A rendszert irányító szakemberek


1. Alapismeretek

Az alábbiakban általánosságban próbáljuk áttekinteni azokat az ismeretköröket, amelyeknek be kell épülnie a könyvtári automatizációs szakemberek tudásába. Bár az integrált rendszer szempontjából az azt irányító rendszergazda a kulcsfontosságú, mégis természetes, hogy neki is van egy "holdudvara", a könyvtárgépesítésben, hálózati ismeretekben képzettebb könyvtárosok köre, akik a rendszergazda munkáját segítik, vele egyes részterületeken kooperálnak. Így az alább tárgyalandó ismeretekre nem csupán egy embernek, hanem a rendszer irányítását - különböző szinteken - végző valamennyi könyvtárosnak szüksége lehet.

Elméleti szinten az alapozó ismeretanyag négy nagy csoportra osztható:

Ezen nagy területek közül is érdemes talán néhányat tételesen is megvizsgálni, főként a hazai programokból több esetben való hiányzásuk okán, másrészt figyelemmel arra a körülményre, hogy a könyvtárgépesítés mennyire központi problémája ma és még jónéhány évig a magyar könyvtárügynek. A legfontosabbak ezek közül: a rendszerelméleti és rendszerszervezési alapismeretek; az információs szervezet és működése; a munkaszervezési mozzanatok; a pályázati projekt előkészítése és megírása, a tender; az adatbáziskezelés alapjai; a könyvtári integrált rendszer; a CD-ROM technika és az arra alapuló szolgáltatások; a multimédia a könyvtárban; a hálózati alapismeretek; a világhálózat információforrásai és a nyilvános könyvtár; az informatikai oktatás és önképzés; a public relations; az információ menedzsment.

Talán felmerülhetne, hogy az ismeretanyagot a fenti négy főtéma mentén kellene szervezni, s így az könnyebben áttekinthetővé válna. Azonban azt is könnyű belátni, hogy az egyes gyakorlati területeken ezek rendkívüli módon egymásba fonódnak.


2. Az Internet kihívása

Nyilván nem e jegyzet feladata, hogy ezt a rendkívül komplex kérdést számtalan ága-bogával együtt elemezze, de hogy világos legyen a későbbiek szakmai orientációja, röviden érinteni kell a témakört, mivel a világhálózat szakmai megítélése alapvető jelentőségű nem csupán a kívánatos ismeretkör tartalmi kialakításának szempontjából, de a könyvtáros-informatikus egész gondolkodási orientációját illetően is.

Ma az Internet-kérdéskörnek a következő aspektusai tűnnek fontosnak a fenti szempontból:

- a világhálózat hatalmas információs tömegével olyan virtuális "világkönyvtárat" alkot, amelyben igazából csak hivatásos, arra felkészített "információ-kereső" tud hatékonyan navigálni, keresni, a széles értelemben vett klientúrának információt szállítani és azt tálalni;

- a "kezdetek óta" hagyománya van annak, hogy a világhálózat információs tömegében a könyvtárosok próbálnak "rendet csinálni", akár gyűjtemények kialakításával, akár tematikus link-összeállítások készítésével, de néha egyszerű listák terjesztésével is;

- az Internetben nekünk magunknak is meg kell jelenni szolgáltatásainkkal, bemutatkozó lapjainkkal és más információs anyagainkkal, ezeket el kell készíteni és színvonalasan meg kell jeleníteni;

- a könyvtárlátogatók számára egyre inkább biztosítani kell az Internet nyilvános hozzáférését is, amelyhez nem csak technikai ismereteket kell mozgósítanunk, hanem ezt a tevékenységet segédletekkel, szóbeli tanácsadással stb. is kell támogatnunk;

- az Internet-kultúra szakmailag megalapozott terjesztéséért is felelősséget kell vállalnia hivatásunknak (mint azt részben már ma is teszi), amely tevékenység a sajtótól a felsőoktatásig terjedő skálán képzelhető el;

Mindezen feladatok ellátására a könyvtáros informatikus szakembernek fel kell készülnie. A feladatok persze nem mosódnak teljesen egybe, hiszen világos, hogy lesznek olyanok, akik a saját rendszer és a mások rendszerei által szállított információkkal foglalkoznak inkább, s lesznek olyanok, akik elsősorban a saját integrált rendszerrel foglalkoznak.


