A könyvtár használóiról igen kevés közvetlen adatunk van. Debrecenben már 1702-ben szabályozták a kölcsönzést és a könyvtár használatát, de az egész XVIII. századra jellemző volt, hogy a protestáns könyvtárak nagyon ügyeltek arra, hogy megválogathassák azokat a személyeket, akiknek megengedték a könyvtár használatát. Mezőtúrra vonatkozólag egyetlen kölcsönzést, használatot szabályozó adatot sikerült kiderítenem. Mezőtúron a könyvgyűjtemény az iskola, a református egyház és az iskolai árvák számára volt fenntartva és valószínűleg az ebbe a körbe tartozó személyek használhatták. Ezt bizonyítja az árvák és szegények számára évenként vett könyvek, valamint a helybeli lelkészek fennmaradt történeti munkái. Tudjuk, hogy Ertsei Dániel megírta a mezőtúri református egyház történetét, amelyhez használnia kellett a könyvtárat. Fontosabb ennél, hogy Szabó Pál, amikor átmásolta Lévai Bálint művét az egyházi jegyzőkönyvbe, akkor a hivatkozásokat is feltüntette, és így tudjuk, milyen könyvekből, kéziratokból dolgozott. Lévai és Szabó levéltári forrásokat is felhasználtak, amelyek valószínűleg szintén a könyvtárban lehettek, és ezek közül némelyek be is voltak kötve. Így hivatkozik Lévai és Szabó a Matriculára, a Protocollum Scholae-ra, stb-re. Lévai és Szabó hivatkozásai között egy konkrét mű is megtalálható, amely az 1714-es felsorolásban van meg. Ez Aurelius Augustinus műve. Vagyis ezek a lelkészek használták a könyvtárat. A könyvtár legfontosabb használói minden bizonnyal maguk a diákok voltak. Erre igen meggyőző bizonyíték Lévainak és Szabónak az iskoláról szóló műve és az 1765-ből származó katalógus. Lévai és Szabó szerint a " Deákok és Oratorok" Pictét Benedek művéből tanulták a görögöt. Ez a Pictét Benedek könyv megvan az 1765-ös jegyzék tételei között, vagyis a tanulók a könyvtárból is megszerezhették. Egy konkrét kölcsönzésről is van tudomásunk. Ezt az 1765-ös könyvjegyzék tartalmazza, amelyben olvasható, hogy Czebe Mihály a heidelbergi katekizmus egy példányát kapta meg használatra. Igen fontos ez az adat, mert Czebe Mihály 1788-ban a városi esküdtek egyike volt, és ez azt jelenti, hogy a könyvtárat Mezőtúr polgárai is használták. Tehát itt megint egy bizonyítékát találtuk annak, hogy a könyvtár hatással volt a település szellemi életére.
Adataink alapján összességében így annyit tudunk, hogy a könyvtár használói az iskola diákjai, tanárai, a lelkészek és a város vezetői voltak.