Az integrált rendszerek nemzetközi piaca

A piacot időről-időre áttekintő szaktanulmányok (mint pl. az amerikai Library Journal évente, áprilisi számaiban) legalább félezer szoftvert ismernek, amelyek többé-kevésbé megfelelnek az integrált könyvtári rendszerekkel szemben támasztott alapkövetelményeknek. Ma már elvileg nincs akadálya annak, hogy ezek közül bármelyiket is válasszuk. Természetesen szakmai szempontokon túl döntésünket befolyásolni fogja az illető cég hazai vagy közeli jelenléte, az általa kínált üzleti feltételek stb. Most mégis, hogy későbbi szűkített tájékozódásunkat el tudjuk majd helyezni egy nagyobb körben, vessünk egy pillantást madártávlatból legalább az egész piacra, amelyen már 1991-ben 178 millió $ cserélt gazdát eladók és vásárlók között.

Talán nem érdektelen, ha ezúttal szinte "történelmi" periódust tekintünk át, mivel az, ahogy az egyes cégek átvészelték az elmúlt éveket vagy eltűntek esetleg a piacról, rendkívül informatív lehet. Talán meglepő lesz, de táblázataink főszereplői nem azonosak a hazai körökben legismertebb szoftvergyártókkal, aminek legfőbb oka az, hogy a sozakirodalmi felmérések erősen az Egyesült Államok ill. az angol-szász országok piacára koncentrálnak. Első adataink az integrált rendszerek nagyobb fokú elterjedésének időszakát mutatják, majd összehasonlításképpen következnek a mai adatok, a 90-es évek közepéről.

Ha a forgalmuk (vagyis az installációk) számát tekintve legnagyobbnak tűnő 25 céget ill. szállítót vesszük alapul, a statisztika takarékos nyelvén a következőket láthatjuk.

Természetesen egy ilyen táblázat nem alkalmas messzemenő következtetések levonására, de azért a táblázat oszlopainak összevetéséből könnyen kideríthető pl. melyik rendszer tűnik alkalmasnak egy nemzeti könyvtár és melyik mondjuk egy speciális intézeti könyvtár jó színvonalú gépesítésére. Érdemes azt is megfigyelni, mely cégek akarták vagy tudták az évtized elejére megvetni a lábukat az Egyesült Államokon kívüli világban, az arányokból látszik az is, melyek a "mindenevő" programok, s melyek azok, amelyek inkább a közművelődési szférában, vagy éppen az egyetemi könyvtárak között ért el sikereket.

Informatív lehet még a fentiek közül néhány cég növekedési adatainak bemutatása 1988 és 1990 között:

Az adatok értékeléskor arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az Egyesült Államokban nagyobb piaci részesedést el nem érő európai stb. cégek nem szerepelnek a táblázatban, ami nem jelenti azt, hogy ezek eleve kiesnek egy összehasonlító vizsgálatból. Ennek ellenére jól látható kik az újonnan jövők, s kik azok akik a régiek közül megtartották pozícióikat. Azt sem szabad persze elfelednünk, hogy egy-egy szereplő eredményei (vagy éppen eredménytelensége) mögött teljes image-váltás, a program hardver és operációs-rendszerváltása is lehet (Gondoljunk a Carlyle-Voyager útra, vagy a Dynix nagygépes "klasszikus" rendszerből való OS/2-es kliensekkel dolgozó ablakozó Horizonná válására.

Mint a történeti áttekintésben már tárgyaltuk, a 90-es évek közepére az integrált rendszerek szállítói jónéhány kihívással szembetalálkoztak. Önmagában a piaccal nincs semmi baj, a kereslet elvileg óriási, becslések szerint évi 500 millió $ körüli. Az USA-ban már a "rendszerváltások" száma sem csekély, s igen jelentősen nőtt a közepes és kicsi könyvtárak vásárlókedve. A UNIX és az elérhető árú hardver, a rendszerek komfortja már a 20-50 ezer kötetes iskolai könyvtárak számára is vonzó. Hasonlóképpen érdeklődnek a max. néhány százezer kötetes közművelődési könyvtárak is. Mindehhez képest a korábbi nagy vevők, a nagy egyetemek, nemzeti szakkönyvtárak, hatalmas városi gyűjtemények piaca kisebb lett. Ezek a 80-as évek végén, a 90-es évek elején "bevásároltak", s most legfeljebb a rendszercsere révén jelenhetnek meg a piacon. Nyugat-Európa, sőt kis késessel Közép-Kelet-Európa piaca még nyitva, de itt is az egyre kisebb kategóriák felé szorulnak az eladók. Ez persze természetes is, hiszen ez a piac olcsóbb s kisebb installációkat keres, viszont azokat tömegesen.