3. A "hálózati navigátorok"

Az utóbbi időben mind a külföldi, mind a hazai szakmai lapok érdeklődésének középpontjába áll egy ma még alig létező könyvtáros-információs szakember típus, a hálózati referenszkönyvtáros. A hálózatok, főként az Internet-típusú hálózatok mérhetetlen felduzzadása, a fellelhető szolgáltatások több ezres nagyságrendje ma már problematikussá teszi a releváns információkeresést, még a hálózatot napi rendszerességgel használó "networkerek" számára is.

Szükség van tehát arra, hogy a végzett információs szakemberek, ill. a továbbképzésben résztvevők ilyen típusú ismereteket általában is kapjanak. Ugyanakkor világosan látszik, hogy ezen túlmenően igényel a munkaerőpiac (az akadémiai, kutatói és ipari szféra feltétlenül és mihamarabb) olyan könyvtáros specialistát is, akinek fő munkaterülete az információs dzsungelben való eligazodás, az új információforrások "kibányászása", az azokról való tájékoztatás és az ilyen eszközök és lehetőségek népszerűsítése, tanítása. Ez a képzettség jó esetben egy másik speciális, már korábban vagy éppen párhuzamosan megszerzett szakismerettel párosul, így beszélhetünk biológus-informatikusról, közgazdász-informatikusról stb. Ezek a szakemberek az új és régi információs technikák és hálózati szolgáltatások általános ismeretét együttesen tudják mozgósítani a saját szakterületen való szakirodalmi, metodikai stb. eligazodás képességével, így egészen új referensz könyvtárosi minőséget jelentenek/jelentenének.


4. A rendszergazda

Nyilvánvaló tény, hogy a ma és még inkább a holnap könyvtáraiban gyakorlatilag minden lehetséges munkaterületen szükség van a könyvtári aspektusú számítástechnikai szakismeretekre. Az is világos ugyanakkor, hogy az elektronizáció egészét, a könyvtári integrált rendszer teljességét nem minden könyvtárosnak kell átlátnia teljes mélységében.

Szükség van tehát olyan specialistákra, akik alkalmasak arra, hogy irányítani tudják egy könyvtár automatizálását, képesek legyenek a kialakított rendszert üzemeltetni és annak fejlesztéséről gondoskodni. Ennek a funkciónak a világos körülírása, a megfelelő emberek megtalálása, a képzettségének, ismereteinek megalapozása a hazai könyvtárgépesítés hosszútávú sikeres működtetésének egyik legfontosabb előföltétele, ezért az alábbiakban ennek a területnek a főbb mozzanatait emelnénk ki.

A rendszergazdákkal szembeni követelményeknek igen tág paradigmáját ismeri a gyakorlati élet és a szakirodalom is, ezért szükséges, hogy röviden meghatározzuk, hogy mi tartozik, ill. tartozhat munka- és érdeklődési körükbe és milyen elvárásoknak kell megfelelniük. Természetesen az alábbiakban keverednek a rendszergazdáktól általában elvárható ismeretek a könyvtári rendszergazda speciális ismeretanyagával.

