Előszó

Fagyos, havas télben egy Magyarországról elszármazott férfi útja során kis, szőrpamacs pulival találkozik, és a kóborló kutyusban menten "honfitársára" ismer, hiszen az semmi másra, csakis magyar szóra hallgat. A férfin kívül azon a tájon senki sem látott még ilyen fajta kutyát, mint ahogy idegen ott a mások fülének az a nyelv is, amit ők ketten, a férfi meg a puli értenek. Cape Vincentben, Észak-Amerikában játszódik ez a megható történet, amely ennek a kötetnek bevezető darabja; az anyanyelv édes-bús himnusza.

De hiszen ezt a könyvet, ennek minden darabját, a novellát követő verseket az anyanyelv iránti rajongás teremtette!

A szerző csaknem negyven éve, 1960 óta él külföldön; ám csak fizikai létét helyezte át idegenbe, szíve-lelke továbbra is magyar maradt. Annál is inkább, mert az irodalomhoz való vonzódásában, tollforgatóként, valamint a szó művészeként minden szellemi erőt anyanyelvünkből merített és merít.

Gönczöl János, e művek létrehozója 1946-ban választotta a művészi pályát, s mindjárt a legjobb társulatnál kapott szerződést; Jób Dániel kötötte a Vígszínházhoz. Kitűnő orgánumában, szép magyar beszédében az ötvenes években aztán a hangjátékok és versek kedvelői gyönyörködhettek, amikor már a Magyar Rádióhoz került. Színészi teljesítményeiért számos elismerésben részesült, nívódíjakkal jutalmazták. Majd a Madách Színház társulata fogadta be 1956-ban. Az itt töltött esztendőkben Shaw, Saroyan, Scribe és más klasszikus és modern szerzők darabjaiban várták szerepek. Igen emlékezetes például a Steinbeck-műben, az Egerek és emberekben nyújtott Lennie-alakítása a George-ot játszó Ladányi Ferenc mellett.

Gönczöl János ma Münchenben él, de gyakran hazalátogat; itthon mindig szeretettel fogadják barátai, régi kollégái. Hiszen miután új életet kezdett idegenben, nem veszett el a névtelen tömegben; odakinn is kapott szerepeket színházban, filmen, televízióban. Játszott németül, angolul, franciául, nemegyszer híres színészek társaságában; legtöbbször persze emigráns-figurákat. De nem lett hűtlen az íráshoz sem. Novellák - sőt egy szatirikus regény is -, riportok, interjúk, cikkek születtek tollából. Később az írás a munkájához is tartozott, amikor esztendők múltával a Szabad Európa kulturális munkatársa lett.

Aztán egyszer csak felsejlettek benne a verssorok is. Az anyanyelv, amelyből bárhol volt is, szelleme táplálkozott, dallammá, ritmussá vált, hogy kötött formában méginkább szigorú rendben őrizhesse szülője, a költő - ahogy ő maga, Gönczöl János mondja - identitását. Mert kerüljön bárhová az ember, járja be akár a legtávolabbi tájakat, éljen a Föld bármely szegletében, ha elveszíti azt, amivel először nyílott értelme a világra: az anyanyelvét, elárvult vándorrá válik, örök otthontalanná.

"Szavakból van a párna / amire este fekszünk" írja Károlyi Amy. Magyar szavakból van az a párna, amire költőnk - akármely országban volt is az ágya - fejét lehajtotta; lehajtja. Tárgyalhat németül, angolul, franciául - magyarul álmodik. Magyarul álmodja vers-álmait.

Szakonyi Károly