A bevezetőben már említettem, hogy a partikulák könyvtárai és az adott település szellemi élete között kapcsolatokat, összefüggéseket lehet találni. Mezőtúr esetében ilyen kapcsolódási pont Ertsei Dániel személye. Neve többször is felmerült az eddigiek során. Az Ertsei család 1620-ban telepedett le Nagy-Ercsén, amelyről nevüket kapták. A család hagyományosan értelmiségi család volt. Az egyik Ercsei lány, Júlia, Arany János felesége lett. Ertsei 1777-1809 között mezőtúri lelkész volt, és többek között a könyvtárért is sokat tett. Ezt bizonyítja, hogy az 1765-ös könyvjegyzéket részben ő vezette, és foglalkozott az árvák könyveivel. Vékony Sándor szerint Ertsei kezdte el majd halála után Székely Péter lelkész folytatta 1810-1824 között a könyvek szakozását is. Egyelőre nem tudom, hogy ezt milyen adatokra alapozta Vékony ,de az biztos, hogy az 1765-ös jegyzéket nem ismerte. Továbbá több könyvben találhatók posessori bejegyzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy Ertsei szerezte meg azokat a könyvtár számára.
Személye magasan kiemelkedik a mezőváros művelődési viszonyaiból. Kellő alapot teremtett ehhez az, hogy három éven át Svájcban tanult egyetemen, illetve az, hogy felmenői már a XVII. században a kor értelmiségi foglalkozásait űzték (tanár, pap, tanító, ügyvéd).
Ertsei Dániel 1744-ben született Érkeserűn. Hárman voltak fiúk testvérek. Közülük Sámuel nevű testvére református pap lett, aki esperesként is szolgált 1782-93 között a bihari traktusban. Gábor nevű bátyja Nagyváradon kapott ügyvédi állást. Dániel elég későn, 19 éves korában subscribált (1763) a debreceni kollégiumban. Itt mint diák több előkelő tisztséget is betöltött, például Sinai Miklós keze alatt volt a kollégium könyvtárosa. 1774-77 között Svájcban peregrinált, ahol is a bázeli egyetemen két évet töltött és meglátogatta a berni, lausanne-i, zürichi egyetemeket. Svájcban keleti nyelvekkel és teológiával foglalkozott. Miután hazájába visszatért, egyből Mezőtúrra hívták lelkésznek, ahol egészen haláláig, 1809-ig szolgált. 1777-ben meg is nősült. Ekkor volt professzora, Csákvári Varjas János lányát vette el. Túron, ebben a kisvárosban nem szürkült meg, sőt a tudománynak szentelte idejét, olyannyira, hogy a helyi partikula és kálvinista egyház Tóth Dezső szerint neki köszönhette virágzását. 1786-ban Debrecenbe is hívták tanárnak a keleti nyelvek oktatására. Ennek ellenére ő mégsem ment, hanem szellemi tevékenységét Mezőtúron fejtette ki. Ez nem merült ki a könyvtár, az iskola és az egyház felett végzett gondoskodásában, hanem teológiai munkákat is írt. Két teológiai műve is megjelent nyomtatásban Komáromban 1790-ben és 1793-ban. Ezek megírásához valószínűleg használta a helyi gyűjteményt, de elképzelhetőnek tartom, hogy a debreceni könyvtárban is megfordult. Ez utóbbira kedvező lehetőséget teremtett az, hogy több debreceni professzorhoz rokoni szálak fűzték. Lánya például Budai Ézsaiás híres debreceni tanárhoz ment feleségül., illetve ő maga Csákvári Varjas János személyében egy debreceni professzort mondhatott apósának. Érdemes azt tudni, hogy Budai a magyarországi késői felvilágosodás képviselője, aki történelmi, teológiai és klasszika-filológiai munkákat írt és személyes kapcsolatban állt Heyne-vel. Tehát igen művelt emberekkel volt Ertsei kapcsolatban. Nyomtatott munkái a racionalizmussal, a felvilágosodással szemben az ortodox református felfogást védelmezik. Álláspontja helyességének igazolását nem a konok elzárkózás által művelte, hanem az ellenfél nézetének megismerésére törekedett. Így például az 1790-ben írt könyvének első fele Zollikoffer lipcsei felvilágosult, racionalista lelkész imakönyvének magyar fordítása, és csak e szöveg teljes közlése után cáfolja Zollikoffert.
A nyomtatásban megjelent művein kívül kéziratos munkáiról is van tudomásunk. Az egyik a már korábban is említett tanulmánya a mezőtúri református egyház történetéről, amelyet Lévai Bálint és Szabó Pál még ismertek, de aztán elveszett a könyvtárból. Fennmaradt egy munkája a heidelbergi katekizmussal kapcsolatban. Ezenkívül még van tudomásunk Ertseinek több kéziratban maradt fordításáról. 1792-ben Basnage Jakab francia egyháztörténész művét , 1794-ben Prideaux angol teológus könyvéből részleteket fordított. Sőt, Mózes könyveinek fordítását is elkészítette. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezeket Mezőtúron őrizték a könyvtárban, de Tóth Dezső az 1940-es években valamint Bodoki Fodor Zoltán az 1950-es években már a debreceni kollégium könyvtárában találta meg példányaikat.
Ertsei tevékenysége ennyiben még mindig nem merült ki, mert 1804-ben alesperes, majd 1805-ben esperes lett a kunsági traktusban. Ezt az állást egészen haláláig betöltötte. A tudományok iránti elkötelezettségét mutatja az is, hogy fiából később a debreceni kollégiumban filozófiatanár lett. A fiú tanulás iránti vágyát minden bizonnyal az apa jelleme plántálhatta el a fiúban.
A város életében minden bizonnyal nagy szerepe lehetett és ehhez támogatókat is igyekezett szerezni. Egyik legfőbb támasza Lévai Bálint lehetett, akivel debreceni kollégiumban töltött közös éveik alatt kötött mély barátságot, s aki 1789-ben került Mezőtúrra.
Láthatjuk, hogy az iskola könyvtárát egy olyan ember gondozta, aki nemcsak a könyvek rendezését, gyűjtését tartotta fontos feladatának, hanem a helyben fellelhető források, tanulmányok megismerésére és alkalmazására törekedett.