört a pánik, és a bankjegyek premierje botrányba fúlt. A csődöt mondott bankot átvette a kormány, és a Birodalom Rendjei Bankja néven üzemeltette tovább.
1670-ben királyi "varázsló-bizottság" alakult, mely felszólította a papokat, készítsenek névsort a boszorkánysággal gyanúsított személyekről. A boszorkány-hisztéria 1675-ben érte el a csúcsot, csupán az észak-svédországi Härnösandban 71 személyt végeztek ki. (Az utolsó "boszorkányt" 1704-ben végezték ki, majd 1779-ben törölték a törvénykönyvből a boszorkányság büntetését.)
1672-ben a rendek által korlátlan hatalommal felhatalmazott XI. Károly átvette a gyámkormánytól a hatalmat. Némi erőszak alkalmazásával keresztülvitte a régóta esedékes redukciót - az elődei uralkodása alatt nemesi kézbe került királyi vagyon elkobzását - majd XIV. Lajos francia király támogatásának a tudatában nekilátott az időközben ismét dán kézbe került svéd területek visszaszerzéséhez. A tengeri ütközetekben a svédek rendre alulmaradtak, a svéd hajóhad "koronája", a Kronan is odaveszett. 1676 decemberében a hajóhad nélkül maradt XI. Károly betört Skåneba, és Lund mellett találkozott a téli táborba vonult dán sereggel.
A harci rendben felsorakozott seregek egymást szemmel tartva indultak a Lundtól hét kilométerre fekvő, stratégiai fekvésű Szélmalom-csúcs felé. Eleinte csak araszolva, aztán mind sietősebben, a végén eszeveszett rohanással. Elsőnek a svéd lovasság jobb- és a dán lovasság balszárnya érkezett meg. Nem várták meg, amíg a gyalogosok is utolérik őket, hanem azon nyomban egymásnak estek. Az összecsapásból a svédek kerültek ki győztesen, és Károllyal az élükön, a közeli, megáradt patakba kergették a menekülő dánokat. Nagyon meg lehettek elégedve, mert órákon át nézték a zajló jégtáblák között küszködő dánok haláltusáját.
Ezalatt a két hadsereg zöme ágyúpárbajt vívott. Déli 11-kor az ágyúgolyók elfogytak, és a két sereg összecsapott. Az eredménnyel egyik fél sem volt elégedett, ezért ebédszünetet tartottak. A szünetet kihasználva, elküldték Erik Dahlberget, a zseniális hadmérnököt, keresse meg Károlyt és a lovasságot. Aztán az erőre kapott hadak megint egymásnak estek. Egy óra múlva újabb szünetet tartottak.
A számbeli fölényben levő dánok délután háromkor utolsó rohamra indultak. A muníció elfogyott, ember ember ellen harcolt. Ekkor érkezett meg Károllyal az élén a lovasság. A svédek átvágtak a meglepett dán seregen, és egyesültek a gyalogsággal. A dánok harci rendje felbomlott, menekült, ki amerre tudott. Az ezután következő mészárlással véget ért az északi országok történetének legvéresebb ütközete. 9000-en vesztették életüket: 4000 svéd és 5000 dán katona.
Az 1679-es koppenhágai béke megerősítette Svédország mai határait. A svéd-dán háború nem ért véget, csak a dán álom, Skåne visszacsatolása foszlott szét. A dán gerillákkal (snapphanar) kegyetlenül leszámoltak, Skåne lakosságát erőszakkal svédesítették. A skånei paraszt végeredményben jobban járt, mivel Svédországban ismeretlen volt a jobbágyság intézménye, de a - " Köszönjük neked, hogy svédek lehettünk!" - felirat XI. Károly uddevallai szobrán, enyhe túlzás.
A béke megszilárdítása érdekében XI. Károly feleségül vette V. Keresztély király nővérét, Ulrika Eleonórát. Hét gyermekük született, köztük a későbbi XII. Károly, és a korán elhunyt Ulrik, akiről az Ulriksdal kastélyát elnevezték. Ulrika királynő 1693-ban halt meg. A Karlsberg palotában ravatalozták fel, ott leste meg a kulcslyukon keresztül Stormkrantz kapitány, amint hullához nem illő élénkséggel beszélgetett udvarhölgyével. A titokzatos "fehér asszony" azóta is népszerű kísértet a királyi kastélyokban.