Az 1734 utáni évekből már több forrás maradt fenn az iskoláról és az oktatott tananyagról, amelynek segítségével tisztázni lehet az iskola típusát.
1745-49 közötti évekből maradtak ránk a "Statuta pro re nata" című rendelkezések, amelyek az 1734-es törvények betartására szólítják föl a diákokat. Valamint 1771-ben és 1782-ben hozott magyar nyelvű törvények is, amelyek az 1734-es törvények kiegészítéseinek tekinthetők. Azért valószínű, hogy ezek a magyar nyelvű törvények csak kiegészítették és nem helyettesítették az eredeti 1734-es szabályokat, mert 1771 után is az 1734-es törvényeket íratták alá a diákokkal. Továbbá ezeket közvetlenül az 1734-es rendelkezések elé írták be az iskolai jegyzőkönyvbe, vagyis ezeket is el kellett olvasniuk a beiratkozó diákoknak. Nagyon fontos, hogy a törvények aláírásai egészen 1820-ig folyamatosan bizonyítják, hogy érvényben voltak mind az 1734-es rendelkezések, mind azok kiegészítései, vagyis a nagygimnáziumi szint folyamatosan fennállt 1820-ig. Tehát az 1734-es törvények előírásain kívül az 1771-es szabályok is a nagygimnáziumi típus létezését erősítik meg az első cikkelyével, amely a latin nyelv kötelező használatát írta elő a 4. osztálytól. További fontos bizonyíték az 1782-es törvény 1. cikkelye, amely a rektor által tanított tárgyak között említi a logikát és az oratoriát, amelyek mint tudjuk, a legfőbb jellemzői a nagygimnázium meglétének. Ezek alapján 1734-1820 között folyamatosan nagygimnáziumként működött az iskola Mezőtúron.
További érvként az iskola nagygimnáziumi jellege mellet felsorakoztatható az 1734-es törvény 1734-1820 közötti aláírásainak elemzése más szempontból is. A diákok a törvények aláírásakor sokszor lakóhelyüket is megjelölték. Akad köztük olyan is, aki Veszprémből, Pápáról jött. Ők valószínűleg egy gyenge iskola kedvéért nem tanultak volna Mezőtúron, hiszen a környékükön is találhattak volna megfelelő iskolát.
1764 márciusában Csepregi István rektor oratoriát, retorikát, poétikát, szintaxist, grammatikát tanított a felsőbb éves diákoknak, és az alsóbb szinten Helmeczi József preceptor a conjugistákat és a declinistákat tanította. A csak olvasni tanulókat négy preceptor oktatta. Ez igen meggyőzően alátámasztja azt, hogy magas szinten folyt az oktatás az iskolában.
1764 után 1777-ből van konkrét adatunk, hogy a nagygimnáziumi oktatás tantárgyait tanították Mezőtúron. Ekkor a következő csoportokban folyt az előadás az intézményben: abcedariusok, collectorok, lectorok, declinisták, conjugisták, szintaxisták, novicius rétorok, veterán rétorok.
A XVIII. század utolsó harmadára vonatkozóan is van forrás az iskoláról, amely a latin, görög és héber tanítását említi újabb bizonyítékot szolgáltatva a kollégium típusáról.
Erre a néhány sorra a későbbiekben is fogok hivatkozni. Ezt a forrást Bodoki Fodor Zoltán gépelt kéziratában találtam, amelyet ő valószínűleg a mezőtúri református egyház 1750. évvel kezdődő jegyzőkönyvéből másolt ki. Az eredetit a Protocollumba Bodoki szerint Szabó Pál - 1815-1855 között helyi református lelkész- részletesen kivonatolva másolta át Lévai Bálint művéből. Lévai Bálint szintén Mezőtúron volt református lelkész 1789-1810 között, aki megírta a mezőtúri református egyház és iskolái történetét. Ezt a művet kivonatolta Szabó, majd folytatta is, illetve a Szabó Pál után 1855-től itt szolgált lelkészek is továbbírták. Az eredeti Lévai Bálint által írt mű mára már elveszett. Az idézetben említett Ertsei Dániel által írt a "M. Turi Reformata Ekklésia" című mű szintén nem fellelhető.