A diagram csak a legnagyobb eladást produkáló cégeket mutatja, de így is jól látható, hogy melyik az a nagyságrend, amelyben ezek a szállítók mozognak.

A micro-gépek piaca elkülönült ugyan, de néhány jelentős névvel mindkét területen találkozunk, így pl. az IME (TinLib) vagy a VTLS ott van mindkét középmezőnyben. Az említett tendenciát jól mutatja a micro-gépes piac, hiszen az eladott rendszerek száma nagyon magas, a legjelentősebb gyártóknál 10.000 installáció feletti! Ha azonban a hazánkban is "klasszikusnak" számító egyetemi szférát nézzük, kezdő táblázatainkhoz képest nem olyan hatalmas a változás.

Természetesen a hazai elemző a Fretwell-Downing (Oracle Libraries) és az IME (TinLib) sikerét ki kell, hogy emelje, hiszen az amerikai piacon is erőteljesen jelenlévők közül e kettő ismert a hazai pályán is.

A meglévő rendszer lecserélésének problémája

Miközben hazánkban a 90-es évek elején indult csak meg a fokozottabb érdeklődés a könyvtári integrált rendszerek irányában, addig nálunk szerencsésebb nemzeteknél már a második vagy többedik generációra való áttérés zajlik. Miután ez a problémakör is eleven részét képezi a könyvtári integrált rendszerek kérdéskörének, érdemes röviden áttekintenünk. Lester J. Pourciau-nak, a Memphis State University könyvtárigazgatójának írása - amely előadás formában is elhangzott az 1990-es londoni Online Information Meeting-en - egy az áttérés körülményeit firtató kérdőíves felmérés eredményeit veszi számba (POURCIAU, Lester J.: Automated library system migration in the United States. = The Electronic Library, Vol.10/2. 1992. p. 103-108.). Az alábbiakban ezen írás alapján vizsgáljuk meg a könyvtári "rendszerváltás" lehetséges okait.

A hazaitól persze eltérő a háttér, hiszen a számítástechnika könyvtári alkalmazása az Egyesült Államokban mintegy 20 éves múltra tekinthet vissza. A hatvanas években a Kongresszusi Könyvtár MARC projektumával és a ohio-i kezdeményezésű OCLC programmal vette kezdetét ez a folyamat. A komputer hardverek fejlődése már a hetvenes években lehetővé tette, hogy egyre több könyvtár valamely részterületét működésének gépesítse. A nyolcvanas évek legfontosabb változása már az volt, hogy a gyártók kulcsrakész komplett rendszerekkel jelentek meg a piacon, mégpedig a megoldások hihetetlen változatosságával. Mindeközben természetesen a könyvtári szakemberek is egyre nagyobb elvárásokat fogalmaztak meg.

Az utóbbi években is lényegében ez a helyzet folytatódik, kiegészülve egy viszonylag új mozzanattal, nevezetesen, hogy viszonylag sok, már korábban valamilyen integrált rendszert üzemeltető könyvtár úgy döntött, lecseréli rendszerét egy másik cég termékére.

A kérdőíves vizsgálat alapjául a Library Journal évente megjelenő piaci helyzetképe szolgált (Automated system market place), mégpedig konkrétan az 1990-es szemle. A szállítók adatainak elemzése alapján a kérdőívet 169 könyvtárnak küldték meg, amelyek közül 154 válaszolt is.

67 könyvtár az első megvásárolt rendszerénél maradt, a maradék 87 viszont áttért egy másik integrált rendszerre. Mivel 9 könyvtár a kérdőívre nem adott teljeskörűen értelmezhető választ, ezért végül is a vizsgálat elemzésénél 78 beérkezett felmérőt vettek figyelembe.

