A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc leverése után a volt hódoltsági területeken is megindult a kulturális fejlődés. A könyvkultúra meggyökereztetésében főleg a katolikus egyház vállalt szerepet, mert a Habsburgok egyértelműen a katolicizmust támogatták. A református kollégiumok a korábbi intézeteiket megtarthatták, de nem terjeszkedhettek. A század közepéig ennek ellenére a katolikusok sem tudtak vidéken nagyobb könyvtárakat létrehozni. A XVIII. század folyamán egyedül Debrecenben és Sárospatakon volt jelentős könyvgyűjtemény. A többi kollégium állománya országos viszonylatban kicsi és elavult volt. Azt is tudjuk, hogy a XVIII: században minden iskolai könyvtárban alapvetően latin és görög szerzők művei voltak megtalálhatóak. Továbbá általános jellemző volt az is, hogy a különböző felekezethez tartozó iskolák a másik felekezet dokumentumait, műveit nem gyűjtötték. 1777-ben az iskolaügy szabályozásával külön nem rendelkeztek az iskolai könyvtárakról, hanem csak a jutalomkönyvek kiosztásáról. A középfokú oktatási intézmények könyvtárairól először az 1806-os Ratio Educationis rendelkezett, amely az állományt az igazgató felügyelete alá helyezte. Ez viszont nem vonatkozott a reformátusokra, mert ők autonómiájukra hivatkozva elutasították ennek végrehajtását. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a XVIII. században önálló könyvtárossal csak az igen nagy állománnyal rendelkező könyvtárakban találkozhatunk. Ennek ismeretében kell a mezőtúri állományról is szólni.