Tétel adatlapja
CÍMLAP

Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából
XIX-XX. század


TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Egyed Ákos: Előszó
Csetri Elek: Az erdélyi gazdasági gondolkodás előzményeiről a XVIII. század végéig

I. rész

Egyed Ákos: Magyar gazdasági gondolkodás Erdélyben a XIX. században
Csetri Elek: Wesselényi Miklós, a gazdasági reformer
Imreh István: Bölöni Farkas Sándor
Somai József: Brassai Sámuel - a közgazdász
Egyed Ákos: Mikó Imre gróf Erdély mezőgazdaságáért
Gaal György: Berde Áron, Erdély első közgazdász professzora
Egyed Ákos: Kővári László közgazdasági nézetei
Debreczeni-Droppán Béla: Debreczeni Márton és az erdélyi bányászat
Farkas Mária: Rajka Péter, az erdélyi gépgyártás úttörője

II. rész

Csuczuja István: A közgazdaságtudomány fejlődése Erdélyben a XX. században
Kerekes Jenő, Somai József: A gazdasági oktatás története Erdélyben
Birtalan Ákos: Barabás Endre, a székelyföld gazdasági érdekeinek képviselője

III. rész

Vincze Gábor: Az erdélyi magyar szövetkezetek fél évszázada
Guzs Ferenc: Balázs Ferenc, a szövetkezeti mozgalom apostola
Guzs Ferenc: Nagy Zoltán és az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalom



Előszó (részlet)

A gazdasági gondolkodás története az általános mentalitás-történet egyik sajátos ágazata. Azt kutatja, hogy különböző történelmi korokban a gazdaság, gazdasági élet milyen helyet foglalt el az egyéni, illetve a társadalom gondolkodásában. Tárgya jellege következtében ez a résztudomány interdiszciplináris természetű: szorosan összefügg a gazdaságtörténettel, a szociológiával, társadalmi antropológiával, gazdasági néprajzzal és földrajzzal. Ugyanis a gondolkodásmódok kialakulása s változása sokféle tényező, ok eredménye. Ez természetesen a gazdasági mentalitásra is vonatkozik.

A tudománytörténet nem kevés időt fordított annak a kérdésnek a kutatására, hogy az emberi gondolkodásban a gazdasági szempont mikor s minek következtében nyomult előtérbe. Azt már rég tudjuk, hogy csírája egyidős az emberi társadalommal, s felerősödéséhez nagymértékben hozzájárult a csere és a magántulajdon megjelenése. A "homo oeconomicus"-nak nevezett embertípus viszont a piacgazdaság elterjedése után alakult ki.

A "homo oeconomicus" az a racionálisan mérlegelő ember, akinek egyetlen célja az, hogy minél kevesebb ráfordítással, minél nagyobb haszonra tegyen szert. Ám ez az individualista, csak önös érdekeire, önmagára figyelő ember célját csak társadalomban, társadalmi együttműködéssel tudja megvalósítani. Terveibe tehát beleszól a "homo sociologus", akit nem a legnagyobb haszon gondolata vezérel, hanem a társadalmi gondok, bajok foglalkoztatják. Persze tudjuk, hogy mindkét említett embertípus csak feltételezés, ideáltípus, tiszta formájában egyik sem fordul elő. A valóságos ember a kettő keveréke, amelyet a kutatás "homo socio-oeconomicus"-nak nevez. (Erről a kérdésről többet tudhat meg az érdeklődő a nemrég elhunyt Andorka Rudolfnak, a Magyar Tudomány 1991.10-es számában megjelent tanulmányából.) Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy egyik ember gondolkodását ne a meggazdagodás vágya uralná, a másikét pedig ne inkább a megélhetés problémái irányítanák. Ugyanez elmondható a különböző társadalmi rétegekről is. A gazdasági gondolkodás azonban minden ember s társadalmi réteg mentalitásában jelen van valamilyen formában és arányban...


×