1710 - a visszatelepülés éve - után 1714-ből maradt fenn a Matriculában az első ismert rektori fizetésre vonatkozó feljegyzés. Ebben tételenként fel van sorolva, hogy a rektor a különböző szintekre járó diákok közül mekkora összeget kap a tanítás fejében. Ezek között grammatikát, szintaxist, poétikát és logikát tanuló diákokat is jelölnek, vagyis a nagygimnáziumi oktatás jellemző szintjeit. A Bodoki testvérpár ezt a rektori fizetést tévesen 1734-re teszi. Ők szóról szóra az 1714-es fizetést közlik munkájukban, de azt állítják róla, hogy azt a városi jegyzőkönyvben találták. Ennek ellentmond az, hogy ez a fizetési kimutatás az 1714-gyel kezdődő Matricula legelső lapján található. Igaz, nincs dátum a fizetés mellett, de az 1735-ös dátum egyáltalán nem valószínű, mert a Matricula egyértelműen 1714-gyel kezdődik. Mivel ez a jegyzék az első oldalon van, így nem valószínű, hogy húsz évvel későbbi bejegyzés lenne itt. Igaz, ezen az oldalon egyetlen dátum található, amely Bangó János egyházi gondnok 1721-es halálát jelöli ugyanazzal a kézírással, amellyel a fizetési jegyzéket írták. Ez az 1721-es bejegyzés a lap alján található, míg a fizetési kimutatás a lap tetején, tehát elképzelhető, hogy a lap az 1714-21 közötti évekre vonatkozó adatokat tartalmaz. Ebben az esetben a rektori fizetés 1714-21 közötti időszakra vonatkozik. Ráadásul Faragó Bálint és Tóth Dezső is azt állítja, hogy 1714-ből származik ez a bizonyos rektori fizetés. A következőkben én az 1714-es dátumot veszem alapul, mert azt tartom valószínűbbnek. Önmagában ez az 1714-es említés még nem jelenti azt, hogy 1714-től folyamatosan nagygimnáziumként működött az iskola. 1714 után 1734-ből van meggyőző adatunk arról, hogy milyen típusú iskola volt Mezőtúron, ugyanis az 1734-ben készült iskolai törvények a nagygimnáziumi oktatás meglétére engednek következtetni. Ezek a következők: egyes cikkelyek előírják a latin, a görög és a héber nyelv tanítását. Másutt lefektették, hogy az itt végzett diákok rektorok lehettek más tanítási intézményekben. Az intézmény erősségét jelzi az is, hogy csak ajánlólevéllel fogadtak új diákokat, akiknek kellett tudniuk latinul, mert a törvényeket minden gimnáziumi tagozatra járó diáknak el kellett olvasnia a beiratkozáskor. Valamint a segédtanítók oktatták a latin grammatikát, így a rektor a felsőbb szinteken taníthatott. Tóth Dezső felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a törvények csakis a nagygimnáziumi típus meglétét igazolják, annak ellenére, hogy a mezőtúri szöveg hű másolata az 1657-es debreceni rendelkezéseknek. Egyszóval Túron, Debrecennel ellentétben nem volt akadémiai-bölcseleti tagozat, csakis nagygimnázium. Tehát ezek alapján nagygimnázium működött a városban 1734-ben. A nagygimnáziumi típus fennállását erősíti az a tény, miszerint van adatunk arra vonatkozóan, hogy a debreceni minta alapján 1734-ben és 1784-ben tógát hordtak a mezőtúri diákok. Ráadásul 1734-ben épült fel az új iskolaépület is. Mindezek 1734-ben egy magasabb rendű iskola működését jelentik. Kérdés akkor, hogy milyen rangú intézmény volt 1714-1734 között Mezőtúron. Elképzelhető, hogy 1714-34 között folyamatosan működött a nagygimnázium. Ezt az alábbiakra alapozom. 1714-ből és 1734-ből meggyőző adataink vannak arról, hogy nagygimnáziumként működött az iskola. Továbbá nincs olyan forrás az 1714-34 közötti évekről, amely azt állítaná, hogy alacsonyabb típusú oktatási intézmény volt a városban. Ilyen forrás hiánya valószínűsíti, hogy 1714-34 között folyamatosan nagygimnázium állt fenn Mezőtúron. Feltételezem továbbá, hogy a törvények 1734-ben már utólagosan rögzítették a nagygimnáziumi állapotot. Mindaddig, amíg nem kerülnek elő újabb források az 1714-1734 közötti évekről, nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy ekkor is folyamatosan nagygimnázium volt a városban, ezért azt mondom, hogy ebben a 20 évben kialakulóban, formálódóban volt a nagygimnáziumi jelleg. Az előbbiek alapján azért azt tudjuk, hogy a kisgimnázium és a nagygimnázium közötti váltás 1710-14 közötti években következett be, mert 1710-ből még kisgimnáziumról, míg 1714-ből már nagygimnáziumról szólnak a források.