A fentebbi idézetből kiderül, hogy az iskolában voltak latin, görög és héber nyelvű könyvek, amelyek a nagygimnáziumi szint meglétét az eddigiekhez képest csak megerősítik. A probléma az, hogy nehéz azt az időszakot behatárolni, amelyre ez a szöveg vonatkozik.
Faragó Bálint is ismerte ezt a forrást és ő a XVIII. század közepére datálta azt, hogy Mezőtúron görögöt, latint, hébert, filozófiát és teológiát oktattak. Ez szerintem nem teljes mértékben igaz. A következőkben megpróbálom meghatározni a forrás keletkezési idejét.
Mind Lévai Bálint, mind Szabó Pál írhatta az általam idézett részt, de 1855 - Szabó nyugdíjba vonulása - után biztosan nem készülhetett, mert a szövegben található 1799-es dátumhoz kapcsolódó sorok bármiféle értelmezése ezt egyértelműen kizárja. Akármelyikük is írta, a szöveg arra a korszakra elsődleges forrásértékű, amikor ők itt lelkészként szolgáltak. Ez Lévai esetében 1789-1810, Szabónál 1815-1855-ig. A szöveg keletkezésének pontosabb meghatározását egyelőre nem tudom adni. Feltételezem, hogy 1832 után nem írhatta már Szabó Pál sem, mert az egyházi jegyzőkönyv első kötete, amelybe átmásolta Lévai munkáját, az 1750-1832 közötti évek eseményeit tartalmazza. Abban az esetben, ha ezt a szöveget Szabó Pál írta, akkor 1816-ban jegyezte le, mert az általa kivonatolt és folytatott "A Mező-Turi Reformata Szent Ekklésia és a Prédikátorok rövid Históriája" című kéziratban azt a megjegyzést teszi, hogy az árvák kéregetési szokásai még 1816-ban is megvoltak, vagyis 1816-ban kellett ezeket a sorokat írnia. Azonban figyelembe kell venni, hogy a fentebb, általam idézett szöveg nem a mezőtúri református egyház történetéből származik, hanem a szintén Lévai és Szabó által írt "Némely jegyzések a M. Turi reformata Fiu Oskolákról s azok Tanitóiról" című műből. Valószínű, hogy a két mű közel azonos időben keletkezhetett, mert mindkettőnek ugyanazok a szerzői. Még egyszer hangsúlyozom az 1816-os dátum csak akkor helyes, ha ezt az általam idézett szöveget Szabó Pál írta. Szabó Pál 1812 előtt sem jegyezhette le ezeket a sorokat, mert "A Mező-Turi Reformata Szent Ekklésia és a Prédikátorok rövid Históriája" című művének előszavában felsorolja azokat a könyveket, amelyeket felhasznált, és ezek között a legutolsót 1812-ben adták ki, tehát 1812 előtt fizikai képtelenség lett volna megírnia művét. Ehhez társul még az is, hogy Szabó Pál Mezőtúron csak 1815-től szolgált. Megint fel kell hívnom az olvasó figyelmét, hogy a fentebb általam idézett szöveget nem "A Mező-Turi Reformata Szent Ekklésia..." című műben találtam, hanem a "Némely jegyzések a M. Turi reformata Fiu Oskolákról..." című szövegben. Előbb már említettem, hogy mindkét mű azonos időben keletkezhetett. Az 1815-1816 közötti keletkezési dátumot valószínűsíti az is, hogy 1820 után nem írhatta meg Szabó Pál a művét, mert a "Protocollum Scholae" 1820 és 1838 között elveszett, ő pedig többször is hivatkozik erre a jegyzőkönyvre az egyháztörténet és iskolatörténet megírásakor. Tehát ha Szabó Pál írta ezt a szöveget, akkor a lehetséges 1815-20 közötti évekből 1816 a legvalószínűbb dátum. Abban az esetben, ha Lévai Bálint írta, akkor 1789-1810 között készülhetett, mert ő ekkor szolgált Mezőtúron.