A könyvtáraknak szétküldött kérdőív 23 kérdése egyrészt az áttérés tényét firtatta, másrészt pedig azokra a szempontokra próbált rákérdezni, amelyek végül a rendszercseréhez vezettek. A megadott 22 állítást kellett egy háromfokozatú skálán minősíteni, hogy azok mennyire voltak meghatározóak a másik rendszerre való áttérést illetően. A teljesség igénye nélkül talán érdemes a legfontosabb megadott szempontokat megemlíteni: - problémák a dokumentációval; - nem kielégítő telefonos segélyszolgálat; - huzamosan megoldatlan rendszerproblémák; - a szállító késlekedik a problémákra adott válasszal; - csúcsforgalom idején a rendszer lassú reakcióidőkkel dolgozik; - szegényes kivitelű felhasználói felület; - jelentős eltérések a szabványoktól; - a 'help' képernyők hiányosságai; - aggodalom a jelenlegi szállító jövőbeni fejlődését illetően; - a gyártói támogatás ill. az újabb változatokra való áttérés aránytalanul drága; - az egész könyvtár környezeti feltételei, a támasztott igények stb. alapvetően megváltoztak; - egy másik rendszer sokkal vonzóbbnak tűnt; - a felhasználók elégedetlenek voltak; - pénzügyileg vonzóbbnak tűnt egy másik céggel kapcsolatba kerülni.

Áttekintve most már a beérkezett válaszokat, érdekes kép rajzolódik ki arról, hogy melyek voltak a váltást kiváltó legfontosabb okok. A kérdőív jól megszerkesztett voltát mutatja, hogy mind a 22 szempontra sokan voksoltak, de természetesen nem egyenlő arányban. Így pl. kiemelkedik az okok közül az elavult hardver, a mindvégig megoldatlan rendszer-probléma, az elégtelen segítőképernyők, a jelenlegi cég jövőjét illető kétely, a rendszer túl hosszú válaszideje, vagy a más szállító által kínált termék vonzereje.

A módszertanilag is érdekes kérdőíves felmérés talán legnagyobb tanulsága, hogy az integrált rendszerek megjelenését követő kezdeti eufórikus időszakon túljutva a vásárlók a 'második körben' már alaposan megnézik, hogy mire költik a pénzüket, másrészt, hogy a szállítóknak igen alaposan elemezni kell azokat az okokat, amelyek miatt nem is kevés könyvtár meglévő rendszere lecserélésére szánta el magát. Természetesen a vizsgálat tanulságaival jól gyarapíthatja szempontrendszerét az könyvtár is, amely nem rendszert cserél, hanem éppen most áll az első komolyabb ilyetén beruházás előtt.

A Library Journal említett rendszeres tavaszi áttekintésében táblázatosan is összefoglalja a rendszercserékben érintett szoftvereket:

Már meglévő integrált rendszerek cseréje más rendszerekre

Mindebből látható, hogy önmagában a könyvtári rendszerek megvásárlásával még az adott helyen sem zárul le a piaci verseny, hiszen a rendszerek karbantartása, fejlesztése, verziócseréje (support, maintenance) önmagában is olyan jelentős anyagi terhet jelentenek a könyvtárnak hosszú távon, hogy a korábbi hibásnak bizonyuló döntés időben történő korrekciója nem föltétlen jár pénzügyi veszteséggel. A másik érzékelhető jelenség, hogy a piacon kedvező pozíciókat elérő gyártók a rendszert cserélők között is sikeresek (pl. Innovative), bár néhány kivételtől eltekintve azt is megállapíthatjuk, hogy a cserék olyannyira keresztirányúak is egyben, hogy pusztán ebből általánosítható következtetést a szoftverek minőségére levonni nem lehet. Ha azonban statisztikai szempontból tanulmányozzuk a mozgásokat, s figyelembe vesszünk egyéb szempontokat is, mint pl. milyen könyvtári típusról van szó, nem régebbi verziót cseréltek-e egy másik termék új változatára stb., akkor ha nem is globális szempontokat, de értékelhető részeredményeket kaphatunk. Hiszen pl. ha több nagy kölcsönzési forgalmú könyvtár lecserélte X rendszerét, s ugyanakkor egy csomó kisebb szakkönyvtárnál ugyanezen rendszer sikeres, valószínűleg arról van szó, hogy nem igazán jól és kifinomultan kezeli a nagy kölcsönzési tranzakciókat, viszont sikeres talán a tartalmi feltárást biztosító katalogizáló-feldogozó modulja, vagy éppen a multimédiás lehetőségei átlagon felüliek. Ugyanígy lehet rendszercsere oka az is, ha több korábban nem együttműködő könyvtár konzorcionális, vagy éppen osztott rendszer kiépítésén munkálkodik, s így az egész projektet szeretné egy cég kezében tudni.