A nyugati szakirodalomban "system's librarian"-nak nevezett munkakör nem azonos az általános számítógéprendszer üzemeltető (supervisor) fogalmával. A hazai könyvtári gyakorlatban inkább úgy képzelhető el, mint az intézményvezető (igazgató) könyvtárautomatizálási ügyekben felelős helyettese. Vagyis a rendszergazda (system's librarian) az a könyvtáros szakember, aki egy nagyobb volumenű könyvtárgépesítési projekt előkészítésére, bevezetésére és üzemeltetésére alkalmas, tehát rendelkezik az ehhez szükséges könyvtári, rendszerszervezési, számítógépes és hálózati ismeretekkel. Ha tehát a rendszergazda nem is azonos egy rendszert technikailag üzemeltető supervisor-ral, annak munkáját elméleti szinten át tudja tekinteni és az együttműködés megkívánt szintjén ismeri. Munkája (és általában kinevezése ill. alkalmazása) nem egy rendszer, ill. gép megvásárlásával kezdődik, hanem a hagyományos könyvtári modell átgondolásával és annak gépesítésre való előkészítésével. Ez a szakasz és a későbbi egész munkafolyamat irányítási, szervezői és vezetői ismereteket is megkövetel. Mivel egy integrált rendszer bevezetésének előkészítése és majd üzemeltetése az egész könyvtári szervezetet, annak minden funkcióját érinti, a gyakorlatban meghatározza a könyvtár külső (hagyományos és elektronikus) arculatát is, ezért a jövendő könyvtárosi hierarchiában alapvető pozíciónak számít majd. Mivel a rendszergazda egy szélesebb értelmezésben valamennyi információ-technológiai vonatkozású "kimenetért" felel, ezért az integrált rendszerhez szorosan nem tartozó számítógépes szolgáltatások (CD-ROM-torony, elektronikus információs rendszer stb.) technikai fölötti szintje (ha nem is a közvetlen a szolgáltatások) is hozzá tartoznak.

S most tekintsük át vázlatosan azokat a ismereteket, amelyekben a rendszergazdának otthonosan kell mozognia, s amelyeket az erre a feladatra vállalkozó könyvtáros-informatikusnak el kell sajátítani.

a) Rendszerelméleti és rendszerszervezési alapismeretek

az információs szervezet és működése, annak elméleti alapjai; rendszerszervezés és logisztika; menedzsment;

b) A gépesítés könyvtári-szakmai előkészítése

a hagyományos eszközök (pl. információkereső nyelvek) koncepcionális átgondolása ill. közelítése a gépi megoldáshoz; a katalógus és OPAC közös üzemeltetésének előkészítése; a retrospektív feldolgozás problémái; együttműködés a hagyományos részlegekkel;

c) Adatcsere formátumok és szabványok

a gépi feldolgozás ismert rekordformátumai, adatcsereformátumai és a vonatkozó szabványok megismertetése ill. kapcsolataiknak rendszere; a könyvtárak közötti adatforgalom gyakorlati kérdései; MARC és HUNMARC: a MARC formátum kialakulása, változatai; szerkesztése és viszonya más csereformákhoz; MARC-ba/ból történő konverziók kérdései; egyéb adatcsereformátumok (ISO 2709, USMARC, RLIN, OCLC stb.); az elterjedt szöveges adatbáziskezelők és dBase alapú rekordok konverziója; a leggyakoribb külföldi könyvtári adatcsere formátumok és felhasználhatóságuk;

d) Logikai és fizikai adatmodellek

az adatbázis tervezés elmélete; adatmodell tervezése és karbantartása logikai és fizikai szinten; adatbázis file-struktúrák: a könyvtári gyakorlatban ismert file-szerkezetek típusai; indexállományok, pointerek; járulékos file-formák: mentett állományok, statisztikai adatok stb.

e) Relációs és full-text adatbáziskezelők

a legismertebb és könyvtári rendszerekben is föllelhető adatbáziskezelők alapjai: pl. Oracle és Ingres, és szoftver-, hardverkörnyezetük; az SQL alapjai; a full text adatbáziskezelők elterjedt típusai pl. BASIS ill. BRS; image szerver: képi adatbázisok szervezése; OPAC és egyéb adatbázisok közös menedzsmentje;

f) Nemzeti és más speciális karakterkészletek

a magyar ill. kelet-európai kódkészletek megjelenítési és rendezési problémái; az ASCII és Latin 1 és 2 stb. formátumok; keleti nyelvek kódolása és megjelenítése;

g) Könyvtárautomatizálási projekt gyakorlati előkészítése

a könyvtárgépesítés elemi feltételeinek előkészítése és ennek problematikái; a hagyományos könyvtári munkarend ésszerűsítése; pályázati projekt előkészítése és megírása, a tender; pályázati információk felderítése és nyomonkövetése; pályázati anyag előkészítése, megírása; az elnyert pályázati eszközök felhasználása: versenykiírás stb.

