CÍMLAP
|
XIV-XVII. század TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Rouse, Richard H. - Rouse, Mary A.
A könyvkereskedelem a párizsi egyetemen
a XIII. század második és a XIV. század első felében
Eisenstein, Elisabeth L.
A felnemismert forradalom
Hirsch, Rudolf
Nyomdászok és könyvnyomtatás
Lowry, Martin
Álmodozás egy Akadémiáról
Waller, A. R.
A könyvnyomtatás kezdetei Angliában és a korai nyomdatermékek
Bennett, H. S.
Caxton és irodalmi öröksége
Bennett, H. S.
A nyomdászok
Bennett, H. S.
A könyvszakma szabályozása
Waller, A. R.
A könyvszakma, 1557-1625
Mackinnon, Frank
Jegyzetek az angol szerzői jog (copyright) történetéről
Bennett, H. S.
Írástudás
Az angol Biblia
Steinberg, S. H.
Anyanyelvű nyomtatás
Steinberg, S. H.
Korai bestsellerek
Eisenstein, Elizabeth L.
Evangéliumi igazságok új formában: a nyomtatott Vulgata
Humpreys, K. W.
A könyv és a könyvtár szerepe a társadalomban
Előszó (részlet)
A művelődéstörténet a hazai felsőoktatásban egyre nagyobb teret követel magának. Jogosan, hiszen azok a törekvések, amelyek a szakmai képzés mellett világnézeti nevelést is meg akartak/akarnak valósítani az intézményekben, azt eredményezték, hogy a szakmai képzésből kiszorított történetiség nem az úgynevezett általános tárgyak közé került, hanem elveszett az oktatás számára (lásd például egy természettudományt oktató tanár, egy könyvtáros, vagy éppen egy irodalmat tanító szaktanár képzését). Több egyetemünkön - más-más arculattal - már működik művelődéstörténet tanszék, de a legtöbb helyen még csupán egyes szakok mellé telepített speciális ismereteket nyújtó képzésformaként kezelik.
A szegedi felsőoktatási intézményekben, s hangsúlyosan is a József Attila Tudományegyetemen, illetve a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán ma már hagyományosnak mondhatóan erősen művelődéstörténet-orientált oktatás folyik több szakon is. Paradox módon ezeken a helyeken nem kapott tanszéket ez a diszciplina. A befogadó tanszékek (magyar irodalomtörténet, történettudomány, könyvtártudomány) számára azonban ez mindig is plusz feladatként jelentkező feladat volt, hiszen nem a szakképzés rovására történt az oktatás.
A szervezeti gondok mellett első helyen a tankönyvhiány okozta problémák jelentkeznek. A meglévő, a könyvtáros-, a magyar-, illetve más tanárszakos- vagy történészképzést kiegészítő ismeretekkel ellátó, s e célnak megfelelő tankönyvek egy koncentrált művelődéstörténeti képzésben csak első háttérolvasmányként használhatóak. A nem magyarországi művelődés történetének szakirodalma pedig nem magyar nyelvű. Ezért vetődött fel az az ötlet, hogy a hallgatók segítsenek a hallgatókon, s fordítsanak egymásnak kézirat gyanánt szakirodalmi szöveggyűjteményeket.
[...]
A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány anyagi támogatása engedte azután meg, hogy véglegesítsük azt az elképzelést, hogy egy öt kötetből álló szakirodalmi szöveggyűjteményt adjunk diákjaink kezébe. E gyűjtemény első darabját tartja kezében az olvasó. A tervekben a francia, német, olasz-spanyol mellett szerepel egy cseh-lengyel kötet is. Nem szabad azonban lemondanunk arról, hogy valamelyik nagy, a könyves műveltség történetét módszeresen tárgyaló könyvet lefordíttassunk (lehetne ez például Henri-Jean Martin és Lucien Febvre alapvetően fontos monográfiája - L'Apparition du livre), illetve, hogy elkészüljön egy, a XIV-XVII. század európai és magyar (könyves-) művelődéstörténetét tartalmazó tankönyv. A megszorítás természetesen csak annak szól, hogy feladatvállalásunkban nem akarnánk e körön kívülre kerülni.
[...]
Néhány szót kell szólnunk válogatásunk elveiről:
Az egyes nemzeti szakirodalmak szerinti kötet-tagolás nem jelenti azt, hogy ez egyben csak, és kizárólag annak a nemzetnek könyves művelődéstörténetét tárgyaló tanulmánykört érint. Nem csupán azért választottuk ezt a megoldást, mert akkor mondjuk a amerikai szakirodalmat ki kellett volna hagyni, hanem mert szeretnénk diákjainkkal azt is érzékeltetni, hogy az egyes nemzetek historiográfiája is különbözik, más szemléletű, s szemléletének forrására (ez esetben a nemzeti könyvkiadás- stb. története) vonatkozó tanulmányokat is ugyanabban a kötetben találhatja meg. Összességében (tehát az öt köteten belül) igyekezni fogunk, hogy nagy vonalakban ugyanazon problémakörök kerüljenek elő: a kéziratosság utolsó évszázadai, szóbeliség-írásbeliség, a könyvnyomtatás feltalálása, mint kommunikációs forradalom, nemzeti nyelvű könyvkiadás és az nemzeti irodalmak, könyvnyomtatás és reformáció, nyomdásztípusok, kiadói politika stb., illetve természetesen egyes nemzetek könyves műveltségének sajátosságai. Igyekeztünk olyan tanulmányokat választani, amelyek nem "belterjes" könyves tanulmányok. Pontosan azért, hogy fel tudjuk mutatni a legfontosabb érintkezési pontokat a művelődéstörténet más területeivel (egyháztörténet, iskolázás története, irodalomtörténet, vagy szűkebb szakmák: kodikológia, nyomdászattörténet stb.) Nem akartunk tehát a klasszikus hibába esni: az én diszciplinám a tudomány, s a többi annak segédtudománya. Nem. A könyves kultúra kutatása sok más tudomány segédtudománya - nem megkerülhető segédtudománya.
Monok István