A fentebbi forrásból kiderül, hogy Ertsei Dániel egyháztörténeti művéből is idéz Lévai Bálint és Szabó Pál. Ertsei Dániel szintén Mezőtúron volt református lelkész 1777-1809 között. Soraiból megállapítható, hogy arról az időszakról ír, amikor ő Mezőtúron szolgált. Bonyolítja a helyzetet az, hogy Ertsei két "öreg embert" említ, akik ezek szerint valamikor 1777-1809 között már idős fejjel meséltek Ertseinek a városi iskoláról. Ezek alapján a latin, a görög és héber nyelv tanításáról szóló idézet körülbelül az 1750-1760-as évekre vonatkozik.
Az Ertsei idézet után Lévai Bálint bejegyzése van az iskolában zajló görög nyelvi oktatásra vonatkozólag. Meglátásom szerint " az az 1799 előtt" bejegyzést csak Lévai írhatta, hiszen Szabó ekkor még a városban sem volt. Ezek alapján a szerző 1799-ben írta sorait és 21 évvel ezelőtti állapotra gondolt, vagyis 1778-ra. Ezt az 1778-as dátumot alátámasztja az is, hogy 1800-ra és 1801-re vonatkozólag már arról van adatunk, hogy a latin oktatás nagyon gyenge volt, és a görögről említés sincsen. Tehát nehezen elképzelhető az, hogy 1799-ben még görögül is oktattak és 1800-ban már latinul sem.
Összefoglalva ez a forrás több, különböző évben keletkezett szövegből áll össze. Az eleje az Ertsei idézetig 1815-1820 vagy 1789-1810 közötti években keletkezett, és erre az időszakra szolgál bizonyítékként. Az Ertseitől átvett sorok 1777-1809 között készültek, és egyben saját koráról, illetve körülbelül az 1750-60-as évekről adnak információkat. Az utolsó részt 1799-ben írta Lévai és az 1778-as évre vonatkozik. Tehát összességében ez a fentebbi idézet körülbelül az 1750-es évektől legfeljebb 1820-ig ad adatokat az iskolára vonatkozóan. Ezek alapján a XVIII. század második felében olyan iskola volt Mezőtúron, amelyben latinul, görögül, héberül is tanítottak, vagyis ez egy nagyon jelentős bizonyíték az iskola nagygimnáziumi típusa mellett.
Az előző elemzésekkel ezt összevetve kiderül, hogy 1714-től 1820-ig vannak adataink arról, hogy nagygimnázium működött a városban. Az iskola történetével kapcsolatban még további adataink vannak az 1790-es évekről.
1792-ben a gimnáziumi oktatásban Tóth Dezső állítása szerint 17 rétor, 27 szintaxista és 32 grammatista részesült. Ez már arról tanúskodik, hogy viszonylag nagy létszámú felsőbb szintre járó diák volt Mezőtúron. 1796-ban az iskola élére állandó rektort akartak kinevezni. Ez kezdeményezés volt az önálló kollégium létrehozására, de nem sikerült. Ugyanebben az évben felállították az úgynevezett magyar vagy nemzeti iskolát, amelyről nem tudjuk, hogy csak elemi szinten a magyarul való oktatást jelentette, vagy esetleg a gimnáziumban is oktattak egyes tárgyakat magyarul. Valószínű azonban, hogy a gimnáziumi tárgyakat továbbra sem magyarul tanították, mert ugyan az országgyűlés előírta 1792-ben a magyar oktatását, még Debrecenben is csak 1833-tól tanítottak minden tárgyat magyarul. 1799-ben új iskolaépületet húztak fel. 1800-ban viszont már arról van adatunk, hogy a latin oktatás hanyatlik. Ezután több éven keresztült egészen 1811-ig az iskola színvonala lecsökkent. 1811-től viszont már ismét jó hírnek örvendett a mezőtúri gimnázium. Az 1800-1811 közötti színvonalcsökkenés nem fajult odáig, hogy megszűnt volna a nagygimnázium, mert 1803-ban is felsorolják az iskolában lévő osztályok között a nagygimnázium legfőbb jellemzőit, vagyis a grammatikai, poétikai, oratóriai osztályokat.
Összességében idáig két következtetést vonhatunk le. Az egyik, hogy 1714-1734 között kialakulóban volt az iskola nagygimnáziumi jellege. A másik, hogy 1734-től 1820-ig biztosan nagygimnázium rangú partikula volt Mezőtúron.
A továbbiakban még szólni kell a diákok létszámáról, az iskola épületéről és a partikuláris jellegről.