Előzetes megjegyzések

Tanulmányunk szempontjából digitális könyvtárnak nevezünk minden olyan szervezetet, amely digitalizált formában gyűjt, őriz, katalogizál és az olvasók számára hozzáférhetővé tesz publikált vagy kéziratos műveket, függetlenül attól, hogy azokat eredetileg is digitális formában készítették-e. A művek köre éppen olyan tág lehet, mint a hagyományos könyvtárakban: a folyóiratoktól a monografikus műveken át a hangzó és képi anyagokig bármi. A digitalizálás formája és módja is rendkívül sokféle, bár a gyakorlat egyre inkább egységesül, kialakulnak a szabványos, illetve konvencionális eljárások.

A digitális könyvtár tárgyait - William Y. Arms nyomán - digitális objektumoknak nevezzük, melyekben megkülönböztetjük az adatot és az azt leíró metaadatot. E megkülönböztetésre azért van szükség, mert a műfajok, nyelvek és kultúrák, valamint a hardver/szoftver eszközök állandó fejlődése következtében a digitalizált anyagok napjainkra rendkívül nagy változatosságot mutatnak. A szabványosított formátumú metaadatok feladata a rendteremtés e sokféleségben.

Bár a digitális objektumok rögzítési szabványai is lehetővé teszik a leíró-jellegű katalógus-adatok rögzítését, úgy véljük, célszerű megőrizni a hagyományos könyvtárakból ismert, a tárgyaktól fizikailag elkülönítve kezelt, önálló katalógus-adatbázisok rendszerét. Azaz szabványos formátumú bibliográfiai leíró adatbázisokat és ugyancsak szabványos formában rögzített digitális objektumokat kell létrehozni.

A digitális objektumokkal kapcsolatos metaadatok szabványosításának helyzete azonban majdnem olyan változatos képet mutat, mint maguk az adatformátumok. A Berkeley Digitális Könyvtár kutatói nyolc jelentősebb szabványt, illetve szabványjavaslatot különböztetnek meg, bár csoportosításuk vitatható. Az alábbiakban a Berkeley-féle lista segítségével - ám nem pontosan követve azt - áttekintjük az egyes szabványokat. E szabványok többségének kizárólag a digitális objektum bibliográfiai leírása, katalogizálása a célja - vagyis nem az adattartalom rögzítése - ezért ezekkel itt csak említésszerűen foglalkozunk.

A digitális objektumok rögzítési szabványainak fejlettsége meglehetősen eltérő az egyes típusok között. A legkidolgozottabb a szövegek rögzítése, a leginkább változó, fejlődő az időalapú művek (audio és video) rögzítése. Ha nem áll rendelkezésre gyártótól független rögzítési szabvány, a digitális könyvtár is kénytelen a legnépszerűbb gyártók formátumait alkalmazni. Az alábbiakban elsősorban gyártóktól független szabványokat ismertetünk. A metaadat szabványok leírására szolgáló legelterjedtebb szabvány, vagyis a szabványok szabványa a későbbi részletesen ismertetendő SGML, mely elsősorban szövegszerű formában kódolható digitális objektumok rögzítésére használható.

Éppen úgy, ahogy a hagyományos könyvtár is csak a legjobb minőségű papírra nyomott, legtartósabb fedélbe kötött könyv megvásárlását engedheti meg magának, a digitális könyvtár objektumainak rögzítése is csak információvesztés nélkül történhet. Csak olyan kódolási eljárást szabad használni, ami alkalmas az összes rendelkezésre álló információ rögzítésére, függetlenül attól, hogy erre az olvasónak éppen szüksége van-e. Nyilvánvaló, hogy az Internet mai adatátviteli kapacitása, a rendszerek inkompatibilitása még szükségszerűen határt szab az olvasó igényeinek, de ez nem szabad, hogy befolyásolja a digitális könyvtár rögzítési eljárását. A maximális hűséggel rögzített eredetiből kell előállítani az olvasó aktuális igényeinek, lehetőségeinek megfelelő gyengébb minőségű vagy egyszerűbb változatot.