h) Munkaszervezési mozzanatok

a hagyományos könyvtári szervezeti tagolódás felülvizsgálata, átcsoportosítások előkészítése és lebonyolítása; hatékonyság-vizsgálatok, szociálpszichológiai megfontolások; a számítógépes munkahely ergonómiailag helyes kialakítása;

i) Rögzített anyagok feldolgozása és konverziós előkészületek

a mágneses adathordozókon rögzített anyagok karbantartása; könyvtári adatvédelem; revíziós szempontok kialakítása és a javítás lebonyolítása; egységes vagy konvertálható szintrehozás;

j) A minőségi szolgáltatás feltételei

a non-stop szolgáltatások megszervezése, adatfrissítési kötelezettségek, az állandó és egységes minőségellenőrzési rendszer kialakítása (TQM);

k) "Nagygépes" hardver és szoftver alapismeretek

a könyvtári gépesítés itthon föllelhető leggyakoribb ill. tipikus hardver-környezete, teljesítménymutatóinak mérőszámai ill. azok összehasonlítása; könyvtári rendszerek erőforrásigénye; adatbiztonság-technikák;

könyvtári rendszerek tipikus gépcsaládjai; az IBM nagygép és környezeti igényei; a VAX gépcsalád; Unix-platform és "családfája" (SUN, IBM RISC, HP, SG, Intel: Linux, SCO stb.); ismertebb hardver-gyártók; hardver-kiválasztás szempontjai, üzemköltség, ár-teljesítmény, maintenance, support stb.

operációs rendszerek: VM/SP, VMS, Unix-változatok, DOS, Windows, Windows NT és Windows 95, OS/2; a gépcsaládok és operációs rendszerek összefüggései; a "természetes környezet"; a szóbajöhető operációs rendszerek szükséges ismerete; a felhasználói interfész: a line módtól a grafikus X-Window-ig; a felhasználói interfészek hardver és szoftver-igénye; nagyteljesítményű és egyszerű megoldások párhuzamos alkalmazása; interfész-megoldások és OPAC stb. tervezés;

l) A könyvtári integrált rendszer

m) Hálózati ismeretek

n) Elektronikus információk kezelése

nem hagyományos tételek: az elektronikus újságok, hírlevelek, e-book-ok feldolgozása, katalogizálása és szolgáltatása. CD-ROM katalógus; elektronikus hirdetőtábla, menürendszerek, felhasználói csatolók; elektronikus faliújság menedzsmentje, megvalósítása különféle platformokon; integrált menürendszerek, végfelhasználói interfészek a komplett könyvtári információhoz (OPAC, Gopher, WWW);

o) Oktatás és önképzés

a felhasználók rendszer-alapismeretinek biztosítása; segédanyagok készítése; speciális továbbképzések, tanfolyamok; szakirodalom: hagyományos és hálózati információk nyomonkövetése, elemzése;

p) Public relations

a szolgáltatások "eladása" és népszerűsítése, ill. a bemutatók szervezése;

A könyvtári automatizáció, a könyvtári számítógépes hálózat és főként az integrált rendszer telepítése tehát nagyon sok új ismeretet követel meg. Nyilvánvaló, hogy a mai átmeneti helyzetben ezek "egycsapásra" való megszerzése, főként a szükséges tapasztalatok begyűjtése nem nagyon oldható meg, még tanfolyamok és átképzések segítségével sem. Ezért célszerű, ha a rendszergazda és a könyvtáros-informatikusok munkáját egyes részterületeken jólképzett stáb segíti. E csapatban helyet kell kapjon egy az adott rendszer alapszoftverében járatos programtervező matematikus, a rendszer méretétől függően két-három a hálózati és más egyszerűbb hardver-elem javításában is járatos számítástechnikus, akik az operátori feladatokat is ellátják.



Hátra Kezdőlap Előre